Wiccan
Ma reggel úgy keltem fel, hogy elővettem a tegnapi vázlatomat és egész nap azon munkálkodtam, hogy elkészítsem a nagy méretű poszteremet. Természetesen az aktuális kedvenc képregényhősömet és példaképemet ragadtam meg, a Young Avengers-ből Wiccan-t. Hú nem akarok nagyon mesélni róla itt a blogban, akit érdekel googlizzon rá...
Most sokkal inkább arról szeretnék írni, én hogyan dolgozom:
Ezek után következik az adott verzió kinyomtatása előre beállított méretre. Ennél a pontnál, vagy tovább fejlesztem a rajzot és befejezem teljesen. Vagy előveszem a házi készítésű világító-asztalomat és azon rajzolom meg, vagy újra szkennelem és kinyomtatom újra, hogy poszterméretekben tudjak foglalatoskodni a rajzdarabbal.
Ma is így volt, poszterméretben szerettem volna valamit alkotni, szó szerint valami nagyot. Szóval a fenn írtak alapján elindultam, mert reggel óta motoszkált bennem a kis ördög. ( Ma is a beadandóval kellett volna foglalkozzam, de nem vitt rá a lélek. És úgy voltam vele, van még időm bíbelődni vele, ezért ha így bökdös az alkotási kényszer, akkor bizony neki kell ülni és csinálni. Erről szól a Zen és a Buddhizmus is egy bizonyos szinten, szóval ennek a tükrében azonnal nekiláttam, a reggeli után.)
Keresgéltem a nagy méretű és különböző textúrájú papírok között, amíg egyszer csak az egyik régen félre tett keményebb, már majdnem akvarell papír megszólított, hogy vigyem őt, mert ő bizony már régóta csak rám vár. Mondom, oké akkor ma rád fogom alkotni, amit a fejembe vettem. Ez azért is furcsa mert mindennel képes vagyok órákat elszöszmötölni, de ez most a papír választásnál is elmaradt. Előkaptam a rajztáblám és egyetlen csipesszel felerősítettem a papírt és elkezdtem a munkálatokat.
A gépben előre kiszámoltam a méreteket, belőttem az arányokat és kinyomtattam két darabban a firkámat, majd maximum 10 perc alatt átkopíroztam halványan egy rotring ceruzával. Előkaptam egy géppapírt és egy vonalzót meg egy 0.4-es fekete ico tűfilcet és neki estem. Legelsőnek a vonalzóval meghúztam a keretét a rajznak, ezt követően a fénymásoló papírt a rajzoló kezem alátettem, hogy ne maszatoljam azt, ami a papíron van, szeretem ezt a trükköt. :)
A tű filccel először átrajzoltam a kontúrvonalat, majd szépen sorban megvastagítottam ott a vonalakat ahol hangsúlyosabban szerettem volna jelölni részeket. Jött a leghosszabb munka, normál esetben más eszközzel gyorsan kiszíneztem volna a figurát, de nem a nehezebb utat választottam és a tűfilccel színeztem ki az összes fekete részt. Azért volt extrán nehéz mert többször is át kellett színezzek részeket, nem fedett rendesen plusz tű filc.... :D Mire végeztem az összes résszel elfáradt rendesen a mancsom, de totálisan megérte, gyönyörű lett mindenhol! Legközelebb is biztosan így fogom! :D
Végül következett az, hogy felvittem a papírra a maradék kis apró részleteket és felfirkantottam rá a nevemet. Végezetük több részben beszkenneltem és Ps-ben összeszerkesztettem egy képpé, majd egy flat színezéssel dobtam rá pár színt, a saját textúrámat. Végezetül felnyomtam a Devire. Hú, és most itt gyönyörködöm benne... *megvereti a vállát*. Mindez összesen, olyan 4-5 órát vett igénybe csak a megrajzolása, a Ps + 2-3 óra volt talán, de lehet hogy több is.
Jó rég volt már ilyen szép terjedelmes a bejegyzésem... ma valahogy sziporkázom, végre a régi Gray kicsit visszatért, öröm van vala! :3
További Kellemes Aestét, nekem már az! (Nem elírás...direkt Aestét lett :D)
(Több képet is majd beszúrok ehhez poszthoz... csak már pihenni sem ártana.)
