Üdv Népek!
Össze vissza van most erőm írkálni, rapszódikus üzenmódban.
Ismét sűrű hetem volt... szinte már kezdem megszokni, hogy nem vagyok jóban az idővel, valószínűleg nem jól osztom be. Vagy csak egyszerűen sok dolgom van, nos mind a kettő. Apró szösszenet írásokra volt időm és erőm a héten. Nem tudok mit tenni, ennyi van. Élek, nem virulok, inkább csak szürkülök, kezdek átmenni élőholtba... az életkedvem meg hagyjuk inkább. Egy kitömött döglött állatban is több élet van, mint bennem.
Ma is volt egy beszélgetésem, amitől jobban érzem magam. Utána hazafele menet megláttam Narit is, majd este még 3 ember beszélgetett velem. Felrajzoltam a jelmezre a mintákat, már csak festeni kell. És máris rohanok lassan aludni, meg enni, meg fürdeni mert reggel indul tovább a hajtás. Amilyen jó indult a nap olyan pocsékul érzem magam, jó hír kezdem kinőni a szuiciditást. Továbbá kitakarítottam a szobámat, szeretetlenségemben és magányomban, pedig másoknak készítek ajándékokat. Este a díszpárnákkal alszom, mert, úgy kevésbé érzem magam egyedül. Az iskolai órákra is csak azért fogok bejárni, hogy rajzolhassak, ez a tanulság for me.
A diplomázáshoz kitaláltam a témámat, már csak neki kell essek. A parafatáblámra, sorban tűzöm fel a fontos és kívánságos dolgokat, persze nem halmozom el, hogy használható maradjon. Továbbra is utálom a hosszú hajamat és igen tényleg le lesz vágatva, amint megvolt a jelmezes fotózás. Kábé nyáron valamikor, utána zselézve és waxolva lesz, barátkoznom kell az érzéssel. Nem, nem lesz ask fm.-em sem most sem soha, mindenki elér itt-ott. Érjetek be ennyivel. Szét fogok esni, ráadásul kezdem érteni, hogyan működik a tumblr :D. Még ami van bemásolom ide és mentem, borzalmasan szar poszt volt ez... érdemes volt ma is felkelni kb.
Február 26.
Végre most sulizás közben, van egy csepp időm írni egy keveset. Nagyon megy az idő, és alig haladok... egyszerre a munka, az iskola, a barátok és a szabadidős elfoglaltságaimat kordában tartani időnként teljesen lehetetlen. Mindig valami áldozatot kell hozzak, valamit, valamiért alapon. Van, hogy az alvásról, az evésről, a barátokról vagy valamilyen tényezőről mondok le, hogy tudjak létezni. Utóbbi időben, mint látható volt a blogra más egy kis időm sem maradt legnagyobb bánatomra.
Össze vissza van most erőm írkálni, rapszódikus üzenmódban.
Ismét sűrű hetem volt... szinte már kezdem megszokni, hogy nem vagyok jóban az idővel, valószínűleg nem jól osztom be. Vagy csak egyszerűen sok dolgom van, nos mind a kettő. Apró szösszenet írásokra volt időm és erőm a héten. Nem tudok mit tenni, ennyi van. Élek, nem virulok, inkább csak szürkülök, kezdek átmenni élőholtba... az életkedvem meg hagyjuk inkább. Egy kitömött döglött állatban is több élet van, mint bennem.
Ma is volt egy beszélgetésem, amitől jobban érzem magam. Utána hazafele menet megláttam Narit is, majd este még 3 ember beszélgetett velem. Felrajzoltam a jelmezre a mintákat, már csak festeni kell. És máris rohanok lassan aludni, meg enni, meg fürdeni mert reggel indul tovább a hajtás. Amilyen jó indult a nap olyan pocsékul érzem magam, jó hír kezdem kinőni a szuiciditást. Továbbá kitakarítottam a szobámat, szeretetlenségemben és magányomban, pedig másoknak készítek ajándékokat. Este a díszpárnákkal alszom, mert, úgy kevésbé érzem magam egyedül. Az iskolai órákra is csak azért fogok bejárni, hogy rajzolhassak, ez a tanulság for me.
A diplomázáshoz kitaláltam a témámat, már csak neki kell essek. A parafatáblámra, sorban tűzöm fel a fontos és kívánságos dolgokat, persze nem halmozom el, hogy használható maradjon. Továbbra is utálom a hosszú hajamat és igen tényleg le lesz vágatva, amint megvolt a jelmezes fotózás. Kábé nyáron valamikor, utána zselézve és waxolva lesz, barátkoznom kell az érzéssel. Nem, nem lesz ask fm.-em sem most sem soha, mindenki elér itt-ott. Érjetek be ennyivel. Szét fogok esni, ráadásul kezdem érteni, hogyan működik a tumblr :D. Még ami van bemásolom ide és mentem, borzalmasan szar poszt volt ez... érdemes volt ma is felkelni kb.
Február 26.
Végre most sulizás közben, van egy csepp időm írni egy keveset. Nagyon megy az idő, és alig haladok... egyszerre a munka, az iskola, a barátok és a szabadidős elfoglaltságaimat kordában tartani időnként teljesen lehetetlen. Mindig valami áldozatot kell hozzak, valamit, valamiért alapon. Van, hogy az alvásról, az evésről, a barátokról vagy valamilyen tényezőről mondok le, hogy tudjak létezni. Utóbbi időben, mint látható volt a blogra más egy kis időm sem maradt legnagyobb bánatomra.
Kis pihenés miatt, meglógtam az egyik óráról, gépezni kicsi hogy azért na legyen már valami jó is ebben a napban. :) Megfőztem a kis poros levesemet és lassanként meg is fogom evetkézni....
Február 25.
Cosplayes látogató volt ma nálam, kaptam egy kis lelki erőt.
Dilemmákba estem....suli vagy munkahely melyiket válasszam?
a, egyik sem
b, suli
c, munkahely
d, mind a kettő
Február 25.
Cosplayes látogató volt ma nálam, kaptam egy kis lelki erőt.
Dilemmákba estem....suli vagy munkahely melyiket válasszam?
b, suli
d, mind a kettő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése