Április 29.

Heyho!

Túl vagyok a MondoConon, szép volt jó volt, versenyeztem és nem nyertem, de benne voltam az esélyesek között. Sírni nem fogok érte, más dolog miatt, viszont sokat az utóbbi időben. Egyszerre vagyok hiperérzékeny magammal szemben és másokkal meg érzéketlen, ritka rossz párosítás, de komolyan. Hiányzik a blog, hisztis vagyok, mint egy kamaszlány.... bár ne lennék, tudom rajtam múlik. 

Borzalmasan fáradt vagyok, élet unott és menthetetlenül szenvedek, mindenféle értelemben. A fősulis dolgokat sikeresen idén is eltoltam, az sem biztos, hogy meglesz valaha a diplomám... kételkedem már magamban is. Szóval lehetségben van, hogy passzíváltatom magam egy időre, mert nagyon nem megy. Köszönhetem magamnak a munkahelyemnek, annyira tudtam, hogy így fog lenni, egyszerűen éreztem. Bár annyira nem kell az a diploma, de lehet bánnám, ha nem csinálnám meg, fene tudja. :S

A gépemről továbbra is semmi hír, kezdek róla lemondani teljesen. Rajzolni már nem is tudom mióta nem... talán 2 hónapja lassan, ami nagyon furcsa. Régen fél naponta volt valami, most semmi... lehet annak is annyi. Nem értem mi történik velem, de valami nagy változás van most belül, nem tudom mi lesz belőlem, félek is talán magamtól. És egyre többször veszem észre, hogy időnként mindenkit szeretnék jól megverni, és ebben az a szörnyű, hogy nem tudom hogy azért mert magamat szeretném ezzel büntetni, vagy jutalmazni. Tudom ostobán hangzik. Néha jobb lenne egy medúzának lenni vagy egy kis kavicsnak. :( 

Nem értem magam, nincsen önbizalmam és mégis mindig rám hallgatnak. Ezek szerint, én mindenki életére tudom a tutit, csak a sajátoméra nem? Remek... Erről jut eszembe, kaptam születésnapomra utólag ajándékot és elkezdtem olvasni ezt a könyvet és nem tudom letenni, nem is fogom, hamar kiolvasom. Szép és hasznos gondolatokat kaptam kézírással bele, ami még hangulatosabbá és személyesebbé tette nekem. (SZóval, aki tervez valakinek könyvet adni, írjon bele pár sort, KELL!) Az ajándék másik fele egy gyönyörű kis tollas álomfogó volt, amit nyakban tudok hordani, mert olyan mini! De olyan kis énes lett. :)

Nem tudom írtam e vagy sem, de végre van saját szobám és zöld. És elférek benne és kurvajó és csakazenyém, még nincsen rajta ajtó, meg még pár dolog hiányzik, de szeretem. Nagyon hangulatos.

Elalszom.... megyek nem tudok többet írni, nem látok már és mklnajsdékgw.

Március 06

Heyhó! :)

Bár itt inkább csak hely van, sem mint hó. Semmi sincsen és sok minden van, ennyivel tudnám jellemezni, ami mostanság van körülöttem. Ha itthon vagyok, gyorsan elmegy az idő, ha nem itthon, akkor meg nem akar telni. Mocsok egy játék... nem szeretjük egymást az idővel. :S

Kezdek kijönni a blogolásból is olyan értelemben, hogy nem tudom már miről írjak. Mert, már semmi újat nem tudok mondani, adni, stb. Beszürkültem... elvitt a hétköznapok rohanása, a sok teendő amit egymás után űzök és szüntelenül csak jönnek szembe. Másoknak csinálok ajándékokat, gondolkoztam azon is, mi lenne ha nem adnám oda és megtartanám magamnak őket. Nem megy, nekik lettek készítve... nem tudok ekkora mocsok lenni, nem megy. Szóval majd odaadom őket, de nem írhatok még róluk semmit sem. :c

Ma megpróbáltam kesztyűt varrni, és totálisan katasztófális lett, elment a negyed napom rá,végül a kukába dobtam, ennyit ér. A szabásmintát, amit gyártottam, is utána fogom dobni kb. Szóval ezt még hanyagolom, ezt még nem tudom megcsinálni....:s Vagy csak szimplán béna vagyok hozzá. Mindegy is nem érdekel az egész.

Január 7.

A postás vagy valaki kétszer csöngetett, erre keltem fel... mire az ajtóhoz jutottam, már elszelelt az illető. Mondom hát jó, a nap többi részét nem tudom mivel töltöttem. Annyit tudok per-pill, hogy nem akarok több sulit, vizsgákat meg pláne, dolgozatokat és szóbeliket sem. Szédülök és indok nélkül de ilyen, egy kicsit szomorkás a hangulatom máma... típusú dolog.... nem értem. Mindegy, kedvetlenség nem szeretlek.

Ez a nap egy rakás krrrrakken, ténykedés nélkül is értelmetlenül elment. :C Azóta már egyik kedves barátommal kibeszéltünk engem, hogy mi lehet az én bajom, miért van mindig valami ami miatt nem kerek a világom. Azt állapítottuk meg, hogy még mindig küszködöm saját magammal és önértékelési problémáim vannak, nem vagyok tisztában magammal és vannak dolgok amiket, nem vizsgálni kellene hogy biztos jó-e, hanem elfogadni, hogy igen ez így pont jó. Például a művészetek terén, mindig másokhoz mérem magam, holott lehet nem is kellene, mindenki a saját szintjéhez képest kell a maximumot elérje. De én csak nyújtózkodom, mert azt hiszem, hogy attól majd repülni fogok... pedig nem a gravitáció marhára nem engedi, utána meg ha seggre vágódom úgy összetörök lelkileg, mint egy antiszociális 5 éves óvódás. Egyébként, megtudtam, azt is hogy mások tökre felnéznek rám, hogy annyi mindenben tudom tartani a szinteket és amikor még megtudják, hogy ez meg az nem tudnak a sok infóval mit kezdeni, hogy de hát hogyan lehetsz annyi mindenben meg jó én meg csak állok és nem értem, mert én nem érzem jónak magam. Szóval én az én belső tükröm egy ki-beb@szott Görbetükör. Mindenhonnan torz, nem tudom. Hülye vagyok.

De ez is egy kurvanagy dilemma... mert szeretek társaságban lenni, viszont van egy pont amikor meg már ez sok és kösz, de inkább egyedül szeretnék lenni. Pluszba rájön, hogy nagy bennem a vágy, hogy mindenkit kedvemre ölelgessek és engem is, viszont az antiénem az meg nem szereti és kb. olyan ha még egy centit közelebb jössz és hozzámérsz, akkor most megöllek. Először a tekintetemmel, utána mindenhogy. Nyomorék vagyok, eddig is tudtuk, nem reklámozni akarom, de tényleg. És sokszor értetlen ostoba szutyok 10 éves kislány szintjén pislogok, hogy mi és mindenki rajtam röhög, hogy nézd ez mekkora f@sz. De van amikor, meg inkább direkt vagyok hülye és nem akarom érteni, mert az úgy kényelmesebb. Na de hagyjuk is.

Szóval valahogyan az emberi kapcsolataimat is rendbe kellene tegyem, a magammal való békétlen viszonyomat kiegyensúlyozni, meg még ide annyi minden szépet írhatnék, hogy csak na. Nem megy könnyen az elfogadás... mindegy. Lapozzunk... :D

A rossz kedvemet úgy kergettem, el hogy disney-s hülyeségeket néztem és akkor rájuk találtam. És először meghallgattam, hogy wow ebben látok fantáziát és poénos is. Majd jött a bloopers rész és szét nevettem a fejem, annyira hangosan, hogy elment a hangom.  Szóval nagyon felüdítettek emocionálisan, ezek az idióta nyálas pop zenés vicces fiúk. A blogra is kitezsem, mert annyira vicces. Legalábbis nekem az volt, és a tanulság mára, ha olyan vagy mint egy 5 éves belül, akkor azt a színvonallal próbáld magad felvidítani. :D Mesével, zenével és abszurd f*szságokkal. Íme a bloopers rész, akit érdekel nézze meg az rendeset.

(Személyes kedvencem volt a hamupipőke meg a mulan zene rész. Az utolsó számra meg először azt hittem hogy a Greaseből van, aztán leesett hogy nem... és így néztem hogy, nosss akkor oké.)

Minimál árt: Egy Monológ és egy vers

Rengeteg minden van a fejemben. Tervek, álmok, érzések, gondolatok, tettek, mondatok, visszhangok, a múlt, a tegnap, a ma és a most. Kavarognak, pörögnek és forognak sebesen, akárcsak a víz örvény a lefolyóba. Azonban ez nem apad el. Párbeszéd a fejemből, ön monológ a belső kis herceggel, minimál árt módra, csak gondolatok mondattá festve semmi több dísz. 

Megszakad a gondolat szál a fejemben, s helyette felmerül bennem egyetlen kérdés: Mikor írtál utoljára verset? Nem, tudom. Régen, nem vagyok nagy író, se költő én csak egy blogger vagyok írom, ami éppen jön nem gondolkozom cselekszem. Jó, ezt értem. De akkor mikor írtál utoljára egy verset, meg tudod mondani?  Nem, mondtam már nem tudom egyszer valamikor írtam, de azóta nem írok nem megy. Azt mondtad cselekszel, akkor miért nem tudsz írni egy verset? Ez nem ilyen egyszerű... érzések kellenek hozzá és valami plusz, amit nem lehet leírni. Nem értem. Akkor most te nem is tudsz verset írni már? Lehet. Jó, akkor írj nekem egy verset, ha úgy könnyebben megy! Még nehezebb, nem is ismerlek még, hogyan írjak neked így? Egymás után írd le a szavakat és úgy! Hééé, de rendesen, ez nem jó kezd újra! Nem akarom, látod nem megy, túl nehéz. Akkor tudod mit ne írj verset, tarsd meg őket... Most mi a baj, nem értelek? Ha nem írok az a baj, most belekezdtem és nem tetszik. Neked semmi sem elég jó? Nem! Hát neked?! Nekem sem jó, se így se úgy. Akkor rajzolj nekem! Nem fogok. Dehát miért, nem szeretsz? Nem, undok vagy és parancsolgatsz. Ez nem is igaz! De és ráadásként pimasz vagy és hazug is. Ebből elég volt, akkor elmegyek! Tégy, ahogyan jónak látod, ég veled. Komolyan, hagynál elmenni? Igen, ha menni akarsz csak tessék. Szívtelen sárga nárcisz vagy! A magányost és az érzéketlent kihagytad, egyébként stimmel, na mozdulj innét te penészvirág! Ezért nem tudsz verset írni... Tessék? Jól hallottad, ne tégy úgy mintha nem értenéd. Amilyen vagy belül olyanok a verseid is. Nem írok verseket, már mondtam. Már értem mi lakozik benned...így én sem akarnék verset írni. Látod, én megmondtam neked. Meg. És most mi legyen? Semmi. Semmi? Igen, az. Akkor maradhatok? Ha nem zavarsz....közben. Miért mit fogsz csinálni? Írok egy verset.........

Üres papír, tinta cseppen,
Görbül-fordul toll a kézben,
Kanyarog s pördül gyors iramba,
Betű-ékezet már egy vonalban.

Három pötty lesz a folytatása,
Kérdőjel nyújtózik egy másik sorban,
Halkan serceg az írón orra,
Lassan-lassan pereg az óra.

Gongat halkan kettőt-hármat,
Éjfél után elnémul magában,

Mikor az író leteszi a pennát,
Akkor a vers teljesen kész már.

Boldog szívvel szemléli művét,
Teljesség a varázsa amit művelt,
Áhítatos öröm lázban ő így ég,

Vers a papíron: Te jó ég!

(P.G.B. 2013.11.20.)

November 17

Üdv Népek!

Megtörtént a "nagy dolog", már nem kell szorítani értem. c: Ma reggel felkeltem, elpakoltam a rengeteg kinn levő ruháimat, rendet teremtettem a szobámban, aztán újra káoszt. Mert úgy határoztam, hogy a mai napomat teljes egészében a jelmez készítésnek szenteltem. Kell a rendetlenség, hogy valami értékelhetőt készítsen az ember, a káoszban lehetőségek vannak, minden apróság adhat egy újabb kis ötletet, nekem szükségem van erre úgy tűnik. /Koujaku lesz készen a leghamarabb, valószínűleg 2014 tavaszi Conokra viszem ki őt./ És annyit varrtam ma kézileg, hogy izomlázam van és szerintem esélyes vagyok egy inhüvely-gyulladásra (nem tudom hogy írják helyesen...). Egy tanga papucsot alakítottam át japán stílusú bőr szandállá, szóval volt és még lesz is vele meló. Háromféle különböző bőrt használok: egy latexhez hasonlatosat, egy vékony és egy vastag bőrt, mind a három fekete színű.

Ezentúl a jelmez kb 55% már készen van...szóval hamarosan meg leszek vele. ^^ Próbálom leszarni a magányt, elég jól ment ma, de csak mert a munka elvette a figyelmemet. Egyébként eldöntöttem, hogy amit felállítottam prioritási sorrendet, azt leszarom és helyette éppen azt csinálom, amelyikhez kedvem van és nem számít, minek kellene a legfontosabbnak lennie. Feleslegesen nem kötöm meg magam, így is nem bírom a kereteket már, amikor meg kellene, akkor persze nincsen. Szóval meg kell oldani. 

Nem haladtam semmit a képregény 3 oldalával, áll a munka vele... a sajátomról már lassan kezdek lemondani, úgy érzem hogy a rajztudásom egy darab kaka és már csak a többi rajzos munkáját esik jól nézegetni, és a sajátom meg nem elégít ki bizonyos értelemben. Nem fejlődök benne...nem lényeg, majdcsak jön az ihlet vagy valami hasonló. Viszont érdekes módon ami, meg nem rajz az most sokkal jobban megy, életemben nem szabtam meg varrtam még ilyen szépen... szóval valami mégis van.

Egyébként, meg sajnos vagy sem de elkeseredett is vagyok valahol, mert még mindig zavar, hogy akikkel lógnék, nem is biztos, hogy szeretnekannyira vagy ilyesmi. Nem tudom... kezdem elveszíteni a hitem, sok ember van körülöttem, kevesen ismernek igazán és olyan minta mindenki elfogyna mellőlem. Marhaság, de semmi nem cáfolja ezt, plusz elkezdek beszélgetni valakivel és 10 perc után továbbra is megdöglik a beszélgetés. szóval nem is próbálkozom, belefáradtam. Ha meg én nem írok nem ír rám a kutya sem... ezért ott sem vagyok fenn inkább. Egyedül a kis privát skype megy és ott az a pár emberke van, de velünk mindig van egy héten többször is dumcsizás, bár nem szeretem a lelki dolgaimmal traktálni senkit sem, néha talán mégis előfordul.

Ja csak és úgy most mellesleg... még mindig szeretnék fotózni őszt, még akkor is ha lassan már leesik az első hó. Mert, szerintem olyan hideg már van hozzá... csak kitudja mikor.

Elfáradtam mára, elhúztam alukálni....
jobb is mert kb rinya posztot írtam.... de legalább írtam.

Október 225

Oááéiyy Heyho!

El-leütési hiba miatt lett 225, de ha már ez lett marad, többek közt azért, mert úgy sem tudok kreatív címeket kitalálni, kábé az utóbbi egy évben. :) Álmatlan éjszakám van, biztos valaki velem álmodik, más indok nincs. Időben vissza kicsit, egészen tegnapig megyek vissza. Azaz Okt. 24-én felkerekedtem és öcsémmel együtt elmásztunk-buszoztunk az Obi-ba. Tiszteletre méltó látogatást tettem pár fontos dologért, ami a jövőben kelleni fog igen, meglepő módon a jelmez készítéshez... van aki támogatja, van aki nem, nekem a szenvedélyem és a szerelmem szarból várat csinálni szóval nyertem. :3 Tehát mivel végre a modelles ügynökségnél kitudtam várni a soromat, megkaptam amiért megdolgoztam így volt miből költekezzek. /Itt érdemes megállni egy pillanatra én vagyok az típusú ember, aki méég egy szeletcsokit is sajnál magától mert, akkor nem fogom tudni hazaadni: és baj lesz a családomnak belőle. Szóval képzelhetitek milyen idiot vagyok./ Vettem ezt-azt, de a lényeg amire vágytam már rég az egy fúró-csiszoló-gravírozó-polízoró csoda volt és képzeljétek el megszereztem magamnak... most majdnem azt írtam hogy előkarácsony... de már a szótól is rosszul vagyok.... tehát megvettem pont. (Azért vagyok rosszul, mert már novemberben a csapból is az fog folyni, mint minden évben...)

Hazahoztuk és azonnal elolvastam a fontos papírokat, majd munkába fogtam olyan hangja van, hogy csak vrmm vrmmm és olyan csudálatosan dolgozik, hogy wáú. :D Igen, tudom érdekesen használom a magyaszki nyelvet, de ennél hülyébb nem leszek valószínűleg. Muszáj-ból vettem ragasztót is, ezért pár karton elemet is összetudtam illesztgetni, plusz a géppel, már készre is csiszolhattam. Majd este 21 kor eszembe jutott, mit szeretnék még. Elővettem pár munkadarabot, és nekiálltam fúrni és szegelni. 30 perc munka után elkészült a mű, és lett egy nyaklánc tartó kis izém, amit jó helyre fel is csavaroztam. ^^ Így néz ki a cuccos: (Amire rá vannak aggatva, az a lényeges elem. <3)

Aztán mentem volna lefeküdni, de a kutyuval volt egy köröm lenn, nagyon kellemes idő van így október közepén-végén, tetszik. Így maradhatna, eltudnám viselni ezt az évet tél nélkül. Nem tudom, mikor utáltam így meg a telet, de most nem kívánom egyáltalán. Ennek ellensúlyozására a kék szőlőt és a körtét nagyon is! Tele zabáltam magamat 6 kis körtével, meg csináltam kék szőlős tejes séket, de natúran jobb a szőlőcske.

 

Kis kitérő után, back to the mainline, azaz állok a tükör előtt kutya fürdetés után, nézem a fejem, elkezdek az új szuper fésűmmel fésülködni (ami, kb. olyan, mint egy ló csutakló kefe) és a szőke hajamon elkezdtem agyalni. Tetszik az, hogy ilyen hosszú de nem tetszik hogy szőke.... mit csináljak... levágjam, ne vágjam. Aztán a végső döntést az határozta meg, amikor egy ilyet mondtam kinek lenne szíve levágni Egy ilyen szép hosszú egészséges hajat. A tükörben a hajamról magamra néztem és megkérdeztem tőle: Te normális vagy? Ez hol szép? Hol egészséges? Te aki fodrász modell voltál nem akarod levágni a saját hajadat? Segítek jó, hogy ne legyél ilyen nevetséges! Ollót és fésűt ragadtam majd szépen lassan fogyatkozott a hossz és a szőkeség is belőle. Majd az utolsó simítások után volt még arra kedvem, hogy összeszedegessem a tincseket, amik nagyobbak voltak és egy kötegbe gyűjtöttem őket majd jött egy varázslat és így nézett ki egyszer csak.

Aztán ezt a csodás kis köteget, felfűztem az álomfogóm egyik üresen maradt helyére. Színben és anyagban is nagyon oda passzol, ezért ott marad a helye. Kicsit irreális lenne nyakláncnak hordani a saját hajamat... bár nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd megjátsszam ezt a verziót. :D Megőrültem egy kicsit, de nem bánom kellett már egy kis változás. Lassan több, mint 2 éve nem volt vágva a hajamból örülök, hogy szembeköptem az egómat és levágtam a hajamból, azt ami úgy is letört volna apránként. Vége a színes korszakomnak, nem akarok többet hajat festeni magamnak, úgy érzem a sajátom sokkal szebb. :) Nem akarok sikkes, divat majom lenni a trendi kis szőke tincsemmel, jobb ez így már ideje volt megválnom tőle. Kicsit még idétlenül áll oldalt abban a sávban a fél hosszú - fél rövid haj, de leszarom jobb ez így. Csináltam mókás képeket. Egyet kiteszek ide megint, sajnálom egomán vagyok, de nem kicsit.

Ha van vélemény kéretik ide, sőt kritikát is lehet, de akkor az legyen formailag is az. X"D Most nem tudom mit fogok tenni... olyan hosszú még az este.... Amikor azt érzem, hogy rövidek 24 óra akkor, arra az idézetre gondolok, nem baj ott van még az este. Vicces, de tényleg így van. És egy este alatt is lehet csodát tenni. Lehet visszadátumozva meg kiteszek pár képet a szobafestésről, csak hogy pótoljak ezt- azt, mert a blog az én életem fontos része. Sajnos nem mindig van erőm rá, olykor időm se, pláne ha nincs is kedvem, de nem lényeg teszem amit teszek és ennél többet sajnos vagy sem nem tudok kihozni magamból... vagy csak nem akarok, fontos benne a móka. Ha ez a varázs nincsen meg az én "alkotásaimban" akkor hiábavaló az egész.

/Mára off. Ja igen, vissza felére, meg akkor egy orchideás félposzt akármit még kiteszek, azt annyi./

Ti kértétek, Kornél

Üdv Nép!
Most egy olyanról fogok írni nektek, amiről az utóbbi időben annyian kérdezősködtetek: vagyis arról...
   

Hogyan készítsünk magunkról próbababát? 

(Így készült Kornél tutorial) 

Kezdem is a legelején, én gyerek koromban mindig is ábrándoztam, hogy nekem kell egy ilyen varrós kellék, szimplán csak azért mert tetszik. Aztán az évek során, ahogyan elkezdtem varrni, rájöttem mi az értéke és az előnye egy ilyen kis bábunak. Később a cosplay is közbeszólt és már úgy éreztem muszáj tennem valamit, az ügy érdekében. Így a lassan másfél éves, cosplayes tapasztalattal és a barátaim rengeteg tanácsaival belevágtam egy olyan kezdeményezésbe, amiben csak reménykedni tudtam, hogy sikerülhet. Külön köszönet illeti B.R.N.-t és a hugomat, ha ők nincsenek, akkor Kornél sem volna. ^^

Nos mindenképpen valami okos megoldást szerettem volna, hogy praktikus legyen, ha már csinálunk valamit, akkor én törekszem arra, hogy ne csak egyszer használható legyen! Fontos, hogy ne egy síkban gondolkozzunk, merjünk elemelkedni a földről és több dimenzióban gondolkozni... kicsit problémás időnként, de megéri. Következzen lépésről lépésre a készítés. (A sok bevezetés után biztosan várjátok már)

Hozzávalók: 

(a méretednek megfelelő) poló, fényes felületű cellux vagy ducktape, 2 festő ragasztószalag, 2 flakon aeroszolos purhab, vastag karton papír, A3 papír/ karton henger, fólia, sniccer, olló, 3-4 tubus ragasztó, legalább 3 méter (anyag) filc. /Én ezekkel a dolgokkal készítettem el, ami nem volt otthon megtalálható, azt az OBI-ban szereztem be. Ja igen kékkel, fogom oda tenni a kis kommentjeimet a szövegbe, időnként!/

Kezdem ott, hogy előre felhívnám a figyelmeteket, az előkészületekhez alaphangon is minimum KETTŐ ember kell, EGYEDÜL semmiképpen se kezdjetek hozzá, mert NEM FOG MENNI! Szóval testvér, kiskutya, barát, haver, cimbi, öribari, szülő bárkitől kérjetek segítséget. Valamint, figyeljetek a tartásotokra, húzzátok ki magatokat és kérjétek meg a segítőt, hogy mindig korrigáljanak titeket. Közel 30 perc után nem tudunk szoborként állni! (Én is elfáradtam és bizony nekem kicsit kontraposztos lett a baba...) :3 

Első lépés:

Felveszitek csak a polót, azaz nincsen alatta semmilyen más réteg. /Gondolom lányoknál, azért lehet nem árt a pánt nélküli melltartó....mindegy, a kérdésekkel majd a kommentbe tudtok bombázni./ Azért nem érdemes alá öltözni, mert így is meleged lesz benne, plusz a végén le kell vágni rólad a "páncélt". Tehát rajtad van a poló, akkor jön a kis segítőd a fényes felületű celluxxal és elkezd a csípődtől körbe tekerni a ragasztószalaggal egészen a poló kivágásáig. Fontos! Ügyelni kell arra, hogy a váll öv területe szépen kicsit lazábba legyen átragasztva. /Nekem sajnos a bal oldalam, ellett szorítva és bizony közel 30 perc zsibbadás nem kellemes érzés./ Szóval, ha rajtatok van már a cucc nyugodtan mozogjatok benne, amíg lehet, mert a többi réteg után már sokkal merevebb lesz. Ha elfogyott a sima cellux, (ami egyébként cosplayes szempontból semmire sem jó) jöhet a festőszalag.

*Celluxos poló /nem kicsit feszül/*  

Második lépés:

A festő szalagra én egy speciális cuccként tekintek... az is! :D Nos én úgy kértem a hugomat, hogy először úgy tegye fel az első réteget, mintha börtönrács lenne, egy ragasztó csík hosszában (vertikálisan) utána egy kihagyás és utána a következő, és ez így megy, amíg körbe nem éri a testet. A második réteg ugyan ebben a szellemben történik csak vízszintesen (horizontálisan) egy ragasztás, egy üres... amíg körbe nem ért. Utána meglepő módon ugyan ez a technika jön, megint függőlegesen, csakhogy! most az üres kockát helyét kell lefedni a ragasztóval. Majd az utolsó körben vízszintesen is oda ragasztunk körbe, ahol a még nem takart a ragasztó. Lehet ez kicsit furának tűnik és bonyolult, de ez nekem azért volt fontos, mert így keresztkötéseket hozunk létre, ami által sokkal masszívabb lesz a baba felépítése és így biztos megtartja majd az alakját. Ha kész vagyunk ezzel a fázissal, akkor következik az a rész, amikor megint körbe kell tekerni magadat, figyelni kell, hogy a mell feletti részek is rendesen legyenek fedve! Próbáljunk ugyanolyan vastagságra törekedni mindenhol. /Ebben az állapotban, már nem tudtok igazán mély levegőt venni, és megsültök a rétegek alatt, és igazából mozogni sem tudtok, jó esetben./

Harmadik lépés:

