Május 27.

Üdv népek! :D

Ma egésznap Garfield voltam, lustulás a négyzetre emelve szinten, kicsit a végére már frusztráló volt a semmit tevés, de nagyon jól esett, és volt is hatása. Elővettem a gitáromat is és az elszakad húrt, megjavítottam és visszatettem a helyére Ottókára. És a megpimpelt elszakadt húrnak, most a legszebb és legtisztább a hangja olyan kis fényesen zengő, hogy jó érzés volt pengetni, bár könnyen hangolódik még....

Nagyon régi szokásomat vissza fogom emelni ide a blogra, tehát lesznek képek is mindenféle dolgokról, hogy kicsit hangulatosabbá varázsoljam a falat, mert tök csupasz szegény már egy ideje. Plusz tudom, hogy van aki már nagyon hiányolja a rajzaimat és verseimet is... :3 Versekkel nem tudok szolgálni, nem érzem magam olyan jó írónak, ezért nem is írtam már régóta. Plusz sok versemet inkább letagadnám, mert szörnyen gyerekes és semmi mondandója nincsen. :S A rajzok hát.... nos, valami hasonló... semmit sem fejlődtem benne, főleg mert nem ültem le rajzolni, már jó rég óta. Viszont, nagyon sok refencia képet gyűjtögettem, meg segédanyagokat, hogy megértsem az anatómiát, a test vonalait, mi hova tart és hová tapad, feszül és dudorodik. :P

Tovább haladtam a jelmezzel is, megszegtem a foszló anyagot és felvettem, ahogyan kellene rajtam álljon és csodák csodájára előre sikerült, olyanra mint a képen... szóval nem voltam miatta szomorú. :3 

Megpróbálkoztam ma a cell-shade színezéssel is és botrányosan rossz lett, ezért inkább kiszíneztem egy picit, ahogyan jónak láttam. Az egyiket elmentettem, a másikat nem... mert nem kell mindent sajnálni alapon. A tumbrl-ön meg a devin órákat szörföztem és meglestem a kedvenc rajzolóimat, próbáltam megérteni mit-miért-hogyan szoktak ők a saját kis világukban és rájöttem, hogy továbbra is elképesztőek. Sok külföldit szeretek és vannak szerencsére magyarok is, őket ilyen kis gyöngyszemeknek tartok. 

Az angyalkámat próbáltam újrafesteni nos ilyen lett...

Mai digital média részleg gyakorlása...
van még mit tanulni... :I

Devis ajánlós rovat  (A magyar alkotókról szól)

Panka: Ő az a nagyon tehetséges alkotó, aki olyan szépséges arcokat és angyalokat rajzol és fest, hogy bármilyen kedvemben vagyok a munkáit nézve mindig nagyon elmerengek és rájövök, hogy ezért érdemes alkotni. Szóval szeretem a hölgyet és a munkáit. Pár szóban: tündérmesés, elmerengő, angyali.

Nami: Aki, úgy bánik a vízfestékkel, mint ahogyan senki sem. A kis ball jointos babáról, meg olyan fotókat készít, hogy az nem semmi! A darkos, hűvös képei ugyan olyan ütősek, mint a barátságról és összetartozásról szólóak, nagyon jól tudja megragadni a pillanat kockákat, érdekes, hogy a képein érzékelem azt, hogy picit távolságtartóak.... legalábbis nekem. Pár szóban: ezerszínes, hangulatos, távolságtartó.

Maxi:  A technikai vegyítéseitől mindig csak ülök és tátom a számat, a flat coloros, régiesített képeit is ugyanúgy szeretem, mint a színeseket. Maxi karaktereiben van valami megfoghatatlanság. valami kis titok, amitől az ember szeretné fejtegetni, hogy akkor most mi is van. Pár szóban: titokzatos, vegyített, állatkás.

Eenii: Őt azért becsülöm nagyra, mert mindig képes tovább lendülni, emelett lelkes és nagyon ügyes, belevaló blogger. Nagyon kedves és sajátságos, barátságos szép képi világba önti, az érzékeny kis karaktereivel, azt ami éppen foglalkoztatja. Arról, nem is beszélve, hogy képregényt is készít, meg olyan animációkat, amilyeneket én soha sem fogok. :D  Pár szóban: bájos, kedves és kis finomkodó.

Mára ennyi minden jutott eszembe, lehet a jövőben mindig írok valami kis rövid ajánlást valakiről... hogy valamit tegyek azokért, akik alkotó művészek és nem kapnak elég supportot. :) Ha én lusta vagyok dolgokra, akkor legalább ennyit megtehetek másokért. :3

Május 26.

Nem mentem be ma dolgozni.... upssz. A héten már csak csütörtökön megyek be dolgozni, aztán hétfőn majd aláíratom a munkás papírosomat és viszlát munkahely! :'3 Tévedés ne essék annyira azért nem szertettem ott lenni, remélem szidják a hátamat, ez van a diák munkások ilyenek, és így is én még félévet voltam ott, szóval ha nem tetszik nekik, akkor nos. *insert káromkodás here* <3

Helyette lefordítottam a maradék oldal szöveget, kisebb-nagyobb segítséggel és most majd nem sokára lektorálom, amit írtam és küldöm is el emailben, legalább ez az egy tárgyam legyen meg.... vagyis hát legyen meg minél több. :P Meglátjuk mennyire tudom megbeszélni a tancikkal. :) Közben elküldtem a javított verziót. :))

Megjött ma délután a borvörös paróka és asfdfghj, nagyon tetszetős, bár még messze a final formjától. :D

 

Kakken webcamos képecske, de nem baj a semminél jobb.... háttérben a kupival, ami egy darab sötétítő függöny, meg random cuccaim a falakon. Egyébkén annyira nincsen is kupi a szobámban, na-jó talán csak egy kicsit van, de nem gázos még nincsen ingerem, hogy elpakoljak. Majd hamarosan lehet, hogy lesz, ha sokat gondolok rá. :D Holnap megvarrom a jelmez maradékjait és neki állok majd ékszereket csinálni. :3

Május 25.

Sokat javult a kedvem péntek este óta. Szombaton akár hiszitek vagy sem, de leléptem a munkahelyemről, mondva azt, hogy kevesen vannak ma és tutira nem fogok itt ülni. Fél kettőkor úgy elhúztam, hogy csak na! És ez az apró mozzanat, most egészen odáig repített, hogy nem izgat ki hogyan osztja be az idejét. ha én nem megyek akkor nem megyek, ha utálni fognak, ha nem. Leszarom! Nem az én bajom.... túl sokat törődöm másokkal. miközben velem meg senki sem, vagyis nagyon kevesen! <3 Ennyit rólam, a halak pasi, aki 2 nap után nem bírja el élni önállóan... de mindig próbálkozik. :D Érdekes is, és egyben ez a tragédiám is.

Szóval szombaton hazaértem, délutánra felkaptam a fotós táskámat és elmentem a Budai várba a cosplayes barátaimat fotózni a szettjeikben és el kell mondjam, tök jó volt. És büszke vagyok magamra, hogy mertem nemet mondani, arra amit nem akartam és azt tettem, amit akartam. :D Gyakrabban kellene ellenkeznem, kár hogy gyáva vagyok... de majd változtatok ezen is. Estére elfáradtunk elmentünk egy újabb lehetséges főhadi szállásra, bezabáltunk visszanéztük a képeket, aztán elindultunk hazafele. :)

Ma reggel gyereknap alkalmából megjutalmaztam magamat egy usb végű billentyűzettel, jófélével és utána jó gyerek módjára neki álltam fordítani a fősulis feladatot, mert nem akarok a többiekkel kitolni, holnapra kész is lesz a 4 oldalnyi angolból magyarra fordítás, buddhista szentirat szövegekből. :3 Behozom magamat, megoldom ezt az iskolás dolgot is nem fogom hagyni elúszni! Nem baj ha tovább kell maradjak, addig is lesz diák bérletem... de nem örülök, hogy így lehúztam. De valamit valamiért, semmi sincsen ok nélkül, ha nem megyek dolgozni, soha nem lett volna saját szobám! Szóval ezért megérte egy évet csúszni, akárhogyan is lesz a vége ennek az egésznek.

