A nyár utolsó napja, beszámoló part 1

Végre erőt vettem magamon és ismét nagy szünet után újra a billentyűket koptatják vidáman a fürge és göcsörtös ujjaim. Rengeteg minden történt velem a nyáron! Ez volt életem legjobb nyara! :3 Azt hiszem, ennél jobb nem hiszem, hogy lesz. Sok minden néha-gyakran hiányzott, de mindent egybevetve egy majdnem tökéletes nyár volt. Tele vadregényes tájakkal, fülledt nyári éjekkel, káprázatos csillaghullásokkal és apró titkokkal amiktől, a gyermeki szívem repesett. :) Olyan szép volt ez a nyár, olyan varázslatos.

Elvileg az utolsó bejegyzésem óta tettem megint egy Pál fordulást sokadjára, elmúltak a viharok és kisütött a nap, előbújtam a felhők mögül. :3 Soha jobban, mosolygok ha kell, ha nem, dudorászom amikor megfeledkezem magamról és daydreamingelek... talán ez lehet hogy jelent valamit, és ez ellen nincsen gyógyszer. De menjünk vissza egy kicsit az idő kerekén mondjuk úgy addig, amikor elutaztam táborba. :)

Augusztus13. 

Elindultam az Adamas Táborba, 50 kilós volt a két pakkom összesen, persze ez csak akkor derült ki, amikor hazaértem. A buszpályaudvarra édesanyám segített ki, ott megvettem a jegyeket, majd kiültem és egy órát várakoztam a buszra... letéptem a bőröndöm fülét is... 

Nem volt mókás, sőt  rendkívül bosszantó volt, hogy tudtam, hogy most végig kell majd szenvedjem az od és vissza utat. De végül egyben és szerencsével leértem a Táborba, ahol beindult az élet és megkerültem a Zöld csapatba, ahol megfestettem a team zászlaját és lettünk Zöld kendős Vörös Kecskék! :) Életemben nem festettem még kecskét, de elsőre nagyon menő lett, mindenkinek nagyon tetszett. Hála az Istennek! Kábé hatan állítottuk fel a sátrat, de sikerült, mocsokusul nagy szabású lett... az én villám volt a legnagyobb. :P Mondjuk megszenvedtem vele, de valamit valamiért szokták mondani. Utána esett az eső kétszer is, de én nem áztam be, DE nem tudom hogyan. A maradék időt valahogyan sikerült eltölteni. Majd eljött szépen az első este, amit a barátaimmal töltöttem a sátorban, majd a csillagnézés után, lefeküdtem egyedül aludni, abban a nagy sárotban, amiben 4 simán elfértünk volna. :) 

Auguszus 14. 

Reggel kelés, vizes lufis tai chi training volt. Szikrázó napsütés volt és 100 fok a napon, csodával határos módon nem égtem le, csak itt ott megpirultam. Pedig vittem napolajat de mégsem használtam. Azt hiszem csobbantunk is a kistóban, meg még a többi questet is csináltuk a csapattal, bár én egyidő után már kihullottam a játékból mert sátorlakóvá avandzsáltam magam... :D Meg talán akkor volt az előadásom is. Igen!  De aztán jött az este és odahívtak. A sátorba és elkezdődött az ismeretség és az alkoholizálás. Mély és nagyon jó beszélgetésekbe kezdtünk, bár én az elején olyan voltam mint egy jégkocka, ami szépen lassan olvadt fel. Majd 3 pohár sangria, 2,5 pohár 2:1 gintonic oroszmódra, majd jött egy kis vodka, és végül a hubertus+sör ala én és KO-val kiütött a nyár. Aztán a sátorban ápoltak, és kétszer életemben először hánytam az alkoholtól... nem szép dolog de ezt is felvéshetem a bakancslistámra, más dolgokkal együtt: megtörtént. :) Másnap.

Augusztus 15.

Reggeli tűző napsütés a sátron belül, a csörgő telefonom dallamai ébresztettek fel, és hulla másnaposan sikerült felvennem. Nagyon elromlottam előző este, de nem bántam bulizni és lazulni akartam, megtörtént. Nem úgy, ahogyan vártam, de minden pillanat úgy volt szép ahogyan, a könnyekkel és a nevetésekkel és az ölelésekkel együtt. Megjött a táborba a sátran két vendége, és berámoltunk hozzám. Majd újra a napi mókásázok... és este pedig a záróbuli előtt 5 leányzó haját megfodrászoltam és 6 embert átmasszíroztam, majd egész este nem aludtam és ment a buli pitymallatig. :P

Augusztus 16.

Eljött a reggel, a fáradságommal az eső és a nagy szél is felkeredetett, átfújt a táboron a viharos szél. Itt már álmos voltam morcos és minden mindegy, volt sok tekintetben, de nem a környezet hibája volt, hanem az én fáradtságomé... ilyenkor átmegyek kis sünibe és mindenki leave. De aztán nem hagytak és ahogyan melegítették a kis jeges szívemet az emberek úgy olvadtam fel és úgy sütött ki újra a nap, és lettem megint mosolygós kis fáradt ufo. Majd hazafuvaroztak és hazaértem biztonságban :D Elmékek a fejemben, az alkohol illata, az ölelések, a mosolyok, a zenék, érzések és még sok minden hagyta bennem a lenyomatát. :) NAgyon sok dologgal lettem gazdagabb és akkor változott meg bennem valami, ami régóta van bennem. Visszataláltam önmagamhoz, újra. :)

To Be Continued.... :)

Álom nélkül

Minden este amikor jó idő van, mindenki alszik itt a kerületben. Én vagyok talán az egyetlen olyan "ember", aki nem alszik és fenn marad mert képtelen aludni, még akkor is amikor próbálkozni kellene vagy csak hagyni, hogy a hűvös szellő és a sötétség elringasson az ágyon. NEM. Én ehelyett videózok és online comicokat olvasok, próbálok valami hasznosat tenni. Ha lennének barátaim, vajon ha invitálnám őket átjönnének-e? Hmm. A válasz régen érdekelt, volna megelégszem a realitás tényével nekem csak a 4 fal van és a kutyám, meg a firkáim. Az életem egy nagy rakás hulladék, és én vagyok a csúcsdísz a tetején, ami a kezem között van lehetőség, meg olyan mint egy olcsó lufi, amint felfújom kidurran. :(

Így alvás és pihenés nélkül fogok nekivágni a világnak és elmászni az OKJ-s suli helyszínére vagy ha nagyon lusta vagyok, akkor telefonálok, de inkább személyesen szeretnék elmenni. Kíváncsi vagyok, jobb ha megmutatom a kis arcomat, nem árt a séta és különben is tök ráérek. Most is elmennék legszívesebben sétálni, de gyalog nincsen kedvem, biciklim nincsen és különben is....

Szóval ez a nagy büdös igazság, engem mindenki szeret csak az a helyzet, hogy én meg nem tudok mit kezdeni ezzel, sőt ha jobban meggondolom, semmivel sem tudok mit kezdeni, az egész eddig életem egy nagy semmi volt. :D Remélem az én életemből fognak filmet csinálni legközelebb, szomorú film volna. Mindegy, önsajnálat mentesen tényleg így látom magam. Akivel jóban voltam, azokat is eltoltam magamtól, de ők sem harcoltak értem ha úgy veszem szóval, szomorúnak kellene lennem? NEM hinném, miért is? Azért mert, SOSEM értenek meg én érzem hülyén magam, és amikor magam menteni akarom, akkor utána én vagyok a Rossz? HM akkor inkább forever alone ever inkább! :) És még csodálkozik mindenki, hogy utálom az embereket...? Okkal és teljesen jogosan, hát akkor lőjjetek le, mindenkinek csak haszna lesz belőle, annyi ha ez így lesz álljátok a temetésem, mert anyumnak nem lesz rá pénze. :)

Azok akik utálnak, üzenem nekik, hogy szeressenek. :) Vagy ilyesmi, csak én utálhatok. De ezt is félre értik... az utálat nálam azt jelenti, hogy az általánosnál nagyobb távolságot szeretek tartani, és messziről létezésben egyedül morfondírozni azon, hogy mennyire sajnálatra méltóak. :) Nagyon kevés az olyan teremtmény nálam, akit konkrétan a halálba küldenék, mármint verbálisan. Fizikálisan nyúl vagyok és feleslegesnek tartom a fizikai bántalmazást, verbális és a lelki terrort jobban kedvelem, mert az mókásabb. Plusz a mosolyommal gyilkolok és nem az öklömmel, így nem lesz bemocskolva a kezem és ugyanolyan jól érzem magam.

