Élek

Heyho Népek!

 Pár röpke sor erejéig tértem fel a blogra csak, gondoltam, ha van valami kérdés, óhaj, sóhaj panasz, bánat, akkor nyugontad dobjatok nekem emailt. Nem akarok ezzel kurvulni, csak gondoltam, hogy ha van valami olyan kérdés amire esetleg még én adtam választ, vagy érdekelne a vélményem róla.... tötötö akkor itt a blogon szívesen írok róla, vagy akár privátba is. Ha lesz lesz, ha nem akkor nem. Egy képzeletbeli interjút csinálok éppen és megjött az ihlet. Szabad bombázni, válaszokat, majd csak augusztusban adok... 

Akit érdekel, annak Hajrá!  ^^

(Meg magamnak...én blogger vagyok, menni fog a blog ahogyan régen, úgy most is, nem adom fel amit elkezdtem.)

Nyaralni mentem

Heyho Népek! ^^

Gondoltam előre is kiteszem... nem tudom, hogy a nyaralás alatt, rám jön-e, majd az öt perc, hogy írjak.... Jó esetben igen, rossz esetben nem a válaszom. :D 

Bár a nyaralásnak a nem dolgozomról kellene szóljon, nem tudom hogyan lesz. Igyekszem kicsit nem alkotni és nem csinálni semmit sem csak lazítani és élvezni kicsit az életet. Éppen most pakolgatom össze a dolgaimat, nem tervezek sok mindent vinni... sok év rutinja alatt kiismertem magam annyira, hogy mindig túlélő táborszerűen készülök össze és feleslegesen megutaztatom a holmijaimat. Ti veletek nem fordul ez elő??? No, éppen ezért idén egy zsák lesz, amit viszek és abból is csak a legfontosabbakat. Kaját meg innit fogok egyedül cipelni, de az el fog fogyni, még jó, hogy a wc-ekkel nincsen gondom. A középsuliban megtanítottam a testemet rá, hogy minimum 6-7 órát bírjon ki ha lehet. Ezen felül nem igazán megy és ha muszáj van akkor meg...mindegy. Szóóval pakolok, illetve csak nagyon lájtosan, nem igazán van meg arra, hogy pakoljak, jobb itt csücsülni. Előre rettegek, mire hazaérek, mi lesz itt. Legnagyobb reményeim szerint, minden marad úgy ahogyan itt, ahogyan azt itt hagyom. :D

Félkész Festmény

Semmi extra. Előhalásztam a rajz mappámból pár papírost. Gyorsan vázlatoltam rotringgal, majd utána tussal rajzoltam fel a figurát, a kiválasztott akvarell papírra. Gondosan húztam a vonalakat, nem sietve dolgoztam és meglepően szép lett a kontúr! Bár bevallom az írón hozzá picit nagy, de nem rettentem meg, egy mangaka marus tollheggyel sokkal szebb lett volna, de kis lepukkant farzseb vagyok nem telik semmire sem. És a valami is csak néha pottyan rám az égből. Szóval a rajzot eddig 3x szkenneltem, minden egyes festés után. Nem akartam minden ecsetvonás után beolvasni, így amennyire volt hangulatom, ahhoz mérten dolgoztam. Eddig ilyen a kép...

A PS csodálatosan kivilágosította a színeket, ennél a képnél nagyon előnyös, mert van egy szürkés beütése a papíron. De itt istenien néz ki eddig, hamarosan majd hozzá festem a kertet is, mert végre teljes munkát szeretnék, ami a papír egyik sarkától a másikig tart, addig nem is firkantottam alá, még nincsen kész. Nem tudom mikor csinálom meg... de ez évben még legalább egyszer előfogom venni és alakítok rajta valamit. :) 

Egyébként ez egy Fanart: Elyon Brown, álá in GRaay style. :P (szerintem kezdem megtalálni a rajzos stílusomat... egészen kellemes nem de?)

