Pár napja vagy inkább az elmúlt héten kezdtem el firkálgatni, mivel majdan egyszer készül a képregényem... addig, meg tanulom azt, hogyan kell képregényt készíteni. Ide tartozik a panelek készítése, a karakterek és a cselekmények elhelyezése háttér meg ilyesmik. Ma rám tört este, az az indíttatás, hogy még sem vagyok egy unalmas mezei kavics, annak ellenére, hogy egész héten ezt érzem... gondoltam kiteszem a firkálmányomat. Meg egyébként is régen is eltudtam csapni az időmet, akár blogírással, akár olvasással vagy bármi egyéb kreatív dologgal. Nem tudom miért húzom le magam, azzal hogy nem elég jó... mihez képest? Hát lehet a jövőbeli munkáimhoz nem jó, de addig el is kellene jutni talán. És igen jobb, mint a 3 évvel ezelőtti rajzaim.
Tehát, félre az elvárásaimmal, majd alakul ahogyan alakul, ez egy olyan út amin csak menni kell...kész. "Senkihez nem szabad hasonlítanunk magunkat!" Ezt mondta ma zen órán a bölcs zen mesterem. És, most azt hiszem inhüvely gyulladásom is van egy picit nehézkes így dolgozni, de majd meggyógyulok. Lehet, most kellene leállni, hogy értékeljem magam kicsit és elgondolkozni azon, ha egy balesetben megsérült volna a jobb kézfejem és többé nem tudnék (akár ennyire sem) rajzolni, akkor mi lenne a helyzet velem... Biztos sokat sírnék...
JA és még mindig nincsen scanner kábelem, amit már régen megrendeltem, nagyon szomorú vagyok és feladtam a küzdelmet, már nem reménykedem abban, hogy a postás kihozza. Májusban beruházok egy vadi-új készülékbe, ez így nem mehet tovább... :'( Az univerzum nem akarja ezt így... Ezvan.
A következő poszt egy tesztes vagy egy interjús válaszadós szösszenet lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése