Március 19

Üdv emberek!

Rendhagyó dolognak számít, amikor már van egy kis időm, szóval jöttem blogolni egy kicsikét. :) Rájöttem, hogy nem csak nem jól osztom be az időmet, de még lusta is vagyok. A lustaság is relatív, inkább írnám fáradtságnak, mert soha nem tudom rendesen kipihenni magamat. Szóval ez van, nem vagyok valami tudatos, bár igyekszem változtatni magamon és az életemen. Kezdem magamat rászoktatni a rendre és a rendszerességre, arra hogy most erre ennyi időm van és eddig és nem tovább. Muszáj gyakoroljam ezt a merev betartom-ságot, különben szétfolyok, mint a vizecske a tenyérben. :I

Hát amióta nem voltam itt fenn a web-tér-hálós betű tenger és halmazok közt, sodort magával az élet, megjegyezném hogy, néha szánalmas és nagyon kurva unalmas sodródni az árral. Néha megéri egy-egy szép kövér hullámért, de egyébként, meg jobb csónakban lenni vagy még jobb a parton. Nézni, ahogyan sodródnak az emberek a vízzel. :) Viccet félre téve, amikor nem vagyunk benn, akkor be akarunk menni, amikor meg benn vagyunk mennénk kifelé, érdekes milyen hülyén működik az ember. :S Sosem voltunk egy normális faj, kinek jutna eszébe kitalálni egy villanykörtét, ami nem működik elektromosság nélkül. Durva, hogy kitalálunk mindent és mindig kell hozzá valami, plusz hogy működjön is. Nem vagyunk olyan okosak, mint gondoljuk, szerintem.

Az élet azt a szituációt tette elém, hogy októberig leszek ott a munkahelyemen, legalábbis ha nem szorulok rá, nem szeretnék ott maradni. Jelen pillanatban ezt tudom most mondani, szeretnék minimum egy nyelvvizsgára meg egy jogsira valót összeszedni, a többit meg majd meglátom mibe szeretném fektetni. :) Persze csak jó befektetéseket szeretnék csinálni, mint például ( ezek megvalósultak) parafatábla a falamra, lézeres nyomtató, fülhallgató, matrac stb. Ja igen, úgy matrac van az ágyikómban, 14 év után ki lett dobva a kakkenné préselt szivacsom, helyére került egy rugós matrac és nagyon király! Még hozzá kell edződnöm kicsit, mert furcsa ez a kényelem, a régi kifeküdt szivacsos megoldás után. Szóval, mostmár nem leszek gerincbeteg jó esetben, remélem. :) A következő, majd a székem lesz vagy mostanság vagy később, csak azt a széket amit kinéztem, az sokba kerül és a székeknél mindig félek, hogy megbánom, ami most van annyira nem rossz, de jónak nem mondanám, mert hosszútávon nem lehet rendesen ülni benne, mert elfárad az ember mindene. :)

Suliban, hát a farkas és a három kismalac esete fordítva, mindenemmel azon vagyok, hogy elstartoljak onnan, elmúlt a nagy szerelem és elhivatottságom. Szeretnék mihamarabb végezni... letenni a diplomát és puszi, köszi, csá. :D Szakdolgozatom témáját kifundáltam, elkezdtem kidolgozni is nagyon alaplángon, a papírokat meg majd, nagyon hamarosan elindítom, április közepéig legkésőbb. ^^ Nem akarom idén is elbukni, mint a múltkor, az nagyon csúfos volt. :c A többi tárgyat megcsinálom simán, terveim szerint.

Annyira gyorsan mennek egymásután a napok, utálom őket. Időnként, jó hogy pörgés van és nincsen megállás, de egyébként meg nagyon szar, nem tudok találkozni azokkal akikkel jó lenne vagy nem is akarnak ez a másik opció. A születésnapomon rengetegen írtak nekem, tök jó érzés volt ennyi embertől egy kedves mondatot kapni, bár nem fogok elfolyni a székről tőle, de jól esett. ^^ A születésnapomkor megfogadtam, hogy új filozófia szerint fogom élni az életem, aminek a jelmondata: Ez nem az én gondom. Hasznomra fog válni, a sok mindenki terhe után, hogy nem cipelem magammal mindenki baját-bűnét-bánatát. Eddig szuperül működik és kezdem élvezni is, ennek a mondatnak a hatását! Újítást is véghez vittem a kis szánalmas életemben, nem én vártam az ajándékokat, hanem én szerettem volna adni másoknak. Meg is fogják kapni, amint tudom oda adom nekik vagy ha jelentkeznek értük, addig itt fognak díszelegni nálam, legrosszabb esetben nálam marad és annyi lesz a hozzáfűzni valóm, hogy nem az én bajom. :3 Majd még a cosplayes meglepiket is, el kell valamikor kezdjem, őszintén szólva, hogy én fogok kapni azt kétlem.... de meglátjuk, nem bízom semmiben sem ilyen téren. Ilyen lettem. :I

Ha már cosplay és jelmez, akkor jelentem 10 nap és kész leszek teljesen Koujakuval, a karddal nem leszek meg... mert béna vagyok, de a többi faszalesz! ^^ Nagyon hajt belül valami, hogy nagyon minőségire csináljam meg, annak ellenére, hogy nagyon nehéz kombókat választottam, de meglesz! ^^ Remélem nagyon fognak majd szeretni akik lesnek, ha kész lesz....tévedés ne essék, én nem hírnévért csinálom. Egyszerűen szeretem a kihívásokat és jól érzem benne magam. És örülök, ha mások esetleg örülnek, hogy úúú baszki, életre kelt a kedvencem... stb. :3 Én is szoktam mindenkire és a megoldásaira csorgatni a nyálam, szóval nekem tökre örömet tud okozni vagy fel tud dobni, ha olyan jót képes gyártani. ^^ Versenyezni is szeretnék...meglátjuk.

Rajzolni és fotózni alig van időm, annak ellenére, hogy most már egy szintre sikerült eljutnom. :) Magamról szoktam kattintani pár képet, ha van rá kapacitásom.... persze, mert egyre hosszabb a hajam és van egy varázsa, persze csak addig tartom majd meg, ameddig meg lesz a cosplayes fotózások és utána majd, megy nyáron a kukába, mert rövid hajat szeretnék végre. :3 Sokkal pasisabbnak nézek ki, pláne úgy, hogy most már állandóan kell borotválkozni. Ha elfelejtek sem nagy katasztrófa, kezdek rájönni, hogy nem olyan rossz dolog ez a kis borosta téma. Változnak az idők... én is, kezdek felnőni, bár soha nem akartam. Ezvan. :P És elárulok egy kis titkot magamról, van tetoválásom, aki tudja az tudja aki nem, annak meg jó reggelt. ^^ Képet nem fogok direktbe kitenni róla, de néha lehet hogy ki villan majd, elkerülhetetlen. Büszke vagyok rá és szeretem nagyon és nem lesz belőle több, elég ez az egy! Reméljük a jövőben is így fogom gondolni. X'D

Elálmosodtam, a mondani valóm is elfogyott kiteszek pár vegyes képet... :D 

Have fun!

December 15.

Hát idén is megrendezésre került kis baráti kör által a mozizós karácsonyi hangolódós este. ^^ Immáron második alkalommal, idén a Jégvarázs (Frozen) című disney mesét néztük meg, ami a jégkirálynő adaptációja. Nagyon tetszett a film és a legjobb benne, hogy 3D-ben néztük meg, szóval nagyon ott volt. Nekem rengeteg üzenetet adott ezzel a mesével az univerzum...ismét, megkaptam a jeleket. A legjobban Elzára hasonlítok és egy picit Kristoffra is... ja és Kristoffról, azonnal az előtte látott David Kawena mostani art workje jutott eszembe (ahol a disney-s pasikat, bizony hiányos öltözékben rajzolgatja le, hiperrealista módra)....és nos, hát eléggé nem tudtam elvonatkoztatni, amikor volt az a jelenet, amikor a pajtában van.... aki nem hiszi el járjon utána, vagy inkább ne. :$ Hihihi... 

Előtte meg közösen gyűltünk a helyszínen, ahol már a kézműves foglalkozásnak is neki estünk finom gyümölcsös forralt bor és félig sült gesztenye finomságokkal ellátva. Én az ember alakú só-liszt gyurma figurámra egy Dér Jankót festettem, aztán a másik ember alakra egy Elzát és a csillagra, pedig egy cirádás hópelyhet. Csak, hogy ráhangolódjak a télre és a filmre. Persze ezeket, oda ajándékoztam a társaság egyik tagjának, mert nagyon-nagyon-nagyon szereti Dér Jankót. ^^ Plusz kaptunk festett fenyőfákat és még sikerült elosztozni a menő akrilfestékeken is. ^^ Így most a szobámban kettő darab mini fenyőfa is van, aminek örülök. Ha nem lesz itthon idén fa nem baj, mert nálam lesz. :3

Ezen túl meghúzódott a hátam, aminek kis millió oka lehet és nagyon fáj és elpusztulok... de, próbálom férfiasan tűrni a fájdalmat. Leplezni nem próbálkozom, mert tök felesleges... igyekszem méltósággal elviselni. Reméljük jobbulni fog, ha nem akkor megyek dokihoz...

*majd teszek fel képet is*

2013 Anime karácsony

Az idei év utolsó rendezvényén vettem részt... a The Legend of Korrából voltam ismét Tahno, a pro-víz-bender. ^^ Nem volt olyan hű de kurvajó féle con, de nagyon örültem, hogy kinn lehettem a barátaimmal találkozhattam, mindenkit kicsit megszeretgetthettem. Készültek troll fotók, rendes fotók, stúdiós képek, videók és a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy kaptam egy egyéni személyemre szabott titkos ajándékot! Egyszerűen zseniális és életemben nem kaptam még ilyen kreatív dolgot, senkitől sem. Bár én mindig félek, hogy mit kapok, mert lehet hogy rosszul fogok reagálni, itt is az elején kicsit pánikoltam, hogy ajaj, kezdődik. Eleinte nem is akartam kinyitni és tétováztam, hogy mi legyen.... de aztán erőt vettem magamon és kibontottam és elöntött az az érzés, amit nagyon régen éreztem gyerekkoromban. Örültem és meglepett voltam és asdfghéjkh nem tudom szavakba önteni. Szóval köszönöm a titkos mikulásomnak az ajándékot, jó helyre tettem és mindenkinek, akikkel összefutottunk! Jövőre folytatódik a kalandozás. :3

Itt egy kis random troll zenés videó rólunk: 

A világ és én

Üdv kedves mindenki!

Nem akartam ahhoz, azaz előzőbe már több mindent belesűríteni ezért úgy gondoltam, hogy egy Új bekezdésben kicsit hozzászólok az előzőekhez. Nincsen túl sok értelme annak, amit írtam. Csak úgy jött... az egész magával ragadt én, meg csak hagytam. Annyit tudok hozzátenni, hogy ilyen kis apró szösszenetek szoktak a fejemben lenni, néha több és néha kevesebb szinten. Nem tartom magamat betegnek, azonban tény ez nem egészen normális, de sebaj. A művészet vonzata, az hogy hülyék vagyunk? Vagy a művészet hülye és tesz minket magáévá és hülyék leszünk mi magunk is... nem tudom. Ami tény, a hülyeségre vevők vagyunk, mindig!

Ezentúl öhm, tényleg sok minden jár a fejemben, talán túl sok minden is, de én ilyen vagyok. Néha jó lenne, nem agyalni, hanem csak nyugodtan eltölteni, úgy egy napot, hogy fekszem csendben és néha elalszom és felébredek és közben nincsen a világ, aki folyton-folyvást csak megakar erőszakolni, hogy cselekedj, gondolkodj, dönts stb. Mennyivel jobb lenne időnként csak lebegni, mint Buddha. Nem vágyom a megvilágosodásra, félre értés ne essék. Csak jó lenne pihenni, de nem megy, a belső rugóink mindig kattognak. Nincsen stop gomb, nincsen megállás. Egy módja van csak a megállásnak, a légzés. Becsukom a szemem és lélegzek, minden figyelmemet oda irányítom, megszűnik a zaj, a gond, csak egy pillanat, de ezt addig nyújtom amíg akarom....

Továbbra is nem tudom miről beszélek, lehet nem kicsit megkattantam.... úristen nagyon veszélyes dolgokat beszélek... Elmentem pihenni Jóéjt.

November 17

Üdv Népek!

Megtörtént a "nagy dolog", már nem kell szorítani értem. c: Ma reggel felkeltem, elpakoltam a rengeteg kinn levő ruháimat, rendet teremtettem a szobámban, aztán újra káoszt. Mert úgy határoztam, hogy a mai napomat teljes egészében a jelmez készítésnek szenteltem. Kell a rendetlenség, hogy valami értékelhetőt készítsen az ember, a káoszban lehetőségek vannak, minden apróság adhat egy újabb kis ötletet, nekem szükségem van erre úgy tűnik. /Koujaku lesz készen a leghamarabb, valószínűleg 2014 tavaszi Conokra viszem ki őt./ És annyit varrtam ma kézileg, hogy izomlázam van és szerintem esélyes vagyok egy inhüvely-gyulladásra (nem tudom hogy írják helyesen...). Egy tanga papucsot alakítottam át japán stílusú bőr szandállá, szóval volt és még lesz is vele meló. Háromféle különböző bőrt használok: egy latexhez hasonlatosat, egy vékony és egy vastag bőrt, mind a három fekete színű.

Ezentúl a jelmez kb 55% már készen van...szóval hamarosan meg leszek vele. ^^ Próbálom leszarni a magányt, elég jól ment ma, de csak mert a munka elvette a figyelmemet. Egyébként eldöntöttem, hogy amit felállítottam prioritási sorrendet, azt leszarom és helyette éppen azt csinálom, amelyikhez kedvem van és nem számít, minek kellene a legfontosabbnak lennie. Feleslegesen nem kötöm meg magam, így is nem bírom a kereteket már, amikor meg kellene, akkor persze nincsen. Szóval meg kell oldani. 

Nem haladtam semmit a képregény 3 oldalával, áll a munka vele... a sajátomról már lassan kezdek lemondani, úgy érzem hogy a rajztudásom egy darab kaka és már csak a többi rajzos munkáját esik jól nézegetni, és a sajátom meg nem elégít ki bizonyos értelemben. Nem fejlődök benne...nem lényeg, majdcsak jön az ihlet vagy valami hasonló. Viszont érdekes módon ami, meg nem rajz az most sokkal jobban megy, életemben nem szabtam meg varrtam még ilyen szépen... szóval valami mégis van.

Egyébként, meg sajnos vagy sem de elkeseredett is vagyok valahol, mert még mindig zavar, hogy akikkel lógnék, nem is biztos, hogy szeretnekannyira vagy ilyesmi. Nem tudom... kezdem elveszíteni a hitem, sok ember van körülöttem, kevesen ismernek igazán és olyan minta mindenki elfogyna mellőlem. Marhaság, de semmi nem cáfolja ezt, plusz elkezdek beszélgetni valakivel és 10 perc után továbbra is megdöglik a beszélgetés. szóval nem is próbálkozom, belefáradtam. Ha meg én nem írok nem ír rám a kutya sem... ezért ott sem vagyok fenn inkább. Egyedül a kis privát skype megy és ott az a pár emberke van, de velünk mindig van egy héten többször is dumcsizás, bár nem szeretem a lelki dolgaimmal traktálni senkit sem, néha talán mégis előfordul.

Ja csak és úgy most mellesleg... még mindig szeretnék fotózni őszt, még akkor is ha lassan már leesik az első hó. Mert, szerintem olyan hideg már van hozzá... csak kitudja mikor.

Elfáradtam mára, elhúztam alukálni....
jobb is mert kb rinya posztot írtam.... de legalább írtam.

November 7.

Áhoj!

Asszem, lényegesen javult a rosszkedvem elfoszladozott. Csak kisütött a nap bennem, ma egész nap mosolyogtam meg jókat röhögtünk, mert nem voltam itthon. Átugrottam egyik kedves osztálytársam/barátosnémhoz, Ps-t telepítettem újra, tartalmas beszélgetéseket folytattunk, utána meg lett fodrászkodva a hajam és baszki, olyan, mintha új fejem lenne. Nagyon lúv dat. :3 Nem sok változtatás történt, (de teljesen másmilyen nekem) 2 év után az eltört hajvégektől elbúcsúztam utána meg kapott egy kis ritkítást itt-ott, végezetül ki lett vasalva. És ez a kis 1 óra alatt megtörtént magic is worked! Nagyon élvezem, hogy puha a hajam és kezelhető mennyiségű, jó az illata és könnyebb a fejem 20 dekával. Szóval, nem vagyok már Odüsszeusz hajótörött igénytelen-raszta, pulikutya. Egy darabig még tartani fog a hatása, igyekszem majd karban tartani. :D /Majd lesz kép... ha rászánom magam, unom, hogy mindig csak az én uncsi fejem egózik mindenhol. XD/

Találtam új zenéket, abszolúte hallgathatóak és ez is tök zsír, hogy van mit hallgatni és nem kell a régiekhez nyúlni. ^^ Valamint, számomra nagy dologra készülök... kis apróság, de végre legyőzöm a határaimat és elérem a csillagokat. Majd megmondom, ha úgy lesz. ;)
Most még neki esek egy kis artdump összeállításnak... :)

Ti kértétek, Kornél

Üdv Nép!
Most egy olyanról fogok írni nektek, amiről az utóbbi időben annyian kérdezősködtetek: vagyis arról...
   

Hogyan készítsünk magunkról próbababát? 

(Így készült Kornél tutorial) 

Kezdem is a legelején, én gyerek koromban mindig is ábrándoztam, hogy nekem kell egy ilyen varrós kellék, szimplán csak azért mert tetszik. Aztán az évek során, ahogyan elkezdtem varrni, rájöttem mi az értéke és az előnye egy ilyen kis bábunak. Később a cosplay is közbeszólt és már úgy éreztem muszáj tennem valamit, az ügy érdekében. Így a lassan másfél éves, cosplayes tapasztalattal és a barátaim rengeteg tanácsaival belevágtam egy olyan kezdeményezésbe, amiben csak reménykedni tudtam, hogy sikerülhet. Külön köszönet illeti B.R.N.-t és a hugomat, ha ők nincsenek, akkor Kornél sem volna. ^^

Nos mindenképpen valami okos megoldást szerettem volna, hogy praktikus legyen, ha már csinálunk valamit, akkor én törekszem arra, hogy ne csak egyszer használható legyen! Fontos, hogy ne egy síkban gondolkozzunk, merjünk elemelkedni a földről és több dimenzióban gondolkozni... kicsit problémás időnként, de megéri. Következzen lépésről lépésre a készítés. (A sok bevezetés után biztosan várjátok már)

Hozzávalók: 

(a méretednek megfelelő) poló, fényes felületű cellux vagy ducktape, 2 festő ragasztószalag, 2 flakon aeroszolos purhab, vastag karton papír, A3 papír/ karton henger, fólia, sniccer, olló, 3-4 tubus ragasztó, legalább 3 méter (anyag) filc. /Én ezekkel a dolgokkal készítettem el, ami nem volt otthon megtalálható, azt az OBI-ban szereztem be. Ja igen kékkel, fogom oda tenni a kis kommentjeimet a szövegbe, időnként!/

Kezdem ott, hogy előre felhívnám a figyelmeteket, az előkészületekhez alaphangon is minimum KETTŐ ember kell, EGYEDÜL semmiképpen se kezdjetek hozzá, mert NEM FOG MENNI! Szóval testvér, kiskutya, barát, haver, cimbi, öribari, szülő bárkitől kérjetek segítséget. Valamint, figyeljetek a tartásotokra, húzzátok ki magatokat és kérjétek meg a segítőt, hogy mindig korrigáljanak titeket. Közel 30 perc után nem tudunk szoborként állni! (Én is elfáradtam és bizony nekem kicsit kontraposztos lett a baba...) :3 

Első lépés:

Felveszitek csak a polót, azaz nincsen alatta semmilyen más réteg. /Gondolom lányoknál, azért lehet nem árt a pánt nélküli melltartó....mindegy, a kérdésekkel majd a kommentbe tudtok bombázni./ Azért nem érdemes alá öltözni, mert így is meleged lesz benne, plusz a végén le kell vágni rólad a "páncélt". Tehát rajtad van a poló, akkor jön a kis segítőd a fényes felületű celluxxal és elkezd a csípődtől körbe tekerni a ragasztószalaggal egészen a poló kivágásáig. Fontos! Ügyelni kell arra, hogy a váll öv területe szépen kicsit lazábba legyen átragasztva. /Nekem sajnos a bal oldalam, ellett szorítva és bizony közel 30 perc zsibbadás nem kellemes érzés./ Szóval, ha rajtatok van már a cucc nyugodtan mozogjatok benne, amíg lehet, mert a többi réteg után már sokkal merevebb lesz. Ha elfogyott a sima cellux, (ami egyébként cosplayes szempontból semmire sem jó) jöhet a festőszalag.

*Celluxos poló /nem kicsit feszül/*  

Második lépés:

A festő szalagra én egy speciális cuccként tekintek... az is! :D Nos én úgy kértem a hugomat, hogy először úgy tegye fel az első réteget, mintha börtönrács lenne, egy ragasztó csík hosszában (vertikálisan) utána egy kihagyás és utána a következő, és ez így megy, amíg körbe nem éri a testet. A második réteg ugyan ebben a szellemben történik csak vízszintesen (horizontálisan) egy ragasztás, egy üres... amíg körbe nem ért. Utána meglepő módon ugyan ez a technika jön, megint függőlegesen, csakhogy! most az üres kockát helyét kell lefedni a ragasztóval. Majd az utolsó körben vízszintesen is oda ragasztunk körbe, ahol a még nem takart a ragasztó. Lehet ez kicsit furának tűnik és bonyolult, de ez nekem azért volt fontos, mert így keresztkötéseket hozunk létre, ami által sokkal masszívabb lesz a baba felépítése és így biztos megtartja majd az alakját. Ha kész vagyunk ezzel a fázissal, akkor következik az a rész, amikor megint körbe kell tekerni magadat, figyelni kell, hogy a mell feletti részek is rendesen legyenek fedve! Próbáljunk ugyanolyan vastagságra törekedni mindenhol. /Ebben az állapotban, már nem tudtok igazán mély levegőt venni, és megsültök a rétegek alatt, és igazából mozogni sem tudtok, jó esetben./

Harmadik lépés:

Keljünk ki a bábunkból! Most jön az igazság egyik pillanata, amikor szükségünk van a segítségre, de úgy igazán. Minden bajunk van fáj a lábunk a sok állástól, szédülünk a segédünktől, mert annyiszor körbe járt minket a ragasztás miatt. És most a segítő ragadjon ollót és vágja fel a munkáját! Figyelem, mi, akik benne vagyunk a bábban lehetőségekhez képest próbáljunk meg oldalazni a testünkkel... a segítő keresse meg a bőr és poló határ felületét és kezdjen el vágni. Az irány a következő felülről lefelé csak a test egyik oldalán. Először a nyak-váll rész kell szétvágni, utána a hónaljtól indulva a csípőig, de ha úgy jobban tetszik, akkor a hátnál is lehet, csak szerintem csak sokkal macerásabb. /Itt nagyon fontos az, hogy beszéljetek közben, éppen ki mit hol stb, mert nem lenne jó ha belevágnátok a másikba./ Ha túl vagytok az operáción jön az átváltozás érzése, mivel annyira nem merev a cucc kicsit lehet feszíteni, így kitudtok bújni belőle, úgy, hogy a másik oldal sértetlen marad. ^^ És voliá! Meg is van az alap, azaz büszt formátok. ^^

Negyedik lépés:

Ha jól sikerült az eddigieket megcsinálni, akkor a test formátok megáll, a saját alapján és nem dől el. Most az a munkafázis van, amikor ki javítjuk a "károkat". A festő szalag segítségével fixáljuk az éleket és összeférceljük a vágást, aminek a segítségével le tudtuk venni az alapot. Kívül-belül hozzáférünk így bőven tudjuk ragasztgatni. Addig kell javítgatni, amíg nem akar szétnyílni, ha már eltűnnek ezek a jelek készen áll a baba a következők lépésekre. :3 Azért fontos mindent bevonni a festő szalaggal rendesen, mert a következő lépés a papírmassézás lesz és bizony, ahol nem papír alapú a fedés, oda nem fog feltapadni a ragasztós papír. 

Ötödik lépés:

A papír massézás nálam kicsit másképpen zajlik, mint általánosságban. Én nem szeretek szöszmötölni vele és pépes cuccokkal dolgozni...nem is lesz olyan csuda szép a végeredmény, de ugyan olyan tartós lesz és meglehet természetesen dolgozni, szóval még szép is lehet. Én olyan újságokat használok, aminek a felülete nem fényes. Ezeket kb 4-5 cm-es vastagságú csíkokra vágom, fogom a ragasztót végig nyomok rá egy adag ragasztó csíkot és egy vastag karton darabbal végig egyengetem a papíron, egyetlen mozdulattal. A papír vég pontjainál érdemes több figyelmet szentelni nekik, hogy tuti oda is ragadjon, ahova kellene. Majd elkezdjük felpakolgatni a darabokat. Én 2 és fél réteget csináltam meg belőle: egy függőleges, egy vízszintes és egy fixáló réteget a nyak és váll részeknek. Majd hagyjuk megszáradni, semmiképpen se akarjuk felgyorsítani a folyamatokat, így is úgy is kiszárad. 

Hatodik lépés:

Ameddig száradnak a rétegek, addig van időnk. Készítsük el a belső szerkezetet is! Ez egy választható része a munkafolyamatnak, ugyanis nem muszáj megcsinálni, ha nem szeretnénk. Azonban én szükségesnek érzetem, mivel később szeretném felerősíteni egy állványzatra Kornélt. A belső szerkezetet én a következő módon készítettem el. Egy nagy méretű vastag karton papírra tettem a papírmasséval bevont alapot, majd annak az alját körbe rajzoltam. Összecsavartam egy A3 méretű műszaki rajz papírt karton hengerré és szemmérték szerint megkerestem a test (statikai) közepét, majd jelöltem hova kell kerüljön. A tetejéhez, egy kör+ovális+tojás firka alakzatból rajtoltam meg a nyakat+ korrekciónak a festőragasztó papír guriga részét is hasznosítottam. Majd ennek is megjelöltem a közepét, mert bizony a labilis építményem tetejére tettem. Majd jött egy sorművelet ismét, kilyukasztottam a jelöléseket és ragasztóval odafixáltam az elemeket. Az alsó kartont a hengerhez, majd a felső nyak imitációs kartont is a hengerhez. Majd ezt az egészet hozzá építettem a meglévő testhez és kritikus részek kaptak rözgítésképpen egy festő ragasztós + papírmassé réteget. (Biztosra akartam, menni, hogy ne folyjon majd ki később a purhab.)

