Álom nélkül

Minden este amikor jó idő van, mindenki alszik itt a kerületben. Én vagyok talán az egyetlen olyan "ember", aki nem alszik és fenn marad mert képtelen aludni, még akkor is amikor próbálkozni kellene vagy csak hagyni, hogy a hűvös szellő és a sötétség elringasson az ágyon. NEM. Én ehelyett videózok és online comicokat olvasok, próbálok valami hasznosat tenni. Ha lennének barátaim, vajon ha invitálnám őket átjönnének-e? Hmm. A válasz régen érdekelt, volna megelégszem a realitás tényével nekem csak a 4 fal van és a kutyám, meg a firkáim. Az életem egy nagy rakás hulladék, és én vagyok a csúcsdísz a tetején, ami a kezem között van lehetőség, meg olyan mint egy olcsó lufi, amint felfújom kidurran. :(

Így alvás és pihenés nélkül fogok nekivágni a világnak és elmászni az OKJ-s suli helyszínére vagy ha nagyon lusta vagyok, akkor telefonálok, de inkább személyesen szeretnék elmenni. Kíváncsi vagyok, jobb ha megmutatom a kis arcomat, nem árt a séta és különben is tök ráérek. Most is elmennék legszívesebben sétálni, de gyalog nincsen kedvem, biciklim nincsen és különben is....

Szóval ez a nagy büdös igazság, engem mindenki szeret csak az a helyzet, hogy én meg nem tudok mit kezdeni ezzel, sőt ha jobban meggondolom, semmivel sem tudok mit kezdeni, az egész eddig életem egy nagy semmi volt. :D Remélem az én életemből fognak filmet csinálni legközelebb, szomorú film volna. Mindegy, önsajnálat mentesen tényleg így látom magam. Akivel jóban voltam, azokat is eltoltam magamtól, de ők sem harcoltak értem ha úgy veszem szóval, szomorúnak kellene lennem? NEM hinném, miért is? Azért mert, SOSEM értenek meg én érzem hülyén magam, és amikor magam menteni akarom, akkor utána én vagyok a Rossz? HM akkor inkább forever alone ever inkább! :) És még csodálkozik mindenki, hogy utálom az embereket...? Okkal és teljesen jogosan, hát akkor lőjjetek le, mindenkinek csak haszna lesz belőle, annyi ha ez így lesz álljátok a temetésem, mert anyumnak nem lesz rá pénze. :)

Azok akik utálnak, üzenem nekik, hogy szeressenek. :) Vagy ilyesmi, csak én utálhatok. De ezt is félre értik... az utálat nálam azt jelenti, hogy az általánosnál nagyobb távolságot szeretek tartani, és messziről létezésben egyedül morfondírozni azon, hogy mennyire sajnálatra méltóak. :) Nagyon kevés az olyan teremtmény nálam, akit konkrétan a halálba küldenék, mármint verbálisan. Fizikálisan nyúl vagyok és feleslegesnek tartom a fizikai bántalmazást, verbális és a lelki terrort jobban kedvelem, mert az mókásabb. Plusz a mosolyommal gyilkolok és nem az öklömmel, így nem lesz bemocskolva a kezem és ugyanolyan jól érzem magam.

Huh, megint valami kiszabadult belőlem és csak úgy kopik a billentyűzet az ujjaim alatt. :"D Nem terveztem hajnali spontán blogolást, de az mindig eredményes. :D Fél öt lesz hétperc múlva és egy zöld fátyolka nagyon szeret engem, meg a laptop kijelzőjét.... de sosem bántom ezeket a kis cukikat. :) Kivétel a poloskák, őket, mindig orron pöccintem vagy kipenderítem az ablakon, ha rossz hangulatban találnak akkor a wc-n húzom le őket, vagy ami a kezembe kerül, azt vágom hozzájuk. Sajnos ennyi feszültség levezetés nekem is jár, még akkoris ha ez egy gyilkos és bűnös cselekedet.Van ez így, minden lét formát nem szerethetek, sosem leszek Buddha. :I Szar nekem, nem valószínű hogy megvilágosodom...

Bárki bármilyen kellemes zenét, comicot, játékot vagy bármit tud ajánlani jöhet, mert lassan elfogy a saját mókatáram. Sajnos, a rekkenő hőség és a nagyon furcsa állapotaim miatt képtelen vagyok leülni rajzolni és festeni, varrni stb. plusz sosem vagyok elégedett az eredménnyel így most félre tettem mindent. Ameddig nem jön az erő és az érzés, hogy most akarom és kell, addig mindent elzártam jó messze magamtól. Ez van, sosem voltam elég jó semmiben sem, édesanyám sokszor mondta én nem hittem el... tessék neki lett igaza. Csoda, hogy még élek... bár sokszor már az odaátra kívánkozom...túl sokszor. Bár emiatt nem kell parázni ha nem valami véletlen baleset öl meg, akkor más nem. Én túl gyáva lennék hozzá, meg egyébként is szeretek szenvedni valahol mélyen, szóval kivárom a végét, ha szépen akarok fogalmazni, egyszer úgyis jönni fog a VÉG. Csak idő kérdése, nem? Bocs, túlzottan reális vagyok...

Lapozzunk. Nyolckor "felkelek" azaz, ébren leszek mert mostmár nem fekszem le. Jelképesen megreggelizem, iszok egy kevés kávét, hogy tuti ne haljak majd meg, összekészítem a papírjaimat és elmegyek a suliba, hogy utána mi lesz.... hmm majd este vagy valamikor összeállítom a csomagom, csütörtökre és utána haldoklom majd. Egy darab mosott kakken vagyok, mondhatnám, úgyis, hogy kívülről egy kellemes embernek nézhetek ki, a borotvált arcommal, barna nagy szemeimmel, tökéletesen beállított waxolt frizurával és enyhén extravagáns mégis sportos és egyszerű öltözékemmel. De ami belül van, az káosz és sötétség, hideg és merevség, jég és az óceán meg s mennydörgő ég villámokkal és a nagy szelekkel, mardosó vad dolgokkal kietlenséggel és fájdalommal telve egyedül a pusztán tomboló vihar. Ez vagyok elvontan leírva. Persze, mindent kicsit sarkítottam, felnagyítottam és karakíroztam.... egy kétlábonjáró ellentmondás vagyok. :)

Hmm... utálom magam mint még soha, az életet és minden egyes átkozott percet az életemből, odaadám valaki másnak, akinek tényleg kellene és nagy dolgokra tudná használni, amire én képtelen leszek. A születésem egy csoda, a létem kudarc, a vég a bilincseim eloldózója lesz majd. Látom az ablakból elkezdett valamiféle fény lenni, ha nem ez csak az ég lilul aztán pirkad majd. Blog bejegyzés off 4:42.