Nincs elég időm

Üdv Figyelmes Olvasók! :D

Ezt még talán eddig, soha nem is írtam le talán. ^^ Annak ellenére, hogy nem kell sokat iskolába járnom, én van szabadidőm bőven, azért durva mennyire edzésben tartanak a barátaim és a családom. Néha csak aludni és fürdeni jövök haza, utána fordulok és megyek a dolgomra, meg segíteni éppen, akinek amikor amire szüksége van tőlem. Lehet öreg hiba tőlem, de szerintem majd ha elég szolgálatot telesítettem a világnak és az életnek, akkor a sors majd valamilyen formában visszafizeti nekem talán, bár nem reménykedem túl sok jóban, mert tudom hogy a világ nem erről híres.

Egy normális hét a következő képpen kellene kinézzen:

Hétfő: tanítási nap, reggeltől délutánig

Kedd: egy tan óra egykor

Péntek: Két tan óra délután háromig

és ami van helyette:

Hétfő: nem megyek be, majd csak ha kell

Kedd: suli majd táncóra

Szerda: megyek segíteni, mert hívtak

Csütörtök: talán ma pihenek, ha nem kapok telefont, hogy ó lenne, ha

Péntek: Iskola, esti program

Szombat: Gyere, mert nem tudok valamit

Vasárnap: Menj ki a rendezvényre, de előtte még forgatnak az otthonomban velem :"D

És megközelítőleg mindennap legkorábban hajnal egykor fekszem le aludni, igen mindennap még a fogselymezés és fogmosás is belefér. Egy héten összevissza eszem mindent, próbálom kerülni a túlzottan sós vagy édes dolgokat, inni sem iszom rendszeresen, sajnos. Decemberben neki lök, és végre szakdoga, mindennap egy oldal nincsen mese, meg mellette sok másik dolgozatnak is el kellene készüljön, bár megmondom, hogy a hócipőm tele van a sor szar beadandó retekséggel.... miértnem elég, hogy bejárok ott vagyok és csá, megvan az óraszám írja be és pont. Mi a reteknek keserítjük egymás életét... meg van a tárgy és vége.... szeretnék már elmenni a suliból és elkezdeni az életem, nem fog hiányozni a suli. Lassan 8+4+1+3+1 év után már, azt hiszem az iskolákban nem fog több rám ragadni, hacsaknem leszek tanár... :D

A héten volt kiscicázás, selyemvarrás és festés, tortasütés, paróka fésülgetés, rajzolgatás, filmnézés!, ami nem volt de kellett volna hogy legyen, az a rendrakás, pihenés, sulibamenés, dolgozatírás, táncolás, nem itthon alvás. Bár bánom is meg nem is, nem igazán izgat ezt dobta a gép, aztán jólvan ez így. :) Ez a hét, még mocskosul kemény lesz, kurvára fáradt vagyok és szellemileg is kicsit csökkent, de még bírom cérnával. Meg különben is ha én nem bírnám helyettem senkisem tudná, azt hiszem... vagyis nagyon kevesen tudnák velem felvenni a versenyt, úgy érzem. Bár így is több mindenre vágyom, mint amire most vagyok képes, de ha már ezt a sokat hiba nélkül tudom elvégezni, akkor elég indokolnak érezhetem, azt hogy szupernek érezzem magam. :3

Na még szörfölök egy hangyapömpölőnyit a neten, aztán megyek alukálni, mocsok fáradt vagyok megint és holnap megint menni kell...  

Remélem nektek szebb és jobb. 

