Nothing...

Elpakoltam mindent az asztalomról! Egy jó ideig semmiféle cosplay dologról se hallani se látni sem akarok semmit sem... egyszerűen eljutottam abba az állapotba amikor mindentől rosszul vagyok, nem tudok a két béna kezemmel semmit sem csinálni rendesen, nem lesz, olyan amilyenre elképzeltem, mindig csak kb és majdnem olyan eredményeket sikerül összehozni, az egész életem erről szól... majdnem sikerült, csak éppenséggel nem. Tényleg nagyon elegem, lett, hogy mindig nekiállok a lehetetlen dolgoknak, és utána egy nagy csalódás az egész. Minek adta a kezembe az ég, ezt, ha nem tudok vele semmi maradandót alkotni? Egy nagy üres semmi vagyok, nincsen kedvem semmihez sem hozzá érni, képtelen vagyok bármire is. MEgint itt vagyok, mit szeressek magamon? A legjobb lenne, ha nem lenne semmi bennem egyszerű lennék, mint egy darab fűszál, és az élet csak úgy vinne magával. Nem pedig mint most, áhhh... nem is értem, mi a fenének jöttem erre a világra... nem érdekel, a kérdés inkább az mikor mehetek el innen? :(

Beyond

Nem még nem haltam, meg! De néha azt kívánom, bárcsak túl lennék rajta és akkor nem lenne semmi baj, minden egyenesbe jönne. :D No de nem agonizálok rajta túl sokat, majd egyszer jön és mindent visz, hahah. :D

No de visszatérve az éterbe, eltűntem. Igen, előfordul.Új vizeken az életem, túl vagyok egy fejezeten és az újba kezdtem bele, persze csak bizonyos értelemben. Azóta mi történt velem? Hmm lássuk, lefogytam, kicsit izmosodtam, a banknak már nem tartozom olyan sokkal, egy pár mindent feladtam az életemből és egy csomó újdonságot vettem bele... keveset rajzolok, sokat vagyok olyan, mint egy macska sokat alszom, életkedv a normál alatti, enni és inni is csak akkor, ha már nagyon muszáj.... Átalakultam és egyre inkább egy olyan irányba, ami nem tudom hova vezet. Eltoltam magam mellől mindenkit, azt hiszem erre kárhoztattam. Nem tudom, hogyan legyek önmagam, amikor még magam mélységeit sem ismerem eléggé, annyira sokféle arcom van. Nem érthet meg senki, és kezdem elfogadni, hogy nem is várhatom el soha senkitől sem.

Egyébként igyekeztem visszalendülni azokba a dolgokba, amiket szerettem csinálni... de egy a baj amint meglátom, hogy tudnak nálam jobbat blablabla csinálni, meghal bennem a motiváció és én is a munka közepén. :( A bloggal is így vagyok, nincsen motiváció semmi izgalmas nem történik, nem is írok.... még a hobbi írogatással is felhagytam, a fantasy történeteim is abba maradtak ahogyan én is... mindegy minden tök pointless. 

Egy dolog, tart életben hogy van pár ember aki szeret....értül élek, egyébként nem szórakoznék sokat ezen a világon. Nem ide tartozom, és ezt nem csak én tudom. :"D

Itt a November?

Igen! Máris ideért... nem győzőm utolérni magam. Sajnos egyszerre annyi mindennel foglalkozom, hogy annak ellenére, hogy nem dolgozom, mindennap dolgozom. Nevetséges de igaz, egy csomó munkát nem pakolhatok ide ki, mert hamarosan jogvédelem alatt lesznek... pff. :"D

Szóval elnézést, hogy ennyire inaktív a blogom. :( Az élet nagyon sok mindent hozott elém, de ez persze nem baj, csak általában 5-6 órákat alszom és folyamatosan dolgom valamin másoknak. :) Szerény apróságot tudok csak itt hagyni kárpótlásnak. Lessetek be a Cosplayes facebook oldalamra, ahova egy picit gyakrabban lövök fel egy-egy work in progress képet az aktuális dolgaimról. c:

M iújság egyébként? Élek, szerelmes vagyok és állandóan barkácsolok és varrok valamint hamarosan 2 versenyen is indulok, szurkoljatok nekem! :3 Nem számít, ha nem nyerek... de azért nem mondanék rá nemet, bár külföldön lehet hamarabb nyernék mint itthon, de azért hazai mezőn is sikerült párszor már, szerencsére. :) 

Van egy csomó cetli az arcom előtt a szekrényemen, amin mindenféle kívánságok és listák vannak... és egyre fogynak... nem tudom hogyan, de lassan eltűnnek róluk a tételek, remélem még idén! :3 Egyébként feletébb várom a karácsonyt és a sok havat, szerintem idén a nagy hideg mellett tuti, hogy sok lesz. Szóval legyen hó! :3 De most már nagyon! :D

Egyenlőre most ennyi.:3

Film forgatás Vlog

ÁÁÁáhoj népek! :)

Ez a poszt egy kicsit megkésve, de megérkezett egy hónap csúszással.... mert ez a meló szeptemberben volt aktuális, méghozzá a hó második felében megközelítőleg. :) Amint írtam, készítettem egy borzalmasan rossz videót.... hirtelen felindulásból követtem el. Hülyeségeket beszélek, sok nyelvhelyességi hibával, ismétlek és hadarok. Helyenként suttogok, néhol meg nem. A három egymást követő napban 16 órákat dolgoztam, az agyi leépülésem fokozatait mutatja be ez a rövid videó összeállítás. Csak saját felelősségre ajánlott, és egyébként meg a figyelem megzavarására alkalmas, mert én nagyon dekoncentrált és figyelemhiányos voltam már a sok munkától, szóval sajnálom de elkövettem az első hivatalos vlogolást. A jövőben igyekszem igényes lenni, és nem pedig ennyire ergya, mint ez. :)

Új Design

Üdv! :3

Igen, egy nagyobb feltűnő változásnak lehettek tanúi, a blog frissült egy picit sajnos csak designben... megjött az idei évre tervezett őszi témám. A falevelek és az ezer színű ősz helyett most picit változtattam és helyette a zene és a beltéri mókázás lett a választásom tárgya. :) Remélem, tetszik! Hamarosan visszatérek, jönni fog egy videó is sőt egy pár rajz is és sok fotó, persze a legtöbb, amit felteszek a cosplayről szól. Sokat gondolkoztam, hogy egy külön blogot kellene nyitni, de inkább nem fogok, mert ez az egy is egy picit sok időnként, nem hogy kettő, szóval mivel az is hozzám tartozik így ide fog kerülni. :3

Legyetek jók! :3
Egy vonatos szelfis képpel zárom a mai kis frissülést, mert az egoizmusomnak ennyi kell. :P

Még élek

Nem haltam meg, munka volt és teperés egész hónapban! Amikor meg nem akkor holtan feküdtem az ágyamban azért imádkozva az égiekhez, hogy adjanak erőt túlélni, amit csak lehet. :D Hamarosan újra jelentkezem, mert még élek és egy pár elmaradt dolog már folyamatban van ide. :3

xoxo Gray

A nyár utolsó napja, beszámoló part 1

Végre erőt vettem magamon és ismét nagy szünet után újra a billentyűket koptatják vidáman a fürge és göcsörtös ujjaim. Rengeteg minden történt velem a nyáron! Ez volt életem legjobb nyara! :3 Azt hiszem, ennél jobb nem hiszem, hogy lesz. Sok minden néha-gyakran hiányzott, de mindent egybevetve egy majdnem tökéletes nyár volt. Tele vadregényes tájakkal, fülledt nyári éjekkel, káprázatos csillaghullásokkal és apró titkokkal amiktől, a gyermeki szívem repesett. :) Olyan szép volt ez a nyár, olyan varázslatos.

Elvileg az utolsó bejegyzésem óta tettem megint egy Pál fordulást sokadjára, elmúltak a viharok és kisütött a nap, előbújtam a felhők mögül. :3 Soha jobban, mosolygok ha kell, ha nem, dudorászom amikor megfeledkezem magamról és daydreamingelek... talán ez lehet hogy jelent valamit, és ez ellen nincsen gyógyszer. De menjünk vissza egy kicsit az idő kerekén mondjuk úgy addig, amikor elutaztam táborba. :)

Augusztus13. 

Elindultam az Adamas Táborba, 50 kilós volt a két pakkom összesen, persze ez csak akkor derült ki, amikor hazaértem. A buszpályaudvarra édesanyám segített ki, ott megvettem a jegyeket, majd kiültem és egy órát várakoztam a buszra... letéptem a bőröndöm fülét is... 

Nem volt mókás, sőt  rendkívül bosszantó volt, hogy tudtam, hogy most végig kell majd szenvedjem az od és vissza utat. De végül egyben és szerencsével leértem a Táborba, ahol beindult az élet és megkerültem a Zöld csapatba, ahol megfestettem a team zászlaját és lettünk Zöld kendős Vörös Kecskék! :) Életemben nem festettem még kecskét, de elsőre nagyon menő lett, mindenkinek nagyon tetszett. Hála az Istennek! Kábé hatan állítottuk fel a sátrat, de sikerült, mocsokusul nagy szabású lett... az én villám volt a legnagyobb. :P Mondjuk megszenvedtem vele, de valamit valamiért szokták mondani. Utána esett az eső kétszer is, de én nem áztam be, DE nem tudom hogyan. A maradék időt valahogyan sikerült eltölteni. Majd eljött szépen az első este, amit a barátaimmal töltöttem a sátorban, majd a csillagnézés után, lefeküdtem egyedül aludni, abban a nagy sárotban, amiben 4 simán elfértünk volna. :) 

Auguszus 14. 

