November 28

Oy népek!

Nem sok van, főként sötét és hideg. Nagyon nem érzem magam életképesnek, a kedvem hmm valamennyit javult, bár még közel sem a legjobb. Plusz most nyom a fejem, fájnak az ízületek a kezemben, nem tudok rendesen alkotni. Rám férne egy nagy adag dózisú édesség adag, úgy sem kell féljek az elhízástól, szóval jó lenne. Ma nagyon szótlanság gyötör, annyira kókadt és zárkózott vagyok, hogy nem tudom, most nincsen jó hasonlatom... Nem esik jól zenét hallgatni, nagyon zavar... Lehet neki állok ma festeni vagy valami kis könnyed dolognak, még nem tudom... nem vagyok jól azt hiszem fizikailag beteg leszek vagy valami ilyesmi. Lassan két lábon nem tudok állni sokáig, és enyhe szédülés is van rajtam... lehet csak többet kellene pihenjek. Sőt biztos, hogy kellene.

November 24

Morcosabb vagyok az átlagnál... :( Remélem elmúlik.

Kora reggel, esik az eső. Sétálok az úton békésen haza fele amikor is megpróbálok két pocsolya közül abba lépni, amelyik valószínűleg sekélyebb és bokáig elsüllyedtem benne... próbálom menteni, ami még nem vizes. Nem gáz, előfordul.... Fogom az esernyőmet, amit majdnem kiforgatott a szél a kezemből, a semmiből előtűnik egy közúton száguldó autó. És eljön az a pont, amikor már cseszheted... mert, megkapod a bal boka mosás mellé a hideg zuhanyt is. Emberek, TRAPS EVERYWHERE!!! És még csak most indul a reggel... pillanatnyilag nem tudom, hogy kínomban sírjak vagy nevessek vagy egyszerre mindet. A jó ebben az, hogy a zoknimnak csak egy része ázott el, és a talpamig nem jutott be a hidegvíz, így nem kellett sluttyogjak hazáig. Jól esett a séta kitisztította a fejemet, még akkor is ha vizes lettem, nem mintha beszarnék egy kis víztől, de annyira kellemes érzés ilyenkor reggel, minta jól gyomorszájon ütnének ököllel vagy valami hasonló. Nincsen jó kedv.... ez van.

A világ és én

Üdv kedves mindenki!

Nem akartam ahhoz, azaz előzőbe már több mindent belesűríteni ezért úgy gondoltam, hogy egy Új bekezdésben kicsit hozzászólok az előzőekhez. Nincsen túl sok értelme annak, amit írtam. Csak úgy jött... az egész magával ragadt én, meg csak hagytam. Annyit tudok hozzátenni, hogy ilyen kis apró szösszenetek szoktak a fejemben lenni, néha több és néha kevesebb szinten. Nem tartom magamat betegnek, azonban tény ez nem egészen normális, de sebaj. A művészet vonzata, az hogy hülyék vagyunk? Vagy a művészet hülye és tesz minket magáévá és hülyék leszünk mi magunk is... nem tudom. Ami tény, a hülyeségre vevők vagyunk, mindig!

Ezentúl öhm, tényleg sok minden jár a fejemben, talán túl sok minden is, de én ilyen vagyok. Néha jó lenne, nem agyalni, hanem csak nyugodtan eltölteni, úgy egy napot, hogy fekszem csendben és néha elalszom és felébredek és közben nincsen a világ, aki folyton-folyvást csak megakar erőszakolni, hogy cselekedj, gondolkodj, dönts stb. Mennyivel jobb lenne időnként csak lebegni, mint Buddha. Nem vágyom a megvilágosodásra, félre értés ne essék. Csak jó lenne pihenni, de nem megy, a belső rugóink mindig kattognak. Nincsen stop gomb, nincsen megállás. Egy módja van csak a megállásnak, a légzés. Becsukom a szemem és lélegzek, minden figyelmemet oda irányítom, megszűnik a zaj, a gond, csak egy pillanat, de ezt addig nyújtom amíg akarom....

Továbbra is nem tudom miről beszélek, lehet nem kicsit megkattantam.... úristen nagyon veszélyes dolgokat beszélek... Elmentem pihenni Jóéjt.