Huh, megint valami kiszabadult belőlem és csak úgy kopik a billentyűzet az ujjaim alatt. :"D Nem terveztem hajnali spontán blogolást, de az mindig eredményes. :D Fél öt lesz hétperc múlva és egy zöld fátyolka nagyon szeret engem, meg a laptop kijelzőjét.... de sosem bántom ezeket a kis cukikat. :) Kivétel a poloskák, őket, mindig orron pöccintem vagy kipenderítem az ablakon, ha rossz hangulatban találnak akkor a wc-n húzom le őket, vagy ami a kezembe kerül, azt vágom hozzájuk. Sajnos ennyi feszültség levezetés nekem is jár, még akkoris ha ez egy gyilkos és bűnös cselekedet.Van ez így, minden lét formát nem szerethetek, sosem leszek Buddha. :I Szar nekem, nem valószínű hogy megvilágosodom...

Bárki bármilyen kellemes zenét, comicot, játékot vagy bármit tud ajánlani jöhet, mert lassan elfogy a saját mókatáram. Sajnos, a rekkenő hőség és a nagyon furcsa állapotaim miatt képtelen vagyok leülni rajzolni és festeni, varrni stb. plusz sosem vagyok elégedett az eredménnyel így most félre tettem mindent. Ameddig nem jön az erő és az érzés, hogy most akarom és kell, addig mindent elzártam jó messze magamtól. Ez van, sosem voltam elég jó semmiben sem, édesanyám sokszor mondta én nem hittem el... tessék neki lett igaza. Csoda, hogy még élek... bár sokszor már az odaátra kívánkozom...túl sokszor. Bár emiatt nem kell parázni ha nem valami véletlen baleset öl meg, akkor más nem. Én túl gyáva lennék hozzá, meg egyébként is szeretek szenvedni valahol mélyen, szóval kivárom a végét, ha szépen akarok fogalmazni, egyszer úgyis jönni fog a VÉG. Csak idő kérdése, nem? Bocs, túlzottan reális vagyok...

Lapozzunk. Nyolckor "felkelek" azaz, ébren leszek mert mostmár nem fekszem le. Jelképesen megreggelizem, iszok egy kevés kávét, hogy tuti ne haljak majd meg, összekészítem a papírjaimat és elmegyek a suliba, hogy utána mi lesz.... hmm majd este vagy valamikor összeállítom a csomagom, csütörtökre és utána haldoklom majd. Egy darab mosott kakken vagyok, mondhatnám, úgyis, hogy kívülről egy kellemes embernek nézhetek ki, a borotvált arcommal, barna nagy szemeimmel, tökéletesen beállított waxolt frizurával és enyhén extravagáns mégis sportos és egyszerű öltözékemmel. De ami belül van, az káosz és sötétség, hideg és merevség, jég és az óceán meg s mennydörgő ég villámokkal és a nagy szelekkel, mardosó vad dolgokkal kietlenséggel és fájdalommal telve egyedül a pusztán tomboló vihar. Ez vagyok elvontan leírva. Persze, mindent kicsit sarkítottam, felnagyítottam és karakíroztam.... egy kétlábonjáró ellentmondás vagyok. :)

Hmm... utálom magam mint még soha, az életet és minden egyes átkozott percet az életemből, odaadám valaki másnak, akinek tényleg kellene és nagy dolgokra tudná használni, amire én képtelen leszek. A születésem egy csoda, a létem kudarc, a vég a bilincseim eloldózója lesz majd. Látom az ablakból elkezdett valamiféle fény lenni, ha nem ez csak az ég lilul aztán pirkad majd. Blog bejegyzés off 4:42.

Semmmmmi

Megint itt a hőség, 35 fok meg amit csak nem szeretnénk. A nyár és nap mániások remélem kihasználják minden percét és élvezik ezt az instant agyhalált okozó kurva forróságot. Nekem a hócipőm is tele van vele. :c Képtelen vagyok bármit is csinálni, az új hobbim non-stop fekszem a padlón és lélegzem vagy a kádban egy kevés vizben teszem ugyanezt. :( Pusztulatosan rossz ez a nyár, de komolyan. Csütörtöktől meg megyek vasárnapig táborba és utána meg egy hét balaton, megmondom őszintén lassan egyikhez sincsen kedvem... pláne ha ilyen dög meleg lesz. :'( 

Állítólag a google szerint ingyenes lesz a második OKJ-s szakma.... ezért holnap megpróbálok felvételizni egy fodrász suliba és mellette meg keresek munkát hogy hétközben meg csináljak valami hasznosat... hát ez a szörnyű valóság. Megyek vissza haldokolni. :I

Semmi új

Halihó!

Semmi új nem történt a fedélzeten, és nem biztos hogy fog. :) Lusta vagyok testben és lélekben is, bármi is legyen az a valami amit annak nevezek. Igen, hajnalban posztolok, a tegnapról szól, de a mai nap dátumával. Nem tettem fel a rajzokat még mert igencsak lomha vagyok, de ma pótlom. PLusz lőttem pár egos képet ismét, hogy legyen arról is valami, csak úgyból. Mit csináltam tegnap ilyenkor?

Animét néztem, ami rendkívül megmozgatta az érzelmeimet és elvette egy kicsit a lelkem egy darabját mert annyira szomorú volt. Ez az anime nem más volt, mint a Terror in Resonance ha jól írtam le. Szóval aki egy fájdalmas és mély vízre vágyik szeretettel ajánlom. :) Emelett elolvastam egy online BL comicot, ami szintén egy picit szenvedős és szomorú lett, nagy bánatomra, mert azt hittem happy end lesz. DE NEM. Nem baj attól függetlenül én megláttam benne a szépet és azt a sok munkát, amit én csak remélek, hogy ha nem szidom többé az Istenemet, akkor megadja nekem azt a kegyet, hogy valamit a fejembe és a kezembe csepegtet és segít megalkotni, a saját meglévő és új meséimet.... Szóval igyekszem változtatni magamon, az augusztus 1. egy ilyen mágikus időpont volt, felfogtam végre hogy élek, de egyszer meg kell haljak, és nem akarok értelmetlenül leélni ezt az életet, még akkoris ha sokszor annak tűnik.

Az életemből, amit szeretnék száműzni az a harag, düh, sóvárgás, vágyak, káromkodás, mértéktelenség, és bosszú vágy. A többi még maradhat, de ezeket már a kukába akarom dobni. :) És lehet, a cosplayezést is abba hagyom, mert se eleje se vége, és rossz, hogy olyan utakon járok, mint Ullyses... vagyis minde Odüsszeusz. Vele ellentétben én magamat sodrom bele ilyen küldetésekbe, de végre haza akarok érni, szóval az otthon mindig ott van ahova menni akarsz. Nem akarok már mást csak munkát, pihenést, békét és végre egy normális életet. IGEN. MEGÉRTÜK ezt is ÉN akarok NORMÁLIS életet... furcsa nem? :D

Nagyon sok mindent meguntam már és próbálom, egyszerűbbre venni az életemet, amennyire csak tudom. Nem akarok halogatni és halmozni, a koporsón nincsen zseb, semmit sem viszek magammal ha meghalok. Szóval az itt és most van meg kell tanuljam elengedni, úgy mintha nem is lett volna. Ugyan ez vonatkozik az emberi kapcsolataimra, van amire jobb úgy emlékezni, mintha nem is lett volna. :) Sajnálom? Talán, egy picit, de nincsen benne bánat vagy megbánás. Az emberek jönnek és mennek, az a hülye aki mindig, ugyanazon az úton akar menni, amerre mennek.... mindenki kövesse a szívvonalait és azon menjen. 

Szóval most ezek vannak a kis életemben, nem sok... de nekem bőven elég elhihetitek. :) Azon gondolkozom, legyen e vlog? De szerintem lesz! :3 Kizárólag csak ide a blogra... amint kitalálom miről fogok mesélni. :)

Tenger víze és Szirén lélek bennem

Ma este két új firka esett ki a kezeim közül, rájöttem, ha olyan eszközzel dolgozom, amit se visszavonni sem javítani nem lehet, akkor képes vagyok elsőre tökéleteshez közeli dolgot alkotni! :D Szóval a ceruza csak időhúzás, színes filc és toll és adni az érzésnek ez vagyok én. Nem jó szőrözni és szarozni a rajzokkal. Lusta vagyok, de mindjárt lefotózom és feltöltöm őket, legyen már valami kis színes és kedves az írásaim közt ne csak a napi agybaj, amit az utúbbi időben töménytelenül nagy mennyiségben engedtem ki magamból, mint a gyár a füstfelhőket. Szóval igen, sajnálom, de az is én vagyok. Így vagyok teljes, igykeszem megszabadulni tőlük, de mivel nem bízom senkiben nem emberekkel akarom, megbeszélni, hanem egyszerűen csak kiadni magamból nevek és jelzések nélkül. 

Ágnes Vanilla segít megint át, most a hullámvölgyeken, vele együtt én is éneklem az édeskeserűdalokat hol halkan suttogva és kínok között, hol pedig olyan hangosan énekelem, ahogyan az még éneknek nevezhető, az összes dühömet és fájdalmamat beleadva. :) Eltávozik belőlem, és üres leszek újra ilyen az én körforgásom, hullámzik bennem a tenger, háborog, vihar lesz a tengerek felemelkednek és lezúdúlnak, akárcsak a cunami és a tájfunnal érkező tomboló zabolátlan vad esőzés, megnyugszom marad a borongós idő, majd elpárolog-kitisztul és eltűnik a szürkeség. EZ AZ ÉN VALÓDI TERMÉSZETEM! Értem magam. Senkinek sem kell megértenie és elfogadnia sem, de amikor tombolok, senki se álljon az utamba, mert magammal sodrom, kivétel nélkül és nincsen mit megbánjak ezen, ez vagyok. Nem kell bánjak semmit, bánják azok, akiknek van mit. SZABADNAK és szeszélyesnek, tele erővel, mélységekkel, érzésekkel és akkora spirituális megfoghatatlan titkokkal amikkel kevesen vagyunk. Ilyennek születtem, én vagyok a szirén, aki ha sír, esik az eső, ha dühös a tengerek hullámaiban hajók süllyednek el és ha mosolygok, a tenger tajtékain csillog az életörömöm. :) De ennyit az önismereti mélységeimről, sosem halok meg, mindig újraéledek hamvaimból.

Vissza a csúnya valóságba, a mindennapjaimat a munkakereséssel töltöm... és továbbra is semmi biztató jelet nem kaptam. De már tudom mit akarok, egyre inkább. Irodai olyan munka ahol a telefon szó nem létezik, tanító, tanár, okkultista, speckós szakmás munkák és egyéb izgalmas dolgok, amiket nem mindenki dolgozik. Nem hajlok meg a világ akarata előtt, ettől leszek több, járatlan titkos utakon fogom megvalósítani, amire születtem, nem vagyok hajlandó betörni? MINEK??? Önmagama akarok lenni és nem egy minta mondell, akit minden üresfejű tökfejből csinálnak, engem nem vonz az unalmas élet én nem vagyok unalmas ember. Sosem voltam hiába is akarták elhitetni velem, több van bennem, mint az átlagban, az hogy nyugodtabb vagyok és időként nehezebben tudok kezelni dolgokat is innen erednek? És akkor mi van, megint itt van a za a szó hogy KELL? Miért kellene ??? :D 

Szóval eldöntöttem, milyen ösvényre lépek, senki könnye vagy gúny nevetése nem tart vissza többé, vége. Meghallgatom azok, tanácsát, akiknek a szavukra adnék és a többit érzéketlenül leszarom megértés nélkül. :) Vége a kis kedves énemnek, majd azoknak hagyom, akik tényleg megérdemlik. A fél életemet, odaadtam mindenkinek a semmiért cserébe, hogy majd az univerzum vissza adja majd, nem ne adja vissza. Nem cserélek senkivel semmit, munka van és fizetség érte, amit az elején megkötünk és kész, ha nem jó akkor nincsen biznisz.:) Aki meg eddig kapott, ha nem kihasználásból vette el, maradjon neki meg úgy ahogyan kapta, akinek meg más szándékkal csalta ki belőlem, remélem tönkre megy és szertefoszlik a mágia amit az én légköröm éltet. :) És ez nem gonoszság, csak nem vagyok mindenkit az én testemből és szférámból táplálni, a létem kánaánja mostantól csak az enyém, vagy méregdrágán adom ki kincseimet, azoknak akiknek adom ha adom... :) Szóval ezek az új lapjaim.

Mosollyal és csönddel fogok gyilkolni, a kezeim és a tetteimhez nem fog vér tapadni. Kivétel, ha valakit megütök, mert ha annak lesz ott a helye, nem fogom vissza magam. Mindenki megkapja amit érdemel, nem várom ki a végítéletet, én leszek a végítélet maga. Az óceán vize az élet forrása és a halálé is, ez leszek. A Víz. Minden formáját megélem és használom az életben, ez lesz életem új kalandja. Ha kell áradok, ha kell megfagyok, ha kell elpárolgok, és ha kell lezúdulok oda ahova kell. Társam a Hold lesz és a Csillagok.