Barkácsoltam

Világító asztal csapó három

Tegnap késő este neki kezdtem barkácsolni, mert szerettem volna megcsinálni még jobban a világító asztalomat, hát nem asztal lett inkább csak egy üveges lap. DE ez a legfontosabb eleme az asztalnak! Rengeteget szenvedtem vele, de most már kezdek rájönni a trükkre, amitől lesz igazán jó egy ilyen munkafelület. Egy csomó szerszám hiányában primitív eszközökkel kellett neki lássak az operációnak: egy olló, egy sniccer, egy csavarhúzó, egy alkoholos filctoll és egy vonalzó kíséretében. Ilyenkor úgy bánom, hogy nincsenek professzionális és univerzális technikai eszközeim :(, sokkal értékelhetőbb minőségben tudnám megcsinálni, amit megálmodok magamnak. De mindegy is, így is úgy is megoldottam... csak kicsit több időt és energiát vett igénybe, plusz az idegszálaimat is próbára tette.

A szétvágott parketta lapjainkból válogattam össze darabokat és arra fektettem rá az üveglapot, majd méricskélések és illesztgetések után jött a neheze szétvágni méretre a darabokat. Nem volt kéz kímélő, amivel csak tudtam vágtam és aprítottam... beledöglöttem mire végeztem. Ja és amennyire csak tudtam halkan kellett csináljam, mert mindenki aludt. Bocs, de ha ihletem van nem hagyom elszállni, nem hagytam magam csak dolgoztam és dolgoztam. Az egyik vékonyabb rajz táblámat is beáldoztam a cél érdekében, kivágtam belőle egy csinos kis darabot, körbe építettem a méretre szabott padló lapokkal és csavarral ráerősítettem őket. Majd helyére került az üveg is. Annyira féltem, hogy többször is eltöröm, nagyon paráztam hogy szét fog pattanni a sok feszültség miatt, de szerencsére tévedtem, annyira nem feszül a keretben.  És amikor végre az egész egyben volt köbő 2 óra lehetett, addigra már tök hulla fáradt voltam. Most is mondjuk de nem baj, azóta már teszt rajz is készült rajta és szuper a mérete, a lapossága és a dőlés szöge is. Sikerült, amit szerettem volna megnyugodtam és elégedett vagyok valamennyire.

Zúzok aludni... nagyon fáradt vagyok.

*később lesz majd fotó itt*

Fanart

Ma semmi extrát nem csináltam, kiteregettem elmosogattam és zene hallgatás közben leültem egy kicsit színezni. Witch fanart készült, egy régi firkámat vettem elő és színeztem ki. Ilyen lett, egészen hihető lett, most éppen tetszik, plusz a fény effekteket sem rontottam el annyira. Csillámló részecskék dobták fel volna igazán a képet, de arra már nem volt kedvem. Jó ez így. :3

Lehet fogok firkálni most egyet, ennek örömére. A rajzos énem, most nagyon felüdült, de továbbra is nem vagyok annyira felhőtlen....

Elégedetlen

Azon gondolkozom éppen, hogy a hangos zenével lehet csillapítani az idegeket? Gondolatok száguldoznak a fejemben őrjítő sebességgel és mindenféle formában csapkodnak fejemben, akár a szikláknak vetődő tenger hullámai. Mert bizony, a gondolatok nekivetődnek a szikláknak és tajtékformában újra neki csapódnak, amíg van hullámzás. Hullámtörőnek próbálom alkalmazni az zenét, valamennyit enyhít rajta, de nem megoldás nem szűnik meg tőle a forrás, ami a tenger. Onnan merülnek fel és oda kellene visszatérjenek talán. Írok, az ujjaim közepesen gyors sebességgel kattognak a billentyűzet 4 mágikus során és a karakterek egymást váltva a felületre vetődnek ahogyan a víz, szabályos sorrendben, -gondolatok- szavak formájába rendeződve. Egy pillanatra megtorpantam, -talán megőrültem- ez a gondolat állított meg... Durva mennyire összetett és bonyolult az ember, soha nem fogjuk kiismerni magunkat.

Semmi különös nincsen, egy darabka bennem összezáródott, akár egy virág szirma. Ez a motiváció virága volt, értéktelennek látom a világot és benne magam, a betöltött szerepemet. Elégedetlen vagyok, törekvéseim nem szolgálnak célokat senki nem segít és én sem tudok. Antiszociális. Az egyetlen vicces szó körülöttem a pszichoaktív szerek, így olvastam egy könyvben. Unalmas, haszontalan, semmire kellő vagyok. Jelen pillanatban, így érzem. Nem lesz könnyebb később sem, szeretném ha jobb lenne, de a világ gonosz, csoda hogy még élek. Biztos vagyok benne, hogy csak a megfelelő pillanatra vár és Puff vége lesz a dalnak örökre. 

Egy régi fotóm hangulata van bennem: 

*Saját felvétel, 2010.szeptember*

Képregényes oldalról

Húh kicsit megkéstem ezzel a bejegyzéssel, de mielőtt bele kezdek, el kell meséljem, hogy ma hajnalban elmentem sétálni. Reggel fél egy tájékán megindultam a nagy világba és csavarogtam és ostoba papucsba mentem és kidörzsölte a lábam, de egyébként meg élveztem nagyon. Bár a végére félkómás voltam, elfáradtam bőven, háromra haza is estem,bezuhantam az ágyba aludni. Csak délután egy körül keltem fel, kicsit kifárasztottam magamat. :D

Hajnalban kikészítettem előre a mai napi munkámat. A képregény következő oldalát szerettem volna megcsinálni, és tartottam magamat a dologhoz. Neki estem és meg is csináltam, közben készítettem gőzerővel a tutorialt hozzá, és fel is tettem a mangás csoportba. Meglátjuk mi lesz ott is a visszhangja ennek a kis workflownak. :3

Annyira nem akarom húzni a szót, mint a tegnapi bejegyzésnél. Csak pár mondatban elintézem a dolgot. Minden egyes állomásnál beszkenneltem a készülödő képregény oldalt, aztán a végén összeraktam egy képbe. 

 

Én így dolgozom általában rajzolás szinten:
1. Firkás tervezés
2. Firka kibontása
3. Vázlat készítés
4. Vázlat kibontása
5. Vonalrajz
6. Színezés
7. PS utómunkák 

Így készült a Borító

Tehát könyves borító, mert megérdemel egy posztot a kicsike. Többféle regényt vagy novellát írok egyedül és társírókkal is. Állj, leszögezném, hogy sosem tudom megjegyezni a műfaji különbségeket a novella és regény közt, annak ellenére, hogy mindig megtanítja nekem valaki, hogy melyik micsoda. Nos, legyen elég annyi, hogy az elbeszélő költemény műfajban csodálatosan megfér mind a kettő. Kinek mi lehet választani... ilyesmiket írok és az egyikhez van nagyon konkrét elképzelésem, milyennek kell legyen a borítójának. A szöveggel és a történettel nem haladok annyira jól, de nem összecsapni akarom azt, amit csinálok és szerintem egy éjszaka alatt senki sem tud megírni csak úgy röpke 50 oldalt. Ha igen én kérek tőle egy privát levélben elnézést, tea sütivel. :3

Vissza a tárgyra. Tehát a középsulis grafika szakon ellesett, tanult dolgokkal a fejemben úgy gondoltam tervezek magamnak egy saját borítót. Vettem az A/4-es lapokat és elkezdtem firkálni... amikor már konkrét volt a terv a fejemben akkor neki estem. És valami rögtönzött látvány tervet készítettem.

Aztán jöttek a méricskélések egy fiktív méretben meg kellett tervezzem magamnak, hogy tudjak valamihez viszonyítani. De asszem, kényelmes kis méretet sikerült belőnöm magamnak. Az ilyen lett.

Utána Papíron kimértem a főborító részét és be a PS-be és neki is estem. Aztán hozzáadtam a behajtható füleket is a borítóhoz ellátva fiktíven további kötetcímekkel és egy írói ajánlással. (A további kötet címek arra inspirálnak, ha egyszer készen lesz a kis regény, akkor merjem folytatni... inspirálóan hat.) Szóval eddig így néz ki, és nem teszek ki nagyobb képet. Igen parás vagyok, hogy lenyúlja valaki... kitudja bárkinek megtetszett. :3

És annyira piszkálta a fantáziámat az eredeti terv, hogy azt is meg fogom rajzolni rendesen, tintával. De addig is itt egy animáció, amit minden féle segédeszköz nélkül rajzoltam. Csak hagyományosan szabad kézzel, és PS-ben színeztem. Régóta vágytam egy ilyen köpenyes animációra! Én imádom nagyon Tetszik! <3

Hosszú bejegyzés

Heyho! :D
Mindennapi írás folytatódik tovább...

Prioritás szerint:
Először is szeretném megköszönni nektek, akik most már névvel is követtek! Írtó kedves tőletek ez a gesztus, hogy a vinnyogásom után a követésnél nyilvánosra tettétek magatokat! Erre nem is számítottam egyáltalán. Tényleg köszönöm szépen, ez NAGYON JÓL esett! Feldobtátok a napomat. :"3 Ennek örömére a szokásosnál többet írok és több képet is kiposztolok.  

(Fúj ez a szó... de, nincs se rövidebb, se szebb szavam rá. Minden ötletetek are Welcome here... :3)

Ma nagyon kellemes és tűrhető volt a nyár. Minden napnak ilyennek kellene lennie, szerintem mindenkinek jót tenne. Ha már időjárás, leszedtem ez az időjárásos biz-baszt a blogról, nem illik ide, rájöttem. Plusz a betöltési idő is sokkal több tőle... érzékeny búcsú és törlés. :D Viszont a régi órám kellemes kattogása és gongatása hiányzik, de nem teszem vissza, mert az a múlthoz tartozik és én csak előre fele szeretnék haladni. És nem visszasétálni, mint egy páncélos tarisznyarák. Szóval óra sem lesz, akár mennyire is a szívem csücske volt. :P Dicsomnak is tetszik a nyár! Úristen ne tudjátok meg, már mekkora!!! Közel 80 cm magas! Ez egy óriás paradicsom palánta, lehet az égig érő fa festményem inspirálja az érzékeny kis lelkét. :3 (Néha nem érzem magam magyarnak... mert nem tudok rendesen írni.)

Ma rengeteg mindent csináltam. Tegnap hajnalban... mert ismét hajnal sokáig fenn voltam. (De ez a nyár varázsa!!! Nem kell a suli miatt limitet szabni a fenn maradásnak, tök szuper. :3) És a Mangás csoport puszta létezése ösztökél arra, hogy igenis csináljam, azt amit kitaláltam és ne hagyjam annyiban. Szóval küzdök tovább az Álmaimért, nem adom magam olyan könnyen. :3 Tehát a képregény oldalát rajzoltam és közben újra és újra scanneltem a készülődő oldalt. Nem titkolom a csoportba szeretnék én is hozzá tenni, a saját is hogyan készült tutorialomat feltolni. Hátha hasznos, plusz ki tudja lehet valakinek hasznos is lesz, ha meg nem az sem nagy katasztrófa jó lesz nekem a saját kis irattáramba. Később még jól jöhet. Képeket is fogok feltenni, csak azt majd akkor, ha kész a teljes anyag. Annak egy szép kerek bejegyzést szeretnék, megérdemli. :D Bár csak részleteket fogok belőle kitenni, mert akkor kifogja elolvasni, ha már most lehetne látni a teljes oldalakat... :3  Igen, számító kis dög vagyok, magamért csinálom és szeretném ha másoknak is tetszene. Hátha ezzel én is tudok adni így a világnak, nem lesz egy világ szenzáció. De lesz valami kis apróság, amiben van belőlem benne bőven. :)

Persze a képregényes dolgok után, jött az alkotási túlcsordulás és alkottam tovább. Az íródó regényhez készítettem borítót, amiben majd egyszer a nem olyan távoli jövőben benne lesz az írás. Kicsit kusza lett a mondat, de a lényeg az, hogy a kötet a borítóban lesz. :"3 Szerintem, sokan ismerjük a könyveket, nem tartom fontosnak ismertetni, milyen egy könyv. :D Egy blogger, vagy egy blog olvasó nem ismerné a könyvet...az vicces lenne. :D No tovább... A kész borító tervekhez rajzolgattam még pár skiccet, mert van egy olyan lesz ahova illusztrációkat lehet tenni. Erről is szeretnék egy külön bejegyzést, meg is írom, nem sokára. :D *Hamarosan a link*

Aztán levittem a kiskutyát sétálni és kidőltem alukálni. Csak délután keltem fel, főznöm kellett. Fasírt golyókat gyártottam és sütöttem, meglepően finom lett. A sózás nem erősségem, mert szerintem tök egészségtelen, úgy hogy a többieknek utánam kellett sózni, mindig ez van ha én főzök. De könyörgöm, mindenki ízesítse magának... én nem eszek sót ha nem muszáj, de nem fogom a kaját eltolni ha van benne fűszer vagy só. :P Előző napról, meg még maradt egy kis sütött sütim, azt is felfaltuk. Kettő ilyen tepsivel sütöttem, tök egyszerű megcsinálni és kurva finom! Csodálkozom, ha tudok rajzolni, akkor az nap tudok főzni is. A kettő között van kapcsolat??? Ha van miért? Ha nincsen akkor is miért?

Délutáni pihenőnek leültem gyöngyöt fűzni, mert volt egy kedvenc fehér karkötőm, azonban elszakítottam még sok hava és nem volt időm foglalkozni azzal, hogy megjavítsam. Na most megcsináltam, és remélem tartósabb lesz, mint volt. El kellene itthonra a damil, de nem volt 4x-esen hajtott cérnával csináltam meg... meglátjuk. Plusz csináltam egy zöld-narancssárga golyós karkötőt is, extra csúnya de vidámak a színei, nagyon bejön. :3 (A karkötő a lényeg  nem a fejem >v<...)

 

Ja nagyon rá vagyok pörögve, hogy legyen új frizurám, a fodrászom már meg van hozzá. Nem tudom még mikor, de majd összehozzuk szeptemberig biztosan. Addig is, mert nem bírtam magammal, egy kis kedv csinálónak Játszottam a hajammal, elfésültem és felkötöttem. Még PS sem kell hozzá, hogy rövid hajat csináljak magamnak. Sőt, ha belegondolom már parókám is van, de nyáron tudjátok, milyen meleg van alatta... pláne ennyi hajjal. Tehát dumcsi helyett jöjjön a kép.

 Aztán leültem a gép elé, a régi rajzokat néztem és rendezgettem. Aztán jött egy ötlet... könyvjelzőt szeretnék. Neki estem, előkutattam a papíros mappámból üres vastag papírokat, mondom ezek jók lesznek. Kinyitottam a PS-t és kezdetét vette az alkotás, mindenképpen kelta keresztes hátteret szerettem volna, ezért az lett az alap. Utána a többi már gyerek játék volt, feldobáltam a rajzokat rá, szürke kontúrt tettem rájuk és egy fekete vonalú fehér fedő keretet. A nyomtatóba tettem a papírost, amit előtte méretre szabtam, a nyomtatási beállításokat belőttem és már Ok-éztam is. Nagyon kis csini lett, tetszik a munkám és nem győzőm benne örömködni a gyönyörűségtől. Ritka pillanatok ezek, amikor a kész mű a kezemben van és 120%-as kész is van. :D Aztán még két verziót csináltam belőle, azok is szépek lettek. Így most van egy farkasos, egy elfes és egy sellős könyvjelzőm. Nevemhez hűen, a színük szürkék... :P (Szép vad ez a lila, nem de?)

Most itt ülök a gép előtt és írok... hamarosan szundi, mert holnapra is hátha lesz ötletem... Jó kedvem van ez egy nagyon király nap volt összességében, bár többször rontana rám az ihlet. :3

Nem sok minden

Mivel nyár van minden egyes nap írni fogok ide. Azért, mert nincsen jobb dolgom és mert jólesik, meg különben is erre van kitalálva. :3

Egy rakás szerencsétlenség voltam ma, pedig sokat aludtam! Ki voltam pihenve! És továbbra is annak érzem magamat, mindent amit tanultam szép lassan elfelejtem egy elefánthoz hasonlítanám magam, de az a baj h a közhittel ellentétben az elefántok nagyon is okosak. Inkább egy aranyhalhoz hasonló az agyam, 3 pillanatot rögzít utána minden törlődik és ez ismétlődik. Remek érzés, mindig bosszankodsz aztán meg örülsz, hogy jééé de jó megtaláltam, borzalmas vagyok időnként. Mindegy, nem is akarok többet beszélni erről... ennyi is elég volt, kár érte a karakter.

Egy kis zavaró dolgot kell leírjak: Állítólag 8 személy követi a blogomat, ami mindig elmond olyan dolgokat amiket éppen közölni szeretnék. :3 Ebből 5 ember úgy követ, hogy van mellettük név alias nyilvánosan és van még 3 ismeretlen. Sajnos rossz szokásom, de kíváncsi lennék arra kik lehetnek ők. Lehet csak egy nicknevét fogom tudni, de akkor lehet nem kapnék tudathasadást. By the way egyébként meg köszönöm, hogy érdekel titeket, ez a sok minden, amit itt összehordok állandóan. Nem tehetek róla, de szeretek írni ez egy lassan 5-6 éves valami, amit nem tudok megunni. I <3 my blog, bár az előző blog skinje sokkal jobb volt, mint ez, de ezt meg jobban lehet olvasni. :D (lehet az időjárásos addont le fogom venni...)