Minimál árt: Egy Monológ és egy vers

Rengeteg minden van a fejemben. Tervek, álmok, érzések, gondolatok, tettek, mondatok, visszhangok, a múlt, a tegnap, a ma és a most. Kavarognak, pörögnek és forognak sebesen, akárcsak a víz örvény a lefolyóba. Azonban ez nem apad el. Párbeszéd a fejemből, ön monológ a belső kis herceggel, minimál árt módra, csak gondolatok mondattá festve semmi több dísz. 

Megszakad a gondolat szál a fejemben, s helyette felmerül bennem egyetlen kérdés: Mikor írtál utoljára verset? Nem, tudom. Régen, nem vagyok nagy író, se költő én csak egy blogger vagyok írom, ami éppen jön nem gondolkozom cselekszem. Jó, ezt értem. De akkor mikor írtál utoljára egy verset, meg tudod mondani?  Nem, mondtam már nem tudom egyszer valamikor írtam, de azóta nem írok nem megy. Azt mondtad cselekszel, akkor miért nem tudsz írni egy verset? Ez nem ilyen egyszerű... érzések kellenek hozzá és valami plusz, amit nem lehet leírni. Nem értem. Akkor most te nem is tudsz verset írni már? Lehet. Jó, akkor írj nekem egy verset, ha úgy könnyebben megy! Még nehezebb, nem is ismerlek még, hogyan írjak neked így? Egymás után írd le a szavakat és úgy! Hééé, de rendesen, ez nem jó kezd újra! Nem akarom, látod nem megy, túl nehéz. Akkor tudod mit ne írj verset, tarsd meg őket... Most mi a baj, nem értelek? Ha nem írok az a baj, most belekezdtem és nem tetszik. Neked semmi sem elég jó? Nem! Hát neked?! Nekem sem jó, se így se úgy. Akkor rajzolj nekem! Nem fogok. Dehát miért, nem szeretsz? Nem, undok vagy és parancsolgatsz. Ez nem is igaz! De és ráadásként pimasz vagy és hazug is. Ebből elég volt, akkor elmegyek! Tégy, ahogyan jónak látod, ég veled. Komolyan, hagynál elmenni? Igen, ha menni akarsz csak tessék. Szívtelen sárga nárcisz vagy! A magányost és az érzéketlent kihagytad, egyébként stimmel, na mozdulj innét te penészvirág! Ezért nem tudsz verset írni... Tessék? Jól hallottad, ne tégy úgy mintha nem értenéd. Amilyen vagy belül olyanok a verseid is. Nem írok verseket, már mondtam. Már értem mi lakozik benned...így én sem akarnék verset írni. Látod, én megmondtam neked. Meg. És most mi legyen? Semmi. Semmi? Igen, az. Akkor maradhatok? Ha nem zavarsz....közben. Miért mit fogsz csinálni? Írok egy verset.........

Üres papír, tinta cseppen,
Görbül-fordul toll a kézben,
Kanyarog s pördül gyors iramba,
Betű-ékezet már egy vonalban.

Három pötty lesz a folytatása,
Kérdőjel nyújtózik egy másik sorban,
Halkan serceg az írón orra,
Lassan-lassan pereg az óra.

Gongat halkan kettőt-hármat,
Éjfél után elnémul magában,

Mikor az író leteszi a pennát,
Akkor a vers teljesen kész már.

Boldog szívvel szemléli művét,
Teljesség a varázsa amit művelt,
Áhítatos öröm lázban ő így ég,

Vers a papíron: Te jó ég!

(P.G.B. 2013.11.20.)

November 17

Üdv Népek!

Megtörtént a "nagy dolog", már nem kell szorítani értem. c: Ma reggel felkeltem, elpakoltam a rengeteg kinn levő ruháimat, rendet teremtettem a szobámban, aztán újra káoszt. Mert úgy határoztam, hogy a mai napomat teljes egészében a jelmez készítésnek szenteltem. Kell a rendetlenség, hogy valami értékelhetőt készítsen az ember, a káoszban lehetőségek vannak, minden apróság adhat egy újabb kis ötletet, nekem szükségem van erre úgy tűnik. /Koujaku lesz készen a leghamarabb, valószínűleg 2014 tavaszi Conokra viszem ki őt./ És annyit varrtam ma kézileg, hogy izomlázam van és szerintem esélyes vagyok egy inhüvely-gyulladásra (nem tudom hogy írják helyesen...). Egy tanga papucsot alakítottam át japán stílusú bőr szandállá, szóval volt és még lesz is vele meló. Háromféle különböző bőrt használok: egy latexhez hasonlatosat, egy vékony és egy vastag bőrt, mind a három fekete színű.

Ezentúl a jelmez kb 55% már készen van...szóval hamarosan meg leszek vele. ^^ Próbálom leszarni a magányt, elég jól ment ma, de csak mert a munka elvette a figyelmemet. Egyébként eldöntöttem, hogy amit felállítottam prioritási sorrendet, azt leszarom és helyette éppen azt csinálom, amelyikhez kedvem van és nem számít, minek kellene a legfontosabbnak lennie. Feleslegesen nem kötöm meg magam, így is nem bírom a kereteket már, amikor meg kellene, akkor persze nincsen. Szóval meg kell oldani. 

Nem haladtam semmit a képregény 3 oldalával, áll a munka vele... a sajátomról már lassan kezdek lemondani, úgy érzem hogy a rajztudásom egy darab kaka és már csak a többi rajzos munkáját esik jól nézegetni, és a sajátom meg nem elégít ki bizonyos értelemben. Nem fejlődök benne...nem lényeg, majdcsak jön az ihlet vagy valami hasonló. Viszont érdekes módon ami, meg nem rajz az most sokkal jobban megy, életemben nem szabtam meg varrtam még ilyen szépen... szóval valami mégis van.

Egyébként, meg sajnos vagy sem de elkeseredett is vagyok valahol, mert még mindig zavar, hogy akikkel lógnék, nem is biztos, hogy szeretnekannyira vagy ilyesmi. Nem tudom... kezdem elveszíteni a hitem, sok ember van körülöttem, kevesen ismernek igazán és olyan minta mindenki elfogyna mellőlem. Marhaság, de semmi nem cáfolja ezt, plusz elkezdek beszélgetni valakivel és 10 perc után továbbra is megdöglik a beszélgetés. szóval nem is próbálkozom, belefáradtam. Ha meg én nem írok nem ír rám a kutya sem... ezért ott sem vagyok fenn inkább. Egyedül a kis privát skype megy és ott az a pár emberke van, de velünk mindig van egy héten többször is dumcsizás, bár nem szeretem a lelki dolgaimmal traktálni senkit sem, néha talán mégis előfordul.

Ja csak és úgy most mellesleg... még mindig szeretnék fotózni őszt, még akkor is ha lassan már leesik az első hó. Mert, szerintem olyan hideg már van hozzá... csak kitudja mikor.

Elfáradtam mára, elhúztam alukálni....
jobb is mert kb rinya posztot írtam.... de legalább írtam.

November 14.

Üdv! ^^

A Kornél próbababáról szóló bejegyzésemet befejeztem, valamint képeket is töltöttem fel nektek, szóval aki szeretné A-tól Z-ig végig olvasni, ezt a rettenetesen hosszú-hosszú leíró és részletező tutoriál szerűséget, annak csak mondom. Elérhető mostmár, mert összekaptam magam, most és befejeztem magamnak és nektek és mert, nem szeretnék több befejezetlen dolgot az életemben, meg ígértem, hogy jön a folytatás. :D

Nos, ami újfent történt, mint páran már láthattátok, a fácsebúkos oldalamra feltettem ezt a képet:

amely, tartalmazza a 2014-es évi jelmezes projektjeimet. Dastan herceggel, már október óta foglalkozom, Koujakuval most november óta kezdtem el foglalatoskodni és az Avatárunkba még bele sem kezdtem. Még tervezem, hogy melyiket, mikor és hova illetve, de nagyon várom már, hogy mit tudok belőlük kihozni. 

A perzsával kapcsolatban írtam egy magyar srácnak, aki ezt a jelmezt csont ugyanígy elkészített 2012-ben talán. Szükségem van a tapasztalataira, mert ez nekem kicsit nagy falat, még csak most kezdtünk emailezni, de már szimpatikus. Nagyon szeretem az ilyen, kedves és nyílt embereket, akik nem leráznak, hanem gyere és beszéljük meg. Jóérzés, igazán felemelő. ^^ Meglátjuk, hogy mi lesz ezzel kapcsolatban. Koujaku ruhájának most a kellékeit kezdtem el gyártani, chinese knot azaz kínai csomózásokat lestem a neten és a munka asztalomat össze kellett szegeljem, hogy megtudjak csinálni egy pár darabot, mert annyira bonyolult egy ilyen kis díszítő elem, viszont nagyon mutatós is. És megéri szenvedni vele, ugyanúgy, mint sok minden mással is. Majd lesznek progress képek, de idő előtt nem akarom őket feltölteni, majd jól beidőzítem őket a Con előttre. :3

