A szemem alatti fekete karikák a fáradtság ékei, arcom színe akár a Holdtól kölcsönbe vett szürkeség és sápadtság. A jelen pillanatban, nyűgös vagyok elegem van a folyamatban levő dolgoktól, jó lenne ha lezárulnának. Több szót nem is akarok ejteni róluk, mert csak feldühítenek okkal és ok nélkül is. Főleg suli jellegben.
Trónok harca
Elkezdtem nézni a sorozatot, zseniális! Úgy imádom, ahogyan van! És rengeteget tanulok belőle, lehet nekem nem kell páncélt öltenem, de a saját is csatáimat én is vívom, úgy ahogyan mindenki a sajátjait. Érdekesen formál bennem dolgokat ez a világ, előnyömre válik a sok látott, azt hiszem. Ha magamat kellene valakihez hasonlítanom, akkor bajban lennék, én sok mindenki bőrébe könnyen bele tudnék bújni. Lelki fejlődésem szerint elsőre Daenerys-t mondanám, hiszem a kis törékeny fiatal lányt mindenki irányítgatja és mindenki elvárásának tökéletesen kell megfeleljen, de mindenki csak átverni és kihasználni szeretné. Azonban, a lányból az idő és az események sorozatai közben folyamatosan dacos, önálló amazon lesz, aki megtanulja az élet leckéit és nem fél cselekedni és kimondani amit gondol. Egyre jobban kezdem megszeretni a karaktert, szerintem neki az utolsó kötetekre óriási nagy szerepe lesz... csak még nem sejtjük. Bár sajnos én még nem kezdtem el olvasni...de ha majd lesznek kötetek a kezemben vagy a gépemen, akkor majd olvasni fogom előlről. :D
Bár bevallom jobban leköt a saját írásom, egy régi rossz kiforratlan írásomat kezdtem el csiszolgatni és a poros ötleteit, újra elővenni. Egy felleg várat készítek a fejemben, a problémám egyre jobban szembetűnő számomra, minden apró és jelentéktelen kis részletet akarok az elején leírni és elveszek bennük, mikor még a terem falai nem is állnak biztos alapokon. Az írás rengeteg mindent megmozgat bennem, mondhatnám világokat! Kicsit több rutint szeretnék szerezni benne, hogy menjen egy picit gördülékenyebben, a könnyedség hiányzik belőle legtöbbször, mert leragadok. Előnye, hogy sokkal jobban áttudom gondolni, mint elnagyolva, ez is örök dilemma marad, amíg nem tudom ezeket megtanulni kezelni. A tervezett termeket Mayában elkezdtem elnagyolva lemodellezni, mert skicceknél és jelenet írásnál nagyon hasznos, ha nem csak a fejemben látom majd. Plusz ha más milyen nézőszögből szeretném írni akkor a modell alapján gyerekjáték lesz. Igen sajnos vannak korlátaim agyi szinten, nem tudok sok számot megjegyezni, nem jó a számolási készségem, de sok más jó van.
Szóval, most régi írásokat javítgatok ha van kedvem vagy erőm. Tudom nem a régit kellene piszkáljam, de izgat nem tudok lemondani róluk. Az írásaim is a gyermekeim, nem mondok le róluk, felnevelem és kikupálom őket, amit teremtettem felelős vagyok érte legyen az rajz, írás, zene, bármi. Nem akarok több újat kezdeni, úgy hogy még egy csomó régi áll és méltóság teljesen nincsen még lezárva sem, szégyenlem magam érte és bánt is, hogy csak ritkán lesz kész tőlem valami. DE, ezen is változtattam, mert a héten volt egy festmény, amit befejeztem, egyel kevesebb lett a Befejezetlen teendőim száma! És csökkenteni fogom őket, a lelkemet ez bántja legbelül, erre is rádöbbentem végre.
Elkészítettem egy rajzot is kezdem megtalálni magamhoz az utat, mit szeretek és milyen stílusban szeretek rajzolni. Az utat és a végterméket, ami engem igazol, hogy az vagyok. Azt hiszem, kezd a stílusom formát ölteni, persze még alakulgat, de épülget belőle a vár. :3 Egy rajz, firkának indult, de foglalkoztam vele és nem adtam fel, minden pillanatában jelen voltam! Rajzoltam, összpontosítottam és sikerült. Kezdem érteni, hogyan kell és lehet ezt! :3 Nem engedek a mélységeknek, hogy lehúzzanak és embereknek sem adom fogom ezt a lehetőséget meg adni e pillanattól. Lehet nézni és szeretni, kedvelni vagy tovább haladni.
Most megyek elsüllyedni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése