Január 7.

A postás vagy valaki kétszer csöngetett, erre keltem fel... mire az ajtóhoz jutottam, már elszelelt az illető. Mondom hát jó, a nap többi részét nem tudom mivel töltöttem. Annyit tudok per-pill, hogy nem akarok több sulit, vizsgákat meg pláne, dolgozatokat és szóbeliket sem. Szédülök és indok nélkül de ilyen, egy kicsit szomorkás a hangulatom máma... típusú dolog.... nem értem. Mindegy, kedvetlenség nem szeretlek.

Ez a nap egy rakás krrrrakken, ténykedés nélkül is értelmetlenül elment. :C Azóta már egyik kedves barátommal kibeszéltünk engem, hogy mi lehet az én bajom, miért van mindig valami ami miatt nem kerek a világom. Azt állapítottuk meg, hogy még mindig küszködöm saját magammal és önértékelési problémáim vannak, nem vagyok tisztában magammal és vannak dolgok amiket, nem vizsgálni kellene hogy biztos jó-e, hanem elfogadni, hogy igen ez így pont jó. Például a művészetek terén, mindig másokhoz mérem magam, holott lehet nem is kellene, mindenki a saját szintjéhez képest kell a maximumot elérje. De én csak nyújtózkodom, mert azt hiszem, hogy attól majd repülni fogok... pedig nem a gravitáció marhára nem engedi, utána meg ha seggre vágódom úgy összetörök lelkileg, mint egy antiszociális 5 éves óvódás. Egyébként, megtudtam, azt is hogy mások tökre felnéznek rám, hogy annyi mindenben tudom tartani a szinteket és amikor még megtudják, hogy ez meg az nem tudnak a sok infóval mit kezdeni, hogy de hát hogyan lehetsz annyi mindenben meg jó én meg csak állok és nem értem, mert én nem érzem jónak magam. Szóval én az én belső tükröm egy ki-beb@szott Görbetükör. Mindenhonnan torz, nem tudom. Hülye vagyok.

De ez is egy kurvanagy dilemma... mert szeretek társaságban lenni, viszont van egy pont amikor meg már ez sok és kösz, de inkább egyedül szeretnék lenni. Pluszba rájön, hogy nagy bennem a vágy, hogy mindenkit kedvemre ölelgessek és engem is, viszont az antiénem az meg nem szereti és kb. olyan ha még egy centit közelebb jössz és hozzámérsz, akkor most megöllek. Először a tekintetemmel, utána mindenhogy. Nyomorék vagyok, eddig is tudtuk, nem reklámozni akarom, de tényleg. És sokszor értetlen ostoba szutyok 10 éves kislány szintjén pislogok, hogy mi és mindenki rajtam röhög, hogy nézd ez mekkora f@sz. De van amikor, meg inkább direkt vagyok hülye és nem akarom érteni, mert az úgy kényelmesebb. Na de hagyjuk is.

Szóval valahogyan az emberi kapcsolataimat is rendbe kellene tegyem, a magammal való békétlen viszonyomat kiegyensúlyozni, meg még ide annyi minden szépet írhatnék, hogy csak na. Nem megy könnyen az elfogadás... mindegy. Lapozzunk... :D

A rossz kedvemet úgy kergettem, el hogy disney-s hülyeségeket néztem és akkor rájuk találtam. És először meghallgattam, hogy wow ebben látok fantáziát és poénos is. Majd jött a bloopers rész és szét nevettem a fejem, annyira hangosan, hogy elment a hangom.  Szóval nagyon felüdítettek emocionálisan, ezek az idióta nyálas pop zenés vicces fiúk. A blogra is kitezsem, mert annyira vicces. Legalábbis nekem az volt, és a tanulság mára, ha olyan vagy mint egy 5 éves belül, akkor azt a színvonallal próbáld magad felvidítani. :D Mesével, zenével és abszurd f*szságokkal. Íme a bloopers rész, akit érdekel nézze meg az rendeset.

(Személyes kedvencem volt a hamupipőke meg a mulan zene rész. Az utolsó számra meg először azt hittem hogy a Greaseből van, aztán leesett hogy nem... és így néztem hogy, nosss akkor oké.)

Minimál árt: Egy Monológ és egy vers

Rengeteg minden van a fejemben. Tervek, álmok, érzések, gondolatok, tettek, mondatok, visszhangok, a múlt, a tegnap, a ma és a most. Kavarognak, pörögnek és forognak sebesen, akárcsak a víz örvény a lefolyóba. Azonban ez nem apad el. Párbeszéd a fejemből, ön monológ a belső kis herceggel, minimál árt módra, csak gondolatok mondattá festve semmi több dísz. 

Megszakad a gondolat szál a fejemben, s helyette felmerül bennem egyetlen kérdés: Mikor írtál utoljára verset? Nem, tudom. Régen, nem vagyok nagy író, se költő én csak egy blogger vagyok írom, ami éppen jön nem gondolkozom cselekszem. Jó, ezt értem. De akkor mikor írtál utoljára egy verset, meg tudod mondani?  Nem, mondtam már nem tudom egyszer valamikor írtam, de azóta nem írok nem megy. Azt mondtad cselekszel, akkor miért nem tudsz írni egy verset? Ez nem ilyen egyszerű... érzések kellenek hozzá és valami plusz, amit nem lehet leírni. Nem értem. Akkor most te nem is tudsz verset írni már? Lehet. Jó, akkor írj nekem egy verset, ha úgy könnyebben megy! Még nehezebb, nem is ismerlek még, hogyan írjak neked így? Egymás után írd le a szavakat és úgy! Hééé, de rendesen, ez nem jó kezd újra! Nem akarom, látod nem megy, túl nehéz. Akkor tudod mit ne írj verset, tarsd meg őket... Most mi a baj, nem értelek? Ha nem írok az a baj, most belekezdtem és nem tetszik. Neked semmi sem elég jó? Nem! Hát neked?! Nekem sem jó, se így se úgy. Akkor rajzolj nekem! Nem fogok. Dehát miért, nem szeretsz? Nem, undok vagy és parancsolgatsz. Ez nem is igaz! De és ráadásként pimasz vagy és hazug is. Ebből elég volt, akkor elmegyek! Tégy, ahogyan jónak látod, ég veled. Komolyan, hagynál elmenni? Igen, ha menni akarsz csak tessék. Szívtelen sárga nárcisz vagy! A magányost és az érzéketlent kihagytad, egyébként stimmel, na mozdulj innét te penészvirág! Ezért nem tudsz verset írni... Tessék? Jól hallottad, ne tégy úgy mintha nem értenéd. Amilyen vagy belül olyanok a verseid is. Nem írok verseket, már mondtam. Már értem mi lakozik benned...így én sem akarnék verset írni. Látod, én megmondtam neked. Meg. És most mi legyen? Semmi. Semmi? Igen, az. Akkor maradhatok? Ha nem zavarsz....közben. Miért mit fogsz csinálni? Írok egy verset.........

Üres papír, tinta cseppen,
Görbül-fordul toll a kézben,
Kanyarog s pördül gyors iramba,
Betű-ékezet már egy vonalban.

Három pötty lesz a folytatása,
Kérdőjel nyújtózik egy másik sorban,
Halkan serceg az írón orra,
Lassan-lassan pereg az óra.

Gongat halkan kettőt-hármat,
Éjfél után elnémul magában,

Mikor az író leteszi a pennát,
Akkor a vers teljesen kész már.

Boldog szívvel szemléli művét,
Teljesség a varázsa amit művelt,
Áhítatos öröm lázban ő így ég,

Vers a papíron: Te jó ég!

(P.G.B. 2013.11.20.)

November 14.

Üdv! ^^

A Kornél próbababáról szóló bejegyzésemet befejeztem, valamint képeket is töltöttem fel nektek, szóval aki szeretné A-tól Z-ig végig olvasni, ezt a rettenetesen hosszú-hosszú leíró és részletező tutoriál szerűséget, annak csak mondom. Elérhető mostmár, mert összekaptam magam, most és befejeztem magamnak és nektek és mert, nem szeretnék több befejezetlen dolgot az életemben, meg ígértem, hogy jön a folytatás. :D

Nos, ami újfent történt, mint páran már láthattátok, a fácsebúkos oldalamra feltettem ezt a képet:

amely, tartalmazza a 2014-es évi jelmezes projektjeimet. Dastan herceggel, már október óta foglalkozom, Koujakuval most november óta kezdtem el foglalatoskodni és az Avatárunkba még bele sem kezdtem. Még tervezem, hogy melyiket, mikor és hova illetve, de nagyon várom már, hogy mit tudok belőlük kihozni. 

