Március 19

Üdv emberek!

Rendhagyó dolognak számít, amikor már van egy kis időm, szóval jöttem blogolni egy kicsikét. :) Rájöttem, hogy nem csak nem jól osztom be az időmet, de még lusta is vagyok. A lustaság is relatív, inkább írnám fáradtságnak, mert soha nem tudom rendesen kipihenni magamat. Szóval ez van, nem vagyok valami tudatos, bár igyekszem változtatni magamon és az életemen. Kezdem magamat rászoktatni a rendre és a rendszerességre, arra hogy most erre ennyi időm van és eddig és nem tovább. Muszáj gyakoroljam ezt a merev betartom-ságot, különben szétfolyok, mint a vizecske a tenyérben. :I

Hát amióta nem voltam itt fenn a web-tér-hálós betű tenger és halmazok közt, sodort magával az élet, megjegyezném hogy, néha szánalmas és nagyon kurva unalmas sodródni az árral. Néha megéri egy-egy szép kövér hullámért, de egyébként, meg jobb csónakban lenni vagy még jobb a parton. Nézni, ahogyan sodródnak az emberek a vízzel. :) Viccet félre téve, amikor nem vagyunk benn, akkor be akarunk menni, amikor meg benn vagyunk mennénk kifelé, érdekes milyen hülyén működik az ember. :S Sosem voltunk egy normális faj, kinek jutna eszébe kitalálni egy villanykörtét, ami nem működik elektromosság nélkül. Durva, hogy kitalálunk mindent és mindig kell hozzá valami, plusz hogy működjön is. Nem vagyunk olyan okosak, mint gondoljuk, szerintem.

Az élet azt a szituációt tette elém, hogy októberig leszek ott a munkahelyemen, legalábbis ha nem szorulok rá, nem szeretnék ott maradni. Jelen pillanatban ezt tudom most mondani, szeretnék minimum egy nyelvvizsgára meg egy jogsira valót összeszedni, a többit meg majd meglátom mibe szeretném fektetni. :) Persze csak jó befektetéseket szeretnék csinálni, mint például ( ezek megvalósultak) parafatábla a falamra, lézeres nyomtató, fülhallgató, matrac stb. Ja igen, úgy matrac van az ágyikómban, 14 év után ki lett dobva a kakkenné préselt szivacsom, helyére került egy rugós matrac és nagyon király! Még hozzá kell edződnöm kicsit, mert furcsa ez a kényelem, a régi kifeküdt szivacsos megoldás után. Szóval, mostmár nem leszek gerincbeteg jó esetben, remélem. :) A következő, majd a székem lesz vagy mostanság vagy később, csak azt a széket amit kinéztem, az sokba kerül és a székeknél mindig félek, hogy megbánom, ami most van annyira nem rossz, de jónak nem mondanám, mert hosszútávon nem lehet rendesen ülni benne, mert elfárad az ember mindene. :)

Suliban, hát a farkas és a három kismalac esete fordítva, mindenemmel azon vagyok, hogy elstartoljak onnan, elmúlt a nagy szerelem és elhivatottságom. Szeretnék mihamarabb végezni... letenni a diplomát és puszi, köszi, csá. :D Szakdolgozatom témáját kifundáltam, elkezdtem kidolgozni is nagyon alaplángon, a papírokat meg majd, nagyon hamarosan elindítom, április közepéig legkésőbb. ^^ Nem akarom idén is elbukni, mint a múltkor, az nagyon csúfos volt. :c A többi tárgyat megcsinálom simán, terveim szerint.

Annyira gyorsan mennek egymásután a napok, utálom őket. Időnként, jó hogy pörgés van és nincsen megállás, de egyébként meg nagyon szar, nem tudok találkozni azokkal akikkel jó lenne vagy nem is akarnak ez a másik opció. A születésnapomon rengetegen írtak nekem, tök jó érzés volt ennyi embertől egy kedves mondatot kapni, bár nem fogok elfolyni a székről tőle, de jól esett. ^^ A születésnapomkor megfogadtam, hogy új filozófia szerint fogom élni az életem, aminek a jelmondata: Ez nem az én gondom. Hasznomra fog válni, a sok mindenki terhe után, hogy nem cipelem magammal mindenki baját-bűnét-bánatát. Eddig szuperül működik és kezdem élvezni is, ennek a mondatnak a hatását! Újítást is véghez vittem a kis szánalmas életemben, nem én vártam az ajándékokat, hanem én szerettem volna adni másoknak. Meg is fogják kapni, amint tudom oda adom nekik vagy ha jelentkeznek értük, addig itt fognak díszelegni nálam, legrosszabb esetben nálam marad és annyi lesz a hozzáfűzni valóm, hogy nem az én bajom. :3 Majd még a cosplayes meglepiket is, el kell valamikor kezdjem, őszintén szólva, hogy én fogok kapni azt kétlem.... de meglátjuk, nem bízom semmiben sem ilyen téren. Ilyen lettem. :I

Ha már cosplay és jelmez, akkor jelentem 10 nap és kész leszek teljesen Koujakuval, a karddal nem leszek meg... mert béna vagyok, de a többi faszalesz! ^^ Nagyon hajt belül valami, hogy nagyon minőségire csináljam meg, annak ellenére, hogy nagyon nehéz kombókat választottam, de meglesz! ^^ Remélem nagyon fognak majd szeretni akik lesnek, ha kész lesz....tévedés ne essék, én nem hírnévért csinálom. Egyszerűen szeretem a kihívásokat és jól érzem benne magam. És örülök, ha mások esetleg örülnek, hogy úúú baszki, életre kelt a kedvencem... stb. :3 Én is szoktam mindenkire és a megoldásaira csorgatni a nyálam, szóval nekem tökre örömet tud okozni vagy fel tud dobni, ha olyan jót képes gyártani. ^^ Versenyezni is szeretnék...meglátjuk.

Rajzolni és fotózni alig van időm, annak ellenére, hogy most már egy szintre sikerült eljutnom. :) Magamról szoktam kattintani pár képet, ha van rá kapacitásom.... persze, mert egyre hosszabb a hajam és van egy varázsa, persze csak addig tartom majd meg, ameddig meg lesz a cosplayes fotózások és utána majd, megy nyáron a kukába, mert rövid hajat szeretnék végre. :3 Sokkal pasisabbnak nézek ki, pláne úgy, hogy most már állandóan kell borotválkozni. Ha elfelejtek sem nagy katasztrófa, kezdek rájönni, hogy nem olyan rossz dolog ez a kis borosta téma. Változnak az idők... én is, kezdek felnőni, bár soha nem akartam. Ezvan. :P És elárulok egy kis titkot magamról, van tetoválásom, aki tudja az tudja aki nem, annak meg jó reggelt. ^^ Képet nem fogok direktbe kitenni róla, de néha lehet hogy ki villan majd, elkerülhetetlen. Büszke vagyok rá és szeretem nagyon és nem lesz belőle több, elég ez az egy! Reméljük a jövőben is így fogom gondolni. X'D

Elálmosodtam, a mondani valóm is elfogyott kiteszek pár vegyes képet... :D 

Have fun!

Február 14.

Üdv Mindenki! :'D

Először is Boldog Valentín, napot azoknak, akik ezt az ünnepet megtartják! :) Akik megünneplik ezt az alkalmat, kívánok nekik sok kitartást egymáshoz és boldogságot is. Én, speciel ezekkel a gondolatokkal tudok hozzájárulni, több emócióm nincsen. Nem is baj, nem az én ünnepem. :P Gondoltam, hogy teszek ki valami szép szerelmes számot, de inkább meggondoltam magam, nem teszem ki túlságosan is magánügy. :D Szóval sorry, nem lesz érzelgős epilepszia roham giccs rózsaszínű tütüben kismajom ez a blog. X"D

Sok minden újjal nem tudok szolgálni, jó a kedvem élek és ennyi kb. :) Van kedvem blogolni, de csak egy picit, ma olvasni szeretnék és felkészülni a mai délelőtti órákra, mert ma hímzésből és cosplayes technikákból fogok egy mini kurzust tartani magánszemélynek. 

Ezentúl, voltam Bursa Hungarica díjátadón, hát mit mondjak volt egy olyan része, amikor nem csak én éreztem magamban azt, hogy ez KÍNOS! 3 ízben is az volt, annak ellenére, hogy ünnepivé akarták varázsolni a hangulatot szerintem kicsit bugyuta lett.... de ez a személyes véleményem. Szóval egy szép nagy kék mappában van egy gyönyörű emléklap és az irat, ami bizonyos támogatással illet meg. Remélem, így azért már könnyebb lesz...a családomnak egy kis időre a diákmunkás fizetésemnek + iskolai szoctámogatással + bursával. Ennyit tudok tenni... én tényleg igyekszem tenni mindenért. :)

A napokban elkezdtem törni a fejemet, hogy mi is legyen a diploma munkám tárgya-témája-tartalma. Senki sem tud benne segíteni, pedig örültem volna, ha megtudom vitatni bármivel, de mostanság 3-4 ember kivételével mindenki LESZAR! Igen, nagybetűvel szar le... nem baj majd én is gyerekesen viszonzom, ezt a nem kedves viselkedést. Üzenném nektek, hogy nagyon nem jól esik. :( Hát rendkívül nehéz szülés lesz, de Április 25.-ig mindenképpen valamit ki kell hozzak, magamból, mert most nem csúszhatok le, különben most sem tudom letenni a diplomát... ja és akkor még nem beszéltem, arról, hogy a nyelvvizsgát is le kellene tenni hozzá. :C A pénzzel talán nem is lesz baj, csak a tudásomat kellene felcsiszolni kicsit, hogy ne legyen potyára vizsga, bár megvallom az sem zavarna ha kettesre sikerülne, hiszen nem kerül bele a papírokba, de azért jobb szeretném ha ötössel tenném le, mégis csak boldogabb lennék, a jobb teljesítmény miatt. :3

Majd a jogosítvány szerzésnek is egyszer neki akarok állni, nem akarok szégyenben maradni... vannak akik szerint, nem férfi az aki nem tud vezetni... szívesebben tanulnék meg lovagolni. Az is vezetés nem? És különben is a csizmát jobban szeretem, mint a tankolást. Hagyjuk, balfék vagyok. :'D Majd egyszer ennek is eljön az ideje....talán, nem is olyan sokára. Az egyen dolog, amit jól vezetek az a blog! <3 Viszonylag rendszeresen is, kevés képpel de ez van, nem juthat mindenre időm a tökéletességről való ideáimat, már rég kidobtam egy hulladékgyűjtő kukába... 

Ja és befejeztem, én többé nem fogok levelet írni többet, mindenki túl elfoglalt és soha nem válaszolnak. Elfáradtam emberek, nem nyafogásnak szánom, de én nem fogok tenni másokért, van saját életem és ha nem akartok belőlem kérni, akkor nem fogok kaparni senki után. Aki akar keressen meg, ez az új filozófiám, van aki elér és van a kifogás. Utóbbi időben a kifogás több, mint a tett. *Bevesz egy leszarom tablettát* Ezvan, nem várok senkire, aki nem jön velem lemarad. Félre értés ne essék, szeretem a társaságot, annak elleére, hogy antiszoc vagyok, de egyedül is el tudom foglalni magamat teljesen. :D Ambivalens alkalmazkodóképesség... vagy valami olyasmi. 

Tegnap a munkahelyemen elkezdtem szabadidőmben japán kifejezéseket és szavakat átnézni és tanulni, nem tudom milyen motiváció öntötte belém ezt a mozzanatot. Furcsa volt és meglepő... ki hittem volna, hogy egy ilyen számomra halott dolog, egyszer csak felkel bennem? Érdekes... Felolvasni mai napig fel tudom, ami le van írva... azonban nem mindent értek, sőt több, amit nem. x"D Tehát a japán visszatért az életembe, valamiért... még nem tudom miért, de lesz valami.

Sokszor gondolok arra, hogy ez az "egy életem van" és máris elrontottam. Lehet sürgősen valami agytúrkászhoz kellene mennem... vagy nem. Lehet kevésbé érezném magamat retardáltnak, ha a kutyámnak vagy egy plüssmedvének mondanám el, azt ami bennem van. Mert nekik bármit el lehet mondani, nem adják tovább és nem fordul meg a fejemben, hogy untatom-idegesítem-fárasztom-lelkiszemetesnek használom őket. Az embereknél ezt sokszor érzem, mert az is hogy borzalmasan közönyösek és nem is figyelnek oda arra, amit mondok. Ezért nem szeretek beszélgetni csak úgyból, minek? Hogy én érezzem utána szarul magam, hogy .... másik véglet elkezdek pofázni és nem lehet lelőni és akkor megint a gondolatok, hogy sok vagyok és borzasztóan locsifecsi. Önértékelési gondjaim vannak, nos igen! Defektes vagyok, nem kicsit és az a finom műszer, ami azt mutatja, hogy mennyire vagyok egoista vagy utálom magam nagyon csak nem marad egy helyben és ide oda ingadozik. Nem szeretem magam eléggé és nem is vagyok soha elégedett semmivel sem. Ez tény. És itt nyal vissza a fagyi, mert akkor mégsem dobtam el a tökéletességre való törekedésemet... csak hanyag vagyok és lusta? Is-is.

Lehet tényleg ideje lenne egy teljes agymosást végre hajtani rajtam és beállítani valami hétköznapi átlagos szürke szar szintre és akkor nem lenne ilyen gondom, élhetném a mostani fiatalok értelmetlen és boldognak tűnő életét. De én NEM ez vagyok, vannak elveim, ambícióim, ötleteim és sok kétségem, kérdéseim és még sok mindegy egyéb más is. Ezek után felmerül bennem a kérdés, miért pont én? Ki vagyok? És miért akarom tudni? Számít ez? Ha igen miért?---------------- Az őrült és a zseni közt vékony a választó vonal... ha létezik az a vonal! Erre sem akarom tudni a választ, inkább. Egy csomó blogot fogok a követéseim közül törölni... besokaltam? Igen! Eluntam egyeseket és a tétlenségüket. Én is elfoglalt vagyok, s mivel nem tudok sok mindenkivel beszélgetni inkább olvasok, de az hogy nem tudom őket olvasni fáj-hiányzik-stb sok mindent kavar fel bennem, véget akarok vetni a szenvedésnek. Nem akarok szenvedni. Bocsánat. *törölget* 35 blogból 20 maradt meg és ebből 5 maximum ami aktív.... :S

Most van 1:20 perc, kábé egy órája blogolok... és zenét hallgatok még Daft Punkot <3. Tök ellazít. ^^ Ha tudnám, hogy holnap nem fogok cp workshop közben bealudni, akkor ma még neki esnék videó vágásnak is, de az több, mint valószínű, hogy majd hétfőn vagy kedden lesz esedékes. Képregény ügyben nagyon nagy a deadlineom, nincsen lelkierőm leülni és csinálni, tudom szégyen, de nem megy túl macerás, nincsen idegzetem hozzá, nem mondom, hogy nem érdekel csak most neeeeeee. És az a baj, ha fizetnének se tudnék érdemben úgy hozzányúlni. :S

Mára azt hiszem ennyi éppen sok volt belőlem.
Remélem, ti jobban vagytok összeszedettségileg, mint én és ti jobban csináljátok a létezést, mint én.
Üdv Gray voltam. Baiii ~<3

Február 08

Heyho! :)

Még mindig életben vagyok, gőzerővel munka munka munka van, bár néha az egészségem rovására, de sebaj, ami még nem bosszulta meg magát, majd előbb utóbb megteszi vagy nem. ^^ Nem sok időm van pihengetni és lógatni a kis görbe piszkafa lábaimat... a legnagyobb sajnálatomra, pedig abban nagyon jó vagyok, sőt fedett téri távolba nézésben is világ bajnok, de már lehet, hogy csak voltam. :D

Hamarosan kezdődik a suli és egy picit aggódom is, hogyan fogom összehangolni a munkahelyemmel, ha mázlim van akkor pont jó lesz az óra rend és lesznek pihenő napjaim otthon, ha nem akkor meg zombi leszek egy hosszú bizonytalan időre. Jól esik itthon lenni és gépelni a sorokat, agyilag kicsit lassú vagyok már és fizikai kondícióim is limitáltak, de szellemileg friss vagyok és pörgök. Még akkor is, ha már régen pihennem kellene. Tegnap próbáltam az outlookot összehangolni a gmailemmel, de nem jártam sikerrel... sajnos és lehet nem is fogok, pedig nem ártana azt is használnom néha. :)

A munkahelyem történeseimről, majd jönni fognak a mini oneshotos akármik, annyi napi ingert kapok, hogy jó lenne őket formába önteni. Bár időnként lenne időm a melóhelyen is, de jobb ha nem ott rajzolok. Nem mindig van, amit kellene látniuk. XD A minden egyéb amúgy nem van, magyarszkiul ez annyit tesz, hogy létezésem melletti kevés időmben nem tudok semmit sem csinálni, nagy ritkán tudok csak alkotásba merülni, mindig van valami teendőm, ami nem tűr halasztást és így piszok nehéz szabadidőd kovácsolni. Javasolták már nekem, hogy készítsek magamnak egy időbeosztást, ami alapján majd megtudom magam szelídíteni és könnyebben menne az életem, azonban ez nagyon nem ajánlatos nekem, mert nem szeretem időnként a határokat, ebben a kontextusban. :"D Sorry, de nem, szeretek spontán lenni. :)

Ma a villamoson ritka dühroham jött rám, egy c típusú kölyök köpködött a villamoson!!! Na hát a fejemben, nagyon brutálisan megvertem és kiagresszívkodtam magam, amikor már a vérben fetrengett és nyöszörgött a srác akkor ébredtem magamra, hogy mennyi minden elfolytott düh és harag van bennem. Néha lehet, ez a belső motivációm, ami által képes vagyok olyan dolgokra, amire csak nagy ritkán a normális emberek. Egy állat vagyok belül, ami nem betörhető. Nem tudom, hogy örüljek vagy rettegjek, nem számít ha ez vagyok akkor ez van, elfogadom a kételyeimmel és megelégedésemmel. Bár időnként, bánom, hogy nem használom, de tudom, hogy attól nem lenne jobb senkinek sem. Egy nagyon kedves barátom mondta nekem egyszer, amikor hasonló témák vetődtek fel, hogy az a farkas amelyik harap magát is megsebzi, mert azért harap meg mást, mert neki is fáj és ha a másik is vissza harap akkor elindul az ördögi kör, viszont ha nem akkor megállhat a dolog. És én ezt választom, nem szítok tűzet ha nem kell. Van így is elég baj a világban, pontosabban az emberekben, minek üssek ha nevethetek is egy jót? Szóval ennyit erről.

Hamarosan, majd meg fog érkezni a farkasfog nyakláncom, amit majd fel szeretnék avatattni egy szertartással, nem ok nélkül. ^^ Kezdem felfedezni, a totemállatkáimat, ami hiányzik az életemből, hogy elfelejtem őket hívni és segítségüket kérni... pedig mindig velem vannak. Majd a születésnapom után indulnak be csak a folyamatok, addig majd lassan készülgetek... :3 Remélem. No most ennyit a spiritualitásomról. :P Ritkán beszélek erről, főleg mert magánügy és főleg sokan nem értik meg, mert csak az ezo tévét ismerik, ami egy szörnyen torz és hamis dolog, aminek semmi köze a spirituális dolgokhoz. Egy vicc..az egész, aminek nincsen poénja. 

Jó most egy kicsit blogolni, tele van a fejem. Nem tudom elmondani senkinek sem, egy bizonyos értelemben ezért kiírom magamból, hátha... szeretek írni. Még akkor is ha hibás, és akkor is ha sokszor nem mérővel van szerkesztve. :P Ez vagyok én. :) Egy dolog, még mindig nyomja a szívem, azt szeretném, ha az ígéretek végre tényleg megvalósulnának és nem csak szavak maradnának és csend és üresség. Annyi mindenki mondott nekem mindent és még mindig fáj, liftezik bennem és nem ez a legrosszabb, hanem hogy teljesen meggyőződve és szentimentálisan és romantikusan reménykedve várom, a csodát és az én tragédiám is egyben. Örökké várok, várom a csodát... ami, azt bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy azt állítottam mindig magamról, hogy nincsen hitem, valójában több van, mint bárkinek. És ha hitem van, akkor pesszimista sem lehetek, tehát optimista vagyok! Ami magában hordozza azt, is hogy nem adom fel, hanem küzdök és mindig a megoldáson töröm a fejem, ezért vagyok túlélő és nyughatatlan is. 