Sütit szeretnék enni, most! Csorog a nyálam, jobban kívánok egy tálca fánkot-muffint-puncsos akármit, mint egy doboz fagyit! :3 Dobjatok meg vele és ígérem nem leszek hálátlan. Boldogság hormonokra van szükségem, jelenleg hullámzom még mindig. És lehet a fogadalmamnak véget vetek, nem fiúknak találták ki a hosszú hajat, nem bírok vele. Többé nem lesz Hosszú hajam! BAH

Egyetlen értelmes dolog történt ma. A képregény készítéshez jött egy ötletem, így a harmadik oldal is el fog készülni. A vázlat már készen van hozzá, szerencsére azt sikerült megrajzolni, lassan-lassan lesz elkészítve, de nem baj. Így lesz feladatom mindig. Hátha a végére tényleg megtanulom a saját véremből és izzadságomból, hogyan kell csinálni.  Meg lesz akkor is ha csak pár oldal lesz, minimum 12 oldalt szeretnék. 

Virrasztás

Fenn maradtam egész hajnalban, csak azért, hogy zenét hallgathassak. Furcsa kellemes érzés, mert végre célok és előre megtervezés nélkül alakult így. Ez tényleg spontánra sikerült! :3 Utánozhatatlan. A Yue féle mangás csoportba végre tettem ki bemutatkozós adatlap szerűséget, remélem majd felbátorodom ott is kicsit. A sok ember előtt valamiért nem tudok kinyílni, itt a blogon meg probléma nélkül, talán tartok a többiektől és a véleményeiktől. Ilyen lett... és igen a képregényből vannak a képkockák. Tetszetősek! :3

Reménytelenül szerencsétlen vagyok, sok mindenben, bár kinőném ezt az ostobaságot. 21 éves óvódás vagyok... gondoltátok volna, én végig tudtam. Ha már ovi akkor jut eszembe, a Devin lecseréltem a felhasználói ikonomat, arra a képre amit itt is lehet látni profil képnek. Szerelmes vagyok ebbe a színes pöttyös képbe, nagyon tükrözi a belsőmet. Kívül belül színes vagyok, ez van nem mindenki lesz szivárványos csillám ló kolbász. :3 Good for me! ^^

Az volt a tervem most hajnalra, hogy a képregényhez írok tovább. Erőlködés nélkül szeretném írni, de ma sem jött semmi szösszenet hozzá, csend volt az agyamban nem akart senkisem megszólani, így vártam és vártam. Győzött a csend, nem jött ötlet, majd próbálkozom újra máskor. :D Félelmetes a csend, azért bevallom ilyenkor elgondolkozom azon, hogy nem is vagyok kreatív. Nincs mit tenni, van úgy, hogy a saját történetünk tovább írja magát és bizony nem mindig tudunk hozzányúlni. Lehet nem is kell, majd ha jön akkor meg nem győzi az ember ép ujjal. :P

Közben itt az ablakból Dicsommal nézzük a hajnalt, ahogyan kezd kivilágosodni. Izgalmas, lassan lassan a Nap is felfog kelni. :3

Rajzos comission és kész portré

Beadtam a derekam végre és kiírtam a Devimre, hogy vállalok Comission-öket, persze pénzért, mert jó lenne valami kis nyári bevétel. Párszázas ajánlatoknak is nevezhetem akár, nem ego értékelés alapján írtam az árakat, hanem érzésre, így is kevés de a semminél csak több lehet persze, ha valakit érdekel egyáltalán, majd meglátjuk mennyire jó vagy nem.

Ilyen lett a beharangozója:

 

Tegnap hajnalban azaz, ma reggel előtt befejeztem egy rajzot Niloppalának. Mert, régen megígértem neki és végre volt időm és kedvem is hozzá. Erről, nem csináltam hogyan készültet, mert nem volt rá erőm. Pedig jó kis .gif-et tudtam volna belőle csinálni. No de sebaj, egy újabb szép ceruza (rotring) rajzzal bővült a kék mappám. Ma reggel le is fűztem, nagyon hangulatos, főleg így fekete-fehérben. Színezni is próbáltam PS-ben, de nem lett valami jó, ezért inkább hagytam is a francba. 

Summertime

MA végre leadtam az indexet!!! Egy jegy kivételével, a többi belekerült és végre már nincs több gondom ezekre idén. Most annyira boldog vagyok! Végre Hivatalosan is nyár van! F#ckYeah!!!! :3

Az öt órás alvást, most érzem a bőrömön. Szédelgek és szeretne erőt venni rajtam a szundizzál Bertike.... de nem akarok , majd este alszom rendesen. Így meg nem tudok rajzolni, mert csak támasztom a fejem jó formán, eléggé ostobán nézek ki. X"D

Én még a víz alatt is tudok repülni...
Baii :)

Rajzos bejegyzés

Annyira borzalmas, hogy már szinte jó...

Ez a mondat és még van pár ilyen, ami néha-néha talán túl sok is az életünkben, de mindig előbukkan. Én, most elsősorban a zenékre gondolok. Utálunk valamit, mert idegesítő és aztán egyszer csak rajta kapjuk magunkat, már mi is dudorásszuk vagy énekeljük a dallamsort. Ami, valahogyan belemászott a fejünkbe, nem tudjuk mikor és hogyan de ott van és nem áll meg csak jön és jön. Nyomasztó és egyben idegesítő a tudat piszkál minket, hogy nem jó és még is szeretjük.

Jöjjön pár rajzos-firkás kép

befejezett festményem:

készülődő kis firkálmányom:

 

Ezt a kettőt ma hajnalban firkáltam és festettem, íme az eredménye:
(még Ps-ben is lusta voltam, szignózni meg lekicsinyíteni...)

 A halacska csak vízfestékkel készült. A fiúka kevert technika, grafittal rajzoltam meg a vázlatát, vízfestékkel és színes ceruzával töltöttem ki és a végén grafittal is rádolgoztam. A nyakba való kék kövecskét, meg festettem és rá Ps-eltem a képre, mert így tetszik.

Ma reggel keltett egy sms, amiben az állt menjek megint castingra... annyira nem tud izgatni már. És a vicc az egészben az, hogy reggel felkelek, be kellene lőjem a hajam, megfelelő ruhákat keresni, venni oda-vissza útra jegyeket, kóvályogni a városban, ott várakozni sokat, mosolyogni a kamerába és eladni magam, amikor semmi kedvem hozzá, kecsegtetnek mindennel a végére az egésznek az lesz, hogy nem engem választanak. Ezért ma a világnak bátran lengetem a középső ujjamat szép magasan és üzenem: Nem megyek sehova sem! Majd ha azt írják, hogy kiválasztottunk és tied a munka, akkor meggondolom... nem fogok többet szaladni, olyan vonatok után, amik éppen kifutnak. :3

A sulis ügyben annyit tudtam meg, hogy amit nem tudok most beíratni bármilyen okból, azokat a jegyeket, majd kérvénnyel és befizetéssel valamikor elkönyvelik. Remek, jobb mint a semmi, de nem örülök neki. Egy tanárom, nem írta meg amikor sokan előtte álltunk, mert úri kedve úgy tartotta... hát köszi szívem szerint, a hiány pótlásnál vele fizetettném ki az én időmet és fáradtságomat, de sebaj. A sok kreditemből, a fele úgy tűnik nem lesz beírva, kb leszarom már. Leakarom adni és hagyjanak. A hócipőm tele van, vizsgák-jegybeírások, intézni valók, nem időben utalt pénzek állambá miatt, 3 hónap gyomorgörcs és megőszülés után már szeretnék pihenni.

Mostmár csak azért is elfogok utazni, a magam mögött hagyom ezt a sok gondot. De jó lesz szeptemberben...előre is utálom.

Kövekből lassan vár lesz...

A szemem alatti fekete karikák a fáradtság ékei, arcom színe akár a Holdtól kölcsönbe vett szürkeség és sápadtság. A jelen pillanatban, nyűgös vagyok elegem van a folyamatban levő dolgoktól, jó lenne ha lezárulnának. Több szót nem is akarok ejteni róluk, mert csak feldühítenek okkal és ok nélkül is. Főleg suli jellegben.