*itt még félkészen látható az alap, a henger és a nyak állapota*

Hetedik lépés:

A minden dolog megszáradása után, jött a purhabozás! Dudus blogjában, amit oldalt az olvasott blogok közé kilinkeltem, tökéletes leírást ad erről a technikáról, szóval bővebb információkért nyugodt szívvel keressétek fel, csak ajánlani tudom. Én is az ő leírására támaszkodtam! Szóval a purhabozandó felületeket növény permetezővel átnedvesítjük, de ne tocsogjon a vízben, legyen nedves. Mivel a purhab felhősödéséhez, a kémiai reakciójának kulcsa a víz, ettől puffad fel. Fejjel lefele fordítva a flakont, kezdjük érzéssel fújni a habot és közben nyugodtan álljunk meg rétegenként és permetezzünk újra. Nem kell sietni vele, bő van van időnk elszöszmötölni vele. Ha nem juttatunk a rétegek közé vizet, ott a reakció nem fog tökéletesen végbe menni és nem fújódik fel a hab. Zárt helységben nem ajánlom, nyissatok ablakot legyen huzat stb, mert gázfejlődéses folyamat. ^^ Öhm, fontos még! Ugye belülre tettük a hengert, ezt mindenképpen tömítsétek, azaz, tegyétek rá a babát bármire például seprűnyél, mert a purhab belülről a szép hengerünket összefogja nyomni. 1, mert a nedves papír tönkre megy, 2. mert felfúvódik a cucc és szétnyomja arról, az oldalról, ahonnan éri. /Ami nem feltétlenül baj, de nem biztos, hogy mindig szerencséje lesz az embernek. Mert nekem összenyomta a gurigát, de utólag feltudtam húzni egy seprű nyélre és tudtam korrigálni a hibát./ Tehát szépen lassan fújkáljuk és dagad benne a cucc, semmiféleképpen ne nyúljunk hozzá, mert utána 1-2 nem vakarod le magadról, de még a ruhádról sem nagyon. A vállak lukjait érdemes befedni a celofánnal, mert különben kifolyhat a félkész purhab. A nyaknál picit macerás, de mókás is, a képen jól lehet látni, mennyire katasztrófa jellege van. Szellőzéstől, anyagtól függően, úgy 4-7 óra alatt tökéletesen megszilárdul, és vágható állapotba kerül az immáron test.

Nyolcadik lépés:

Ha teljesen megszáradt az alakunk, akkor neki eshetünk késsel, sniccerrel, amivel csak jól tudunk bánni. Vágjuk formára a bábut, alakítsuk ki a nyakát, a vállait tetszésünk szerint. Hagyhatjuk gömbölyűre, de akár kimélyíthetjük is, mint ahogyan én. Majd ha elkészültünk a vágással, akkor mindenképpen fixáljuk a fedetlen purhabos részeket, mert már említettem, hogy a purhabra simán nem fognak ragadni, a ragasztózott papírmassé szeleteink. Szóval a festőragasztó segítségével fedjük le-be azokat a részeket, ahol csak a tiszta purhab van. Itt már mindenki szíve joga szerint eldöntheti, hogy szeretne-e még egy réteg papírmassét, de én már nem éreztem szükségét.

Kilencedik lépés:
Vonjuk be anyaggal a bábut. Itt mindenkinek a kézügyességére és fantáziájára bízom, mit szeretne belőle kihozni. Én nekem volt egy sötét kék filc anyagom és nagy gondossággal azt ragasztottam fel, kettő nagyobb darabban és több kisebből. Én nem az anyagot, hanem a bábu felületét ragasztottam, ugyanis a papír lassabban szívja fel a ragasztót, mint a szövet. Felhordtam az anyagot, utána elegyengettem karton darabok segítségével, ráborítottam az anyagot és kezemben a vasalóval felvasaltam rá az anyagot, majd hagytam száradni. Ezeket a lépéseket addig ismételgettem, amíg teljesen be nem fedtem Kornélt. Én valahogy, ilyennek álmodtam meg őt...

Majd végül teljesen elkészült és teljes pompában készen állt a szobámban. A kellemetlen ragasztó szagokat egy kis dezodorral frissítettem, ugyanis a ragasztónak még száradni kell bőven 1-2 napot, hogy teljesen megkössön mindenhol és ilyen kor a szagokat-illatokat is jól képes konzerválni. Tehát az elkészült illatos és feketének tűnő nem tudom hányas méretű próbababa lett íme, ő felsége Kornél herceg!

Bármi kérdésetek van vele vagy a készítéssel kapcsolatban, ami nem eléggé világos. Írjátok meg kommentben, mélben vagy ahol jól esik. Szívesen megosztom a véleményeimet és egyéb tapasztalataimat ezzel vagy akár már dolgokkal kapcsolatban. Boldogság, öröm, béke.

Köszöntem a figyelmet. ^^ <3 Lűv belétek!

Orchidea festés

A kép lelő helye: Taksonyban van. Megközelítőleg 24 óra munkája van benne, ebben az egy tő orchideában. Az első fotóm, a papír A4-es alakú, így nagyjából lehet látni, hogy egy virág fej nagyobb, mint egy tenyér. Izgalmas kihívás volt festeni, nem kicsit beleszerettem, ebbe a festményembe külön köszönet a tulajdonosának, aki rendkívül lelkesen segített bele itt ott. Szóval jó móka volt, egész este fenn maradtunk, hogy befejezzük. ( 3 telefon fotóiból össze válogatva. :3)

 

Október 11.

Heyho, virtuális érzőlények! :3

11 nap telt el, amióta legutóbb írtam és nagyon olyan érzésem van, mintha egy hónapja nem írtam volna semmit sem. Rettenetesen rossz érzés, hogy nem osztom be rendesen az időmet, de hát ez van... abból gazdálkodom, amiből tudok. Éppen most az alvási időmből veszek el egy keveset, hogy hódolhassak ennek a hóbortomnak egy kicsit. ^^ 

Volt egyszer egy Őszi MondoCon és én is itt voltam! 2 héttel a Cosplayer Expo után... ömáézing volt! ^^ Kedves mondós mangarajzolós kis csapat jó voltából kaptam a V.I.P belépő jegyemet és így jutottam be a Con területre, ami megint az Expo-n volt kinn, ami a pillangó utcától van egy kőhajításnyira. Na jó legyen inkább húsz kőhajításnyi. :P Will Turnerben mentem ki, mert Vasárnapra voltunk megegyezve Jack Sparrow kapitánnyal és nagyon csecsék voltunk együtt, épp mint két kalóz... khm akarom mondani, két csiszolatlan gyöngy, abból is a fekete féléből. ( Aki érti a poént, annak pacsi....) Volt minden, nekem hercegi con ebéd (egy kedvenc maki tállal), kis tánci-tánci, sok mókázás és sok pózolás a kattogó fotómasinák előtt. Szóval meg volt az őszi gyereknapom, egymás után 2x is. Nem is tudom mást mondani, nagyon király volt ismét ott lenni és még több emberrel találkozni és barátkozni. :3 Ezen túl többen elkezdtek felbátorítani, hogy csináljam még a cosplayezést, mert idézem "baromi tehetséges" vagyok benne. Hízelgő és jól esik, hogy elismerik a munkámat és tutira fogom folytatni, örömömet lelem benne. Meg, ha tetszik nektek, akkor miért ne, egy okkal több, hogy folytassam tovább, hiszen van még mit tanuljak és fejlődjek. ^^ Még záró gondolatként szeretném hozzá fűzni, 3-4 nap múlva lesz éppen 1 éve, hogy belecsöppentem ebbe a világba. És ezen rövid idő alatt, annyi mindenben fejlődtem, hogy leírni sem tudom. :3 /Amin most dolgozom: Iwatobi Free: Haru úszódressze, a jövőben meg tervbe van véve Prince of Persia: Dastan hercege... és fogok versenyezni is és perf.eket is szeretnék majd./

*Lő Expo parti videó, én voltam a kameraman*

Iskola ügyekről, hm válságban vagyok. Elbaltáztam az ügyemet, mert nem tudtam magammal kibékülni, hogy magamra erőltetek valamit, amit úgy érzek, nem tudok teljesíteni ennyi elvárás alatt. Vagy lehet nem is akarom, szóval aznap amikor le kellett volna adni, leültem gondolkozni és arra hallgattam, amit a belsőm súgott nekem: Ezt akarod? Nem! És megkaptam a válaszomat, jó kérdést tettem fel, lett belül visszhangja és választ is kaptam rá. Így nem mostanság fogom megírni. Témám elvileg van, de lehet hogy tovább variálok... miért állapodnék meg, ha előttem a bármi...! Szóval még egy félévet ráhúzok a sulira és még egy dologra választ kaptam, csak a tudatos énem akar bizonyítani a világnak, hogy menjek mesterre. Semmi szükségem rá, a szárnyakat megkaptam, hogy repülhessek, miért várjak? Mire várjak még, előttem a bármi, előre kell haladjak és nem hátra! Nem rák vagyok... hanem Lazac, ami az árral szembeúszik, Koi hal, ami 100 évente egyszer ugrik ki a tóból és sárkánnyá változik. :) Szóval nem akarom én ezt, 3 év és egy fél éppen elég arra, amit itt tanulnom kell. Utána kezdődik a következő nagy utazás, még nem tudom hova és ettől olyan izgalmas és bizonytalanságot okozó. 

Próbálom másképpen látni a világot lelki téren, próbálom megragadni azt az oldalát, ami a legtermészetesebb. Rengeteg türelmet gyakorlok és nagyon fárasztó, ja ééés rendkívül próbára teszi az embert. A türelem, olyan mint a nedves nádszál, csak finoman lassan és óvatosan lehet hajlítani, ha erősen akarod hajlítani, akkor azonnal kettétörik. "A türelem játéka, a türelem." Kicsit nehéz lehet elsőre megérteni, de így van.... :D 

A képregényről, lassan haladok vele, de megint van egy kis akadás, nem tudok bizonyos pontokon túllépni, ezért most más rajzokkal foglalkozom kicsit, hogy ne unjam el. Nagyon fontos, hogy fenn tartsuk az érdeklődésünket affelé, amin dolgozunk. Ha elröppen a motiváció, magával ragadja a kedvet is és onnantól elkezdődik a csúszás lefelé a lejtőn... nem ajánlom senkinek sem. Inkább tegyétek félre későbbre, nem éri meg semmilyen értelemben rajta ülni hosszabb ideig. Én ma döbbentem rá, mennyire jó dolog, régi dolgokat elővenni (pl. most ami aktuális egy mexikói srác a deviről rám írt, hogy nem lenne e kedvem elküldeni neki a 3D-s modellezett dolgaimból, mert ő tudná hasznosítani. Régen nem küldtem volna, mert én énén munkám és nehogy már.... de most meg simán írtam neki spanyolul (segítséggel persze) és elpostáztam emailben. Hátha, tényleg tudja használni és jóérzés volt, hogy a világ másik pontjáról pont ez kellett neki és nekem megvolt, mert régen lemodelleztem. ^^ ). Szóval most megint kedvem van Mayában dolgozni, kedv csinálónak készítettem egy Playblast videót, ami egy totálisan nyers videó anyag, közvetlenül a programból. Ilyen work in progresshez hasonlatos dolog. Ki is fogom tenni ide... 

Ezentúl meg tegnap azaz, 10.én belekezdtem varrni magamnak a rázókendőmet. Eddig közel 50 db fémpénz varrtam fel és még legalább kétszer annyi vár még rám, hogy csingliling-jen, amikor majd rázom. Fekete alapon lett egy arany szegély és a fém színű kis 1 forintos nagyságú pénzek. Egyébként, van itthon egy rakás 1 és 2 forintosom, nem lenne rossz átfúrni őket és azt is ilyen célra felhasználni! :3 Bár technikai eszközeim is lennének hozzá... tuti nem lustulnék! :) A többi díszítésen még nagyon gondolkozok, valami letisztultat szeretnék, ami azt az elvet követi, hogy a kevesebb néha több! :3

Pár sor

Szia mindenki!

Úristen elszáll lassacskán ez a Szeptember is! :) Rengeteg minden van, amiről most egy bejegyzés alatt szeretnék beszámolni, mert az elkövetkezendő időszakban a blogom nagyon létminimum alatt fog működni. Sajnos. Kezdeném ott, hogy a főiskolán harmad éves vagyok, ami azt jelenti, hogy rengeteg a tenni valóm. Végzős diák lettem, ráadásként a Hallgatói Képviselet egyik tagja is, szóval nem unatkozom egy percet sem, mert mindig van valami, sőt néha még sok is és nem csak képletesen szólva. El kell kezdjem megírni a diploma munkámat és ezt Márciusban teljes formában le is kell, hogy adjam... izgalmas kihívás, de érzem, hogy előre is nagyon sokat fogok miatta szüttyögni. Plusz még Augusztus végéig mellé kell varázsoljak egy angol nyelvvizsgát is és lövésem sincs, azt is hogyan fogom megcsinálni? Passz... majd valahogy. Muszáj.

Volt egyszer egy őszi con:
Cosplayer Expo néven futott, ott voltam a Karibos jelmezemmel és megnyertem a harmadik helyezést egyéni Craftmanshipben, szóval hihetetlen dolgok vannak most velem. Megérte vele annyit dolgozni, plusz a rendezvényen összeismerkedtem rengeteg új arccal, akik nagyon kedvesek és közvetlenek is. Csupa jó dolgokat mondtak, így kicsit emelkedett hangulatban fogok, majd a következő terveknek is a jövőben.  ^^ Itt egy kép rólam amit, még tegnap hajnalban Ps-eltem össze. Bővebben nem tudok róla mit írni. :D

Aztán a képregény, amit felkérésre rajzolok: megszületett belőle az első oldal! ^^ Arról képet azon az oldalon láthattok majd, ahol ez a kép található lesz hamarosan. A többi oldalt, hogy mikor fogom rajzolni, jó kérdés a diploma munka mellett kicsit lesz bőven dolgom és nem tudom a többit, azt hogyan fogom mellette menedzselni...  Szóval ide egy link jön majd, vagy nem lehet addigra majd lesz egy bejegyzés a linkkel. ^^ Nem tudom.

Rólam még dióhéjban annyit, hogy napi 5-6 órákat tudok csak aludni, mert azt sem tudom, hogy mit csináljak, mert annyi mindennel kell foglalkozzak. Picit megviselt lett a fejem és óhatatlanul még fogytam is (nincsen étvágyam, nem tudok akármit megenni... és inkább nem eszek), remélem azért még nem halok ki. Túl sok mindent szeretnék csinálni. :D Most pedig ennyi fért bele... nem tudom mikor lesz következő bejegyzés és azt sem tudom, hogy miről.  (De ha van ötletetek vagy kérdés, hogy ti kevesek, akik olvastok időnként miről írjak, dobjatok egy mailt és a jövőben lesz róla poszt. ^^)

Szeptember 7

Tegnap egy reklám film forgatáson voltam, ma hajnalban értem haza az első vonattal. A nyugatiból indult a vonat 5:18 perckor, talán a 8-as vágány elejéről, erre azért emlékszem ennyire részletesen, mert rettenet nagyon kellett már pisilnem, de az aluljáróban csak 5:30 kor nyitottak volna ki. Szerencsére a vonat mindig a helyén van, így nem haltam szörnyet. :P No, igen tehát forgatás: dög fáradt vagyok, még mindig miatta... 

A forgatás utolsó óráiban, amikor volt szerencsém hátul maradni, lőttem egy 'talán' értelmesnek nevezhető képet. Igen, aki arra tippelt, hogy ez a Keleti Pályaudvar, akkor nyert, tényleg az. Ott volt a 3. napi forgatás a 40-50-es éves divatjába voltunk felöltöztetve, a pályaudvar egy utca lett, korhű vonatok voltak és a reklám kabalája egy fóka! Tök jó buli volt, bár nem mondom, eléggé fárasztó de én próbálom ezeket úgy meg élni, hogy ez munka, de persze jutalom is. Imádom azt, hogy láthatom, hogyan készül egy film, klipp stb. :D:P Magamról nem teszek fel mert botrányos. Olyan, mintha a saját nagyapám volnék, (nemtetszik, így utólag).

Augusztus lassan vége

Ma hajnalban hazaértem, véget ért a nyaralás part 2 része. Kellemes volt aztán elromlott az idő a végére és haza igyekeztem, mázlimra az utolsó járatokkal értem haza épségben. Az este nem tudtam rendesen alukálni, annak ellenére, hogy nagyon fáradt voltam. Most itt ülök nyűgösen a gépe előtt és csak kattogtatom a billentyűket és próbálkozom valami, bejegyzés szerűséget írni, arról hogy még nem ettek meg az ágyam alatt élő génkezelt óriás pókok. ^^  A laptopom 'tacsped' alatti bal gombja tönkre ment, nem tudom rendesen használni, és zavar... de egeret használok egyébként, szóval nem értem, lehet hogy csak a látvány. 

Szeptember második hetétől kezdődik a sulim, előre is nem akarom, mert majd kell a papírokkal szaladgáljak állandóan minden fele és ect. nem is akarok még gondolni rá, amíg nem szükséges. Viszont, ahogyan nézegettem, tök jó lesz nekem reggeltől estig benn leszek 2 napon keresztül, de 5 szabad napom lesz. hihih

Megtaláltak valahol a világhálón és lehet, hogy egy online futó (nem tudom hogy sorozat vagy csak oneshot) képregény rajzolója leszek... o w O Annyira durva, elkezdtem foglalkozni vele, a saját kis írásomból készítgetem a saját kis hááát, nevezzük csak próbálkozásnak, hogy belerázódjak. ÉS erre ez történt... nekem ez személy szerint UNBELIEVABLE. Lehet, hogy az univerzum még is szeret a maga módján, no mindegy. Egyenlőre ennyit tudok mondani... rég blogoltam, plusz nem igen van értelmes témám sem. Random híg f*s volt ez a bejegyzés is. :(

Mindenféle vegyes halmazok

Üdv Emberek!

Először is teljesen lényegtelen információ de tiszta kosz a talpam, ezt értsd úgy, hogy olyan fekete, mint aki három napon keresztül egyfolytában ment. Eltudjátok képzelni? :D Mindegy. Telik a nyár, hamarosan vége, deee még nincsen vége, én hamarosan, azaz 08.19. estéjén egy baráti kis bulira vagyok meghívva. Alig várom, hogy ott legyek és végre dumcsizzak-bulizzak, azokkal a pár jó fej mindenkikkel akikkel ott lehetek. :) 

Egyébként meg most rendbe jöttem, sok szépet írtak nekem sok bátorítást. Jól esett, köszönöm szépen őket, de tény vannak ilyen időszakok az életemben és bizony ezt nekem kell legyűrjem. Sok oldalam egyik rossz tulajdonsága az ellentmondás, rengetegszer megteszem és nem azért, mert nem akarom a jót megfogadni, sokkal inkább a lélek bennem tombol, hogy azért sem. Tudom, ezen kellene változtatni, (persze soha sem fogok) ez volt a túlélésem egyik alap pillére, továbbra is marad. A legújabb fejlemények unokatestvérem budapesti lesz, itt fog tanulni, ami nagyon szuper lesz neki. By the way én fogok neki mutatni egy pár egérutat, biztosan boldogulni fog utána. :D (Ja és ez itt a reklám helye, mindenki aki nem pesti tessék próbálkozni és tovább tanulni, amíg teheti, ha már a munkavállalás bizonytalan...)

Megint kezdek összebarátkozni a hajammal... mert a sok jelentkező aki vágná nekem, nem nagyon vannak elérhető állapotokban így nem is zaklatom őket. Maximum, ha annyira már nem bírom, akkor félre teszek kettő rugót és go egy fodrászszalonba, bár ez lesz a legutolsó stádium. Kényes vagyok, nem mindegy kivágja le a hajamat, am meg leszarom. :D Ma megjavítottam, a ruhásszekrényem zárját, kicsit összerendezgettem a dolgaimat. :3 Visszatért belém az élet, bár még messze vagyok a pörgéstől, de haladok. ^^

Tegnap a főiskolán voltam a pótfelvételin segítő emberke, és szuper volt! Nagyon tetszett a tanárosdi, figyeltem őket, javítottam 42 kitöltött teszt lapot. Utána volt fincsi pizza zabálás, jó lennék tanárnak, élvezném azt hiszem, talán nem lenne egy rossz ötlet. El kell gondolkozzak... a jövőre való tekintettel. Nem tudom mi akarok lenni, annak ellenére, hogy annyi minden lehetnék és vagyok. 

Állandóan figyelem a munka és állás hirdetéseket és arra a következtetésre jutottam, hogy szarul jártam. Mivel a leggyakrabban keresett munkák a következőek: 

- Menedzser, asszisztens, titkár, adminisztrátor

- Könyvelő, pénzügyi, bankos

- Telemarketing

- Számítástechnikai mérnők és programozó, szoftverfejlesztő

- Szórakoztató iparba: pultos, pincér, séf, takarító

- Hostess és egyéb kirakat munka

Minden egyéb más ami engem érdekelne, ezen a körön kívül esik. Így nagy százalékban olyan 80-85%-ra tippelek éhen fogok pusztulni. Nem vagyok bögyös szőke bombázó, csini-miniszoknyában, nem klaffogok tűsarkúban és nem nyújtok extra szolgáltatásokat sem a feletteseknek, így arra a következtetésre jutottam, hogy nem fogom sokra vinni. Azonban, biztos vagyok benne hogy egyébként meg annyira viszem, amennyire én akarom! Bizonytalanság folytatódik tovább egy biztos főiskola mellett.  Maximum még ez után az év után maradok mesterképzésre még 2 évet, de annyira nem vágyom erre, de most mit csináljak. Addig is fix helyen lenne. Nem tudom, majd alakul. :3

Egyenlőre ennyi jutott az eszembe, ja és az utóbbi időben már nem tartok önvizsgálatot, ezt értsd úgy, hogy nem fotózom magamat unalmamban. XD Leszoktam róla. Angolt kellene tanuljak intenzíven, kellene oldalakat olvasni meg tanulni új szavakat meg ilyenek, a diplomához kell egy nyelvvizsga és én egyedül angolul tudok, meg talán olaszul és/vagy franciául sem ártana megtanulni. De félek, mert a japánnal is befürödtem, alap dolgokat tudok, de akkor is... f*szom. Olyan butának érzem magam még mindig szituációkban, mert az egy dolog, hogy hülye vagyok de az mást jelent, mindegy. Most az önsajnálat off, elég volt. :D

Az írótársam Shade, befejezte a regényünk első kötetét. Közel húsz oldalt meghaladó terjedelmű és már készülődik az új kötet. Én, úgy érzem keveset dolgoztam bele, de nekem ott a képregényesítés gondja, amiben nem kicsit vagyok kezdő és eddig, azóta amióta elkezdtük: 2 írt oldalból sikerül egy borítót + 3 oldalt rajzolnom + a firkák. (De ezen kívül úgy érzem, hogy soha nem fog menni, persze néha vannak pillanataim amikor megy.) Ha ügyes vagyok és tartom ezt az arányt akkor, 20-25 oldalra lesz majd, olyan 60-75 rajzolt oldal jó esetben. Ha belegondolok hogy... NEM. :D Nem tűnik nagy számnak, és igazából nem is érdekel, mert a mienk. Majd ha író állásban leszek, talán többet is elvárhatnak, de am meg leszarom. :D És különben is ha jó a sztori, nem számít mennyire rövid vagy hosszú, mert ami jó vagy tetszik úgy is tovább olvassa az ember. :D Remélem megszáll majd a szentlélek és tudok a jövőben profibban és professzionálisabban dolgozni. :D

Nem tudom, mikor írok megint. Pás

Barkácsoltam

Világító asztal csapó három

Tegnap késő este neki kezdtem barkácsolni, mert szerettem volna megcsinálni még jobban a világító asztalomat, hát nem asztal lett inkább csak egy üveges lap. DE ez a legfontosabb eleme az asztalnak! Rengeteget szenvedtem vele, de most már kezdek rájönni a trükkre, amitől lesz igazán jó egy ilyen munkafelület. Egy csomó szerszám hiányában primitív eszközökkel kellett neki lássak az operációnak: egy olló, egy sniccer, egy csavarhúzó, egy alkoholos filctoll és egy vonalzó kíséretében. Ilyenkor úgy bánom, hogy nincsenek professzionális és univerzális technikai eszközeim :(, sokkal értékelhetőbb minőségben tudnám megcsinálni, amit megálmodok magamnak. De mindegy is, így is úgy is megoldottam... csak kicsit több időt és energiát vett igénybe, plusz az idegszálaimat is próbára tette.

A szétvágott parketta lapjainkból válogattam össze darabokat és arra fektettem rá az üveglapot, majd méricskélések és illesztgetések után jött a neheze szétvágni méretre a darabokat. Nem volt kéz kímélő, amivel csak tudtam vágtam és aprítottam... beledöglöttem mire végeztem. Ja és amennyire csak tudtam halkan kellett csináljam, mert mindenki aludt. Bocs, de ha ihletem van nem hagyom elszállni, nem hagytam magam csak dolgoztam és dolgoztam. Az egyik vékonyabb rajz táblámat is beáldoztam a cél érdekében, kivágtam belőle egy csinos kis darabot, körbe építettem a méretre szabott padló lapokkal és csavarral ráerősítettem őket. Majd helyére került az üveg is. Annyira féltem, hogy többször is eltöröm, nagyon paráztam hogy szét fog pattanni a sok feszültség miatt, de szerencsére tévedtem, annyira nem feszül a keretben.  És amikor végre az egész egyben volt köbő 2 óra lehetett, addigra már tök hulla fáradt voltam. Most is mondjuk de nem baj, azóta már teszt rajz is készült rajta és szuper a mérete, a lapossága és a dőlés szöge is. Sikerült, amit szerettem volna megnyugodtam és elégedett vagyok valamennyire.

Zúzok aludni... nagyon fáradt vagyok.