Az idő sok mindent helyre tesz, nagyon nagyon nagyon durva, hogy mennyi időt kellene az embereknek magukkal foglalkozzanak... persze nem mondom, hogy legyünk egoisták, de kell hozzá egy kicsi. Éppen annyi, hogy legyünk valakik. Az üzletben minden nap egy teszt, másokkal mérközők meg és persze magammal, akadályokkal és feladatokkal... és sokat segít, még akkor is ha időnként össze is tör. De én mindig felálltam a porból és fel is fogok, ha lehetőséget kaptam az élettől és megakartam születni, akkor élni is fogok és akarni fogom, ameddig csak bírom. Szóval, most nagyon erősnek érzem magam, el sem tudom mondani mennyire, életemben nem voltam még ilyen "hatalmas" és "tág látókörű". Ha most a mostani énem találkozhatna a kezdő középiskolás énemmel, akkor az a kisgyerek aki akkor voltam, nem tudom mennyi mindent kaphatott volna. Bele sem merek képzelni... nem itt tartanék, hanem 3x itt. :) Szóval, most a célom, hogy nem fordulok hátra csak előre, aki bírja az iramot azt szívesen látom magam mellett, aki nem teher azt segítem, de aki hátráltat amellett elsuhanok, mint a szellő. :D

Sokszor megfordul az is a fejemben, hogy több vagyok mint, voltam de lehet, hogy kevesebb is? Nem tudhatom, nyilván valami pici elveszik, hogy létrejöhessen valami új. DE egyre nagyon figyelek, hogy maradjak ember, minden körülményben vagy legalábbis emberséges. :) A régi értékeimen nem akarom elvetni, azonban nem árt, ha picit megtisztogatom őket és feljavítom őket. ^^ Látjátok mennyit írtam, valósággal sziporkázom! ^^ Hiányzik sok minden, de ez most valami átalakulás, közelítek az úton a 22 évemhez, ez egy mesterszám... és sok mindent rejt magában, úgy mint én. Megkezdődtek az átalakulások bennem és nem akarok megállni, fejlődni fogok és talán át is változom valami újjá! ^^

Rengeteg mindenről írtam most... huh nehéz összegezni, hmm nos igen. :D
Közben most elszaladok, úgy érzem mára ennyinél többet nem szeretnék... elvesztettem a fonalat....

Teszek be valami hangulat képet... mert régen volt ilyen..
Új rajzom nincsen, de valamit régiket feldobok.... EGO képeim következnek, rajzolt formátumban. :P

Január 29.

Üdv népek!

A hónap utolsó előtti napján történt egy kis apró változtatás a blogban. A 2014-es évre való tekintettel a borongós régi sötét és az éjszakába burkolózó fejlécet lecseréltem egy sokkal színesebb, kellemesebb és életvidámabbra. Ez egy fraktálkép, amit valamelyik nap csináltam és azt Ps-eltem meg kicsit, hogy kis pofás legyen. Most fel is töltöttem, mert erre volt igényem és kedvem. Őszintén szólva nekem nagyon bejön, most erre az évre ez a design lesz látható, az éjszakából átfordultam a nappalba, remélem az életem többi területén is így lesz és marad. :D

Az ötödik szemeszternek végre vége 33 kreditből gyászosan, de teljesítettem 16-ot, ami azt jelenti, hogy maradhatok az állami támogatásos részen és tovább folytathatom, azt amit elkezdtem. ^^ Szakdolgozaton sokat töröm a fejem, de a megoldás még túl messze van tőlem, így most nincsen prioritásban, plusz hogy még minimum egy évet maradok pluszba édes mindegy. Nem bánkódom, megmondta nekem a vörös sámán asszony nekem előre, hogy 23 éves koromig iskolában fogok maradni... meglehet, hogy igaza lesz. :P

A jelmezt szépen fixálgatom ahol, még hibásnak vélem. Nem lesz tökéletes, de nem számít, mert nem fog darabokra hullani. A facebookos Gray Art lelőhelyemet is szépen rendezetten tartom és amikor kedvem és időm tartja, akkor pakolok fel képeket. Devire nem igen rakok fel már semmit sem jó formán... majd egyszer csak fogok. vagy nem. :"D A tumbrl használatát még tanulom... de már eladni ott sem tudnak, túl gyorsan tanulok meg ilyen dolgokat. Tudtam, hogy van készségem hozzá, de hogy ennyire azt nem tudtam... mindenesetre érdekes.

Ma havazott, ha nem fújt volna a szél, akkor még tetszett is volna. Vonattal jöttem haza a belvárosból és nagyon tetszett... az utazás, a látvány a hangulat. A Nyugati - Lajosmizsei vonat a legjobb, nem csak mert hazahoz, de mert kicsi és csinos is. Van róla videóm is, majd egyszer felteszem... csak vágni kellene meg ilyenek, de most más foglalkoztat. Van a fejemben egy ötlet, hogy kellene neki esni a cosfuck videóknak, csak még hagyom érlelődni a fejemben, hátha jó lesz. 

Egyébként meg, kedden elmentem és megvettem egy 350 cm hosszú bekötőkábelt és itthon a mosógépet átszereltem, és beforgattam a helyére. Csodák-csodájára a fürdőszobánk mérete nem sokkal egy picit mégis tágasabb lett, nem szólva arról, hogy a mosógép ajtaját is kényelmesen ki lehet nyitni. :3 Boldogságot szereztem mindenkinek, magamnak, mert végrehajtottam amit szerettem volna régen. Anyunak, mert megleptem vele és a többiek meg örülnek, hogy lett hely. :D Még nincsen több ilyen spontán ötletem, de majd lesz.... ami fix, és a következő hónapban várható egy lézersugaras nyomtató és egy hajvasaló. Csak mert kell és pont. 

 

Jó lenne már rajzolni, bár holnap lesz rá időm, mert nem megyek sehova sem. Aztán 3 nap munka, utána majd jön a többi minden. :) Utóbbi időben megint nagyon rákattantam arra, hogy rövid legyen a hajam, napi szinten álmodok azzal, hogy levágom a hajam vagy hogy rövid. A cosplayes és fotós dolgok után tuti neki lesz esve és kicsit megváltozom, muszáj nem akarok így kinézni. :D Nyárra rövid hajat, és tudom kifogja nekem vágni. :3 Egyébként meg most egy egokép. Csak mert régen volt és miért ne.... Ezt a fém fejdíszt, meg majd kifogom pimpelni, amint jön a fizetés menni fogok egy csomó helyre. Obi, müller, röltex, anyagbolt, kiegészítőbolt stb...lesz miből költeni.  :3 No de most megyek, mára minden teendőmet elvégeztem és már csak kicsit pihenni is kellene.

Január 26.

Sziasztok!

Üdv, újra itt! :D Tényleg jó itt lenni végre rendes gép előtt, itthon. Szellemileg teljesen Fáradt vagyok... szeretnék egy hétre eltűnni és egy wellness üdülőbe, ahol csak lazítanék és nem dolgoznék. Mindennap masszázs, thermál fürdő meg egyebek, ilyen sznob lennék kb. vagyis hát mindegy nem ecsetelem. :P

Kettő munkahelyemen született rajzzal tudok szolgálni, meg még pár aprósággal. :)

Nulla referencia segítségével készülnek az ilyen kis spontánságok... több órán keresztül el tudom firkálgatni őket... amikor üresjárat van. :) A második képen egy kis lokis sisakszerűség villant be, amit felturbóztam... nem tudom miért akkor karácsonyi hangulatom volt és jött a késztetés, hogy akarok valamit csinálni. Ez lett belőle, ami jól látható. A harmadik képen a kinyitott formája látható. :) A legutolsó bükkfa leveles kis mini tanulmány rajzomra nagyon büszke vagyok, magam is meglepődtem milyen jól sikerült. Újabb szintet értem el, rajz technikai szinten, mostmár a golyós tollat is tudom emberi szinten kezelni. Lassan lassan fejlődöm.... a Türelem lesz a kulcs magamhoz, nem kapkodhatok, azzal nem lesz jobb. :"3

Ja újdonságok is vannak elektro-technikai téren is. :) Megleptem magamat egy okostelefon-nál is jobb dologgal, így mindig lesz eszköz a kezemben, hogy bármikor száguldozzak a neten, vagy olvassak vagy akármit szeretnék. :) Az okos telefon kárára egy táblagépet vettem, a decemberi fizetésemből. <3 Nagy a szerelem, okos, szép és nincsen vele gond. Jól megleszünk most és később is érzem! *3* A család javára egy wifi-s routert is hoztam, hogy növeljem az elektroszmogot... hátha legalább akkor kevesebbet kell majd fűteni. :P Na jó nem is, egyszerűen kell és kész, ha fáradt vagyok és csak arra van erőm, hogy beessek az ágyba, könnyebb az ágyból gépezni plusz a kábel is drága, szóval döntött a logikus gondolkozás. Bánom, nem. :)

Teszek be egy jelmezes fotót is....na. Kreppszatén + textilfesték + akrilfesték... félkész kimonó ujj.

Ezentúl megvettem és már varrás alatt vannak a jelmezem, alkatrészei is. Van olyan, amelyik már a festésen is átesett... kevés időből gazdálkodni nagyon kaka, de csinálom amihez értek és amire futja. Sokszor megy az alvás és evés rovására, de azért oda figyelek! Első, hogy nem akarok intenzívre jutni... szóval ha nem látom reálisnak a munkát, inkább pihenek. :) Eljutott, a munkamániás egomán énem ide, hogy időnként hagyni kell a francba a munkát és ki kell dőlni, mert nem lehet mindig a toppon lenni. Most a munkában kinyomtattam a legalább 30-40 oldal tanulni valót... elolvastam. Ennyire volt kapacitásom és egyáltalán nem állítom, hogy tudom, de tisztességgel fogok elvérezni holnap a vizsgákon... megpróbálom lesz, lesz. Legjobb esetben, kettes és csúszok, voltak akik rugdostak lelkileg, hogy takarodjak a vizsgára. Megfogadtam és ELMEGYEK! Lesz, ami lesz. ^^ Egyszerre fogok 3 tárgyból menni, szuper lesz a hétfő.... nem félek, már a lekakken szint van. :D

Hétvégén is még vettem a fáradtságot és a kedves barátaim születésnapi bulijukra is elmentem, sajnos túlságosan is keveset tudtam ott lenni... de várt ma a meló, nem volt választási lehetőségem sok. :( De nem baj kerestem elkölteni valót, plusz azért tuti örültek, hogy idén megjelentem.... nem tudom miért, de még sokszor megkísért a motiváció, hogy nem megyek, mert nem is látnak szívesen, meg mi van, ha... és szóval kevesebb kételkedést szítanék magamban könnyebb lenne, bár érdekes ezt megfigyelni és egyben furcsa is. Rádöbbenünk magunkra szépen lassan és a végén már csak nevetünk magunkon, hogy jesszusom, mi voltam régen vagy most. :D

Még nem állítottam össze a tervezett "listámat" az évre való tekintettel... nem is fogom valószínűleg. De írkálok folyamatában más listákat, hogy mit szeretnék, egy szabályzatot a szobámra, mire lenne szükségem stb. Abszolút ego időszakot élek meg, de ez most egy személyes siker érzés is és valamilyen szinten egy olyan dolog is, mintha kiterjeszteném a szárnyaimat, ahogyan a kirepülni készülődő fiatal szárnyasok, akik már nem fiókák. Időnként már nem igénylem a családi környezetet, de néha azért hiányozna is, bár ez még erőteljesen hangulat függő. De már elkezdtem barátkozni a gondolattal, hogy elköltözzek...saját házba. Persze csak fejben... ennek reális alapja nincsen. Még, ami nem baj. :P

A magán és megbízásos projektekhez 0 erő és időm van, talán nem most van itt az ideje. Nem tudom. És feltűnt, hogy a sok munka mellett sok minden hiányzik az életemből, de legalább tudom mi értékes és mi nem. Rengeteget tanulok! "Szakmailag" és emberileg, sokszor egy 'zen-es' mozdulattal csodákat tudok produkálni... és működik. Fordítva is az embereknek is sokszor a dühe rám-ránk vetítődne, aztán egyetlen kérdéssel képes vagyok megállítani a folyamatot és végül mosollyal az arcukon távoznak ki... és ráébrednek, hogy basszus. De persze nem mindenki...vannak, akik akkor is utálnak minket és kész, de lényegtelen. :'D Ettől függetlenül meg minden jó és egyre jobban oldódunk. :)

Ma este picit tovább maradok fenn, régóta nem tudtam elég zenét hallgatni. És netezni, szabadidős elfoglaltságként, olvasgatni is jó lenne... de egy csomó blogger már nem van, sem nem van csak nem ír. Szomorú, de valahol én is megélem, csak én próbálok tenni ellene. Szenvedélyem az írás, jó időnként nem, de attól függetlenül nem hiszem, hogy órákon keresztül gépelnék, ha annyira utálnám. Az logikátlan lenne. :'D

Mára ennyi fért bele. :3 Szurkoljatok nekem, aki akar írjon itt-ott. Akinek kellek keressen nyugodtan,  pár helyen simán megtalál. ^^

Január 15

Reggel 7 óra óta talpon vagyok... jesszusom... nagyon nem akart a mai nap eltelni. De csak túl vagyunk rajta, szerencsére nem volt annyi pszichopata, mint amennyire számítottam. :D A kasszát szép összeggel zártuk, a mai nap életemben először voltam a várakozó-ebédlő részen és kivételesen ott ettem meg a kis csomagolt kajámat. Volt ma pár mondat szó váltásom, a több munkatársammal és nem csak a munkával kapcsolatban, egyre jobban kezdek beépülni a teambe, legalábbis azt hiszem. :) Tökre szeretek ott lenni, és igen, mostanság annyira inkább dolgozom, hogy nem megyek el a suliban a vizsgáimra...persze meglehet, hogy nagy hibákat követek el, de ez most olyan jó, hogy tudok keresni pénz. Örömmel tölt el a munka, bár hozzá tenném, nem vagyok lustálkodós típus..vagyis mikor hogy. Nagyon a végletek embere vagyok vagy nagyon érdekel vagy semennyire sem, ritka az olyan dolog, ami a két érték között van.

Ezt a poszt is lassan át-át csúszik a holnapra, de én még a mai események zárásának tudom be, mert csak. :D  Na mindegy, amit még kiakartam írni, elkezdtem írni a kívánság listámat és azon a furcsaságon kaptam, magam, hogy egyre csak hosszabb és hosszabb lesz... normál esetben nem jut az eszembe semmi, most percenként van valami, amit így ááá, hmm akkor ezt is felírom. A pénz nagyon veszélyes dolog... függőségeket okoz. És arra késztet, hogy dolgozz érte és hogy költsd el, förtelmes találmány és ráadásként, meg paradox is, mert mégsem tudom azt mondani, hogy utálom. Mert bizony valahol meg boldogság érzetet biztosít, az által, hogy el tudod költeni és amit megvettél a tied és stb mindegy túlhosszú és késő van már hogy most itt litániákat írogassak... pihenni is szeretnék még. 

Holnap a suliba kell menjek, remélhetőleg csak rövid időre, utána ismét a munkáé a főszerep 3 napra.... *mellékelve most egy vegyes érzelem vihar.* Nem tudok előre nyilatkozni, korán kelni utálok, a reggel nehezen indul és lassan végződik, egy nap bármi megeshet. STB. És most eszembe jutott, hogy még nem utalték át a decemberit sem... aggódok kicsit....:"D. Nagyon inkább--- és egyre jobban. A parókás összeget viszont ma megkaptam, aminek nagyon megörültem, bár azon is izgultam, hogy sohasemfog megjönnimár. Szerencsére tévedtem ez ügyben....és biztos még rengeteg mindenben. Tegnap este megpróbáltam a képregény 3 oldalához hozzárajzolni, de nem volt rá kapacitásom... egyedül egy részletet tudtam kijavítani és utána passz, totálisan kidöglöttem, megfejetem az ágyat és aludtam.... és sanszos, hogy ma amint megírtam ezt a bejegyzést is, így lesz.

Az a hülye ötletem van... hogy majd bemegyek a virágüzletbe és veszek magamnak egy szál rózsát.... csak mert miért ne... miért ne vehetne az ember magának virágot. Valljuk be őszintén, mindenki szomjazza az elismerést, a törődést, a biztatást és még sorolhatnám mennyi mindent, amit NEM kapunk meg. Nem azért mert, nem érdemeljük meg, csak mert mások sem kapnak és olykor olykor elfelejtjük, hogyan is kellene adni... szóval ha már elfelejtettük ezt az egészet, mint mindig mindent először magunkon, magunkban, magunkkal kezdjük. Szóval én ezért szeretnék virágot, ritka volt ha kaptam, de most jól esne és tudom, hogy nem fogok kapni soha senkitől szóval, inkább majd én magamnak. És egyszer majd szeretnék virág üzletben is dolgozni egy kicsit, olyan lélekemelő (és időnként hervasztó is) lehet ott dolgozni. :) Biztos minden virágot egyenként végig csodálnék... jaj miket beszélek. 

Plusz bevállaltam most ilyen meglepis játékos valamit, mert kapni szeretnék... 5 embertől fogok kapni elvileg és 5-nek én adok valami kis apróságot. Valakinek már kitaláltam, hogy mit, de van akinek még nem... de ha majd lesz időm akkor, le is gyártom nekik. :3 Nem, mintha általában nem csinálnák ilyet, de még mindig bennem van az egy kicsit, hogy én mindig adok, de csak ritkán kapok. Szóval valahol ettől most valamiféle kompenzációt remélek belül... de lehet, hogy hiába. Meglátjuk mi is lesz. Egy biztos én nem fogok uncsi dolgot adni és ha az lesz akkor nem csinálok többet semmit sem.... az fix. :C 

De jó lenne már túl lenni a szakdolgozat íráson... T.T Ötletem sincsen, hogy miből írjak... így nem fog könnyedén menni, plusz a tény hogy valami tök egyedit szeretnék, ami eddig nem volt egyenlőre nem tűnik kivitelezhetőnek. :D Szóval nagy valahol a lelkem mélyén a b+ a dolgot illetően, amit elkönyveltem egy megoldásra váró esetnek, aminek egyszer a végére kell érjek. Vagy így vagy úgy. Megszeretném csinálni a fősulit, nem szeretnék később arra vissza emlékezni, hogy egy gyökér voltam és félév kellett volna hozzá és ott hagytam, csak mert nyafi-nyafi voltam. Igenis lesz nyelvvizsgám és egy diplomám is és ha vérthányok és vértfo*ok is megcsinálok, kilógó belső szervekkel. Mert támogatásos félévem még van, mesterkurzusra biztos, hogy nem de legyen meg az alapfok, az a lényeg. Tudom szánalom, hogy miértnem próbálom, meg akkormár a mestert is letenni... öhm csak mert nem. Röviden. :D

Valami most nagyon megváltozott.... úgy tűnik most sikerült megint rengeteg sok mindent írjak, nem tudom hogyan. Mindenesetre nagyon érdekes... pedig nem ittam, meg semmi ilyesmi. Beteg sem vagyok, bár még folyik egy picit az orrom, de ez már csak a betegség vége. Hmmm, mindegy. Elmentem aludni. Pááááá >:3

Január 7.

A postás vagy valaki kétszer csöngetett, erre keltem fel... mire az ajtóhoz jutottam, már elszelelt az illető. Mondom hát jó, a nap többi részét nem tudom mivel töltöttem. Annyit tudok per-pill, hogy nem akarok több sulit, vizsgákat meg pláne, dolgozatokat és szóbeliket sem. Szédülök és indok nélkül de ilyen, egy kicsit szomorkás a hangulatom máma... típusú dolog.... nem értem. Mindegy, kedvetlenség nem szeretlek.

Ez a nap egy rakás krrrrakken, ténykedés nélkül is értelmetlenül elment. :C Azóta már egyik kedves barátommal kibeszéltünk engem, hogy mi lehet az én bajom, miért van mindig valami ami miatt nem kerek a világom. Azt állapítottuk meg, hogy még mindig küszködöm saját magammal és önértékelési problémáim vannak, nem vagyok tisztában magammal és vannak dolgok amiket, nem vizsgálni kellene hogy biztos jó-e, hanem elfogadni, hogy igen ez így pont jó. Például a művészetek terén, mindig másokhoz mérem magam, holott lehet nem is kellene, mindenki a saját szintjéhez képest kell a maximumot elérje. De én csak nyújtózkodom, mert azt hiszem, hogy attól majd repülni fogok... pedig nem a gravitáció marhára nem engedi, utána meg ha seggre vágódom úgy összetörök lelkileg, mint egy antiszociális 5 éves óvódás. Egyébként, megtudtam, azt is hogy mások tökre felnéznek rám, hogy annyi mindenben tudom tartani a szinteket és amikor még megtudják, hogy ez meg az nem tudnak a sok infóval mit kezdeni, hogy de hát hogyan lehetsz annyi mindenben meg jó én meg csak állok és nem értem, mert én nem érzem jónak magam. Szóval én az én belső tükröm egy ki-beb@szott Görbetükör. Mindenhonnan torz, nem tudom. Hülye vagyok.

De ez is egy kurvanagy dilemma... mert szeretek társaságban lenni, viszont van egy pont amikor meg már ez sok és kösz, de inkább egyedül szeretnék lenni. Pluszba rájön, hogy nagy bennem a vágy, hogy mindenkit kedvemre ölelgessek és engem is, viszont az antiénem az meg nem szereti és kb. olyan ha még egy centit közelebb jössz és hozzámérsz, akkor most megöllek. Először a tekintetemmel, utána mindenhogy. Nyomorék vagyok, eddig is tudtuk, nem reklámozni akarom, de tényleg. És sokszor értetlen ostoba szutyok 10 éves kislány szintjén pislogok, hogy mi és mindenki rajtam röhög, hogy nézd ez mekkora f@sz. De van amikor, meg inkább direkt vagyok hülye és nem akarom érteni, mert az úgy kényelmesebb. Na de hagyjuk is.

Szóval valahogyan az emberi kapcsolataimat is rendbe kellene tegyem, a magammal való békétlen viszonyomat kiegyensúlyozni, meg még ide annyi minden szépet írhatnék, hogy csak na. Nem megy könnyen az elfogadás... mindegy. Lapozzunk... :D

A rossz kedvemet úgy kergettem, el hogy disney-s hülyeségeket néztem és akkor rájuk találtam. És először meghallgattam, hogy wow ebben látok fantáziát és poénos is. Majd jött a bloopers rész és szét nevettem a fejem, annyira hangosan, hogy elment a hangom.  Szóval nagyon felüdítettek emocionálisan, ezek az idióta nyálas pop zenés vicces fiúk. A blogra is kitezsem, mert annyira vicces. Legalábbis nekem az volt, és a tanulság mára, ha olyan vagy mint egy 5 éves belül, akkor azt a színvonallal próbáld magad felvidítani. :D Mesével, zenével és abszurd f*szságokkal. Íme a bloopers rész, akit érdekel nézze meg az rendeset.

(Személyes kedvencem volt a hamupipőke meg a mulan zene rész. Az utolsó számra meg először azt hittem hogy a Greaseből van, aztán leesett hogy nem... és így néztem hogy, nosss akkor oké.)

Január 6.

A tegnapi napom, hasfájással ment el... így nem mentem dolgozni sem. Állandó rosszullét stb, nem blogtéma. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom magamat lekötni valamivel, ha már nem dolgozhatok és még csak jól sem vagyok. Cosplay kellék gyártásba-javításba akartam fogni, természetesen a legproblémásabbat vette elő... és nem tudtam megoldani, úgyhogy visszatettem a sutba.. majd egyszer majd csinálom valamikor kategóriás lett. Aztán, hogy csillapodjon a sikertelenségem érzése neki kezdtem egy madár kardinálispinty fabrikálásnak. Mivel a következő jelmezem a Dmmd-ből lesz Koujaku, ezért gondolkoztam, hogy bevállaljam-e vagy sem, mert vagy fényes diadalt arat az ember vagy kipicsázzák az ellenfelek. Jelen pillanatban a jelmezkészítés ugyan ez, vagy siker vagy kudarc... ritkán van semleges állapot... XD

Beni a kardinális pinyt

Szóval a képen látható karaktert... társ állatot, mondom jó egy életem egy jelmezem... megpróbálom. És elindult a nap. Előkészítettem a terepet hozzá, mert tudtam, hogy kupis és szemetelős lesz. A kosz-play, és viccentől milyen igaz a szemétből, meg a hulladékból csinálunk kincseket... aranyművesség... khm inkább ez a modern kor alkimizmusa. Szemétből aranyat! Ez még Nicholas Flamel sem tudta űberelni, pedig ő állítólag oroszlán pisiből aranyat, az aranyból meg a bölcsek kövét készítette, a potter világban. Hű kicsit elkalandoztam szóval menjünk tovább a vizeletkövé-----, az alkimizmustól. >.<

Nem attól király egy jelmez vagy egy kiegészítő, hogy milyen anyagból van... hanem a hogyan-ja. Legalábbis a személyes véleményem nekem ez, mert egy terítő is lehet szép, de ha nincsen beszegve és csak úgy lengedezik az oldalán a foszló szálak halmaza, valljuk be elégéé lehangoló látványt nyújt. Szóval legyünk stílusosak és igényesek magunkra és a munkánkra is, mert amit kiadunk a kezünk közül az mindenféle tekintetben tükröz minket. :) Back to the main story.

A purhabos maradékokat előkapartam, 5 referencia kép kinyitva + az eredeti képek is. Gyors sablon rajzolás, s már vágtam is a habot. Először a fej lett meg egy külön darabból, majd a test, a szárnyak. Drótból csavartam a láb alapjait is. Kisebb simítások igazítások hozzá és már kész is volt a modell, érdekessége az lett, hogy véletlenszerűen, de sikerült egy kis csavarást belevinni az alakba, így életszerű lett a madár és a póz.

(A szárnyakat direkt faragtam kicsire, mert a végére extrákat azaz tollakat terveztem.) A modell darabokat, nagy gondosan körbe csomagoltam celluxxal, mindenhol, hogy a purhabot kitakarjam. A következő réteg már a festős ragasztószalag volt, amit mindenki szeret, mert univerzálisan mindenre jó! 

1 órán keresztül aprítottam a fát késsel és karapáccsal, de megérte, mert megcsináltam a gettáját is. Az egyensúllyal nagyon sok gondom volt, mivel könnyű szerkezetű, de csak sikerült megoldani. Addig hajtogattam a lábát, amíg be nem állt fixre. A gettából is csiszolni kellett, hogy jó legyen, mármint hogy stabilan álljon rajta a csirke. :D 

Első 3 réteg barna akril festéktől így nézett ki... nem mondok rá kommentet, a facebookon rendesen megírtam félfáradtan a képcímét, amit ide most nincsen kedvem kimásolni. Szóval erről a képről a veréb kis története jut eszembe amit itt egy nagyon régi bejegyzésemben lehet olvasni. *megpróbálja belinkelni, de nope* ŐŐŐ, hát azt hiszem a freeblog, megsemmisült... sajnos. De ez várható volt. Még jó hogy én hülye, amikor váltottam, mindent kimentettem 110 MB nagyságba a háttértáromra. Szóval, most ezt se vadászom be ide... >:@ Ennyivel lett kevesebb a világ. Nos a festék rétegek egymás után szép sorra jöttek a sötéttől a világosig. Majd a legvégén felapplikáltam a tollakat is, ami atom durva munka volt... vagy legalábbis macerás.Ez lett a végeredmény:

Tádááám, utána még elmentem kutyázni a nagy ködben feltoltam a képet 3 helyre és beájultam aludni, ekkor volt 2 vagy fél3. Magamhoz képest meglepően szuper-special-awsesome lett, főleg mert életemben először csináltam madarat... És meglepően tetszik a saját munkám... szóval level up. :3

Újévi mindenfélék

Üdv Emberek! :D

Először is! Nagyon Boldog Új Évet Mindenkinek!  :3 Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek és az év-váltás is. Kívánom, hogy mindenkinek legyen eredményes és olyan jó éve, amilyen eddig még nem volt. Végre rászántam magam, hogy írjak ide a blogra, sok idő után. Nem is tudom mit és hol és főként hogyan üljek neki.... régen blogoltam, bevallom kicsit furcsa megint a fehér papír tömb elé írni és pötyögni rá a szavakat. Elkezdem valahol éppen, ami a fejemben van, nem időrendben lesz. Szóval az, aki szereti fejben összerendezni egymásután a dolgokat inkább ne tegye. :D

¤ Facebookon elkészítettem a jövőbeli dolgokra való tekintettel egy oldalt, amin mainstreamben a cosplayes dolgoké a főszerep. Most frissen ropogósan jött ki a kezeim alól ez a képecske, amit oda is feltöltöttem.... Ezen a címen lehet majd elérni, ha valakit érdekel esetleg, bejelentkezés nélkül is lehet nézegetni. :3 Katt

The Legend of Korra - Tanho cosplay

¤ Atom brutális módon kiganéztam a szobámat, még pedig :

1. Kidobtam a kukába 3 pár cipőt... sajnos meg kellett tőlük váljak, de azt hiszem inkább kidobom, sem mint hogy, tökre tegyem a lábam, a tartásomat végül gerincemet. Jobb így mindenkinek, akárhogyan is nem akartam tőlük búcsút venni. Majd lesznek helyette újabbak. :3

2. Ezután az ágynemű tartóba elrejtettem az összes megmaradt cipőmet, úgy hogy még a régi legós doboz is odafért. Idén annak a doboznak, a szerszámos láda funkciót szánom, mert bizony felgyülemlett sok-sok munka eszközöm, aminek bizony kell a hely. 

3. A könyveket is kicseréltem magamnál, csak hogy motiváljam magamat, az angol nyelv ismeretlen részlegére, ennek érdekében angol szótárakat tettem nagyon közeli, elérhető helyre. Reményeim szerint gyakran fogom őket elővenni. És bátran lapozgatni, ha nem tudom kifejezni magam intelligensen. :) Plusz lehet, addigra felturbózom magam és egyszer csak, hopp felkészültem a nyelvvizsgára, amitől csak a nyelvtani részek miatt parázom, am. meg nem adnak el tizenvalahány év angol nyelvtudással, szóval a másik felem nagyon lekakkentja az egészet. :)

4. A szobámba az egyedi készítésű nyaklánctartó fogasból, készítettem még egy darabot és felcsavaroztam a másik mellé, hogy dupla annyi tárhelyem legyen, biztonság kedvéért, mert kitudja mennyi minden dolog fog még oda felkerülni. Úgy érzem, szükségem van rá. ^^

5. Rajzos felfűzős mappákat is kicsit átrendezgettem, a 2014-es évnek is fel fogok avatni egy újat. Ha minden jól megy szeretnék idén többet rajzolni és festeni. Ebben most az a nagy b+, hogy teljesen befejezett műveket szeretnék létre hozni és nem csak ilyen féltermékeket... kicsit és nagyot is egyaránt. Valamint a függő dolgokat befejezni természetesen, mert lógok egy képregénnyel magamnak, egyel pedig egy nagyon tehetséges és kedves írónak, akinek imádom a történetét... de olyan sok mindent csinálok, hogy nem mindig jut rá időm... és bevallom tökre szégyenlem. Mert neki és magam miatt is tök fontos lenne megcsinálni, de vannak dolgok, amiket nem lehet erőszakkal csinálni pl. rajzolás... ha nem megy inkább mást kell csinálni, főleg mert nem akarom megutálni azt, amit valójában szeretek. Túl komplikáltam F*CK! 