Reggel kelés, vizes lufis tai chi training volt. Szikrázó napsütés volt és 100 fok a napon, csodával határos módon nem égtem le, csak itt ott megpirultam. Pedig vittem napolajat de mégsem használtam. Azt hiszem csobbantunk is a kistóban, meg még a többi questet is csináltuk a csapattal, bár én egyidő után már kihullottam a játékból mert sátorlakóvá avandzsáltam magam... :D Meg talán akkor volt az előadásom is. Igen!  De aztán jött az este és odahívtak. A sátorba és elkezdődött az ismeretség és az alkoholizálás. Mély és nagyon jó beszélgetésekbe kezdtünk, bár én az elején olyan voltam mint egy jégkocka, ami szépen lassan olvadt fel. Majd 3 pohár sangria, 2,5 pohár 2:1 gintonic oroszmódra, majd jött egy kis vodka, és végül a hubertus+sör ala én és KO-val kiütött a nyár. Aztán a sátorban ápoltak, és kétszer életemben először hánytam az alkoholtól... nem szép dolog de ezt is felvéshetem a bakancslistámra, más dolgokkal együtt: megtörtént. :) Másnap.

Augusztus 15.

Reggeli tűző napsütés a sátron belül, a csörgő telefonom dallamai ébresztettek fel, és hulla másnaposan sikerült felvennem. Nagyon elromlottam előző este, de nem bántam bulizni és lazulni akartam, megtörtént. Nem úgy, ahogyan vártam, de minden pillanat úgy volt szép ahogyan, a könnyekkel és a nevetésekkel és az ölelésekkel együtt. Megjött a táborba a sátran két vendége, és berámoltunk hozzám. Majd újra a napi mókásázok... és este pedig a záróbuli előtt 5 leányzó haját megfodrászoltam és 6 embert átmasszíroztam, majd egész este nem aludtam és ment a buli pitymallatig. :P

Augusztus 16.

Eljött a reggel, a fáradságommal az eső és a nagy szél is felkeredetett, átfújt a táboron a viharos szél. Itt már álmos voltam morcos és minden mindegy, volt sok tekintetben, de nem a környezet hibája volt, hanem az én fáradtságomé... ilyenkor átmegyek kis sünibe és mindenki leave. De aztán nem hagytak és ahogyan melegítették a kis jeges szívemet az emberek úgy olvadtam fel és úgy sütött ki újra a nap, és lettem megint mosolygós kis fáradt ufo. Majd hazafuvaroztak és hazaértem biztonságban :D Elmékek a fejemben, az alkohol illata, az ölelések, a mosolyok, a zenék, érzések és még sok minden hagyta bennem a lenyomatát. :) NAgyon sok dologgal lettem gazdagabb és akkor változott meg bennem valami, ami régóta van bennem. Visszataláltam önmagamhoz, újra. :)

To Be Continued.... :)

Álom nélkül

Minden este amikor jó idő van, mindenki alszik itt a kerületben. Én vagyok talán az egyetlen olyan "ember", aki nem alszik és fenn marad mert képtelen aludni, még akkor is amikor próbálkozni kellene vagy csak hagyni, hogy a hűvös szellő és a sötétség elringasson az ágyon. NEM. Én ehelyett videózok és online comicokat olvasok, próbálok valami hasznosat tenni. Ha lennének barátaim, vajon ha invitálnám őket átjönnének-e? Hmm. A válasz régen érdekelt, volna megelégszem a realitás tényével nekem csak a 4 fal van és a kutyám, meg a firkáim. Az életem egy nagy rakás hulladék, és én vagyok a csúcsdísz a tetején, ami a kezem között van lehetőség, meg olyan mint egy olcsó lufi, amint felfújom kidurran. :(

Így alvás és pihenés nélkül fogok nekivágni a világnak és elmászni az OKJ-s suli helyszínére vagy ha nagyon lusta vagyok, akkor telefonálok, de inkább személyesen szeretnék elmenni. Kíváncsi vagyok, jobb ha megmutatom a kis arcomat, nem árt a séta és különben is tök ráérek. Most is elmennék legszívesebben sétálni, de gyalog nincsen kedvem, biciklim nincsen és különben is....

Szóval ez a nagy büdös igazság, engem mindenki szeret csak az a helyzet, hogy én meg nem tudok mit kezdeni ezzel, sőt ha jobban meggondolom, semmivel sem tudok mit kezdeni, az egész eddig életem egy nagy semmi volt. :D Remélem az én életemből fognak filmet csinálni legközelebb, szomorú film volna. Mindegy, önsajnálat mentesen tényleg így látom magam. Akivel jóban voltam, azokat is eltoltam magamtól, de ők sem harcoltak értem ha úgy veszem szóval, szomorúnak kellene lennem? NEM hinném, miért is? Azért mert, SOSEM értenek meg én érzem hülyén magam, és amikor magam menteni akarom, akkor utána én vagyok a Rossz? HM akkor inkább forever alone ever inkább! :) És még csodálkozik mindenki, hogy utálom az embereket...? Okkal és teljesen jogosan, hát akkor lőjjetek le, mindenkinek csak haszna lesz belőle, annyi ha ez így lesz álljátok a temetésem, mert anyumnak nem lesz rá pénze. :)

Azok akik utálnak, üzenem nekik, hogy szeressenek. :) Vagy ilyesmi, csak én utálhatok. De ezt is félre értik... az utálat nálam azt jelenti, hogy az általánosnál nagyobb távolságot szeretek tartani, és messziről létezésben egyedül morfondírozni azon, hogy mennyire sajnálatra méltóak. :) Nagyon kevés az olyan teremtmény nálam, akit konkrétan a halálba küldenék, mármint verbálisan. Fizikálisan nyúl vagyok és feleslegesnek tartom a fizikai bántalmazást, verbális és a lelki terrort jobban kedvelem, mert az mókásabb. Plusz a mosolyommal gyilkolok és nem az öklömmel, így nem lesz bemocskolva a kezem és ugyanolyan jól érzem magam.

Huh, megint valami kiszabadult belőlem és csak úgy kopik a billentyűzet az ujjaim alatt. :"D Nem terveztem hajnali spontán blogolást, de az mindig eredményes. :D Fél öt lesz hétperc múlva és egy zöld fátyolka nagyon szeret engem, meg a laptop kijelzőjét.... de sosem bántom ezeket a kis cukikat. :) Kivétel a poloskák, őket, mindig orron pöccintem vagy kipenderítem az ablakon, ha rossz hangulatban találnak akkor a wc-n húzom le őket, vagy ami a kezembe kerül, azt vágom hozzájuk. Sajnos ennyi feszültség levezetés nekem is jár, még akkoris ha ez egy gyilkos és bűnös cselekedet.Van ez így, minden lét formát nem szerethetek, sosem leszek Buddha. :I Szar nekem, nem valószínű hogy megvilágosodom...

Bárki bármilyen kellemes zenét, comicot, játékot vagy bármit tud ajánlani jöhet, mert lassan elfogy a saját mókatáram. Sajnos, a rekkenő hőség és a nagyon furcsa állapotaim miatt képtelen vagyok leülni rajzolni és festeni, varrni stb. plusz sosem vagyok elégedett az eredménnyel így most félre tettem mindent. Ameddig nem jön az erő és az érzés, hogy most akarom és kell, addig mindent elzártam jó messze magamtól. Ez van, sosem voltam elég jó semmiben sem, édesanyám sokszor mondta én nem hittem el... tessék neki lett igaza. Csoda, hogy még élek... bár sokszor már az odaátra kívánkozom...túl sokszor. Bár emiatt nem kell parázni ha nem valami véletlen baleset öl meg, akkor más nem. Én túl gyáva lennék hozzá, meg egyébként is szeretek szenvedni valahol mélyen, szóval kivárom a végét, ha szépen akarok fogalmazni, egyszer úgyis jönni fog a VÉG. Csak idő kérdése, nem? Bocs, túlzottan reális vagyok...

Lapozzunk. Nyolckor "felkelek" azaz, ébren leszek mert mostmár nem fekszem le. Jelképesen megreggelizem, iszok egy kevés kávét, hogy tuti ne haljak majd meg, összekészítem a papírjaimat és elmegyek a suliba, hogy utána mi lesz.... hmm majd este vagy valamikor összeállítom a csomagom, csütörtökre és utána haldoklom majd. Egy darab mosott kakken vagyok, mondhatnám, úgyis, hogy kívülről egy kellemes embernek nézhetek ki, a borotvált arcommal, barna nagy szemeimmel, tökéletesen beállított waxolt frizurával és enyhén extravagáns mégis sportos és egyszerű öltözékemmel. De ami belül van, az káosz és sötétség, hideg és merevség, jég és az óceán meg s mennydörgő ég villámokkal és a nagy szelekkel, mardosó vad dolgokkal kietlenséggel és fájdalommal telve egyedül a pusztán tomboló vihar. Ez vagyok elvontan leírva. Persze, mindent kicsit sarkítottam, felnagyítottam és karakíroztam.... egy kétlábonjáró ellentmondás vagyok. :)

Hmm... utálom magam mint még soha, az életet és minden egyes átkozott percet az életemből, odaadám valaki másnak, akinek tényleg kellene és nagy dolgokra tudná használni, amire én képtelen leszek. A születésem egy csoda, a létem kudarc, a vég a bilincseim eloldózója lesz majd. Látom az ablakból elkezdett valamiféle fény lenni, ha nem ez csak az ég lilul aztán pirkad majd. Blog bejegyzés off 4:42.

Semmmmmi

Megint itt a hőség, 35 fok meg amit csak nem szeretnénk. A nyár és nap mániások remélem kihasználják minden percét és élvezik ezt az instant agyhalált okozó kurva forróságot. Nekem a hócipőm is tele van vele. :c Képtelen vagyok bármit is csinálni, az új hobbim non-stop fekszem a padlón és lélegzem vagy a kádban egy kevés vizben teszem ugyanezt. :( Pusztulatosan rossz ez a nyár, de komolyan. Csütörtöktől meg megyek vasárnapig táborba és utána meg egy hét balaton, megmondom őszintén lassan egyikhez sincsen kedvem... pláne ha ilyen dög meleg lesz. :'( 

Állítólag a google szerint ingyenes lesz a második OKJ-s szakma.... ezért holnap megpróbálok felvételizni egy fodrász suliba és mellette meg keresek munkát hogy hétközben meg csináljak valami hasznosat... hát ez a szörnyű valóság. Megyek vissza haldokolni. :I

Semmi új

Halihó!

