Március 19

Üdv emberek!

Rendhagyó dolognak számít, amikor már van egy kis időm, szóval jöttem blogolni egy kicsikét. :) Rájöttem, hogy nem csak nem jól osztom be az időmet, de még lusta is vagyok. A lustaság is relatív, inkább írnám fáradtságnak, mert soha nem tudom rendesen kipihenni magamat. Szóval ez van, nem vagyok valami tudatos, bár igyekszem változtatni magamon és az életemen. Kezdem magamat rászoktatni a rendre és a rendszerességre, arra hogy most erre ennyi időm van és eddig és nem tovább. Muszáj gyakoroljam ezt a merev betartom-ságot, különben szétfolyok, mint a vizecske a tenyérben. :I

Hát amióta nem voltam itt fenn a web-tér-hálós betű tenger és halmazok közt, sodort magával az élet, megjegyezném hogy, néha szánalmas és nagyon kurva unalmas sodródni az árral. Néha megéri egy-egy szép kövér hullámért, de egyébként, meg jobb csónakban lenni vagy még jobb a parton. Nézni, ahogyan sodródnak az emberek a vízzel. :) Viccet félre téve, amikor nem vagyunk benn, akkor be akarunk menni, amikor meg benn vagyunk mennénk kifelé, érdekes milyen hülyén működik az ember. :S Sosem voltunk egy normális faj, kinek jutna eszébe kitalálni egy villanykörtét, ami nem működik elektromosság nélkül. Durva, hogy kitalálunk mindent és mindig kell hozzá valami, plusz hogy működjön is. Nem vagyunk olyan okosak, mint gondoljuk, szerintem.

Az élet azt a szituációt tette elém, hogy októberig leszek ott a munkahelyemen, legalábbis ha nem szorulok rá, nem szeretnék ott maradni. Jelen pillanatban ezt tudom most mondani, szeretnék minimum egy nyelvvizsgára meg egy jogsira valót összeszedni, a többit meg majd meglátom mibe szeretném fektetni. :) Persze csak jó befektetéseket szeretnék csinálni, mint például ( ezek megvalósultak) parafatábla a falamra, lézeres nyomtató, fülhallgató, matrac stb. Ja igen, úgy matrac van az ágyikómban, 14 év után ki lett dobva a kakkenné préselt szivacsom, helyére került egy rugós matrac és nagyon király! Még hozzá kell edződnöm kicsit, mert furcsa ez a kényelem, a régi kifeküdt szivacsos megoldás után. Szóval, mostmár nem leszek gerincbeteg jó esetben, remélem. :) A következő, majd a székem lesz vagy mostanság vagy később, csak azt a széket amit kinéztem, az sokba kerül és a székeknél mindig félek, hogy megbánom, ami most van annyira nem rossz, de jónak nem mondanám, mert hosszútávon nem lehet rendesen ülni benne, mert elfárad az ember mindene. :)

Suliban, hát a farkas és a három kismalac esete fordítva, mindenemmel azon vagyok, hogy elstartoljak onnan, elmúlt a nagy szerelem és elhivatottságom. Szeretnék mihamarabb végezni... letenni a diplomát és puszi, köszi, csá. :D Szakdolgozatom témáját kifundáltam, elkezdtem kidolgozni is nagyon alaplángon, a papírokat meg majd, nagyon hamarosan elindítom, április közepéig legkésőbb. ^^ Nem akarom idén is elbukni, mint a múltkor, az nagyon csúfos volt. :c A többi tárgyat megcsinálom simán, terveim szerint.

Annyira gyorsan mennek egymásután a napok, utálom őket. Időnként, jó hogy pörgés van és nincsen megállás, de egyébként meg nagyon szar, nem tudok találkozni azokkal akikkel jó lenne vagy nem is akarnak ez a másik opció. A születésnapomon rengetegen írtak nekem, tök jó érzés volt ennyi embertől egy kedves mondatot kapni, bár nem fogok elfolyni a székről tőle, de jól esett. ^^ A születésnapomkor megfogadtam, hogy új filozófia szerint fogom élni az életem, aminek a jelmondata: Ez nem az én gondom. Hasznomra fog válni, a sok mindenki terhe után, hogy nem cipelem magammal mindenki baját-bűnét-bánatát. Eddig szuperül működik és kezdem élvezni is, ennek a mondatnak a hatását! Újítást is véghez vittem a kis szánalmas életemben, nem én vártam az ajándékokat, hanem én szerettem volna adni másoknak. Meg is fogják kapni, amint tudom oda adom nekik vagy ha jelentkeznek értük, addig itt fognak díszelegni nálam, legrosszabb esetben nálam marad és annyi lesz a hozzáfűzni valóm, hogy nem az én bajom. :3 Majd még a cosplayes meglepiket is, el kell valamikor kezdjem, őszintén szólva, hogy én fogok kapni azt kétlem.... de meglátjuk, nem bízom semmiben sem ilyen téren. Ilyen lettem. :I

Ha már cosplay és jelmez, akkor jelentem 10 nap és kész leszek teljesen Koujakuval, a karddal nem leszek meg... mert béna vagyok, de a többi faszalesz! ^^ Nagyon hajt belül valami, hogy nagyon minőségire csináljam meg, annak ellenére, hogy nagyon nehéz kombókat választottam, de meglesz! ^^ Remélem nagyon fognak majd szeretni akik lesnek, ha kész lesz....tévedés ne essék, én nem hírnévért csinálom. Egyszerűen szeretem a kihívásokat és jól érzem benne magam. És örülök, ha mások esetleg örülnek, hogy úúú baszki, életre kelt a kedvencem... stb. :3 Én is szoktam mindenkire és a megoldásaira csorgatni a nyálam, szóval nekem tökre örömet tud okozni vagy fel tud dobni, ha olyan jót képes gyártani. ^^ Versenyezni is szeretnék...meglátjuk.

