Október. 15

Heyho!

Mai napom, olyan csudálatos volt főként mert pont úgy felkeltem, mint akit egy szurkoló tábor vert szét, de úgy istenesen helyben hagyva. Nos, ezek után a kezeimben az ízületeimet, alig tudtam mozgatni napról napra egyre merevebbek és félelmetes, hogy mennyire időnként a testem nem akarja azt, amit szeretnék vele. Időnként, félelmetes de nagyon, mert olyan mintha kora vén lennék tesileg... ott van pl a főleg az ujjak ízűleti fájdalma, a túlzott érzékenység hideg-meleg időre, a sajgó végtagjaim, mint nyak fájás, egyre többször a váll vagy hát izom becsípődése vagy a haj fájása fejemen stb... vagy csak túl komplikálom és szar amin alszom, nevezzük kihúzhatós kanapé-ágynak. Megeshet... plusz nem használok alvó párnát, mert nem szeretem, sőt csak ritkán vagyok vevő párna használatra... de tényleg. 22 évesen, mint aki fizikailag féllábbal a sírban áll, jó vicc nem? No komment.

Ma Hiro volt nálam vedégségben, közös munkákkal ismét előre haladtunk az ő jelmezében, mert én már lassan teljesen káész vagyok, sőt ha úgy veszem, akkor én kész is vagyok. :) Mert mennek ki a NiJiConra, ami most nem tudom hanyadjára van kint megrendezve és péntek reggelig kész kell hogy legyen. Holnap meg én megyek a jelmezes párjának, Ichinek segíteni, hogy ő is készen lehessen vele! :3 Szóval a saját mozgalmas kis cosplay gyáramat viszem egyszemélyben magammal és szuperhero pózban ott segítek, ahol tudok, meg amire persze jut belőlem. 

Most, hogy leírtam neveket, tök furin érzem magam, mert nagyon nem szoktam emberek, barátaim, ismerőseim nevét leírni és most meg már egyre gyakrabban teszem meg... Ez azért furcsa mert, olyan mintha a kertben sétálnék az olvasóval kézen fogva és mesélnék nekik a kertről, most meg olyan mintha azt mondanám, hogy nézd ott az a rózsa, amit az illatáért szeretek. Intim kicsit, de annyira nem hogy zavaró legyen mások számára... Egyensúlyozás vagy ahhoz hasolnó dolog, amit átélek magamban. :D

Sokszor eszembejut, hogy ki milyen ritmusban működhet? Kinek mennyi a fordulat száma és mire mennyi időt hagy vagy jut e rá ideje? Én magamból kiindulva régen nagyon halogatós típus voltam, de ma már meg nem és szeretek mindent megcsinálni időre, ritkán nem jön össze, de annak is valami olyan oka szokott lenni, ami természetes vagy érthető. Jobban értelmezhető legyek: Én a levelekre, kérdésekre, kommentekre amikor meglátom őket és tudok is rá választ adni, akkor azonnal vissza írok, halasztást nem tűrően. Ha elvállalok egy munkát, akkor a saját ki rendszeremben mérlegelem mennyire fontos és aszerint végzem el, van amikor nagyon, nagyon sokat csak ülök rajta és nem is csinálok vele semmit, mert nem érett meg bennem az, hogyan oldjam meg van fejezzem ki, ilyen pl a képregény vagy időlegesen bármi más. Na most ehhez képest mindig foglalkoztat belül, valahol hogy másokban ez hogy van és miért? Sosem tudom, meg mert nem szeretek ilyen dolgokat faggatni, de majd egyszer ha elég fontos lesz az életemben, akkor megkérdezem őket!

Nem sok midennel van tele a fejem... szóval túl sok gondolat nincs is bennem... amit érdemes lenne leírni még ezen is túl. Perpillanat az életem jó, lehetne jobb is de kösz megvagyok ha ennél rosszabb nem lesz, akkor teljesen tökéletes így is és csá. :D Ennyi hozzáfűzni valóm volt még. Továbbra akikben ott a bugi, nyugodtan írjaktok fogok válaszolni, mint eddig és közös művészkedésekre is nyitott vagyok. Köszöntem.

És most elmegyek a megfáradt nyugdíjas testemet egy forró és virág illatos fürdő keretein belül megörvendeztetni, a nagy víz csarnokok oltárán, alias a fürdőkában. 

Üdv, Gray