Semmi új nem történt a fedélzeten, és nem biztos hogy fog. :) Lusta vagyok testben és lélekben is, bármi is legyen az a valami amit annak nevezek. Igen, hajnalban posztolok, a tegnapról szól, de a mai nap dátumával. Nem tettem fel a rajzokat még mert igencsak lomha vagyok, de ma pótlom. PLusz lőttem pár egos képet ismét, hogy legyen arról is valami, csak úgyból. Mit csináltam tegnap ilyenkor?

Animét néztem, ami rendkívül megmozgatta az érzelmeimet és elvette egy kicsit a lelkem egy darabját mert annyira szomorú volt. Ez az anime nem más volt, mint a Terror in Resonance ha jól írtam le. Szóval aki egy fájdalmas és mély vízre vágyik szeretettel ajánlom. :) Emelett elolvastam egy online BL comicot, ami szintén egy picit szenvedős és szomorú lett, nagy bánatomra, mert azt hittem happy end lesz. DE NEM. Nem baj attól függetlenül én megláttam benne a szépet és azt a sok munkát, amit én csak remélek, hogy ha nem szidom többé az Istenemet, akkor megadja nekem azt a kegyet, hogy valamit a fejembe és a kezembe csepegtet és segít megalkotni, a saját meglévő és új meséimet.... Szóval igyekszem változtatni magamon, az augusztus 1. egy ilyen mágikus időpont volt, felfogtam végre hogy élek, de egyszer meg kell haljak, és nem akarok értelmetlenül leélni ezt az életet, még akkoris ha sokszor annak tűnik.

Az életemből, amit szeretnék száműzni az a harag, düh, sóvárgás, vágyak, káromkodás, mértéktelenség, és bosszú vágy. A többi még maradhat, de ezeket már a kukába akarom dobni. :) És lehet, a cosplayezést is abba hagyom, mert se eleje se vége, és rossz, hogy olyan utakon járok, mint Ullyses... vagyis minde Odüsszeusz. Vele ellentétben én magamat sodrom bele ilyen küldetésekbe, de végre haza akarok érni, szóval az otthon mindig ott van ahova menni akarsz. Nem akarok már mást csak munkát, pihenést, békét és végre egy normális életet. IGEN. MEGÉRTÜK ezt is ÉN akarok NORMÁLIS életet... furcsa nem? :D

Nagyon sok mindent meguntam már és próbálom, egyszerűbbre venni az életemet, amennyire csak tudom. Nem akarok halogatni és halmozni, a koporsón nincsen zseb, semmit sem viszek magammal ha meghalok. Szóval az itt és most van meg kell tanuljam elengedni, úgy mintha nem is lett volna. Ugyan ez vonatkozik az emberi kapcsolataimra, van amire jobb úgy emlékezni, mintha nem is lett volna. :) Sajnálom? Talán, egy picit, de nincsen benne bánat vagy megbánás. Az emberek jönnek és mennek, az a hülye aki mindig, ugyanazon az úton akar menni, amerre mennek.... mindenki kövesse a szívvonalait és azon menjen. 

Szóval most ezek vannak a kis életemben, nem sok... de nekem bőven elég elhihetitek. :) Azon gondolkozom, legyen e vlog? De szerintem lesz! :3 Kizárólag csak ide a blogra... amint kitalálom miről fogok mesélni. :)

Tenger víze és Szirén lélek bennem

Ma este két új firka esett ki a kezeim közül, rájöttem, ha olyan eszközzel dolgozom, amit se visszavonni sem javítani nem lehet, akkor képes vagyok elsőre tökéleteshez közeli dolgot alkotni! :D Szóval a ceruza csak időhúzás, színes filc és toll és adni az érzésnek ez vagyok én. Nem jó szőrözni és szarozni a rajzokkal. Lusta vagyok, de mindjárt lefotózom és feltöltöm őket, legyen már valami kis színes és kedves az írásaim közt ne csak a napi agybaj, amit az utúbbi időben töménytelenül nagy mennyiségben engedtem ki magamból, mint a gyár a füstfelhőket. Szóval igen, sajnálom, de az is én vagyok. Így vagyok teljes, igykeszem megszabadulni tőlük, de mivel nem bízom senkiben nem emberekkel akarom, megbeszélni, hanem egyszerűen csak kiadni magamból nevek és jelzések nélkül. 

Ágnes Vanilla segít megint át, most a hullámvölgyeken, vele együtt én is éneklem az édeskeserűdalokat hol halkan suttogva és kínok között, hol pedig olyan hangosan énekelem, ahogyan az még éneknek nevezhető, az összes dühömet és fájdalmamat beleadva. :) Eltávozik belőlem, és üres leszek újra ilyen az én körforgásom, hullámzik bennem a tenger, háborog, vihar lesz a tengerek felemelkednek és lezúdúlnak, akárcsak a cunami és a tájfunnal érkező tomboló zabolátlan vad esőzés, megnyugszom marad a borongós idő, majd elpárolog-kitisztul és eltűnik a szürkeség. EZ AZ ÉN VALÓDI TERMÉSZETEM! Értem magam. Senkinek sem kell megértenie és elfogadnia sem, de amikor tombolok, senki se álljon az utamba, mert magammal sodrom, kivétel nélkül és nincsen mit megbánjak ezen, ez vagyok. Nem kell bánjak semmit, bánják azok, akiknek van mit. SZABADNAK és szeszélyesnek, tele erővel, mélységekkel, érzésekkel és akkora spirituális megfoghatatlan titkokkal amikkel kevesen vagyunk. Ilyennek születtem, én vagyok a szirén, aki ha sír, esik az eső, ha dühös a tengerek hullámaiban hajók süllyednek el és ha mosolygok, a tenger tajtékain csillog az életörömöm. :) De ennyit az önismereti mélységeimről, sosem halok meg, mindig újraéledek hamvaimból.

Vissza a csúnya valóságba, a mindennapjaimat a munkakereséssel töltöm... és továbbra is semmi biztató jelet nem kaptam. De már tudom mit akarok, egyre inkább. Irodai olyan munka ahol a telefon szó nem létezik, tanító, tanár, okkultista, speckós szakmás munkák és egyéb izgalmas dolgok, amiket nem mindenki dolgozik. Nem hajlok meg a világ akarata előtt, ettől leszek több, járatlan titkos utakon fogom megvalósítani, amire születtem, nem vagyok hajlandó betörni? MINEK??? Önmagama akarok lenni és nem egy minta mondell, akit minden üresfejű tökfejből csinálnak, engem nem vonz az unalmas élet én nem vagyok unalmas ember. Sosem voltam hiába is akarták elhitetni velem, több van bennem, mint az átlagban, az hogy nyugodtabb vagyok és időként nehezebben tudok kezelni dolgokat is innen erednek? És akkor mi van, megint itt van a za a szó hogy KELL? Miért kellene ??? :D 

Szóval eldöntöttem, milyen ösvényre lépek, senki könnye vagy gúny nevetése nem tart vissza többé, vége. Meghallgatom azok, tanácsát, akiknek a szavukra adnék és a többit érzéketlenül leszarom megértés nélkül. :) Vége a kis kedves énemnek, majd azoknak hagyom, akik tényleg megérdemlik. A fél életemet, odaadtam mindenkinek a semmiért cserébe, hogy majd az univerzum vissza adja majd, nem ne adja vissza. Nem cserélek senkivel semmit, munka van és fizetség érte, amit az elején megkötünk és kész, ha nem jó akkor nincsen biznisz.:) Aki meg eddig kapott, ha nem kihasználásból vette el, maradjon neki meg úgy ahogyan kapta, akinek meg más szándékkal csalta ki belőlem, remélem tönkre megy és szertefoszlik a mágia amit az én légköröm éltet. :) És ez nem gonoszság, csak nem vagyok mindenkit az én testemből és szférámból táplálni, a létem kánaánja mostantól csak az enyém, vagy méregdrágán adom ki kincseimet, azoknak akiknek adom ha adom... :) Szóval ezek az új lapjaim.

Mosollyal és csönddel fogok gyilkolni, a kezeim és a tetteimhez nem fog vér tapadni. Kivétel, ha valakit megütök, mert ha annak lesz ott a helye, nem fogom vissza magam. Mindenki megkapja amit érdemel, nem várom ki a végítéletet, én leszek a végítélet maga. Az óceán vize az élet forrása és a halálé is, ez leszek. A Víz. Minden formáját megélem és használom az életben, ez lesz életem új kalandja. Ha kell áradok, ha kell megfagyok, ha kell elpárolgok, és ha kell lezúdulok oda ahova kell. Társam a Hold lesz és a Csillagok.

Mérgezett Nyílvessző

Eljött az a pillanat az életemben, amikor a sarkamra álltam, kidobtam azt ami az utamba állt. Szenvedek még miattuk szó se róla, de nem akarok olyan életet élni, ahol mindenki kénye kedve szerint bántja az egyébként is érzékeny belső világomat. NEM. ELÉG volt belőletek, a soha viszont nem látásra ha meg találkozunk integetek és arrébb oldalgok, nem kell a műmosoly és egyebek. Gondolkozom, hogy leköltözöm vidékre, úgyis régóta álmodozom róla, hogy ne itt a büdös pesten éljek, kurvára utálom és egyre kevesebb a szál, ami itt tarthat és mindennap egyre kevesebb. Köszönjem magamnak vagy a környezetemnek? Teljesen mindegy, ha úgy adja az élet megyek, ha nem akkor meg Pesten leszek láthatatlan. Évekig ment, most miért ne menne? Egy régi trükköt elő venni nem csalás....

Nem akarok emberekkel találkozni és beszélni is csak akkor, ha muszáj. Elfáradtam. Akik fontosak nekem, továbbra is tartom majd (vagy néha-néha) a kontaktot, de nem fogok rohanni többé senki után. A régi énemnek vége, nem tudok sajnálatot érezni emberek életével kapcsolatosan, mer megölték bennem. Állatokkal és olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni, aminek semmi köze az emberekhez. Egy a ciki fácsén hirtelen elkövetett felindulásból nevet változtattam, és most a büntetésem, hogy egy teljes hónapig álnéven élek majd. Hahaha, de magasról leszarom, mindenki szerint gáz ez a név, de nekem meg fontos, mert CSAK. 