Rajzolni és fotózni alig van időm, annak ellenére, hogy most már egy szintre sikerült eljutnom. :) Magamról szoktam kattintani pár képet, ha van rá kapacitásom.... persze, mert egyre hosszabb a hajam és van egy varázsa, persze csak addig tartom majd meg, ameddig meg lesz a cosplayes fotózások és utána majd, megy nyáron a kukába, mert rövid hajat szeretnék végre. :3 Sokkal pasisabbnak nézek ki, pláne úgy, hogy most már állandóan kell borotválkozni. Ha elfelejtek sem nagy katasztrófa, kezdek rájönni, hogy nem olyan rossz dolog ez a kis borosta téma. Változnak az idők... én is, kezdek felnőni, bár soha nem akartam. Ezvan. :P És elárulok egy kis titkot magamról, van tetoválásom, aki tudja az tudja aki nem, annak meg jó reggelt. ^^ Képet nem fogok direktbe kitenni róla, de néha lehet hogy ki villan majd, elkerülhetetlen. Büszke vagyok rá és szeretem nagyon és nem lesz belőle több, elég ez az egy! Reméljük a jövőben is így fogom gondolni. X'D

Elálmosodtam, a mondani valóm is elfogyott kiteszek pár vegyes képet... :D 

Have fun!

Január 6.

A tegnapi napom, hasfájással ment el... így nem mentem dolgozni sem. Állandó rosszullét stb, nem blogtéma. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom magamat lekötni valamivel, ha már nem dolgozhatok és még csak jól sem vagyok. Cosplay kellék gyártásba-javításba akartam fogni, természetesen a legproblémásabbat vette elő... és nem tudtam megoldani, úgyhogy visszatettem a sutba.. majd egyszer majd csinálom valamikor kategóriás lett. Aztán, hogy csillapodjon a sikertelenségem érzése neki kezdtem egy madár kardinálispinty fabrikálásnak. Mivel a következő jelmezem a Dmmd-ből lesz Koujaku, ezért gondolkoztam, hogy bevállaljam-e vagy sem, mert vagy fényes diadalt arat az ember vagy kipicsázzák az ellenfelek. Jelen pillanatban a jelmezkészítés ugyan ez, vagy siker vagy kudarc... ritkán van semleges állapot... XD

Beni a kardinális pinyt

Szóval a képen látható karaktert... társ állatot, mondom jó egy életem egy jelmezem... megpróbálom. És elindult a nap. Előkészítettem a terepet hozzá, mert tudtam, hogy kupis és szemetelős lesz. A kosz-play, és viccentől milyen igaz a szemétből, meg a hulladékból csinálunk kincseket... aranyművesség... khm inkább ez a modern kor alkimizmusa. Szemétből aranyat! Ez még Nicholas Flamel sem tudta űberelni, pedig ő állítólag oroszlán pisiből aranyat, az aranyból meg a bölcsek kövét készítette, a potter világban. Hű kicsit elkalandoztam szóval menjünk tovább a vizeletkövé-----, az alkimizmustól. >.<

Nem attól király egy jelmez vagy egy kiegészítő, hogy milyen anyagból van... hanem a hogyan-ja. Legalábbis a személyes véleményem nekem ez, mert egy terítő is lehet szép, de ha nincsen beszegve és csak úgy lengedezik az oldalán a foszló szálak halmaza, valljuk be elégéé lehangoló látványt nyújt. Szóval legyünk stílusosak és igényesek magunkra és a munkánkra is, mert amit kiadunk a kezünk közül az mindenféle tekintetben tükröz minket. :) Back to the main story.

A purhabos maradékokat előkapartam, 5 referencia kép kinyitva + az eredeti képek is. Gyors sablon rajzolás, s már vágtam is a habot. Először a fej lett meg egy külön darabból, majd a test, a szárnyak. Drótból csavartam a láb alapjait is. Kisebb simítások igazítások hozzá és már kész is volt a modell, érdekessége az lett, hogy véletlenszerűen, de sikerült egy kis csavarást belevinni az alakba, így életszerű lett a madár és a póz.

(A szárnyakat direkt faragtam kicsire, mert a végére extrákat azaz tollakat terveztem.) A modell darabokat, nagy gondosan körbe csomagoltam celluxxal, mindenhol, hogy a purhabot kitakarjam. A következő réteg már a festős ragasztószalag volt, amit mindenki szeret, mert univerzálisan mindenre jó! 