A perzsával kapcsolatban írtam egy magyar srácnak, aki ezt a jelmezt csont ugyanígy elkészített 2012-ben talán. Szükségem van a tapasztalataira, mert ez nekem kicsit nagy falat, még csak most kezdtünk emailezni, de már szimpatikus. Nagyon szeretem az ilyen, kedves és nyílt embereket, akik nem leráznak, hanem gyere és beszéljük meg. Jóérzés, igazán felemelő. ^^ Meglátjuk, hogy mi lesz ezzel kapcsolatban. Koujaku ruhájának most a kellékeit kezdtem el gyártani, chinese knot azaz kínai csomózásokat lestem a neten és a munka asztalomat össze kellett szegeljem, hogy megtudjak csinálni egy pár darabot, mert annyira bonyolult egy ilyen kis díszítő elem, viszont nagyon mutatós is. És megéri szenvedni vele, ugyanúgy, mint sok minden mással is. Majd lesznek progress képek, de idő előtt nem akarom őket feltölteni, majd jól beidőzítem őket a Con előttre. :3

A suliban tegnap szerdán azt a bizonyos előadást megtartottam és szerintem, ahhoz képest, hogy úgy érztem nem tudok semmit sem, állítólag úgy magyaráztam el mindent, hogy úgy néztem ki, mint aki nagyon keni-vágja a dolgot. Igaz, hogy időnként mélyeket hallgattam és a táblafilctoll totál nem fogott és nem tudtam rendesen írni vele.... frusztráló volt, de aztán kaptam másikat. Óra végén 3-4 kérdést is feltettek, ami szerintem nagy dolog, mert általában riktán szoktak kérdések felmerülni, plusz extraként a témavezető tanár sem szól bele egyszer sem az előadásba, csak egyszer kiegészítésként hozzáfűzött dolgokat és annyi. Annyit fűzött hozzá a munkámhoz, hogy szerintem már mindent kitárgyaltunk, úgyhogy ha nincs több kérdés akkor is vége az órának. :D Szóval, most teljesen megelégedett vagyok magammal és a sulis teljesítményemmel/munkámmal. ^^ Az előadás végén kaptam kommenteket is és az is nagyon jól esett, mert így tudtam, hogy jó, vagy ők milyennek érezték stb. :))) Csak összehozok mindent, gyerekek. Az örültségem, zseniális... fordítva is lehet hogy igaz a zsenialitásom őrületes. XD Kár, hogy távol állok a zsenitől, akkor nem itt tartanék, hanem külföldön lennék egy luxusgyík. :D

Ezentúl a héten leadom a Bursa Hungaricát, megmentettem egy haldokló Win7-t nem tudom hogyan... de egy napomba került és még vár rám ma egy iskolás gyűlés, 3 nap alatt aludtam 8 órát, szerepelni fogok egy japán műsorban, interjú alanyként. Pénteken a nagy dolog történik, amiről majd csak akkor beszélek, ha sikerült, szombaton talán táncolás és utána tüzezés talán vasárnap. Nagyon sűrű lesz a program, de legalább most teszek, azért hogy ne legyek olyan, mint egy kurva unalmas fadarab, aki csak sodródik a hullámzó folyó tetején és kábé, olyan az érzelem világa, mint egy szobanövénynek. Borzalmas példáim vannak... jesszusom. :'D

Mára ennyi. Szurkoljatok nekem és nagyonszépenköszi az egyre több hozzászólásért, biztatásért meg hasonló dolgok miatt!  <3 

(Zárásképp, meg egy kis hangulat fotó a jelenlegi lusta, fáradt voltomból. A képen nem én vagyok, de szeretem ezt a fotót, ja és mellékesen király a szobájának a designja a srácnak.)

November 09. (Fanart befejezve)

Üdv Emberek!

Korábban már elkezdtem egy posztot, most azt szeretném le zárni, mert (mindig) mindent alig fejezek be. Szóval Félkész Festmény címmel volt fenn és itt elérhető, az akkori verzió. Most csak annyit fűznék hozzá, hogy végre befejeztem a képet, megfestettem a maradék részét, amihez eddig nem volt elegendő lelki erőm. Természetesen ismételten nem emberi időben, ma hajnal 2-3 között festettem meg, utána 5-ig fenn voltam és rendet csináltam a gépen. Egyik mappából a másikba rendezgetni a káoszt, sikerült is, majd émelyegve bezuhantam az ágyba és totális Black-out. Délután kettőkor tértem eszméletemhez, azért mert olyan ostobaságokat álmodtam, hogy a végén felkeltem, mert rájöttem, hogy álmodom. 

Felhozok belőle egy kis részletet: A dunai- tökéletes panoráma van a 3. emeleti lakás ablakában, a Duna vize ablak magasságában van és a víz tetején úszó bólyasor mellett verseny úszóknak. A macskák a víz tetején peckesen sétálnak és a hattyúk fújnak rájuk. A lakás falán az óriás színes buborékok összeragadnak, mint a ragasztó és tintapacaként szétkentem őket a falon, majd japán szövegek fénylettek alatta, ahol a tintát végig húztam. És közben ordítok a fallal, de nem tudom elolvasni, nem tanultam meg soha rendesen japánul, nem értem akkor sem. Stb. Meguntam és felkeltem. :D

Back to the mainline, tehát Elyon fanart festmény. Hozzá kell tegyem, amennyire nem szerettem kezdetben, most nagyon is szeretem ezt a képet. Plusz mindig az van velem, hogy nem tudok rendesen kiválogatni a színeket előre, mindig csak random színezem ki és elrontom. De most valahogyan sikerült rendesen megoldani és egységesnek néz ki az egész.... úgy érzem, most minőségit csináltam. Végre! :3

Október 225

Oááéiyy Heyho!

El-leütési hiba miatt lett 225, de ha már ez lett marad, többek közt azért, mert úgy sem tudok kreatív címeket kitalálni, kábé az utóbbi egy évben. :) Álmatlan éjszakám van, biztos valaki velem álmodik, más indok nincs. Időben vissza kicsit, egészen tegnapig megyek vissza. Azaz Okt. 24-én felkerekedtem és öcsémmel együtt elmásztunk-buszoztunk az Obi-ba. Tiszteletre méltó látogatást tettem pár fontos dologért, ami a jövőben kelleni fog igen, meglepő módon a jelmez készítéshez... van aki támogatja, van aki nem, nekem a szenvedélyem és a szerelmem szarból várat csinálni szóval nyertem. :3 Tehát mivel végre a modelles ügynökségnél kitudtam várni a soromat, megkaptam amiért megdolgoztam így volt miből költekezzek. /Itt érdemes megállni egy pillanatra én vagyok az típusú ember, aki méég egy szeletcsokit is sajnál magától mert, akkor nem fogom tudni hazaadni: és baj lesz a családomnak belőle. Szóval képzelhetitek milyen idiot vagyok./ Vettem ezt-azt, de a lényeg amire vágytam már rég az egy fúró-csiszoló-gravírozó-polízoró csoda volt és képzeljétek el megszereztem magamnak... most majdnem azt írtam hogy előkarácsony... de már a szótól is rosszul vagyok.... tehát megvettem pont. (Azért vagyok rosszul, mert már novemberben a csapból is az fog folyni, mint minden évben...)

Hazahoztuk és azonnal elolvastam a fontos papírokat, majd munkába fogtam olyan hangja van, hogy csak vrmm vrmmm és olyan csudálatosan dolgozik, hogy wáú. :D Igen, tudom érdekesen használom a magyaszki nyelvet, de ennél hülyébb nem leszek valószínűleg. Muszáj-ból vettem ragasztót is, ezért pár karton elemet is összetudtam illesztgetni, plusz a géppel, már készre is csiszolhattam. Majd este 21 kor eszembe jutott, mit szeretnék még. Elővettem pár munkadarabot, és nekiálltam fúrni és szegelni. 30 perc munka után elkészült a mű, és lett egy nyaklánc tartó kis izém, amit jó helyre fel is csavaroztam. ^^ Így néz ki a cuccos: (Amire rá vannak aggatva, az a lényeges elem. <3)

Aztán mentem volna lefeküdni, de a kutyuval volt egy köröm lenn, nagyon kellemes idő van így október közepén-végén, tetszik. Így maradhatna, eltudnám viselni ezt az évet tél nélkül. Nem tudom, mikor utáltam így meg a telet, de most nem kívánom egyáltalán. Ennek ellensúlyozására a kék szőlőt és a körtét nagyon is! Tele zabáltam magamat 6 kis körtével, meg csináltam kék szőlős tejes séket, de natúran jobb a szőlőcske.

 

Kis kitérő után, back to the mainline, azaz állok a tükör előtt kutya fürdetés után, nézem a fejem, elkezdek az új szuper fésűmmel fésülködni (ami, kb. olyan, mint egy ló csutakló kefe) és a szőke hajamon elkezdtem agyalni. Tetszik az, hogy ilyen hosszú de nem tetszik hogy szőke.... mit csináljak... levágjam, ne vágjam. Aztán a végső döntést az határozta meg, amikor egy ilyet mondtam kinek lenne szíve levágni Egy ilyen szép hosszú egészséges hajat. A tükörben a hajamról magamra néztem és megkérdeztem tőle: Te normális vagy? Ez hol szép? Hol egészséges? Te aki fodrász modell voltál nem akarod levágni a saját hajadat? Segítek jó, hogy ne legyél ilyen nevetséges! Ollót és fésűt ragadtam majd szépen lassan fogyatkozott a hossz és a szőkeség is belőle. Majd az utolsó simítások után volt még arra kedvem, hogy összeszedegessem a tincseket, amik nagyobbak voltak és egy kötegbe gyűjtöttem őket majd jött egy varázslat és így nézett ki egyszer csak.

