2014. március 24.

Március 24

Üdv.

Nagyon pocsék nap a mai, egész napos pihenésemet délután 13.15 kor megszakítottam és felkeltem, de nagyon álmos voltam és nyűgös is. Elmentem megmártóztam, hajat mostam, magamba diktáltam némi ételt is. Felöltöztem és olyan 15 óra körül fényképezőgéppel a táskámban megindultam a világba fotózni, sajnos annyira rossz idő fogadott, hogy eszembe sem jutott elővenni a kamerát a táskámból. Fújt a szél, hideg volt, nagy esőfelhők... esélytelen volt a dolog. Haza vergődtem olyan 16 körül és azóta atompusztulat van nálam. Semmire sincsen erőm, levegőt venni is terhes, nem esik jól semmit sem tenni. Még amit szeretek, az sem érdekel. 

Ez már a vég... megpróbáltam a gépre feltenni egy játékot, de nem jött össze, mert befagyott tőle a rendszer. Ezentúl letöröltem egy csomómindent és még mennyit kellene. Olvastam egy fél órácskát a trónokból és angoloztam egy órát, de az is ilyen kb. csak tegyek valamit, mert elpusztulok volt. Nem tudom mit fogok így elérni az életemben, egy rakás talicska kecske golyónak érzem magam. Látvány nélküli zuhanórepülésem kezdetét vette, remélem nem fog annyira fájni.

A blogot sem írom, már egy ideje, főleg mert nincsen mit, meg lehet hogy ebből is kinőttem és én is az elhalálozó bloggerek listájára leszek felvésve.... Nem vagyok túl vidám és nem látom létezésem és munkásságom értelmét sem... úgy érzem mindenkinek szétosztottam, amim volt és semmi sem maradt meg belőlem. Napról napra kevesebb életerő marad bennem, egyre kevesebb mosoly és a régi álmodozó énem is kezdi a meséket elfelejteni, szóval köszönöm a világnak, hogy a pusztulás felé sodor....



Utolsó dobbanás

Nyers fémes csattanások
 egymás után monoton ritmust alkotnak,
Lassan dobbanó szív szapora
 szusszanata fogyakszik egyre rohamosan,
Hideg fém hatol lassanként a kamrákba,
 s hirtelen átszúrja a pitvarokat,
Megáll a vad lüktetése,
 már szivárog forró karmazsin színű vére.

(P.B. 2013.12.09)
 
 


2014. március 20.

Március 19

Üdv emberek!

Rendhagyó dolognak számít, amikor már van egy kis időm, szóval jöttem blogolni egy kicsikét. :) Rájöttem, hogy nem csak nem jól osztom be az időmet, de még lusta is vagyok. A lustaság is relatív, inkább írnám fáradtságnak, mert soha nem tudom rendesen kipihenni magamat. Szóval ez van, nem vagyok valami tudatos, bár igyekszem változtatni magamon és az életemen. Kezdem magamat rászoktatni a rendre és a rendszerességre, arra hogy most erre ennyi időm van és eddig és nem tovább. Muszáj gyakoroljam ezt a merev betartom-ságot, különben szétfolyok, mint a vizecske a tenyérben. :I

Hát amióta nem voltam itt fenn a web-tér-hálós betű tenger és halmazok közt, sodort magával az élet, megjegyezném hogy, néha szánalmas és nagyon kurva unalmas sodródni az árral. Néha megéri egy-egy szép kövér hullámért, de egyébként, meg jobb csónakban lenni vagy még jobb a parton. Nézni, ahogyan sodródnak az emberek a vízzel. :) Viccet félre téve, amikor nem vagyunk benn, akkor be akarunk menni, amikor meg benn vagyunk mennénk kifelé, érdekes milyen hülyén működik az ember. :S Sosem voltunk egy normális faj, kinek jutna eszébe kitalálni egy villanykörtét, ami nem működik elektromosság nélkül. Durva, hogy kitalálunk mindent és mindig kell hozzá valami, plusz hogy működjön is. Nem vagyunk olyan okosak, mint gondoljuk, szerintem.

Az élet azt a szituációt tette elém, hogy októberig leszek ott a munkahelyemen, legalábbis ha nem szorulok rá, nem szeretnék ott maradni. Jelen pillanatban ezt tudom most mondani, szeretnék minimum egy nyelvvizsgára meg egy jogsira valót összeszedni, a többit meg majd meglátom mibe szeretném fektetni. :) Persze csak jó befektetéseket szeretnék csinálni, mint például ( ezek megvalósultak) parafatábla a falamra, lézeres nyomtató, fülhallgató, matrac stb. Ja igen, úgy matrac van az ágyikómban, 14 év után ki lett dobva a kakkenné préselt szivacsom, helyére került egy rugós matrac és nagyon király! Még hozzá kell edződnöm kicsit, mert furcsa ez a kényelem, a régi kifeküdt szivacsos megoldás után. Szóval, mostmár nem leszek gerincbeteg jó esetben, remélem. :) A következő, majd a székem lesz vagy mostanság vagy később, csak azt a széket amit kinéztem, az sokba kerül és a székeknél mindig félek, hogy megbánom, ami most van annyira nem rossz, de jónak nem mondanám, mert hosszútávon nem lehet rendesen ülni benne, mert elfárad az ember mindene. :)

Suliban, hát a farkas és a három kismalac esete fordítva, mindenemmel azon vagyok, hogy elstartoljak onnan, elmúlt a nagy szerelem és elhivatottságom. Szeretnék mihamarabb végezni... letenni a diplomát és puszi, köszi, csá. :D Szakdolgozatom témáját kifundáltam, elkezdtem kidolgozni is nagyon alaplángon, a papírokat meg majd, nagyon hamarosan elindítom, április közepéig legkésőbb. ^^ Nem akarom idén is elbukni, mint a múltkor, az nagyon csúfos volt. :c A többi tárgyat megcsinálom simán, terveim szerint.