1 órán keresztül aprítottam a fát késsel és karapáccsal, de megérte, mert megcsináltam a gettáját is. Az egyensúllyal nagyon sok gondom volt, mivel könnyű szerkezetű, de csak sikerült megoldani. Addig hajtogattam a lábát, amíg be nem állt fixre. A gettából is csiszolni kellett, hogy jó legyen, mármint hogy stabilan álljon rajta a csirke. :D 

Első 3 réteg barna akril festéktől így nézett ki... nem mondok rá kommentet, a facebookon rendesen megírtam félfáradtan a képcímét, amit ide most nincsen kedvem kimásolni. Szóval erről a képről a veréb kis története jut eszembe amit itt egy nagyon régi bejegyzésemben lehet olvasni. *megpróbálja belinkelni, de nope* ŐŐŐ, hát azt hiszem a freeblog, megsemmisült... sajnos. De ez várható volt. Még jó hogy én hülye, amikor váltottam, mindent kimentettem 110 MB nagyságba a háttértáromra. Szóval, most ezt se vadászom be ide... >:@ Ennyivel lett kevesebb a világ. Nos a festék rétegek egymás után szép sorra jöttek a sötéttől a világosig. Majd a legvégén felapplikáltam a tollakat is, ami atom durva munka volt... vagy legalábbis macerás.Ez lett a végeredmény:

Tádááám, utána még elmentem kutyázni a nagy ködben feltoltam a képet 3 helyre és beájultam aludni, ekkor volt 2 vagy fél3. Magamhoz képest meglepően szuper-special-awsesome lett, főleg mert életemben először csináltam madarat... És meglepően tetszik a saját munkám... szóval level up. :3

Január 4.

Oik! 

  Nos ma volt a napja, annak az eseménynek, hogy a kis tűleveles jószágot eltakarítottam a háztól. Utána látástól mikulásig tűlevéllel való ádáz küzdelem, de megérte mivel, most rend és tisztaság honol a lakás többi részében. Szóval a régi év utolsó maradványainak is annyi, jöhet a frenetikusan vadi-új-év. 

Tegnap hajnalban annyira fel voltam pörögve, hogy reggel hatkor feküdtem le alukálni és olyan jó volt, abban a tudatban lefeküdni, hogy ténylegesen mindent megcsináltam, amit szerettem volna. A mai este is így fogok pihenni szerintem, annyi különbséggel, hogy utána mehetek dolgozni. 

Ma egyébként elkészítettem fából dekorgumiból és akrillfestékből egy újabb nyakba akasztható kis kelléket... egy 2006-os és 2009-es közötti ötletemet sikerült most kicsit lebutítva megvalósítani. A bejegyzés végére majd beszúrok képeket, annak függvényében, hátha találok róluk. Eredetileg szárnyai is voltak, meg gömbdíszek is meg stb... de majd biztos fogok még egyéb prototípusokat is csinálni, ha majd időm engedi. A mai napba ennyi fért nekem bele, sajnos vagy sem, plusz egy tegnap hajnalban elkezdett munkám is megszáradt, de arról csak akkor teszek fel majd képet ha 120%-osan kész lesz. ^^ 

2009. Gyorsvázlat

2010. Gyorsvázlat

2010. Rajz a méretéhez

2011. Tervrajz

2014. Első kivitelezett proto-típus

Rájöttem, tökre hiányoznak, innen a blogról a rajzos posztok... olyan hangulatosak, plusz én is szívesebben csorgatom mások blogján-oldalán-devién a nyálam... ha vannak képeik... vissza kellene rázódjak mindenhova és felvirágoztatni a mindent, csak nehéz mindenre időt szánni. Betáblázni meg nem akarom előre magam, mert UTáloM! Bár lehet hasznos lenne, mert akkor könnyebben menedzselném magamat. :P

December 8.

Régóta nem posztoltam rajzokat... mostanság nem van időm, ötletem, kedvem stb. vizsgaidőszak meg bla bla bla... tehát rajzok. Az egyik egy mikulásnapi meglepi volt, a másik meg ilyen nyári próbálkozás egy hmm kéne színezni kísérletezés.

November 24

Morcosabb vagyok az átlagnál... :( Remélem elmúlik.

Kora reggel, esik az eső. Sétálok az úton békésen haza fele amikor is megpróbálok két pocsolya közül abba lépni, amelyik valószínűleg sekélyebb és bokáig elsüllyedtem benne... próbálom menteni, ami még nem vizes. Nem gáz, előfordul.... Fogom az esernyőmet, amit majdnem kiforgatott a szél a kezemből, a semmiből előtűnik egy közúton száguldó autó. És eljön az a pont, amikor már cseszheted... mert, megkapod a bal boka mosás mellé a hideg zuhanyt is. Emberek, TRAPS EVERYWHERE!!! És még csak most indul a reggel... pillanatnyilag nem tudom, hogy kínomban sírjak vagy nevessek vagy egyszerre mindet. A jó ebben az, hogy a zoknimnak csak egy része ázott el, és a talpamig nem jutott be a hidegvíz, így nem kellett sluttyogjak hazáig. Jól esett a séta kitisztította a fejemet, még akkor is ha vizes lettem, nem mintha beszarnék egy kis víztől, de annyira kellemes érzés ilyenkor reggel, minta jól gyomorszájon ütnének ököllel vagy valami hasonló. Nincsen jó kedv.... ez van.

November 17

Üdv Népek!

Megtörtént a "nagy dolog", már nem kell szorítani értem. c: Ma reggel felkeltem, elpakoltam a rengeteg kinn levő ruháimat, rendet teremtettem a szobámban, aztán újra káoszt. Mert úgy határoztam, hogy a mai napomat teljes egészében a jelmez készítésnek szenteltem. Kell a rendetlenség, hogy valami értékelhetőt készítsen az ember, a káoszban lehetőségek vannak, minden apróság adhat egy újabb kis ötletet, nekem szükségem van erre úgy tűnik. /Koujaku lesz készen a leghamarabb, valószínűleg 2014 tavaszi Conokra viszem ki őt./ És annyit varrtam ma kézileg, hogy izomlázam van és szerintem esélyes vagyok egy inhüvely-gyulladásra (nem tudom hogy írják helyesen...). Egy tanga papucsot alakítottam át japán stílusú bőr szandállá, szóval volt és még lesz is vele meló. Háromféle különböző bőrt használok: egy latexhez hasonlatosat, egy vékony és egy vastag bőrt, mind a három fekete színű.

Ezentúl a jelmez kb 55% már készen van...szóval hamarosan meg leszek vele. ^^ Próbálom leszarni a magányt, elég jól ment ma, de csak mert a munka elvette a figyelmemet. Egyébként eldöntöttem, hogy amit felállítottam prioritási sorrendet, azt leszarom és helyette éppen azt csinálom, amelyikhez kedvem van és nem számít, minek kellene a legfontosabbnak lennie. Feleslegesen nem kötöm meg magam, így is nem bírom a kereteket már, amikor meg kellene, akkor persze nincsen. Szóval meg kell oldani. 

Nem haladtam semmit a képregény 3 oldalával, áll a munka vele... a sajátomról már lassan kezdek lemondani, úgy érzem hogy a rajztudásom egy darab kaka és már csak a többi rajzos munkáját esik jól nézegetni, és a sajátom meg nem elégít ki bizonyos értelemben. Nem fejlődök benne...nem lényeg, majdcsak jön az ihlet vagy valami hasonló. Viszont érdekes módon ami, meg nem rajz az most sokkal jobban megy, életemben nem szabtam meg varrtam még ilyen szépen... szóval valami mégis van.

Egyébként, meg sajnos vagy sem de elkeseredett is vagyok valahol, mert még mindig zavar, hogy akikkel lógnék, nem is biztos, hogy szeretnekannyira vagy ilyesmi. Nem tudom... kezdem elveszíteni a hitem, sok ember van körülöttem, kevesen ismernek igazán és olyan minta mindenki elfogyna mellőlem. Marhaság, de semmi nem cáfolja ezt, plusz elkezdek beszélgetni valakivel és 10 perc után továbbra is megdöglik a beszélgetés. szóval nem is próbálkozom, belefáradtam. Ha meg én nem írok nem ír rám a kutya sem... ezért ott sem vagyok fenn inkább. Egyedül a kis privát skype megy és ott az a pár emberke van, de velünk mindig van egy héten többször is dumcsizás, bár nem szeretem a lelki dolgaimmal traktálni senkit sem, néha talán mégis előfordul.

Ja csak és úgy most mellesleg... még mindig szeretnék fotózni őszt, még akkor is ha lassan már leesik az első hó. Mert, szerintem olyan hideg már van hozzá... csak kitudja mikor.

Elfáradtam mára, elhúztam alukálni....
jobb is mert kb rinya posztot írtam.... de legalább írtam.

November 14.

Üdv! ^^

A Kornél próbababáról szóló bejegyzésemet befejeztem, valamint képeket is töltöttem fel nektek, szóval aki szeretné A-tól Z-ig végig olvasni, ezt a rettenetesen hosszú-hosszú leíró és részletező tutoriál szerűséget, annak csak mondom. Elérhető mostmár, mert összekaptam magam, most és befejeztem magamnak és nektek és mert, nem szeretnék több befejezetlen dolgot az életemben, meg ígértem, hogy jön a folytatás. :D

Nos, ami újfent történt, mint páran már láthattátok, a fácsebúkos oldalamra feltettem ezt a képet:

amely, tartalmazza a 2014-es évi jelmezes projektjeimet. Dastan herceggel, már október óta foglalkozom, Koujakuval most november óta kezdtem el foglalatoskodni és az Avatárunkba még bele sem kezdtem. Még tervezem, hogy melyiket, mikor és hova illetve, de nagyon várom már, hogy mit tudok belőlük kihozni. 

A perzsával kapcsolatban írtam egy magyar srácnak, aki ezt a jelmezt csont ugyanígy elkészített 2012-ben talán. Szükségem van a tapasztalataira, mert ez nekem kicsit nagy falat, még csak most kezdtünk emailezni, de már szimpatikus. Nagyon szeretem az ilyen, kedves és nyílt embereket, akik nem leráznak, hanem gyere és beszéljük meg. Jóérzés, igazán felemelő. ^^ Meglátjuk, hogy mi lesz ezzel kapcsolatban. Koujaku ruhájának most a kellékeit kezdtem el gyártani, chinese knot azaz kínai csomózásokat lestem a neten és a munka asztalomat össze kellett szegeljem, hogy megtudjak csinálni egy pár darabot, mert annyira bonyolult egy ilyen kis díszítő elem, viszont nagyon mutatós is. És megéri szenvedni vele, ugyanúgy, mint sok minden mással is. Majd lesznek progress képek, de idő előtt nem akarom őket feltölteni, majd jól beidőzítem őket a Con előttre. :3