No de mindegy. Erősnek érzem magam, de még van hova fejlődjek. Hadd nevessenek rajtam, de akkor is azzá válok, akivé akarok. Aztán majd én nevetek mindenkin, amiért olyan nyomik maradtak, mint én voltam egyszer. Nem hódolok be Senkinek sem, Önmagam akarok lenni. Én nem valami hanem valaki vagyok! Hogy ki, az csak az én munkám eredménye lesz, tenni fogom a dolgom! Annyi embert fogok a kukába dobni, ahányat kell, hogy végre megvalósítsam saját magam, korlátok és határok nélkül. Nem leszek kedves és nincsen több szívesség, értem sem tesznek.... nekem miért kellene? Majd azzal leszek kis tündérke, aki TÉNYLEG megérdemli, sajnos a szomorú hogy mindenkinek akit megsajnálok odaadom amim van, hogy jobban érezze magát, és piszkosul kihasználnak ezzel. De tegnaptól nem fogtok, vége a jó világnak. Nem, Nincs, Nem Adok van. ^^ A többi meg legyen mindenki más baja. ^^ Egoista görény leszek, túl sokáig halogattam már ezt. Ti készítettetek belőlem fegyvert, most megadom, amit egy fegyver adhat, ha más kezekbe kerül! Kóstoljátok meg, megértéseteket leszarom kategóriában. :")

De nem dühöngök itt, csak szélsőségesen örülök és kavargatom magamban a kósza gondolatokat. Kiöntöm a fehér vászonra betűk formájában és elteszem emlékbe magamnak. Nem bánom, így hozta így lesz. A szabadságomért, mindent! :)

Július 22.C.M.R.F.V.

Megint nem tudtam rendes bejegyzés címet írni, ezért megint a dátumok maradnak vésztervnek. :3 A tegnapi napon végül ismét hajnalig fenn voltam, feltettem a gépre pár hasznos programot, amivel szét csaphatom az időt, ha úgy van kedvem. Egy videószerkesztő, egy elektronikus rajzoló és designer progi, meg egy fájl javító, ha bármi baj van. 

Ezentúl összevágtam egy mókás videót, amit a youtubra, ugyan fel nem teszek. De ide nagyon szívesen kiposzoltom, ha engedi ez a rendszer. A Dmmd játékból cpzett karakteremet felvettem egy gyors smink és a parókát csak, majd leforgattam és összevágtam egy CMRFV-t azaz egy Cosplay Music Random Fun Videot, mert unatkoztam és nyár van. Plusz mert a maradék agysejtem is olvadásnak indult. :)

Íme:

Ezentúl most éppen felcsavaroztam egy parafatáblát, a szekrényem oldalára, mert az ilyen táblákba szerelmes vagyok sajnos nagyon. :) Ezt a barátságfalamnak fogom felhasználni ide fogom kitűzni az olyan fontos dolgokat, amiket mindennap látnom kell, hogy nem felejtsem el. :D Aztán meghallgattam a létező összes olyan saját zenei alkotást, ami még megmaradt a gépem agyában, és évről évre egyre jobbak lettek... attól függetlenül meg nem híresztelem őket, mert gagyik. :D 

Amin most munkálkodom, az egy pár firka ismét, valami pályázatokra próbálok valami jó pályaművet összedobni.... de egyenlőre nem érzem az erőt magamban sajnos. Szóval próbálok létezni. Volt ma egy nem fogadott hívásom reggel de nem tudtam kivolt, így nem tulajdonítottam neki nagyon nagy jelentőséget, mad újrapróbál hívni azt csá. :"D Ha nem így jártunk.

Majd holnap ha belefér időben, akkor az oldalra is elkezdek gyártani Eladásra szánt dolgokat, mert sajnos kell a pénz. És annyian bátorítottak hogy kell, hogy azt mondtam akkor jó legyen. c: Szóval már van pér ötletem, mit lehetne kezdeni a sok mindennel, ami évek alatt felgyülemlett a kezem alatt. :3 Úgy érzem nem fogok elsüllyedni, valahogy lesz! ^^ Amit most eldöntök meg is valósítom. :3 Később lehet késő lesz.

Na de back to work. Legyetek rosszak és morzézni még mindig ott tudtok, ahol tudjátok hogy lehet. ;)

Runaway 2: Dream of the turtle

Sok órányi szenvedés után a PC GURU holnap segítségével találtam magamnak, olyan játékot a gépre ami érdekel, fut és lekötött eléggé hogy két napra a gép elé ültessen és megszünjön a külvilág. Átvedlettem a karakterbe és onnantól kezdve az ő problémái az enyémek voltak, gamer problémák zavartak egyedül. mint az evés, alvás, ivás és wczés. :3

De végig toltam a játékot olyan 24 leforgása alatt, nagyon tetszett, kár hogy ilyen rövid volt. Néha kicsit mesterkélt volt itt-ott, de nagyon kiváló megoldásokat alkalmaztak és a történet annyira nem is volt kerek a hangulata és a grafikai megoldások lenyűgöztek, habár csak egy 128 MB RAMos játékról beszélünk. ^^ Jó időtöltés volt, de vissza az életbe. :) 

Emailekre, chat ablakokra és minden ilyenre válaszoltam most este, igyekszem írni a blogot is közben de lassan megy... két nap nem sok, mégis az! Durva. :"D Holnapra van egy pár tervem, de most lehet a pihenésé lesz a főszerep...és nem írok többet. Sajnos kicsit elfáradtam. :)

Egy újabb forró hajnal

     Nagyon nagy a gőz a lakásban, alig lehet létezni. A szellő nem fúj keresztül semmit sem, nem mozdul a légtömeg csak áll és reszket, még éjjel is, amikor sötét van és csak a csillagok pislákonak felettünk. A város öntudatlan állapotban alussza az igazak álmát és mi az igazi álomhozók csak várunk... az álmokat adó varázslatot már szét szórtuk az elbóbiskolt áldozatok feje felett, s nekünk a szemünkre egy porszemnyi sem maradt. A nap első sugarai töltik majd újra a varázslatos bársony szütyőt álomporral és az emberek reggeli első ásításai és nyújtózkodásai jelzik majd, hogy vége a műszaknak és akkor végre pihenőre adhatjuk a fejünket. Mint a drog függők egy csík port szórunk az asztal lapjára és orrunkon egy határozott mozdulattal elszívjuk a port és révületbe egy olyan világba lépünk, ahol minden illúzió valóság és minden valóságosnak hitt dolog, egy illúzió. 

   

     Az álom manók, anti-narkolepsziában szenvedő képzeletbeli varázslények, csak az álomporral képesek alvásra. Időnként úgy érzem, én is pont egy picit ilyen vagyok, amikor a tízemeletes betondzsungel szívében csak az én ablakomban világít az üveg, mert a dolgozó asztalom felett megint készül valami. Vagy egy kötött könyv, egy festmény, egy ceruzarajz vagy éppen egy négy soros vers vagy egy több oldalas blog bejegyzés. Az éjszaka a csillagok és én az éjjeli csillagpásztor. Elgondolkoztat időnként, hogy a testemen az anyajegyekből összekötött csillagkép és a karomon levő csillagok vonzata a csillagpásztorkodás, vagy éppen fordítva és csillagpásztorkodásom pecsételt jele a tetoválás. :) Sosem tudom meg pontosan, de egy biztos, ezt már nem mosom le magamról és nem is akarnám! Soha nem fog eltűnni! Ez vagyok én.

    Az utóbbi időben egyébként, érdekes de nem tartanak embernek és jó értelemben, ami furcsa mert nem érzem magam annak általában. A lényeg, olyan lénynek tartanak, aki azért nem tud visszajutni az eredeti szférájába mert az emberi gyarlóságok és az emberi kapcsolataim azok, ami miatt nem térhetek vissza eredeti helyemre, amit részben igaznak gondolok, más részt meg egyáltalán nem. Fizikai szinten tudom hogy ember vagyok de tény van egy olyan kiismerhetetlen részem, ami nem lélek és nem is emberi hanem valami földi szavakkal nem elmagyarázható csupán érezhető, azoknak akiknek van erre antennájuk. :D Szóval nem csak én gondolom, hogy messze vagyok a normálistól, hanem a környezetem is. Még egy okkal több, amiért megnyugodhatok. :)

    Megyek iszok egy kis hideg Kólát sok jéggel, és megpróbálom elásni magam mélyre. NAgyon meggyulladok.... el fogok olvadni holnap, ha ez így megy tovább a kádba költözöm a hideg víz alá. :"D

Hajnali Rendezgetés

    Még mindig ébren vagyok. A fotókat válogattam szépen szét a gépemre, el kellett különítenem végre a civil életem mugli képeit a jelmezes világtól. Két okból is szükség volt erre, mert a rendnek meg kell teremtődjön, hogy egyensúly érzés alakuljon ki bennem, kettő pedig listát készítetem, hogy mindent pontosan megtaláljak és így a jövőben könnyebb lesz. :) 14 mappa azért sok... ezt látva azért a 3 és félév alatt nem unatkoztam... Talán nem is fogok, mert még jön majd a többi és nem állok le amíg bírom, csak a Con világával hagyok fel picit. Mindegy nem lényeges. :)

    A maradék mappámat elrendezgetem és egy fogmosás után elpárolgok aludni. :) Holnap állásinterjú féle beszélgetésre megyek.... bár túl sok kedvem nincsen hozzá, ezért is van bennem, hogy bármit csinálok csak ne kelljen a holnapot megélni... de persze megfogom csak valahol belül rettegek. Az első tíz ilyen után megszokom majd.... :( Gondolom.

Lustálkodás

     A mai nap teljesen felesleges. Egésznap fekszem és nincsen erőm semmire, nem baj ez csak haszontalannak érzem magam. De inkább pihenek és relaxálok, sem mint hogy neki üljek nagy dolgoknak és végül azokat a kukának áldozzam fel, mert nem lett olyan. :)

    Szóval most átadtam magam a pihenésnek és enyém ez a nap. Az alkohol sem hiányzik, sem a zene, sem az embertömeg. Egy pár fokkal ha hűvösebb lenne azt nem bánnám, meg azt sem ha most idefújna a szél nekem pár guriga húsz ezrest meg egy doboz fagyit... bár azért még mindig lemehetek.

   Egyenlőre ma ennyi. :)

 

 

A nyár tizenháromja azaz ma

    A mai nap egy végtelenül szép és jó nap lett volna, de tutira ön az időjárás változás, mert úgy fájt a fejem a légnyomástól, hogy délután muszáj voltam lepihenni, nagyon monoton és nem szűnő volt a nyomás a bal szemgödröm felett... így elszunyókáltam és arra kelek, fel hogy éjszaka van tökéletes 20°os hőmérséklettel. Egyenlőre eltűnt a nyomás a fejemből és kipihent is vagyok. :) Van ok a mosolygásra.

     Az interneten ma láttam egy olyan melót amire, úgy gondoltam érdemes elküldeni a kis jelentkezésemet, ezért a kis fancy CV-met elpostáztam nekik very easyrider és most várok, hogy kellek-e nekik avagy sem. :) Valahol reménykedem benne, hogy ez a részmunkaidős meló talán csak nekem van kitalálva, hogy mellette meg hadd dolgozzak valami szép másikat, hogy sok pénzt tudjak keresni magamnak és a családomnak, hogy végre a bankok és egyéb elmaradásainkat behozzuk és végre szabadok lehessünk! :)

    Ask.fm-en kaptam egy csodálatos kérdést: "Remélem sokaig fogsz még cosplayerkedni! Nagyon imádom a munkáidat! \*3*/ <3, amire ez volt a válaszom: De draga vagy koszonom. Hat az igazsag, hogy ami meg hatra van szeretnem befejezni es aztan kicsit felretenni ezt a hobbit. Rengeteg minden erdekel ezen a vilagon tul, plusz ugy erzem kezdek kilepni ebbol a vilagbol mar nem vonz annyira pedig csak 3 ev van mogottem. Sok szep es kevesbe szep elmenyem van abban.remenykedem hohy ha talalok rendes munkat akkor majd elfelejtem,ezt at egeszet. Kioregedtem ugy erzem. A conok egyre laposabbak egyre tobb a fiatal es egyre tobb a penzes ember en meg csoro es unalmas vagyok... Ami kezd tomeg cikk lenni azt meg hamar megutalom es most ez kezdodott el bennem a cosplayezessel kapcsolatban kezd a.fun eltunni es minden egyebmqs mqrad.... Szival meg amit tudok megcsinalom ez olyan 5-6 jelmez es.vegeztem azt hiszem egy idore. :) " Gondoltam ezt azért nem kell annyira indokolnom, de tény, hogy kezdek belefáradni és mindent amit lehetett elértem ennyi idő alatt a többi meg már nem igazán mozgat meg. A társaságot valahol sajnálom, de a magyar Conok világa nem hiányzik már, szóval lehet az őszin nem is leszek kinn. Még nem tudom.. :)

     Egyébként Ask-on mindig csodálatos kérdéseket kapok, mondjuk a válaszaim sem piskóták... időnként. Meg hogy legyen velem vlog...mondom oké lehetnee de, ingyen nem dolgozok. Szüljenek nekem meg kérdéseket, névvel, küldjék el emailre és én megcsinálnom a videót. :)

Egyenlőre most ennyi... megyek zenét hallgatni és vissza relaxálni a kanapémra. ^^

Nyár sokpontnulla

     Hosszú hetek óta úra kedved érzek, hogy kicsit írjak a bennem felgyülemlett élményekről és gondolatokról. :) 

     Úgy alakult, hogy későn kezdtem el írni, így biztosan csak annyit tudok mondani, hogy reggelre kerül ki a dolog, de ez már lassan egy szokványos dolog nálam, hogy egy napot szúszik minden a blogon... vagy néha pár órával szoktam átállítani, hogy dátumban pont jó legyen.... Húú nem is tudom hol kezdjem el. :)

     Mondjuk ott, hogy elaludtam bejegyzés írása közben, még volt annyi erőm hogy készenlétbe tegyem a gépet.... :) A naptárom szerint gondoltam visszafelé elkezdem elmesélni milyen volt a hetem, aztán most úgy vagyok vele, hogy ömlesztve elmesélem, ami eszembejut. :)

     Az idei nyári Conon, A Free Iwatobi Swim Club animéjéből voltam Sousuke Yamazaki, kicsit morcos és sziklaszilárd karaktere. Aki ismeri az animét, annak nem kell meséljem milyen.... aki meg nem annak úgy is mindegy valahol. :) Annak elleénre, hogy hamar készen lettem az úszónadrágommal, és az egy hónapos edzéssel leadtam magamról 10 kilót, és felszedtem 5 kiló izmot... természetes edzéssel, segéd tápszerek nélkül, mégis fél meztelenül sétálgatva kellemetlenül éreztem magam, de próbáltam palástolni. Nem szeretem mutogatni magam, azt hiszem szégyenlős lettem. Kivétel ha meggyulladok, akkor mindent ledobok magamról a jó ízlés határain belül. :D Egy borzalmas de vállalható kép a jelmezről.

Előtte való este még a hajamat is feláldoztam, pedig megfogadtam, hogy megnövesztem formára... ennyit rólam. :D Szóval igen, felgépeltem ismét a fejem, de ez csak haj... majd visszanő. Ennél nagyobbat is vesztettem már, magamnak meg ígéretet tenni hülyeség, a jövőben nem fogok. Carpe Diem van! :D

    Szóval jelenleg, őrült fejjel rohangálok mindenhova... előnye, hogy hamar megszárad és nincsen benne melegem, plusz extrán fiúnak nézek ki benne. Mert többet nem lesz hosszú göndör hajam az is biztos, hameg egy napra hosszú hajat akarok, van parókám egy pár. :"D

   Készülget az új őszi cosplayem is miközben munkát kellene keressek... öhm jó lenne taláni valami értelmeset. Ami legalább hozzám és a skilljeimhez is passzolnak... de addig keresem, amíg nem lesz meg és nem számít, hogy sokszor fogok munkahelyet váltani, nem maradok olyan helyen, ami nem nekem való. Olyan életet akarok élni, amilyet kitaláltam és nem engedek belőle.... sok mindenben mázlim volt, miért ne lenne ebben is? :)Mi lesz az új cosplay? Az útvesztőből leszel Thomas... ha elkészülök addig. :3 Bár a pulcsi már 85% ban készen van... már csak a nadrág, kézrevalók, a táska, és a cipők vannak hátra ja és jó sok kosz. ^^

    Florence új albumját megettem, nagyon szeretem az összes szám tökéletes lett. Egy kettő van amit csak néha tudok meghallgatni, mert depis de ez csak azt jelenti, hogy tényleg gyógyulok. :) Sokat változtam az utóbbi időben, bár tény, hogy sokat kellett szenvedjek érte, de a lét szenvedéssel teli, szóval amíg nem tanuljuk meg letenni magunk mögé ezeket a béklyókat, addig viseljük őket amíg bírjuk, és ha meglátjuk mennyire feleslegesek maguktól fognak lehullani. :) Nekem most leestek, és rájuk nézni sem akarok, nem hogy megérinteni újra azokat.

   A naptáramban írogattam a hét eseményeit és az a durva, hogy máris egy csomó mindent be kellett, hogy írjak, pedig nem is terveztem semmit sem... :"D Furcsa, hogy így alakul mindig.... De augusztusban pihenni szeretnék vagy dolgozni vagy mind a kettőt. :) Még pontosan nem tudom mit, de azt hiszem megtalálom az ösvényt, csak már el kellene kezdenem megkeresni azt. :)

Hiány érzetek

Hiányzik az MSN basszameg, ott mindenkivel olyan jól lehetett beszélgetni. :(
Ezentúl még annyi minden hiányik most nekem, hogy jobb ha nem is gondolok rájuk mert fizikailag érzem úgy mintha az életem darabjait szét hordták volna. :(
Miért érez az ember, miért pont ilyeneket? Bárcsak... ahjjj <3

Árnyékban négy fal mögött

      Hajnal ötig X-men Evolúciót néztem és nagyon későn vagy inkább nagyon korán feküdtem fel, amikor már a nap felkelt. Megpróbáltam ma rajzolni, de inkább a letettem a ceruzámat, borzalmas és hagyjuk mert unalmas is lett, nem tetszik. :"D Ez a mai nap a tökéletes lstaság napja, nem estem vissza rossz kedvbe, csak most érzem, hogy pihennem kell, amennyit csak tudok, mert a megszokott akarom, szeretném, megcsinálom stb dolgok, most nincsenek. Helyett van csend és most inkább ne nyúlj hozzá semmihez se életérzés. :D

      Így tehát, én most a kinyitott ágyacskámban fekszem, ölemben a géppel és fél álmos állapotok között pötyögöm a sorokat, az elsötétített szobámban. Az égést néha néha testápolózom meg fekete teafűvel kezelem, konkrétran féli lement az égés rólam. ^^ Majd még kimegyek eszikézni egy picit, aztán jövök vissza. Ma tényleg ehhez van erőm, meg kedvem olvasni, feküdni, csendben lenni és csak pihentető üzemmódban létezni. Ráfoghatnám az egészet az álmosságra, de nem erről van itt szó. Kimerültség inkább és ezzel a sok pihenéssel talán sikerül behoznom a lemaradást... úgyis szombaton meló lesz megint, cosplayben mászkálunk majd az árkádban. Van is hozzá kedvem meg nincs is őszintén szólva... 

      Közben várom már hogy felkeljen és net elé üljön valaki, mert beszélgethetnékem van, de nagyon. Az utóbbi időben nem mindenkivel megy, legalábbis nem mindig úgy ahogyan én azt szeretném. De lehet csak én nem vagyok elég lelkes eléggé... nem tudom. Lehet estére Wow elé ülök egy picit, mert ennyire szétvagyok csúszva... meglátom még...

Megcsókolt a nyár

Hát a tegnapi könnyes világomból és a komfort zónámból is kimozdítottak. Igyekszem a jövőben is így élni majd, mert ez a nap rengeteg tanulsággal szolgált számomra.

      

      Megtört a jég, elapadtak a könnyeim végre, az agyam kitisztult. Plusz még szocializált egy nagyon kedves ember, akit még alig ismerek pár napja. Furcsa, hogy mennyire tudta mi a bajom, nem agyalt sokat, azt tette amit elsőre kigondolt és megjavította egy elromlott darabomat, csak nem értem hogyan. Megmutatta hogy azért rossz a világ, mert én teszem azzá! Nem magyarázott sokat, összecsomagolt a táskájába és elvitt magával a Margitszigetre és a Palatinus strand előtt szálltunk le. Nagy meglepetés volt nekem. Évekóta nem voltam strandon, mert nem látom magam elég jónak, sőt hagyjuk. :D Mellette nem sok esélyem volt ellenkezni, ezért hagytam hogy legyen ahogyan lesz, sokat nevettünk és nem sokat úsztunk de annál többet chilleztünk a medence buborékszórós ülésein, aztán kimnetünk napozni, majd be a termál fürdőbe és ez ment fél kettőtől este hatig. Megbámultak minket, de nagyon nem bántuk, helyette jót nevettünk mindenkin. Még magunkon is. Visszahozott jó emlékeket ez a kis kiruccanás, eszembejutott, hogy milyen amikor nem egyedül vagyok a világban a bánatommal és az örömömmel... emlékeztetett, arra ki is vagyok és a régi énemre. :)

    Florence új albumja elképesztően hat rám, egy percre sem jut eszembe, hogy ne szeressem a fél album a lelkemhez szól, és mozgatja a testem-lelkem-agyam minden darabját. A hangszerelés fantasztikus, a mondani való erőteljes és a Flo pedig továbbra is az ikonom maradt, hozta a régi életérzést és felülmúlta az eddigi műveit. Örülök, hogy közel 8 év után is tud olyat alkotni, amitől magamalá pisilek, énekelni támad újra kedvem, megmozgat és felkavar. <3 Ők a Zene számomra. Most is hallgatom és még egy ideig fogom is. :3 Addikció, fanatizmus? Nem számít, ők a testemben most a vér.

     Visszatérve a strandra, rákvörös a hasam, a vállam és a mellkasom is, elkapott a nap és magához szorított, nem ellenkeztem, hagytam hogy átjárjon megvilágítson, elégessen és feltöltsön. Éppen, hogy nem égtem szenesre, de nem sok hiányzott hozzá sok, ezzel még fogok tudni aludni. :) És úgy döntöttem teszek ki magamról képet, mert megtanultam újra hogy nincsen mit szégyelnem magammal kapcsolatban. Eggyel van baj, ha nem ismerek el dolgokat és falakat építitek, magamat zárom ki a saját életemből. Önmagam akadálya vagyok, és néha csak meg kell tenni dolgokat majd megoldást keresni ha kell. Ennyi csupán az élet.

      Derp fejjel következik egy kép... meg úgy sem mutattam meg egy hónap alatt miből mi lettem... szóval illene valami apróságot szolgáltatni :) Íme, engem meggyőzött. ^^

Missing Parts

Üdv újra!

   Sajnálom, hogy eltűntem szinte már végtelenül hosszú időre, de most elég kemény időszakon megyek keresztül megint és nem mások, hanem magam miatt. Annyit változtam kívül és belül is, hogy alig ismerek magamra. De a sok bánat és kétségbe esésem mögött azért van bőven a jóhírem is. Többek között, hogy ötössel és egy négyessel lediplomáztam, így a fősulit elvégeztem 4 év után végére. És most jön a fejesugrás a semmibe, a nagy büdös kietlen puszta setít semmibe. :I

    Most is csak azért jöttem fel, hogy életjeleket hagyjak hátra. Kis olasz kaját főztem holnapra öcsémnek spagetti tésztával, de már nyakig szaftos a szám... azt hiszem kicsit jó lett. Várom, hogy lehűljön és hűtőbe dugjam. Plusz még nem vagyok annyira álmos, viszont annál inkább zenéket akarok a telefonra feltenni az utazáshoz. Nem tudok zenenélkül utazni, megőrítenek a külső tényezők, minden szinten. PLusz ha zenét hallgatok, akkor a szövegre koncentálok így még gondolkozni sem tudok semmi ostobaságon.

 Az emberi világ létformái hol bántanak, hogy megkísértenek és nekem csak a színtiszta szenvedés jut. A legjobb, tudom mit tennék de nem akarok. Szeretnék egy agymosást és új emberként csak olyan dolgokkal foglalkozni, aminek a vágyakhoz és érzelmeknek semmi köze, mert ezek amik újra és újra megölnek, mindenhogy. Boldogtalan vagyok és egyszerre boldog is, elégedett elégedetlenségben elégek, abban a tűzben ami életben tart és boldogságom, kudarcom forrása. :I 

     Szóval ez a nagy büdös helyzet. Amint lesz bennem tett erő és mondanivaló is vagy olyan szép és jó dolog, amit érdemes kitenni a könnyeim helyett, akkor nem habozok. Most megyek töltök fel magamnak pár számot. Fogatmosok, végül alszom és 3 napig most nem megyek fel semmien szociális oldalra. ANTISZOCIÁLIS vagyok, és mindenki hagyjon megnyugodni. Utálom, hogy a képességeim az átkaimmá válnak és folyton visszájára sül el minden, az egész életem. :"(

Remélem, ti nektek jobban megy mint nekem. Örökre életképtelen maradok.... <3

Ez meg Az

     Piszkosul fáj a hátam, az utóbbi időben túl sokat ülök a varrógép előtt, bár én csak örülök neki.... a hátam már kevésbé. Elpusztulok, egy úthangert kérek a hátamra és jobb lesz, vagy inkább egy jó masszőrt akinek a kezei alatt elfelejtem még a nevemet is. :3

     Jövőhéten ilykor már a diplomázáson túl leszek és mehetek dolgozni és munkát vállalni, előre is utálom, de ez van. :"D Huh. Sok mindenkit márcsak messziről figyelek, jobb ha nem próbálok meg sehova sem tartozni és akkor nem esek pofára. :)Van egy pár új munkám, nem sokára bescannelem őket ide. :3

Összetört

      Azt hittem békésen és nyugodtan tudom, majd az estémet elmókázni egy váza hideg és csodás limonádé mellett, miközben fúj a kis lenge szellő... Hát ez a hétfő is mókásan indul: Tévedtem! Még ide sem ért a közelgő vihar...de az a kis lenge orkán erejű szél, máris berepesztette az ablakom! Oh shit, gyerekek... mi lesz itt még? És még én a varratok miatt aggódtam, hogy nem szépek. És az ablak, akkor most mit szóljon? Miért is lenne bármi is itt normális, szuper így kezdeni a hetet. A legjobb, ha enyhül is az idő biztos, hogy nem nyithatok ablakot hurrá. Olyan boldog vagyok, hogy remélem ezek után már csak jobb jön.... :I

T.T

Ébrenlét

      Első próbálkozásom, hogy tábla gépről írok egy bejegyzést. Eddig minden okénak tűnik, szépen fut a program és egyszerűnek mutatkozik a felülete is. Bár a billentyűzet kattogò hangja nagyon hiányzik hozzá. 

     Délután egy óra múlt féllel és dög meleg van a lakásban, a legjobb, amit ilyenkor tenni lehet hogy ágyban marad az ember és vagy alszik vagy valami csendes elfoglaltságot keres, amiben nem lehet megizzadni. Bár a java a forróságnak már régen vege, de azért jobb nem kinyitni meg semmit sem. Én általában naplemente után nyitom ki az ablakokat, és napkeltekor csukom, vagy amikor éppen felkelek... Az utóbbi rosszabb, mert akkor már dől be a forróság kintről.

     Mai terveim közt nem szerepel túl sok minden. Olvasás, firkálás esetleg egy kis főzés, de nem szeretnék azt sem jobb nem fokozni ilyenkor a lakásban uralkodó meleget. Örömhíreim is vannak, tizenhárom napja egy testedzős challengeben veszek részt, hogy átalakítsam kicsit a testem és ilyen rövid idő alatt is igen meglepően jók az eredmények. Nőtt az állóképességem és a zsír is mintha lassan elkezdene eltűnni a hasamról. Igen tudom, nincsen sok rajta de engem attól még zavart. 

     Most kicsit offolom magam a netről, kezd a kezecském megfájdulni az írás és tartástól. Lehet ez a műfaj marad a gépre..

Kimerültség

     Rendkívül kiégtem belül, azt hiszem most pont olyan vagyok, mint egy eldurrant villanykörte. Hiába tanultam annak, ami lenni szerettem volna és hiába van megannyi képességem, nem kellek sehova sem. Megközelítőleg húszezer állási hirdetést meg néztem ma egésznap, gondoltam rászánom a napomat, mert dolgozzunk előre, mert valószínűleg úgyis sikerül a diplomát befejezni. De kb.az egész munkakeresés annyira lélekölő, egyáltalán nem érzem jó bulinak, szomorú vagyok és nem érzem magam még semminek sem. :I

     Helyzetjelentés: Milyen lehetőségeim maradtak? 

Áruljam, esetleg a testem? Csináljak meg még 25 olyan képzést, amivel Talán találok munkát? Tanuljak ki egy olyan dolgot, ami kurvára nem érdekel?  Menjek el egy olyan unalmas munkára amire tudom, hogy nem az én reszortom? Nem tudok én már semmit sem. :C

     Ráadásul ez még csak az első nap volt. Még mennyi idő lesz mire találok valamit. Szomorú vagyok és csalódott, értéktelennek és haszontalannak érzem magam. Nem érzem magamban az erőt, hogy bármit is kezdjek magammal, meghalt egy részem ma. Hiábavaló minden, cosplayezni sincsen kedvem. Abba is hagytam egy időre mindent, amivel ennyire készültem. Egyszerűen nem megy. Ha most tudnék, akko egész nap csak zokognék a párnám felett. :I Ha valaki segíteni akar lőjjön le, és anyámnak adjon sok pénzt, hogy boldoguljanak. Az életem értelmetlen volt, a barátságaimból kevés volt igazi és amiket létrehoztam sosem voltak értékesek. 