(Sorry, hogy 1 darab normális fotóm nincsen...nem volt elág időm rá )

Vasárnapi lusta poszt sok képpel

Sziasztok! :)

Nagyon kis vidám vagyok ma este, ok nélkül ami furcsa, mert nem sszokásom csak úgy ok nélkül jó kedvűnek legyek... no de mindegy. A mai nap menetrendjében volt tumblrözés nagyon nagy mennyiségben, divatlapszerűen tettem ki egymás után a fessnél fessebb ruhákat, majd hajviseleteket. Ja jut is eszembe, ma délután pontban nem tudom hánykor sikerült magam alatt vágnom a fát, azaz sikeresen megöltem a szobám székét... mad valami lesz vele, de még nem dobom ki. Nem lehet megjavítani, de nem is célom, ami nem jó menjen, kész most mit sirassam, inkább nevettem rajta egy jó nagyot kínomban. :'D Igen, le is fotóztam!

Igen, seprűt tartok a szobámban... szeretek rendet tenni, mert mindig koszt gyártok pillanatok alatt! :D Rossz szokás, de ezt már nem fogom kinőn azt hiszem, de lehet nem is kell. Aki a legnagyobb kupit csinálja, az tudja csak a legnagyobb rendet is... vagyis remélem. :D

Egyébként velem alszik a rámöröklődött kiskuty lassan egy hete. Ez a szeretet gombóc a maga 8 kilogrammjával, minden este ide hömpölyög az ágyam valamelyik neki tetszőleges szegletébe, és békésen fűti a lábamat. Én én meg, nem akarom, hogy egyedül érezze magát, ezért nem küldöm le az ágyneműről, nincsen szívem kitessékelni a szobából, sajnos annyira megszerettem, hogy beledöglenék és nem tudnék aludni, ha kidobnám. Most kinek lenne szíve elküldeni, hiszen csak szeretni akar! Momentán hason alszik a feje az ágy jobb alsó sarkán van és el van terülve, mint a nagy alföld! <3 Beszarás, hogy ellágyulok, ha állatokról vagy olyan lényekről, van szó, amik szerethetőek.

Bele lendültem a képfeltöltögetésbe, ezért meg most tessék... PLusz régen nem tettem fel magamról képet, ezért most itt egy szelfi, mert megérdemlitek. Kicsit még lehet látni a fáradtságot a fejemen, de legalább a bőröm tiszta! Ne egyetek sót és netek is az lesz, ha bárkinek is volt gondja vele, nekem mocskosul sok évbe került mire rájöttem... az hogy leszokjam a sós, sózótt vagy sózásról az már más tészta, de lassan 5 éve már, hogy nem kell a só. Van eredménye, és a belső szerveim sem bánják, sőt nagyon örülnek neki! Már csak a cukrokat kellene kiírtani és utána a nem jó zsírokat csökkenteni és lehet a zsírpárnák alatti hasizomkockák is előbújnának egyszer. Igen, jó lenne felsőtestre kicsit felerősödni, mert a lábaimmal már kezdek megbarátkozni, de a többi, még mindig ergya. :"D

Ma délelőtt rajzoltam photoshoppban egy kis cuki rajzot, de nem vagyok benne, biztos, hogy elmentettem... lusta vagyok megkeresni. T.T Megkeresem, nem lustulunk, de lehet, hogy csak menteni akartam... mindegy feltúrom a gépet. Nincsen meg, az utolsó mentett dolog, egy születésnapi köszöntö levél. :c

Jó akkor teszek fel mást, nem sok mindenről tudok írni, most csak képekben beszélek. ^^ Ilyen a kedvem.
Az első fotón, a saját idézetem látható, a másodikon az ősi ír áldás, a harmadik egy hattyú... a jelmez egy darabja és a karakterhez méltóan jól odaerősködtem... de nem vagyok eléggé izmos hozzá. :C Egy 16 éves gyerek is már vastagabb, mint én testileg is meg pénztárcában is. Dehát mindegy #YOLO nem halok bele, nekem ez a kevés izom is éppen elég, hogy életben maradjak.

