18/366

Szeretnék végre egyszer úgy felkelni reggel, hogy tudom élvezni megint hogy élek, van miért felkeljek... 

Az utóbbi elmúlt három hétben annyi szarral kellett megbirkózzak, hogy többször megfordult a fejemben, hogy véget vetek az életemnek. De mindig időben nyúlnak értem a segítő kezek, és nem hagyják, hogy még jobban elsüllyedjek. Most perpillanat a szerelem miatt, az ígéretek ígéretek maradtak, a szavakat nem bizonyítják a tettek és jelen pillanatban nekem fáj a legjobban és én nem tudok tovább lépni. Ezen a héten szerda óta mindennap sírással kelek és úgy is fekszem le aludni, álom nélkül alszom. Nem tudok enni, inni, örülni... kezdek kiégni, felőröl a tudat, hogy baj van és nem én vagyok aki nem mer beszélni róla... 

Nem tudom mit tegyek. Nem tudok nem gondolni rá... nem tudom elengedni, felemészt a bánat, hogy csak én érzem az ő hiányát. Fizikailag pedig, sokszor van szív fájdalmam, nem tudom hogy ennek köszönhető, de mivel nem volt eddig, valószínű, hogy ezért van. Sokszor elgondolkozom, azon, hogy lehet ideje lenne tovább lépni, mert az életeink jelen pillanatban egyszerűen nem élhetőek így... távol vagyunk egymástól minden értelemben.... *mély sóhajtás* Nem tudom mi lesz, nem tudom meddig bírom még úgy, hogy a szívem nem esik szét....

*8:46 elmegy önéletrajzot írni*

Azóta már háromszor elsírtam magam... florence baszdmeg imádlak, te vagy az én meg mentőm, az életeink közös fájdalom szívszálakon futnak. Amit megélünk azt művészetben tudjuk átadni és megélni, feldolgozni és a világnak tovább adni. Mai napom érzés világa...

Április 29.

Heyho!

Túl vagyok a MondoConon, szép volt jó volt, versenyeztem és nem nyertem, de benne voltam az esélyesek között. Sírni nem fogok érte, más dolog miatt, viszont sokat az utóbbi időben. Egyszerre vagyok hiperérzékeny magammal szemben és másokkal meg érzéketlen, ritka rossz párosítás, de komolyan. Hiányzik a blog, hisztis vagyok, mint egy kamaszlány.... bár ne lennék, tudom rajtam múlik. 

Borzalmasan fáradt vagyok, élet unott és menthetetlenül szenvedek, mindenféle értelemben. A fősulis dolgokat sikeresen idén is eltoltam, az sem biztos, hogy meglesz valaha a diplomám... kételkedem már magamban is. Szóval lehetségben van, hogy passzíváltatom magam egy időre, mert nagyon nem megy. Köszönhetem magamnak a munkahelyemnek, annyira tudtam, hogy így fog lenni, egyszerűen éreztem. Bár annyira nem kell az a diploma, de lehet bánnám, ha nem csinálnám meg, fene tudja. :S

A gépemről továbbra is semmi hír, kezdek róla lemondani teljesen. Rajzolni már nem is tudom mióta nem... talán 2 hónapja lassan, ami nagyon furcsa. Régen fél naponta volt valami, most semmi... lehet annak is annyi. Nem értem mi történik velem, de valami nagy változás van most belül, nem tudom mi lesz belőlem, félek is talán magamtól. És egyre többször veszem észre, hogy időnként mindenkit szeretnék jól megverni, és ebben az a szörnyű, hogy nem tudom hogy azért mert magamat szeretném ezzel büntetni, vagy jutalmazni. Tudom ostobán hangzik. Néha jobb lenne egy medúzának lenni vagy egy kis kavicsnak. :( 

Nem értem magam, nincsen önbizalmam és mégis mindig rám hallgatnak. Ezek szerint, én mindenki életére tudom a tutit, csak a sajátoméra nem? Remek... Erről jut eszembe, kaptam születésnapomra utólag ajándékot és elkezdtem olvasni ezt a könyvet és nem tudom letenni, nem is fogom, hamar kiolvasom. Szép és hasznos gondolatokat kaptam kézírással bele, ami még hangulatosabbá és személyesebbé tette nekem. (SZóval, aki tervez valakinek könyvet adni, írjon bele pár sort, KELL!) Az ajándék másik fele egy gyönyörű kis tollas álomfogó volt, amit nyakban tudok hordani, mert olyan mini! De olyan kis énes lett. :)

Nem tudom írtam e vagy sem, de végre van saját szobám és zöld. És elférek benne és kurvajó és csakazenyém, még nincsen rajta ajtó, meg még pár dolog hiányzik, de szeretem. Nagyon hangulatos.

Elalszom.... megyek nem tudok többet írni, nem látok már és mklnajsdékgw.

Április 23.

Hali!

Nem túl vidám a kedvem, annak ellenére, hogy sok jó dolog történt is velem, most valahogy sokkal több a rossz. Feladok mindent, amibe belekezdtem, úgy érzem annyira szépíteni szeretném a saját valóságomat, hogy az már fájdalmas. Minden, amibe belefogok egy kétbalkezes próbálkozás és a végeredmény is olyan... Legyen szó a rajzaimról vagy bármi egyébről, nagyon elegem van az egész mindenből. A jelmezes dolgokkal is nagy valószínűségekkel is felhagyok és szépen lassan a többi tevékenységemmel is. Semmi értelme, azoknak a dolgoknak amiket szeretek, semmire sem viszem belőlük és már csak több fájdalmat jelentenek, mint örömet. Időnként azt kívánom magamnak, bárcsak elvesztettem volna a kézügyességemet, amikor a kutya megharapott és akkor nem lenne ilyen gondom. Lebénult kézzel nem lehetne semmit sem. Nem értek semmihez, kontár vagyok.... okoskodó idegesítő, nagy arcú, egoista, önimádó majom. Ezmind. Utálom magamat és amiket elkövettem, egy evolúciós zsákutca vagyok, bármerre is indulok el. Nem örülök, hogy a világra jöttem... nem tudok örülni, meghalt az a részem. Már réges - régóta csak egy tévedés vagyok... és ezt már régen is tudták mások, én még csak most ébredek rá. :C

Április 04

Üdv!

Heyho mindenkinek. Kedveskéim, azért nincsen blog, mert nincsen laptopom, szegénykém meghalukált... de most nagyon, egy műtétre lesz szüksége szak szervízben és az sem biztos, hogy menthető. Reményeim szerint, nem fog a kukában landolni.... Nagyon bánatos vagyok miatta, még sok más egyéb dolog miatt is persze, de ez a nagyon-nagyon rossz. Új gépet, meg egyáltalán nem szeretnék venni, pláne nem a win 8-as rendszerrel bírkózni. 

A gépem halálának az oka annyi, hogy eddig is tudtam, hogy problémás szegénykém, az áramot vevő transzformátorjánál, tehát ott ahol a tápot kell rácsatlakoztatni. Az akkumulátorja is lehet, hogy évek óta rossz volt, de rendeltem hozzá egy másikat, ezen a héten meg is érkezett, azonban addigra meg elromlott a gép. A csatlakoztató fej belül eltörött... ergo a gép nem tud felvenni áramot, ami ciki, mert akkor meg be sem kapcsol, így jártunk. Azóta nincsen gépem, nagyon jó mert egy csomó időm lett, nincsen felesleges face, tumblr, meg stuff. Viszont, nagyon rossz, mert még jobban kezdek elszigetelődni és a diploma munkám sem szüli meg saját magát sem így, sem úgy. Nem tudok blogolni. Persze van a hugom gépe, de nem szeretem annyira azt(ezt) a jószágot... nem az én világom, mondjuk úgy, bár ezen futna az Alias 3d modellezős Maya program. ^^

Készülök a jelmezemmel, maár majdnem teljesen készen van, a szobám idén nyáron valószínűleg teljes pompájában készen lesz majd. Úristen mennyi munkám lesz majd vele....-.- De nem baj egyszer csak kell rendesen megcsinűlni, utána már nem kell többet megcsinálni. ^^ Yeyy. Jelmez ügyre visszaugorva, megint versenyezni fogok vele, nem cél a nyerés, hiszen én már az vagyok több értelemben is. Inkább azokat, akik szeretik ezt a karaktert szeretném megmutatni, nekik, hogy nép én így elevenítettem meg. <3 Aztán vagy szeretnek, vagy nem. 