Keljünk ki a bábunkból! Most jön az igazság egyik pillanata, amikor szükségünk van a segítségre, de úgy igazán. Minden bajunk van fáj a lábunk a sok állástól, szédülünk a segédünktől, mert annyiszor körbe járt minket a ragasztás miatt. És most a segítő ragadjon ollót és vágja fel a munkáját! Figyelem, mi, akik benne vagyunk a bábban lehetőségekhez képest próbáljunk meg oldalazni a testünkkel... a segítő keresse meg a bőr és poló határ felületét és kezdjen el vágni. Az irány a következő felülről lefelé csak a test egyik oldalán. Először a nyak-váll rész kell szétvágni, utána a hónaljtól indulva a csípőig, de ha úgy jobban tetszik, akkor a hátnál is lehet, csak szerintem csak sokkal macerásabb. /Itt nagyon fontos az, hogy beszéljetek közben, éppen ki mit hol stb, mert nem lenne jó ha belevágnátok a másikba./ Ha túl vagytok az operáción jön az átváltozás érzése, mivel annyira nem merev a cucc kicsit lehet feszíteni, így kitudtok bújni belőle, úgy, hogy a másik oldal sértetlen marad. ^^ És voliá! Meg is van az alap, azaz büszt formátok. ^^

Negyedik lépés:

Ha jól sikerült az eddigieket megcsinálni, akkor a test formátok megáll, a saját alapján és nem dől el. Most az a munkafázis van, amikor ki javítjuk a "károkat". A festő szalag segítségével fixáljuk az éleket és összeférceljük a vágást, aminek a segítségével le tudtuk venni az alapot. Kívül-belül hozzáférünk így bőven tudjuk ragasztgatni. Addig kell javítgatni, amíg nem akar szétnyílni, ha már eltűnnek ezek a jelek készen áll a baba a következők lépésekre. :3 Azért fontos mindent bevonni a festő szalaggal rendesen, mert a következő lépés a papírmassézás lesz és bizony, ahol nem papír alapú a fedés, oda nem fog feltapadni a ragasztós papír. 

Ötödik lépés:

A papír massézás nálam kicsit másképpen zajlik, mint általánosságban. Én nem szeretek szöszmötölni vele és pépes cuccokkal dolgozni...nem is lesz olyan csuda szép a végeredmény, de ugyan olyan tartós lesz és meglehet természetesen dolgozni, szóval még szép is lehet. Én olyan újságokat használok, aminek a felülete nem fényes. Ezeket kb 4-5 cm-es vastagságú csíkokra vágom, fogom a ragasztót végig nyomok rá egy adag ragasztó csíkot és egy vastag karton darabbal végig egyengetem a papíron, egyetlen mozdulattal. A papír vég pontjainál érdemes több figyelmet szentelni nekik, hogy tuti oda is ragadjon, ahova kellene. Majd elkezdjük felpakolgatni a darabokat. Én 2 és fél réteget csináltam meg belőle: egy függőleges, egy vízszintes és egy fixáló réteget a nyak és váll részeknek. Majd hagyjuk megszáradni, semmiképpen se akarjuk felgyorsítani a folyamatokat, így is úgy is kiszárad. 

Hatodik lépés:

Ameddig száradnak a rétegek, addig van időnk. Készítsük el a belső szerkezetet is! Ez egy választható része a munkafolyamatnak, ugyanis nem muszáj megcsinálni, ha nem szeretnénk. Azonban én szükségesnek érzetem, mivel később szeretném felerősíteni egy állványzatra Kornélt. A belső szerkezetet én a következő módon készítettem el. Egy nagy méretű vastag karton papírra tettem a papírmasséval bevont alapot, majd annak az alját körbe rajzoltam. Összecsavartam egy A3 méretű műszaki rajz papírt karton hengerré és szemmérték szerint megkerestem a test (statikai) közepét, majd jelöltem hova kell kerüljön. A tetejéhez, egy kör+ovális+tojás firka alakzatból rajtoltam meg a nyakat+ korrekciónak a festőragasztó papír guriga részét is hasznosítottam. Majd ennek is megjelöltem a közepét, mert bizony a labilis építményem tetejére tettem. Majd jött egy sorművelet ismét, kilyukasztottam a jelöléseket és ragasztóval odafixáltam az elemeket. Az alsó kartont a hengerhez, majd a felső nyak imitációs kartont is a hengerhez. Majd ezt az egészet hozzá építettem a meglévő testhez és kritikus részek kaptak rözgítésképpen egy festő ragasztós + papírmassé réteget. (Biztosra akartam, menni, hogy ne folyjon majd ki később a purhab.)

*itt még félkészen látható az alap, a henger és a nyak állapota*

Hetedik lépés:

A minden dolog megszáradása után, jött a purhabozás! Dudus blogjában, amit oldalt az olvasott blogok közé kilinkeltem, tökéletes leírást ad erről a technikáról, szóval bővebb információkért nyugodt szívvel keressétek fel, csak ajánlani tudom. Én is az ő leírására támaszkodtam! Szóval a purhabozandó felületeket növény permetezővel átnedvesítjük, de ne tocsogjon a vízben, legyen nedves. Mivel a purhab felhősödéséhez, a kémiai reakciójának kulcsa a víz, ettől puffad fel. Fejjel lefele fordítva a flakont, kezdjük érzéssel fújni a habot és közben nyugodtan álljunk meg rétegenként és permetezzünk újra. Nem kell sietni vele, bő van van időnk elszöszmötölni vele. Ha nem juttatunk a rétegek közé vizet, ott a reakció nem fog tökéletesen végbe menni és nem fújódik fel a hab. Zárt helységben nem ajánlom, nyissatok ablakot legyen huzat stb, mert gázfejlődéses folyamat. ^^ Öhm, fontos még! Ugye belülre tettük a hengert, ezt mindenképpen tömítsétek, azaz, tegyétek rá a babát bármire például seprűnyél, mert a purhab belülről a szép hengerünket összefogja nyomni. 1, mert a nedves papír tönkre megy, 2. mert felfúvódik a cucc és szétnyomja arról, az oldalról, ahonnan éri. /Ami nem feltétlenül baj, de nem biztos, hogy mindig szerencséje lesz az embernek. Mert nekem összenyomta a gurigát, de utólag feltudtam húzni egy seprű nyélre és tudtam korrigálni a hibát./ Tehát szépen lassan fújkáljuk és dagad benne a cucc, semmiféleképpen ne nyúljunk hozzá, mert utána 1-2 nem vakarod le magadról, de még a ruhádról sem nagyon. A vállak lukjait érdemes befedni a celofánnal, mert különben kifolyhat a félkész purhab. A nyaknál picit macerás, de mókás is, a képen jól lehet látni, mennyire katasztrófa jellege van. Szellőzéstől, anyagtól függően, úgy 4-7 óra alatt tökéletesen megszilárdul, és vágható állapotba kerül az immáron test.

Nyolcadik lépés:

Ha teljesen megszáradt az alakunk, akkor neki eshetünk késsel, sniccerrel, amivel csak jól tudunk bánni. Vágjuk formára a bábut, alakítsuk ki a nyakát, a vállait tetszésünk szerint. Hagyhatjuk gömbölyűre, de akár kimélyíthetjük is, mint ahogyan én. Majd ha elkészültünk a vágással, akkor mindenképpen fixáljuk a fedetlen purhabos részeket, mert már említettem, hogy a purhabra simán nem fognak ragadni, a ragasztózott papírmassé szeleteink. Szóval a festőragasztó segítségével fedjük le-be azokat a részeket, ahol csak a tiszta purhab van. Itt már mindenki szíve joga szerint eldöntheti, hogy szeretne-e még egy réteg papírmassét, de én már nem éreztem szükségét.

Kilencedik lépés:
Vonjuk be anyaggal a bábut. Itt mindenkinek a kézügyességére és fantáziájára bízom, mit szeretne belőle kihozni. Én nekem volt egy sötét kék filc anyagom és nagy gondossággal azt ragasztottam fel, kettő nagyobb darabban és több kisebből. Én nem az anyagot, hanem a bábu felületét ragasztottam, ugyanis a papír lassabban szívja fel a ragasztót, mint a szövet. Felhordtam az anyagot, utána elegyengettem karton darabok segítségével, ráborítottam az anyagot és kezemben a vasalóval felvasaltam rá az anyagot, majd hagytam száradni. Ezeket a lépéseket addig ismételgettem, amíg teljesen be nem fedtem Kornélt. Én valahogy, ilyennek álmodtam meg őt...

Majd végül teljesen elkészült és teljes pompában készen állt a szobámban. A kellemetlen ragasztó szagokat egy kis dezodorral frissítettem, ugyanis a ragasztónak még száradni kell bőven 1-2 napot, hogy teljesen megkössön mindenhol és ilyen kor a szagokat-illatokat is jól képes konzerválni. Tehát az elkészült illatos és feketének tűnő nem tudom hányas méretű próbababa lett íme, ő felsége Kornél herceg!

Bármi kérdésetek van vele vagy a készítéssel kapcsolatban, ami nem eléggé világos. Írjátok meg kommentben, mélben vagy ahol jól esik. Szívesen megosztom a véleményeimet és egyéb tapasztalataimat ezzel vagy akár már dolgokkal kapcsolatban. Boldogság, öröm, béke.

Köszöntem a figyelmet. ^^ <3 Lűv belétek!

Pár sor

Szia mindenki!