A suliban tegnap szerdán azt a bizonyos előadást megtartottam és szerintem, ahhoz képest, hogy úgy érztem nem tudok semmit sem, állítólag úgy magyaráztam el mindent, hogy úgy néztem ki, mint aki nagyon keni-vágja a dolgot. Igaz, hogy időnként mélyeket hallgattam és a táblafilctoll totál nem fogott és nem tudtam rendesen írni vele.... frusztráló volt, de aztán kaptam másikat. Óra végén 3-4 kérdést is feltettek, ami szerintem nagy dolog, mert általában riktán szoktak kérdések felmerülni, plusz extraként a témavezető tanár sem szól bele egyszer sem az előadásba, csak egyszer kiegészítésként hozzáfűzött dolgokat és annyi. Annyit fűzött hozzá a munkámhoz, hogy szerintem már mindent kitárgyaltunk, úgyhogy ha nincs több kérdés akkor is vége az órának. :D Szóval, most teljesen megelégedett vagyok magammal és a sulis teljesítményemmel/munkámmal. ^^ Az előadás végén kaptam kommenteket is és az is nagyon jól esett, mert így tudtam, hogy jó, vagy ők milyennek érezték stb. :))) Csak összehozok mindent, gyerekek. Az örültségem, zseniális... fordítva is lehet hogy igaz a zsenialitásom őrületes. XD Kár, hogy távol állok a zsenitől, akkor nem itt tartanék, hanem külföldön lennék egy luxusgyík. :D

Ezentúl a héten leadom a Bursa Hungaricát, megmentettem egy haldokló Win7-t nem tudom hogyan... de egy napomba került és még vár rám ma egy iskolás gyűlés, 3 nap alatt aludtam 8 órát, szerepelni fogok egy japán műsorban, interjú alanyként. Pénteken a nagy dolog történik, amiről majd csak akkor beszélek, ha sikerült, szombaton talán táncolás és utána tüzezés talán vasárnap. Nagyon sűrű lesz a program, de legalább most teszek, azért hogy ne legyek olyan, mint egy kurva unalmas fadarab, aki csak sodródik a hullámzó folyó tetején és kábé, olyan az érzelem világa, mint egy szobanövénynek. Borzalmas példáim vannak... jesszusom. :'D

Mára ennyi. Szurkoljatok nekem és nagyonszépenköszi az egyre több hozzászólásért, biztatásért meg hasonló dolgok miatt!  <3 

(Zárásképp, meg egy kis hangulat fotó a jelenlegi lusta, fáradt voltomból. A képen nem én vagyok, de szeretem ezt a fotót, ja és mellékesen király a szobájának a designja a srácnak.)

November 09. (Fanart befejezve)

Üdv Emberek!

Korábban már elkezdtem egy posztot, most azt szeretném le zárni, mert (mindig) mindent alig fejezek be. Szóval Félkész Festmény címmel volt fenn és itt elérhető, az akkori verzió. Most csak annyit fűznék hozzá, hogy végre befejeztem a képet, megfestettem a maradék részét, amihez eddig nem volt elegendő lelki erőm. Természetesen ismételten nem emberi időben, ma hajnal 2-3 között festettem meg, utána 5-ig fenn voltam és rendet csináltam a gépen. Egyik mappából a másikba rendezgetni a káoszt, sikerült is, majd émelyegve bezuhantam az ágyba és totális Black-out. Délután kettőkor tértem eszméletemhez, azért mert olyan ostobaságokat álmodtam, hogy a végén felkeltem, mert rájöttem, hogy álmodom. 