A rajzos életemről is egy rövid, de ötletes összefoglalóképet felteszek, nehogymár pont ez kimaradjon. :D Egyébként az utóbbi időben, meg szart sem csináltam sem rajz ügyileg, sem írásban szóval szégyenlem magamat. Álmos vagyok megyek alukálni. Pás

Kocsmatúra

Üdv Emberek! :3

Tegnap egy idei születésnapi ajándékként, elkövettünk egy merényletet az ünneplő örömére. Kocsmatúrára voltunk hivatva, így12 kocsmát látogattunk meg egymás után szép sorjában. Persze, mindenhol inni kellett egy pofa sört és eltalálni közösen a következő helyszínig. A cél a túlélés volt és a bulizás, közös emlékekszerzése. Nagyon nagy élmény volt nekem, bár a 8.-9. helszín után kezdődtek a problémák, hogy ez már nem lehet rosszabb... De tévedtem a 10.-11. helyszín után majdnem bedobtuk a törölközőt, de erőt merítettük egymásból és elvergődtünk az utolsó helyszínre és zárás előtt 5 perccel beestünk és teljesítettük a cél állomást is. :D 

Büszke vagyok magamra mert 12 helyszínen 3 deci sört megittam, ami 3,6 liternek felel meg... Ez azért nagy dolog, mert nem szeretem a sört és mégis igába hajtottam a fejem, hogy végig járom az utat. Egy este alatt meg ennyi mennyiség nekem azért kicsit mi a picsa volt... :'D Ja és nem is hánytam, bár nem is szokásom! Nem vagyunk normálisak, de hogy ennyire, oké. :D Kivételesen nem mertem keverni az italokat, plusz pénztárca kíméletesség miatt, mondom a legolcsóbb is sokba fog kerülni, pláne ha 12x kell megvenni.... így is volt. Amikor végezünk az utolsó pohár sörikével is eléggé pörgött velem a világ... élmény volt hazateleportálni. :D Bár kurvára nem az astórián volt busz, hanem a corvinnál, de mindegy. 

Ma reggel 8 kor felkeltem a természet hívására és mert szomjas voltam, konkrétan két csík volt a szemem helyén, ezért úgy döntöttem visszatakarodom a helyemre és alszok vagy még 10 órát. :D Utána megreggeliztem, teáztam és minden vissza lendült a normálisba, elkezdtem rendet tenni a szobámba, és előkerült tegnap estéről egy pohár és egy műanyag hátlap egy visszapillantó tükörről... nem tudtam hova tenni, hogy kerültek a táskámba. :D Rá kellett a többieknél kérdezzek mi a francot műveltünk... Persze semmi extrát, csak gyűjtöttük a szemetet, meg lusták voltunk visszavinni a poharat a pultba. :3 Kellett a szuvenír állítólag. :D 

Ma próbálkoztam még a paróka műtéssel, de annyira még nem vagyok jól szellemileg, egy csomó hasznos időt elszórtam rá és jól fel is dühítettem rajta magam. :D nem megy ez még nekem. Most az ágyikómban fekszem mellkasig betakarózva és az ölemben pihen a gép, fülemben búgnak a basszusok és gépelem a sorokat, fázom és agyilag zokni vagyok valahol. A nap hátralevő részét nem tudom mivel töltöm majd, de még egy kutyaséta, egy fürdés és egy vacsora a konkrét tervem mára. :D Megyek szörfölni a netre. 

ByeBye

Hideg és álmos ősz és a vonzata

Szejasztok én most, igen, újra itt!

Rendkívül mozgalmas heteim és hónapjaim vannak, ha marad egy kis időm, akkor azt próbálom pihenéssel vagy dolgozat írással tölteni. Sajnos amire leülnék gépeni, ide egy kicsit, meg elmesélni az élményeimet, addigra már nagyon gyanúsan úgy festek, mint akinek pihenés kellene a munka helyett.

Tegnap előtt a háttértáramra lementett freeblogos életszakaszom részeit olvasgattam és sok-sok érdekes gondolatot és érzést mozgatott meg bennem. Az első bejegyzésem óta, megközelítőleg 7 év telt el és azóta még mindig írok és csak jönnek belőlem a gondolatok. Azért, hogy később is megmaradjanak a dolgaim, a mostani blogot is biztonság kedvéért, letükrözöm magamnak...ha már esetleg nem írnék többet vagy a blogger is azt mondaná, hogy vége... legyen a kezemben némi nyom, hogy egyszer bizony létezett. :) Bár nem vagyok már annyira ragaszkodó típus, de azért nagy felfedezés a jövőbeli fejünkkel visszaolvasni a múlt sorait és elmerengeni felette csak egy pillanatnyit, hogy másabb lehessen a jelen. A régi blogról kinyomtattam, antikolt papírra két idézetet, amiket feltettem a falamra, motivációs erőnek. Az egyik egy ősi ír áldás a másik pedig 2011-ből saját termés. Meglepően, olyan mintha egy nagyon okos ember mondta volna, furi, de ettől függetlenül tetszik és ha nem tudnám, hogy én írtam, akkor nem tudnám. :D

Ma idő előtt beértem az iskolába, de annyira nyűgös voltam, hogy az óra végével szaladtam is haza, mert írni akartam volna már régóta, nagyon éhes voltam, fáztam és fáradt is voltam. És most itthon jó, bár még nem öltöztem át, mert még a kutyust ki kellene vigyem sétálni, de annyira nem érzem mgamban az erőt hozzá, borzalmas, pedig nem is feküdtem le annyira későn és mégis teljesen energia hiányos vagyok.

Őszi, hideg, álmos és szürke időnk van... csoda, hogy még nem aludtam el, de lassan el fogok, ha ez így megy tovább, ennek ellenére ma is szeretnék valamit tenni....alkotás téren, nem tudom még mit, de próbálkozok hátha. Szóval most az írást abba is hagyom és meglátjuk mit tudok tenni az ügy érdekében... addig is pás. :)

Lassú tempóban

Helló emberek! :)

Kissé lehangoló volt a mai napom, de nem gond túléltem. Eltűnt a bérletem nem találtam meg és be sem tudtam menni a suliba, így ma összeött a harmadik hiányzásom ebből a tárgyból is, egyébként nem is merek a többire gondolni. Vezetem magamnak, miből mennyit hiányoztam, de uff nagyon gázos, azt nem tudom hogy fogok levizsgázni... de ha nem tudok akkor vége a főiskolának és nem tudok lediplomázni... nem tudom örüljek vagy ne, de nagyon törekszem megoldani és befejezni. Szeretnék diplomás ember lenni, még akkor is ha nem vagyok elég művelt hozzá, de nem bánnám. Am. meg, péntekik egy beadandó van a nyakamban, még nem tudom hogyan és miként de valahogyan majd összejön, az hogy a csapatnak én rakom össze szintén egy kihívás, de ez úgy működik, hogy vagy sikerül vagy nem. Ha nem ön össze sem baj, majd tanulok belőle velemit....:3 Ezen túlmenően, ott van nekem a diploma munka, egy 5 oldalas beadandó kína szakra, egy másik 5 oldalas rigvédára, egy 10 oldalas mahájána szövegekre, egy egyéni dolgozat még egy másik tárgyra... azt hiszem lenne bőven tenni való és nem tudok leülni megírni őket, mert ülök és nem megy egyszerűen unom őket nincsen benne semmi ami érdekelne.... Akiket olvasnék bloggerek még mindig nincsenek egy-kettő ember van csak, de legalább ők alkotó készek. :)

Egyébként meg csak annyit mondok, hogy cosplay, mindenkinek segítek és nekem meg kevesen. De már elkezdtem kinyitni a számat, hogy segítség nem bírom el a terheimet, kellenek segédek, hogy túléljek és ne dögöljek bele a világ súlyaib, van amit én tettem magamra, van amit meg a világ tesz rám és nem lehet kibújni alóla, legnagyobb sajnálatomra. Jó lenne ha lenne munkám is, hogy legyen pénzem, de nincsen.... ebből kifolyólag pénzem sincsen és eléggé nehéz így. Bár ne lennék hanyag, lusta és végtelenül érdektelen a világgal kapcsolatban, lassú tempóban kezdek el hervadni, mint a fa levelek és ez nagyon rossz érzés, amit szeretek sem vidít már fel annyira, mint régen. Amivel meg kellene haladnom, nem haladok és minden féle dolgokat gondolok és érzek, nem érzem magam jól a bőrömben, nyomasztanak az elvarratlan szálak a létemben, ezekkel vagyok most körbe véve...