A suliban tegnap szerdán azt a bizonyos előadást megtartottam és szerintem, ahhoz képest, hogy úgy érztem nem tudok semmit sem, állítólag úgy magyaráztam el mindent, hogy úgy néztem ki, mint aki nagyon keni-vágja a dolgot. Igaz, hogy időnként mélyeket hallgattam és a táblafilctoll totál nem fogott és nem tudtam rendesen írni vele.... frusztráló volt, de aztán kaptam másikat. Óra végén 3-4 kérdést is feltettek, ami szerintem nagy dolog, mert általában riktán szoktak kérdések felmerülni, plusz extraként a témavezető tanár sem szól bele egyszer sem az előadásba, csak egyszer kiegészítésként hozzáfűzött dolgokat és annyi. Annyit fűzött hozzá a munkámhoz, hogy szerintem már mindent kitárgyaltunk, úgyhogy ha nincs több kérdés akkor is vége az órának. :D Szóval, most teljesen megelégedett vagyok magammal és a sulis teljesítményemmel/munkámmal. ^^ Az előadás végén kaptam kommenteket is és az is nagyon jól esett, mert így tudtam, hogy jó, vagy ők milyennek érezték stb. :))) Csak összehozok mindent, gyerekek. Az örültségem, zseniális... fordítva is lehet hogy igaz a zsenialitásom őrületes. XD Kár, hogy távol állok a zsenitől, akkor nem itt tartanék, hanem külföldön lennék egy luxusgyík. :D

Ezentúl a héten leadom a Bursa Hungaricát, megmentettem egy haldokló Win7-t nem tudom hogyan... de egy napomba került és még vár rám ma egy iskolás gyűlés, 3 nap alatt aludtam 8 órát, szerepelni fogok egy japán műsorban, interjú alanyként. Pénteken a nagy dolog történik, amiről majd csak akkor beszélek, ha sikerült, szombaton talán táncolás és utána tüzezés talán vasárnap. Nagyon sűrű lesz a program, de legalább most teszek, azért hogy ne legyek olyan, mint egy kurva unalmas fadarab, aki csak sodródik a hullámzó folyó tetején és kábé, olyan az érzelem világa, mint egy szobanövénynek. Borzalmas példáim vannak... jesszusom. :'D

Mára ennyi. Szurkoljatok nekem és nagyonszépenköszi az egyre több hozzászólásért, biztatásért meg hasonló dolgok miatt!  <3 

(Zárásképp, meg egy kis hangulat fotó a jelenlegi lusta, fáradt voltomból. A képen nem én vagyok, de szeretem ezt a fotót, ja és mellékesen király a szobájának a designja a srácnak.)

Három pont

Üdv blog és népe! :)

Életemben először úgy érzem, hogy nem akarok valamit. Páratlanul szar és nyomasztó érzés.
Jelen pillanatban, hiábavalónak érzem megcsinálni a főiskolát... egyszerűen, elegem van mindenből ja és minden porcikám tiltakozik ellene. Próbálom meggyőzni magamat, hogy már csak egy kis időt kell kibírni és vége van ja és biztos forrásokból tudom, hogy tényleg nagyon ostobának kell legyek ahhoz, hogy ne sikerüljön megcsinálni a diplomát. De tényleg, szóval nem is értem mi van velem. Nem érdekel már az egész, ehhez képest meg szerdán egy előadást kell tartanom... és próbáljam meg tartani magamban a lelkesedést, pff nem megy. Iskolába se akarok járni... semmit sem akarok. Illetve, de szeretnék, de most nem megy. I don't care... ennyit erről.

Sok dolgon gondolkozom, mi lenne ha...és arra a következtetésre jutottam, hogy akkor is ugyan itt tartanék, sajnos vagy sem. :S (Am. meg el kellene kezdjek kutakodni munka után és kamatoztatni a tudásomat, meg a tapasztalataimat.) Elveszettnek érzem magam, az álmaimat már lassan egy dobozba préselem és egyre kevesebb leszek, mert nem tudok kibontakozni. Ja és ma a buszon hazafelé, azon gondolkoztam, sok ember szart sem ér. Ekkor megfordult a fejemben és is ez a kategória vagyok, sőt engem le sem szarnak, csak ha kell valami, akkor kis fiók előhúz és kivesznek belőle... hát mit mondjak elkeserítő érzés. Plusz belegondoltam hány barátom volt... a végeredmény mindig ugyanaz, mert mindenki elhagy vagy elfelejt. Sajnáltatom magam, nincsen jó kedvem... nincsen kedvem élni sem.

Úgy érzem, hogy pont pont pont

Halottak napja

Heyho!

Ma egy picit lapos leszek, de ingerem támadt az írásra. ^^  Mindenki orrba-szábja halloween-ezik, amivel alapvetően semmi problémám nem is lenne azonban, a saját hagyományaink kárára? Nem tudom, kinek hol van a határ, de én nem fogok úgy megtartani egy ünnepet, hogy csak 'egy buta tömeg cikk leszek' azzal, hogy nem tartom meg a saját hagyományainkat. Ami, történetesen a megemlékezés ünnepe és nem a bulizásé, nem azt állítom, hogy főbűn aki nem így él vele, meg ilyenek és arról sincsen szó, hogy bárkit is rossz szóval illetek miatta. Egyszerűen csak annyi, hogy nekem sok. Lassan mindenhonnan az folyik, hogy tök lámpás így úgy, mindenki zombinak, csontinak, boszorkánynak, cicának és egyéb dolgoknak öltöznek be és így mennek bulizni meg stb. Mindegy én sosem szeretettem ezt a dolgot, akár mennyire is szeretem a jelmezkészítést és egyebek. :D Ennyit az én halottak napjámról, én gyújtok egy gyertyát és pont, nem viszem se túlzásba és nem is felejtem el.

"Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."