Felhozok belőle egy kis részletet: A dunai- tökéletes panoráma van a 3. emeleti lakás ablakában, a Duna vize ablak magasságában van és a víz tetején úszó bólyasor mellett verseny úszóknak. A macskák a víz tetején peckesen sétálnak és a hattyúk fújnak rájuk. A lakás falán az óriás színes buborékok összeragadnak, mint a ragasztó és tintapacaként szétkentem őket a falon, majd japán szövegek fénylettek alatta, ahol a tintát végig húztam. És közben ordítok a fallal, de nem tudom elolvasni, nem tanultam meg soha rendesen japánul, nem értem akkor sem. Stb. Meguntam és felkeltem. :D

Back to the mainline, tehát Elyon fanart festmény. Hozzá kell tegyem, amennyire nem szerettem kezdetben, most nagyon is szeretem ezt a képet. Plusz mindig az van velem, hogy nem tudok rendesen kiválogatni a színeket előre, mindig csak random színezem ki és elrontom. De most valahogyan sikerült rendesen megoldani és egységesnek néz ki az egész.... úgy érzem, most minőségit csináltam. Végre! :3

November 7.

Áhoj!

Asszem, lényegesen javult a rosszkedvem elfoszladozott. Csak kisütött a nap bennem, ma egész nap mosolyogtam meg jókat röhögtünk, mert nem voltam itthon. Átugrottam egyik kedves osztálytársam/barátosnémhoz, Ps-t telepítettem újra, tartalmas beszélgetéseket folytattunk, utána meg lett fodrászkodva a hajam és baszki, olyan, mintha új fejem lenne. Nagyon lúv dat. :3 Nem sok változtatás történt, (de teljesen másmilyen nekem) 2 év után az eltört hajvégektől elbúcsúztam utána meg kapott egy kis ritkítást itt-ott, végezetül ki lett vasalva. És ez a kis 1 óra alatt megtörtént magic is worked! Nagyon élvezem, hogy puha a hajam és kezelhető mennyiségű, jó az illata és könnyebb a fejem 20 dekával. Szóval, nem vagyok már Odüsszeusz hajótörött igénytelen-raszta, pulikutya. Egy darabig még tartani fog a hatása, igyekszem majd karban tartani. :D /Majd lesz kép... ha rászánom magam, unom, hogy mindig csak az én uncsi fejem egózik mindenhol. XD/

Találtam új zenéket, abszolúte hallgathatóak és ez is tök zsír, hogy van mit hallgatni és nem kell a régiekhez nyúlni. ^^ Valamint, számomra nagy dologra készülök... kis apróság, de végre legyőzöm a határaimat és elérem a csillagokat. Majd megmondom, ha úgy lesz. ;)
Most még neki esek egy kis artdump összeállításnak... :)

November 5.

Üdv!

Hangulat zene az olvasáshoz. Bekapcs. Utána olvass, megér egy próbát. :P

A kedvemhez igazított zenei hanganyag következik, lassú és édes-keser ízű.

 

Írni van kedvem, de nem sok mindenről tudok... nem baj, azért próbálkozom. Maradt a nem jó kedv, nem tudom lerázni magamról, pedig igyekeztem. Most, ha kinéztek az ablakon, a magasban elterülő őszi szürkeség én vagyok, ha sírhatnékom támad: akkor cseperegni kezd, majd esővé erősödik. Bánatos sóhajtásaim a hideg szelek, amik a fák között suhannak át, magukkal ragadván a hulló leveleket... ez vagyok.

Köszi nektek, kedvesek vagytok, hogy tartjátok bennem a lelket! ^^ Ma semmihez sem volt kedvem, ezért az egész napomat a rendrakásnak szenteltem. Kiganéztam az egész szobámat, mindent, de az ég világon mindent rendbe tettem. Van helye mindennek, szuper űr-esnek érzem helyenként a szobát így. No de nem baj, legalább a rossz kedvem csillapodott, mert annyi munka volt vele, hogy időm sem volt a bánatommal foglalkozni. (Előzményben persze meg kell említenem, hogy egy magyar srácot láttam, hogy kb. tavalyi évben megcsinálta a Dastan jelmezét és olyan gyönyörűre sikerült az ővé, hogy most a sajátomat nem találom se szépnek se jónak... elment tőle a kedvem is, az ővé jobb. Aztán megpróbálkoztam üvegfestéssel feltuningolni, az idő tőrét... az üvegfesték ötlet nem jött be, mert olyan öregek a festékek, hogy nem tudok dolgozni velük. Majd valami más megoldást kell alkalmazzak... ötletem már van rá.) Tehát, elment a maradék életkedvem, ezért rendet csináltam.