A táblagépemnek ezért örülök, és gondolom, azt hogy jó befektetés volt, most szükséghelyzetben tudom használni, ha kell. Plusz mostanság rákaptam egy játékra.... amiért oda vagyok, hátránya real timeos a játék, de lelkileg meg tölt feltölt, szóval amikor van egy kis szabadjárat az unalmas életemben, akkor go a netre fel és play it. :D

Nem tudom leghamarabb mikor tudok teljes nagyságomban, vagy valamilyen formámban visszatérni ide... mert a suli mellett a munka is ott van és hát minden időmet ha tudom pihenéssel, meg a jelmezemmel töltöm el, bár ebben a hónapban próbáltam és sikerült is időtszakítani azokra akik vevő rám. Érdekes mód működött, örülök, hogy nem kellett előtte időpontot kérni, hogy jó lesz e, csak úgy spontán jössz, aha, jó.  :D Sajnálom, hogy ez van sokszor, nem mintha nem érteném, meg hiszen én is ilyen lehetőségekben vagyok egyenlőre, de majd változik ez ezt az egy kis évet ki kell bírjam, már nem sok van hátra a főiskolából. Bár sokan azt mondják addig jó, amíg főiskolás vagyok.... hát van benne igazság de, én nem állítom ezt.

A héten orvos váltás is történt, mivel már nem lehetek a gyerekorvosomnál, szóval ennyi minden van, a többi majd jön és ennyit tudok írni. Aki bloggerkedik még sok sok bejegyzést nekik, helyettem is, aki olvasó annak remélem, lesz mit olvasnia mindig. ^^ Aki meg úgy gondolja, ahogy eddig is volt lehet írni keresni, elértek maximum kicsit késve válaszolok... de általában hamar visszaüzenek. ^^

Addig is, minden jókat nektek
Pápá

Március 24

Üdv.

Nagyon pocsék nap a mai, egész napos pihenésemet délután 13.15 kor megszakítottam és felkeltem, de nagyon álmos voltam és nyűgös is. Elmentem megmártóztam, hajat mostam, magamba diktáltam némi ételt is. Felöltöztem és olyan 15 óra körül fényképezőgéppel a táskámban megindultam a világba fotózni, sajnos annyira rossz idő fogadott, hogy eszembe sem jutott elővenni a kamerát a táskámból. Fújt a szél, hideg volt, nagy esőfelhők... esélytelen volt a dolog. Haza vergődtem olyan 16 körül és azóta atompusztulat van nálam. Semmire sincsen erőm, levegőt venni is terhes, nem esik jól semmit sem tenni. Még amit szeretek, az sem érdekel. 

Ez már a vég... megpróbáltam a gépre feltenni egy játékot, de nem jött össze, mert befagyott tőle a rendszer. Ezentúl letöröltem egy csomómindent és még mennyit kellene. Olvastam egy fél órácskát a trónokból és angoloztam egy órát, de az is ilyen kb. csak tegyek valamit, mert elpusztulok volt. Nem tudom mit fogok így elérni az életemben, egy rakás talicska kecske golyónak érzem magam. Látvány nélküli zuhanórepülésem kezdetét vette, remélem nem fog annyira fájni.

A blogot sem írom, már egy ideje, főleg mert nincsen mit, meg lehet hogy ebből is kinőttem és én is az elhalálozó bloggerek listájára leszek felvésve.... Nem vagyok túl vidám és nem látom létezésem és munkásságom értelmét sem... úgy érzem mindenkinek szétosztottam, amim volt és semmi sem maradt meg belőlem. Napról napra kevesebb életerő marad bennem, egyre kevesebb mosoly és a régi álmodozó énem is kezdi a meséket elfelejteni, szóval köszönöm a világnak, hogy a pusztulás felé sodor....

Utolsó dobbanás

Nyers fémes csattanások
 egymás után monoton ritmust alkotnak,
Lassan dobbanó szív szapora
 szusszanata fogyakszik egyre rohamosan,
Hideg fém hatol lassanként a kamrákba,
 s hirtelen átszúrja a pitvarokat,
Megáll a vad lüktetése,
 már szivárog forró karmazsin színű vére.

(P.B. 2013.12.09)

 

 

Március 06

Heyhó! :)

Bár itt inkább csak hely van, sem mint hó. Semmi sincsen és sok minden van, ennyivel tudnám jellemezni, ami mostanság van körülöttem. Ha itthon vagyok, gyorsan elmegy az idő, ha nem itthon, akkor meg nem akar telni. Mocsok egy játék... nem szeretjük egymást az idővel. :S

Kezdek kijönni a blogolásból is olyan értelemben, hogy nem tudom már miről írjak. Mert, már semmi újat nem tudok mondani, adni, stb. Beszürkültem... elvitt a hétköznapok rohanása, a sok teendő amit egymás után űzök és szüntelenül csak jönnek szembe. Másoknak csinálok ajándékokat, gondolkoztam azon is, mi lenne ha nem adnám oda és megtartanám magamnak őket. Nem megy, nekik lettek készítve... nem tudok ekkora mocsok lenni, nem megy. Szóval majd odaadom őket, de nem írhatok még róluk semmit sem. :c

Ma megpróbáltam kesztyűt varrni, és totálisan katasztófális lett, elment a negyed napom rá,végül a kukába dobtam, ennyit ér. A szabásmintát, amit gyártottam, is utána fogom dobni kb. Szóval ezt még hanyagolom, ezt még nem tudom megcsinálni....:s Vagy csak szimplán béna vagyok hozzá. Mindegy is nem érdekel az egész.

Február 27.

Üdv Népek!

Össze vissza van most erőm írkálni, rapszódikus üzenmódban.

Ismét sűrű hetem volt... szinte már kezdem megszokni, hogy nem vagyok jóban az idővel, valószínűleg nem jól osztom be. Vagy csak egyszerűen sok dolgom van, nos mind a kettő. Apró szösszenet írásokra volt időm és erőm a héten. Nem tudok mit tenni, ennyi van. Élek, nem virulok, inkább csak szürkülök, kezdek átmenni élőholtba... az életkedvem meg hagyjuk inkább. Egy kitömött döglött állatban is több élet van, mint bennem.




Ma is volt egy beszélgetésem, amitől jobban érzem magam. Utána hazafele menet megláttam Narit is, majd este még 3 ember beszélgetett velem. Felrajzoltam a jelmezre a mintákat, már csak festeni kell. És máris rohanok lassan aludni, meg enni, meg fürdeni mert reggel indul tovább a hajtás. Amilyen jó indult a nap olyan pocsékul érzem magam, jó hír kezdem kinőni a szuiciditást. Továbbá kitakarítottam a szobámat, szeretetlenségemben és magányomban, pedig másoknak készítek ajándékokat. Este a díszpárnákkal alszom, mert, úgy kevésbé érzem magam egyedül. Az iskolai órákra is csak azért fogok bejárni, hogy rajzolhassak, ez a tanulság for me.

A diplomázáshoz kitaláltam a témámat, már csak neki kell essek. A parafatáblámra, sorban tűzöm fel a fontos és kívánságos dolgokat, persze nem halmozom el, hogy használható maradjon. Továbbra is utálom a hosszú hajamat és igen tényleg le lesz vágatva, amint megvolt a jelmezes fotózás. Kábé nyáron valamikor, utána zselézve és waxolva lesz, barátkoznom kell az érzéssel. Nem, nem lesz ask fm.-em sem most sem soha, mindenki elér itt-ott. Érjetek be ennyivel. Szét fogok esni, ráadásul kezdem érteni, hogyan működik a tumblr :D. Még ami van bemásolom ide és mentem, borzalmasan szar poszt volt ez... érdemes volt ma is felkelni kb.