Aztán ezt a csodás kis köteget, felfűztem az álomfogóm egyik üresen maradt helyére. Színben és anyagban is nagyon oda passzol, ezért ott marad a helye. Kicsit irreális lenne nyakláncnak hordani a saját hajamat... bár nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd megjátsszam ezt a verziót. :D Megőrültem egy kicsit, de nem bánom kellett már egy kis változás. Lassan több, mint 2 éve nem volt vágva a hajamból örülök, hogy szembeköptem az egómat és levágtam a hajamból, azt ami úgy is letört volna apránként. Vége a színes korszakomnak, nem akarok többet hajat festeni magamnak, úgy érzem a sajátom sokkal szebb. :) Nem akarok sikkes, divat majom lenni a trendi kis szőke tincsemmel, jobb ez így már ideje volt megválnom tőle. Kicsit még idétlenül áll oldalt abban a sávban a fél hosszú - fél rövid haj, de leszarom jobb ez így. Csináltam mókás képeket. Egyet kiteszek ide megint, sajnálom egomán vagyok, de nem kicsit.

Ha van vélemény kéretik ide, sőt kritikát is lehet, de akkor az legyen formailag is az. X"D Most nem tudom mit fogok tenni... olyan hosszú még az este.... Amikor azt érzem, hogy rövidek 24 óra akkor, arra az idézetre gondolok, nem baj ott van még az este. Vicces, de tényleg így van. És egy este alatt is lehet csodát tenni. Lehet visszadátumozva meg kiteszek pár képet a szobafestésről, csak hogy pótoljak ezt- azt, mert a blog az én életem fontos része. Sajnos nem mindig van erőm rá, olykor időm se, pláne ha nincs is kedvem, de nem lényeg teszem amit teszek és ennél többet sajnos vagy sem nem tudok kihozni magamból... vagy csak nem akarok, fontos benne a móka. Ha ez a varázs nincsen meg az én "alkotásaimban" akkor hiábavaló az egész.

/Mára off. Ja igen, vissza felére, meg akkor egy orchideás félposzt akármit még kiteszek, azt annyi./

Október 11.

Heyho, virtuális érzőlények! :3

11 nap telt el, amióta legutóbb írtam és nagyon olyan érzésem van, mintha egy hónapja nem írtam volna semmit sem. Rettenetesen rossz érzés, hogy nem osztom be rendesen az időmet, de hát ez van... abból gazdálkodom, amiből tudok. Éppen most az alvási időmből veszek el egy keveset, hogy hódolhassak ennek a hóbortomnak egy kicsit. ^^ 

Volt egyszer egy Őszi MondoCon és én is itt voltam! 2 héttel a Cosplayer Expo után... ömáézing volt! ^^ Kedves mondós mangarajzolós kis csapat jó voltából kaptam a V.I.P belépő jegyemet és így jutottam be a Con területre, ami megint az Expo-n volt kinn, ami a pillangó utcától van egy kőhajításnyira. Na jó legyen inkább húsz kőhajításnyi. :P Will Turnerben mentem ki, mert Vasárnapra voltunk megegyezve Jack Sparrow kapitánnyal és nagyon csecsék voltunk együtt, épp mint két kalóz... khm akarom mondani, két csiszolatlan gyöngy, abból is a fekete féléből. ( Aki érti a poént, annak pacsi....) Volt minden, nekem hercegi con ebéd (egy kedvenc maki tállal), kis tánci-tánci, sok mókázás és sok pózolás a kattogó fotómasinák előtt. Szóval meg volt az őszi gyereknapom, egymás után 2x is. Nem is tudom mást mondani, nagyon király volt ismét ott lenni és még több emberrel találkozni és barátkozni. :3 Ezen túl többen elkezdtek felbátorítani, hogy csináljam még a cosplayezést, mert idézem "baromi tehetséges" vagyok benne. Hízelgő és jól esik, hogy elismerik a munkámat és tutira fogom folytatni, örömömet lelem benne. Meg, ha tetszik nektek, akkor miért ne, egy okkal több, hogy folytassam tovább, hiszen van még mit tanuljak és fejlődjek. ^^ Még záró gondolatként szeretném hozzá fűzni, 3-4 nap múlva lesz éppen 1 éve, hogy belecsöppentem ebbe a világba. És ezen rövid idő alatt, annyi mindenben fejlődtem, hogy leírni sem tudom. :3 /Amin most dolgozom: Iwatobi Free: Haru úszódressze, a jövőben meg tervbe van véve Prince of Persia: Dastan hercege... és fogok versenyezni is és perf.eket is szeretnék majd./

*Lő Expo parti videó, én voltam a kameraman*

Iskola ügyekről, hm válságban vagyok. Elbaltáztam az ügyemet, mert nem tudtam magammal kibékülni, hogy magamra erőltetek valamit, amit úgy érzek, nem tudok teljesíteni ennyi elvárás alatt. Vagy lehet nem is akarom, szóval aznap amikor le kellett volna adni, leültem gondolkozni és arra hallgattam, amit a belsőm súgott nekem: Ezt akarod? Nem! És megkaptam a válaszomat, jó kérdést tettem fel, lett belül visszhangja és választ is kaptam rá. Így nem mostanság fogom megírni. Témám elvileg van, de lehet hogy tovább variálok... miért állapodnék meg, ha előttem a bármi...! Szóval még egy félévet ráhúzok a sulira és még egy dologra választ kaptam, csak a tudatos énem akar bizonyítani a világnak, hogy menjek mesterre. Semmi szükségem rá, a szárnyakat megkaptam, hogy repülhessek, miért várjak? Mire várjak még, előttem a bármi, előre kell haladjak és nem hátra! Nem rák vagyok... hanem Lazac, ami az árral szembeúszik, Koi hal, ami 100 évente egyszer ugrik ki a tóból és sárkánnyá változik. :) Szóval nem akarom én ezt, 3 év és egy fél éppen elég arra, amit itt tanulnom kell. Utána kezdődik a következő nagy utazás, még nem tudom hova és ettől olyan izgalmas és bizonytalanságot okozó. 

Próbálom másképpen látni a világot lelki téren, próbálom megragadni azt az oldalát, ami a legtermészetesebb. Rengeteg türelmet gyakorlok és nagyon fárasztó, ja ééés rendkívül próbára teszi az embert. A türelem, olyan mint a nedves nádszál, csak finoman lassan és óvatosan lehet hajlítani, ha erősen akarod hajlítani, akkor azonnal kettétörik. "A türelem játéka, a türelem." Kicsit nehéz lehet elsőre megérteni, de így van.... :D 

A képregényről, lassan haladok vele, de megint van egy kis akadás, nem tudok bizonyos pontokon túllépni, ezért most más rajzokkal foglalkozom kicsit, hogy ne unjam el. Nagyon fontos, hogy fenn tartsuk az érdeklődésünket affelé, amin dolgozunk. Ha elröppen a motiváció, magával ragadja a kedvet is és onnantól elkezdődik a csúszás lefelé a lejtőn... nem ajánlom senkinek sem. Inkább tegyétek félre későbbre, nem éri meg semmilyen értelemben rajta ülni hosszabb ideig. Én ma döbbentem rá, mennyire jó dolog, régi dolgokat elővenni (pl. most ami aktuális egy mexikói srác a deviről rám írt, hogy nem lenne e kedvem elküldeni neki a 3D-s modellezett dolgaimból, mert ő tudná hasznosítani. Régen nem küldtem volna, mert én énén munkám és nehogy már.... de most meg simán írtam neki spanyolul (segítséggel persze) és elpostáztam emailben. Hátha, tényleg tudja használni és jóérzés volt, hogy a világ másik pontjáról pont ez kellett neki és nekem megvolt, mert régen lemodelleztem. ^^ ). Szóval most megint kedvem van Mayában dolgozni, kedv csinálónak készítettem egy Playblast videót, ami egy totálisan nyers videó anyag, közvetlenül a programból. Ilyen work in progresshez hasonlatos dolog. Ki is fogom tenni ide... 

Ezentúl meg tegnap azaz, 10.én belekezdtem varrni magamnak a rázókendőmet. Eddig közel 50 db fémpénz varrtam fel és még legalább kétszer annyi vár még rám, hogy csingliling-jen, amikor majd rázom. Fekete alapon lett egy arany szegély és a fém színű kis 1 forintos nagyságú pénzek. Egyébként, van itthon egy rakás 1 és 2 forintosom, nem lenne rossz átfúrni őket és azt is ilyen célra felhasználni! :3 Bár technikai eszközeim is lennének hozzá... tuti nem lustulnék! :) A többi díszítésen még nagyon gondolkozok, valami letisztultat szeretnék, ami azt az elvet követi, hogy a kevesebb néha több! :3

Szeptember második napja

Reggel 9:15 indulás a suliba, majd onnan öcsémért és sietni a ruhapróbára, mire hazaestem volt vagy 18 óra, semmit sem ettem egész nap, de helyette 2 liter vizet megittam. Ami jó, mert rá kell szoktassam magamat a víz ivásra saját érdekemben. Ami vállalt rossz, nem eszek. Amikor haza érek, akkor szeretek enni, mert nyugi van nem kell sietve zabálni, mint egy gyors éttermi görény. Plusz nem nézik ki a falatot a számból (kivétel kutya) és nem kell adjak belőle (kivétel időnként a kutya ismét :D ) senkinek sem, ja és itthon nem gáz bármit megenni. Utolsó sorban, meg nem tudom elképzelni magamat, milyen látvány lehetek másoknak, amikor én eszem, biztos furcsa arcokat vágok, idétlenül fogom az ételemet. Sokszor örülnék, ha kitudnék pillantani magamra, kívülállóként... gondolkodás off. 