¤ Mivel karácsonyra megleptem magam egy tükörreflexes fényképező csodával, ezért szeretnék a videózásra is kicsit ráfeküdni. Kísérletezgetni, vágni meg stb... egyenlőre téma nélkül kötetlen műfajban. És persze emellett sok-sok fotót készíteni és azt is megtanulni sokkal jobban, bár már így is eléggé sokat fejlődtem, úgy érzem. :3

¤ Tervezek írni egy achievement (teljesítmény) listát arról amit elértem és amit még nem. Egy fajta összegzés és célkitűzés is, hogy a jövőben jobban szem előtt tarthassam mit is szeretnék. Nem akarok céltalan életet élni, ebben az évben a kemény munka, ami érdekel. 

¤ A szilveszter nagyon mókásan telt, életemben először mocskosul részeg voltam!!! Sikerült leitatni, pedig én azt hittem nincsen az a pia kombináció, ami képes erre... na most már tudom. Kétes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban, furcsa volt ezt megtapasztalni. A legrosszabb benne, az hogy nem tudod meddig tart és hogy tökéletesen tudod mit akarsz, tudatában vagy hogy megakarod csinálni, azonban a tested nem hajlandó pontosan azt tenni és olyankor nagyon rossz érzés fogott el, hogy na bazd+ ez nem megy, ja és minden 3x viccesebb, mint általában és ha megütöm magam nem fáj. Szóval az alkohol nagyszerű oldószer, de a hatása után fantasztikusan ugyanott vagy, ahonnan indultál. Hazudnék, ha azt írnám nem fogasztok több alkoholt, de ilyen játékba többet nem veszek részt... ja és nem tudom megmondani mennyit ittam miből... ami azt jelenti, hogy tényleg elvesztettem a fonalat, az ivás miatt. Ezentúl szép volt és jó volt a szilveszter, a barátokkal. <3

¤ Karácsonyról annyit, hogy ma napközben megszüntetjük a fenyőfát, amit kb. idén először teljesen egyedül díszítettem fel. Szóval nem volt valami meghitt és nagyon ünnepi az egész, a fenyőillatát szeretem, de ahogyan kiszáradt a fa az illattal együtt a kedvem is elment kb. Nagyon rövid pillanatokra volt olyan, rácsodálkozás a dolgokra, de összességében a szobámban voltam sokat és valahogy nem volt az igazi. És szeretem a havat, de olyan jó hogy idén nem esett... vagyis tavaly. Ami benne a rossz, nem tudtam megvalósítani az egyéni fotózásomat... :c. Majdmáskor.

¤ Diákmunkában a MédiaMárktban dolgozom a vevőszolgálaton, nem annyira szeretem. De a semminél jobb, a fizetés eléggé motivál, plusz addig is segítek másoknak, nem otthon lógatom a lábamat. Ihatok kávét és vizet, meg amit viszek magammal. Kedvesek és segítőkészek a munkatársaim és legrosszabb esetben is fél órán belül otthon vagyok. Maradni szeretnék ott, amíg lehetséges és nem utolsó sorban tudom, mik a jó termékek és mi az amit messziről kell kerülni.

¤ Nagyon gyorsan nő a hajam... ismét meglepődtem rajta, meg persze a visszanézett képek alapján is látom. Terveim állandóan változnak... de, most majd ha a cosplayes dolgok lemennek fotózásokkal, meg mindennel együtt akkor ideális esetben ősszel levágatom... de addig még 5x meggondolom magam és rengeteg víz folyik le a Dunán is. Utálom, mert hosszú és sok vele a gond, nehéz bánni vele, sokszor nem tudom hogyan hordjam, régen volt vágva és állandóan ugyanúgy nézek ki és unalmas vagyok így, magamnak. Szeretem, mert sokféle képen belőhetem, szeretem ha fonva van, jó látni milyen szép hosszú és szeretem előre húzni és simogatni, mint a bundát és jól esik amikor mások megdicsérik. Na mindegy borzalmas vagyok, ezekkel a dilemmáimmal.

¤ A devire sem akarok már akármiket feltölteni... főproblémám, hogy most nincsen is mit. Nincsen alkotási válság, csak éppen nincsen ötlet meg kedv sem hozzá igazán. Nem tudom...majd lesz egyszer csak valami. Sokkal jobb követni az embereket és nézni az ő rajzol munkáikat, valahol érzékenyen érint, hogy az enyémek mindig kakkenek lesznek a többiekhez képest és nem is fejlődöm, annyi időt meg nem akarok rászánni. Áhhh. Mindenki jobb és nem feladom, nem azzal van a baj, hogy jobbak, hanem hogy én nem leszek az, se így sem úgy és az eredetiség sem érdekel igazán. 

Ennyi minden jutott az eszembe... még egyszer kellemeseket, és sok jót az új évre! Köszönöm, hogy követtek, olvastok, hozzászóltok és minden egyéb, tök nagy dolog ez nekem, még mindig. Egy kis senkinek érzem magam és mégis ezt az érzés valamennyire feledteti velem, amikor valaki valamit hozzátesz vagy így vagy úgy. :"D Nos, határozatlan időm belül, majd újra jelentkezem. 

Üdv, Gray

November 14.

Üdv! ^^

A Kornél próbababáról szóló bejegyzésemet befejeztem, valamint képeket is töltöttem fel nektek, szóval aki szeretné A-tól Z-ig végig olvasni, ezt a rettenetesen hosszú-hosszú leíró és részletező tutoriál szerűséget, annak csak mondom. Elérhető mostmár, mert összekaptam magam, most és befejeztem magamnak és nektek és mert, nem szeretnék több befejezetlen dolgot az életemben, meg ígértem, hogy jön a folytatás. :D

Nos, ami újfent történt, mint páran már láthattátok, a fácsebúkos oldalamra feltettem ezt a képet:

amely, tartalmazza a 2014-es évi jelmezes projektjeimet. Dastan herceggel, már október óta foglalkozom, Koujakuval most november óta kezdtem el foglalatoskodni és az Avatárunkba még bele sem kezdtem. Még tervezem, hogy melyiket, mikor és hova illetve, de nagyon várom már, hogy mit tudok belőlük kihozni. 

A perzsával kapcsolatban írtam egy magyar srácnak, aki ezt a jelmezt csont ugyanígy elkészített 2012-ben talán. Szükségem van a tapasztalataira, mert ez nekem kicsit nagy falat, még csak most kezdtünk emailezni, de már szimpatikus. Nagyon szeretem az ilyen, kedves és nyílt embereket, akik nem leráznak, hanem gyere és beszéljük meg. Jóérzés, igazán felemelő. ^^ Meglátjuk, hogy mi lesz ezzel kapcsolatban. Koujaku ruhájának most a kellékeit kezdtem el gyártani, chinese knot azaz kínai csomózásokat lestem a neten és a munka asztalomat össze kellett szegeljem, hogy megtudjak csinálni egy pár darabot, mert annyira bonyolult egy ilyen kis díszítő elem, viszont nagyon mutatós is. És megéri szenvedni vele, ugyanúgy, mint sok minden mással is. Majd lesznek progress képek, de idő előtt nem akarom őket feltölteni, majd jól beidőzítem őket a Con előttre. :3

A suliban tegnap szerdán azt a bizonyos előadást megtartottam és szerintem, ahhoz képest, hogy úgy érztem nem tudok semmit sem, állítólag úgy magyaráztam el mindent, hogy úgy néztem ki, mint aki nagyon keni-vágja a dolgot. Igaz, hogy időnként mélyeket hallgattam és a táblafilctoll totál nem fogott és nem tudtam rendesen írni vele.... frusztráló volt, de aztán kaptam másikat. Óra végén 3-4 kérdést is feltettek, ami szerintem nagy dolog, mert általában riktán szoktak kérdések felmerülni, plusz extraként a témavezető tanár sem szól bele egyszer sem az előadásba, csak egyszer kiegészítésként hozzáfűzött dolgokat és annyi. Annyit fűzött hozzá a munkámhoz, hogy szerintem már mindent kitárgyaltunk, úgyhogy ha nincs több kérdés akkor is vége az órának. :D Szóval, most teljesen megelégedett vagyok magammal és a sulis teljesítményemmel/munkámmal. ^^ Az előadás végén kaptam kommenteket is és az is nagyon jól esett, mert így tudtam, hogy jó, vagy ők milyennek érezték stb. :))) Csak összehozok mindent, gyerekek. Az örültségem, zseniális... fordítva is lehet hogy igaz a zsenialitásom őrületes. XD Kár, hogy távol állok a zsenitől, akkor nem itt tartanék, hanem külföldön lennék egy luxusgyík. :D

Ezentúl a héten leadom a Bursa Hungaricát, megmentettem egy haldokló Win7-t nem tudom hogyan... de egy napomba került és még vár rám ma egy iskolás gyűlés, 3 nap alatt aludtam 8 órát, szerepelni fogok egy japán műsorban, interjú alanyként. Pénteken a nagy dolog történik, amiről majd csak akkor beszélek, ha sikerült, szombaton talán táncolás és utána tüzezés talán vasárnap. Nagyon sűrű lesz a program, de legalább most teszek, azért hogy ne legyek olyan, mint egy kurva unalmas fadarab, aki csak sodródik a hullámzó folyó tetején és kábé, olyan az érzelem világa, mint egy szobanövénynek. Borzalmas példáim vannak... jesszusom. :'D

Mára ennyi. Szurkoljatok nekem és nagyonszépenköszi az egyre több hozzászólásért, biztatásért meg hasonló dolgok miatt!  <3 

(Zárásképp, meg egy kis hangulat fotó a jelenlegi lusta, fáradt voltomból. A képen nem én vagyok, de szeretem ezt a fotót, ja és mellékesen király a szobájának a designja a srácnak.)

Október 225

Oááéiyy Heyho!

El-leütési hiba miatt lett 225, de ha már ez lett marad, többek közt azért, mert úgy sem tudok kreatív címeket kitalálni, kábé az utóbbi egy évben. :) Álmatlan éjszakám van, biztos valaki velem álmodik, más indok nincs. Időben vissza kicsit, egészen tegnapig megyek vissza. Azaz Okt. 24-én felkerekedtem és öcsémmel együtt elmásztunk-buszoztunk az Obi-ba. Tiszteletre méltó látogatást tettem pár fontos dologért, ami a jövőben kelleni fog igen, meglepő módon a jelmez készítéshez... van aki támogatja, van aki nem, nekem a szenvedélyem és a szerelmem szarból várat csinálni szóval nyertem. :3 Tehát mivel végre a modelles ügynökségnél kitudtam várni a soromat, megkaptam amiért megdolgoztam így volt miből költekezzek. /Itt érdemes megállni egy pillanatra én vagyok az típusú ember, aki méég egy szeletcsokit is sajnál magától mert, akkor nem fogom tudni hazaadni: és baj lesz a családomnak belőle. Szóval képzelhetitek milyen idiot vagyok./ Vettem ezt-azt, de a lényeg amire vágytam már rég az egy fúró-csiszoló-gravírozó-polízoró csoda volt és képzeljétek el megszereztem magamnak... most majdnem azt írtam hogy előkarácsony... de már a szótól is rosszul vagyok.... tehát megvettem pont. (Azért vagyok rosszul, mert már novemberben a csapból is az fog folyni, mint minden évben...)

Hazahoztuk és azonnal elolvastam a fontos papírokat, majd munkába fogtam olyan hangja van, hogy csak vrmm vrmmm és olyan csudálatosan dolgozik, hogy wáú. :D Igen, tudom érdekesen használom a magyaszki nyelvet, de ennél hülyébb nem leszek valószínűleg. Muszáj-ból vettem ragasztót is, ezért pár karton elemet is összetudtam illesztgetni, plusz a géppel, már készre is csiszolhattam. Majd este 21 kor eszembe jutott, mit szeretnék még. Elővettem pár munkadarabot, és nekiálltam fúrni és szegelni. 30 perc munka után elkészült a mű, és lett egy nyaklánc tartó kis izém, amit jó helyre fel is csavaroztam. ^^ Így néz ki a cuccos: (Amire rá vannak aggatva, az a lényeges elem. <3)

Aztán mentem volna lefeküdni, de a kutyuval volt egy köröm lenn, nagyon kellemes idő van így október közepén-végén, tetszik. Így maradhatna, eltudnám viselni ezt az évet tél nélkül. Nem tudom, mikor utáltam így meg a telet, de most nem kívánom egyáltalán. Ennek ellensúlyozására a kék szőlőt és a körtét nagyon is! Tele zabáltam magamat 6 kis körtével, meg csináltam kék szőlős tejes séket, de natúran jobb a szőlőcske.

 

Kis kitérő után, back to the mainline, azaz állok a tükör előtt kutya fürdetés után, nézem a fejem, elkezdek az új szuper fésűmmel fésülködni (ami, kb. olyan, mint egy ló csutakló kefe) és a szőke hajamon elkezdtem agyalni. Tetszik az, hogy ilyen hosszú de nem tetszik hogy szőke.... mit csináljak... levágjam, ne vágjam. Aztán a végső döntést az határozta meg, amikor egy ilyet mondtam kinek lenne szíve levágni Egy ilyen szép hosszú egészséges hajat. A tükörben a hajamról magamra néztem és megkérdeztem tőle: Te normális vagy? Ez hol szép? Hol egészséges? Te aki fodrász modell voltál nem akarod levágni a saját hajadat? Segítek jó, hogy ne legyél ilyen nevetséges! Ollót és fésűt ragadtam majd szépen lassan fogyatkozott a hossz és a szőkeség is belőle. Majd az utolsó simítások után volt még arra kedvem, hogy összeszedegessem a tincseket, amik nagyobbak voltak és egy kötegbe gyűjtöttem őket majd jött egy varázslat és így nézett ki egyszer csak.

Aztán ezt a csodás kis köteget, felfűztem az álomfogóm egyik üresen maradt helyére. Színben és anyagban is nagyon oda passzol, ezért ott marad a helye. Kicsit irreális lenne nyakláncnak hordani a saját hajamat... bár nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd megjátsszam ezt a verziót. :D Megőrültem egy kicsit, de nem bánom kellett már egy kis változás. Lassan több, mint 2 éve nem volt vágva a hajamból örülök, hogy szembeköptem az egómat és levágtam a hajamból, azt ami úgy is letört volna apránként. Vége a színes korszakomnak, nem akarok többet hajat festeni magamnak, úgy érzem a sajátom sokkal szebb. :) Nem akarok sikkes, divat majom lenni a trendi kis szőke tincsemmel, jobb ez így már ideje volt megválnom tőle. Kicsit még idétlenül áll oldalt abban a sávban a fél hosszú - fél rövid haj, de leszarom jobb ez így. Csináltam mókás képeket. Egyet kiteszek ide megint, sajnálom egomán vagyok, de nem kicsit.

Ha van vélemény kéretik ide, sőt kritikát is lehet, de akkor az legyen formailag is az. X"D Most nem tudom mit fogok tenni... olyan hosszú még az este.... Amikor azt érzem, hogy rövidek 24 óra akkor, arra az idézetre gondolok, nem baj ott van még az este. Vicces, de tényleg így van. És egy este alatt is lehet csodát tenni. Lehet visszadátumozva meg kiteszek pár képet a szobafestésről, csak hogy pótoljak ezt- azt, mert a blog az én életem fontos része. Sajnos nem mindig van erőm rá, olykor időm se, pláne ha nincs is kedvem, de nem lényeg teszem amit teszek és ennél többet sajnos vagy sem nem tudok kihozni magamból... vagy csak nem akarok, fontos benne a móka. Ha ez a varázs nincsen meg az én "alkotásaimban" akkor hiábavaló az egész.

/Mára off. Ja igen, vissza felére, meg akkor egy orchideás félposzt akármit még kiteszek, azt annyi./

Ti kértétek, Kornél

Üdv Nép!
Most egy olyanról fogok írni nektek, amiről az utóbbi időben annyian kérdezősködtetek: vagyis arról...
   

Hogyan készítsünk magunkról próbababát? 

(Így készült Kornél tutorial) 

Kezdem is a legelején, én gyerek koromban mindig is ábrándoztam, hogy nekem kell egy ilyen varrós kellék, szimplán csak azért mert tetszik. Aztán az évek során, ahogyan elkezdtem varrni, rájöttem mi az értéke és az előnye egy ilyen kis bábunak. Később a cosplay is közbeszólt és már úgy éreztem muszáj tennem valamit, az ügy érdekében. Így a lassan másfél éves, cosplayes tapasztalattal és a barátaim rengeteg tanácsaival belevágtam egy olyan kezdeményezésbe, amiben csak reménykedni tudtam, hogy sikerülhet. Külön köszönet illeti B.R.N.-t és a hugomat, ha ők nincsenek, akkor Kornél sem volna. ^^

Nos mindenképpen valami okos megoldást szerettem volna, hogy praktikus legyen, ha már csinálunk valamit, akkor én törekszem arra, hogy ne csak egyszer használható legyen! Fontos, hogy ne egy síkban gondolkozzunk, merjünk elemelkedni a földről és több dimenzióban gondolkozni... kicsit problémás időnként, de megéri. Következzen lépésről lépésre a készítés. (A sok bevezetés után biztosan várjátok már)

Hozzávalók: 

(a méretednek megfelelő) poló, fényes felületű cellux vagy ducktape, 2 festő ragasztószalag, 2 flakon aeroszolos purhab, vastag karton papír, A3 papír/ karton henger, fólia, sniccer, olló, 3-4 tubus ragasztó, legalább 3 méter (anyag) filc. /Én ezekkel a dolgokkal készítettem el, ami nem volt otthon megtalálható, azt az OBI-ban szereztem be. Ja igen kékkel, fogom oda tenni a kis kommentjeimet a szövegbe, időnként!/

Kezdem ott, hogy előre felhívnám a figyelmeteket, az előkészületekhez alaphangon is minimum KETTŐ ember kell, EGYEDÜL semmiképpen se kezdjetek hozzá, mert NEM FOG MENNI! Szóval testvér, kiskutya, barát, haver, cimbi, öribari, szülő bárkitől kérjetek segítséget. Valamint, figyeljetek a tartásotokra, húzzátok ki magatokat és kérjétek meg a segítőt, hogy mindig korrigáljanak titeket. Közel 30 perc után nem tudunk szoborként állni! (Én is elfáradtam és bizony nekem kicsit kontraposztos lett a baba...) :3 

Első lépés:

Felveszitek csak a polót, azaz nincsen alatta semmilyen más réteg. /Gondolom lányoknál, azért lehet nem árt a pánt nélküli melltartó....mindegy, a kérdésekkel majd a kommentbe tudtok bombázni./ Azért nem érdemes alá öltözni, mert így is meleged lesz benne, plusz a végén le kell vágni rólad a "páncélt". Tehát rajtad van a poló, akkor jön a kis segítőd a fényes felületű celluxxal és elkezd a csípődtől körbe tekerni a ragasztószalaggal egészen a poló kivágásáig. Fontos! Ügyelni kell arra, hogy a váll öv területe szépen kicsit lazábba legyen átragasztva. /Nekem sajnos a bal oldalam, ellett szorítva és bizony közel 30 perc zsibbadás nem kellemes érzés./ Szóval, ha rajtatok van már a cucc nyugodtan mozogjatok benne, amíg lehet, mert a többi réteg után már sokkal merevebb lesz. Ha elfogyott a sima cellux, (ami egyébként cosplayes szempontból semmire sem jó) jöhet a festőszalag.