*később lesz majd fotó itt*

Ez + az

Idén is megvolt a lakás át rendezés és bátran kijelenthetem, egyre jobb lesz a kis családi kuckónk. Nem utolsósorban én is egyre jobban élvezem, a pakolás része még egy kicsit macerás, de azt is csak egyszer kell megcsinálni és utána mindenki boldog. Mi azért, mert minden a helyére került, a minden meg azért, mert végre a helyén lehet és foglalkoztunk velük kicsit. Az idei véletlenszerű projektben a konyháé volt a főszerep, érintve a folyosót és a nagyszobát, én voltam a szárny segéd anyumnak. Én navigáltam és terveztem hogyan lenne elrendezésben a legszebb és praktikusabb. A számokkal mindig bajban vagyok, viszont az élet kompenzált azzal, hogy jó a szemem és a szemmértékem így, amit nem méricskélek ki, azt meg ránézésre mondom. Persze ha elbizonytalanodom, akkor jön a mérőszalag és utána számolok, de 3-4 cmnél többet nem szoktam tévedni szerencsére, mutatja eddig a gyakorlat.

Végre ma a cuccokat is elpakolgattuk és csodáltuk mennyire is kényelmes így, mennyit lehet csalni a hellyel, ha az ember ügyesen rendezgeti a teret maga körül. Azon agyalok egy ideje, hogy a lakberendező és díszlet- és látványtervező szakot sem kell megcsináljam soha iskolákban, zsigerből jön, nagyképűen kijelenthetem, hogy ehhez is értek. :D Éppen ezért most egoista módra egy felsorolást írtam 9 elemmel, hogy mi az amihez szerintem értek és szeretem:

Divat, Varrás, Szabás                 Fodrászat           Festés, rajzolás               Barkácsolás         Főzés
                            Lakberendezés               Zenélés                           Fotózás                       Írás           

Egyébként ma egészen emberi volt a nyári idő, a többi is lehetne ilyen kis napsütéses, esős, szeles. De, ez nem csak szerintem volt pont ideális, ugyanis a kis fecskék is nagyon vidáman voltak erre felénk délután magasságában, hiányoztak már. :3 A madárles után az eget bámultam, szín kavalkádos volt nagyon, festők megirigyelhették volna, ami volt az ég mennyezetén. Most éppen a giga-mega-ultra teli Holdat nézem, mert bizony mázlista módra itt van az ablakomban. Biztos már kis milliószor meséltem nektek, hogy a szobám istenien jó helyen áll. A ablakomban minden reggel a kelő Nap kelt, este pedig a kelő Hold és ez fantasztikus érzés, mert mindig elsőként üdvözölhetem őket. :3

Tegnap este a régi blogomat  olvasgattam, hát felkuncogtam párszor, mennyivel másabb módon írtam, azért bevallom az jobban tetszik. De nem aggódom, ha belőlem jött ki, akkor valószínűleg tudok még olyanokat írni, sőt elvileg már sokkal jobbakat is. Pláne, hogy most már a helyesírásomra is figyelek, igyekszem bár még nem megy annyira. (DE sokat javultam azóta!)

Ma életem legfinomságosabb süteményét sütöttem meg, egy kis adagot, de végig azzal foglalkoztam, hogy csak gyorsan elmossam, amit összekoszoltam és nagyívben leszartam mit is sütök. Érzésre borogattam a hozzávalókat a keverőtálba, aztán be a sütőbe és Szeláví. Egyébként kávés- kappucsínós- brownie féleség lett, az extra cucc benne az őrölt szőlőmag por volt, érdekes szőlőeszenciája lett tőle. (Nem vagyok gasztro-guru, de jobban nem tudom megfogalmazni. Értsd úgy, hogy olyan íze van, mintha süti evés előtt, szőlőt ettél volna). Fotót nem csináltam róla, úgy voltam minek... már bánom. :D

Hugom laptopját is kitakarítottam, kiszedegettem belőle a sok belemászott kutyaszőrt és port. Hát, mit is mondhatnék, most bekapcsolva sokkal jobban tud dolgozni, bár tudom alaposabban is lehetett volna. De így is sokkalta jobb neki, mint volt. Szóval ma, csak ennyi minden érdembelit cselekedtem. Mára vége... 

Nyár

Szervusz mindenki! :3

Lassan egy hete a net hiány miatt hangtalan és szótlan a blogom, elnézést érte. (Pláne, akiről tudom, hogy szokta olvasgatni, de ez van.) Tegnap felmentem a Facebookra és csak végig gördítettem az egerem középső görgőjét, közel 3 perc alatt felidegesítettem magam és kiléptem. Én ha tehetem, többet nem írok ki semmit sem, arra a szemét dombra (vagy igyekszem még jobban mérsékelni), mert mindenki csak utálkozik, okoskodik, egymásnak szólogat be, ráadásnak mindenféle nép butító és lázító dolgokat posztolnak ki. Ebből nekem elegem van, már nagyon. Kérdem én, kinek van erre szüksége? Pontosan, ezért nem nézek TV-t sem, mert nem akarok hülyébb lenni, mint vagyok. Egyébként meg, a lelki békémet és a szórakozásomat sem találom, ezekben az "örömükben". Így, marad a kis magamnak való életem a közösségi b@szások nélkül...jó anti-szocnak lenni. A hátrányom, úgy tűnik mégis csak előny nekem. :D

Én nem fogok rinyálni, hogy hű de melegem van és társaik... minek, hiszen ez a nyár varázsa. Én, mindig annak örülök, ami van. Ha tél van, akkor a hidegnek és a hónak, tavasszal a virágoknak, nyáron a napsütésnek, ősszel a színes hulló faleveleknek. Szóval szerintem teljesen jól van ez így, bár bevallom a 44°C nem értek egyet, de ez van legalább van ingyen szauna a lakásban, nem kell usziba menni hozzá! :) Hozzá kell tegyem tényleg embertelen, küszködve is, de ki lehet bírni. Érdemes keveset mozogni, sokat inni, fedett helyen maradni, lehetőség szerint árnyékban, a többi már mindenkire van bízva, hogyan teszi jobbá magának. Ennyit a hőségről, ja és a hírekben se annyit mondanak be amennyi van... 44°C van a napon minimum, ha nem több és nem merik bemondani, mindegy lényegtelen.

Az iskola ügyekről annyit, hogy lassan de haladok, az aláírások vannak hátra, aztán leadni mihamarabb a kis fekete könyvet és szabadság, tuti mindent elengedek onnantól. Szociális támogatás és az ösztöndíj, sajnos sehol sincsen már 2 hónapja... állambácsi miatt, pedig az a 2 havi jól jönne ide haza. Khm, többek közt, netünk is ezért nincs, még jó hogy víz és villany van... Nevetnék ezen, de ez siralmas. A tanárok vajon mit szóljanak... nem tudom ők kapnak-e egyáltalán fizetést így? No mindegy éljen, hogy minden a pénz körül forog.

Volt szerencsém a családom közeli baráti társaságának vendég szeretetében lenni pár napot, nagyon jól éreztem magam és köszönöm szépen nekik. Bénaságom miatt pirosra égtem, ezt sajnos minden nyáron eljátszom, de már Qrvára unom higgyétek el. Egyenlőre ennyihez volt kedvem.

Ja és utóirat, mindenki legalább egyszer idén mártózzon meg!
(Én megtettem, sajna leégtem, de megérte.)

Kósza hírek

Heyho népek! ^^
Nem tűntem el... csak egy picit, gyorsan akartam írni pár sort aztán zúzok is pihenni, mert hulla vagyok, abból is a nagyon fáradt fajta. :'D

Kezdeném azzal, hogy a merengőre való regisztrációm után, elolvastam a kötelező dolgokat és a minden féle Gy.i.k. részeket, meg ami ahhoz tartozik. És 95%-ban biztos, hogy semmit sem fogok fel tenni. Rendkívül hasznos dolgokat írnak le benne, mit hogyan kell szépen helyesen és magyarul használni, de Nekem kínszenvedés volt végig olvasni az összeset. Az általános- és középiskolában sem tanultam ezeket meg és soha nem is tartottam be őket. Én nem írok helyesen, sem tökéletesen, nem is akarok. Törekszem, de ennyi legyen is elég.

Tehát, annyi formai (főleg nyelvtani) dolog van megkötve, hogy az valami hihetetlen, azért meg, hogy ne engedélyezzék az adminok, tuti nem fogok szenvedni. Ebből, az a tanulság, hogy amit írok továbbra is tökéletesen tabu marad, ez van drágák. Majd le is törlöm magam a fenébe, mert nekem ez nem tartható, plusz egy fejezetnek 3 - 4 oldalnak kell legyen... én nekem a fejezet nem annyi. És nem fogok úgy írni, ahogyan azt a tankönyvekben tanuljuk. Én, azért írok mert imádok írni, és nem azért meg úgy kellene ahogyan...