                                                                                  Fekete István

Orchidea festés

A kép lelő helye: Taksonyban van. Megközelítőleg 24 óra munkája van benne, ebben az egy tő orchideában. Az első fotóm, a papír A4-es alakú, így nagyjából lehet látni, hogy egy virág fej nagyobb, mint egy tenyér. Izgalmas kihívás volt festeni, nem kicsit beleszerettem, ebbe a festményembe külön köszönet a tulajdonosának, aki rendkívül lelkesen segített bele itt ott. Szóval jó móka volt, egész este fenn maradtunk, hogy befejezzük. ( 3 telefon fotóiból össze válogatva. :3)

 

Nyaralni mentem

Heyho Népek! ^^

Gondoltam előre is kiteszem... nem tudom, hogy a nyaralás alatt, rám jön-e, majd az öt perc, hogy írjak.... Jó esetben igen, rossz esetben nem a válaszom. :D 

Bár a nyaralásnak a nem dolgozomról kellene szóljon, nem tudom hogyan lesz. Igyekszem kicsit nem alkotni és nem csinálni semmit sem csak lazítani és élvezni kicsit az életet. Éppen most pakolgatom össze a dolgaimat, nem tervezek sok mindent vinni... sok év rutinja alatt kiismertem magam annyira, hogy mindig túlélő táborszerűen készülök össze és feleslegesen megutaztatom a holmijaimat. Ti veletek nem fordul ez elő??? No, éppen ezért idén egy zsák lesz, amit viszek és abból is csak a legfontosabbakat. Kaját meg innit fogok egyedül cipelni, de az el fog fogyni, még jó, hogy a wc-ekkel nincsen gondom. A középsuliban megtanítottam a testemet rá, hogy minimum 6-7 órát bírjon ki ha lehet. Ezen felül nem igazán megy és ha muszáj van akkor meg...mindegy. Szóóval pakolok, illetve csak nagyon lájtosan, nem igazán van meg arra, hogy pakoljak, jobb itt csücsülni. Előre rettegek, mire hazaérek, mi lesz itt. Legnagyobb reményeim szerint, minden marad úgy ahogyan itt, ahogyan azt itt hagyom. :D

Így készült a Borító

Tehát könyves borító, mert megérdemel egy posztot a kicsike. Többféle regényt vagy novellát írok egyedül és társírókkal is. Állj, leszögezném, hogy sosem tudom megjegyezni a műfaji különbségeket a novella és regény közt, annak ellenére, hogy mindig megtanítja nekem valaki, hogy melyik micsoda. Nos, legyen elég annyi, hogy az elbeszélő költemény műfajban csodálatosan megfér mind a kettő. Kinek mi lehet választani... ilyesmiket írok és az egyikhez van nagyon konkrét elképzelésem, milyennek kell legyen a borítójának. A szöveggel és a történettel nem haladok annyira jól, de nem összecsapni akarom azt, amit csinálok és szerintem egy éjszaka alatt senki sem tud megírni csak úgy röpke 50 oldalt. Ha igen én kérek tőle egy privát levélben elnézést, tea sütivel. :3

Vissza a tárgyra. Tehát a középsulis grafika szakon ellesett, tanult dolgokkal a fejemben úgy gondoltam tervezek magamnak egy saját borítót. Vettem az A/4-es lapokat és elkezdtem firkálni... amikor már konkrét volt a terv a fejemben akkor neki estem. És valami rögtönzött látvány tervet készítettem.

Aztán jöttek a méricskélések egy fiktív méretben meg kellett tervezzem magamnak, hogy tudjak valamihez viszonyítani. De asszem, kényelmes kis méretet sikerült belőnöm magamnak. Az ilyen lett.

Utána Papíron kimértem a főborító részét és be a PS-be és neki is estem. Aztán hozzáadtam a behajtható füleket is a borítóhoz ellátva fiktíven további kötetcímekkel és egy írói ajánlással. (A további kötet címek arra inspirálnak, ha egyszer készen lesz a kis regény, akkor merjem folytatni... inspirálóan hat.) Szóval eddig így néz ki, és nem teszek ki nagyobb képet. Igen parás vagyok, hogy lenyúlja valaki... kitudja bárkinek megtetszett. :3

És annyira piszkálta a fantáziámat az eredeti terv, hogy azt is meg fogom rajzolni rendesen, tintával. De addig is itt egy animáció, amit minden féle segédeszköz nélkül rajzoltam. Csak hagyományosan szabad kézzel, és PS-ben színeztem. Régóta vágytam egy ilyen köpenyes animációra! Én imádom nagyon Tetszik! <3

Kövekből lassan vár lesz...

A szemem alatti fekete karikák a fáradtság ékei, arcom színe akár a Holdtól kölcsönbe vett szürkeség és sápadtság. A jelen pillanatban, nyűgös vagyok elegem van a folyamatban levő dolgoktól, jó lenne ha lezárulnának. Több szót nem is akarok ejteni róluk, mert csak feldühítenek okkal és ok nélkül is. Főleg suli jellegben.

Trónok harca

Elkezdtem nézni a sorozatot, zseniális! Úgy imádom, ahogyan van! És rengeteget tanulok belőle, lehet nekem nem kell páncélt öltenem, de a saját is csatáimat én is vívom, úgy ahogyan mindenki a sajátjait. Érdekesen formál bennem dolgokat ez a világ, előnyömre válik a sok látott, azt hiszem. Ha magamat kellene valakihez hasonlítanom, akkor bajban lennék, én sok mindenki bőrébe könnyen bele tudnék bújni. Lelki fejlődésem szerint elsőre Daenerys-t mondanám, hiszem a kis törékeny fiatal lányt mindenki irányítgatja és mindenki elvárásának tökéletesen kell megfeleljen, de mindenki csak átverni és kihasználni szeretné. Azonban, a lányból az idő és az események sorozatai közben folyamatosan dacos, önálló amazon lesz, aki megtanulja az élet leckéit és nem fél cselekedni és kimondani amit gondol. Egyre jobban kezdem megszeretni a karaktert, szerintem neki az utolsó kötetekre óriási nagy szerepe lesz... csak még nem sejtjük. Bár sajnos én még nem kezdtem el olvasni...de ha majd lesznek kötetek a kezemben vagy a gépemen, akkor majd olvasni fogom előlről. :D

Bár bevallom jobban leköt a saját írásom, egy régi rossz kiforratlan írásomat kezdtem el csiszolgatni és a poros ötleteit, újra elővenni. Egy felleg várat készítek a fejemben, a problémám egyre jobban szembetűnő számomra, minden apró és jelentéktelen kis részletet akarok az elején leírni és elveszek bennük, mikor még a terem falai nem is állnak biztos alapokon. Az írás rengeteg mindent megmozgat bennem, mondhatnám világokat! Kicsit több rutint szeretnék szerezni benne, hogy menjen egy picit gördülékenyebben, a könnyedség hiányzik belőle legtöbbször, mert leragadok. Előnye, hogy sokkal jobban áttudom gondolni, mint elnagyolva, ez is örök dilemma marad, amíg nem tudom ezeket megtanulni kezelni. A tervezett termeket Mayában elkezdtem elnagyolva lemodellezni, mert skicceknél és jelenet írásnál nagyon hasznos, ha nem csak a fejemben látom majd. Plusz ha más milyen nézőszögből szeretném írni akkor a modell alapján gyerekjáték lesz. Igen sajnos vannak korlátaim agyi szinten, nem tudok sok számot megjegyezni, nem jó a számolási készségem, de sok más jó van.

Szóval, most régi írásokat javítgatok ha van kedvem vagy erőm. Tudom nem a régit kellene piszkáljam, de izgat nem tudok lemondani róluk. Az írásaim is a gyermekeim, nem mondok le róluk, felnevelem és kikupálom őket, amit teremtettem felelős vagyok érte legyen az rajz, írás, zene, bármi. Nem akarok több újat kezdeni, úgy hogy még egy csomó régi áll és méltóság teljesen nincsen még lezárva sem, szégyenlem magam érte és bánt is, hogy csak ritkán lesz kész tőlem valami. DE, ezen is változtattam, mert a héten volt egy festmény, amit befejeztem, egyel kevesebb lett a Befejezetlen teendőim száma! És csökkenteni fogom őket, a lelkemet ez bántja legbelül, erre is rádöbbentem végre.

Elkészítettem egy rajzot is kezdem megtalálni magamhoz az utat, mit szeretek és milyen stílusban szeretek rajzolni. Az utat és a végterméket, ami engem igazol, hogy az vagyok. Azt hiszem, kezd a stílusom formát ölteni, persze még alakulgat, de épülget belőle a vár. :3 Egy rajz, firkának indult, de foglalkoztam vele és nem adtam fel, minden pillanatában jelen voltam! Rajzoltam, összpontosítottam és sikerült. Kezdem érteni, hogyan kell és lehet ezt! :3 Nem engedek a mélységeknek, hogy lehúzzanak és embereknek sem adom fogom ezt a lehetőséget meg adni e pillanattól. Lehet nézni és szeretni, kedvelni vagy tovább haladni.

Most megyek elsüllyedni...

Újabb művek

Az ősz tündérkém

Ezt a szendergő, szundizós képet tavaly festettem meg,
de nem volt időm vele nagyon szöszmötölni. Nagyjából
a fejemben, valahogyan így képzeltem el ezt a képet.
Szerencsére, azóta nekiültem és digitálisan
megcsináltam. A régi munkákat néha nagyon jó elővenni,
és rendesen formába önteni.

Az angyalom Caiere

A színeket random pakolgattam fel, semmi ötletem
sem volt, hogy mit milyenre szeretnék kiszínezni. Aztán,
elkezdtem rá felfesteni és végül úgy is maradt. Kellemes lett
az összhatása a színeknek, bár bevallom a zöld haj erős túlzás
volt, még tőlem is. Pedig, van színes hajú OC-m, de ez nyert. :D
Valószínűleg több is lesz...:D

Sok a dolog

A vizsgaidőszaknak köszönhetően, minden nagy iskolás nyakára rá van lépve a vizsga. Ez alól, én sem vagyok kivétel az s az én kis nyakam körül is szorul az a bizonyos, bár igyekszem tenni a dolgom, hogy lazuljon... sikeresen kell szeretnék teljesíteni, annyit amennyit csak bírok. Aztán a többit majd hozza az ok okozata... ezt most nem fogom kivesézni, legyen a szó az ok előzménye, így tisztább. :D

Éppen egy olyan dolgozatot kell megírjak kevesebb, mint 3 nap alatt amihez tökre nem értek, a cél az , hogy az elfogadva pecsét rákerüljön az írásomra és csókk. Kell a kredit, nem mindent kell érteni, amit az ember tanul nem? Dehát, ilyen volt a fizika is no meg a matek... nem kell érteni, de nem árt ha van. Higgyétek el gravitáció nélkül minden sokkal könnyebb lenne, szó szerint elszállna mindenki magától, az űrben meg kipukkadna, a wc-n is sz@rban lennénk...szó szerint. Tudom leálltam. khm khm X"D