Észrevettétek kezdek visszatérni a blogra? :3 Az élet apró örömei...
Most megyek házit írni, megszállt a szent lélek... nem tudom mi van velem. biztos az agyamra ment valami. Ja és mellesleg most már elárulom nektek, tavaly október-november környékén, azért volt a nagy meglepim hogy tetoválásom lett! :3 Ezzel leptem meg magamat még születésnapomra! Szóval mostmár nekem is van sajátom és magam miatt akartam és imádom. <3 Nem több nem lesz, egyenlőre. <3 Igen, menő vagyok és még van bőven ez az a tarsolyomban. ;)

Na, jóéjt, remélem már nem tudtok aludni. :'D

Május 23.

Eltűntem minden honnan... sok mindenen gondolkozom és arra eszmélek fel mindig, bármi is az amin éppen jár a fejem, nincsen benne sok vidámság. Ahogyan belül bennem sem, hiába minden. Akire szükségem van nincsen velem, amit szeretnék mindig messzebb úszik amint közelebb lépnék felé. Annyi minden van bennem és mégis, örökké kevésnek érzem magam belül. Emellett unalmasnak és érdektelennek, én azt gondolom az emberek így látnak... és most jön a java akármennyire is tűnhet úgy, hogy megbízom mindenkiben... senkiben sem bízom, sőt még magamban sem. Ezért nem nagyon tudok mit kezdeni sok mindennel, többek közt magammal se.

Olyan mintha, egy átok ülne rajtam, attól a pillanattól, hogy megszülettem, nem sokan maradnak meg a környezetemben és a legtöbben ha megunnak odébb állnak. Nem fáj, de nem esik jól sem. Ma azon gondolkoztam a fürdőkádban, ha írnék egy búcsú levelet és elküldeném mindenkinek, ki hogyan reagálna arra a hírre, hogy többé nem tud velem beszélni majd és nem tudunk találkozni sem. Egyetlen egy embert láttam magamban teljesen megsemmisülten zokogni, és látni azt ahogyan nem tudja elviselni a tényt, hogy már nem élek. Egyedül érte és csak érte vagyok hajlandó életben maradni, ha már neki sem jelentek semmit akkor....

Nem vagyok hangulatban, ez van érzelmi hullámvasúton vagyok állandóan, napról napra nem akarom azt, amiért régen úgy sóvárogtam. Egyre kevésbé vonz az ötlet, hogy bárhova is menjek többesszámban... minek? Amikor én mennék, akkor meg mintha a szavaim a szél süvítése volna, nem kapok rá választ, hagyjuk inkább akkor a legjobb dolog amit tehetek, hogy itthon maradok a szobámba bezárkózom, teszek be valami kellemes zenét és olvasok vagy kockulok vagy valami olyan tevékenységet csinálok, ami nem hasznos de addig is ébren vagyok. Nem tudom már sok minden felől, hogy akarom-e....

Egy biztos nem akarok haszon ember lenni, aki csak azért keresi fel a másikat mert valami kell, mert éppen mesélni szeretnék, inkább akkor csendben maradok és senkihez sem szólok. Majd megbeszélem magammal, abban úgy is profi vagyok. Ahhoz képest, hogy mindenki szerint életképtelen vagyok egyre többször jövök rá, hogy tényleg igazuk lehet, bár akkor sem hiszem el mert ilyen.

Nem szeretek ilyen lenni, de ez is én vagyok.

Május 07.