Még egy kimaradt gondolat: A metrón ma hazafele nagyon rosszul voltam. Rengeteg ember volt a késő délutáni, "éppen megy a nép haza" járaton, egyet sajnálok, hogy nem vártam még 2-3 másikat, amíg hátha lett volna egy kényelmes szellős járat. De már nagyon haza szerettem volna jutni enni és pihenni, így meghoztam az aktuális szükséges rosszt, felszálltam heringnek. Rajtam volt a pulóverem és a kicsi zöld sálam, levenni egyiket sem tudtam, mert mozdulni sem lehetett; plusz félkézzel kapaszkodom a másikkal meg a hatalmas bőröndömet fogom. Meleg volt és nagyon izzadtam, éreztem ahogyan a homlokomon gyöngyözik a veríték, nagyon durván nem volt levegő a föld alatt! Szívesen ültem volna, mert állni már nem igazán tudtam, de erre még várhattam. A Dózsa György úttól végig állnom kellett, az ecseri környéke után tudtam lehuppani és szusszani egyet, amíg KöKi-ig befutott a szerelvény. :3 

Ja, és metrót is cseréltem, mert anyum telefonon keresett, a fülhallgatós kiegészítőjével akartam beszélni vele, mert hazafele zenét hallgattam, de mind a ketten bénáztunk. Bepöccentem, nincsen hely, nincsen levegő, nem tudok telefonálni, zenét hallgatni sem leülni sem tudok és mindjárt meggyulladok, olyan melegem van. Így, a Népligetnél leszálltam, kisétáltam a szerelvényből odacsoszogtam és az első üres padot befoglaltam. Pulcsi és sál táskába... na igen, úgy meg fáztam félig szóval pulóver készenlétbe tettem, aztán nem jött több hívás ( a metrón meg 4x is...). Megvártam a következő járatot és felszálltam rá. Haza fele meg fel le vettem, kb. a felsőmet, aztán meguntam nem vettem fel, mondom 10 perc otthon vagyok már hamar. Aha, hát persze olyan erős hideg szembe szelet kaptam, hogy tutira biztos, ha eddig lappangott bennem a betegség, akkor kifog jönni.

Ezek után ledobtam a szobámba a bőröndöt, kimentem enni, azt amit csak találtam. Dolgom végeztélel nem elmentem aludni, hanem bedőltem az ágyba és puff, totális Blackout. Pillanatok töredéke alatt szuszogva sikerült elaludjak, és megmondom kerek perec isteni volt, így aludni. Nem szándékozom rendszeresíteni ezt az állapotot, de ez így most tetszett. Egy csomót álmodtam is, de már nem emlékszem, sok minden volt. Valószínűleg az egész 2 napos információs dolgokat próbálta leképezni a belső mindenféle.

Most hajnal 1-kor keltem fel, azóta szöszmötölök. Ennyi mindent sikerült eddig, majd ha lesz még új haladás úgy is leközlöm ide. :) Képregényes ügyletről annyi az új infóm nektek legfrissebbként, hogy megkaptam a "forgató" inkább "rajzoló" könyvet és az első 7 oldalról már készítettem vázlatokat, úgy hogy nagyon sok féle dolgom lesz még itt. Igyekszem majd nem elúszni, és utolérni magam, könnyebb ha nem is hagyom el magam. :) 

A végére egy kis filo-mono-lóg: / Csak a jelen pillanat van a többi, csak illúzió. Ezen kell dolgozni, én pl.: az utcán úgy megyek, hogy csak a következő lépést figyelem, néha felpillantok az út végére, de jobban tetszik a közben járás, mint az odaérés. Plusz, ha lábam elé nézek, jó esélyem van rá, hogy nem ér meglepetés, így kerülhetek tócsát és átléphetek a járdahibákon is. :P /

 

Szerintem nagyon mozgalmas évem lesz, most, hogy végre megjött az Ősz. Fősuli is, ha minden jól megy ez lesz az utolsó évem...meglátjuk hogyan fog alakulni. Nos ennyi voltam mára. Legközelebb...legközelebb. :D

Szeptember első napja

Heyho Népek! :D

Na hát lesz itt cosplay kéremszépen, ezt most a legújabb álláspontom jelen pillanatban. Vasárnap este nagyon romos kedélyekben voltam, aztán valahogyan csak sikerült kimásznom belőle. Éjfél körül felül emelkednem magamon és a kreált nagy gondjaimból, így neki ültem csak próbálgatás szintjén, hogy talán-talán mégis megpróbálok valamit csinálni. Tudni való dolog idén ősszel, a Karib Tenger Kalózaiból szeretném összehozni Will Turner (Orlando Bloom) karakterét a Conra. 

 

Elővettem a fehér anyagot, ollót ragadtam és kivágtam az ing alapját, szabás mintának, egy másik inget használtam fel. Hamar meg voltam vele, majd a varrása izgalmas lesz, remélem idén nem rontok annyit, plusz most szép behúzást is kell csináljak, hogy fodros legyen itt ott, az a bő kalóz ing. :D ( Az előző privát non-cosplay jelmezemből van egy kis barna mellény, még ahhoz is jól jöhet ez az ing...) Következett a következő állomás. Go a konyhába, amíg anyu befejezte a főzést én:

 

Egész álló este faragtam a papírt, aztán ragasztottam, alapoztam és festettem, majd lakkoztam. És elkészült a nyaklánc, az első filmben kulcs fontosságú. :D Ezt minden képen magamon szeretném tudni, attól függetlenül, hogy melyik ruhája fog majd elkészülni, igyekszem azt megvarrni, "amihez most van keret". Amit találok itthon magyarán, mert jelenleg 0.- keretem van rá. Szóval megint a fából vaskarika című fejezet van éppen, bár ha belegondolok, eddig mindegyik az volt. (És mellékesen szerintem a legdrágább jelmezem is csak, azért volt a legdrágább, mert kontaklencse + pareszt kellett rendelnem. No mindegy. )

Jöjjön pár w.i.p. (work in progress) fotó:

 

Az eredetihez képest picit más, de 5 x 5 cm nagyságú karton volt az alapja és így is Isteni csodával határos, hogy ki tudtam vágni a szürke kartonból, úgy hogy az nem esett elemeire. Tehát, most eddig így állok és nagyon elégedett vagyok a munkámmal, olyan 80-90%-ban egyezik az eredetivel, a színei nem az igazi, de a lakk bevonat sárgás és sokat tompít a festésen, pont amivel direkt sokat pempőztem. :D Segáz, ez van. Reggel eljött és nem pihentem egy szemhunyásnyit sem, elővettem a bőröket, amikor már mindenki reggel indult dolgára és kiszabtam a bőr szíjakat is. Előtte megrajzoltam az övcsatokat is, amiket majdan ugyan ilyen technikával fogok elkészíteni, mint a medált. Érdekes tapasztalásra nyertem szert, mert az övre tökéletes illeszkedett a papír minta és ilyenkor annyira megtudok lepődni, hogy tényleg ennyire jó lenne a szem és arány érték rendszerem? Ezek szerint igen. :D

folyt. köv

Allergia

Ez most nem a spanyol allegría szó, hanem a magyarszki. Tehát a tegnapi nappal megérkezett az allergiám, a testem a következő képen reagál:  az orromban keletkező kellemetlen, csiklandozó érzés által azonnal tüsszögésre késztet plusz állandóan folyik az orrom. Hülyére dözsöltem már a pofámat, főleg az orrom alatti területre értem folyton krémezem, hogy ne hogy kiszáradjon, mert akkor még jobban fog fájni. Gyógyszert nem fogok rá szedni, mert akkor még jobban allergiás leszek, a gyógyszer érdekesen működik rajtam. Mindegy, majd megpróbálok alternatív gyógyászati tippeknek utána lesni, mert ez most indult és amíg nem jön az első fagy kínozni fog. Próbálok a keresztallergiára is figyelni, hogy ne erősítsem be a dolgot. Nem szeretek allergiás lenni. :(((
Remélem másnak nincsenek ilyen bajai, ja és elfelejtettem írni, hogy fáj a torkom, túl hideget ittam. Így nem csak levegőt nem kapok, de még nyelni is alig tudok, ezért utálom a nyár végét. :D Ennél már csak jobb lesz.:D 

Ezt a csodálatos rajzot, collabban készítettük Én- Kawii és Iso, a manga dreams csoportban, mert unatkoztunk. :3 Mind a kettőt posztolom, a lényege az volt, hogy firka-vonalrajz-színezés, mindenki a másikén kellett, hogy dolgozzon. Nem szaporítom a szót, íme:

Nem tudom, mikor leszek itt addig is pápá. Holnap megyek bulizni. :3

Mindenféle vegyes halmazok

Üdv Emberek!

Először is teljesen lényegtelen információ de tiszta kosz a talpam, ezt értsd úgy, hogy olyan fekete, mint aki három napon keresztül egyfolytában ment. Eltudjátok képzelni? :D Mindegy. Telik a nyár, hamarosan vége, deee még nincsen vége, én hamarosan, azaz 08.19. estéjén egy baráti kis bulira vagyok meghívva. Alig várom, hogy ott legyek és végre dumcsizzak-bulizzak, azokkal a pár jó fej mindenkikkel akikkel ott lehetek. :) 

Egyébként meg most rendbe jöttem, sok szépet írtak nekem sok bátorítást. Jól esett, köszönöm szépen őket, de tény vannak ilyen időszakok az életemben és bizony ezt nekem kell legyűrjem. Sok oldalam egyik rossz tulajdonsága az ellentmondás, rengetegszer megteszem és nem azért, mert nem akarom a jót megfogadni, sokkal inkább a lélek bennem tombol, hogy azért sem. Tudom, ezen kellene változtatni, (persze soha sem fogok) ez volt a túlélésem egyik alap pillére, továbbra is marad. A legújabb fejlemények unokatestvérem budapesti lesz, itt fog tanulni, ami nagyon szuper lesz neki. By the way én fogok neki mutatni egy pár egérutat, biztosan boldogulni fog utána. :D (Ja és ez itt a reklám helye, mindenki aki nem pesti tessék próbálkozni és tovább tanulni, amíg teheti, ha már a munkavállalás bizonytalan...)

Megint kezdek összebarátkozni a hajammal... mert a sok jelentkező aki vágná nekem, nem nagyon vannak elérhető állapotokban így nem is zaklatom őket. Maximum, ha annyira már nem bírom, akkor félre teszek kettő rugót és go egy fodrászszalonba, bár ez lesz a legutolsó stádium. Kényes vagyok, nem mindegy kivágja le a hajamat, am meg leszarom. :D Ma megjavítottam, a ruhásszekrényem zárját, kicsit összerendezgettem a dolgaimat. :3 Visszatért belém az élet, bár még messze vagyok a pörgéstől, de haladok. ^^

Tegnap a főiskolán voltam a pótfelvételin segítő emberke, és szuper volt! Nagyon tetszett a tanárosdi, figyeltem őket, javítottam 42 kitöltött teszt lapot. Utána volt fincsi pizza zabálás, jó lennék tanárnak, élvezném azt hiszem, talán nem lenne egy rossz ötlet. El kell gondolkozzak... a jövőre való tekintettel. Nem tudom mi akarok lenni, annak ellenére, hogy annyi minden lehetnék és vagyok. 

Állandóan figyelem a munka és állás hirdetéseket és arra a következtetésre jutottam, hogy szarul jártam. Mivel a leggyakrabban keresett munkák a következőek: 

- Menedzser, asszisztens, titkár, adminisztrátor

- Könyvelő, pénzügyi, bankos

- Telemarketing

- Számítástechnikai mérnők és programozó, szoftverfejlesztő

- Szórakoztató iparba: pultos, pincér, séf, takarító

- Hostess és egyéb kirakat munka

Minden egyéb más ami engem érdekelne, ezen a körön kívül esik. Így nagy százalékban olyan 80-85%-ra tippelek éhen fogok pusztulni. Nem vagyok bögyös szőke bombázó, csini-miniszoknyában, nem klaffogok tűsarkúban és nem nyújtok extra szolgáltatásokat sem a feletteseknek, így arra a következtetésre jutottam, hogy nem fogom sokra vinni. Azonban, biztos vagyok benne hogy egyébként meg annyira viszem, amennyire én akarom! Bizonytalanság folytatódik tovább egy biztos főiskola mellett.  Maximum még ez után az év után maradok mesterképzésre még 2 évet, de annyira nem vágyom erre, de most mit csináljak. Addig is fix helyen lenne. Nem tudom, majd alakul. :3

Egyenlőre ennyi jutott az eszembe, ja és az utóbbi időben már nem tartok önvizsgálatot, ezt értsd úgy, hogy nem fotózom magamat unalmamban. XD Leszoktam róla. Angolt kellene tanuljak intenzíven, kellene oldalakat olvasni meg tanulni új szavakat meg ilyenek, a diplomához kell egy nyelvvizsga és én egyedül angolul tudok, meg talán olaszul és/vagy franciául sem ártana megtanulni. De félek, mert a japánnal is befürödtem, alap dolgokat tudok, de akkor is... f*szom. Olyan butának érzem magam még mindig szituációkban, mert az egy dolog, hogy hülye vagyok de az mást jelent, mindegy. Most az önsajnálat off, elég volt. :D

Az írótársam Shade, befejezte a regényünk első kötetét. Közel húsz oldalt meghaladó terjedelmű és már készülődik az új kötet. Én, úgy érzem keveset dolgoztam bele, de nekem ott a képregényesítés gondja, amiben nem kicsit vagyok kezdő és eddig, azóta amióta elkezdtük: 2 írt oldalból sikerül egy borítót + 3 oldalt rajzolnom + a firkák. (De ezen kívül úgy érzem, hogy soha nem fog menni, persze néha vannak pillanataim amikor megy.) Ha ügyes vagyok és tartom ezt az arányt akkor, 20-25 oldalra lesz majd, olyan 60-75 rajzolt oldal jó esetben. Ha belegondolok hogy... NEM. :D Nem tűnik nagy számnak, és igazából nem is érdekel, mert a mienk. Majd ha író állásban leszek, talán többet is elvárhatnak, de am meg leszarom. :D És különben is ha jó a sztori, nem számít mennyire rövid vagy hosszú, mert ami jó vagy tetszik úgy is tovább olvassa az ember. :D Remélem megszáll majd a szentlélek és tudok a jövőben profibban és professzionálisabban dolgozni. :D

Nem tudom, mikor írok megint. Pás

Képzeletbeli interjú 3.

Mi jár most a fejedben, ami miatt nem érzed magad jól?

A nyaralás közben rengeteg dolog gyűlt fel a fejemben…. Ideje végre papírra vessem őket. Huh, hol is kezdhetném… Néha úgy érzem, hogy csak a művészet tart életben. Nem igazán van életcélom, de ha lenne, még azt is hamar elveszíteném, hiszen állandóan változom. Bizonyos dolgokban szeretem a változatlanságot, de magamra tekintve nem. Ezt nem példázza jobban, az a dolog, mint hogy elhatároztam 2011 szeptemberében, hogy nem vágatom le a hajamat. S most, 2013. július 28.át írhatnám be, a naptáromba és nem érzem magam jól a bőrömben, elmaradt a változás az életem kicsiny és bizonytalan körforgásából. Szeretek újra és újra megújulni, közel 2 évnyi idő után kijelenthetem kiálltam a próbámat, nem jött össze a három év, de nem is szeretném megtudni… hamarosan megújulok, mert szükségem van rá. Amikor csak lesz egy pici időm rá, akkor elmegyek és levágatom.

A társaság (és a különféle programok) nem tudná ezt a problémát feloldani?

Antiszocálisba fordultam át, leszarom a mindenkit önző disznó mód csak a saját és családom öröme érdekel és persze, akiket még fontosnak tartok. Tudom, nem jó attitűd, de engem is leszarnak és most, én is így teszek. A fenn maradó rengeteg időt, pedig végre magamra a tanulásra, az önfejlesztésre, a kreatív önkifejezésekre és egyéb számomra hasznos dologgal tölthetem el. Eddig sem voltam valami nagy parti arc, továbbá nem vagyok a társaság szíve-motorja stb. lehet életem delén vagy azután, majd visszasírom, hogy miért nem így-úgy cselekedtem, bár nem hinném. Úgy vezetem az életem, hogy nekem jó legyen… és eddig fogjuk rá, nem olyan rossz. Lehetne jobb, de nem vágyom lehetetlenekre.

Mi lesz így tovább?

Hát ez a kérdés sosem évül el, mindig aktuális lesz. És fogalmam sincsen. Gondolom én, ahogyan volt ezután is lesz mindig valami rajz-fotó-kreatív-barkány dologgal kapcsolatos munkálkodásom, továbbra is írni fogok ide. Továbbá szeretném elvégezni a főiskolát, előtte letenni egy B vagy C típusú nyelvvizsgát utána a diplomát és valamit kezdeni magammal. Sok esélyt nem látok semmire sem… érdekes lesz, így. Talán további castingok és válogatások, hátha bejön az élet valahol, de ez nem is baj legalább a munkakeresésre is felkészít lelki szinten kicsit.

Gondoltál már, esetleg a munkára?

A munka keresés fantasztikusan szar, amit én tudok az sehova sem kell, ami meg kell vagy megvan vagy nem is létezik. Nevetséges mennyi mindent elvárnak… még ők tesznek nekünk szívességet, ha munkát adnak, ahelyett hogy örülnének, hogy van, aki akar dolgozni. Szánalmas ez az egész cécó, ami itt megy. Gusztustalan, emberellenes és életellenes, ja és felháborító is egyben. Ennyit a munkához fűződő gondolataimról. Tehát, ha nem beszélsz minimum 3 nyelven anyanyelvi szinten, nincsen minimum 3+1 szakmád és nem van multi-professzionális az élet minden területén, nem mosolyogsz és még a tetejébe nem elégszel meg a létminimummal vagy a diákbérezéssel, akkor jobb ha nem is vállalsz munkát. Sok sikert, minden pályakezdőnek! Meg mindenkinek, aki nem született még meg és a 40 alatt van.

Mit gondolsz a világról és az emberekről, amiért ennyire elzárkóztál tőlük?

Picit sötéten látom a világot…. Hmmm lássuk csak: NEM! Csak kissé nem a normális és természetszerű módon működik, mindenhol az álság, hazugság és versenyzés megy, mindenki a legjobb akar lenni mindenben, ahelyett hogy jó lenne egy valamiben. PL. akkor lennének értékes szakemberek, mint régen a kovácsok, takácsok stb. Utálom ezt az elkurvult és elkorcsosult világot…az emberek, több mint a fele rosszindulatú, bajkeverő, haszonleső, számító, egymást becsmérlő, tudatlan, félkegyelmű, gonosz és romlott. Gyárakat emelünk és a természetet a semmibe tiporjuk, habzsoljuk az életet és kizsákmányoljuk a Földet, mélységesen elszomorít. Van remény, persze van…csak kevés százalékban és egy fecske nem csinál nyarat, így szomorúan nézhetem végig amíg élek, hogyan lesz ez a satnya emberiség egy hanyatló gépezet végterméke. Nos, ennyit a világról való mélyen nem filozofikus gondolataimról. Nem vagyok elborult, de gyakran tanyáznak a fejemben ilyen dolgok is, néha ki is írom magamból, kicsit könnyebb leszek tőlük, hogy már nem az én fejemben visszhangoznak.

Nem lehet, hogy új barátságokat kellene kötnöd?

Hát ezzel egy probléma van. Most nem vagyok egyáltalán barátságos, annak ellenére, hogy annak tűnöm. Mindenkinek könnyen megnyílok, persze ha akarok és ez nem feltételezi azt, hogy barátkozni szeretnék. Sok embert ismertem és ismerek is, kevés a barátom és még kevesebben van azok száma, akik ténylegesen az igaziak. Rengeteget csalódtam, sok mindenkiben, ez van nem vagyok egy egyszerű eset vannak nekem is gyengéim és bizony nekem a csalódás az egyik ilyen. Nincsen szükségem, újabb hamis emberekre, akik csak valamit szeretnének vagy kihasználni, ha éppen kellek, jobb inkább így „egyedül”. Vannak értékek, amiket csak kiérdemelni lehet, és venni nem, nekem ilyen az ész, a szeretet, segítőkészség és a barátság is, vagy jön vagy nem. Erőltetni bármit is nem csak hülyeség de felesleges, kötni meg cipőfűzőt szokás.

Te milyen megoldást látsz önmagadra nézve?

Nehéz ügy, a megoldás mindenre ebben a világban a pénz. Ha sok lenne belőle, akkor kevesebb gondom lenne nagy százalékok szerint. Vennék egy házat, és boldogan élnék, szórnám a pénz, csinálnék munkahelyeket és mindenki nekem dolgozna, mindenki jól járna. Egy várost építenék fel, tök előre megtervezett elrendezéssel és odaköltöztetnék be akit csak tudok. :D

Hol lehet téged elérni, milyen oldalak címén?

Létezik egy facebookos elérhetőségem, de az jobbára privát. Van egy Deviantartos galériám 6 éve működtetem, ennek a címe petrop92.deviantart.com, van egy smackjeeves oldalam is amire majd a ha egyszer elkészül, akkor a képregényemet teszem fel. Ennek a címe meég nem nyilvános, illetve megtalálható vagyok graytheblackstar.blogspot.hu címen is, ahol a kis életemet írom már sok-sok éve. A videóimat pedig, természetesen a Youtubeos csatornámon őrzöm. :3

Köszönöm a beszélgetést, nagyon izgalmas utazáson kalauzoltál keresztül minket, kívánom neked a legjobbakat a jövőre előrenézve. És köszönöm, hogy itt voltál velünk.

Én köszönöm a meghívást, örülök hogy itt lehettem és hogy, kíváncsiak voltatok rám.

Képzeletbeli interjú 2.

A bemutatkozás elején szóba került a Cosplay. Elmesélnéd, hogyan került az életedbe a cosplay és hogy mi is ez valójában?

Persze. A costume play szóból származik a Cosplay, ennek a két szónak a rövidítése. Külföldről honosodott meg nálunk is és az évente minimum 2-3 alkalommal megrendezendő Conok alkalmával lehet ezt hobbi-hivatásként űzni. Én nem is tudtam erről a világról nagyon-nagyon sokáig. Aztán ismeretségek által bevezettek ebbe a világba, én először nem is tudtam mi ez az egész így érdeklődni kezdtem olyan barátaimnál, akikről tudtam, hogy tudják mi is ez. Aztán így azt tanácsolták nekem, hogy látogassak egyszer egy rendezvényre és mindent megtudok. Így is lett, és már elő alkalommal jelmezben tudtam kimenni. :D

Neked mit jelent a Cosplay?

Nagy kihívásokat a jelmezkészítésnél és szórakozást amikor a barátokkal találkozunk és készítjük a fotókat, videókat stb. A lényeg a mókázás és nem utolsó sorban rengeteg készséget fejleszt, sok ismeretre lehet szert tenni plusz lesz kész termékünk is. Legyen az maga a kiegészítő, a jelmez vagy a fotók.

Milyen karaktereket sikerült megcsinálni?

Legelső szekrény CP-m volt Gray, nem kellett semmi sem hozzá, így csak a mellemre kellett felfesteni a céhük logóját és meg voltam. Tehát ő volt Fairy Tail – Gray Fullbuster

Egy online yaoicomicból is sikerült kikapnom egy karaktert, Axis-t aki full paraszt és badass.

Valamint a Legend of Korra, alias az Avatár 2 sorozatból Tahno, aki egy vízidomár egomán, nagyon menő karakter. Sikerült egy gyorsan összedobott Comic karakter is Superboy alias Kon-el, aki Superman klónozott fia. Na ehhez a jelmezhez, rendeltem meg életem első kontaktlencséjét és parókáját. :3 Illetve egy Originál jelmezt is sikerült elkészítenem… még van rajta mit javítsak, és dolgozzak de ez a csúcs teljesítményem eddig. :3

Mik a terveid a jövőre nézve?

Fúú tényleg nagyon sok tervem van, de sajnos az utóbbi időben nem tudok foglalatoskodni vele, mert sok pénzt és idő visz el. Persze továbbra is szerelmem ez a műfaj, akár csak a kézműves dolgok és ahogyan a blog is. Nehéz, mert mindig megtetszik valami új és mindig meg akarod csináálni. :D

Szóba került a blog is, mesélnél nekünk erről?

Igen, a blogom elmesél az életemből kiragadott momentumokat, történeketek és minden szükségeset rólam. A legelején a pberci.freeblog.hu címen ment, de kitöröltem és átalakítottam ez volt életem egyik nagy hibája nem kellett volna…de mindegy ami elmúlt az már a múlt. Aztán következett a gray.freeblog.hu, ami a mai napig szép emlék ként elérhető a neten, persze több eszem volt ezt már azóta teljesen lementettem a gépemre. Ez már nem vész el, és mivel az oldallal meggyűlt a bajom átköltöztem a jelenlegire, ami a graytheblackstar.blogspot.com címen létezik.

Miért kezdtél el blogot vezetni?

Megirigyeltem, hogy másoknak van, megtetszett és belefogtam. Először csak úgy írogattam butaságokat, aztán lassan belejöttem. A mostani énem már professzionálisnak számít a kezdetekhez képest, sokat változott sok minden, a felület, a stílusom stb. Céltalanul lassan cél lett, nem tudtam írni és azt reméltem, hogy majd ez a hely kikényszeríti belőlem, hogy használjam, azt ami bennem van. És a siker nem maradt el, elsősorban a magam szórakoztatására kezdtem el és mai napig így van, annyi különbséggel, hogy már azóta lett közönségem így már nekik írom. Tudom nem sok, de a semminél több és büszke vagyok arra, hogy érdemesnek tartják azt, amit írok és olvasnak és hozzászólnak időnként. Az egyedüllét valamilyen formában megszűnt. Annak ellenére, hogy nem is számítottam kommentekre, igen szép számban kaptam őket és mindig igyekeztem lelkesen vissza válaszolgatni mindre.

Mennyi ideje írod immáron a saját kis online naplódat?

2007-2008 magasságában indítottam talán el, akkor volt utána a törléses történet. Majd 2009-től elkezdett rendszeresedni számomra az írás és 2011 óta folyamatosan írok. Olyan lassan hat éve írok talán, így reális.

Rengeteg munkádat láttam, és bizonyára még bőven akad olyan, ami nem került nyilvánosságra. A kérdésem a következő, engem nagyon érdekelne, hogyan készítesz el egy képet? Sok féle műfajban dolgozol, ezért engem a vegyített technikáid közül érdekelne valamelyik. Mesélnél róla?

Hűű ez eléggé összetett kérdés, de megpróbálok rá érthető választ adni. Igen, rengeteg firkám, vázlatom és félbe hagyott megkezdett munkám van. Mindent, amit tudok lerajzolok, nem szabad semmit sem hagyni elveszni. Sokukat ezért nem teszem fel sehova sem, illetve vannak személyesek, amiket nem szeretnék megosztani a világgal, félkészeket nem szeretnék kitenni, ha nem akarom befejezni egy magam által szabott idő kereten belül.