Úristen elszáll lassacskán ez a Szeptember is! :) Rengeteg minden van, amiről most egy bejegyzés alatt szeretnék beszámolni, mert az elkövetkezendő időszakban a blogom nagyon létminimum alatt fog működni. Sajnos. Kezdeném ott, hogy a főiskolán harmad éves vagyok, ami azt jelenti, hogy rengeteg a tenni valóm. Végzős diák lettem, ráadásként a Hallgatói Képviselet egyik tagja is, szóval nem unatkozom egy percet sem, mert mindig van valami, sőt néha még sok is és nem csak képletesen szólva. El kell kezdjem megírni a diploma munkámat és ezt Márciusban teljes formában le is kell, hogy adjam... izgalmas kihívás, de érzem, hogy előre is nagyon sokat fogok miatta szüttyögni. Plusz még Augusztus végéig mellé kell varázsoljak egy angol nyelvvizsgát is és lövésem sincs, azt is hogyan fogom megcsinálni? Passz... majd valahogy. Muszáj.

Volt egyszer egy őszi con:
Cosplayer Expo néven futott, ott voltam a Karibos jelmezemmel és megnyertem a harmadik helyezést egyéni Craftmanshipben, szóval hihetetlen dolgok vannak most velem. Megérte vele annyit dolgozni, plusz a rendezvényen összeismerkedtem rengeteg új arccal, akik nagyon kedvesek és közvetlenek is. Csupa jó dolgokat mondtak, így kicsit emelkedett hangulatban fogok, majd a következő terveknek is a jövőben.  ^^ Itt egy kép rólam amit, még tegnap hajnalban Ps-eltem össze. Bővebben nem tudok róla mit írni. :D

Aztán a képregény, amit felkérésre rajzolok: megszületett belőle az első oldal! ^^ Arról képet azon az oldalon láthattok majd, ahol ez a kép található lesz hamarosan. A többi oldalt, hogy mikor fogom rajzolni, jó kérdés a diploma munka mellett kicsit lesz bőven dolgom és nem tudom a többit, azt hogyan fogom mellette menedzselni...  Szóval ide egy link jön majd, vagy nem lehet addigra majd lesz egy bejegyzés a linkkel. ^^ Nem tudom.

Rólam még dióhéjban annyit, hogy napi 5-6 órákat tudok csak aludni, mert azt sem tudom, hogy mit csináljak, mert annyi mindennel kell foglalkozzak. Picit megviselt lett a fejem és óhatatlanul még fogytam is (nincsen étvágyam, nem tudok akármit megenni... és inkább nem eszek), remélem azért még nem halok ki. Túl sok mindent szeretnék csinálni. :D Most pedig ennyi fért bele... nem tudom mikor lesz következő bejegyzés és azt sem tudom, hogy miről.  (De ha van ötletetek vagy kérdés, hogy ti kevesek, akik olvastok időnként miről írjak, dobjatok egy mailt és a jövőben lesz róla poszt. ^^)

Hosszú bejegyzés

Heyho! :D
Mindennapi írás folytatódik tovább...

Prioritás szerint:
Először is szeretném megköszönni nektek, akik most már névvel is követtek! Írtó kedves tőletek ez a gesztus, hogy a vinnyogásom után a követésnél nyilvánosra tettétek magatokat! Erre nem is számítottam egyáltalán. Tényleg köszönöm szépen, ez NAGYON JÓL esett! Feldobtátok a napomat. :"3 Ennek örömére a szokásosnál többet írok és több képet is kiposztolok.  

(Fúj ez a szó... de, nincs se rövidebb, se szebb szavam rá. Minden ötletetek are Welcome here... :3)

Ma nagyon kellemes és tűrhető volt a nyár. Minden napnak ilyennek kellene lennie, szerintem mindenkinek jót tenne. Ha már időjárás, leszedtem ez az időjárásos biz-baszt a blogról, nem illik ide, rájöttem. Plusz a betöltési idő is sokkal több tőle... érzékeny búcsú és törlés. :D Viszont a régi órám kellemes kattogása és gongatása hiányzik, de nem teszem vissza, mert az a múlthoz tartozik és én csak előre fele szeretnék haladni. És nem visszasétálni, mint egy páncélos tarisznyarák. Szóval óra sem lesz, akár mennyire is a szívem csücske volt. :P Dicsomnak is tetszik a nyár! Úristen ne tudjátok meg, már mekkora!!! Közel 80 cm magas! Ez egy óriás paradicsom palánta, lehet az égig érő fa festményem inspirálja az érzékeny kis lelkét. :3 (Néha nem érzem magam magyarnak... mert nem tudok rendesen írni.)

Ma rengeteg mindent csináltam. Tegnap hajnalban... mert ismét hajnal sokáig fenn voltam. (De ez a nyár varázsa!!! Nem kell a suli miatt limitet szabni a fenn maradásnak, tök szuper. :3) És a Mangás csoport puszta létezése ösztökél arra, hogy igenis csináljam, azt amit kitaláltam és ne hagyjam annyiban. Szóval küzdök tovább az Álmaimért, nem adom magam olyan könnyen. :3 Tehát a képregény oldalát rajzoltam és közben újra és újra scanneltem a készülődő oldalt. Nem titkolom a csoportba szeretnék én is hozzá tenni, a saját is hogyan készült tutorialomat feltolni. Hátha hasznos, plusz ki tudja lehet valakinek hasznos is lesz, ha meg nem az sem nagy katasztrófa jó lesz nekem a saját kis irattáramba. Később még jól jöhet. Képeket is fogok feltenni, csak azt majd akkor, ha kész a teljes anyag. Annak egy szép kerek bejegyzést szeretnék, megérdemli. :D Bár csak részleteket fogok belőle kitenni, mert akkor kifogja elolvasni, ha már most lehetne látni a teljes oldalakat... :3  Igen, számító kis dög vagyok, magamért csinálom és szeretném ha másoknak is tetszene. Hátha ezzel én is tudok adni így a világnak, nem lesz egy világ szenzáció. De lesz valami kis apróság, amiben van belőlem benne bőven. :)

Persze a képregényes dolgok után, jött az alkotási túlcsordulás és alkottam tovább. Az íródó regényhez készítettem borítót, amiben majd egyszer a nem olyan távoli jövőben benne lesz az írás. Kicsit kusza lett a mondat, de a lényeg az, hogy a kötet a borítóban lesz. :"3 Szerintem, sokan ismerjük a könyveket, nem tartom fontosnak ismertetni, milyen egy könyv. :D Egy blogger, vagy egy blog olvasó nem ismerné a könyvet...az vicces lenne. :D No tovább... A kész borító tervekhez rajzolgattam még pár skiccet, mert van egy olyan lesz ahova illusztrációkat lehet tenni. Erről is szeretnék egy külön bejegyzést, meg is írom, nem sokára. :D *Hamarosan a link*

Aztán levittem a kiskutyát sétálni és kidőltem alukálni. Csak délután keltem fel, főznöm kellett. Fasírt golyókat gyártottam és sütöttem, meglepően finom lett. A sózás nem erősségem, mert szerintem tök egészségtelen, úgy hogy a többieknek utánam kellett sózni, mindig ez van ha én főzök. De könyörgöm, mindenki ízesítse magának... én nem eszek sót ha nem muszáj, de nem fogom a kaját eltolni ha van benne fűszer vagy só. :P Előző napról, meg még maradt egy kis sütött sütim, azt is felfaltuk. Kettő ilyen tepsivel sütöttem, tök egyszerű megcsinálni és kurva finom! Csodálkozom, ha tudok rajzolni, akkor az nap tudok főzni is. A kettő között van kapcsolat??? Ha van miért? Ha nincsen akkor is miért?

Délutáni pihenőnek leültem gyöngyöt fűzni, mert volt egy kedvenc fehér karkötőm, azonban elszakítottam még sok hava és nem volt időm foglalkozni azzal, hogy megjavítsam. Na most megcsináltam, és remélem tartósabb lesz, mint volt. El kellene itthonra a damil, de nem volt 4x-esen hajtott cérnával csináltam meg... meglátjuk. Plusz csináltam egy zöld-narancssárga golyós karkötőt is, extra csúnya de vidámak a színei, nagyon bejön. :3 (A karkötő a lényeg  nem a fejem >v<...)

 

Ja nagyon rá vagyok pörögve, hogy legyen új frizurám, a fodrászom már meg van hozzá. Nem tudom még mikor, de majd összehozzuk szeptemberig biztosan. Addig is, mert nem bírtam magammal, egy kis kedv csinálónak Játszottam a hajammal, elfésültem és felkötöttem. Még PS sem kell hozzá, hogy rövid hajat csináljak magamnak. Sőt, ha belegondolom már parókám is van, de nyáron tudjátok, milyen meleg van alatta... pláne ennyi hajjal. Tehát dumcsi helyett jöjjön a kép.

 Aztán leültem a gép elé, a régi rajzokat néztem és rendezgettem. Aztán jött egy ötlet... könyvjelzőt szeretnék. Neki estem, előkutattam a papíros mappámból üres vastag papírokat, mondom ezek jók lesznek. Kinyitottam a PS-t és kezdetét vette az alkotás, mindenképpen kelta keresztes hátteret szerettem volna, ezért az lett az alap. Utána a többi már gyerek játék volt, feldobáltam a rajzokat rá, szürke kontúrt tettem rájuk és egy fekete vonalú fehér fedő keretet. A nyomtatóba tettem a papírost, amit előtte méretre szabtam, a nyomtatási beállításokat belőttem és már Ok-éztam is. Nagyon kis csini lett, tetszik a munkám és nem győzőm benne örömködni a gyönyörűségtől. Ritka pillanatok ezek, amikor a kész mű a kezemben van és 120%-as kész is van. :D Aztán még két verziót csináltam belőle, azok is szépek lettek. Így most van egy farkasos, egy elfes és egy sellős könyvjelzőm. Nevemhez hűen, a színük szürkék... :P (Szép vad ez a lila, nem de?)

Most itt ülök a gép előtt és írok... hamarosan szundi, mert holnapra is hátha lesz ötletem... Jó kedvem van ez egy nagyon király nap volt összességében, bár többször rontana rám az ihlet. :3

Fantázia a tied, használd

Ha a fejembe lépnél először sötét lenne, neked kellene feltalálnod magad. Első szabály, ha a fantázia birodalomba szeretnél belépni az én fejemen keresztül, akkor merned kell álmodni, akár képtelenséget akár nagyon nagyot. Ha az első megmérettetésen túljutnál egy újabba ütköznél, szemed elé kerülne egy gyönyörű szépen megmívelt ajtó, és azon egy zár. Bizony addig nem tudnál átjutni rajta, amíg nem találnád meg hozzá a kulcsot, de a kulcsok nincsenek sehol sem, vagy mindenütt ott vannak azonban túl kevés/ túl sok hogy mindet végig próbáld, a fantáziád kellene ide is megoldani a rejtélyt. Ha túl jutnál ezen akkor, kitárnád fantázia világom kapuját és belépnél az utolsó feladathoz egy sivár, élettelen városba jutnál, ahol senki sincs, olyan mint egy kihalt szellemváros, a történetet itt csak akkor tudnád elkezdeni, ha ismét használnád a fantáziád... Ha kíváncsi vagy mi történne veled, akkor írd le te hogyan jutnál keresztül az akadályokon, azután elmondom mi történne veled a fejemben.

Addig is kis kedv csináló zene hozzá:

Emberek jönnek és emberek mennek

Miért van az, hogy megismerkedtem régen emberekkel talán ideiglenesen barátságokat is kötöttünk, majd egyszerűen szépen és lassan eltűntek a látókörömből?  Ezeket barátságokat próbáltam kötni újként és sikerültek is, de aztán egyszer csak nevek maradtak a semmiben és újra idegenek lettünk... nem értem miért. Sokszor van ez így, vagy csak így van?

Zavar és ezen események sorozata arra próbál irányítgatni, hogy felesleges törekedni kialakítani ezeket újra, mert minden múlandó és nem kell barátkozni. Azonban mégis ha nem tesszük meg akkor meg mi leszünk a véres rongyok, hogy nem vagyunk eléggé társas lények... kezdek kicsit belefáradni ebbe a múlandó jelenségek áradatába, lehet az lenne a legjobb ha ködbe veszne a hangom és a nevem is, mint a rég múlt legendái és titok övezne s akkor nem érne több csalódás. Lélekben azt hiszem nagyon koros vagyok, szívemben örök gyermek és testemben pedig fiatal-felnőtt.

De a vicces az, hogy ennek ellenére a belsőlényem állandóan kalandokat keres az új emberek személyében és kitudja miről maradok le, ha nem kutatok újabb és újabb emberek után. Reménytelenül veszett ügy vagyok, de nem adom fel amiben hiszek az vagyok.

Képregény

Szerda hajnalban, elkészült végre a képregényem első oldala! A borítója még tervezés alatt van... ahogyan a többi elkezdett és félkész oldal is. Külön köszönetet kell mondjak Zs-nak, mert a 3 hónapos küszködésemet közel egy fél percen belül elárulta a megoldást nekem, így tudtam tovább lendülni és befejezni ezt a három panelt. Ja, ha már így a köszöngetéseknél vagyok akkor folytatom, a sok tanácsot és oktató dolgokat Tanának, valamint Shadenek, hogy együtt alkotunk egy szerintem tök nagyszerű dolgot. És időnként, úgy érzem túlnő minket a magunk elé ki nem tűzött cél. Alkotunk kedvünkre és én törekszem rajzolási dolgaimat javítani, tökéletesíteni és tanulni, szeretek törekedni. :)

Elkészítettem az oldalt ahova, majd felfognak menni a képregény oldalai... csak addig még egy darabot nem akarok feltenni amíg nincsen egy kisebb mennyiség. Plusz amíg nincsen scannerem, addig az utómunkálatokat sem tudom elvégezni PS-ben, így tuti, hogy csak később kerülnek a netre fel. Heti egy oldalakban szeretném majd leközölni, legalábbis így tervezem. Saját példányban (az eredeti lapok mellett természetesen) lesz majd egy rendesen "kiadott" verzió, rendes képregény méretekben összefűzve, saját örömre. A színezés kérdésén még gondolkozom.. lehet, hogy lesz de lehet, hogy felesleges mert időigényes. Animáció tuti nem lesz belőle, banner biztosan. Semmien elvárásom nincsen, hogy ki hogyan fogja majd fogadni, igazából saját skillezésre és szórakoztatásra jött létre... :D

Képet egyenlőre még nem teszek ki sehova sem legyen ez az én kis magán projektem, amíg nem lesz kész egy fejezet belőle. A fejezetek viszonylag rövidek a regényesített verzióban, ami a törzse az egész képregény adaptációnak... nagyon igyekszem a kettőt egymás mellett futtatni csúsztatások nélkül. :) Amiért figyelek erre, azért van ha az írás "kiadása" mellett döntök mellé tudom tenni a képesített verzióját, de ezek még csak tervek. Időm, erőm, kedvem, adottságaim és minden egyébhez képest igyekszem majd ezeket az álmokat meg is valósítani. :) 

Ennyit még közzé merek tenni, hiszem ez a régi blogon is kinn volt a P.a.d. (Photo-a-day) sorozat készítése közben. Tehát ezek a karakterekről készült tavalyi kakaó/ ACEO kártyák, a legfelső karakter Ian.

A franc!

1:47 van és jelen pillanatban gyümölcs levest szürcsölgetek a gép előtt, próbálok túl emelkedni a barbár és agresszív énemen, ami jelen pillanatban legszívesebben sok mindent apró kis darabokra zúzna szét. 

A technika ellenem fordult!!! Ismét, nem hiszem el, hogy mindig ugyan oda kell visszatérni, ahol abba hagytuk. A NEM kedves nyomtatóm fekete tinta partonját töltöttem az imént újra, de hiába semmit sem csinál, nem nyomtat a kis rohadék...megint! Kezdem utálni, de kurvára! Annyira boldog vagyok, hogy mindig körülöttem csak a több emeletes vödör fostalicskák vannak és soha semmiből sem kapok tisztességeset (egyszer kéne kurva drágán megvenni utána nem lenne vele semmi probléma). Ja és a fax kivan a tinta után töltögetéssel, és ahogyan nyomtat az is pocsék + hangosan és lassan csinálja azt is. Az összes kurva számítástechnikai eszközbe egy hatalmas elektrosokkot kívánok bele, hogy mindegyiken fusson végig a 230! 

- Miért mindig csak én szívok velük...kis rohadékok!?

A régi wincsi is beintett a géppel kézen fogva lassan 2 éve pluszba se nyomtatóm, se scannerem...az Isten verje meg ezeket a retkeseket, dologzni nem akarnak sőt együtt működni sem. Csak egyszer legyen annyi pénzem, mint a szemét tuti irodát csinálok magamnak! Kicsit dühös vagyok... ja, van így. A dolgozatokat sem tudom majd itthon megoldani, francba veletek kis elektromosság zabáló pondrók.... 

Egyébként mindez azért történt mert 15 oldal írást akartam kinyomtatni a regények közé, na mindegy reménytelen. 2 szürke színű oldalon kívül semmi sem lett használható. Leszarom... mászok vissza az asztalomhoz, folytatom a panelezés gyakorlást és a képregényes dolgokat... az első oldalt meg kellene rajzoljam készre, mert azóta sem tudtam haladni, mert mindig van valami, örülnék, ha végre az Isten is kicsit segítene nekem. Kezdem magam szerencsétlennek érezni... :(

Holnap, pontosabban ma suli nyíltnap lesz... előre is félek, több kommentet nem fűzök hozzá.

Gyakorlás

Pár napja vagy inkább az elmúlt héten kezdtem el firkálgatni, mivel majdan egyszer készül a képregényem... addig, meg tanulom azt, hogyan kell képregényt készíteni. Ide tartozik a panelek készítése, a karakterek és a cselekmények elhelyezése háttér meg ilyesmik. Ma rám tört este, az az indíttatás, hogy még sem vagyok egy unalmas mezei kavics, annak ellenére, hogy egész héten ezt érzem... gondoltam kiteszem a firkálmányomat. Meg egyébként is régen is eltudtam csapni az időmet, akár blogírással, akár olvasással vagy bármi egyéb kreatív dologgal. Nem tudom miért húzom le magam, azzal hogy nem elég jó... mihez képest? Hát lehet a jövőbeli munkáimhoz nem jó, de addig el is kellene jutni talán. És igen jobb, mint a 3 évvel ezelőtti rajzaim. 

Tehát, félre az elvárásaimmal, majd alakul ahogyan alakul, ez egy olyan út amin csak menni kell...kész. "Senkihez nem szabad hasonlítanunk magunkat!"  Ezt mondta ma zen órán a bölcs zen mesterem. És, most azt hiszem inhüvely gyulladásom is van egy picit nehézkes így dolgozni, de majd meggyógyulok. Lehet, most kellene leállni, hogy értékeljem magam kicsit és elgondolkozni azon, ha egy balesetben megsérült volna a jobb kézfejem és többé nem tudnék (akár ennyire sem) rajzolni, akkor mi lenne a helyzet velem... Biztos sokat sírnék...

JA és még mindig nincsen scanner kábelem, amit már régen megrendeltem, nagyon szomorú vagyok és feladtam a küzdelmet, már nem reménykedem abban, hogy a postás kihozza. Májusban beruházok egy vadi-új készülékbe, ez így nem mehet tovább... :'( Az univerzum nem akarja ezt így... Ezvan.

A következő poszt egy tesztes vagy egy interjús válaszadós szösszenet lesz...

Gondolatok

Átrendeztük a lakást, mindenki kényelmesen el fog férni, bár én kicsit húztam a szám, mert nekem szokatlan... egyébként meg sokkal jobb mint volt. :P Így tehát lett egy "saját szobám" nem tökéletes, de kit érdekel, elférek benne kb, van hol aludjak, van benne az asztal stb... funkcióját betölti. Úgyhogy nekem kuss. :D

Tök durva jelenség van most történésben... nem régen beszélgettem Shaddel arról, hogy a bloggerek, mintha kezdenének kihalni vagy kifáradni. Mintha nem lennének a régiek... engem nagyon zavar, ugyanis egy csomó nekem tetszetős blogra feliratkoztam és alig alig jönnek bejegyzések. Ritkán maximum 2-3 van és ez elszomorít. Pedig imádok olvasni, na jó angolul annyira nem, (de azt is csak azért mert, sok mindent nem értek általában...vagy csak kishitű vagyok.. de nem tényleg nem jó az angolom...mindegy) de jó lenne végre ha lenne mit. Nem tudom mikor szűnik meg ez a valami.

Ha már írás akkor gyorsan megjegyzem, hogy a képregény írás ultra hiper-jól halad, olyan sztorit sikerült kreálni, hogy az szerintem nagyon ott van. Legalábbis én nagyon büszke vagyok magamra, ilyen jót még nem írtam eddig soha szerintem. És a legjobb benne, ha nem is tudom majd megrajzolni képregénynek, bármikor elővehetem... hátha megcsinálom. De nagyon szeretném megcsinálni, csak nagyon sok idő és minden kellene hozzá. :D Az életművem lesz ha egyszer készen lesz a cucc, komolyan mondom. ^^

Magammal kapcsolatban megbékéltem, rájöttem hiába vágyódom társaság után hosszú távon nem bírom, ezért folytatom tovább a saját kis kalandomat egyedül. Sok ideje nem voltam nagy társaságban és egyre jobban nem is vágyom, megint bezáródtam úgy érzem. Ami persze nem baj lesz időm magamra és a dolgaimra... úgyhogy, bocsi népek most anti-szoc vagyok úgy általában, de attól még nem egy érzéketlen idióta... csak egy kicsit. :D 

Még mindig nem jött meg kínából rendelt cuccom, lassan kezdem feladni és azon gondolkozni, hogy egy tök új masinát veszek és nem gyűjtögetek, hogy a régikbe leheljek életet. Nagyon szeretek dolgokat megjavítani, de ez már komolyan katasztrófa, ha elromlott dobd ki és vegyél újat kb...jobban jársz ha veszel egy újat nem fogsz annyit rákölteni, mint a javítgatásra. A sajnálatot meg el kell dobni, hülyeség. Ha nem jön meg a kábel hamarosan, akkor inkább félre teszek egy kis pénzt elmegyek és megveszem az elsőt amit fellelek a Media Marktban. :3

Most fejeztem be éppen a deviantarton a kedvenceim sorba rendezgetését, úgy döntöttem elég volt a káoszból és rendet csinálok. Na igen, de ez kicsit macerás...ugyanis 128 oldal kedvencem van és ezeket egyenként kell becsoportosítgatnom a létrehozott kategóriákba... huh volt vele munka..és még mindig nincsen kész. Hagytam a következő alkalomra is még van kb 70 oldal... -.- *soha nem lesz vége érzés*
Elfáradtam, soraimat zárom és a végére hagyok egy esti pózer fotót, csak mert régen volt... :P

Dolgok

Nincs sok minden, sajnos sok mindenkit nem tudok elviselni, ebben ez időszakban különösen érzékeny vagyok, de legalább őszinte, sokkal jobban mint általában. Pluszba nem fecsegek, sem a testem mozdulataival és a hangommal sem, lehet hogy picit megint becsukódtam. Na de nem baj jön a tél, ilyenkor meghal a táj, hogy tavasszal újraszülethessen. Eljátszottam gondolatokkal jó érzés volt, egyszer majd ezek testet öltenek vagy lélegzetet. A karácsony rám vonatkozó része annyi, hogy ne felejtsem el a szívembe zárni az ünnep spiritualitását és kellemes melegségét. Voltak akik már a szilveszter felől érdeklődtek... hát drágáim idén szilveszterkor én itthon maradok ahogyan szoktam, rájöttem nekem sehol sem jó ( persze a tavalyi kivétel volt).

A nagy független Víz-Majom-Halak pasi aki alias én, illetve csak ifjú, nem érdemlem ki nagyon az ennél rangban magasabb jelzőket. Nem érzem igaznak magamra, sőt részben nem is volna igaz, ahogyan a művész jelzőt sem érdemlem meg abban az értelemben, ahogyan egy Dalí vagy Mucha megérdemelné. Szeretnék egyszer valami művész szerű lenni, de még nem vagyok, s talán soha nem is leszek. És most azonnal neki kell álljak szeminárium dolgozatokat írni különben nagy bajban leszek. Talán később visszalesek....

Már megint mit csinálsz

Huh hát a mai napon nagyon durván sok volt, ugye a hajnali posztolgatás után elmentem lefeküdni aludni tegnap, amikor írtam a rajzos b*szást. Na így érthetőbb kicsit. XD Amikor ma felkeltem olyan voltam, mint egy hulla konkrétan büdös és ronda, hozzá kell tegyem délután egy órakor keltem fel. Ez egészen ment háromig, akkor mér kezdtem magamhoz térni, majd elhatároztam, ma rendet teszek mindenhol ameddig az erőm és kitartásom futja. Így is volt megragadtam a porszívót és él harcosként csatároztam végig magam az egész lakáson, mindenhol eltüntettem a retkes porcicákokat. Majd levittem a szemetet összerámolgattam kicsit, utána úgy voltam vele jó ennyi volt mára nem tudok többet hősködni, mert szét fogok esni. 

Gyorsan összekapartam magam, és egy nagy kád forró fürdőben megállapodva az képzeltem, hogy északi népeknél vagyok vakációzni és kinn esik a hó és hideg van és én a szabadban forró fürdőcskézem, mert akkora sznob vagyok, hogy meg is engedhetem. Közben azt csodáltam, ahogyan hullik a pelyhes fehér hó, és milyen furcsa érzés amikor rád hullik, nem tudod eldönteni hogy jéghideg vagy tűzforró. :D Elidőzve a kádban viszonylag gyorsan eltelt az idő, aztán olyan 4 kor már partra is szálltam, ahogyan a norvég partoknál. És viszonylag hosszadalmas küzdelem után megszabadultam a szakáll nevezetű nem kedvelt részemtől, ami akkor is van amikor nem szeretném. Durva legalább 5-7 évet fiatalodtam nélküle! Úgyhogy azt hiszem maradok a babapopsi jellegű arcomnál, nem akarok öregnek kinézni, hiszen én még fiatal vagyok és még csak most kezdek élni!