Huh mivel régen volt alkotós-rajzos-fiRkás, ezért most lesz egy gyors firkás dump ide kirakosgatva. :D

Még valami ami hirtelen eszembe jutott, május vége van ÉSSS én most szőrös pulcsiban, zokniban ülök a nagy fekete félig kényelmes székemben. Bámulva kifelé az ablakon, a nagy sötét felhőket, amik egyáltalán nem vidámak, sehol a napsütés és HIDEG VAN! NYÁRON???? Mi a retek van? Ezt nevezem igazi láblógatós korai őszi időjárásnak, a varjak még mindig itt vannak kábé, de nem panaszkodom mert addig az allergiám sincsen itt, ennyi a nagyon jó belőle. Egyébként meg, ezt mégis ki kérte így, azonnal rendeljen magának másik szízönt, mert THIs iS summER!!! Nyarat szeretnék, meg szünetet, meg fagyit meg izzadság cseppeket és persze a még csak elvben de fizikálisan nem létező kockás hasamat...

A tanulság az hogy a téli fagyit nem nyáron esszük... nem tudom elmebajos vagyok.

Lantok vers-enye

Lantok versenye

Hegedű húrjainak búgása,

Fuvolák könnyed trillája,

Hárfa szálainak varázsa.

Kelta szívem lassú dobbanása.

Áhítattal zengő tiszta dal,

Boldogsággal s bánattal.

Tó felett úszó fehér fellegek,

Fa árnyában lengő kutyatejek,

Nyári fényben csillámló levelek.

Szikláknak verődő fordozódó hab,

Tüzes vízpermet hullik alá a tajtékba,

Drágakövekként záporzik hullámba.

Egymásba zengő dallamok verse

Közeldő s távoldó szólamok meséje

Ez most a lantok játékának versenye.

(P.B. 2013.05.23.)

Kétely

Fantáziálás egy érzelemre

Lüktet bennem valami fekete színű festék, minden szívdobbanásommal egyre jobban terjed szét a testemben ez a sötét vékony fonál. Amikor teljesen ellep belülről ez a sötétség szövedék, akkor könnyek formájában kicsordulnak szememből és kezemre cseppenve összegyűlnek egy nagy obszidián kő formájában. Ezek a kételyek könnycseppjei, lelkem hangtalan és fájdalmas kiáltásai, kilátástanok és a félelemből keletkeztek. Egy olyan belső világból, ami mindannyiunk közös belső része. Kinézetre ez a hely akár egy hervadt virág, száraz, vékony, törékeny és sötét és pillanatnyi örömöket ad. Illata fájdalmas és nehéz, összeszorító érzésekkel tölti be a tüdő apró hólyagjait....

Rövid fanart

Képregény

Szerda hajnalban, elkészült végre a képregényem első oldala! A borítója még tervezés alatt van... ahogyan a többi elkezdett és félkész oldal is. Külön köszönetet kell mondjak Zs-nak, mert a 3 hónapos küszködésemet közel egy fél percen belül elárulta a megoldást nekem, így tudtam tovább lendülni és befejezni ezt a három panelt. Ja, ha már így a köszöngetéseknél vagyok akkor folytatom, a sok tanácsot és oktató dolgokat Tanának, valamint Shadenek, hogy együtt alkotunk egy szerintem tök nagyszerű dolgot. És időnként, úgy érzem túlnő minket a magunk elé ki nem tűzött cél. Alkotunk kedvünkre és én törekszem rajzolási dolgaimat javítani, tökéletesíteni és tanulni, szeretek törekedni. :)

Elkészítettem az oldalt ahova, majd felfognak menni a képregény oldalai... csak addig még egy darabot nem akarok feltenni amíg nincsen egy kisebb mennyiség. Plusz amíg nincsen scannerem, addig az utómunkálatokat sem tudom elvégezni PS-ben, így tuti, hogy csak később kerülnek a netre fel. Heti egy oldalakban szeretném majd leközölni, legalábbis így tervezem. Saját példányban (az eredeti lapok mellett természetesen) lesz majd egy rendesen "kiadott" verzió, rendes képregény méretekben összefűzve, saját örömre. A színezés kérdésén még gondolkozom.. lehet, hogy lesz de lehet, hogy felesleges mert időigényes. Animáció tuti nem lesz belőle, banner biztosan. Semmien elvárásom nincsen, hogy ki hogyan fogja majd fogadni, igazából saját skillezésre és szórakoztatásra jött létre... :D

Képet egyenlőre még nem teszek ki sehova sem legyen ez az én kis magán projektem, amíg nem lesz kész egy fejezet belőle. A fejezetek viszonylag rövidek a regényesített verzióban, ami a törzse az egész képregény adaptációnak... nagyon igyekszem a kettőt egymás mellett futtatni csúsztatások nélkül. :) Amiért figyelek erre, azért van ha az írás "kiadása" mellett döntök mellé tudom tenni a képesített verzióját, de ezek még csak tervek. Időm, erőm, kedvem, adottságaim és minden egyébhez képest igyekszem majd ezeket az álmokat meg is valósítani. :) 

Ennyit még közzé merek tenni, hiszem ez a régi blogon is kinn volt a P.a.d. (Photo-a-day) sorozat készítése közben. Tehát ezek a karakterekről készült tavalyi kakaó/ ACEO kártyák, a legfelső karakter Ian.