Ha lennének könnyeim most, patakokban folynának, de nincsenek és csak egy fájó-nyomasztó érzés van bennem. :c Olyan az életem, mintha egy elpocsékolt papírlap lenne, a szemétbe került, a süllyesztőbe, azért mert nem tökéletes. Hm, nem jó, de nem aggasztő még annyira, hogy kivegyem a hulladékból. Tudom szar ügy, a próbálkozásaim a lények fele is időnként hiábavalóak, akárcsak én és a céljaim....szarkazmus, irónia, agónia, melankólia és nyomott atmoszféra maradt itt bennem. Ma nem süt a nap nekem, csak a jeges szél fúj.

Ma firkáltam egy picit és megint, a kisebb néha több, ez a kis 10 perces toll firka jobb mint egy párkidolgozott rajzom, komolyan mondom feladom én nem értem....igen nincsen ma túl jó napom na bevallom én ez a bajom. Nem érzem magamban azt, amit máskor annyira szoktam. Nem lehetek mindig szuper jó, okos, szép, kedves, türelmes, pontos, tökéletes, és a legnagyobb baj, hogy ez zavar, nem lehetek az ami szeretnék lenni, nem tudok az lenni, amire tudom, hogy képes vagyok, és fáj hogy ha próbálkozok, olyan, mintha pengével razolnék a bőrömön át a húsomba... Most én vagyok a sziklához láncolt Prométeusz, aki egykor Isteni minőség volt, de ajándéka miatt nagy bűntetést vont maga után... várom, hogy ezek a láncok elszakadjanak és elpattanjanak rólam. Nem tudok egyedül képes leszek e rá vagy sem.

Ezt a rajzot meg ha lesz erőm fel szeretném javítani, szeretném meglepni az egyik kedvenc francia rajzolómat. A saját karaktereit lerajzolva a saját stílusomban.... csak még kis nyomik. :C Annyi kedvenc művészem van, ilyekor kicsit cikinek érzem, hogy a kaka rajzaimmal akarok őket meglepni, de a szándék a fontos nem? Legalább nyitva van a szívem, tele vagyok szeretettel még akkor is ha nem vagyok derűs... de tudatosan akarok szeretni, mert a buddhizmus az együttérzést, örülést és adást tanítja valahol...Nem?

Karácsonyra pedig mindenki kap valami tőlem, vagyik valami apróságot... egy kis firkát! :3 Régóta tervezem, meglátjuk mire lesz időm. Meghalni talán....

Befásultság és fáradtság

Heyho emberek!

A tegnapi éjszakám borzalmasan hosszú volt, nem tudtam rendesen pihenni, valaki annyira erősen gondolt rám, hogy egész éjszaka csak forgolódni tudtam az ágyamban. Ma reggel, meg úgy ébredtem, hogy visszafeküdtem aludni, annyira fáradt voltam. Plusz tegnap este fájt a fejem, de nem szedek be rá gyógyszert, mert úgyis majd elmúlik. A napi napra tervezett találkozómat lemondtam és itthon fogok alukálni, meg amire marad erőm azt hiszem nem vagyok jól... kicsit sok mindent vezetek most egyszerre az életemben és most van a végkimerülés szintje. 

