Fenn maradtam egész hajnalban, csak azért, hogy zenét hallgathassak. Furcsa kellemes érzés, mert végre célok és előre megtervezés nélkül alakult így. Ez tényleg spontánra sikerült! :3 Utánozhatatlan. A Yue féle mangás csoportba végre tettem ki bemutatkozós adatlap szerűséget, remélem majd felbátorodom ott is kicsit. A sok ember előtt valamiért nem tudok kinyílni, itt a blogon meg probléma nélkül, talán tartok a többiektől és a véleményeiktől. Ilyen lett... és igen a képregényből vannak a képkockák. Tetszetősek! :3
Reménytelenül szerencsétlen vagyok, sok mindenben, bár kinőném ezt az ostobaságot. 21 éves óvódás vagyok... gondoltátok volna, én végig tudtam. Ha már ovi akkor jut eszembe, a Devin lecseréltem a felhasználói ikonomat, arra a képre amit itt is lehet látni profil képnek. Szerelmes vagyok ebbe a színes pöttyös képbe, nagyon tükrözi a belsőmet. Kívül belül színes vagyok, ez van nem mindenki lesz szivárványos csillám ló kolbász. :3 Good for me! ^^
Az volt a tervem most hajnalra, hogy a képregényhez írok tovább. Erőlködés nélkül szeretném írni, de ma sem jött semmi szösszenet hozzá, csend volt az agyamban nem akart senkisem megszólani, így vártam és vártam. Győzött a csend, nem jött ötlet, majd próbálkozom újra máskor. :D Félelmetes a csend, azért bevallom ilyenkor elgondolkozom azon, hogy nem is vagyok kreatív. Nincs mit tenni, van úgy, hogy a saját történetünk tovább írja magát és bizony nem mindig tudunk hozzányúlni. Lehet nem is kell, majd ha jön akkor meg nem győzi az ember ép ujjal. :P
Közben itt az ablakból Dicsommal nézzük a hajnalt, ahogyan kezd kivilágosodni. Izgalmas, lassan lassan a Nap is felfog kelni. :3
Az volt a tervem most hajnalra, hogy a képregényhez írok tovább. Erőlködés nélkül szeretném írni, de ma sem jött semmi szösszenet hozzá, csend volt az agyamban nem akart senkisem megszólani, így vártam és vártam. Győzött a csend, nem jött ötlet, majd próbálkozom újra máskor. :D Félelmetes a csend, azért bevallom ilyenkor elgondolkozom azon, hogy nem is vagyok kreatív. Nincs mit tenni, van úgy, hogy a saját történetünk tovább írja magát és bizony nem mindig tudunk hozzányúlni. Lehet nem is kell, majd ha jön akkor meg nem győzi az ember ép ujjal. :P
Közben itt az ablakból Dicsommal nézzük a hajnalt, ahogyan kezd kivilágosodni. Izgalmas, lassan lassan a Nap is felfog kelni. :3

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése