Fog-lakozási ártalom mentesség végre?

A mai napon véres búcsút vettem a bal felső bölcsesség fogamtól, annyira beteg volt szegény, hogy műtét nélkül kihúzattam. Persze azt nem mondhatom el, hogy simán mert kétszer is kellett a csodakoktélból kóstolnom, hogy teljesen elérzéktelenedjen az összes minden a számban. :) Több óra fájás után, ami persze a józanodás kellemetlen velejárója, túl vagyok rajta végre. Nagyon sokáig halogattam, nagyobb baj is lehetett volna belőle egyébként. Szerencsére eddig minden a legnagyobb rendben, bár meg kell szokjam az ürességet, ahol eddig egy lakó volt sok-sok éven át. Éppen egy nagyon kellemesen ropogós és édes nemtudom milyen barackot nyammogok, azt nem tilos enni. :P

Egy héten keresztül most van egy pár új játékszabály, amit a magam gyógyulása érdekében be kell tartanom, hogy probléma mentesen gyógyulhasson meg a friss seb. Nem ihatok szeszes semmit, ez könnyű egyébként sem szoktam. A tiltólistán a mindennemű szénsavval dúsított ital, kár mert sokkal inkább szeretem a pezsgővizet, mint ami a csapból kifolyik, de ez is még ok. A neheze nem ehetek semmiféle tej árut vagy annak  változatát, magvas-darabos-műzlis cuccosokat sem, de kenyeret rizst meg ilyeneket sem. :S Ez már keményebb dió, de nem vészes ez sem... A nem erőltetem meg magam és nem fújom erősen az orromat, már húzósabb dolog... de legalább a vérnyomásom miatt is jó lesz az önkontroll. Minderre miért van szükség? Ha nem játszok ezek szerint, könnyen elfertőződhet, nem akarhat gyógyulni, állandóan begyullad, állandó vézések stb. A legrosszabb esetben pedig szájsebészetre kell menni, mert benne van a buliban, hogy a lyukon át az arcüregem bánja! :I Amit végképp nem szeretnék- annyi fogfájás, után már egyáltalán nem szeretnék semmit sem -megélni.

Egyébként pedig amilyen hűvös és hideg volt a reggel, amit egy cseppett sem bántam ma délre a napfényes kellemes 25 fok vett át, ami aztán egyre inkább kúszott felfelé. És megint bezárkóztam a szoba kellemesnek csak akkor mondhatóságába, ha megy a ventillátor és ha félig van leengedve a redőny, reluxa izé az! :D Délután a pihenés jegyében csak ültem és olvastam, a corelben meg photoshopban fejeztem be a megrendelést, amiből remélem remek végeredmény születik majd és magának a tervezőnek is tetszeni fog, vagy legalábbis érzésben a magáénak érzi majd! 

Juteszembe, hogy könyvet is olvasok reggelente a munkába menet és hazairányba is meg akkor is amikor ingázom Pest és nem pest között. A kagylókeresők címet viseli és azt kell mondjam, annyira kellemes és magával ragadó könnyed is írás, öröm olvasni a sorokat és elveszni a karakterek gondolatai között. Hiányzott az olvasás, már tudom! Van benne persze romantikus szál is, de a történet szempontjából szerencsére nem a főszál, így többek között ezért is olyan jó. Legalábbis az én véleményem szerint, a többi részét is simán elolvasnám később... nem zárom ki a lehetőségét, hogy majd könyvesboltban kötök ki. :P

Szóval a mai nap eseményei ennyiben teljesedtek ki, még az előttem levő pár órára keresek valami laza elfoglaltságot és utána kutyuséta, zuhanyzás fogmosás és szundi.

Tikkasztó hőség utáni hűvös esőcseppek

A címben összefoglaltakkal tudnám röviden kifejezni vagyis inkább jellemezni a mai napot! De nem az időjárás okán tértem ide vissza, hanem mert felmerengett bennem egy régi érzés... Végre valamit szeretnék kezdeni magammal és azokkal a gondolatokkal, amik felhalmozódtak bennem az elmúlt hosszú idő óta. Eltűntem, megváltoztam de most megint felbukkanok kóborló szellemként az éter hullámain. Belátom mostmár, hogy sajnos nem mindig úgy kerülnek belőlem ki a szavak, mint ahogyan azt rendjén szeretném. Sőt sokszor már inkább nem is szólalok meg, mintha önkéntes némaság láncát hordanám magamon, aminek velejárója hogy elfelejtek beszélni és talán a létezésben is ennyivel kevesebbé válok. Nem, mintha eddig is olyan nagy és sok ami van abból a királyságból, amiben az önbizalmam létezik.

Szóval vissza a fővágányra! Elgondolkoztató és furcsán nosztalgikus érzés újra egy ismerős billentyűzet társává változni és csak hagyni, hogy a szavak gombnyomások és halk kattanások mondatok sorai formájában eltávozzanak belőlem. (Abban a reményben, hogy végre helyükre más kerül...s végre pihenhet bennem az a megfoghatatlan valami ami időnként, nagyon nehezen megmagyarázható és irányítható akár aggyal akár a szív akaratával). Szívesen vetném ezeket papírra egy matériába, de a gombok gyorsabbak és a tintát is sajnálnám! 

Már réges-régen aludnom kellene, hiszen holnap vár a munka és ehhez reggeli órákban kellene ébredezzek, ahogyan a nap fénye a horizonton felragyog majd. Mégis a bennem lakozó szellem arra kért írjak, ne gondolkozzak csak engedjem, hogy áradjon ki belőlem ami éppen ki akar lépni. Egyszerre jó sok minden, ami kiesni készül belőlem... de azért szerencsére nem minden az amit egyszerre kiszeretnék engedni, mert akkor én nem aludnék. Ebben biztos lehetsz!

Hogyan lehet az ember egyszerre boldog és szomorú? És miért lehet hogy ezek a lehetetlen érzelmek ilyen párban engem látogatnak több sűrűséggel, mint én azt valójában szeretném?

A kérdéseimet azért lövöm ki a végtelenbe, mert számos okból kifolyólag a legboldogabb ember lehetnék és ennek egy akadálya van, hogy mégis ha tükörbe nézek nem felhőtlen a ragyogás. A felszín alatt tudom-érzem, hogy ott van egy kis esőfelhő is magányosan. Hordozza magában azokat a kéretlen ajándékokat, amikkel a tudatos énem nem akar vagy nem tud mit kezdeni... ez alaphelyzetben nem lenne baj, hiszen kell az eső a nagy szárazságban, hogy újra életre keljen ami, élettelenné lenne. A baj, hogy kitakarja a napot és nem akar esni, csak árnyékot vet és gátolja a nap kedvező fényét, amivel növekedni lehetne. 

Esik az eső odakinn és valahol talán bennem is most, hogy miért jön a felhő elő? Mi a célja valójában és vajon mikor jövök rá, hogy pontosan mi ez? Senki sem tudja... remélem idejében ismerem meg!

Akinek volt hasonló élménye, ne habozzon megosztani velem! Szívesen olvasnám sorait.

A bejegyzés vége 23:05