A legáltalánosabb technikámról fogok írni röviden. Kitalálok valamit, lefirkantom a vázlatot vagy a kompozíciós képét, majd elkezdem kibontani a rajzot. Amikor úgy érzem végre jó a vázlat és a kidolgozás is kb. értelmezhető magamnak, akkor jön egy vonal rajz (line art), amit aztán gépbe viszek szkenneléssel és kedvem szerint manipulálom, színezéssel texurákkal. A végén felkerül rá az aláírásom, vagy éppen amit még oda szeretnék tenni.

Pár rajzos tutorialt készítettem már, magyar nyelven hátha van olyan, ami hasznos lehet, azoknak, akik hasonlóan szeretnének eljárni, mint én. Lehet, hogy van akinek hasznos lesz a jövőben.

Milyen stílusban szeretsz a leginkább alkotni?

Ceruzarajz, vegyített ( tradicionális és digitális), festés, tussal még csak most ismerkedem, de iszonyat jó dolog. Igazából több technika van amit szeretek, mint amit nem. Az olajfestéket nem szeretem, és az akrillt sem annyira. Bár, meg kell hagyni időnként az akrill festék is hasznos tud lenni!!! Más oldalról megközelítve a kérdést, pedig imádok karaktereket és mitológiai lényeket rajzolni, habár az állat rajzon még van mit tanuljak és csiszoljak.

Gondolkoztál már azon, hogy létrehozz Artbookot, akár egyedül akár több művész ismerősöd, barátod társaságában?

Igen. Nem egyszer törtem már rajta a fejemet, továbbra is rendkívül szeretnék egyet létrehozni. Egy saját önállónak jobban örülnék, de egy közösben is nagyon nagy örömmel benne lennék. Igazából fogalmam sincsen, hogy kell egy ilyen művet összehozni, de nyilván eltudnám készíteni és segítséget is tudnék kérni hozzá. Sok jó művész ismerősöm van, aki biztosan segítene benne. A kiadás is jó dolog lenne, ha elterjedne még szuperebb lenne. Bár én csak annyit szeretnék, ha létrejönne és a polcomon lenne, esetleg limitált számban a segítőim is kapnának dísz példányokat, valamint akiket érdekelne. És ez olyan lenne végső soron, mint egy kis portfolió amiben benne vannak a munkásságom gyöngyszemei.

Meséltél már a DeviantArtról, onnan hány művészt ismertél meg, vannak olyanok akikkel tartod is a kapcsolatot?

Sok emberrel sikerült felvenni a kapcsolatot, üzenetek vagy levelezések formájában. Igen, vannak olyanok akikkel szinte rendeszesen beszélgetek. Bár a nagy részük ezeknek csak időszakos.

Képzeletbeli interjú 1.

Képzeletbeli interjú a Feketecsillaggal

alias Grayyel 

 /elsőrész/

Üdvözlöm kedves olvasóinkat!Shade vagyok és az a megtiszteltetés ért ma engem, hogy interjút készíthetek a Grayyel a fekete csillaggal. Lássunk is hozzá!

Szia, Gray! Készen állsz?

 Szia! Persze, essünk neki!

Szóval akkor miért pont Gray?

 Hűha nem is tudom honnan is kezdhetném el... Ennek, egy hosszú története van. Ezt a nevet én választottam magamnak, közel 3 évvel ezelőtt. Első "hivatalosan" cosplayezett karakterem nevét (a Fairy Tailből) vettem fel, mert közel éreztem magamat a karakterhez és úgy gondoltam a személyiségemhez is illene. Ez a név érdekes, mert nekem az az érzésem, hogy kemény és laza egyszerre pluszba igen fiús is ez a (mostmár az alkotói) név. Igen, ez lesz a jó megfogalmazás, tudat alatt valami könnyen megjegyezhető művésznevet kerestem. /Aztán, idővel praktikus is lett, mivel túlnyomóan fekete-fehérben alkotom legtöbbször./

Ha már szóba került a személyiséged, jellemezd kérlek kicsit magad nekünk!

 Magamról röviden, ez könnyű és egyben nagyon nehéz is. Sok fantázia világban élek, imádom a meséket, alapvetően egy csendes kis visszahúzódó emberke vagyok, aki nem keresi a bajt. Azonban a baj mindig rám talál, idióta helyzetek és hülye emberek is, de állandóan megtalálnak sajnos. Egyébkén meg a kalandozások vonzzanak, hatalmas a szabadság vágyam és mégis a sors furcsa fintora, amennyire szeretem a társaságot, utálom a "tömeget". Mások leírása szerint az én személyiségem "Nem megfogható de lehetséges valami, amit sok dobozba lehet sűríteni bele, amiben szivárványok és tükrök vannak".

Milyen iskolában tanulsz most és régen mit tanultál?

 Jelenleg a TKBF-en tanulok, dharma tanítói szakon. Előtte egy évet tanultam a japán szakirányon, de sajnos túl sok volt nekem a minden ezért otthagytam. Helyesen döntöttem, nem bánom, ha mázlim van még idén végzek jó esetben. Nagyon szeretném már kijárni, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a sulit. Előtte a Jashick Álmos Szakképző Iskolában tanultam párhuzamos képzésben a díszítőfestő szakmát, majd ott is érettségiztem le. Zeneiskolában is tanultam, gitár hangszeren, ez 10 év volt.

Ez izgalmasan hangzik, azonban jobban érdekelne az eredeti szakmád. És persze egy pár mondatban, hogy miért tettél ekkora váltást?

 Hát nem is tudom, akit érdekelnek a művészetek azok számára biztosan érdekes, lehet hogyan lesz egy firkából egy három dimenziós képet imitáló festmény. 5 év munkája alatt tanultam ki a mesterséget és az utolsó évben volt a szakmai vizsga, amikor valami nagyot kellett letenni az asztalra. Mint mindenki én is igyekeztem a legjobbat kihozni belőle és sikerült is. A tovább tanuláskor művészeti egyetemre szerettem volna tovább jutni, azonban nem volt szerencsés a fémműves választásom és nem is nyertem felvételt, lehet máshol sikerült volna… Aztán osztálytársam tanácsára bíztam magam és a döntésem, próbát tettem a TKBF-en és a pót felvételin felvettek.

 

Akkor a művészetekkel való viszonyod megromlott, már nem alkotsz?

Dehogy is. Magamban akkor nem csalódtam, hiszen akkor voltam túl a szakmai vizsgámon kiváló eredményekkel. Emlékszem, még aznap is rajzoltam, amikor reggel menni kellett leadni a mappát, akkor reggel fejeztem be egy 3 napja készülő rajzot a felvételihez. Folyamatosan a mai napig alkotok, kisebb – nagyobb megállással, de ez az életem része. Amíg tudok rajzolok, lehet ez a mániám. :D A művészetek az egyetlen állandó és kielégítő dolog az életemben, aminek a segítségével kifejezésre juttathatok sok dolgot. :P

Milyen területeken szoktál tevékenykedni és mi a kedvenced?

 - Festés és rajzolás tradicionális és digitális eszközökkel.
- Fotózás amatőr szinten és modellkedem is, ha szükség van rá.
- Kézműves tevékenységek, mint:

- Jelmez, kiegészítő és kosztümtervezés illetve, annak kivitelezése

- Szövés, fonás, hímzés

- Bőr és textil munkák
- Zenélés hangszeren és éneklés

- Szeretek sokat olvasni, mellette blogot, kisebb novellákat és verseket, dalszövegeket írok
- Jártas vagyok a gasztronómiában

- Valamint nem régiben hastáncot tanulok.

Rajzműhely titkok

Wiccan

Ma reggel úgy keltem fel, hogy elővettem a tegnapi vázlatomat és egész nap azon munkálkodtam, hogy elkészítsem a nagy méretű poszteremet. Természetesen az aktuális kedvenc képregényhősömet és példaképemet ragadtam meg, a Young Avengers-ből Wiccan-t. Hú nem akarok nagyon mesélni róla itt a blogban, akit érdekel googlizzon rá...

Most sokkal inkább arról szeretnék írni, én hogyan dolgozom:

 Nyílt titok, igazából nem is titok... mindegy én a rajzaimat szeretem A/4-es vagy annál kisebb méretben elkészíteni, mert kicsiben sokkal jobban látom az arányokat és az egymáshoz való viszonyukat. Így lépésről lépésre dolgozom, nekem ez vált be, így a kényelmes. Lefirkantom, amit ábrázolni szeretnék, készítek egy vagy több skiccet, aztán elkezdek vele szőrözni. Tudom felesleges, de nagyjából megrajzolom a többi számomra fontos részt. Utána jön egy szkennelés és Ps-ben állítgatok, vagy rárajzolok, vagy megigazítom éppen amit megkíván az adott munkadarab.

Ezek után következik az adott verzió kinyomtatása előre beállított méretre. Ennél a pontnál, vagy tovább fejlesztem a rajzot és befejezem teljesen. Vagy előveszem a házi készítésű világító-asztalomat és azon rajzolom meg, vagy újra szkennelem és kinyomtatom újra, hogy poszterméretekben tudjak foglalatoskodni a rajzdarabbal. 

Ma is így volt, poszterméretben szerettem volna valamit alkotni, szó szerint valami nagyot. Szóval a fenn írtak alapján elindultam, mert reggel óta motoszkált bennem a kis ördög. ( Ma is a beadandóval kellett volna foglalkozzam, de nem vitt rá a lélek. És úgy voltam vele, van még időm bíbelődni vele, ezért ha így bökdös az alkotási kényszer, akkor bizony neki kell ülni és csinálni. Erről szól a Zen és a Buddhizmus is egy bizonyos szinten, szóval ennek a tükrében azonnal nekiláttam, a reggeli után.)

Keresgéltem a nagy méretű és különböző textúrájú papírok között, amíg egyszer csak az egyik régen félre tett keményebb, már majdnem akvarell papír megszólított, hogy vigyem őt, mert ő bizony már régóta csak rám vár. Mondom, oké akkor ma rád fogom alkotni, amit a fejembe vettem. Ez azért is furcsa mert mindennel képes vagyok órákat elszöszmötölni, de ez most a papír választásnál is elmaradt. Előkaptam a rajztáblám és egyetlen csipesszel felerősítettem a papírt és elkezdtem a munkálatokat.

A gépben előre kiszámoltam a méreteket, belőttem az arányokat és kinyomtattam két darabban a firkámat, majd maximum 10 perc alatt átkopíroztam halványan egy rotring ceruzával. Előkaptam egy géppapírt és egy vonalzót meg egy 0.4-es fekete ico tűfilcet és neki estem. Legelsőnek a vonalzóval meghúztam a keretét a rajznak, ezt követően a fénymásoló papírt a rajzoló kezem alátettem, hogy ne maszatoljam azt, ami a papíron van, szeretem ezt a trükköt. :)

A tű filccel először átrajzoltam a kontúrvonalat, majd szépen sorban megvastagítottam ott a vonalakat ahol hangsúlyosabban szerettem volna jelölni részeket. Jött a leghosszabb munka, normál esetben más eszközzel gyorsan kiszíneztem volna a figurát, de nem a nehezebb utat választottam és a tűfilccel színeztem ki az összes fekete részt. Azért volt extrán nehéz mert többször is át kellett színezzek részeket, nem fedett rendesen plusz tű filc.... :D Mire végeztem az összes résszel elfáradt rendesen a mancsom, de totálisan megérte, gyönyörű lett mindenhol! Legközelebb is biztosan így fogom! :D

Végül következett az, hogy felvittem a papírra a maradék kis apró részleteket és felfirkantottam rá a nevemet. Végezetük több részben beszkenneltem és Ps-ben összeszerkesztettem egy képpé, majd egy flat színezéssel dobtam rá pár színt, a saját textúrámat. Végezetül felnyomtam a Devire. Hú, és most itt gyönyörködöm benne... *megvereti a vállát*. Mindez összesen, olyan 4-5 órát vett igénybe csak a megrajzolása, a Ps + 2-3 óra volt talán, de lehet hogy több is. 

Jó rég volt már ilyen szép terjedelmes a bejegyzésem... ma valahogy sziporkázom, végre a régi Gray kicsit visszatért, öröm van vala! :3

További Kellemes Aestét, nekem már az! (Nem elírás...direkt Aestét lett :D)

(Több képet is majd beszúrok ehhez poszthoz... csak már pihenni sem ártana.)

Rövid fanart

Képregény

Szerda hajnalban, elkészült végre a képregényem első oldala! A borítója még tervezés alatt van... ahogyan a többi elkezdett és félkész oldal is. Külön köszönetet kell mondjak Zs-nak, mert a 3 hónapos küszködésemet közel egy fél percen belül elárulta a megoldást nekem, így tudtam tovább lendülni és befejezni ezt a három panelt. Ja, ha már így a köszöngetéseknél vagyok akkor folytatom, a sok tanácsot és oktató dolgokat Tanának, valamint Shadenek, hogy együtt alkotunk egy szerintem tök nagyszerű dolgot. És időnként, úgy érzem túlnő minket a magunk elé ki nem tűzött cél. Alkotunk kedvünkre és én törekszem rajzolási dolgaimat javítani, tökéletesíteni és tanulni, szeretek törekedni. :)

Elkészítettem az oldalt ahova, majd felfognak menni a képregény oldalai... csak addig még egy darabot nem akarok feltenni amíg nincsen egy kisebb mennyiség. Plusz amíg nincsen scannerem, addig az utómunkálatokat sem tudom elvégezni PS-ben, így tuti, hogy csak később kerülnek a netre fel. Heti egy oldalakban szeretném majd leközölni, legalábbis így tervezem. Saját példányban (az eredeti lapok mellett természetesen) lesz majd egy rendesen "kiadott" verzió, rendes képregény méretekben összefűzve, saját örömre. A színezés kérdésén még gondolkozom.. lehet, hogy lesz de lehet, hogy felesleges mert időigényes. Animáció tuti nem lesz belőle, banner biztosan. Semmien elvárásom nincsen, hogy ki hogyan fogja majd fogadni, igazából saját skillezésre és szórakoztatásra jött létre... :D

Képet egyenlőre még nem teszek ki sehova sem legyen ez az én kis magán projektem, amíg nem lesz kész egy fejezet belőle. A fejezetek viszonylag rövidek a regényesített verzióban, ami a törzse az egész képregény adaptációnak... nagyon igyekszem a kettőt egymás mellett futtatni csúsztatások nélkül. :) Amiért figyelek erre, azért van ha az írás "kiadása" mellett döntök mellé tudom tenni a képesített verzióját, de ezek még csak tervek. Időm, erőm, kedvem, adottságaim és minden egyébhez képest igyekszem majd ezeket az álmokat meg is valósítani. :) 

Ennyit még közzé merek tenni, hiszem ez a régi blogon is kinn volt a P.a.d. (Photo-a-day) sorozat készítése közben. Tehát ezek a karakterekről készült tavalyi kakaó/ ACEO kártyák, a legfelső karakter Ian.

Új rajzmappa

Mai nap spontán úgy keltem fel, hogy ma valami hasznosat szeretnék csinálni.. ezzel a tervel fel keltem és eldöntöttem barkácsolni fogok, úgy is már sok-sok hónapja meg kellett volna csinálnom a rajz mappámat. Tehát, elővettem mindent ami a küldetéshez szükséges volt és a szobám közepére letettem mindent és neki estem a munkálatoknak. 

Régi munka alanyaim a diszperzittel lealapozott szürke kartonok voltak, ezeket átfúrtam és átfűztem rajta a fül-fogónak szánt dolgokat. Ezeket szilikonos ragasztóval kentem be és akvarell papírral fedtem le, majd vasalóval levasaltam. Jött a középre a gerinc elem, utána a megkötők... utána hagytam kihűlni és megszáradni. Közel 1 óra munkámba került, de elkészültem vele. Atom masszív lett és nem utolsósorban szép is, legalábbis az én ízlésemnek. Plusz meg még egy óra volt mire a rumlit is eltüntettem...

Most még "megrendelést" rajzolok, meg sok minden mást is...próbálom helyesen kitölteni az időt! Alkotás és munka mániám a régi, 'asszem visszatértem újra a létkerékbe.^^

rossz minőségű kép, de érzékelteti az óriás mappa méreteit... :D

Gyakorlás

Pár napja vagy inkább az elmúlt héten kezdtem el firkálgatni, mivel majdan egyszer készül a képregényem... addig, meg tanulom azt, hogyan kell képregényt készíteni. Ide tartozik a panelek készítése, a karakterek és a cselekmények elhelyezése háttér meg ilyesmik. Ma rám tört este, az az indíttatás, hogy még sem vagyok egy unalmas mezei kavics, annak ellenére, hogy egész héten ezt érzem... gondoltam kiteszem a firkálmányomat. Meg egyébként is régen is eltudtam csapni az időmet, akár blogírással, akár olvasással vagy bármi egyéb kreatív dologgal. Nem tudom miért húzom le magam, azzal hogy nem elég jó... mihez képest? Hát lehet a jövőbeli munkáimhoz nem jó, de addig el is kellene jutni talán. És igen jobb, mint a 3 évvel ezelőtti rajzaim. 

Tehát, félre az elvárásaimmal, majd alakul ahogyan alakul, ez egy olyan út amin csak menni kell...kész. "Senkihez nem szabad hasonlítanunk magunkat!"  Ezt mondta ma zen órán a bölcs zen mesterem. És, most azt hiszem inhüvely gyulladásom is van egy picit nehézkes így dolgozni, de majd meggyógyulok. Lehet, most kellene leállni, hogy értékeljem magam kicsit és elgondolkozni azon, ha egy balesetben megsérült volna a jobb kézfejem és többé nem tudnék (akár ennyire sem) rajzolni, akkor mi lenne a helyzet velem... Biztos sokat sírnék...

JA és még mindig nincsen scanner kábelem, amit már régen megrendeltem, nagyon szomorú vagyok és feladtam a küzdelmet, már nem reménykedem abban, hogy a postás kihozza. Májusban beruházok egy vadi-új készülékbe, ez így nem mehet tovább... :'( Az univerzum nem akarja ezt így... Ezvan.

A következő poszt egy tesztes vagy egy interjús válaszadós szösszenet lesz...