Április 29.

Heyho!

Túl vagyok a MondoConon, szép volt jó volt, versenyeztem és nem nyertem, de benne voltam az esélyesek között. Sírni nem fogok érte, más dolog miatt, viszont sokat az utóbbi időben. Egyszerre vagyok hiperérzékeny magammal szemben és másokkal meg érzéketlen, ritka rossz párosítás, de komolyan. Hiányzik a blog, hisztis vagyok, mint egy kamaszlány.... bár ne lennék, tudom rajtam múlik. 

Borzalmasan fáradt vagyok, élet unott és menthetetlenül szenvedek, mindenféle értelemben. A fősulis dolgokat sikeresen idén is eltoltam, az sem biztos, hogy meglesz valaha a diplomám... kételkedem már magamban is. Szóval lehetségben van, hogy passzíváltatom magam egy időre, mert nagyon nem megy. Köszönhetem magamnak a munkahelyemnek, annyira tudtam, hogy így fog lenni, egyszerűen éreztem. Bár annyira nem kell az a diploma, de lehet bánnám, ha nem csinálnám meg, fene tudja. :S

A gépemről továbbra is semmi hír, kezdek róla lemondani teljesen. Rajzolni már nem is tudom mióta nem... talán 2 hónapja lassan, ami nagyon furcsa. Régen fél naponta volt valami, most semmi... lehet annak is annyi. Nem értem mi történik velem, de valami nagy változás van most belül, nem tudom mi lesz belőlem, félek is talán magamtól. És egyre többször veszem észre, hogy időnként mindenkit szeretnék jól megverni, és ebben az a szörnyű, hogy nem tudom hogy azért mert magamat szeretném ezzel büntetni, vagy jutalmazni. Tudom ostobán hangzik. Néha jobb lenne egy medúzának lenni vagy egy kis kavicsnak. :( 

Nem értem magam, nincsen önbizalmam és mégis mindig rám hallgatnak. Ezek szerint, én mindenki életére tudom a tutit, csak a sajátoméra nem? Remek... Erről jut eszembe, kaptam születésnapomra utólag ajándékot és elkezdtem olvasni ezt a könyvet és nem tudom letenni, nem is fogom, hamar kiolvasom. Szép és hasznos gondolatokat kaptam kézírással bele, ami még hangulatosabbá és személyesebbé tette nekem. (SZóval, aki tervez valakinek könyvet adni, írjon bele pár sort, KELL!) Az ajándék másik fele egy gyönyörű kis tollas álomfogó volt, amit nyakban tudok hordani, mert olyan mini! De olyan kis énes lett. :)

Nem tudom írtam e vagy sem, de végre van saját szobám és zöld. És elférek benne és kurvajó és csakazenyém, még nincsen rajta ajtó, meg még pár dolog hiányzik, de szeretem. Nagyon hangulatos.

Elalszom.... megyek nem tudok többet írni, nem látok már és mklnajsdékgw.

Április 04

Üdv!

Heyho mindenkinek. Kedveskéim, azért nincsen blog, mert nincsen laptopom, szegénykém meghalukált... de most nagyon, egy műtétre lesz szüksége szak szervízben és az sem biztos, hogy menthető. Reményeim szerint, nem fog a kukában landolni.... Nagyon bánatos vagyok miatta, még sok más egyéb dolog miatt is persze, de ez a nagyon-nagyon rossz. Új gépet, meg egyáltalán nem szeretnék venni, pláne nem a win 8-as rendszerrel bírkózni. 

A gépem halálának az oka annyi, hogy eddig is tudtam, hogy problémás szegénykém, az áramot vevő transzformátorjánál, tehát ott ahol a tápot kell rácsatlakoztatni. Az akkumulátorja is lehet, hogy évek óta rossz volt, de rendeltem hozzá egy másikat, ezen a héten meg is érkezett, azonban addigra meg elromlott a gép. A csatlakoztató fej belül eltörött... ergo a gép nem tud felvenni áramot, ami ciki, mert akkor meg be sem kapcsol, így jártunk. Azóta nincsen gépem, nagyon jó mert egy csomó időm lett, nincsen felesleges face, tumblr, meg stuff. Viszont, nagyon rossz, mert még jobban kezdek elszigetelődni és a diploma munkám sem szüli meg saját magát sem így, sem úgy. Nem tudok blogolni. Persze van a hugom gépe, de nem szeretem annyira azt(ezt) a jószágot... nem az én világom, mondjuk úgy, bár ezen futna az Alias 3d modellezős Maya program. ^^

Készülök a jelmezemmel, maár majdnem teljesen készen van, a szobám idén nyáron valószínűleg teljes pompájában készen lesz majd. Úristen mennyi munkám lesz majd vele....-.- De nem baj egyszer csak kell rendesen megcsinűlni, utána már nem kell többet megcsinálni. ^^ Yeyy. Jelmez ügyre visszaugorva, megint versenyezni fogok vele, nem cél a nyerés, hiszen én már az vagyok több értelemben is. Inkább azokat, akik szeretik ezt a karaktert szeretném megmutatni, nekik, hogy nép én így elevenítettem meg. <3 Aztán vagy szeretnek, vagy nem. 

A táblagépemnek ezért örülök, és gondolom, azt hogy jó befektetés volt, most szükséghelyzetben tudom használni, ha kell. Plusz mostanság rákaptam egy játékra.... amiért oda vagyok, hátránya real timeos a játék, de lelkileg meg tölt feltölt, szóval amikor van egy kis szabadjárat az unalmas életemben, akkor go a netre fel és play it. :D

Nem tudom leghamarabb mikor tudok teljes nagyságomban, vagy valamilyen formámban visszatérni ide... mert a suli mellett a munka is ott van és hát minden időmet ha tudom pihenéssel, meg a jelmezemmel töltöm el, bár ebben a hónapban próbáltam és sikerült is időtszakítani azokra akik vevő rám. Érdekes mód működött, örülök, hogy nem kellett előtte időpontot kérni, hogy jó lesz e, csak úgy spontán jössz, aha, jó.  :D Sajnálom, hogy ez van sokszor, nem mintha nem érteném, meg hiszen én is ilyen lehetőségekben vagyok egyenlőre, de majd változik ez ezt az egy kis évet ki kell bírjam, már nem sok van hátra a főiskolából. Bár sokan azt mondják addig jó, amíg főiskolás vagyok.... hát van benne igazság de, én nem állítom ezt.

A héten orvos váltás is történt, mivel már nem lehetek a gyerekorvosomnál, szóval ennyi minden van, a többi majd jön és ennyit tudok írni. Aki bloggerkedik még sok sok bejegyzést nekik, helyettem is, aki olvasó annak remélem, lesz mit olvasnia mindig. ^^ Aki meg úgy gondolja, ahogy eddig is volt lehet írni keresni, elértek maximum kicsit késve válaszolok... de általában hamar visszaüzenek. ^^

Addig is, minden jókat nektek
Pápá

Január 29.

Üdv népek!

A hónap utolsó előtti napján történt egy kis apró változtatás a blogban. A 2014-es évre való tekintettel a borongós régi sötét és az éjszakába burkolózó fejlécet lecseréltem egy sokkal színesebb, kellemesebb és életvidámabbra. Ez egy fraktálkép, amit valamelyik nap csináltam és azt Ps-eltem meg kicsit, hogy kis pofás legyen. Most fel is töltöttem, mert erre volt igényem és kedvem. Őszintén szólva nekem nagyon bejön, most erre az évre ez a design lesz látható, az éjszakából átfordultam a nappalba, remélem az életem többi területén is így lesz és marad. :D

Az ötödik szemeszternek végre vége 33 kreditből gyászosan, de teljesítettem 16-ot, ami azt jelenti, hogy maradhatok az állami támogatásos részen és tovább folytathatom, azt amit elkezdtem. ^^ Szakdolgozaton sokat töröm a fejem, de a megoldás még túl messze van tőlem, így most nincsen prioritásban, plusz hogy még minimum egy évet maradok pluszba édes mindegy. Nem bánkódom, megmondta nekem a vörös sámán asszony nekem előre, hogy 23 éves koromig iskolában fogok maradni... meglehet, hogy igaza lesz. :P

A jelmezt szépen fixálgatom ahol, még hibásnak vélem. Nem lesz tökéletes, de nem számít, mert nem fog darabokra hullani. A facebookos Gray Art lelőhelyemet is szépen rendezetten tartom és amikor kedvem és időm tartja, akkor pakolok fel képeket. Devire nem igen rakok fel már semmit sem jó formán... majd egyszer csak fogok. vagy nem. :"D A tumbrl használatát még tanulom... de már eladni ott sem tudnak, túl gyorsan tanulok meg ilyen dolgokat. Tudtam, hogy van készségem hozzá, de hogy ennyire azt nem tudtam... mindenesetre érdekes.

Ma havazott, ha nem fújt volna a szél, akkor még tetszett is volna. Vonattal jöttem haza a belvárosból és nagyon tetszett... az utazás, a látvány a hangulat. A Nyugati - Lajosmizsei vonat a legjobb, nem csak mert hazahoz, de mert kicsi és csinos is. Van róla videóm is, majd egyszer felteszem... csak vágni kellene meg ilyenek, de most más foglalkoztat. Van a fejemben egy ötlet, hogy kellene neki esni a cosfuck videóknak, csak még hagyom érlelődni a fejemben, hátha jó lesz. 

Egyébként meg, kedden elmentem és megvettem egy 350 cm hosszú bekötőkábelt és itthon a mosógépet átszereltem, és beforgattam a helyére. Csodák-csodájára a fürdőszobánk mérete nem sokkal egy picit mégis tágasabb lett, nem szólva arról, hogy a mosógép ajtaját is kényelmesen ki lehet nyitni. :3 Boldogságot szereztem mindenkinek, magamnak, mert végrehajtottam amit szerettem volna régen. Anyunak, mert megleptem vele és a többiek meg örülnek, hogy lett hely. :D Még nincsen több ilyen spontán ötletem, de majd lesz.... ami fix, és a következő hónapban várható egy lézersugaras nyomtató és egy hajvasaló. Csak mert kell és pont. 

 

Jó lenne már rajzolni, bár holnap lesz rá időm, mert nem megyek sehova sem. Aztán 3 nap munka, utána majd jön a többi minden. :) Utóbbi időben megint nagyon rákattantam arra, hogy rövid legyen a hajam, napi szinten álmodok azzal, hogy levágom a hajam vagy hogy rövid. A cosplayes és fotós dolgok után tuti neki lesz esve és kicsit megváltozom, muszáj nem akarok így kinézni. :D Nyárra rövid hajat, és tudom kifogja nekem vágni. :3 Egyébként meg most egy egokép. Csak mert régen volt és miért ne.... Ezt a fém fejdíszt, meg majd kifogom pimpelni, amint jön a fizetés menni fogok egy csomó helyre. Obi, müller, röltex, anyagbolt, kiegészítőbolt stb...lesz miből költeni.  :3 No de most megyek, mára minden teendőmet elvégeztem és már csak kicsit pihenni is kellene.

Január 6.

A tegnapi napom, hasfájással ment el... így nem mentem dolgozni sem. Állandó rosszullét stb, nem blogtéma. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom magamat lekötni valamivel, ha már nem dolgozhatok és még csak jól sem vagyok. Cosplay kellék gyártásba-javításba akartam fogni, természetesen a legproblémásabbat vette elő... és nem tudtam megoldani, úgyhogy visszatettem a sutba.. majd egyszer majd csinálom valamikor kategóriás lett. Aztán, hogy csillapodjon a sikertelenségem érzése neki kezdtem egy madár kardinálispinty fabrikálásnak. Mivel a következő jelmezem a Dmmd-ből lesz Koujaku, ezért gondolkoztam, hogy bevállaljam-e vagy sem, mert vagy fényes diadalt arat az ember vagy kipicsázzák az ellenfelek. Jelen pillanatban a jelmezkészítés ugyan ez, vagy siker vagy kudarc... ritkán van semleges állapot... XD

Beni a kardinális pinyt

Szóval a képen látható karaktert... társ állatot, mondom jó egy életem egy jelmezem... megpróbálom. És elindult a nap. Előkészítettem a terepet hozzá, mert tudtam, hogy kupis és szemetelős lesz. A kosz-play, és viccentől milyen igaz a szemétből, meg a hulladékból csinálunk kincseket... aranyművesség... khm inkább ez a modern kor alkimizmusa. Szemétből aranyat! Ez még Nicholas Flamel sem tudta űberelni, pedig ő állítólag oroszlán pisiből aranyat, az aranyból meg a bölcsek kövét készítette, a potter világban. Hű kicsit elkalandoztam szóval menjünk tovább a vizeletkövé-----, az alkimizmustól. >.<

Nem attól király egy jelmez vagy egy kiegészítő, hogy milyen anyagból van... hanem a hogyan-ja. Legalábbis a személyes véleményem nekem ez, mert egy terítő is lehet szép, de ha nincsen beszegve és csak úgy lengedezik az oldalán a foszló szálak halmaza, valljuk be elégéé lehangoló látványt nyújt. Szóval legyünk stílusosak és igényesek magunkra és a munkánkra is, mert amit kiadunk a kezünk közül az mindenféle tekintetben tükröz minket. :) Back to the main story.

A purhabos maradékokat előkapartam, 5 referencia kép kinyitva + az eredeti képek is. Gyors sablon rajzolás, s már vágtam is a habot. Először a fej lett meg egy külön darabból, majd a test, a szárnyak. Drótból csavartam a láb alapjait is. Kisebb simítások igazítások hozzá és már kész is volt a modell, érdekessége az lett, hogy véletlenszerűen, de sikerült egy kis csavarást belevinni az alakba, így életszerű lett a madár és a póz.

(A szárnyakat direkt faragtam kicsire, mert a végére extrákat azaz tollakat terveztem.) A modell darabokat, nagy gondosan körbe csomagoltam celluxxal, mindenhol, hogy a purhabot kitakarjam. A következő réteg már a festős ragasztószalag volt, amit mindenki szeret, mert univerzálisan mindenre jó! 

1 órán keresztül aprítottam a fát késsel és karapáccsal, de megérte, mert megcsináltam a gettáját is. Az egyensúllyal nagyon sok gondom volt, mivel könnyű szerkezetű, de csak sikerült megoldani. Addig hajtogattam a lábát, amíg be nem állt fixre. A gettából is csiszolni kellett, hogy jó legyen, mármint hogy stabilan álljon rajta a csirke. :D 

Első 3 réteg barna akril festéktől így nézett ki... nem mondok rá kommentet, a facebookon rendesen megírtam félfáradtan a képcímét, amit ide most nincsen kedvem kimásolni. Szóval erről a képről a veréb kis története jut eszembe amit itt egy nagyon régi bejegyzésemben lehet olvasni. *megpróbálja belinkelni, de nope* ŐŐŐ, hát azt hiszem a freeblog, megsemmisült... sajnos. De ez várható volt. Még jó hogy én hülye, amikor váltottam, mindent kimentettem 110 MB nagyságba a háttértáromra. Szóval, most ezt se vadászom be ide... >:@ Ennyivel lett kevesebb a világ. Nos a festék rétegek egymás után szép sorra jöttek a sötéttől a világosig. Majd a legvégén felapplikáltam a tollakat is, ami atom durva munka volt... vagy legalábbis macerás.Ez lett a végeredmény:

Tádááám, utána még elmentem kutyázni a nagy ködben feltoltam a képet 3 helyre és beájultam aludni, ekkor volt 2 vagy fél3. Magamhoz képest meglepően szuper-special-awsesome lett, főleg mert életemben először csináltam madarat... És meglepően tetszik a saját munkám... szóval level up. :3

Újévi mindenfélék

Üdv Emberek! :D

Először is! Nagyon Boldog Új Évet Mindenkinek!  :3 Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek és az év-váltás is. Kívánom, hogy mindenkinek legyen eredményes és olyan jó éve, amilyen eddig még nem volt. Végre rászántam magam, hogy írjak ide a blogra, sok idő után. Nem is tudom mit és hol és főként hogyan üljek neki.... régen blogoltam, bevallom kicsit furcsa megint a fehér papír tömb elé írni és pötyögni rá a szavakat. Elkezdem valahol éppen, ami a fejemben van, nem időrendben lesz. Szóval az, aki szereti fejben összerendezni egymásután a dolgokat inkább ne tegye. :D

¤ Facebookon elkészítettem a jövőbeli dolgokra való tekintettel egy oldalt, amin mainstreamben a cosplayes dolgoké a főszerep. Most frissen ropogósan jött ki a kezeim alól ez a képecske, amit oda is feltöltöttem.... Ezen a címen lehet majd elérni, ha valakit érdekel esetleg, bejelentkezés nélkül is lehet nézegetni. :3 Katt

The Legend of Korra - Tanho cosplay

¤ Atom brutális módon kiganéztam a szobámat, még pedig :

1. Kidobtam a kukába 3 pár cipőt... sajnos meg kellett tőlük váljak, de azt hiszem inkább kidobom, sem mint hogy, tökre tegyem a lábam, a tartásomat végül gerincemet. Jobb így mindenkinek, akárhogyan is nem akartam tőlük búcsút venni. Majd lesznek helyette újabbak. :3

2. Ezután az ágynemű tartóba elrejtettem az összes megmaradt cipőmet, úgy hogy még a régi legós doboz is odafért. Idén annak a doboznak, a szerszámos láda funkciót szánom, mert bizony felgyülemlett sok-sok munka eszközöm, aminek bizony kell a hely. 

3. A könyveket is kicseréltem magamnál, csak hogy motiváljam magamat, az angol nyelv ismeretlen részlegére, ennek érdekében angol szótárakat tettem nagyon közeli, elérhető helyre. Reményeim szerint gyakran fogom őket elővenni. És bátran lapozgatni, ha nem tudom kifejezni magam intelligensen. :) Plusz lehet, addigra felturbózom magam és egyszer csak, hopp felkészültem a nyelvvizsgára, amitől csak a nyelvtani részek miatt parázom, am. meg nem adnak el tizenvalahány év angol nyelvtudással, szóval a másik felem nagyon lekakkentja az egészet. :)

4. A szobámba az egyedi készítésű nyaklánctartó fogasból, készítettem még egy darabot és felcsavaroztam a másik mellé, hogy dupla annyi tárhelyem legyen, biztonság kedvéért, mert kitudja mennyi minden dolog fog még oda felkerülni. Úgy érzem, szükségem van rá. ^^

5. Rajzos felfűzős mappákat is kicsit átrendezgettem, a 2014-es évnek is fel fogok avatni egy újat. Ha minden jól megy szeretnék idén többet rajzolni és festeni. Ebben most az a nagy b+, hogy teljesen befejezett műveket szeretnék létre hozni és nem csak ilyen féltermékeket... kicsit és nagyot is egyaránt. Valamint a függő dolgokat befejezni természetesen, mert lógok egy képregénnyel magamnak, egyel pedig egy nagyon tehetséges és kedves írónak, akinek imádom a történetét... de olyan sok mindent csinálok, hogy nem mindig jut rá időm... és bevallom tökre szégyenlem. Mert neki és magam miatt is tök fontos lenne megcsinálni, de vannak dolgok, amiket nem lehet erőszakkal csinálni pl. rajzolás... ha nem megy inkább mást kell csinálni, főleg mert nem akarom megutálni azt, amit valójában szeretek. Túl komplikáltam F*CK! 