Trónok harca

Elkezdtem nézni a sorozatot, zseniális! Úgy imádom, ahogyan van! És rengeteget tanulok belőle, lehet nekem nem kell páncélt öltenem, de a saját is csatáimat én is vívom, úgy ahogyan mindenki a sajátjait. Érdekesen formál bennem dolgokat ez a világ, előnyömre válik a sok látott, azt hiszem. Ha magamat kellene valakihez hasonlítanom, akkor bajban lennék, én sok mindenki bőrébe könnyen bele tudnék bújni. Lelki fejlődésem szerint elsőre Daenerys-t mondanám, hiszem a kis törékeny fiatal lányt mindenki irányítgatja és mindenki elvárásának tökéletesen kell megfeleljen, de mindenki csak átverni és kihasználni szeretné. Azonban, a lányból az idő és az események sorozatai közben folyamatosan dacos, önálló amazon lesz, aki megtanulja az élet leckéit és nem fél cselekedni és kimondani amit gondol. Egyre jobban kezdem megszeretni a karaktert, szerintem neki az utolsó kötetekre óriási nagy szerepe lesz... csak még nem sejtjük. Bár sajnos én még nem kezdtem el olvasni...de ha majd lesznek kötetek a kezemben vagy a gépemen, akkor majd olvasni fogom előlről. :D

Bár bevallom jobban leköt a saját írásom, egy régi rossz kiforratlan írásomat kezdtem el csiszolgatni és a poros ötleteit, újra elővenni. Egy felleg várat készítek a fejemben, a problémám egyre jobban szembetűnő számomra, minden apró és jelentéktelen kis részletet akarok az elején leírni és elveszek bennük, mikor még a terem falai nem is állnak biztos alapokon. Az írás rengeteg mindent megmozgat bennem, mondhatnám világokat! Kicsit több rutint szeretnék szerezni benne, hogy menjen egy picit gördülékenyebben, a könnyedség hiányzik belőle legtöbbször, mert leragadok. Előnye, hogy sokkal jobban áttudom gondolni, mint elnagyolva, ez is örök dilemma marad, amíg nem tudom ezeket megtanulni kezelni. A tervezett termeket Mayában elkezdtem elnagyolva lemodellezni, mert skicceknél és jelenet írásnál nagyon hasznos, ha nem csak a fejemben látom majd. Plusz ha más milyen nézőszögből szeretném írni akkor a modell alapján gyerekjáték lesz. Igen sajnos vannak korlátaim agyi szinten, nem tudok sok számot megjegyezni, nem jó a számolási készségem, de sok más jó van.

Szóval, most régi írásokat javítgatok ha van kedvem vagy erőm. Tudom nem a régit kellene piszkáljam, de izgat nem tudok lemondani róluk. Az írásaim is a gyermekeim, nem mondok le róluk, felnevelem és kikupálom őket, amit teremtettem felelős vagyok érte legyen az rajz, írás, zene, bármi. Nem akarok több újat kezdeni, úgy hogy még egy csomó régi áll és méltóság teljesen nincsen még lezárva sem, szégyenlem magam érte és bánt is, hogy csak ritkán lesz kész tőlem valami. DE, ezen is változtattam, mert a héten volt egy festmény, amit befejeztem, egyel kevesebb lett a Befejezetlen teendőim száma! És csökkenteni fogom őket, a lelkemet ez bántja legbelül, erre is rádöbbentem végre.

Elkészítettem egy rajzot is kezdem megtalálni magamhoz az utat, mit szeretek és milyen stílusban szeretek rajzolni. Az utat és a végterméket, ami engem igazol, hogy az vagyok. Azt hiszem, kezd a stílusom formát ölteni, persze még alakulgat, de épülget belőle a vár. :3 Egy rajz, firkának indult, de foglalkoztam vele és nem adtam fel, minden pillanatában jelen voltam! Rajzoltam, összpontosítottam és sikerült. Kezdem érteni, hogyan kell és lehet ezt! :3 Nem engedek a mélységeknek, hogy lehúzzanak és embereknek sem adom fogom ezt a lehetőséget meg adni e pillanattól. Lehet nézni és szeretni, kedvelni vagy tovább haladni.

Most megyek elsüllyedni...