*Celluxos poló /nem kicsit feszül/*  

Második lépés:

A festő szalagra én egy speciális cuccként tekintek... az is! :D Nos én úgy kértem a hugomat, hogy először úgy tegye fel az első réteget, mintha börtönrács lenne, egy ragasztó csík hosszában (vertikálisan) utána egy kihagyás és utána a következő, és ez így megy, amíg körbe nem éri a testet. A második réteg ugyan ebben a szellemben történik csak vízszintesen (horizontálisan) egy ragasztás, egy üres... amíg körbe nem ért. Utána meglepő módon ugyan ez a technika jön, megint függőlegesen, csakhogy! most az üres kockát helyét kell lefedni a ragasztóval. Majd az utolsó körben vízszintesen is oda ragasztunk körbe, ahol a még nem takart a ragasztó. Lehet ez kicsit furának tűnik és bonyolult, de ez nekem azért volt fontos, mert így keresztkötéseket hozunk létre, ami által sokkal masszívabb lesz a baba felépítése és így biztos megtartja majd az alakját. Ha kész vagyunk ezzel a fázissal, akkor következik az a rész, amikor megint körbe kell tekerni magadat, figyelni kell, hogy a mell feletti részek is rendesen legyenek fedve! Próbáljunk ugyanolyan vastagságra törekedni mindenhol. /Ebben az állapotban, már nem tudtok igazán mély levegőt venni, és megsültök a rétegek alatt, és igazából mozogni sem tudtok, jó esetben./

Harmadik lépés:

Keljünk ki a bábunkból! Most jön az igazság egyik pillanata, amikor szükségünk van a segítségre, de úgy igazán. Minden bajunk van fáj a lábunk a sok állástól, szédülünk a segédünktől, mert annyiszor körbe járt minket a ragasztás miatt. És most a segítő ragadjon ollót és vágja fel a munkáját! Figyelem, mi, akik benne vagyunk a bábban lehetőségekhez képest próbáljunk meg oldalazni a testünkkel... a segítő keresse meg a bőr és poló határ felületét és kezdjen el vágni. Az irány a következő felülről lefelé csak a test egyik oldalán. Először a nyak-váll rész kell szétvágni, utána a hónaljtól indulva a csípőig, de ha úgy jobban tetszik, akkor a hátnál is lehet, csak szerintem csak sokkal macerásabb. /Itt nagyon fontos az, hogy beszéljetek közben, éppen ki mit hol stb, mert nem lenne jó ha belevágnátok a másikba./ Ha túl vagytok az operáción jön az átváltozás érzése, mivel annyira nem merev a cucc kicsit lehet feszíteni, így kitudtok bújni belőle, úgy, hogy a másik oldal sértetlen marad. ^^ És voliá! Meg is van az alap, azaz büszt formátok. ^^

Negyedik lépés:

Ha jól sikerült az eddigieket megcsinálni, akkor a test formátok megáll, a saját alapján és nem dől el. Most az a munkafázis van, amikor ki javítjuk a "károkat". A festő szalag segítségével fixáljuk az éleket és összeférceljük a vágást, aminek a segítségével le tudtuk venni az alapot. Kívül-belül hozzáférünk így bőven tudjuk ragasztgatni. Addig kell javítgatni, amíg nem akar szétnyílni, ha már eltűnnek ezek a jelek készen áll a baba a következők lépésekre. :3 Azért fontos mindent bevonni a festő szalaggal rendesen, mert a következő lépés a papírmassézás lesz és bizony, ahol nem papír alapú a fedés, oda nem fog feltapadni a ragasztós papír. 

Ötödik lépés:

A papír massézás nálam kicsit másképpen zajlik, mint általánosságban. Én nem szeretek szöszmötölni vele és pépes cuccokkal dolgozni...nem is lesz olyan csuda szép a végeredmény, de ugyan olyan tartós lesz és meglehet természetesen dolgozni, szóval még szép is lehet. Én olyan újságokat használok, aminek a felülete nem fényes. Ezeket kb 4-5 cm-es vastagságú csíkokra vágom, fogom a ragasztót végig nyomok rá egy adag ragasztó csíkot és egy vastag karton darabbal végig egyengetem a papíron, egyetlen mozdulattal. A papír vég pontjainál érdemes több figyelmet szentelni nekik, hogy tuti oda is ragadjon, ahova kellene. Majd elkezdjük felpakolgatni a darabokat. Én 2 és fél réteget csináltam meg belőle: egy függőleges, egy vízszintes és egy fixáló réteget a nyak és váll részeknek. Majd hagyjuk megszáradni, semmiképpen se akarjuk felgyorsítani a folyamatokat, így is úgy is kiszárad. 

Hatodik lépés:

Ameddig száradnak a rétegek, addig van időnk. Készítsük el a belső szerkezetet is! Ez egy választható része a munkafolyamatnak, ugyanis nem muszáj megcsinálni, ha nem szeretnénk. Azonban én szükségesnek érzetem, mivel később szeretném felerősíteni egy állványzatra Kornélt. A belső szerkezetet én a következő módon készítettem el. Egy nagy méretű vastag karton papírra tettem a papírmasséval bevont alapot, majd annak az alját körbe rajzoltam. Összecsavartam egy A3 méretű műszaki rajz papírt karton hengerré és szemmérték szerint megkerestem a test (statikai) közepét, majd jelöltem hova kell kerüljön. A tetejéhez, egy kör+ovális+tojás firka alakzatból rajtoltam meg a nyakat+ korrekciónak a festőragasztó papír guriga részét is hasznosítottam. Majd ennek is megjelöltem a közepét, mert bizony a labilis építményem tetejére tettem. Majd jött egy sorművelet ismét, kilyukasztottam a jelöléseket és ragasztóval odafixáltam az elemeket. Az alsó kartont a hengerhez, majd a felső nyak imitációs kartont is a hengerhez. Majd ezt az egészet hozzá építettem a meglévő testhez és kritikus részek kaptak rözgítésképpen egy festő ragasztós + papírmassé réteget. (Biztosra akartam, menni, hogy ne folyjon majd ki később a purhab.)

*itt még félkészen látható az alap, a henger és a nyak állapota*

Hetedik lépés:

A minden dolog megszáradása után, jött a purhabozás! Dudus blogjában, amit oldalt az olvasott blogok közé kilinkeltem, tökéletes leírást ad erről a technikáról, szóval bővebb információkért nyugodt szívvel keressétek fel, csak ajánlani tudom. Én is az ő leírására támaszkodtam! Szóval a purhabozandó felületeket növény permetezővel átnedvesítjük, de ne tocsogjon a vízben, legyen nedves. Mivel a purhab felhősödéséhez, a kémiai reakciójának kulcsa a víz, ettől puffad fel. Fejjel lefele fordítva a flakont, kezdjük érzéssel fújni a habot és közben nyugodtan álljunk meg rétegenként és permetezzünk újra. Nem kell sietni vele, bő van van időnk elszöszmötölni vele. Ha nem juttatunk a rétegek közé vizet, ott a reakció nem fog tökéletesen végbe menni és nem fújódik fel a hab. Zárt helységben nem ajánlom, nyissatok ablakot legyen huzat stb, mert gázfejlődéses folyamat. ^^ Öhm, fontos még! Ugye belülre tettük a hengert, ezt mindenképpen tömítsétek, azaz, tegyétek rá a babát bármire például seprűnyél, mert a purhab belülről a szép hengerünket összefogja nyomni. 1, mert a nedves papír tönkre megy, 2. mert felfúvódik a cucc és szétnyomja arról, az oldalról, ahonnan éri. /Ami nem feltétlenül baj, de nem biztos, hogy mindig szerencséje lesz az embernek. Mert nekem összenyomta a gurigát, de utólag feltudtam húzni egy seprű nyélre és tudtam korrigálni a hibát./ Tehát szépen lassan fújkáljuk és dagad benne a cucc, semmiféleképpen ne nyúljunk hozzá, mert utána 1-2 nem vakarod le magadról, de még a ruhádról sem nagyon. A vállak lukjait érdemes befedni a celofánnal, mert különben kifolyhat a félkész purhab. A nyaknál picit macerás, de mókás is, a képen jól lehet látni, mennyire katasztrófa jellege van. Szellőzéstől, anyagtól függően, úgy 4-7 óra alatt tökéletesen megszilárdul, és vágható állapotba kerül az immáron test.

Nyolcadik lépés:

Ha teljesen megszáradt az alakunk, akkor neki eshetünk késsel, sniccerrel, amivel csak jól tudunk bánni. Vágjuk formára a bábut, alakítsuk ki a nyakát, a vállait tetszésünk szerint. Hagyhatjuk gömbölyűre, de akár kimélyíthetjük is, mint ahogyan én. Majd ha elkészültünk a vágással, akkor mindenképpen fixáljuk a fedetlen purhabos részeket, mert már említettem, hogy a purhabra simán nem fognak ragadni, a ragasztózott papírmassé szeleteink. Szóval a festőragasztó segítségével fedjük le-be azokat a részeket, ahol csak a tiszta purhab van. Itt már mindenki szíve joga szerint eldöntheti, hogy szeretne-e még egy réteg papírmassét, de én már nem éreztem szükségét.

Kilencedik lépés:
Vonjuk be anyaggal a bábut. Itt mindenkinek a kézügyességére és fantáziájára bízom, mit szeretne belőle kihozni. Én nekem volt egy sötét kék filc anyagom és nagy gondossággal azt ragasztottam fel, kettő nagyobb darabban és több kisebből. Én nem az anyagot, hanem a bábu felületét ragasztottam, ugyanis a papír lassabban szívja fel a ragasztót, mint a szövet. Felhordtam az anyagot, utána elegyengettem karton darabok segítségével, ráborítottam az anyagot és kezemben a vasalóval felvasaltam rá az anyagot, majd hagytam száradni. Ezeket a lépéseket addig ismételgettem, amíg teljesen be nem fedtem Kornélt. Én valahogy, ilyennek álmodtam meg őt...

Majd végül teljesen elkészült és teljes pompában készen állt a szobámban. A kellemetlen ragasztó szagokat egy kis dezodorral frissítettem, ugyanis a ragasztónak még száradni kell bőven 1-2 napot, hogy teljesen megkössön mindenhol és ilyen kor a szagokat-illatokat is jól képes konzerválni. Tehát az elkészült illatos és feketének tűnő nem tudom hányas méretű próbababa lett íme, ő felsége Kornél herceg!

Bármi kérdésetek van vele vagy a készítéssel kapcsolatban, ami nem eléggé világos. Írjátok meg kommentben, mélben vagy ahol jól esik. Szívesen megosztom a véleményeimet és egyéb tapasztalataimat ezzel vagy akár már dolgokkal kapcsolatban. Boldogság, öröm, béke.

Köszöntem a figyelmet. ^^ <3 Lűv belétek!