Megint olyanokat érzek, hogy nem vagyok elég jó... nem sikerült pont úgy ahogyan szerettem volna... szóval kicsit elveszve érzem magam megint. Másokat nézve, magam kis nyominak látom, meg egy magatehetlen embernek, meg sosem leszek olyan jó, szóval a depis énem előjött a csigaházból és nem tudok mit tenni. Az meg, hogy másoknak elmondjam ezt nincsen értelme, hiába motiválnak az már nem hatásos rám nézve, egy mosolyt tud belőlem előcsalni és belül meg sínék, hogy aha, ja, persze. Szóval inkább nem mondok semmit sem, ha kérdeznek csendesen és fájdalmasan elpusztulok belül és nem kell ebből senkinek semmit sem látni, jobb ez így...

Egy újdonság, múltkor Szonjának készítettünk egy próbaBabát és visszakerestem, neki itt blogon, megmutatás céljából az enyém hogyan készült. És olyan jókat nevettünk az ostoba szalagcímeken, hogy visszafogok időnként térni, arra, hogy Címeket adjak és ne ilyen un-kreatív dátumokat... befásultam és uncsi lettem ahogyan én úgy a blog is. Plusz nincsenek már ilyen kellemes álmodozó bejegyzéseim sem... Felnőttem uncsi lettem... :c A nagy szerencse az egészben, hogy még írok egyáltalán... 

Az unkrreatívság ellen, tegnap este voltam egy tetováló szalonban, ahol Zsófi dolgozik már két éve és volt olyan kedves meghívott magához, hogy menjek be ha van kedvem beszélgetni és olyan jó volt, hogy motivációkkal teli haza értem és nekifogtam rajzolni meg színezni, de ahogyan az lenni szokott 30 perc után, mindent visszadobtam a helyére és eluntam... rájöttem ez csak egy érzés, és lehet ha nem kezdek vele semmit sem, akkor tovább nőtt volna bennem és telt volna a pohár, de most kiöntöttem és bumm két világ között sehol sem állok, mélypont.

Vasárnap elvileg jönnek hozzám a lakásba forgatni... rendet kellene csinálni, de annyira nem akarom hogy most jöjjenek... és szépnek és okosnak meg olyannak kell legyek, amilyen akkor vagyok ha 120%osan működöm, de most ez hogy fog menni... sehogyan sem. Azt hiszem... Magányosnak érzem magam, érzelmi dilemmákkal telve, értékrend ítéletek helyességének kérdéseivel tele, a saját életem szükségszerűségének kérdéseivel tele meg sok más eléggé nem kis dolgokkal.

Az AC közelgő versenyére össze Ps-eltem a progress képeket, más csak az elől-hátul-oldal nézet hiányzik és küldhetem el... lehet ma lesz a napja, hogy magamra veszem és ellövöm azt a pár képet. Végül átjött Szonjám és megtettük, amit a dolog megkövetelt! Ilyen lett a végeredmény, szorítsatok nekünk majd vasárnap feltéve, ha indulhatunk! <3

November 1.

Üdv Emberek! :)

Kezdek megint jól lenni, pár napja kicsit letámadtak és lelkiekben még emésztődtem miatta, voltam nem értem, bánatos, dühös, bosszús és mostmár leszarom kb. Én bocsánatot kértem, pedig úgy érzem nem kellett volna, de igyekszem felnőttesen viselkedni, még akkor is ha nem vagyok az lélekben... egy ideig jegelem magam jobb az így. A ciki, hogy vannak munka eszközöm az érintett félnél... pff mindig ez van... mindenkinek odaadok mindent, hogy aztán én nekem legyen rossz. Gyerekek meg kellene keményedjek és kőszívűvé válni, és mindenki oldja meg magától és ha akar valamiér ÉS Nekem éppen kedvem van vagy jó akkor segítek... nem pedig elsőugrásra. Túl nagy bennem a szeretet és a segítőkészség és sokan úgy tűnik szeretnek vele visszaélni, pláne hogy nem akarom az embertársaimat megbántani és nem mondok nekik nemet... Ezentúl másképpen lesz, megmondom a magamét, aztán vagy tetszik vagy nem, nem KELL szeretni, azt hiszem.