Agonizálás mode on.

Tegnapról és a máról

     Egy ideje a nagyon boldog és felhőtlen életvitelem átváltott megint egy ingatagságba. Nem érezem jól magam ok nélkül, aztán persze idővel okot is találok rá. Nem tudom ilyenkor mi történik velem, olyan mintha két emberből préseltek volna eggyé és mindig váltogatja egymást a kettő. Akár csak az időjárás, néha kiszámítható, de néha tele van meglepetésekkel.

      Tegnap is így volt, forróság és már mondhatni majdnem aszály volt, régóta nem esett az eső. Elromlott a kedvem, kinézek az ablakon és látom, hogy a felhők tornyosodnak és egyre csak növekednek és gyülekeznek a sok 10 emeletes panel épületek tetejére. Elkezdett először csak kedvesen fújdogálni a szél, majd egyre csak erősödött, a végén már tépázta a fák lombjait. A messzeségben láttam, ahogyan a felhő elkezdi a városra rászitálni a belőle zúduló víztömeget, de ez nem volt elég a már fekete összefolyt masszának a levegőben. Mindenhol elkezdett a vízfüggöny leereszkedni, körbe zárták a házunkat, majd felettünk is megeredt az eső. Hangos és dühös kopogással jelezték az ablakpárkányon és a fák levelein, hogy megjöttünk. Hirtelen hűlt ki a forró táj; sistergése a villámlások utáni robaj volt. Nagy hőség, nagy vihart hoz és van aki nem tudja de egy nagyon hosszú és forró tartós nyár, pedig nagy hideget és hosszú kemény telet. 

      Szóval ebben az isteni időjárásban, nekem el kellett menjek, mert feladatot kellett teljesítsek. De meghiúsult a dolog, mert mire oda értem nem voltak nyitva vagy még nem nyitottak ki... sosem fog nekem kiderülni. De én ott voltam, ronggyá áztattam a szandálomat, lefagyott mindenem a hideg víztől, de a forró fürdő utána isteni volt. Hamar elaludtam, nem kellett sokat könyörögnöm magamnak, a csodálatos front nyert felettem. Lelassultam és vesztettem.

      A mai nap úgy tűnt el a tegnapi vihar, mintha az nem is történt meg volna... érdekes. Mai nap úgy keltem fel, hogy utálok mindent megint. Hogy kosz van, hogy rendet akarok tenni, de minek, mert megint csak kosz lesz... Mint egy hülye gyerek ilyen állapotban vagyok. Állam vizsgára kellene készüljek, de sajnos nem vitt rá még mindig a lélek, hogy kinyissam a tételeket és hogy olvassak. De ez nem baj, az ösztöneimre hallgatok bízok magamban tudom, ha itt az idő akkor majd előveszem a témákat és megtanulom nagyon hamar. Sőt, meglepően hamar.

     A záróvizsgák után jön majd az igazi fejfájás, hiszen a nagy világban munkát kell keressek, mert itthon csak megzápul a fejem. De nem lesz egyszerű, mert válogatósabb vagyok, mint egy pláza plasztik. Azt határozottan tudom, mint nem szeretnék, de azt kevésbé tudom mit szeretnék, lehet ez csak abból fakad, hogy nem tudom mennyit érek vagy abból hogy nem tudom hogy ez hol tudom kibontakoztatni. Egyik sem egyszerű, nem tudom mi lesz: egy fejes a semmibe. Egyet tudok, ahol nem érzem jól magam ott azonnal goodbye lesz. Nem várom ki a végét. Nincsen értelme. :) Én tudom, hogy kell a pénz, de ennyire nem vagyok ráutalva.

*Órákkal később*

    Erőt vettem magamon és a lustaságomon, rendet tettem a lakásban. Elmosogattam az egy hónapja csak egyre növekedő mosatlanokat, felsepertem és kivittem a nagyzsák szemetet. Az én szobám még mindig romokban áll... de azt már kezdem megszokni. :D Azon gondolkozom, milyen újításokat tudnék csinálni a szobában, hogy még jobban tudjak játszani a hellyel, amit kihasználhatok. :D Egyenlőre még csak gondolkozom, semmihez sem nyúlok. Eléggé elfáradtam, nem számoltam, de legalább vagy 100 edényt elmostam az tuti. Azt nem értem, hogyan lett ennyi? Mindegy már mind elmosva szárad. :D

     Némileg javult a kedvem is picit, de nem túl sokat. Éppen elég ahhoz, hogy ha esetleg feldühítenek ne akarjak az illetőhöz molotov koktélt dobni. :) Pedig ha volna sok mindenkit, megkínálnék vele. ^^ Meggyújtottam a szobámban a kis füstőlőmet is, hogy minden ami rossz, ártó vagy ilyen húzza el a csíkot a szobámból és leszarom hány millió fok van kinyitottam az ablakot is, hogy legyen hol kirepüljenek. Még ami háthra, van hogy leszedjem a ruhákat a szárítókötélről és a sajátjaimat bevágjam a tárolóba, mert egy kicsit több ruha hever a padlón, mint amennyi a szememnek sok. :D Nem nem a fél szekrényem, inkább az 1/5 így érzésre. :)

Megint eltűnök kicsit, próbálok tevékeny életet élni, hamár van nyár meg szünet meg pihi! :)

Fluidicitás

      Az elmúlt két nap katasztrófális volt annyira semmit úszkálok a semmittevésben és abban, hogy életképtelenül csak lógok a levegőben. Gyakorta elalszom, ha egy picit kényelmesebben ülök vagy fekszem. A nyakamon vannak a vizsgák és a tanulni valók, de nem visz rá a Jó Isten sem, hogy neki essem és legalább egy tételt elolvassak naponta. Semmi sincsen, de az bőven. :I

       Leültem firkálgattam kicsit, de nem vagyok attól sem elájulva, látványosan a kis csillag létem erősen most egy hullócsillag formátumba minősült át és csak zuhanok magatehetetlenül, közben akik látnak kívánnak tőlem, hátha teljesül... remélem legalább nekik teljesül, amit szeretnének. Én jelenleg mindennap meghalok egy kicsit belül, elégnek a darabjaim és egyre kevesebb marad a saját igazi lényemből. Távolodom a világtól, kezdem megutálni megint az emberi fajt, amikor azt hittem végre megtört felettem az átok és mindennek boldog vége lesz. A valóság az, hogy nincsen boldog vég és nincsen bennem olyan rész, ami képes erre. Emberi hulladék vagyok, de csak azért mert nem vagyok igazán ember. Nem sikerült. Nem is akarok ember lenni, semmi értelme, ez egy olyan játék, amelyben én soha nem nyerhetek. De már lemondtam a győzelemről, jelentéktelen emberi vágyak és szenvek alkotta mámoros borvirágos illúziók. Viszlát veletek.

      Túl közel engedtem magamhoz az embereket, és bizony újra összetörték a szívemet. De fáradthatatlanul, újra összerakom, még akkoris ha a szilánkjaitól a vérem kicsordul. Nem számít már. Elmegyek bomlani kicsit. :'c

Május és újabb hétfő

Üdvözlet mindenkinek!

     Itt Gray jelentkezik, újratöltve. Mára sok mindent hoztam magammal, amiről az utóbbi időben sajnos nem tudtam beszámolni nektek. Amiről már sokat írtam nem fogom nagyon újra felhozni, nem szeretnék az olvasott unalmas kategóriába esni. Szóval fogjunk is hozzá. :)

     Amikor a vizsga munkámon dolgoztam, akkor felmerült bennem egy lehetséges tanulmány festmény-sorozat ötlete, aminek már neki is kezdtem. Persze, csak akkor ülök le dolgozni, egy-egy képpel, ha van erőm és kedvem is rá. Az új taktikámmal úgy alkotom, hogy egy szuszra ami kifér engedem, utána befejezem akkor és ott. Nem hagyom, hogy a bennem munkálkodó víz energiák elmossák a kezdő lendületet, nem hagyom, hogy a hullám a partra vesse magát és úgy törjön szét, akár csak egy üveg váza a földön. Szóval 0 energia pazarlás. 

     A rossz rajzokat nem tartom meg, inkább kidobom, kiradírozom vagy elégetem. (szó szerint) Csakis az ígéretes munkáimat és vázlataimat vagyok hajlandó eltenni ínségesebb időkre. De erre sem gondolok, miért lenne ilyen időszak? Én hozom létre ezeket! Amire gondolok vagy kiejtem a számon az történik... így működik ez, nekem. Mutatok képeket a jelenlegi képekről, az ötlettől a kivitelezésig. A progress képekről kezdek leszokni, szerencsére túl sok műhely titkomat adtam ki, amit nem bánok, az az innovációs dolgaimról nem igazán vagy csak korlátozott mennyiségben fogok mesélni. :)

    Ők volnának a festett példányok. Az első kép volt a koncepciós vázlat, ami szerint az összes következők majd szép sorjában mintázódnak.A második képen egy orchidea a harmadikon egy hibiszkusz látható. Az alap ötletet persze már évekkel korábban láttam a kedvenc festő művészem blogján, ha tetszik nevezhetjük koppintásnak, de szerintem egy miért ne fedezhetném fel azt amit már más megvalósított, kettő nem másoltam csak egy sémát követek. De ha ez sem elég, akkor legyek csaló, nekem az is megfelel. :"D Attól még nem változtat a tényen, hogy szép képeim vannak. És ezt nem az egoizmusom mondatja velem, hanem saját magam számára is tetszenek a képek. A jelenlegi festményeim témája: az egzotikus virágok. A következőek már a fejemben vannak, de egyenlőre erre koncentrálok.