Február 26.

Végre most sulizás közben, van egy csepp időm írni egy keveset. Nagyon megy az idő, és alig haladok... egyszerre a munka, az iskola, a barátok és a szabadidős elfoglaltságaimat kordában tartani időnként teljesen lehetetlen. Mindig valami áldozatot kell hozzak, valamit, valamiért alapon. Van, hogy az alvásról, az evésről, a barátokról vagy valamilyen tényezőről mondok le, hogy tudjak létezni. Utóbbi időben, mint látható volt a blogra más egy kis időm sem maradt legnagyobb bánatomra.

Kis pihenés miatt, meglógtam az egyik óráról, gépezni kicsi hogy azért na legyen már valami jó is ebben a napban. :) Megfőztem a kis poros levesemet és lassanként meg is fogom evetkézni....

Február 25.

Cosplayes látogató volt ma nálam, kaptam egy kis lelki erőt.
Dilemmákba estem....suli vagy munkahely melyiket válasszam?
a, egyik sem
b, suli
c, munkahely
d, mind a kettő

Február 19.

Üdv népek!

Jesszusom, az egész napom egy erő próba volt nekem. Hajnal 5 kor feküdtem le, mert jelmezes dolgokat készítettem, övcsatok alapját. Reggel tízkor keltem és go tovább bank, iskola 1, bérletvétel, iskola 2. Utána ügyintézés, másolgatás és nem mentem be órára sem. Délután go a parókáért, aztán haza, itthon tengernyi feladat vár, számonkérés stb. Most van éjfél és még mindig nem jutottam el oda, hogy a táskámból kivegyem és elrendezzem a papírjaimat, holnap nem fogok korán bemenni.... úgy is estig leszünk. Minek siessek...
Fáradt vagyok lusta vagyok írni. Mára ennyi.... :C

Február 16.

Csááá, népek! :3

Tetszik ez a nap. Bár reggel nagyon szerettem felkelni és menni dolgozni, de csak elindultam. Első dolgom az európarkban az volt, hogy go to the automata és megnézni, van e már fizu... Várakozáson felüli eseményre lettem figyelmes az egyenleg lekérdezés szerint Megjött a bérem! :3 Máris jobb kedvvel mentem fel az emeletre és kezdtem neki a munkának. Eltelt a nap volt benne sok-sok jó és egy negatív pillanat is, ami egy mosollyal és egy alázatos hallani akart bocsánat kéréssel elrendeztem. Am. meg leszarom, ha kell neki a pecsét akkor várjon... én dolgozom ott, gőzerővel, aki sorban áll kuss és várja ki a sorát. Ez az én véleményem, nem az én érdekem, hogy ha tönkre megy a cucc, utána tudok cserélni vagy reklamálni. Szóval, így a neten kereszül is üzenem, neked még akkor is ha nem olvasod, hogy TÉRJ MEG! :3

Haza estem és anyu összetört egy kis asztali lámpát, ami sajnálatos, dolog. Viszont a jó benne az, hogy én meg a maradványokból meg tudtam csinálni a sajátomat! Közel 25 perces munkával megoldottam a helyzetet és 4 év után végre készen ég a szobámban, olyan széééép. :'3

A fizetésemről már megvan a forgató könyv... sajnos el kell külteni, de ez feltétel ahhoz, hogy legyen még. :D Ilyen a világ. Lesz kettő cosplayes kellék, amit legyártok és megajándékozom vele a tavaszi és nyári társaimat, akik egyikek a sok titkos kedvencem közül és tök felemelő érzés, hogy én a kis senki majd mellettük lehetek. :"3 Egy másik nagyon-nagyon kedves jelmezes Barátomnak meg festek egy nagy méretű képet, ami 60%-ban készen van. Már csak apróságok hiányoznak, remélem ha meglátja akkor ütni fog a kép. És még ajándékok terén hátra van, az amit csináltunk év elején. Én elvileg 5 embertől fogok kapni és én 5 embernek adok... arra is már körvonalazódnak a tervek. :3 Szóval rettegjetek, emelett, meg lehet, hogy csinálni fogok egy kis játékot a cp-s oldalra... hátha! :)

Hmmm... Lehet, hogy még ma este befejezem a festményt, mert van időm és kedvem is.... meglátom. Örömet akarok szerezni mindenkinek akinek úgy látom hogy érdemes, szóval azoknak szeretek adni. Egy dolog szokott rosszul esni, amikor valakivel megbeszéljük, hogy meglepjük egymást és egy oldalú lesz a dolog és én nem kapom vissza. A két kezem nem elég rá, hogy elmondjam ki és mit ígért... de már nem számolom, de persze el sem fogom felejteni... nekik egy ideig semmit sem fogok. Igen sértettség és keserűség van bennem miatta, bocsi érző lény vagyok és szar érzés ha átvernek, vagy ha a vártat soha nem kapjuk meg. Ennek ellenére nem vagyok kapzsi...remélem, vagy legalábbis csak egészséges szinten belül. Ha van ilyen....

Belefogtam egy remix készítésébe is, de nagyon ótvar szegény.... majd valami csodát teszek azzal is. A képregényt jövőhéten már elő fogom venni és neki kezdek a folytatásnak, mert most úgy érzem elég ingerencia gyűlt bennem, össze hogy tovább foglalkozzam vele. Plusz szeretnék az írónak is kedvezni egy kicsit, mert tök rég óta nem adtam neki sem élet jelet.... és nem akarok eltűnni. Még akkor is ha úgy nézek ki. :) Eltűnés ügyben az arc szőrzetemet, fogom majd a napokban eltűntetni, mert megint sok és nem szeretem....öreg bácsinak néznek. >.< De én nem vagyok bácsi, egy fiatal 20-as éveiben járó srác vagyok könyörgöm!!! És már sok kötött kockás és nagypapis pulcsijaimat is kidobáltam, szóval nem mondható ez meg az! :) 

Úristen annyi mindenhez, van most kedvem, mint például: Divatfotózást szeretnék, Cosplayes fotózást, úgy is fotózni, hogy én vagyok a fotós.Werk videót, valami videóklippet csinálni, még többet festeni, varrni saját tervezésű ruhákat, átalakítani egy kicsit az élőhelyemet (tervekszerint nyáron), előre megírni a diploma munkámat, lógni azokkal, akiket csípek, folytatni a hastáncot, elkezdeni edzeni, levágatni a hajam (tervben nyárra). Letenni a nyelvvizsgát, megcsinálni a jogsit, meg még sok minden egyéb. Meglátjuk mennyi jön össze belőle.... :s tényelg kevés az időm egy hét alatt 3 nap munka, 2 nap a suli és marad 2 szabad... bűvészkednem kell majd. Mert a szabadnapok sem mindig szabadok...mert mindig van valami. Ez a hét is így fog kezdődni.... ügyintézés orrvérzésig, hétfőn csak 3 helyre kell menjek. LOL Fuckmylife. :'D Most jöttem rá, hogy nem is lapoztam a naptáramban.... *áthajt februárra* ... basszus 2 hét és vége februárnak! 

Így hogy a ****ába lesz kész a jelmezem...o.O ?? Na jó, holnap kőkeményen minta rajzolás lesz, azt hiszem. Meg purhhab working.....no de most neki kezdek a festének, mert ez a kevés kis időm is elszalad. Ja és utóírat, köszi pár embernek az elmúlt napokban, hogy tartottátok bennem a lelket. Érdemes volt, nem süllyedtem el! <3 

Baiii~

Február 14.

Üdv Mindenki! :'D

Először is Boldog Valentín, napot azoknak, akik ezt az ünnepet megtartják! :) Akik megünneplik ezt az alkalmat, kívánok nekik sok kitartást egymáshoz és boldogságot is. Én, speciel ezekkel a gondolatokkal tudok hozzájárulni, több emócióm nincsen. Nem is baj, nem az én ünnepem. :P Gondoltam, hogy teszek ki valami szép szerelmes számot, de inkább meggondoltam magam, nem teszem ki túlságosan is magánügy. :D Szóval sorry, nem lesz érzelgős epilepszia roham giccs rózsaszínű tütüben kismajom ez a blog. X"D

Sok minden újjal nem tudok szolgálni, jó a kedvem élek és ennyi kb. :) Van kedvem blogolni, de csak egy picit, ma olvasni szeretnék és felkészülni a mai délelőtti órákra, mert ma hímzésből és cosplayes technikákból fogok egy mini kurzust tartani magánszemélynek. 

Ezentúl, voltam Bursa Hungarica díjátadón, hát mit mondjak volt egy olyan része, amikor nem csak én éreztem magamban azt, hogy ez KÍNOS! 3 ízben is az volt, annak ellenére, hogy ünnepivé akarták varázsolni a hangulatot szerintem kicsit bugyuta lett.... de ez a személyes véleményem. Szóval egy szép nagy kék mappában van egy gyönyörű emléklap és az irat, ami bizonyos támogatással illet meg. Remélem, így azért már könnyebb lesz...a családomnak egy kis időre a diákmunkás fizetésemnek + iskolai szoctámogatással + bursával. Ennyit tudok tenni... én tényleg igyekszem tenni mindenért. :)

A napokban elkezdtem törni a fejemet, hogy mi is legyen a diploma munkám tárgya-témája-tartalma. Senki sem tud benne segíteni, pedig örültem volna, ha megtudom vitatni bármivel, de mostanság 3-4 ember kivételével mindenki LESZAR! Igen, nagybetűvel szar le... nem baj majd én is gyerekesen viszonzom, ezt a nem kedves viselkedést. Üzenném nektek, hogy nagyon nem jól esik. :( Hát rendkívül nehéz szülés lesz, de Április 25.-ig mindenképpen valamit ki kell hozzak, magamból, mert most nem csúszhatok le, különben most sem tudom letenni a diplomát... ja és akkor még nem beszéltem, arról, hogy a nyelvvizsgát is le kellene tenni hozzá. :C A pénzzel talán nem is lesz baj, csak a tudásomat kellene felcsiszolni kicsit, hogy ne legyen potyára vizsga, bár megvallom az sem zavarna ha kettesre sikerülne, hiszen nem kerül bele a papírokba, de azért jobb szeretném ha ötössel tenném le, mégis csak boldogabb lennék, a jobb teljesítmény miatt. :3

Majd a jogosítvány szerzésnek is egyszer neki akarok állni, nem akarok szégyenben maradni... vannak akik szerint, nem férfi az aki nem tud vezetni... szívesebben tanulnék meg lovagolni. Az is vezetés nem? És különben is a csizmát jobban szeretem, mint a tankolást. Hagyjuk, balfék vagyok. :'D Majd egyszer ennek is eljön az ideje....talán, nem is olyan sokára. Az egyen dolog, amit jól vezetek az a blog! <3 Viszonylag rendszeresen is, kevés képpel de ez van, nem juthat mindenre időm a tökéletességről való ideáimat, már rég kidobtam egy hulladékgyűjtő kukába... 

Ja és befejeztem, én többé nem fogok levelet írni többet, mindenki túl elfoglalt és soha nem válaszolnak. Elfáradtam emberek, nem nyafogásnak szánom, de én nem fogok tenni másokért, van saját életem és ha nem akartok belőlem kérni, akkor nem fogok kaparni senki után. Aki akar keressen meg, ez az új filozófiám, van aki elér és van a kifogás. Utóbbi időben a kifogás több, mint a tett. *Bevesz egy leszarom tablettát* Ezvan, nem várok senkire, aki nem jön velem lemarad. Félre értés ne essék, szeretem a társaságot, annak elleére, hogy antiszoc vagyok, de egyedül is el tudom foglalni magamat teljesen. :D Ambivalens alkalmazkodóképesség... vagy valami olyasmi. 

Tegnap a munkahelyemen elkezdtem szabadidőmben japán kifejezéseket és szavakat átnézni és tanulni, nem tudom milyen motiváció öntötte belém ezt a mozzanatot. Furcsa volt és meglepő... ki hittem volna, hogy egy ilyen számomra halott dolog, egyszer csak felkel bennem? Érdekes... Felolvasni mai napig fel tudom, ami le van írva... azonban nem mindent értek, sőt több, amit nem. x"D Tehát a japán visszatért az életembe, valamiért... még nem tudom miért, de lesz valami.

Sokszor gondolok arra, hogy ez az "egy életem van" és máris elrontottam. Lehet sürgősen valami agytúrkászhoz kellene mennem... vagy nem. Lehet kevésbé érezném magamat retardáltnak, ha a kutyámnak vagy egy plüssmedvének mondanám el, azt ami bennem van. Mert nekik bármit el lehet mondani, nem adják tovább és nem fordul meg a fejemben, hogy untatom-idegesítem-fárasztom-lelkiszemetesnek használom őket. Az embereknél ezt sokszor érzem, mert az is hogy borzalmasan közönyösek és nem is figyelnek oda arra, amit mondok. Ezért nem szeretek beszélgetni csak úgyból, minek? Hogy én érezzem utána szarul magam, hogy .... másik véglet elkezdek pofázni és nem lehet lelőni és akkor megint a gondolatok, hogy sok vagyok és borzasztóan locsifecsi. Önértékelési gondjaim vannak, nos igen! Defektes vagyok, nem kicsit és az a finom műszer, ami azt mutatja, hogy mennyire vagyok egoista vagy utálom magam nagyon csak nem marad egy helyben és ide oda ingadozik. Nem szeretem magam eléggé és nem is vagyok soha elégedett semmivel sem. Ez tény. És itt nyal vissza a fagyi, mert akkor mégsem dobtam el a tökéletességre való törekedésemet... csak hanyag vagyok és lusta? Is-is.

Lehet tényleg ideje lenne egy teljes agymosást végre hajtani rajtam és beállítani valami hétköznapi átlagos szürke szar szintre és akkor nem lenne ilyen gondom, élhetném a mostani fiatalok értelmetlen és boldognak tűnő életét. De én NEM ez vagyok, vannak elveim, ambícióim, ötleteim és sok kétségem, kérdéseim és még sok mindegy egyéb más is. Ezek után felmerül bennem a kérdés, miért pont én? Ki vagyok? És miért akarom tudni? Számít ez? Ha igen miért?---------------- Az őrült és a zseni közt vékony a választó vonal... ha létezik az a vonal! Erre sem akarom tudni a választ, inkább. Egy csomó blogot fogok a követéseim közül törölni... besokaltam? Igen! Eluntam egyeseket és a tétlenségüket. Én is elfoglalt vagyok, s mivel nem tudok sok mindenkivel beszélgetni inkább olvasok, de az hogy nem tudom őket olvasni fáj-hiányzik-stb sok mindent kavar fel bennem, véget akarok vetni a szenvedésnek. Nem akarok szenvedni. Bocsánat. *törölget* 35 blogból 20 maradt meg és ebből 5 maximum ami aktív.... :S

Most van 1:20 perc, kábé egy órája blogolok... és zenét hallgatok még Daft Punkot <3. Tök ellazít. ^^ Ha tudnám, hogy holnap nem fogok cp workshop közben bealudni, akkor ma még neki esnék videó vágásnak is, de az több, mint valószínű, hogy majd hétfőn vagy kedden lesz esedékes. Képregény ügyben nagyon nagy a deadlineom, nincsen lelkierőm leülni és csinálni, tudom szégyen, de nem megy túl macerás, nincsen idegzetem hozzá, nem mondom, hogy nem érdekel csak most neeeeeee. És az a baj, ha fizetnének se tudnék érdemben úgy hozzányúlni. :S