Munkaügyi papírok leadva, már csak várakozni kell és remélhetőleg jön majd a fizetés is. Elhatároztam, nem maradok tovább, júniusig vagyok hajlandó ott maradni, utána biztosan lelépek. :D Nem minden a pénz, még akkor is, ha a világnak ez a mozgató rugója, én idén nyáron pihenni fogok, ha a fene fenét is fog enni. December óta munkában vagyok, mint diák... de valójában a munka, amit végzek egyáltalán nem "diákmunka" jellegű. Teljes munkaidőben dolgozom ott és kevesebb a fizetésem, mint a munkatársaimnak, ezért diák munka.... most e májusi hónapban is 160 óra felett lesz a teljesítendő munkaóráim száma. Elfáradtam, nagyon. Ha sikerül a májust túlélni akkor az azt jelenti, hogy december óta ledolgoztam pontosan 763 órát, 78 nap alatt, ami egyszerre vagány és nagyon-nagyon durva azért. Sok dolgot megtanultam, de nem merném kijelenteni, hogy számomra annyira hasznos volt.....

Tegnap este neki ültem kicsit firkálgatni, hát eléggé kijöttem a gyakorlatból, kezdem azt érezni, hogy amit tanultam vagy tudok kezd semmivé lenni. Pont ezért hangszert sem veszek inkább a kezembe, jobb ha nem fájdítom magamat belül. Így is van éppen elég dolog, ami miatt aggodalmaskodhatok és teszem is.

Május 01.

Nem bírtam ki! Az ujjaimban van a gépelhetnék, még akkor is ha túl kicsi a cucc, amin gépelek. :)
Ma láttam egy vlogos videót és azon gondolkoztam el, hogy mennyire örülök, hogy én nem ilyen műfajban tolom. Nem akarom a gyártóját bántani, de ha nincsen egy karizmatikája az embernek, akkor inkább ne.... borzalmasan rossz volt. Én is ilyen rossz lennék benne egyébként és örülök, hogy a szar vlog videóim örökre eltűntek a semmiben. :D Habár nagymamám szerint, semmi sem tűnik el a netről, mert ami egyszer felkerül az ottmarad. Hát nem egészen.... de nem hülyeség. 

Kész eldőlt a lelkemben a nagy zűr és fostalicska, ott hagyom a munkahelyem.... nem is értem miért halogattam eddig. Túlságosan empatikus és szociális tudok lenni, viszont én nem szeretek ilyen lenni, mert könnyen átveszem az emberek rezgéseit és hangulatát, sőt még a gondjaikat is. Csak azért akartam tovább ott maradni, hogy az ott dolgozó munkatársaimnak könnyebb legyen, közben sajnálatos módon a saját dolgaimról megfeledkeztem. Így még egy évet ráhúzhatok az iskolára, mert 2014 januárjában nem vizsgázhatok le.... taps magamnak. (és a b*******ba a munkával, mert amiatt nem tudtam megcsinálni, amit kellett volna...) Nem izgat túlságosan, hogy jön a nyár, én idén nem fogok dolgozni, leszarom hogyan lesz, de én nem csinálom tovább. A cuccomat elviszem onnan a francba és pá, úgy is van új munkatárs, akit rendesen vettek fel oda, tanulja meg a dolgokat és engem hagyjanak békén. Egyébként is diákmunkában dolgozom napi 11 órákat és van olyan nap amikor bizony meg kell szakadni, időnként 2 ember helyett dolgozom és még ostoba emberekkel is kell foglalkozzak. Elég volt mindenből. Én nem ezért tanultam, nekem nem az a szakmám, és hosszabban nem is érdekel se a marketing se a kereskedelem se a szolgáltatás ipara, eddig sem kértem belőle ezután sem fogok. Szóval most május végén pontot teszek az ügyre, ha tetszik nekik, ha nem. :) Szabad ember vagyok, nincsenek bilincseim és önként több béklyót nem vállalok be!

Hugom tegnap ballagott és olyan gyönyörű volt! <3 Annyi sok fotót csináltam, hogy van miből válogatni. Én meg jó lazán öltöztem fel és a végére kakkenné fagytam, de legalább nem esett az eső mert úgy bűvöltem az eget, hogy majd a ballagás után essen. ÉS bejött, szóval mutáns vagyok és kész. :)

Űha idő van ....hamarosan találkoznom kell a többiekkel...előre is félek biztos "jó" lesz.