A holnapi előadásra nagyjából felkészültem... kb. leszarom hogyan sikerül, egyáltalán nem számít. A lényeg, hogy átcsússzak amiből tudok. Nem hajtok az ösztöndíjra, túlélni akarok semmi többet. Ma felbukkant bennem sok idő után először, hogy szeretnék rajzolni. Azonban, még a nem jó lelki macéráim, miatt biztonságosabbnak látom, ha nem ragadok ceruzát, nem akarok még nagyobb depibe esni és elkeseredni, hogy ez sem sikerült megint. Nyem tudom, mi a baj velem... talán elfáradtam és kevés figyelmet kapok azoktól, akiktől jól esne egy dögölj meg is. Mindegy.

Estére készen lettem a 2 napos projektemmel... egy párat, azaz kettő darab tündér szárnyat gyártottam, mert úgy gondoltam miért is ne. /Kaptam egy tippet és azonnal kipróbáltam tegnap hajnalban. A lényege röviden, az hogy a körömlakkot kell ráerőszakolni a fémdrótra és utána hagyni megszáradni./ Nos én a végén még kicsit alakítgattam rajta ezt azt... ilyen lett. Igen, tudom az én nyakamban eléggé buzis, de a méretek miatt gondoltam így fotózni. Nekem egyébként tetszik, akkor is ha buzis meg akkor is ha nem. X"D

Három pont

Üdv blog és népe! :)

Életemben először úgy érzem, hogy nem akarok valamit. Páratlanul szar és nyomasztó érzés.
Jelen pillanatban, hiábavalónak érzem megcsinálni a főiskolát... egyszerűen, elegem van mindenből ja és minden porcikám tiltakozik ellene. Próbálom meggyőzni magamat, hogy már csak egy kis időt kell kibírni és vége van ja és biztos forrásokból tudom, hogy tényleg nagyon ostobának kell legyek ahhoz, hogy ne sikerüljön megcsinálni a diplomát. De tényleg, szóval nem is értem mi van velem. Nem érdekel már az egész, ehhez képest meg szerdán egy előadást kell tartanom... és próbáljam meg tartani magamban a lelkesedést, pff nem megy. Iskolába se akarok járni... semmit sem akarok. Illetve, de szeretnék, de most nem megy. I don't care... ennyit erről.

Sok dolgon gondolkozom, mi lenne ha...és arra a következtetésre jutottam, hogy akkor is ugyan itt tartanék, sajnos vagy sem. :S (Am. meg el kellene kezdjek kutakodni munka után és kamatoztatni a tudásomat, meg a tapasztalataimat.) Elveszettnek érzem magam, az álmaimat már lassan egy dobozba préselem és egyre kevesebb leszek, mert nem tudok kibontakozni. Ja és ma a buszon hazafelé, azon gondolkoztam, sok ember szart sem ér. Ekkor megfordult a fejemben és is ez a kategória vagyok, sőt engem le sem szarnak, csak ha kell valami, akkor kis fiók előhúz és kivesznek belőle... hát mit mondjak elkeserítő érzés. Plusz belegondoltam hány barátom volt... a végeredmény mindig ugyanaz, mert mindenki elhagy vagy elfelejt. Sajnáltatom magam, nincsen jó kedvem... nincsen kedvem élni sem.

Úgy érzem, hogy pont pont pont

Halottak napja

Heyho!

Ma egy picit lapos leszek, de ingerem támadt az írásra. ^^  Mindenki orrba-szábja halloween-ezik, amivel alapvetően semmi problémám nem is lenne azonban, a saját hagyományaink kárára? Nem tudom, kinek hol van a határ, de én nem fogok úgy megtartani egy ünnepet, hogy csak 'egy buta tömeg cikk leszek' azzal, hogy nem tartom meg a saját hagyományainkat. Ami, történetesen a megemlékezés ünnepe és nem a bulizásé, nem azt állítom, hogy főbűn aki nem így él vele, meg ilyenek és arról sincsen szó, hogy bárkit is rossz szóval illetek miatta. Egyszerűen csak annyi, hogy nekem sok. Lassan mindenhonnan az folyik, hogy tök lámpás így úgy, mindenki zombinak, csontinak, boszorkánynak, cicának és egyéb dolgoknak öltöznek be és így mennek bulizni meg stb. Mindegy én sosem szeretettem ezt a dolgot, akár mennyire is szeretem a jelmezkészítést és egyebek. :D Ennyit az én halottak napjámról, én gyújtok egy gyertyát és pont, nem viszem se túlzásba és nem is felejtem el.

"Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."

                                                                                  Fekete István