Aztán leültem gépezni kicsit, olvastam, írtam, fotóztam és jött az ötlet süssünk ki valamit, lepjük meg a családot amíg nincsenek itthon. Na neki is fogtam, persze nem úgy történt ahogyan én azt elterveztem. Minden oké szuper jól megy a tészta bekeverve, a süttyő beizzítva minden megy a rendje s módja szerint. De az első tálca megsütése után elkapott az agy görcs, mert életemben nem sütöttem még ennyire rosszat! Pogácsának indult, de helyette valami szar ropi-keksz-ízé lett belőle, aminek semmi köze a pogácsához...  Néztem ki a fejemből, hogy EZ MEG MI?! Hát drága Gray ez kérlek szépen egy nagy átverés! Nem volt mit tennem maradt 7 tálca, mindet ki kellett sütni. Annyira bűn rossz, hogy szívem szerint kidobnám, de előtte felgyújtanám, megtaposnám rituálisan körbetáncolnám és az ötödik emeletről tálcástúl b*sznám ki konkrétan. De hát nem tudtam megtenni, az itthoniaknak majd sírva kell megenni, így döntöttem vagy hagyjuk megszáradni és majd lereszeljük zsemle morzsának miután kiszáradt. Ennyit a pogácsa témáról, csak édes cuccokat vagyok hajlandó sütni, többet sós és kelt tésztákat nem gyártok. Puszi a hasatokra.

Ezután annyira felpörögtem, hogy leültem cikra 10 percre WoWozni majd kiléptem, mert nem tudtam ülni előtte. És úgy döntöttem hajat festek... igen már megint. Jött az érzés elkapott és muszáj volt megtennem, és annyira durva lett, hogy még nekem is meg kell szokjam a látványt. A jobb oldali halánték részemet befestettem szőkére, ahol már igen csak le volt nőve olyan 5-7 cm hosszan. Úgy volt eredetileg már nem festek és nem nyúlok hozzá... aha persze hát mégis csak hozzányúltam. És most felül arany alul hó fehér színű és kegyetlen nagy a kontraszt a fekete hajammal, annyira vad és őrült olyan mint én.:D 

Persze ez sem ment olyan simán, mint ahogy szerettem volna, mert festés idő alatt felmarta a bőrömet a festék. Kissé erőset sikerült kevernem, illetve a frissen borotválkozás miatt is eléggé csúnyán nézett ki és nagyon csípte és égette a fejemet a cucc. De most már minden oké, megmosva, megszárítva órák elteltével semmi nyoma. Igen egy k*rva nagy hős vagyok, még akkor is ha nem, mert tényleg nagyon-nagyon fájt én pedig általában nem rinyálok ha fáj. Csendben tűröm, de ez amikor már felhólyagosodik a bőröd...hát durva volt.

No most még itt üldögélek elütöm ezt a kis időt, aztán megyek már aludni is hiszen holnap megyek felvételizni. És imprósan kell táncolni valamit, igazából csak nagyon kíváncsi vagyok és elakarok menni kipróbálni magam megnézni a többieket. És kinézni hátha van egy pár igazán szemre való táncoslábú egyed. Vicces de valamiért a táncosok általában szépek, legalábbis szerintem... vagy éppen a tánctól szépülnek meg először belül és azután kívül is? Hmmm nem tudom, ennek a végére kell járjak...:D

Az ünnepek és a véleményem

Ma kaptam egy nagyon szuperjó kérdést, a személyt nem fedem fel, de a kérdését igen és válaszolok is rá itt. Azt kérdezték tőlem, hoooogy:  

" -Van e már karácsonyi listád?"

- Nos van és nincs is. D: Azért van, mert tudom mit szeretnék kapni és nincs mert, nem akarok senkit sem terhelni vele, majd egyszer ha annyi pénzem lesz, mint a szemét akkor majd jól meglepem magam.

Közel ennyi amit égetően fontosnak tartottam feljegyezni, de hogy ne szaladjak el túlságosan, ezért még maradnék a témánál egy picikét. Hőőő nem is tudom hol kezdjem... Kurvára hiányzik a régi blog....T.T Ezt még mindig nem szeretem annyira, sőt talán nem is fogom soha. De mit csináljak...? ( Tudom, szilvás buktát, meg sok alkotást meg nem sorolom inkább) Nem vagyok oda az ünnepekért, sőt nem szeretem főleg azért, mert megy a jaj még ezt meg ezt és ezt is.... és én nem bírom. Ahelyett, hogy mindenki otthon leülne a seggére és örülne, hogy végre együtt lehet mindenki és nem kell sehova sem rohangálni. De persze ez mára már nem normális, ahogy sok minden más dolog is a világban, az én nagy bánatomra.

Persze ez nem vonzza azt maga után, hogy nincs is jó része csak nagyon mindenféle ostoba nem logikus dolgokba csapnak át a vegyünk még ezt-azt témák. Na de nem is kívánok erről többet szólni, mert csak felnyomja bennem a pulzosszámot és elönti egy vödör szarral a fejemet. :D Tovább megyek nagyon sokszor érzem azt, hogy a kifejezett kérésem ellenére is csak azért alapon azt kapsz amire az ég egy adta világon semmi szükséged. X'D Epic de így igaz. Az ideális karácsony az amikor kérsz és azt kapod, és nem mást, mert én speciel mindig azt kérem amire szükségem van, lenne. És bizony szar ügy ha nem úgy van ahogyan azt én szerettem volna, persze baszki hogy morcos leszek, meg nem lesz őszinte a mosolyom. Szar póker arcom van, mit csináljak.... majd veszek fel nap szemüveget vagy nem tudom.

Ha mindenképpen megakartok lepni, akkor mondjátok azt hogy meglepetés és utána kérdezzetek hogy mit szeretnék. Ez bunkóság a köbön, de ja pillanatnyilag ezt érzem, annak ellenére hogy nagyon szeretem azt, ha gondolnak rám akár egy apró szép színes gyönggyel is. Tehát ezzel nincsen semmi gond, csak a kifejezetten és te mit szeretnél jellegű dolgok terén maradok akkor ez a helyzet. Igen egy ilyen korcs felnőtt lettem... sajnálom. Igazából nem tudom, miért olyan fontos mindezt leírni, de miért is ne. Hamár a saját blogom, legalább a saját hamuban sült f*szságaim is legyenek itt. :D

És ha már karácsony, akkor legyen jó sok hó és alig várom már, hogy kirándulhassak a havas végtelenben. Remélem, idén lesz... mert előre megrendeltem és extra hideget is mellé, hogy sokáig kitartson, ergo tartósítva legyen a sok hó. És fotózni sőt meglepően videót is szeretnék készíteni, mert mindenképpen szeretném magamról azt a rövidfilmet saját örömömre. Egyszer talán, csak egyedül kurva nehéz hogy mit ne mondjak... egyszerre fussak, kövessen a kamera is és oldjam meg. Hát bazd+ nem vagy piskóta Gray. :'D És tényleg nem, mert mindig megoldom valahogy csak sok idő, meg úú lemerül akció közben a kis retkes és nem tudsz mit csinálni, az akkora szemétség... és nincs se pót elem, se akksi semmi. Csak te és az a vacak, hányszor fordult elő a két kezem kevés hozzá, hogy megszámoljam. Na azért kellene az álom gép és nem lenne többet ilyen gondom, az tuti. :D

Ismét sokat írok, végre már valami eredményes dolgot is tudok csinálni, a tegnap borzalmas volt. Se írás, se rajzolás, se a létezés nem ment jó formán csak ültem és néztem k a fejemből, hogy mi a jó büdös fészkes fene van velem? Konkrétan semmi, szó szerint. :) Na de ma beaktivizáltam magamat és próbálkozom a poraimból virágozni, mert én nem leszek egy zombi. Jó sokszor vagyok az de nem szándékozom életem java részét ilyen blőőőőh módon eltölteni. Ezért is lesz az hogy holnap elmegyek a gólya bálra akár milyen is lesz és hátha nem lesz olyan amire számítok...

Na jól van mára ennyi elmentem elkészíteni a holnapi előadásom.
Love belétek >.<   <3  Páá

Kérdések

Rengeteg kérdés van bennem, nem tudom valaha feltehetem-e ezeket... Érdekes lények vagyunk mi emberek, összetettek bonyulultak és rendkívül sokfélék. Egyre több bennem a kérdőjel, lehet lesz olyan ami soha nem szűnik meg... Nincs rossz válasz, mivel a feltett kérdés szokott a rossz lenni, milliószor. Ezért is van úgy, hogy nem kérdezek, mert van amit nem lehet rendesen megfogalmazni, s megfogalmazva is rossz. Nem foglalja magába az összes dolgot, így talán szóban nem is kifejezhető. Nem tudom mi értelme volt ennek a posztnak. Igazából csak leírtam, mert éppen rajzolok de nem igazán megy....mivel az este nem tudtam nyugodtan pihenni, a telihold. Az égen fénylő korong megzavarta álmaimat sőt nem is engedett hozzájuk. Ajj nem tudom mi van velem... :D

Viszont most nincs rosszkedvem, sőt kifejezetten mindent napfényesen látok. És ma tavasz érzésem volt, a tiszta kék ég a kis fátyolfelhőkkel tarkított égen és a hűvös napsütés, nagyon kellemes így lassan december elején az ilyen csodaidő. :) Na jó mára ennyi, nem tudok többet írni, így is tök üresnek érzem ezt az írást is... nem tudom. :D