Mára azt hiszem ennyi éppen sok volt belőlem.
Remélem, ti jobban vagytok összeszedettségileg, mint én és ti jobban csináljátok a létezést, mint én.
Üdv Gray voltam. Baiii ~<3

Február 08

Heyho! :)

Még mindig életben vagyok, gőzerővel munka munka munka van, bár néha az egészségem rovására, de sebaj, ami még nem bosszulta meg magát, majd előbb utóbb megteszi vagy nem. ^^ Nem sok időm van pihengetni és lógatni a kis görbe piszkafa lábaimat... a legnagyobb sajnálatomra, pedig abban nagyon jó vagyok, sőt fedett téri távolba nézésben is világ bajnok, de már lehet, hogy csak voltam. :D

Hamarosan kezdődik a suli és egy picit aggódom is, hogyan fogom összehangolni a munkahelyemmel, ha mázlim van akkor pont jó lesz az óra rend és lesznek pihenő napjaim otthon, ha nem akkor meg zombi leszek egy hosszú bizonytalan időre. Jól esik itthon lenni és gépelni a sorokat, agyilag kicsit lassú vagyok már és fizikai kondícióim is limitáltak, de szellemileg friss vagyok és pörgök. Még akkor is, ha már régen pihennem kellene. Tegnap próbáltam az outlookot összehangolni a gmailemmel, de nem jártam sikerrel... sajnos és lehet nem is fogok, pedig nem ártana azt is használnom néha. :)

A munkahelyem történeseimről, majd jönni fognak a mini oneshotos akármik, annyi napi ingert kapok, hogy jó lenne őket formába önteni. Bár időnként lenne időm a melóhelyen is, de jobb ha nem ott rajzolok. Nem mindig van, amit kellene látniuk. XD A minden egyéb amúgy nem van, magyarszkiul ez annyit tesz, hogy létezésem melletti kevés időmben nem tudok semmit sem csinálni, nagy ritkán tudok csak alkotásba merülni, mindig van valami teendőm, ami nem tűr halasztást és így piszok nehéz szabadidőd kovácsolni. Javasolták már nekem, hogy készítsek magamnak egy időbeosztást, ami alapján majd megtudom magam szelídíteni és könnyebben menne az életem, azonban ez nagyon nem ajánlatos nekem, mert nem szeretem időnként a határokat, ebben a kontextusban. :"D Sorry, de nem, szeretek spontán lenni. :)

Ma a villamoson ritka dühroham jött rám, egy c típusú kölyök köpködött a villamoson!!! Na hát a fejemben, nagyon brutálisan megvertem és kiagresszívkodtam magam, amikor már a vérben fetrengett és nyöszörgött a srác akkor ébredtem magamra, hogy mennyi minden elfolytott düh és harag van bennem. Néha lehet, ez a belső motivációm, ami által képes vagyok olyan dolgokra, amire csak nagy ritkán a normális emberek. Egy állat vagyok belül, ami nem betörhető. Nem tudom, hogy örüljek vagy rettegjek, nem számít ha ez vagyok akkor ez van, elfogadom a kételyeimmel és megelégedésemmel. Bár időnként, bánom, hogy nem használom, de tudom, hogy attól nem lenne jobb senkinek sem. Egy nagyon kedves barátom mondta nekem egyszer, amikor hasonló témák vetődtek fel, hogy az a farkas amelyik harap magát is megsebzi, mert azért harap meg mást, mert neki is fáj és ha a másik is vissza harap akkor elindul az ördögi kör, viszont ha nem akkor megállhat a dolog. És én ezt választom, nem szítok tűzet ha nem kell. Van így is elég baj a világban, pontosabban az emberekben, minek üssek ha nevethetek is egy jót? Szóval ennyit erről.

Hamarosan, majd meg fog érkezni a farkasfog nyakláncom, amit majd fel szeretnék avatattni egy szertartással, nem ok nélkül. ^^ Kezdem felfedezni, a totemállatkáimat, ami hiányzik az életemből, hogy elfelejtem őket hívni és segítségüket kérni... pedig mindig velem vannak. Majd a születésnapom után indulnak be csak a folyamatok, addig majd lassan készülgetek... :3 Remélem. No most ennyit a spiritualitásomról. :P Ritkán beszélek erről, főleg mert magánügy és főleg sokan nem értik meg, mert csak az ezo tévét ismerik, ami egy szörnyen torz és hamis dolog, aminek semmi köze a spirituális dolgokhoz. Egy vicc..az egész, aminek nincsen poénja. 

Jó most egy kicsit blogolni, tele van a fejem. Nem tudom elmondani senkinek sem, egy bizonyos értelemben ezért kiírom magamból, hátha... szeretek írni. Még akkor is ha hibás, és akkor is ha sokszor nem mérővel van szerkesztve. :P Ez vagyok én. :) Egy dolog, még mindig nyomja a szívem, azt szeretném, ha az ígéretek végre tényleg megvalósulnának és nem csak szavak maradnának és csend és üresség. Annyi mindenki mondott nekem mindent és még mindig fáj, liftezik bennem és nem ez a legrosszabb, hanem hogy teljesen meggyőződve és szentimentálisan és romantikusan reménykedve várom, a csodát és az én tragédiám is egyben. Örökké várok, várom a csodát... ami, azt bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy azt állítottam mindig magamról, hogy nincsen hitem, valójában több van, mint bárkinek. És ha hitem van, akkor pesszimista sem lehetek, tehát optimista vagyok! Ami magában hordozza azt, is hogy nem adom fel, hanem küzdök és mindig a megoldáson töröm a fejem, ezért vagyok túlélő és nyughatatlan is. 

Az idő sok mindent helyre tesz, nagyon nagyon nagyon durva, hogy mennyi időt kellene az embereknek magukkal foglalkozzanak... persze nem mondom, hogy legyünk egoisták, de kell hozzá egy kicsi. Éppen annyi, hogy legyünk valakik. Az üzletben minden nap egy teszt, másokkal mérközők meg és persze magammal, akadályokkal és feladatokkal... és sokat segít, még akkor is ha időnként össze is tör. De én mindig felálltam a porból és fel is fogok, ha lehetőséget kaptam az élettől és megakartam születni, akkor élni is fogok és akarni fogom, ameddig csak bírom. Szóval, most nagyon erősnek érzem magam, el sem tudom mondani mennyire, életemben nem voltam még ilyen "hatalmas" és "tág látókörű". Ha most a mostani énem találkozhatna a kezdő középiskolás énemmel, akkor az a kisgyerek aki akkor voltam, nem tudom mennyi mindent kaphatott volna. Bele sem merek képzelni... nem itt tartanék, hanem 3x itt. :) Szóval, most a célom, hogy nem fordulok hátra csak előre, aki bírja az iramot azt szívesen látom magam mellett, aki nem teher azt segítem, de aki hátráltat amellett elsuhanok, mint a szellő. :D

Sokszor megfordul az is a fejemben, hogy több vagyok mint, voltam de lehet, hogy kevesebb is? Nem tudhatom, nyilván valami pici elveszik, hogy létrejöhessen valami új. DE egyre nagyon figyelek, hogy maradjak ember, minden körülményben vagy legalábbis emberséges. :) A régi értékeimen nem akarom elvetni, azonban nem árt, ha picit megtisztogatom őket és feljavítom őket. ^^ Látjátok mennyit írtam, valósággal sziporkázom! ^^ Hiányzik sok minden, de ez most valami átalakulás, közelítek az úton a 22 évemhez, ez egy mesterszám... és sok mindent rejt magában, úgy mint én. Megkezdődtek az átalakulások bennem és nem akarok megállni, fejlődni fogok és talán át is változom valami újjá! ^^

Rengeteg mindenről írtam most... huh nehéz összegezni, hmm nos igen. :D
Közben most elszaladok, úgy érzem mára ennyinél többet nem szeretnék... elvesztettem a fonalat....