     Érzékenyen próbálom kezelni a színeket, próbálok nem elsüllyedni a nagyon mély tónusokban. Igyekszem a vízfestéshez mérten súlyosabban festeni, azonban a könnyedségét megtartani, amit szerintem nehéz.Szóval inkább grafikusabb megoldásokkal dolgozom, szép vonalak és felismerhető jellegzetes jegyekkel, amivel könnyű felismerni az adott növényt. A színeket csak másodlagosan, kitöltő és hangulat jelleggel igyekszem kezelni, nyilván úgy, hogy ha nem lenne színe akkor fekete fehérben is felismerhető legyen a téma. :)

     Mindennap hímzek és varrok. A jelmez készítés az életemben olyan rangsorba emelkedett, ami már szinte szükséges lét elemem, hogy jól érezzem magam. A kreatív önkifejezési formáim egyik alap fogalma lett, szépen szólva. A zene hallgatás és éneklés is még a listán van, de lejjebb csúszott mint, azt valaha hittem. Mindegy vissza a varrásra. :)

     Amióta sikerült elkérnem 5 darab alap szabás mintát a saját méretemre, attól fogva annyira belendültem, hogy nincsen megállás. Egy félkész nadrág van meg, két köpeny, egy mellény, egy bevásárlós tasi és egy bevont mappa és a lista bővülni fog még rengeteg mindennel. Beindult a cosplay gyáram, mindig szorgalmasan töltöm fel a képeimet az facebook CPs oldalam galériájába. Jelenleg minimum öt jelmezen dolgozom szimultánba ebben persze nem számoltam bele a saját kis mini projektjeimet.

    Azt az álmot adták nekem mások, hogy legyen buddhista divattervező. És bevallom piszkosul tetszik az ötlet és mivel van is hozzá egy kevés affinitásom, ezért lehet belevágok a dologba és kezembe veszem a saját sorsom és megülöm végre azt a paripát, amelyik régóta rám vár, hogy elnyargaljak vele a gyönyörű naplementébe, akár a filmek végén a hősök. :) Jöjjön pár kép.

     Az első kép Raven köpenye; a második egy félkész Fülöp herceg köpenye; a harmadik egy Sakizou-s karakter ruha részletének hímzés alatt levő részlete; a negyedik a szabás mintákat tartalmazó mappám, amit bevontam anyaggal; az ötödik én volnék a Final Fantasy-s szoknya nadrágomban, ami még félkész és az utolsó kép pedig édesanyámnak varrt tarisznyája, amit anyák napjára kapott tőlem. :) Bónuszban itt egy jelenlegi legfrissebb alkotásom, szabadkézi rajzot próbáltam meg szépen átvarrni, majd hímezni, hát nem olyan szép, mint amilyenre megálmodtam. Van hova fejlődni... :3

    Rajzokról, sajnos nem tudok túl sok mindent megosztani, mivel nincsen motivációm utóbbi időben, hogy leüljek és alkossak. Most másra vagyok áthangolódva, azonban van egy kis gyöngyszem, amit szeretnék megmutatni, ezt a főiskolán rajzoltam én és egy kedves sulistársam. Lehet találgatni, ki mit rajzolt rajta. És a színezetett is feldobom, bár bozalmasan vibrál... ez van spirituálisan túl töltött lett. :)

Mára ennyi fért bele... elfáradtam. 
Pápá ;)

Május hat

Üdv nektek, akik még erre jártok! :)

Jó sok minden történt velem, ezért sem tudtam írni ide. Sajnos a diploma munka megírása elvitte a hónapokat és vele együtt a szabadidőmet is. De megadtam magamnak rá a megfelelő keretet, hogy biztos meglegyek vele...

Ennek ellenére büszkén jelentem ki, hogy készen vagyok vele 70 oldalni írás 10 oldalnyi illusztráció és egyéb jóság van összesűrítve 58 oldalba. :) Ez az én munkám az utókornak. A dolgozatomban a buddhizmust úgy mesélem el, ahogyan én éltem meg a saját életemben. Csak annyi szerepel benne, amit úgy érzem meg tudok valósítani létezésem során. Legalábbis szeretném ezt hinni, hogy képes vagyok rá. 

      Már csak a május van hátra, és a maradék 11 tárgyam. Nyakamon a vizsgák és a záróvizsga is kellene sokat tanuljak és készüljek, de bevallom úgy érzem: ha még egy könyvet kinyitok tanulás céljából akkor, felrobban a fejemben az agyam.

      A szakdolgozat írásával fejlődött egy keveset az írás és a beszédtechnikám is, de ez ne tévesszen meg senkit sem, nem lettem nyelvtanból zseni csak egy picivel jobban tudom mit hogyan kellene. Az, hogy ez mennyire valósul meg a gyakorlatban a figyelmemtől függ. ^^ De igyekszem szinten tartani magam és visszatérni a kis világomba, ide a blogra. 

Továbbra is az lesz ami volt, képekkel illusztrálok amit csak lehet és mesélek sokat. :) Legyen ez most egy ilyen bemelegító poszt. Sajnos elszoktam és képtelen vagyok most mindent kiírni magamból. Köszönöm azoknak akik, még mindig itt olvasnak és leselkednek utánam. Design váltást is tervezek szóval úra nyílik a kényszer szünetből a mókaházam. <3 Végre.

Még élek

Újra itt, de csak egy picit. Hirtelen eltűnésem oka a szakdolgozatom, minden lehetséges funfaktoros és elvonós dolgot megszakítottam magamtól, annak reményében, hogy kész legyek. Van még két hét utána már visszatérek aktívan és mesélem tovább életem mókás és nem mókás tényeit. Szóval még élek nem haltam meg, és nem is tervezem most egy darabig. A blog is menni fog tovább csak kellett egy kis szünet, mivel haladnom kell. 62 oldalnál járok de még hiányzik legalább 10 és utána totális átnézés és átíráskövetkezik, hogy vihessem majd a nyomdába. Egyéb projektek is vannak már a fejemben, ami a rajzzal-festéssel és még a cosplayyel is kapcsolatosak. ^^  Hamarosan jelentkezem, majd frissen, üdén és sok írással. Addig is pááá. ^^

Utolsó nap előtti nap

Visszatértem egy rövidke időre. A blogolás mostanság nem fér már bele az életembe, (sajnos) mert másik nagyobb írásművön dolgozom, ami közeledik a vége fele. :) Minden létező erőmet oda koncentrálom, hogy amit írok ne csak egy légypiszok legyen, hanem valami magasztosabb valami. :D Szeretném az emberek javára adni, hogy tanuljanak belőle. Vagy tanítsanak engem, a véleményeikkel. Mert a szavaink olyanok, akár a kétélű penge. De megyek is vissza az írásom irányában, mert ha szelet kap a vitorla, akkor kell meghúzni az árbóc köteleit. :) Hamarosan jelentkezem. Bővebben. <3 Addig is szemezgessetek a régi írásaim közül, meg ahogyan tetszik. :D

Szótlanság

Egy hete nem tudok mit írni a blogra, egy csomó minden folyamatban van most. :D Próbálkozom írni, szeretném bizonyítani, hogy megy. :3 De nehézkes és küszködős... a dolgozatom is ilyen fázisban van 3 kész mese oldalhoz kellene megírni 3 fejezet elemzését... so hard de nem megy se ide se oda ma egésznap nem ittam.... és nem kívánom a vizet, de innom kellene azt hiszem azért fájhet a fejem. Nincsen túl sok víz a szervezetemben, egy sivatagi túlélő játékban én bírnám a legtovább. Aztán én halnék meg utolára jó kis műsor lenne.

Csomózott karkötőket csináltam az utóbbi időben, a grayarthoz egy új email fiókot, taggereket csináltam, ha ne adj isten sikerül eladnom valami saját termékemet, akkor azt is oda tudja csúsztatni hozzá. Az íróasztalom, a munkaasztalom, ezért upgradeltem megint, egy kis aprósággel. Hulladék fából készítettem a csomózához szövőkeretet, felszegeltem egy mérőszalagot az asztal szélére, kifúrtam az asztalt, hogy tudja rögzíteni az upgradelt részt. :) Hugrabugos címert csináltam, ma portrét rajzoltam magamról 20 percben. Csináltam egy 36 számozású órát, de nem túl kreatív. Azt hiszem azért van pár említésreméltó dolog, de semmi extra nem történik itt. Elfogyott a türelmem, most takarodom és befekszem az ágyba, mert mocskosul fáj a derekam és a fejem. Onnan gépelek tovább kicsit.

Majd ha jön a Születésnapom, akkora kitaláltam mit szeretnék: Egy satut, körfűrész fejeket és egyéb kreatív és barkács dolgokat. :) Durva egyre inkább kezdek ráébredni, mi vagyok és miket tudok. Persze, nem jelenti azt, hogy sikerül is de azért próbálkozom majd. :"D Teszek fel ide is képeket, ha már nem írtam. Ennek a bloggernak, nagyon utálom a kép felrakóját nagyon ótvarul rossz. :(

Szóval ez a helyzet, ja és csak hogy mondjak valamit a szakdogáról, 70k felett van a szavak száma, 50 oldal eddig, amiből 10 oldal kép, 1 tartalomjegyzék, 1 borító, 1 felhasznált irodalom jegyzék. Szóval egészen jól haladok, csak már a maradék 4 fejezet mese van hátra, a 7 magyarázat és az összegzés van rá kevesebb, mint egy hónapom. :'D Nem akarom összecsapni, de igyekezni kellene és holnap bemegyek a suliba, pedig nem akarok.... nem tudom menni fog-e pénteken mentem be először. Tegnap és ma is azért nem tudtam felkelni és bemenni a suliba, mert rosszul voltam reggel. :'( Félkómásan felküdtem az ágyban és szédültem, nem eszem eleget, nem iszom eleget és talán lehet nem is pihenek eleget... lehet így hamar megfogok halukálni, de nem baj. Van ez így mostanság.

Negyed tizenkettő, megyek inni és utána kutyaséta, aztán lezuhanyzom és elájulok, ma is jó sokat dolgoztam, annak ellenére, hogy "nem sok mindent " csinálok, amióta itthon vagyok, ahha felejtsd ezt el. :c Fáj a hátam, olyan jó lenne egy instant rabszolga, aki minden kérésemet lesné és csak azzal foglalkozna, hogy velem mi van, hogy élek vagy halok. Ittam ma eleget, nem gondolom, hogy egy kis napfény jót tenne vagy nem fáj a hátad stb. Nem, ezt sem érdemlem meg.