¤ Mivel karácsonyra megleptem magam egy tükörreflexes fényképező csodával, ezért szeretnék a videózásra is kicsit ráfeküdni. Kísérletezgetni, vágni meg stb... egyenlőre téma nélkül kötetlen műfajban. És persze emellett sok-sok fotót készíteni és azt is megtanulni sokkal jobban, bár már így is eléggé sokat fejlődtem, úgy érzem. :3

¤ Tervezek írni egy achievement (teljesítmény) listát arról amit elértem és amit még nem. Egy fajta összegzés és célkitűzés is, hogy a jövőben jobban szem előtt tarthassam mit is szeretnék. Nem akarok céltalan életet élni, ebben az évben a kemény munka, ami érdekel. 

¤ A szilveszter nagyon mókásan telt, életemben először mocskosul részeg voltam!!! Sikerült leitatni, pedig én azt hittem nincsen az a pia kombináció, ami képes erre... na most már tudom. Kétes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban, furcsa volt ezt megtapasztalni. A legrosszabb benne, az hogy nem tudod meddig tart és hogy tökéletesen tudod mit akarsz, tudatában vagy hogy megakarod csinálni, azonban a tested nem hajlandó pontosan azt tenni és olyankor nagyon rossz érzés fogott el, hogy na bazd+ ez nem megy, ja és minden 3x viccesebb, mint általában és ha megütöm magam nem fáj. Szóval az alkohol nagyszerű oldószer, de a hatása után fantasztikusan ugyanott vagy, ahonnan indultál. Hazudnék, ha azt írnám nem fogasztok több alkoholt, de ilyen játékba többet nem veszek részt... ja és nem tudom megmondani mennyit ittam miből... ami azt jelenti, hogy tényleg elvesztettem a fonalat, az ivás miatt. Ezentúl szép volt és jó volt a szilveszter, a barátokkal. <3

¤ Karácsonyról annyit, hogy ma napközben megszüntetjük a fenyőfát, amit kb. idén először teljesen egyedül díszítettem fel. Szóval nem volt valami meghitt és nagyon ünnepi az egész, a fenyőillatát szeretem, de ahogyan kiszáradt a fa az illattal együtt a kedvem is elment kb. Nagyon rövid pillanatokra volt olyan, rácsodálkozás a dolgokra, de összességében a szobámban voltam sokat és valahogy nem volt az igazi. És szeretem a havat, de olyan jó hogy idén nem esett... vagyis tavaly. Ami benne a rossz, nem tudtam megvalósítani az egyéni fotózásomat... :c. Majdmáskor.

¤ Diákmunkában a MédiaMárktban dolgozom a vevőszolgálaton, nem annyira szeretem. De a semminél jobb, a fizetés eléggé motivál, plusz addig is segítek másoknak, nem otthon lógatom a lábamat. Ihatok kávét és vizet, meg amit viszek magammal. Kedvesek és segítőkészek a munkatársaim és legrosszabb esetben is fél órán belül otthon vagyok. Maradni szeretnék ott, amíg lehetséges és nem utolsó sorban tudom, mik a jó termékek és mi az amit messziről kell kerülni.

¤ Nagyon gyorsan nő a hajam... ismét meglepődtem rajta, meg persze a visszanézett képek alapján is látom. Terveim állandóan változnak... de, most majd ha a cosplayes dolgok lemennek fotózásokkal, meg mindennel együtt akkor ideális esetben ősszel levágatom... de addig még 5x meggondolom magam és rengeteg víz folyik le a Dunán is. Utálom, mert hosszú és sok vele a gond, nehéz bánni vele, sokszor nem tudom hogyan hordjam, régen volt vágva és állandóan ugyanúgy nézek ki és unalmas vagyok így, magamnak. Szeretem, mert sokféle képen belőhetem, szeretem ha fonva van, jó látni milyen szép hosszú és szeretem előre húzni és simogatni, mint a bundát és jól esik amikor mások megdicsérik. Na mindegy borzalmas vagyok, ezekkel a dilemmáimmal.

¤ A devire sem akarok már akármiket feltölteni... főproblémám, hogy most nincsen is mit. Nincsen alkotási válság, csak éppen nincsen ötlet meg kedv sem hozzá igazán. Nem tudom...majd lesz egyszer csak valami. Sokkal jobb követni az embereket és nézni az ő rajzol munkáikat, valahol érzékenyen érint, hogy az enyémek mindig kakkenek lesznek a többiekhez képest és nem is fejlődöm, annyi időt meg nem akarok rászánni. Áhhh. Mindenki jobb és nem feladom, nem azzal van a baj, hogy jobbak, hanem hogy én nem leszek az, se így sem úgy és az eredetiség sem érdekel igazán. 

Ennyi minden jutott az eszembe... még egyszer kellemeseket, és sok jót az új évre! Köszönöm, hogy követtek, olvastok, hozzászóltok és minden egyéb, tök nagy dolog ez nekem, még mindig. Egy kis senkinek érzem magam és mégis ezt az érzés valamennyire feledteti velem, amikor valaki valamit hozzátesz vagy így vagy úgy. :"D Nos, határozatlan időm belül, majd újra jelentkezem. 

Üdv, Gray

2013 Anime karácsony

Az idei év utolsó rendezvényén vettem részt... a The Legend of Korrából voltam ismét Tahno, a pro-víz-bender. ^^ Nem volt olyan hű de kurvajó féle con, de nagyon örültem, hogy kinn lehettem a barátaimmal találkozhattam, mindenkit kicsit megszeretgetthettem. Készültek troll fotók, rendes fotók, stúdiós képek, videók és a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy kaptam egy egyéni személyemre szabott titkos ajándékot! Egyszerűen zseniális és életemben nem kaptam még ilyen kreatív dolgot, senkitől sem. Bár én mindig félek, hogy mit kapok, mert lehet hogy rosszul fogok reagálni, itt is az elején kicsit pánikoltam, hogy ajaj, kezdődik. Eleinte nem is akartam kinyitni és tétováztam, hogy mi legyen.... de aztán erőt vettem magamon és kibontottam és elöntött az az érzés, amit nagyon régen éreztem gyerekkoromban. Örültem és meglepett voltam és asdfghéjkh nem tudom szavakba önteni. Szóval köszönöm a titkos mikulásomnak az ajándékot, jó helyre tettem és mindenkinek, akikkel összefutottunk! Jövőre folytatódik a kalandozás. :3

Itt egy kis random troll zenés videó rólunk: 

December 11.

Újra itt... vegyes érzésekkel vagyok főleg.
Lassan meghalnak a kedvenc blogjaim... nem értem mi van mostanság. Elfogytak az írok, kifogytak a mesélni valók, eltűnt majdnem mindenki, valahogy nem tudom elhinni, hogy a gazdasági válság lenne az oka. Reménykedem, hogy majd jönnek még bejegyzések és szép hosszú posztok, de nem sok változás van, azóta sem. :( Ez most a legfontosabb ami az eszembe jutott, egyébként, éppen a tegnapi napom egész végig arról szólt, hogy elpusztulok olyan beteg vagyok... fájt a jobb oldalam, ha feküdtem, ha ültem, ha álltem sehogy sem volt jó. Nem az éhezés volt a probléma, az éhség érzetet megtudom különböztetni ettől. Ez fáj-időnként szúr és nyom, elől és hátul is, biztos a belső szerveim pusztulásnak indultak hirtelen.... Nem értem mi ez és mi történik velem. :S De azóta már rájöttem emésztési problémáim vannak és ezért pusztulok el, még pontosan nem tudom mi okozhatta, de már javult az állapotom. Annyira szörnyű, hogy minden bajunk van és nem tudjuk azonnal, mire meg ráeszmélünk... addigra meg már 3x meghaltunk. Nem vagyok betegeskedő típus, de ez most rendesen kikészített.

Holnap van a szorgalmi időszak utolsó napja, legalábbis nekem, aztán jönnek a vizsgák. Előre is utálom az összeset! :( A héten, ha nem lesz velem nagyobb baj akkor megyek Animekarácsonyra... még tervezés alatt, hogy miben, utána vagy egy közös mozizás lesz vagy korizás még nem tudom. :S Majd meglátom. Tanulás helyett viszont újra felfedeztem az olvasás gyönyörűséges érzését, egy közel 1200 oldalas kötetben mélyedtem el, jelenleg a 292. oldalon tartok és szószerint falom az oldalakat... nem tudom letenni a könyvet. Annyira jó, hogy most amikor mindenféle nyüszögésem van leülhetek és szabadon bűnözhetek olvasással, fantasztikusan jó érzés megfeledkezni a világ állandóan rángató dolgaival és elmerülni ennél jobb dolgokban. Ja, hogy még nem mondtam mit olvasok öhm, hát a Kardok viharát, G.R.R.Martin tollából. Az előzményeket láttam a film verzióban, ami nagyon jól adoptálja a könyvet, szerintem. ^^
 
 Egyébként én sem tudok most miről írogatni, totálisan üres az agyam....Ja de van valami ami nagyon izgat, már egy ideje... azon tűnődöm egy csomó ideje, hogy bennem rengeteg nyomot hagynak mások művei, legyen akár az egy félmondat egy blogon vagy egy szép alkotás, amit favolok devin. Vajon az én dolgaimra felfigyelnek mások? Hagynak bármilyen üzenetet vagy gondolatot a fejükben? Képesek rá a szavaim vagy az alkotásaim inspirációt gyújtani másokban? Képes vagyok valamire azon keresztül, amit csinálok? A rossz ebben, hogy soha nem tudom meg rá a választ.

A világ és én

Üdv kedves mindenki!

Nem akartam ahhoz, azaz előzőbe már több mindent belesűríteni ezért úgy gondoltam, hogy egy Új bekezdésben kicsit hozzászólok az előzőekhez. Nincsen túl sok értelme annak, amit írtam. Csak úgy jött... az egész magával ragadt én, meg csak hagytam. Annyit tudok hozzátenni, hogy ilyen kis apró szösszenetek szoktak a fejemben lenni, néha több és néha kevesebb szinten. Nem tartom magamat betegnek, azonban tény ez nem egészen normális, de sebaj. A művészet vonzata, az hogy hülyék vagyunk? Vagy a művészet hülye és tesz minket magáévá és hülyék leszünk mi magunk is... nem tudom. Ami tény, a hülyeségre vevők vagyunk, mindig!

Ezentúl öhm, tényleg sok minden jár a fejemben, talán túl sok minden is, de én ilyen vagyok. Néha jó lenne, nem agyalni, hanem csak nyugodtan eltölteni, úgy egy napot, hogy fekszem csendben és néha elalszom és felébredek és közben nincsen a világ, aki folyton-folyvást csak megakar erőszakolni, hogy cselekedj, gondolkodj, dönts stb. Mennyivel jobb lenne időnként csak lebegni, mint Buddha. Nem vágyom a megvilágosodásra, félre értés ne essék. Csak jó lenne pihenni, de nem megy, a belső rugóink mindig kattognak. Nincsen stop gomb, nincsen megállás. Egy módja van csak a megállásnak, a légzés. Becsukom a szemem és lélegzek, minden figyelmemet oda irányítom, megszűnik a zaj, a gond, csak egy pillanat, de ezt addig nyújtom amíg akarom....

Továbbra is nem tudom miről beszélek, lehet nem kicsit megkattantam.... úristen nagyon veszélyes dolgokat beszélek... Elmentem pihenni Jóéjt.

November 17

Üdv Népek!

Megtörtént a "nagy dolog", már nem kell szorítani értem. c: Ma reggel felkeltem, elpakoltam a rengeteg kinn levő ruháimat, rendet teremtettem a szobámban, aztán újra káoszt. Mert úgy határoztam, hogy a mai napomat teljes egészében a jelmez készítésnek szenteltem. Kell a rendetlenség, hogy valami értékelhetőt készítsen az ember, a káoszban lehetőségek vannak, minden apróság adhat egy újabb kis ötletet, nekem szükségem van erre úgy tűnik. /Koujaku lesz készen a leghamarabb, valószínűleg 2014 tavaszi Conokra viszem ki őt./ És annyit varrtam ma kézileg, hogy izomlázam van és szerintem esélyes vagyok egy inhüvely-gyulladásra (nem tudom hogy írják helyesen...). Egy tanga papucsot alakítottam át japán stílusú bőr szandállá, szóval volt és még lesz is vele meló. Háromféle különböző bőrt használok: egy latexhez hasonlatosat, egy vékony és egy vastag bőrt, mind a három fekete színű.

Ezentúl a jelmez kb 55% már készen van...szóval hamarosan meg leszek vele. ^^ Próbálom leszarni a magányt, elég jól ment ma, de csak mert a munka elvette a figyelmemet. Egyébként eldöntöttem, hogy amit felállítottam prioritási sorrendet, azt leszarom és helyette éppen azt csinálom, amelyikhez kedvem van és nem számít, minek kellene a legfontosabbnak lennie. Feleslegesen nem kötöm meg magam, így is nem bírom a kereteket már, amikor meg kellene, akkor persze nincsen. Szóval meg kell oldani. 

Nem haladtam semmit a képregény 3 oldalával, áll a munka vele... a sajátomról már lassan kezdek lemondani, úgy érzem hogy a rajztudásom egy darab kaka és már csak a többi rajzos munkáját esik jól nézegetni, és a sajátom meg nem elégít ki bizonyos értelemben. Nem fejlődök benne...nem lényeg, majdcsak jön az ihlet vagy valami hasonló. Viszont érdekes módon ami, meg nem rajz az most sokkal jobban megy, életemben nem szabtam meg varrtam még ilyen szépen... szóval valami mégis van.

Egyébként, meg sajnos vagy sem de elkeseredett is vagyok valahol, mert még mindig zavar, hogy akikkel lógnék, nem is biztos, hogy szeretnekannyira vagy ilyesmi. Nem tudom... kezdem elveszíteni a hitem, sok ember van körülöttem, kevesen ismernek igazán és olyan minta mindenki elfogyna mellőlem. Marhaság, de semmi nem cáfolja ezt, plusz elkezdek beszélgetni valakivel és 10 perc után továbbra is megdöglik a beszélgetés. szóval nem is próbálkozom, belefáradtam. Ha meg én nem írok nem ír rám a kutya sem... ezért ott sem vagyok fenn inkább. Egyedül a kis privát skype megy és ott az a pár emberke van, de velünk mindig van egy héten többször is dumcsizás, bár nem szeretem a lelki dolgaimmal traktálni senkit sem, néha talán mégis előfordul.

Ja csak és úgy most mellesleg... még mindig szeretnék fotózni őszt, még akkor is ha lassan már leesik az első hó. Mert, szerintem olyan hideg már van hozzá... csak kitudja mikor.

Elfáradtam mára, elhúztam alukálni....
jobb is mert kb rinya posztot írtam.... de legalább írtam.

November 14.

Üdv! ^^

A Kornél próbababáról szóló bejegyzésemet befejeztem, valamint képeket is töltöttem fel nektek, szóval aki szeretné A-tól Z-ig végig olvasni, ezt a rettenetesen hosszú-hosszú leíró és részletező tutoriál szerűséget, annak csak mondom. Elérhető mostmár, mert összekaptam magam, most és befejeztem magamnak és nektek és mert, nem szeretnék több befejezetlen dolgot az életemben, meg ígértem, hogy jön a folytatás. :D

Nos, ami újfent történt, mint páran már láthattátok, a fácsebúkos oldalamra feltettem ezt a képet:

amely, tartalmazza a 2014-es évi jelmezes projektjeimet. Dastan herceggel, már október óta foglalkozom, Koujakuval most november óta kezdtem el foglalatoskodni és az Avatárunkba még bele sem kezdtem. Még tervezem, hogy melyiket, mikor és hova illetve, de nagyon várom már, hogy mit tudok belőlük kihozni. 

A perzsával kapcsolatban írtam egy magyar srácnak, aki ezt a jelmezt csont ugyanígy elkészített 2012-ben talán. Szükségem van a tapasztalataira, mert ez nekem kicsit nagy falat, még csak most kezdtünk emailezni, de már szimpatikus. Nagyon szeretem az ilyen, kedves és nyílt embereket, akik nem leráznak, hanem gyere és beszéljük meg. Jóérzés, igazán felemelő. ^^ Meglátjuk, hogy mi lesz ezzel kapcsolatban. Koujaku ruhájának most a kellékeit kezdtem el gyártani, chinese knot azaz kínai csomózásokat lestem a neten és a munka asztalomat össze kellett szegeljem, hogy megtudjak csinálni egy pár darabot, mert annyira bonyolult egy ilyen kis díszítő elem, viszont nagyon mutatós is. És megéri szenvedni vele, ugyanúgy, mint sok minden mással is. Majd lesznek progress képek, de idő előtt nem akarom őket feltölteni, majd jól beidőzítem őket a Con előttre. :3

A suliban tegnap szerdán azt a bizonyos előadást megtartottam és szerintem, ahhoz képest, hogy úgy érztem nem tudok semmit sem, állítólag úgy magyaráztam el mindent, hogy úgy néztem ki, mint aki nagyon keni-vágja a dolgot. Igaz, hogy időnként mélyeket hallgattam és a táblafilctoll totál nem fogott és nem tudtam rendesen írni vele.... frusztráló volt, de aztán kaptam másikat. Óra végén 3-4 kérdést is feltettek, ami szerintem nagy dolog, mert általában riktán szoktak kérdések felmerülni, plusz extraként a témavezető tanár sem szól bele egyszer sem az előadásba, csak egyszer kiegészítésként hozzáfűzött dolgokat és annyi. Annyit fűzött hozzá a munkámhoz, hogy szerintem már mindent kitárgyaltunk, úgyhogy ha nincs több kérdés akkor is vége az órának. :D Szóval, most teljesen megelégedett vagyok magammal és a sulis teljesítményemmel/munkámmal. ^^ Az előadás végén kaptam kommenteket is és az is nagyon jól esett, mert így tudtam, hogy jó, vagy ők milyennek érezték stb. :))) Csak összehozok mindent, gyerekek. Az örültségem, zseniális... fordítva is lehet hogy igaz a zsenialitásom őrületes. XD Kár, hogy távol állok a zsenitől, akkor nem itt tartanék, hanem külföldön lennék egy luxusgyík. :D

Ezentúl a héten leadom a Bursa Hungaricát, megmentettem egy haldokló Win7-t nem tudom hogyan... de egy napomba került és még vár rám ma egy iskolás gyűlés, 3 nap alatt aludtam 8 órát, szerepelni fogok egy japán műsorban, interjú alanyként. Pénteken a nagy dolog történik, amiről majd csak akkor beszélek, ha sikerült, szombaton talán táncolás és utána tüzezés talán vasárnap. Nagyon sűrű lesz a program, de legalább most teszek, azért hogy ne legyek olyan, mint egy kurva unalmas fadarab, aki csak sodródik a hullámzó folyó tetején és kábé, olyan az érzelem világa, mint egy szobanövénynek. Borzalmas példáim vannak... jesszusom. :'D

Mára ennyi. Szurkoljatok nekem és nagyonszépenköszi az egyre több hozzászólásért, biztatásért meg hasonló dolgok miatt!  <3 

(Zárásképp, meg egy kis hangulat fotó a jelenlegi lusta, fáradt voltomból. A képen nem én vagyok, de szeretem ezt a fotót, ja és mellékesen király a szobájának a designja a srácnak.)