Annyira gyorsan mennek egymásután a napok, utálom őket. Időnként, jó hogy pörgés van és nincsen megállás, de egyébként meg nagyon szar, nem tudok találkozni azokkal akikkel jó lenne vagy nem is akarnak ez a másik opció. A születésnapomon rengetegen írtak nekem, tök jó érzés volt ennyi embertől egy kedves mondatot kapni, bár nem fogok elfolyni a székről tőle, de jól esett. ^^ A születésnapomkor megfogadtam, hogy új filozófia szerint fogom élni az életem, aminek a jelmondata: Ez nem az én gondom. Hasznomra fog válni, a sok mindenki terhe után, hogy nem cipelem magammal mindenki baját-bűnét-bánatát. Eddig szuperül működik és kezdem élvezni is, ennek a mondatnak a hatását! Újítást is véghez vittem a kis szánalmas életemben, nem én vártam az ajándékokat, hanem én szerettem volna adni másoknak. Meg is fogják kapni, amint tudom oda adom nekik vagy ha jelentkeznek értük, addig itt fognak díszelegni nálam, legrosszabb esetben nálam marad és annyi lesz a hozzáfűzni valóm, hogy nem az én bajom. :3 Majd még a cosplayes meglepiket is, el kell valamikor kezdjem, őszintén szólva, hogy én fogok kapni azt kétlem.... de meglátjuk, nem bízom semmiben sem ilyen téren. Ilyen lettem. :I

Ha már cosplay és jelmez, akkor jelentem 10 nap és kész leszek teljesen Koujakuval, a karddal nem leszek meg... mert béna vagyok, de a többi faszalesz! ^^ Nagyon hajt belül valami, hogy nagyon minőségire csináljam meg, annak ellenére, hogy nagyon nehéz kombókat választottam, de meglesz! ^^ Remélem nagyon fognak majd szeretni akik lesnek, ha kész lesz....tévedés ne essék, én nem hírnévért csinálom. Egyszerűen szeretem a kihívásokat és jól érzem benne magam. És örülök, ha mások esetleg örülnek, hogy úúú baszki, életre kelt a kedvencem... stb. :3 Én is szoktam mindenkire és a megoldásaira csorgatni a nyálam, szóval nekem tökre örömet tud okozni vagy fel tud dobni, ha olyan jót képes gyártani. ^^ Versenyezni is szeretnék...meglátjuk.

Rajzolni és fotózni alig van időm, annak ellenére, hogy most már egy szintre sikerült eljutnom. :) Magamról szoktam kattintani pár képet, ha van rá kapacitásom.... persze, mert egyre hosszabb a hajam és van egy varázsa, persze csak addig tartom majd meg, ameddig meg lesz a cosplayes fotózások és utána majd, megy nyáron a kukába, mert rövid hajat szeretnék végre. :3 Sokkal pasisabbnak nézek ki, pláne úgy, hogy most már állandóan kell borotválkozni. Ha elfelejtek sem nagy katasztrófa, kezdek rájönni, hogy nem olyan rossz dolog ez a kis borosta téma. Változnak az idők... én is, kezdek felnőni, bár soha nem akartam. Ezvan. :P És elárulok egy kis titkot magamról, van tetoválásom, aki tudja az tudja aki nem, annak meg jó reggelt. ^^ Képet nem fogok direktbe kitenni róla, de néha lehet hogy ki villan majd, elkerülhetetlen. Büszke vagyok rá és szeretem nagyon és nem lesz belőle több, elég ez az egy! Reméljük a jövőben is így fogom gondolni. X'D

Elálmosodtam, a mondani valóm is elfogyott kiteszek pár vegyes képet... :D 
Have fun!











2014. március 7.

Március 06

Heyhó! :)

Bár itt inkább csak hely van, sem mint hó. Semmi sincsen és sok minden van, ennyivel tudnám jellemezni, ami mostanság van körülöttem. Ha itthon vagyok, gyorsan elmegy az idő, ha nem itthon, akkor meg nem akar telni. Mocsok egy játék... nem szeretjük egymást az idővel. :S

Kezdek kijönni a blogolásból is olyan értelemben, hogy nem tudom már miről írjak. Mert, már semmi újat nem tudok mondani, adni, stb. Beszürkültem... elvitt a hétköznapok rohanása, a sok teendő amit egymás után űzök és szüntelenül csak jönnek szembe. Másoknak csinálok ajándékokat, gondolkoztam azon is, mi lenne ha nem adnám oda és megtartanám magamnak őket. Nem megy, nekik lettek készítve... nem tudok ekkora mocsok lenni, nem megy. Szóval majd odaadom őket, de nem írhatok még róluk semmit sem. :c

Ma megpróbáltam kesztyűt varrni, és totálisan katasztófális lett, elment a negyed napom rá,végül a kukába dobtam, ennyit ér. A szabásmintát, amit gyártottam, is utána fogom dobni kb. Szóval ezt még hanyagolom, ezt még nem tudom megcsinálni....:s Vagy csak szimplán béna vagyok hozzá. Mindegy is nem érdekel az egész.