Teszek be valami hangulat képet... mert régen volt ilyen..
Új rajzom nincsen, de valamit régiket feldobok.... EGO képeim következnek, rajzolt formátumban. :P

Február 03

Sziasztok! Az ágyamból jelentkezem, túl sok mondani  valóm nincsen,  fáradt vagyok és nyúzott, de élek. Mázli, hogy kis  táblabgépről írok,  így nem kell a blogolás örömeiről lemondjak, még akkor is ha fáradt vagyok. Egyszerűen szuper, nagyon örülök a modern technikai találmányoknak,   így egy csomó minden sokkal könnyebb. Éljem túl  a  holnapot és mesélek bővebben is. Pááá kidőltem  aludni.

Január 15

Reggel 7 óra óta talpon vagyok... jesszusom... nagyon nem akart a mai nap eltelni. De csak túl vagyunk rajta, szerencsére nem volt annyi pszichopata, mint amennyire számítottam. :D A kasszát szép összeggel zártuk, a mai nap életemben először voltam a várakozó-ebédlő részen és kivételesen ott ettem meg a kis csomagolt kajámat. Volt ma pár mondat szó váltásom, a több munkatársammal és nem csak a munkával kapcsolatban, egyre jobban kezdek beépülni a teambe, legalábbis azt hiszem. :) Tökre szeretek ott lenni, és igen, mostanság annyira inkább dolgozom, hogy nem megyek el a suliban a vizsgáimra...persze meglehet, hogy nagy hibákat követek el, de ez most olyan jó, hogy tudok keresni pénz. Örömmel tölt el a munka, bár hozzá tenném, nem vagyok lustálkodós típus..vagyis mikor hogy. Nagyon a végletek embere vagyok vagy nagyon érdekel vagy semennyire sem, ritka az olyan dolog, ami a két érték között van.

Ezt a poszt is lassan át-át csúszik a holnapra, de én még a mai események zárásának tudom be, mert csak. :D  Na mindegy, amit még kiakartam írni, elkezdtem írni a kívánság listámat és azon a furcsaságon kaptam, magam, hogy egyre csak hosszabb és hosszabb lesz... normál esetben nem jut az eszembe semmi, most percenként van valami, amit így ááá, hmm akkor ezt is felírom. A pénz nagyon veszélyes dolog... függőségeket okoz. És arra késztet, hogy dolgozz érte és hogy költsd el, förtelmes találmány és ráadásként, meg paradox is, mert mégsem tudom azt mondani, hogy utálom. Mert bizony valahol meg boldogság érzetet biztosít, az által, hogy el tudod költeni és amit megvettél a tied és stb mindegy túlhosszú és késő van már hogy most itt litániákat írogassak... pihenni is szeretnék még. 

Holnap a suliba kell menjek, remélhetőleg csak rövid időre, utána ismét a munkáé a főszerep 3 napra.... *mellékelve most egy vegyes érzelem vihar.* Nem tudok előre nyilatkozni, korán kelni utálok, a reggel nehezen indul és lassan végződik, egy nap bármi megeshet. STB. És most eszembe jutott, hogy még nem utalték át a decemberit sem... aggódok kicsit....:"D. Nagyon inkább--- és egyre jobban. A parókás összeget viszont ma megkaptam, aminek nagyon megörültem, bár azon is izgultam, hogy sohasemfog megjönnimár. Szerencsére tévedtem ez ügyben....és biztos még rengeteg mindenben. Tegnap este megpróbáltam a képregény 3 oldalához hozzárajzolni, de nem volt rá kapacitásom... egyedül egy részletet tudtam kijavítani és utána passz, totálisan kidöglöttem, megfejetem az ágyat és aludtam.... és sanszos, hogy ma amint megírtam ezt a bejegyzést is, így lesz.

Az a hülye ötletem van... hogy majd bemegyek a virágüzletbe és veszek magamnak egy szál rózsát.... csak mert miért ne... miért ne vehetne az ember magának virágot. Valljuk be őszintén, mindenki szomjazza az elismerést, a törődést, a biztatást és még sorolhatnám mennyi mindent, amit NEM kapunk meg. Nem azért mert, nem érdemeljük meg, csak mert mások sem kapnak és olykor olykor elfelejtjük, hogyan is kellene adni... szóval ha már elfelejtettük ezt az egészet, mint mindig mindent először magunkon, magunkban, magunkkal kezdjük. Szóval én ezért szeretnék virágot, ritka volt ha kaptam, de most jól esne és tudom, hogy nem fogok kapni soha senkitől szóval, inkább majd én magamnak. És egyszer majd szeretnék virág üzletben is dolgozni egy kicsit, olyan lélekemelő (és időnként hervasztó is) lehet ott dolgozni. :) Biztos minden virágot egyenként végig csodálnék... jaj miket beszélek. 

Plusz bevállaltam most ilyen meglepis játékos valamit, mert kapni szeretnék... 5 embertől fogok kapni elvileg és 5-nek én adok valami kis apróságot. Valakinek már kitaláltam, hogy mit, de van akinek még nem... de ha majd lesz időm akkor, le is gyártom nekik. :3 Nem, mintha általában nem csinálnák ilyet, de még mindig bennem van az egy kicsit, hogy én mindig adok, de csak ritkán kapok. Szóval valahol ettől most valamiféle kompenzációt remélek belül... de lehet, hogy hiába. Meglátjuk mi is lesz. Egy biztos én nem fogok uncsi dolgot adni és ha az lesz akkor nem csinálok többet semmit sem.... az fix. :C 

De jó lenne már túl lenni a szakdolgozat íráson... T.T Ötletem sincsen, hogy miből írjak... így nem fog könnyedén menni, plusz a tény hogy valami tök egyedit szeretnék, ami eddig nem volt egyenlőre nem tűnik kivitelezhetőnek. :D Szóval nagy valahol a lelkem mélyén a b+ a dolgot illetően, amit elkönyveltem egy megoldásra váró esetnek, aminek egyszer a végére kell érjek. Vagy így vagy úgy. Megszeretném csinálni a fősulit, nem szeretnék később arra vissza emlékezni, hogy egy gyökér voltam és félév kellett volna hozzá és ott hagytam, csak mert nyafi-nyafi voltam. Igenis lesz nyelvvizsgám és egy diplomám is és ha vérthányok és vértfo*ok is megcsinálok, kilógó belső szervekkel. Mert támogatásos félévem még van, mesterkurzusra biztos, hogy nem de legyen meg az alapfok, az a lényeg. Tudom szánalom, hogy miértnem próbálom, meg akkormár a mestert is letenni... öhm csak mert nem. Röviden. :D

Valami most nagyon megváltozott.... úgy tűnik most sikerült megint rengeteg sok mindent írjak, nem tudom hogyan. Mindenesetre nagyon érdekes... pedig nem ittam, meg semmi ilyesmi. Beteg sem vagyok, bár még folyik egy picit az orrom, de ez már csak a betegség vége. Hmmm, mindegy. Elmentem aludni. Pááááá >:3

Január 13.

Arra ébredtem fel, hogy csörög a telefonom. Nem volt az ébresztő óra felhúzva, felhívtak véletlenül... mivel valaki okos telefonja a zsebében önálló életre kelt és engem tárcsázott. Nem örülök neki, tudtam volna még aludni... a nap többi részét semmivel töltöttem, örülök, hogy élek és tudok pihenni. Balfékség vagy sem, de nem mentem vizsgázni... inkább itthon maradtam és lustálkodtam. Amikor rám nagyon untam a fejemet, akkor nekiültem varrni egy kicsit és beszegtem a jelmezem kiszabott bélését. Jelen pillanatban halálra unom a fejemet, de tényleg... szóval shit. Próbáltam beszélgetni, de megdöglött megint... szóval shit. Ez ma nem megy... de kurvára. :(

Január 12.

Hello-belló! <3

Fáradt és nyűgös vagyok. Rettentően kalandos volt a hetem...nem jó értelemben persze. Nem győzöm magamat utol érni, nem is fogom. Szóval kezdem is ott, hogy rövid címszavakban felsorolom az elmúlt napok dolgait, nem vagyok jól egészségügyileg, holnap vizsgám lenne, mázlis szerencsém is volt és pihenni szeretnék, elhatározásra jutottam, stb.

Legutolsó firkám a munkahelyemen készült 10. keltezéssel, és ő lenne az. No comment kb.

Aztán pénteken este az ügyeletre kellett vitessem magamat anyummal, mert olyan rosszul voltam, szédültem meg stb, aztán mentünk tovább az ügyeletes kórházba megvizsgáltak és semmien féle elváltozást és abnormalitást nem találtak...hazajöttünk és kidőltem aludni... és másnapra nyoma sem volt ennek az egésznek. Nagyon parás volt és lelkileg nagyon megviselt, főleg azért, mert senki sem tudott mondani erre semmit sem. Szóval inkább ha megszeretnél halni, akkor inkább otthon, ott biztonságosabb. <3 Kösz, Magyar egészségügy, egyszerűen csúcs.... -.- Mindegy túléltem, most itt vagyok, jelen pillanatban folyik az orrom, fáj a torkom, egyszer fázom egyszer megfagyok, most éppen a meggyulladok fázis van.... bérescseppes (szarízű) teát iszogatok egy csomag százas zsepi és az éjjeli lámpám társaságában. /Rendkívül idilli itt ülni, oldalról behúz az ablak alatt a hideg huzat, és kényelmetlen még a székem is. Mindegy leszarom./

Holnap reggel 10-től vizsgáim lennének, de be vagyok szarva, mert nem tudok semmit sem és a létező kevés időmet is elveszi a munka, aminek még mindig jobban örülök, mint a főiskola összes évének együtt... durva mennyire átértékelődtem. Szóval valószínűleg, holnap nem megyek be és nem megyek át a vizsgán... mert, mocskosul fáradt vagyok. Ez van sorry univerzum. Rendeltem egy parókát a következő jelmezemhez, azonban lemaradt róla a vége... azonban az ügyben végre történt előre lépés...nem kapok pót-semmit hozzá, viszont megtarthatom a parókát és visszakapom a pénzemet is szóval nagy mázlim van. :) Lesz egy szép parókám és tudok még egyet venni...tehát most 1:0 a javamra. Ezentúl nem tudok elegendő mennyiségben pihenni azt hiszem, ezért vagyok annyira mosott kaka, amikor haza esek annyi a kívánságom, hogy hadd üljek csak és nézzek ki a fejemből. Kábé. :D

A tumblr-t is megakarom tanulni használni, de kb. soha sincsen rá időm. Állandóan rohanni kell és nagyon nem szeretem, ezt ha előre nem tervezem meg és találom ki akkor semmire sincsen elég idő... :( És állandóan nem vagyok kipihent és mosott fos vagyok agyilag is. Megfogadtam, hogy most majd május vége fele elmegyek fodrászhoz és levágatom a hajamat rövidre. Sokan szeretik a hajamat és a többi, de meguntam nem tudok többet vele élni... ez már nekem nyűg. Nem szárad meg időben, a számba-szemembe lóg, zsíros, nem elég ápolt stb. franc-flanc-f@sz, szóval bye-bye szása. A Prince of Persia Cosplay után vége lesz a dalnak és a trónok harcából nem vagyok hajlandó cpézni Havas Jont, mert nem szeretem!!!!Olvasni sincsen időm, pedig a könyv 2/3 része várat még magára...jobban mondva rám. De nem tudom, mert nem. Fotózni, rajzolni, festeni, varrni szintén nincsen időm. Illetve van, de akkor nem pihenek, utána meg rosszul vagyok, de nem hiányzik ez. <3

Szóval most minden, félig egy talicska fos.. :S

Január 7.

A postás vagy valaki kétszer csöngetett, erre keltem fel... mire az ajtóhoz jutottam, már elszelelt az illető. Mondom hát jó, a nap többi részét nem tudom mivel töltöttem. Annyit tudok per-pill, hogy nem akarok több sulit, vizsgákat meg pláne, dolgozatokat és szóbeliket sem. Szédülök és indok nélkül de ilyen, egy kicsit szomorkás a hangulatom máma... típusú dolog.... nem értem. Mindegy, kedvetlenség nem szeretlek.

Ez a nap egy rakás krrrrakken, ténykedés nélkül is értelmetlenül elment. :C Azóta már egyik kedves barátommal kibeszéltünk engem, hogy mi lehet az én bajom, miért van mindig valami ami miatt nem kerek a világom. Azt állapítottuk meg, hogy még mindig küszködöm saját magammal és önértékelési problémáim vannak, nem vagyok tisztában magammal és vannak dolgok amiket, nem vizsgálni kellene hogy biztos jó-e, hanem elfogadni, hogy igen ez így pont jó. Például a művészetek terén, mindig másokhoz mérem magam, holott lehet nem is kellene, mindenki a saját szintjéhez képest kell a maximumot elérje. De én csak nyújtózkodom, mert azt hiszem, hogy attól majd repülni fogok... pedig nem a gravitáció marhára nem engedi, utána meg ha seggre vágódom úgy összetörök lelkileg, mint egy antiszociális 5 éves óvódás. Egyébként, megtudtam, azt is hogy mások tökre felnéznek rám, hogy annyi mindenben tudom tartani a szinteket és amikor még megtudják, hogy ez meg az nem tudnak a sok infóval mit kezdeni, hogy de hát hogyan lehetsz annyi mindenben meg jó én meg csak állok és nem értem, mert én nem érzem jónak magam. Szóval én az én belső tükröm egy ki-beb@szott Görbetükör. Mindenhonnan torz, nem tudom. Hülye vagyok.

De ez is egy kurvanagy dilemma... mert szeretek társaságban lenni, viszont van egy pont amikor meg már ez sok és kösz, de inkább egyedül szeretnék lenni. Pluszba rájön, hogy nagy bennem a vágy, hogy mindenkit kedvemre ölelgessek és engem is, viszont az antiénem az meg nem szereti és kb. olyan ha még egy centit közelebb jössz és hozzámérsz, akkor most megöllek. Először a tekintetemmel, utána mindenhogy. Nyomorék vagyok, eddig is tudtuk, nem reklámozni akarom, de tényleg. És sokszor értetlen ostoba szutyok 10 éves kislány szintjén pislogok, hogy mi és mindenki rajtam röhög, hogy nézd ez mekkora f@sz. De van amikor, meg inkább direkt vagyok hülye és nem akarom érteni, mert az úgy kényelmesebb. Na de hagyjuk is.

Szóval valahogyan az emberi kapcsolataimat is rendbe kellene tegyem, a magammal való békétlen viszonyomat kiegyensúlyozni, meg még ide annyi minden szépet írhatnék, hogy csak na. Nem megy könnyen az elfogadás... mindegy. Lapozzunk... :D

A rossz kedvemet úgy kergettem, el hogy disney-s hülyeségeket néztem és akkor rájuk találtam. És először meghallgattam, hogy wow ebben látok fantáziát és poénos is. Majd jött a bloopers rész és szét nevettem a fejem, annyira hangosan, hogy elment a hangom.  Szóval nagyon felüdítettek emocionálisan, ezek az idióta nyálas pop zenés vicces fiúk. A blogra is kitezsem, mert annyira vicces. Legalábbis nekem az volt, és a tanulság mára, ha olyan vagy mint egy 5 éves belül, akkor azt a színvonallal próbáld magad felvidítani. :D Mesével, zenével és abszurd f*szságokkal. Íme a bloopers rész, akit érdekel nézze meg az rendeset.

(Személyes kedvencem volt a hamupipőke meg a mulan zene rész. Az utolsó számra meg először azt hittem hogy a Greaseből van, aztán leesett hogy nem... és így néztem hogy, nosss akkor oké.)

December 25.

Gyorsan telik a karácsony, igyekszem sokat pihenni. Azonban nem megy, nem erre teremtettem, azt hiszem örök mozgó vagyok és képtelen vagyok egy helyben maradni... pedig belül fáradt vagyok akár milyen hihetetlen, kényszeres munkamánia bárcsak ne léteznél bennem vagy csak egy picivel kevesebb lenne bennem. Egyszerre örülök és vagyok bánatos is, sok minden van a fejemben ismét.... talán túl sok. Szoktatok azon tűnődni, hogy egy emberbe mennyi minden fér bele és még mennyi minden tud? Számomra felfoghatatlan, persze nem csak ez, hanem sok minden más is. Végülis nem is lényeg. Szoktam ilyeneken gondolkozni, tudom hülyeség. De néha érdekel, mert ISTP személyiség típusú vagyok és szeretem érteni, hogyan működik, az ami működni képes. ^^ 

Most is ülök a képernyő előtt próbálok mesélni, de nincsen mit. Az túlzás lenne, hogy erőlködnék de nem megy... nem tudok mit írni. Pár karácsonyi fotó tőlem.... feldíszítem a blogot. :3

2013 Anime karácsony

Az idei év utolsó rendezvényén vettem részt... a The Legend of Korrából voltam ismét Tahno, a pro-víz-bender. ^^ Nem volt olyan hű de kurvajó féle con, de nagyon örültem, hogy kinn lehettem a barátaimmal találkozhattam, mindenkit kicsit megszeretgetthettem. Készültek troll fotók, rendes fotók, stúdiós képek, videók és a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy kaptam egy egyéni személyemre szabott titkos ajándékot! Egyszerűen zseniális és életemben nem kaptam még ilyen kreatív dolgot, senkitől sem. Bár én mindig félek, hogy mit kapok, mert lehet hogy rosszul fogok reagálni, itt is az elején kicsit pánikoltam, hogy ajaj, kezdődik. Eleinte nem is akartam kinyitni és tétováztam, hogy mi legyen.... de aztán erőt vettem magamon és kibontottam és elöntött az az érzés, amit nagyon régen éreztem gyerekkoromban. Örültem és meglepett voltam és asdfghéjkh nem tudom szavakba önteni. Szóval köszönöm a titkos mikulásomnak az ajándékot, jó helyre tettem és mindenkinek, akikkel összefutottunk! Jövőre folytatódik a kalandozás. :3

Itt egy kis random troll zenés videó rólunk: 

December 11.

Újra itt... vegyes érzésekkel vagyok főleg.
Lassan meghalnak a kedvenc blogjaim... nem értem mi van mostanság. Elfogytak az írok, kifogytak a mesélni valók, eltűnt majdnem mindenki, valahogy nem tudom elhinni, hogy a gazdasági válság lenne az oka. Reménykedem, hogy majd jönnek még bejegyzések és szép hosszú posztok, de nem sok változás van, azóta sem. :( Ez most a legfontosabb ami az eszembe jutott, egyébként, éppen a tegnapi napom egész végig arról szólt, hogy elpusztulok olyan beteg vagyok... fájt a jobb oldalam, ha feküdtem, ha ültem, ha álltem sehogy sem volt jó. Nem az éhezés volt a probléma, az éhség érzetet megtudom különböztetni ettől. Ez fáj-időnként szúr és nyom, elől és hátul is, biztos a belső szerveim pusztulásnak indultak hirtelen.... Nem értem mi ez és mi történik velem. :S De azóta már rájöttem emésztési problémáim vannak és ezért pusztulok el, még pontosan nem tudom mi okozhatta, de már javult az állapotom. Annyira szörnyű, hogy minden bajunk van és nem tudjuk azonnal, mire meg ráeszmélünk... addigra meg már 3x meghaltunk. Nem vagyok betegeskedő típus, de ez most rendesen kikészített.

Holnap van a szorgalmi időszak utolsó napja, legalábbis nekem, aztán jönnek a vizsgák. Előre is utálom az összeset! :( A héten, ha nem lesz velem nagyobb baj akkor megyek Animekarácsonyra... még tervezés alatt, hogy miben, utána vagy egy közös mozizás lesz vagy korizás még nem tudom. :S Majd meglátom. Tanulás helyett viszont újra felfedeztem az olvasás gyönyörűséges érzését, egy közel 1200 oldalas kötetben mélyedtem el, jelenleg a 292. oldalon tartok és szószerint falom az oldalakat... nem tudom letenni a könyvet. Annyira jó, hogy most amikor mindenféle nyüszögésem van leülhetek és szabadon bűnözhetek olvasással, fantasztikusan jó érzés megfeledkezni a világ állandóan rángató dolgaival és elmerülni ennél jobb dolgokban. Ja, hogy még nem mondtam mit olvasok öhm, hát a Kardok viharát, G.R.R.Martin tollából. Az előzményeket láttam a film verzióban, ami nagyon jól adoptálja a könyvet, szerintem. ^^
 
 Egyébként én sem tudok most miről írogatni, totálisan üres az agyam....Ja de van valami ami nagyon izgat, már egy ideje... azon tűnődöm egy csomó ideje, hogy bennem rengeteg nyomot hagynak mások művei, legyen akár az egy félmondat egy blogon vagy egy szép alkotás, amit favolok devin. Vajon az én dolgaimra felfigyelnek mások? Hagynak bármilyen üzenetet vagy gondolatot a fejükben? Képesek rá a szavaim vagy az alkotásaim inspirációt gyújtani másokban? Képes vagyok valamire azon keresztül, amit csinálok? A rossz ebben, hogy soha nem tudom meg rá a választ.

December 6.

Oik! :D

Jó rég óta eltűntem... de most újra itt. A mai nap kicsit katasztrófálisan ment, mert emberek közé merészkedtem én... igen. Az utóbbi időben nagyon antiszociális lettem, még jobban, mint voltam. Sajnálom, de ez van, annyi a bunkó-paraszt-suttyó-tirpák-petyhüdtagyú-balfék-sötét-görény-retardált gyík, hogy mindegyiküknek osztanám a parasztlengőket, egymás után sorozatban, hátha segítene rajtuk. Szóval ocsmány és korcsok a köznépek, erre jöttem rá. 

Vissza a mainline storyhoz, a madaras teszkóban voltunk, legyen a neve Ósan. És be kell valljam többször kaptam agygörcsöt, mint általában egy hónap alatt összesen! Percenként, volt valami... kikészültem, ezért ma kicsit alkoholizáltam, de beton erősségűt. Most nagyon könnyűnek érzem magam, mint egy héliummal töltött lufi, kellemes ez a lebegés, de azért nem szálltam el az intenzívig, meg a detoxig... akkor nem itt írkálnék. Höhö. Nos ugorjuk át a világ utálatomat és az ostoba véglényeket. Semmi izgalmas nem történt, igazából nem tudom, mit akartam itt mesélni, lényegtelen. Gyerekek, nem vagyok képben, de kurvára. Írok ami eszembejut, sajnálom, nem tudok gondolkozni, blokkol az alkohol.... de nem bánom, lehet nem is kell most.

Mindegy lesz parókám, januárban itt is lesz ha addig nem téved el a picsába a világkörül, remélem szeretne ideérni. Hú baszki nagyon csúnyán írok... bocsánat érte, de kurvára nem tudom most nem leírni, amikor kell, oda illik a szövegbe. Pocsék-fosszar bejegyzés lesz hahahahahahaha! Kék lesz és kínából jön és a Dmmd-ből leszek Koujaku, mint már párszor leírtam ezelőtt. A jelmez 75%-ban kész van szóval, erre lassan pipát tolhatok és törhetem a fejem a többin, meg hát a megoldásokon. A hülye Perzsa herceg sok fejtörést okoz, mert nem jó anyagokat próbálok meg összerakni és nem akarom elbaxni. Majd lesz valami, nem tudom, de egyenlőre még van idő. Ja és Tamina hercegnőm is lesz, szóval ne akarjon senki az lenni, úgy mint a Willnél, mert mostmár mindenki elfogok küldeni oda! Múltkor is olyan kínos szituk voltak... nem voltam ura a szitunak.... ezen változtatnom kell sürgősen és fogok is! ^^