Mókás dolog még létezik a blog oldal... azon tűnődöm ez addig létezik amíg akarom?
Ami már megteremtetett nem törlöm, hiszem egy idei ez volt az életem egy olyan projekciója, ami a maga szépség hibáival, de teljes volt... Egy olyan univerzum ami, dimenziókat nyitott meg, kapukat térben és időben, amelynek célja a belső űrvilágom. Azóta ez a világ már régen más, nagyon, merőben! De a kapu még mindig létezik, azonban már a cél kiüresedett forma csupán. A napokban gondolkoztam azon, hogy az végtelen-idő kifogyhatatlan tengerén régen hogyan hullámzott kis ladikom. És most a valóvilág könyörtelen percei kegyetlenül kattognak a fejem felett, lökdösve egyenesen a hol-nap telhetetlen éhségébe. És csak mennek-mennek a napok egymást váltva, amíg hónapokká és végül évekké gyűlnek össze. Végük csak marad valami megfoghatatlan csalódottság, hogy ez ennyi volt. Ez érzem? Most, hogy a billentyűket újra koptatom és közben arra gondolok, mennyi időm nem volt írni és mennyi mindent lett volna érdemes, valahol bánom... de nem szomorkodom miatta hiszem mindig jön valami új, ami ismét a boldog-balgaság ösvényén visz minket egy újabb ismeretlen táj felé.
Ami már megteremtetett nem törlöm, hiszem egy idei ez volt az életem egy olyan projekciója, ami a maga szépség hibáival, de teljes volt... Egy olyan univerzum ami, dimenziókat nyitott meg, kapukat térben és időben, amelynek célja a belső űrvilágom. Azóta ez a világ már régen más, nagyon, merőben! De a kapu még mindig létezik, azonban már a cél kiüresedett forma csupán. A napokban gondolkoztam azon, hogy az végtelen-idő kifogyhatatlan tengerén régen hogyan hullámzott kis ladikom. És most a valóvilág könyörtelen percei kegyetlenül kattognak a fejem felett, lökdösve egyenesen a hol-nap telhetetlen éhségébe. És csak mennek-mennek a napok egymást váltva, amíg hónapokká és végül évekké gyűlnek össze. Végük csak marad valami megfoghatatlan csalódottság, hogy ez ennyi volt. Ez érzem? Most, hogy a billentyűket újra koptatom és közben arra gondolok, mennyi időm nem volt írni és mennyi mindent lett volna érdemes, valahol bánom... de nem szomorkodom miatta hiszem mindig jön valami új, ami ismét a boldog-balgaság ösvényén visz minket egy újabb ismeretlen táj felé.
Csend honol itt, akár csak a szobában. Az idő vasfogainak rémisztően tökéletes monoton kattogása, ami ezt kontúrozza. Viszont a ilyenkor, amikor a környezetben nagy a csend bizony mondom a lélek hangos! A maga furcsa lefordíthatatlan módján érzések és képzetek formájában tombol akár egy vad vihar. Erős széllökésekkel, tűként szétpattanó esőcseppekként, ablakokat megrázó mennydörgésként és félelmetesen cikázó isteni villámokkal. Mégis az elemi-ösztönös erőszakosságában ott van valami megfoghatatlan finomság egy kvintesszenciális szusz, ami olyan könnyed, mint egy pillangó szárnyától meglibbenő porszem. Mégis ilyenkor mi van??? Egyszerű a kérdés.... mégis a válasz bonyolult. És még ha csak azt mondanám, hogy Semmi, ugyan! akkoris az valami, hiszem úgy adtam neki formát a nem formával írtam le... akkor bizony mégis csak valami? Igen az, hiszen van. És ennél a pontnál tovább nem is érdemes tovább elemezni.
*filozófiai tézisek és a spkuláció vége*
Szóval, visszatérve az eredeti fonalra. Lassan mindenki eltűnik, én is eltűntem, habár próbálok életjeleket hagyni, bár már messzemnőkig nem célom ezzel az mint régen, hogy így nyissak ajtókat, hogy megtaláljanak. Inkább ez a metakommunikáció átfordult abba a ténybe, jeleket adok ezzel jelezve azt akit érdeklni még élek, de már nincsen benne talán az a görcsösség, hogy majd megtalálnak....
"Mert az akarja azt, hogy megtalálják: aki, el akart veszni és azt akarta hogy találják végre meg! Így jusson hozzá a figyelemhez, amit sosem adtak volna neki önként!"
Úgy érzem ennek a végzetesen butarészemnek vége, mert ha igazán kell a figyelem, akkor Kérek! Akár azzal, hogy instagramon egy pár percre live adást indítok, azonnal kapnék is... de minek? :D A lényeg a lényeg, arra gondoltam a sorok mögött ami lehet eddig nem derült ki még (remélem)... Szeretném folytatni a blogolást, rendkívül jó időtöltésnek gondoltam és most is annak gondolom... /a hasznosságát nem firtartom, kinek-mi az/
Egyetlen bajom az idő... ha megint visszazökkenek a régi kerékvágásba, akkor már lehet a saját létemet fogom veszélyeztetni, mert jelenleg annyi dolgot viszek egyszerre a hátamon, hogy már szuperhősnek érzem magam, ha az időbeosztásba beletudok préselni egy órás találkozót vagy szociális életet. Amire egyébként lenne igényem, de nagyon is hiszem a Mérleg Ascendensem belül állandóan szeretne kommunikálni, létezni és belemerülni a levegő elem állandó mozgásába és rezgésébe... viszont ez az esetek 95%-ban nem sikerül, mert még mindig vannak dolgok, amiket még bőven tanulnom kell magamról és a világról is. Ilyen többek között az idő...sosem volt és lesz a miénk, mi csak a folyamányai vagyunk két pontja között.
Nem titkos vágyam... jó lenne olyannak lenni, aki mindenben profi. Van ilyen ismeretségem a földön, mindenben tip-top, imádni való ember, rendezett, minden határidőt tart, és a munkái is kiválók, ezentúl jól néz ki, jól érzi magát és ezt is sugározza... Szeretnék én is ilyen lenni....van ami már menni fog, de szeretnék én is ennyire összeszedett lenni. És akkor ezt a listát bővíteném ki a bloggal meg annyi minden mással is csak.. a mágikus hét szó: HÁT EZ MAJD NAGYON JÓ LENNE HA.....és nem is kell folytassam.
Viszont a kollektív tudatról elszakadva, van olyan amit élőben folytatnom kell és nem tűr halasztást.
Lehet felbukkanok még, de lehet hogy nem ellenben, esténként amikor még van annyi erőm, hogy frissen tartsam a szellemet belül olvasni szoktam, blogot is olvasnék ha lenne még élő. :)
Lehet felbukkanok még, de lehet hogy nem ellenben, esténként amikor még van annyi erőm, hogy frissen tartsam a szellemet belül olvasni szoktam, blogot is olvasnék ha lenne még élő. :)