Hastánc fellépő ruhák előtt gyakorló ruhát varrok, tanulási célzattal. Mellette persze a jelmezek is készülnek, de próbálom balanszban tartani, hogy mindenre jusson idő és közben, ami bennem van érzés és ez kifele is megvalósuljon a térben cselekvés formájában. :) Ma a Korrás felsőm gallér/nyak részén dolgoztam az eddigiekhez képes borzalmas lett, még minig nem elég jó... de törekszem fáradthatatlanul. (remélem jól írtam? :S bár sok mindent nem tartok, ami nyelvtani szabály... mindegy) A 120 centis parókából ma csináltam egy olyan 50-eset Legolas lesz belőle egyszer... majd csak még sok vele a macera, de megéri! :3

 

Holnap jön hozzám az egyik legjobb magyar Daenerys, mert csinálunk neki próba babát! :)

*ruha ötlete támadt, 5 órás szünet*

Igen, bocsánat az alkotási folyamatok elvitték az időt, amit írásra szántam de van ez így. Még egy anyagformációval több lesz a ruhatáramban... persze még csak tervezés szintjén van, de már az alap alkotó elemeket kiszabtam és egymás mellé tettem. :) Lila-pink-narancs-napsárga kombinációjában lesz majd egyszer látható. Utána az őskáosz rendetlenségből rendet varázsoltam holnapra. Hajnali 3 lesz 20 perc múlva... reggel 10 re meg kökiben kell legyek, jó sok időm lesz pihenni, de még bírom szóval alap funkciókat eltudok látni, de rajzolni már nem ülök neki. :P 

Valamint elkészült egy Wow-os hordás zászlő megrendelésre. A hordások banneréval ellátva. :3 Íme

 

Tegnap hajnalban nagy magányosságomban egy perces dallamot sikerült kreálni, ami nagy dolog nálam, ha zenéről van szó teljesen mindegy hogy több mint 10 éven keresztül tanultam, olyan mintha nem is lenne a kezemben semmi... az üres marok története vonatkozik rám. De most a lényeg, hogy sikerült! Angol szöveggel, fogjuk rá hogy értelmes, de nyelvtanilag tuti nem jó, de majd ezt is átnézetem valakivel aki, kicsit jobb angolból hátha. :3 Az előzőt sem sikerült feltölteni ide, de majd ügyeskedem rajta, hogy megoldható legyen, valami módon! ^^ 

Azért el kell mondjam a zene nekem egy (bocsánat érte de) KURVÁRA INTIM dolog és mégis, ha közvetve van, egy közegen keresztül könnyebb kinyitnom, persze lehet idővel meggondolom magam és törlöm előfordul.... ez az egész blog téma ilyenről szól. Nem tudom mindenkinek elmesélni az életem van akinek, nem is akarom viszont jó érzés kiírni magamból. Felszabadít a sok tehertől amit nap mint nap tapasztalok és cipelek, itt adom ki a gőzt magamból és teszem le a terhek java részét. Nekem hasznos dolog, plusz a sok-sok év alatt rengetegett fejlődött a szókincsem, a szó használatom, a helyesírásom, a világnézetem, az írási nehézségek stb. Szóval klassz dolog ez, és amellett, hogy van titkos, mert nem mindenkinek, kötöm az orrára, plusz mivan ha ne adj isten valakinek adok valami kis pluszt az életébe. Akár a szavaimmal, akár egy ötletemmel vagy nézőpontommal vagy rajzal vagy zenével vagy fotóval. Értelmesnek találom, amit csinálok, szeretem is és azt hiszem értek is hozzá, ezért nem fogom abba hagyni. És nem csak a blogot, sok minden mást is, amiben benne van ez a hármas pillér rendszer. :3

Jaj, ami elmaradt még aaz a videó!

Tessék itt van az Assassins Creed Cosplay Music Video forgatás végeredménye, klipp formájában!
A hangerővel meg óvatosan! Jó szórakozást! <3 <3 <3