Három pont

Üdv blog és népe! :)

Életemben először úgy érzem, hogy nem akarok valamit. Páratlanul szar és nyomasztó érzés.
Jelen pillanatban, hiábavalónak érzem megcsinálni a főiskolát... egyszerűen, elegem van mindenből ja és minden porcikám tiltakozik ellene. Próbálom meggyőzni magamat, hogy már csak egy kis időt kell kibírni és vége van ja és biztos forrásokból tudom, hogy tényleg nagyon ostobának kell legyek ahhoz, hogy ne sikerüljön megcsinálni a diplomát. De tényleg, szóval nem is értem mi van velem. Nem érdekel már az egész, ehhez képest meg szerdán egy előadást kell tartanom... és próbáljam meg tartani magamban a lelkesedést, pff nem megy. Iskolába se akarok járni... semmit sem akarok. Illetve, de szeretnék, de most nem megy. I don't care... ennyit erről.

Sok dolgon gondolkozom, mi lenne ha...és arra a következtetésre jutottam, hogy akkor is ugyan itt tartanék, sajnos vagy sem. :S (Am. meg el kellene kezdjek kutakodni munka után és kamatoztatni a tudásomat, meg a tapasztalataimat.) Elveszettnek érzem magam, az álmaimat már lassan egy dobozba préselem és egyre kevesebb leszek, mert nem tudok kibontakozni. Ja és ma a buszon hazafelé, azon gondolkoztam, sok ember szart sem ér. Ekkor megfordult a fejemben és is ez a kategória vagyok, sőt engem le sem szarnak, csak ha kell valami, akkor kis fiók előhúz és kivesznek belőle... hát mit mondjak elkeserítő érzés. Plusz belegondoltam hány barátom volt... a végeredmény mindig ugyanaz, mert mindenki elhagy vagy elfelejt. Sajnáltatom magam, nincsen jó kedvem... nincsen kedvem élni sem.

Úgy érzem, hogy pont pont pont

Október 11.

Heyho, virtuális érzőlények! :3

11 nap telt el, amióta legutóbb írtam és nagyon olyan érzésem van, mintha egy hónapja nem írtam volna semmit sem. Rettenetesen rossz érzés, hogy nem osztom be rendesen az időmet, de hát ez van... abból gazdálkodom, amiből tudok. Éppen most az alvási időmből veszek el egy keveset, hogy hódolhassak ennek a hóbortomnak egy kicsit. ^^ 

Volt egyszer egy Őszi MondoCon és én is itt voltam! 2 héttel a Cosplayer Expo után... ömáézing volt! ^^ Kedves mondós mangarajzolós kis csapat jó voltából kaptam a V.I.P belépő jegyemet és így jutottam be a Con területre, ami megint az Expo-n volt kinn, ami a pillangó utcától van egy kőhajításnyira. Na jó legyen inkább húsz kőhajításnyi. :P Will Turnerben mentem ki, mert Vasárnapra voltunk megegyezve Jack Sparrow kapitánnyal és nagyon csecsék voltunk együtt, épp mint két kalóz... khm akarom mondani, két csiszolatlan gyöngy, abból is a fekete féléből. ( Aki érti a poént, annak pacsi....) Volt minden, nekem hercegi con ebéd (egy kedvenc maki tállal), kis tánci-tánci, sok mókázás és sok pózolás a kattogó fotómasinák előtt. Szóval meg volt az őszi gyereknapom, egymás után 2x is. Nem is tudom mást mondani, nagyon király volt ismét ott lenni és még több emberrel találkozni és barátkozni. :3 Ezen túl többen elkezdtek felbátorítani, hogy csináljam még a cosplayezést, mert idézem "baromi tehetséges" vagyok benne. Hízelgő és jól esik, hogy elismerik a munkámat és tutira fogom folytatni, örömömet lelem benne. Meg, ha tetszik nektek, akkor miért ne, egy okkal több, hogy folytassam tovább, hiszen van még mit tanuljak és fejlődjek. ^^ Még záró gondolatként szeretném hozzá fűzni, 3-4 nap múlva lesz éppen 1 éve, hogy belecsöppentem ebbe a világba. És ezen rövid idő alatt, annyi mindenben fejlődtem, hogy leírni sem tudom. :3 /Amin most dolgozom: Iwatobi Free: Haru úszódressze, a jövőben meg tervbe van véve Prince of Persia: Dastan hercege... és fogok versenyezni is és perf.eket is szeretnék majd./

*Lő Expo parti videó, én voltam a kameraman*

Iskola ügyekről, hm válságban vagyok. Elbaltáztam az ügyemet, mert nem tudtam magammal kibékülni, hogy magamra erőltetek valamit, amit úgy érzek, nem tudok teljesíteni ennyi elvárás alatt. Vagy lehet nem is akarom, szóval aznap amikor le kellett volna adni, leültem gondolkozni és arra hallgattam, amit a belsőm súgott nekem: Ezt akarod? Nem! És megkaptam a válaszomat, jó kérdést tettem fel, lett belül visszhangja és választ is kaptam rá. Így nem mostanság fogom megírni. Témám elvileg van, de lehet hogy tovább variálok... miért állapodnék meg, ha előttem a bármi...! Szóval még egy félévet ráhúzok a sulira és még egy dologra választ kaptam, csak a tudatos énem akar bizonyítani a világnak, hogy menjek mesterre. Semmi szükségem rá, a szárnyakat megkaptam, hogy repülhessek, miért várjak? Mire várjak még, előttem a bármi, előre kell haladjak és nem hátra! Nem rák vagyok... hanem Lazac, ami az árral szembeúszik, Koi hal, ami 100 évente egyszer ugrik ki a tóból és sárkánnyá változik. :) Szóval nem akarom én ezt, 3 év és egy fél éppen elég arra, amit itt tanulnom kell. Utána kezdődik a következő nagy utazás, még nem tudom hova és ettől olyan izgalmas és bizonytalanságot okozó. 

Próbálom másképpen látni a világot lelki téren, próbálom megragadni azt az oldalát, ami a legtermészetesebb. Rengeteg türelmet gyakorlok és nagyon fárasztó, ja ééés rendkívül próbára teszi az embert. A türelem, olyan mint a nedves nádszál, csak finoman lassan és óvatosan lehet hajlítani, ha erősen akarod hajlítani, akkor azonnal kettétörik. "A türelem játéka, a türelem." Kicsit nehéz lehet elsőre megérteni, de így van.... :D 

A képregényről, lassan haladok vele, de megint van egy kis akadás, nem tudok bizonyos pontokon túllépni, ezért most más rajzokkal foglalkozom kicsit, hogy ne unjam el. Nagyon fontos, hogy fenn tartsuk az érdeklődésünket affelé, amin dolgozunk. Ha elröppen a motiváció, magával ragadja a kedvet is és onnantól elkezdődik a csúszás lefelé a lejtőn... nem ajánlom senkinek sem. Inkább tegyétek félre későbbre, nem éri meg semmilyen értelemben rajta ülni hosszabb ideig. Én ma döbbentem rá, mennyire jó dolog, régi dolgokat elővenni (pl. most ami aktuális egy mexikói srác a deviről rám írt, hogy nem lenne e kedvem elküldeni neki a 3D-s modellezett dolgaimból, mert ő tudná hasznosítani. Régen nem küldtem volna, mert én énén munkám és nehogy már.... de most meg simán írtam neki spanyolul (segítséggel persze) és elpostáztam emailben. Hátha, tényleg tudja használni és jóérzés volt, hogy a világ másik pontjáról pont ez kellett neki és nekem megvolt, mert régen lemodelleztem. ^^ ). Szóval most megint kedvem van Mayában dolgozni, kedv csinálónak készítettem egy Playblast videót, ami egy totálisan nyers videó anyag, közvetlenül a programból. Ilyen work in progresshez hasonlatos dolog. Ki is fogom tenni ide... 

Ezentúl meg tegnap azaz, 10.én belekezdtem varrni magamnak a rázókendőmet. Eddig közel 50 db fémpénz varrtam fel és még legalább kétszer annyi vár még rám, hogy csingliling-jen, amikor majd rázom. Fekete alapon lett egy arany szegély és a fém színű kis 1 forintos nagyságú pénzek. Egyébként, van itthon egy rakás 1 és 2 forintosom, nem lenne rossz átfúrni őket és azt is ilyen célra felhasználni! :3 Bár technikai eszközeim is lennének hozzá... tuti nem lustulnék! :) A többi díszítésen még nagyon gondolkozok, valami letisztultat szeretnék, ami azt az elvet követi, hogy a kevesebb néha több! :3

Szeptember 11

Huh, heyho mindenki! :)

Újra itt a blogon, végre! Nos lassan kicsit el vagyok maradva magammal és a dolgaimmal, mert amikor dolog van, akkor minden a nyakamba szakad a sok teendőm, sajnos most is ez van. Dög fáradt vagyok, de azért gondoltam, hogy valamit írni kellene ide tehát jöjjön ide most pár sor. Amikor nem tudok rendes címet adni, akkor ezentúl a dátum lesz a cím, ötlettelen vagyok a Bertalan mellett. Oik.

Idén először, végre indulni fogok a Conon Cosplay Craftos versenyen. Szerencsét próbálok, hátha nyerhetek a Will Turner jelmezemmel, amin szeptember első napja óta dolgozom. Mindig csak egy kicsit, de most azt hiszem időben kezdtem el a varrást és készítéses dolgokat. Jelen pillanatban ami készen van: Csatok, bőr szíjjak, ing és a medál. Félkész állapotban: Csizma karima, mellény, kard, kard hüvely, kés, (kulcs, nem biztos hogy lesz, de majd dolgozom rajta). Ami még hiányzik: pisztoly, nadrág, gombok felvarrása, lakkozások és végül a clean up-ok. 12-én benevezek a neten a versenyre. Szurkoljatok majd nekem. :P

Képregény: Amit felkérésre készítek, megrajzoltam a paneleket. És most az első oldalon ügyeskedem a többi még tervezés alatt. Mellesleg megjegyezném, hogy nagyon kakának érzem a munkámat, de segáz, majd a Ps-sel kicsit feltuningolom. (Bár nem hinném, hogy sokat fog javítani rajta) Azt, még nem döntöttem el, hogy színes vagy fekete-fehér lesz e, de gondolom inkább színest szeretnék, mert az kicsit látványosabb, bár ez még a jövő zenéje. ^^

 Iskola: Hétfő óta elkezdődött és remélem, hogy idén nem halok bele a sok minden féle dologba. Hétfőn és szerdán reggeltől estig leszek oda az iskolában, ami azt jelenti, hogy este 20 körül már otthon is leszek. Előnye, hogy lesz szabadnapom, mert kedden-pénteken csak 1-1 órákra kell megjelenjek, hátránya pont az.  Papír ügyeket intézek, gondolom idén sokszor még a hallgatói ügyeket is fogok nem csak magamnak, hanem másoknak is. Úgy döntöttem ebben a félévben kigondolom, miből akarom majd a diploma munkámat megírni, de most nem nevezek be vele, még ráér. Úgy érzem eléggé ügyes vagyok ahhoz, hogy 40 oldalt kiírjak magamból, pláne ha van mellettem pár szak irodalom és egy jó témavezető konzulens. :)

Pár kép, mert miért ne... egyébként azért hagytam fel a képek vízjelzésével és kicsinyítésével, mert időigényes és abból nekem kevés van, de am majd egyszer talán megreformálom, hogy valahogyan, mindig rajta legyen...mindegy lényegtelen.

Szeptember 7

Tegnap egy reklám film forgatáson voltam, ma hajnalban értem haza az első vonattal. A nyugatiból indult a vonat 5:18 perckor, talán a 8-as vágány elejéről, erre azért emlékszem ennyire részletesen, mert rettenet nagyon kellett már pisilnem, de az aluljáróban csak 5:30 kor nyitottak volna ki. Szerencsére a vonat mindig a helyén van, így nem haltam szörnyet. :P No, igen tehát forgatás: dög fáradt vagyok, még mindig miatta... 

A forgatás utolsó óráiban, amikor volt szerencsém hátul maradni, lőttem egy 'talán' értelmesnek nevezhető képet. Igen, aki arra tippelt, hogy ez a Keleti Pályaudvar, akkor nyert, tényleg az. Ott volt a 3. napi forgatás a 40-50-es éves divatjába voltunk felöltöztetve, a pályaudvar egy utca lett, korhű vonatok voltak és a reklám kabalája egy fóka! Tök jó buli volt, bár nem mondom, eléggé fárasztó de én próbálom ezeket úgy meg élni, hogy ez munka, de persze jutalom is. Imádom azt, hogy láthatom, hogyan készül egy film, klipp stb. :D:P Magamról nem teszek fel mert botrányos. Olyan, mintha a saját nagyapám volnék, (nemtetszik, így utólag).

Szeptember második napja

Reggel 9:15 indulás a suliba, majd onnan öcsémért és sietni a ruhapróbára, mire hazaestem volt vagy 18 óra, semmit sem ettem egész nap, de helyette 2 liter vizet megittam. Ami jó, mert rá kell szoktassam magamat a víz ivásra saját érdekemben. Ami vállalt rossz, nem eszek. Amikor haza érek, akkor szeretek enni, mert nyugi van nem kell sietve zabálni, mint egy gyors éttermi görény. Plusz nem nézik ki a falatot a számból (kivétel kutya) és nem kell adjak belőle (kivétel időnként a kutya ismét :D ) senkinek sem, ja és itthon nem gáz bármit megenni. Utolsó sorban, meg nem tudom elképzelni magamat, milyen látvány lehetek másoknak, amikor én eszem, biztos furcsa arcokat vágok, idétlenül fogom az ételemet. Sokszor örülnék, ha kitudnék pillantani magamra, kívülállóként... gondolkodás off. 

Még egy kimaradt gondolat: A metrón ma hazafele nagyon rosszul voltam. Rengeteg ember volt a késő délutáni, "éppen megy a nép haza" járaton, egyet sajnálok, hogy nem vártam még 2-3 másikat, amíg hátha lett volna egy kényelmes szellős járat. De már nagyon haza szerettem volna jutni enni és pihenni, így meghoztam az aktuális szükséges rosszt, felszálltam heringnek. Rajtam volt a pulóverem és a kicsi zöld sálam, levenni egyiket sem tudtam, mert mozdulni sem lehetett; plusz félkézzel kapaszkodom a másikkal meg a hatalmas bőröndömet fogom. Meleg volt és nagyon izzadtam, éreztem ahogyan a homlokomon gyöngyözik a veríték, nagyon durván nem volt levegő a föld alatt! Szívesen ültem volna, mert állni már nem igazán tudtam, de erre még várhattam. A Dózsa György úttól végig állnom kellett, az ecseri környéke után tudtam lehuppani és szusszani egyet, amíg KöKi-ig befutott a szerelvény. :3 

Ja, és metrót is cseréltem, mert anyum telefonon keresett, a fülhallgatós kiegészítőjével akartam beszélni vele, mert hazafele zenét hallgattam, de mind a ketten bénáztunk. Bepöccentem, nincsen hely, nincsen levegő, nem tudok telefonálni, zenét hallgatni sem leülni sem tudok és mindjárt meggyulladok, olyan melegem van. Így, a Népligetnél leszálltam, kisétáltam a szerelvényből odacsoszogtam és az első üres padot befoglaltam. Pulcsi és sál táskába... na igen, úgy meg fáztam félig szóval pulóver készenlétbe tettem, aztán nem jött több hívás ( a metrón meg 4x is...). Megvártam a következő járatot és felszálltam rá. Haza fele meg fel le vettem, kb. a felsőmet, aztán meguntam nem vettem fel, mondom 10 perc otthon vagyok már hamar. Aha, hát persze olyan erős hideg szembe szelet kaptam, hogy tutira biztos, ha eddig lappangott bennem a betegség, akkor kifog jönni.

Ezek után ledobtam a szobámba a bőröndöt, kimentem enni, azt amit csak találtam. Dolgom végeztélel nem elmentem aludni, hanem bedőltem az ágyba és puff, totális Blackout. Pillanatok töredéke alatt szuszogva sikerült elaludjak, és megmondom kerek perec isteni volt, így aludni. Nem szándékozom rendszeresíteni ezt az állapotot, de ez így most tetszett. Egy csomót álmodtam is, de már nem emlékszem, sok minden volt. Valószínűleg az egész 2 napos információs dolgokat próbálta leképezni a belső mindenféle.

Most hajnal 1-kor keltem fel, azóta szöszmötölök. Ennyi mindent sikerült eddig, majd ha lesz még új haladás úgy is leközlöm ide. :) Képregényes ügyletről annyi az új infóm nektek legfrissebbként, hogy megkaptam a "forgató" inkább "rajzoló" könyvet és az első 7 oldalról már készítettem vázlatokat, úgy hogy nagyon sok féle dolgom lesz még itt. Igyekszem majd nem elúszni, és utolérni magam, könnyebb ha nem is hagyom el magam. :) 

A végére egy kis filo-mono-lóg: / Csak a jelen pillanat van a többi, csak illúzió. Ezen kell dolgozni, én pl.: az utcán úgy megyek, hogy csak a következő lépést figyelem, néha felpillantok az út végére, de jobban tetszik a közben járás, mint az odaérés. Plusz, ha lábam elé nézek, jó esélyem van rá, hogy nem ér meglepetés, így kerülhetek tócsát és átléphetek a járdahibákon is. :P /

 

Szerintem nagyon mozgalmas évem lesz, most, hogy végre megjött az Ősz. Fősuli is, ha minden jól megy ez lesz az utolsó évem...meglátjuk hogyan fog alakulni. Nos ennyi voltam mára. Legközelebb...legközelebb. :D

Szeptember első napja

Heyho Népek! :D

Na hát lesz itt cosplay kéremszépen, ezt most a legújabb álláspontom jelen pillanatban. Vasárnap este nagyon romos kedélyekben voltam, aztán valahogyan csak sikerült kimásznom belőle. Éjfél körül felül emelkednem magamon és a kreált nagy gondjaimból, így neki ültem csak próbálgatás szintjén, hogy talán-talán mégis megpróbálok valamit csinálni. Tudni való dolog idén ősszel, a Karib Tenger Kalózaiból szeretném összehozni Will Turner (Orlando Bloom) karakterét a Conra. 

 

Elővettem a fehér anyagot, ollót ragadtam és kivágtam az ing alapját, szabás mintának, egy másik inget használtam fel. Hamar meg voltam vele, majd a varrása izgalmas lesz, remélem idén nem rontok annyit, plusz most szép behúzást is kell csináljak, hogy fodros legyen itt ott, az a bő kalóz ing. :D ( Az előző privát non-cosplay jelmezemből van egy kis barna mellény, még ahhoz is jól jöhet ez az ing...) Következett a következő állomás. Go a konyhába, amíg anyu befejezte a főzést én:

 

Egész álló este faragtam a papírt, aztán ragasztottam, alapoztam és festettem, majd lakkoztam. És elkészült a nyaklánc, az első filmben kulcs fontosságú. :D Ezt minden képen magamon szeretném tudni, attól függetlenül, hogy melyik ruhája fog majd elkészülni, igyekszem azt megvarrni, "amihez most van keret". Amit találok itthon magyarán, mert jelenleg 0.- keretem van rá. Szóval megint a fából vaskarika című fejezet van éppen, bár ha belegondolok, eddig mindegyik az volt. (És mellékesen szerintem a legdrágább jelmezem is csak, azért volt a legdrágább, mert kontaklencse + pareszt kellett rendelnem. No mindegy. )

Jöjjön pár w.i.p. (work in progress) fotó:

 