Vizsgákban nagyon jól haladok ma voltam túl egyen, így öt azaz 5 darab vizsgám van hátra, amiből kettő viszonylag könnyed lesz és 3 ami nem. Ha minden jól megy, akkor július első napjáig végzek a maradék vizsgáimmal és utána szabad vagyok, ha meg még ügyesebb akkor még hamarabb. Az indexes beíratások is addigra meg lesznek. Legrosszabb esetben 28 kredit körül végzek, legjobb esetben meg 41 lesz. :D A többre gyúrok természetesen, de meglátjuk... ha, harminc felett megcsinálom, akkor már bőven jó vagyok. :D 

Con és cosplay csak terv szinten de már megvannak a dolgok, igyekszem végig menni a tavaly összehozott listámon, amin kiegészítettem pár karakterrel. :D Meglátjuk mennyi sikerül... :D Plusz van egy karkötő rendelésem, aminek annyira örvendek. Majd amikor készítem, azt is leközlöm a blogba, minden dokumentálva lesz. :3

*Az ide kapcsolódó cp-s terves képet, ma éjfélig felteszem*

Kicsit antiszoc a hangulatom máma...

Reggel:
Amilyen, ma az időjárás én is olyan vagyok. Akkor ordítottam fel hangosan, amikor egy kósza villám ideb@szott a tér közelébe, hirtelen nagy világosság egy röpke század másodpercre, azután az ablakok megremegtek a mennydörgést követően, ami olyan volt mint egy éles-robbanás. Annyira váratlan volt, azt sem tudtam, hogy mi van. Enyhén borult felhős, nagyon minimális esővel volt kísérve előtte ez a jelenetsor. A villámlás után, a környéken lévő összes sziréna, riasztó és minden ilyen sz@r hangos vinnyogásba, búgásba, villogásba és üvöltésbe kezdett, rendkívül örültem, hogy mindegyik 15 percen keresztül nem kussolt be....

Semmi bajom sincsen, és mégis tele a fejem, úgy zúg bent minden, mint a háborgó tenger, sorra veti a hullámokat, majd visszazúg. Ma jobb is, hogy itthon vagyok, kivételesen zenét sem tettem be, mert az is csak most fokozná a tűrés határaimat kitolva a nagyon frusztrált leszek-ig.

Délután:
Elmentem a szomszédba visszaadni a kölcsönbe kért pareszt, amit nem használtam, mert megjött a sajátom, de véletlenül összeütköztünk, mert kivitték a kis kutyust sétálni. No antiszociális énemet átszocializálták szerencsére, ilyen jó arcokkal nem lehet fapofának lenni. Elmormogtam a bajom, dumcsiztunk vagy lehet, hogy csak én pofáztam... A lényeg jó lett a közérzetem, az idő is kellemes volt, annak ellenére nem tudtam most a nyár első napján milyen évszakban vagyunk. Aztán haza ballagtam és útközben lekaptam a 30 percre kitisztult eget. Ennyi volt ma...

Rajzműhely titkok

Wiccan

Ma reggel úgy keltem fel, hogy elővettem a tegnapi vázlatomat és egész nap azon munkálkodtam, hogy elkészítsem a nagy méretű poszteremet. Természetesen az aktuális kedvenc képregényhősömet és példaképemet ragadtam meg, a Young Avengers-ből Wiccan-t. Hú nem akarok nagyon mesélni róla itt a blogban, akit érdekel googlizzon rá...

Most sokkal inkább arról szeretnék írni, én hogyan dolgozom:

 Nyílt titok, igazából nem is titok... mindegy én a rajzaimat szeretem A/4-es vagy annál kisebb méretben elkészíteni, mert kicsiben sokkal jobban látom az arányokat és az egymáshoz való viszonyukat. Így lépésről lépésre dolgozom, nekem ez vált be, így a kényelmes. Lefirkantom, amit ábrázolni szeretnék, készítek egy vagy több skiccet, aztán elkezdek vele szőrözni. Tudom felesleges, de nagyjából megrajzolom a többi számomra fontos részt. Utána jön egy szkennelés és Ps-ben állítgatok, vagy rárajzolok, vagy megigazítom éppen amit megkíván az adott munkadarab.

Ezek után következik az adott verzió kinyomtatása előre beállított méretre. Ennél a pontnál, vagy tovább fejlesztem a rajzot és befejezem teljesen. Vagy előveszem a házi készítésű világító-asztalomat és azon rajzolom meg, vagy újra szkennelem és kinyomtatom újra, hogy poszterméretekben tudjak foglalatoskodni a rajzdarabbal. 

Ma is így volt, poszterméretben szerettem volna valamit alkotni, szó szerint valami nagyot. Szóval a fenn írtak alapján elindultam, mert reggel óta motoszkált bennem a kis ördög. ( Ma is a beadandóval kellett volna foglalkozzam, de nem vitt rá a lélek. És úgy voltam vele, van még időm bíbelődni vele, ezért ha így bökdös az alkotási kényszer, akkor bizony neki kell ülni és csinálni. Erről szól a Zen és a Buddhizmus is egy bizonyos szinten, szóval ennek a tükrében azonnal nekiláttam, a reggeli után.)

Keresgéltem a nagy méretű és különböző textúrájú papírok között, amíg egyszer csak az egyik régen félre tett keményebb, már majdnem akvarell papír megszólított, hogy vigyem őt, mert ő bizony már régóta csak rám vár. Mondom, oké akkor ma rád fogom alkotni, amit a fejembe vettem. Ez azért is furcsa mert mindennel képes vagyok órákat elszöszmötölni, de ez most a papír választásnál is elmaradt. Előkaptam a rajztáblám és egyetlen csipesszel felerősítettem a papírt és elkezdtem a munkálatokat.

A gépben előre kiszámoltam a méreteket, belőttem az arányokat és kinyomtattam két darabban a firkámat, majd maximum 10 perc alatt átkopíroztam halványan egy rotring ceruzával. Előkaptam egy géppapírt és egy vonalzót meg egy 0.4-es fekete ico tűfilcet és neki estem. Legelsőnek a vonalzóval meghúztam a keretét a rajznak, ezt követően a fénymásoló papírt a rajzoló kezem alátettem, hogy ne maszatoljam azt, ami a papíron van, szeretem ezt a trükköt. :)

A tű filccel először átrajzoltam a kontúrvonalat, majd szépen sorban megvastagítottam ott a vonalakat ahol hangsúlyosabban szerettem volna jelölni részeket. Jött a leghosszabb munka, normál esetben más eszközzel gyorsan kiszíneztem volna a figurát, de nem a nehezebb utat választottam és a tűfilccel színeztem ki az összes fekete részt. Azért volt extrán nehéz mert többször is át kellett színezzek részeket, nem fedett rendesen plusz tű filc.... :D Mire végeztem az összes résszel elfáradt rendesen a mancsom, de totálisan megérte, gyönyörű lett mindenhol! Legközelebb is biztosan így fogom! :D

Végül következett az, hogy felvittem a papírra a maradék kis apró részleteket és felfirkantottam rá a nevemet. Végezetük több részben beszkenneltem és Ps-ben összeszerkesztettem egy képpé, majd egy flat színezéssel dobtam rá pár színt, a saját textúrámat. Végezetül felnyomtam a Devire. Hú, és most itt gyönyörködöm benne... *megvereti a vállát*. Mindez összesen, olyan 4-5 órát vett igénybe csak a megrajzolása, a Ps + 2-3 óra volt talán, de lehet hogy több is. 

Jó rég volt már ilyen szép terjedelmes a bejegyzésem... ma valahogy sziporkázom, végre a régi Gray kicsit visszatért, öröm van vala! :3

További Kellemes Aestét, nekem már az! (Nem elírás...direkt Aestét lett :D)

(Több képet is majd beszúrok ehhez poszthoz... csak már pihenni sem ártana.)

Emberek jönnek és emberek mennek

Miért van az, hogy megismerkedtem régen emberekkel talán ideiglenesen barátságokat is kötöttünk, majd egyszerűen szépen és lassan eltűntek a látókörömből?  Ezeket barátságokat próbáltam kötni újként és sikerültek is, de aztán egyszer csak nevek maradtak a semmiben és újra idegenek lettünk... nem értem miért. Sokszor van ez így, vagy csak így van?

Zavar és ezen események sorozata arra próbál irányítgatni, hogy felesleges törekedni kialakítani ezeket újra, mert minden múlandó és nem kell barátkozni. Azonban mégis ha nem tesszük meg akkor meg mi leszünk a véres rongyok, hogy nem vagyunk eléggé társas lények... kezdek kicsit belefáradni ebbe a múlandó jelenségek áradatába, lehet az lenne a legjobb ha ködbe veszne a hangom és a nevem is, mint a rég múlt legendái és titok övezne s akkor nem érne több csalódás. Lélekben azt hiszem nagyon koros vagyok, szívemben örök gyermek és testemben pedig fiatal-felnőtt.

De a vicces az, hogy ennek ellenére a belsőlényem állandóan kalandokat keres az új emberek személyében és kitudja miről maradok le, ha nem kutatok újabb és újabb emberek után. Reménytelenül veszett ügy vagyok, de nem adom fel amiben hiszek az vagyok.