Az eredetihez képest picit más, de 5 x 5 cm nagyságú karton volt az alapja és így is Isteni csodával határos, hogy ki tudtam vágni a szürke kartonból, úgy hogy az nem esett elemeire. Tehát, most eddig így állok és nagyon elégedett vagyok a munkámmal, olyan 80-90%-ban egyezik az eredetivel, a színei nem az igazi, de a lakk bevonat sárgás és sokat tompít a festésen, pont amivel direkt sokat pempőztem. :D Segáz, ez van. Reggel eljött és nem pihentem egy szemhunyásnyit sem, elővettem a bőröket, amikor már mindenki reggel indult dolgára és kiszabtam a bőr szíjakat is. Előtte megrajzoltam az övcsatokat is, amiket majdan ugyan ilyen technikával fogok elkészíteni, mint a medált. Érdekes tapasztalásra nyertem szert, mert az övre tökéletes illeszkedett a papír minta és ilyenkor annyira megtudok lepődni, hogy tényleg ennyire jó lenne a szem és arány érték rendszerem? Ezek szerint igen. :D

folyt. köv

Szemetel a szív

Annyira szerencsétlen vagyok, hogy az már sértő. Amikor végre már jó idő van, akkor a kedvem megy tönkre... nem értem mi ez, lehet elment végleg az a csepp eszem, ami eddig megvolt. Francessenbele az egészbe! Grrrr. Ma elmentünk, kettő osztálytársammal a Margitszigetre és kurva jól éreztük magunkat, órákon keresztül csak beszéltünk és röhögtünk és sörözgettünk. ( Én és a sör... figyelitek, lehet tényleg baj van) Aztán az utolsó előtti vonatra éppen hogy felpattantam, 2 percem volt elérni...mindegy. Hazaértem és most egy darab semminek sem érzem magam, ott vannak a terveim és ötleteim és álmaim, de ennyire messze még soha nem éreztem magam tőlük. Nem érzem magam továbbra sem jól lelkileg, képtelen vagyok bármire. 

Gondot okoz, az ami általában nem egy darab kakának érzem magamat, szörnyen nem vagyok magamra jó hatással. Ez most ilyen általános fos érzés... amit imádok nem csinálhatom, ami érdekelne ezt nem dolgozhatom, ami kellene nincsen és nem is szerezhetem meg, amit eltudok készíteni sem tudom és amire szeretnék képes lenni az még nem megy. Le vagyok törve, hiszti és sírógörcs van rajtam, eddig nem volt ilyenem, most miért van. Nem lehetne, hogy valaki mással történjen mindez? :(

Egy csomó mindent legszívesebben, most kidobnék a kukába.... kezdve magammal.

Elegem van

Ma nagyon hisztis és dühkitöréses vagyok, kábé mint egy időzített bomba; nem viselem jól ezt a forróságot. Hőség van a lakásban, nem vagyok izzadós fajta, ennek ellenére mégis szakad rólam a víz, elmegyek fürdeni és 10 perc múlva megy tovább. A legszebb az egészben, tök mindegy, hogy használok e izzadás gátlót vagy sem, mert rajtam nem használ. Leizzadok, büdös leszek, csatkos, és rám ragad az összes retek, csurog rólam a veríték mindenhol, egy boxerben ülök, de lassan már az is teljesen átázik. Kurvára nem örülök, még az a kevés igényességem is oda, plusz a hajam, ha nincsen felkötve akkor csak zavar, a fasznak lesz még egyszer hosszú haja. Beiratkozás előtt az első dolgom lesz, hogy végre megszabaduljak tőle végleg. Ja és mivel, tavasszal születtem, nekem nem való ez a nagy nyár, jobb szeretem az őszt és a telet. Elegem van a nyárból...:( Sajnálom, ennyi elég volt meguntam. Megdöglök...nem bírom.

Másodsorban pedig, ma az egyik festményemet, ami szépen indult el, a lehetőségek szerint a legmagasabb fokon elbasztam és nagyon bosszant. Nem szokásom annyira csúnyán beszélni, de annyira kurvára frusztrált vagyok, hogy az nem igaz. Ma minden baj, próbálok legalább a családommal normális lenni, de a melegtől megkattanok, nem tudok normálisan viselkedni. Apicsábaazegészmindenséggelkurváraszétbaszazidegelegemvanmostmár.

Képzeletbeli interjú 3.

Mi jár most a fejedben, ami miatt nem érzed magad jól?

A nyaralás közben rengeteg dolog gyűlt fel a fejemben…. Ideje végre papírra vessem őket. Huh, hol is kezdhetném… Néha úgy érzem, hogy csak a művészet tart életben. Nem igazán van életcélom, de ha lenne, még azt is hamar elveszíteném, hiszen állandóan változom. Bizonyos dolgokban szeretem a változatlanságot, de magamra tekintve nem. Ezt nem példázza jobban, az a dolog, mint hogy elhatároztam 2011 szeptemberében, hogy nem vágatom le a hajamat. S most, 2013. július 28.át írhatnám be, a naptáromba és nem érzem magam jól a bőrömben, elmaradt a változás az életem kicsiny és bizonytalan körforgásából. Szeretek újra és újra megújulni, közel 2 évnyi idő után kijelenthetem kiálltam a próbámat, nem jött össze a három év, de nem is szeretném megtudni… hamarosan megújulok, mert szükségem van rá. Amikor csak lesz egy pici időm rá, akkor elmegyek és levágatom.

A társaság (és a különféle programok) nem tudná ezt a problémát feloldani?

Antiszocálisba fordultam át, leszarom a mindenkit önző disznó mód csak a saját és családom öröme érdekel és persze, akiket még fontosnak tartok. Tudom, nem jó attitűd, de engem is leszarnak és most, én is így teszek. A fenn maradó rengeteg időt, pedig végre magamra a tanulásra, az önfejlesztésre, a kreatív önkifejezésekre és egyéb számomra hasznos dologgal tölthetem el. Eddig sem voltam valami nagy parti arc, továbbá nem vagyok a társaság szíve-motorja stb. lehet életem delén vagy azután, majd visszasírom, hogy miért nem így-úgy cselekedtem, bár nem hinném. Úgy vezetem az életem, hogy nekem jó legyen… és eddig fogjuk rá, nem olyan rossz. Lehetne jobb, de nem vágyom lehetetlenekre.

Mi lesz így tovább?

Hát ez a kérdés sosem évül el, mindig aktuális lesz. És fogalmam sincsen. Gondolom én, ahogyan volt ezután is lesz mindig valami rajz-fotó-kreatív-barkány dologgal kapcsolatos munkálkodásom, továbbra is írni fogok ide. Továbbá szeretném elvégezni a főiskolát, előtte letenni egy B vagy C típusú nyelvvizsgát utána a diplomát és valamit kezdeni magammal. Sok esélyt nem látok semmire sem… érdekes lesz, így. Talán további castingok és válogatások, hátha bejön az élet valahol, de ez nem is baj legalább a munkakeresésre is felkészít lelki szinten kicsit.

Gondoltál már, esetleg a munkára?

A munka keresés fantasztikusan szar, amit én tudok az sehova sem kell, ami meg kell vagy megvan vagy nem is létezik. Nevetséges mennyi mindent elvárnak… még ők tesznek nekünk szívességet, ha munkát adnak, ahelyett hogy örülnének, hogy van, aki akar dolgozni. Szánalmas ez az egész cécó, ami itt megy. Gusztustalan, emberellenes és életellenes, ja és felháborító is egyben. Ennyit a munkához fűződő gondolataimról. Tehát, ha nem beszélsz minimum 3 nyelven anyanyelvi szinten, nincsen minimum 3+1 szakmád és nem van multi-professzionális az élet minden területén, nem mosolyogsz és még a tetejébe nem elégszel meg a létminimummal vagy a diákbérezéssel, akkor jobb ha nem is vállalsz munkát. Sok sikert, minden pályakezdőnek! Meg mindenkinek, aki nem született még meg és a 40 alatt van.

Mit gondolsz a világról és az emberekről, amiért ennyire elzárkóztál tőlük?

Picit sötéten látom a világot…. Hmmm lássuk csak: NEM! Csak kissé nem a normális és természetszerű módon működik, mindenhol az álság, hazugság és versenyzés megy, mindenki a legjobb akar lenni mindenben, ahelyett hogy jó lenne egy valamiben. PL. akkor lennének értékes szakemberek, mint régen a kovácsok, takácsok stb. Utálom ezt az elkurvult és elkorcsosult világot…az emberek, több mint a fele rosszindulatú, bajkeverő, haszonleső, számító, egymást becsmérlő, tudatlan, félkegyelmű, gonosz és romlott. Gyárakat emelünk és a természetet a semmibe tiporjuk, habzsoljuk az életet és kizsákmányoljuk a Földet, mélységesen elszomorít. Van remény, persze van…csak kevés százalékban és egy fecske nem csinál nyarat, így szomorúan nézhetem végig amíg élek, hogyan lesz ez a satnya emberiség egy hanyatló gépezet végterméke. Nos, ennyit a világról való mélyen nem filozofikus gondolataimról. Nem vagyok elborult, de gyakran tanyáznak a fejemben ilyen dolgok is, néha ki is írom magamból, kicsit könnyebb leszek tőlük, hogy már nem az én fejemben visszhangoznak.

Nem lehet, hogy új barátságokat kellene kötnöd?

Hát ezzel egy probléma van. Most nem vagyok egyáltalán barátságos, annak ellenére, hogy annak tűnöm. Mindenkinek könnyen megnyílok, persze ha akarok és ez nem feltételezi azt, hogy barátkozni szeretnék. Sok embert ismertem és ismerek is, kevés a barátom és még kevesebben van azok száma, akik ténylegesen az igaziak. Rengeteget csalódtam, sok mindenkiben, ez van nem vagyok egy egyszerű eset vannak nekem is gyengéim és bizony nekem a csalódás az egyik ilyen. Nincsen szükségem, újabb hamis emberekre, akik csak valamit szeretnének vagy kihasználni, ha éppen kellek, jobb inkább így „egyedül”. Vannak értékek, amiket csak kiérdemelni lehet, és venni nem, nekem ilyen az ész, a szeretet, segítőkészség és a barátság is, vagy jön vagy nem. Erőltetni bármit is nem csak hülyeség de felesleges, kötni meg cipőfűzőt szokás.

Te milyen megoldást látsz önmagadra nézve?

Nehéz ügy, a megoldás mindenre ebben a világban a pénz. Ha sok lenne belőle, akkor kevesebb gondom lenne nagy százalékok szerint. Vennék egy házat, és boldogan élnék, szórnám a pénz, csinálnék munkahelyeket és mindenki nekem dolgozna, mindenki jól járna. Egy várost építenék fel, tök előre megtervezett elrendezéssel és odaköltöztetnék be akit csak tudok. :D

Hol lehet téged elérni, milyen oldalak címén?

Létezik egy facebookos elérhetőségem, de az jobbára privát. Van egy Deviantartos galériám 6 éve működtetem, ennek a címe petrop92.deviantart.com, van egy smackjeeves oldalam is amire majd a ha egyszer elkészül, akkor a képregényemet teszem fel. Ennek a címe meég nem nyilvános, illetve megtalálható vagyok graytheblackstar.blogspot.hu címen is, ahol a kis életemet írom már sok-sok éve. A videóimat pedig, természetesen a Youtubeos csatornámon őrzöm. :3

Köszönöm a beszélgetést, nagyon izgalmas utazáson kalauzoltál keresztül minket, kívánom neked a legjobbakat a jövőre előrenézve. És köszönöm, hogy itt voltál velünk.

Én köszönöm a meghívást, örülök hogy itt lehettem és hogy, kíváncsiak voltatok rám.

Képzeletbeli interjú 2.

A bemutatkozás elején szóba került a Cosplay. Elmesélnéd, hogyan került az életedbe a cosplay és hogy mi is ez valójában?

Persze. A costume play szóból származik a Cosplay, ennek a két szónak a rövidítése. Külföldről honosodott meg nálunk is és az évente minimum 2-3 alkalommal megrendezendő Conok alkalmával lehet ezt hobbi-hivatásként űzni. Én nem is tudtam erről a világról nagyon-nagyon sokáig. Aztán ismeretségek által bevezettek ebbe a világba, én először nem is tudtam mi ez az egész így érdeklődni kezdtem olyan barátaimnál, akikről tudtam, hogy tudják mi is ez. Aztán így azt tanácsolták nekem, hogy látogassak egyszer egy rendezvényre és mindent megtudok. Így is lett, és már elő alkalommal jelmezben tudtam kimenni. :D

Neked mit jelent a Cosplay?

Nagy kihívásokat a jelmezkészítésnél és szórakozást amikor a barátokkal találkozunk és készítjük a fotókat, videókat stb. A lényeg a mókázás és nem utolsó sorban rengeteg készséget fejleszt, sok ismeretre lehet szert tenni plusz lesz kész termékünk is. Legyen az maga a kiegészítő, a jelmez vagy a fotók.

Milyen karaktereket sikerült megcsinálni?

Legelső szekrény CP-m volt Gray, nem kellett semmi sem hozzá, így csak a mellemre kellett felfesteni a céhük logóját és meg voltam. Tehát ő volt Fairy Tail – Gray Fullbuster

Egy online yaoicomicból is sikerült kikapnom egy karaktert, Axis-t aki full paraszt és badass.

Valamint a Legend of Korra, alias az Avatár 2 sorozatból Tahno, aki egy vízidomár egomán, nagyon menő karakter. Sikerült egy gyorsan összedobott Comic karakter is Superboy alias Kon-el, aki Superman klónozott fia. Na ehhez a jelmezhez, rendeltem meg életem első kontaktlencséjét és parókáját. :3 Illetve egy Originál jelmezt is sikerült elkészítenem… még van rajta mit javítsak, és dolgozzak de ez a csúcs teljesítményem eddig. :3

Mik a terveid a jövőre nézve?

Fúú tényleg nagyon sok tervem van, de sajnos az utóbbi időben nem tudok foglalatoskodni vele, mert sok pénzt és idő visz el. Persze továbbra is szerelmem ez a műfaj, akár csak a kézműves dolgok és ahogyan a blog is. Nehéz, mert mindig megtetszik valami új és mindig meg akarod csináálni. :D

Szóba került a blog is, mesélnél nekünk erről?

Igen, a blogom elmesél az életemből kiragadott momentumokat, történeketek és minden szükségeset rólam. A legelején a pberci.freeblog.hu címen ment, de kitöröltem és átalakítottam ez volt életem egyik nagy hibája nem kellett volna…de mindegy ami elmúlt az már a múlt. Aztán következett a gray.freeblog.hu, ami a mai napig szép emlék ként elérhető a neten, persze több eszem volt ezt már azóta teljesen lementettem a gépemre. Ez már nem vész el, és mivel az oldallal meggyűlt a bajom átköltöztem a jelenlegire, ami a graytheblackstar.blogspot.com címen létezik.

Miért kezdtél el blogot vezetni?

Megirigyeltem, hogy másoknak van, megtetszett és belefogtam. Először csak úgy írogattam butaságokat, aztán lassan belejöttem. A mostani énem már professzionálisnak számít a kezdetekhez képest, sokat változott sok minden, a felület, a stílusom stb. Céltalanul lassan cél lett, nem tudtam írni és azt reméltem, hogy majd ez a hely kikényszeríti belőlem, hogy használjam, azt ami bennem van. És a siker nem maradt el, elsősorban a magam szórakoztatására kezdtem el és mai napig így van, annyi különbséggel, hogy már azóta lett közönségem így már nekik írom. Tudom nem sok, de a semminél több és büszke vagyok arra, hogy érdemesnek tartják azt, amit írok és olvasnak és hozzászólnak időnként. Az egyedüllét valamilyen formában megszűnt. Annak ellenére, hogy nem is számítottam kommentekre, igen szép számban kaptam őket és mindig igyekeztem lelkesen vissza válaszolgatni mindre.

Mennyi ideje írod immáron a saját kis online naplódat?

2007-2008 magasságában indítottam talán el, akkor volt utána a törléses történet. Majd 2009-től elkezdett rendszeresedni számomra az írás és 2011 óta folyamatosan írok. Olyan lassan hat éve írok talán, így reális.

Rengeteg munkádat láttam, és bizonyára még bőven akad olyan, ami nem került nyilvánosságra. A kérdésem a következő, engem nagyon érdekelne, hogyan készítesz el egy képet? Sok féle műfajban dolgozol, ezért engem a vegyített technikáid közül érdekelne valamelyik. Mesélnél róla?

Hűű ez eléggé összetett kérdés, de megpróbálok rá érthető választ adni. Igen, rengeteg firkám, vázlatom és félbe hagyott megkezdett munkám van. Mindent, amit tudok lerajzolok, nem szabad semmit sem hagyni elveszni. Sokukat ezért nem teszem fel sehova sem, illetve vannak személyesek, amiket nem szeretnék megosztani a világgal, félkészeket nem szeretnék kitenni, ha nem akarom befejezni egy magam által szabott idő kereten belül.

A legáltalánosabb technikámról fogok írni röviden. Kitalálok valamit, lefirkantom a vázlatot vagy a kompozíciós képét, majd elkezdem kibontani a rajzot. Amikor úgy érzem végre jó a vázlat és a kidolgozás is kb. értelmezhető magamnak, akkor jön egy vonal rajz (line art), amit aztán gépbe viszek szkenneléssel és kedvem szerint manipulálom, színezéssel texurákkal. A végén felkerül rá az aláírásom, vagy éppen amit még oda szeretnék tenni.

Pár rajzos tutorialt készítettem már, magyar nyelven hátha van olyan, ami hasznos lehet, azoknak, akik hasonlóan szeretnének eljárni, mint én. Lehet, hogy van akinek hasznos lesz a jövőben.

Milyen stílusban szeretsz a leginkább alkotni?

Ceruzarajz, vegyített ( tradicionális és digitális), festés, tussal még csak most ismerkedem, de iszonyat jó dolog. Igazából több technika van amit szeretek, mint amit nem. Az olajfestéket nem szeretem, és az akrillt sem annyira. Bár, meg kell hagyni időnként az akrill festék is hasznos tud lenni!!! Más oldalról megközelítve a kérdést, pedig imádok karaktereket és mitológiai lényeket rajzolni, habár az állat rajzon még van mit tanuljak és csiszoljak.

Gondolkoztál már azon, hogy létrehozz Artbookot, akár egyedül akár több művész ismerősöd, barátod társaságában?

Igen. Nem egyszer törtem már rajta a fejemet, továbbra is rendkívül szeretnék egyet létrehozni. Egy saját önállónak jobban örülnék, de egy közösben is nagyon nagy örömmel benne lennék. Igazából fogalmam sincsen, hogy kell egy ilyen művet összehozni, de nyilván eltudnám készíteni és segítséget is tudnék kérni hozzá. Sok jó művész ismerősöm van, aki biztosan segítene benne. A kiadás is jó dolog lenne, ha elterjedne még szuperebb lenne. Bár én csak annyit szeretnék, ha létrejönne és a polcomon lenne, esetleg limitált számban a segítőim is kapnának dísz példányokat, valamint akiket érdekelne. És ez olyan lenne végső soron, mint egy kis portfolió amiben benne vannak a munkásságom gyöngyszemei.

Meséltél már a DeviantArtról, onnan hány művészt ismertél meg, vannak olyanok akikkel tartod is a kapcsolatot?

Sok emberrel sikerült felvenni a kapcsolatot, üzenetek vagy levelezések formájában. Igen, vannak olyanok akikkel szinte rendeszesen beszélgetek. Bár a nagy részük ezeknek csak időszakos.