Húsvét

Úgy tűnik az élet megint úgy, hozta, hogy térjek vissza a blogoláshoz, azt hiszem most már a maradék reményeim is elszálltak az emberekbe és az emberiségbe vetett hitemet illetően. Mivel, egy ideje az emberek úgy játszadoznak velem, mint a rongy játékokkal szokás. 

Napról napra, erősödik bennem, hogy elmenjek jó messzire távol az emberektől egy tengerpartra vagy az erdőbe élni egyedül, ahol senki sem zavarhat magányomban. Nem tudom, mit követtem el, amiért ekkora büntetést szabott rám az élet... semmi sem működik. Hiába próbálok kedves, rendes, közvetlen lenni MINDIG és kivétel nélkül megszívom. Kurvára minden mindegy állapotban vagyok... ha nem lennék kurva gyáva már régen kiléptem volna a panel ötödik emeletéről az ablakon. Fejben már annyiszor megöltem magam, hogy nem tudom megszámolni sem... pffff.

No mindegy. Ma is el fog telni egy nap, miközben én egyedül a szobámban ülök és kurvára senki sem keres meg. Miért is keresne meg? Ha én keresek bárkit az sem, jó mert dolgozik, nem ér rá. Éppen az öribarijával lóg. Gecire undorodom ettől az élettől, amit "ajándékba kaptam". Akkor inkább kösz nem kell. Így nem.

Vége

Gyönyörű este volt a tegnapi. Akkor jöttem rá, hogy szingli vagyok... kidobtak. Egy fotó árulta el az egészet, csak egy laza kis smárolós kép... és hozzám pedig annyi nem jutott el, hogy bocsi de vége. Vagy valami. Gerinctelenség... még csak születésnapomkor sem írt... ezt kaptam születésnapomra: Megcsalást és elhagyást! Szabad vagyok... nagyon jó! Soha többet nem érhet hozzám senki sem.... elég volt.

Félév az életemből, tele hazugsággal és illúzókkal. Istenem.

Kötelékek, varratok, tavasz

Áááh. Jó régen nem voltam itt fenn. Nagyon furcsa feltolni ide a kicsi arcocskámat. Hullámzom még mindig. Egyre kevésbé van bennem az élet nevű dolog. Napról napra azt kívánom, bárcsak elérne a vég és akkor végre nyugalmat lelhetnék, egy másik világban. Földi testem megpihenhetne és kiszabadulhatna belőlem az ami a testbe zárva vár. 

Szerelmes voltam... nem tudom képes leszek e valaha újra szeretni. Bennem most akkora űr van, hogy az már egy feketelyuk... mindent elnyel magába szív és sosem elégszik meg semmivel. Belülről emésztem fel magam... csak ennyi van. Senkit sem akarok a környezetemben megrémíteni, de attól félek hogy sosem épülök fel... És a szívemet hiába varrom meg újra, ott ahol egyszer elszakadt a varratok örökre ott maradnak és minden dobbanásnál fájdalmasan fogják húzni az izmokat. 

Egyébként meg itt a gyönyörűséges tavasz, nem győzőm gyerek szemmel nézni az anyatermészet gyönyörűséget, amiket megalkotott. Bárcsak embereket is ilyen szépnek teremtették volna. De nem mi gyarlók vagyunk... sosem fogunk olyan illatosak és olyan csodálatosak lenni, mint egy fűszál vagy mint egy színpompás virágszirom. Vagy mint, a hatalmas nagy és gyönyörű kék égbolt a fejünk felett.

Hiányzik az régi énem... nem tudom hová lett. Elromlottam, elfáradtam és nincsen hitem. Elfogyott, kimerült, elveszítettem. A remény játszik még velem és a világommal, de már bizalmatlan vagyok a reményekkel szemben is. Nem tudom merre visz az utam és hogy hová haladok... de egy biztos, ha ez így megy tovább nem várom meg a nyarat, hanem az örök nyarat választom és visszaadom a földnek a testem, minden lehetőségemmel együtt. Eleget küzdöttem, nem fogok tovább harcolni... azt hiszem mára ennyi depresszió éppen elegendő volt. Remélem.

Születésnap

A 24. életévem nem sokára betöltöm... óramű pontossággal 35 perc múlva.

Nem tudom...

Az élet megevett, megrágott és kiköpött... minden egyes nap egy lépéssel közelebb tol, ahhoz hogy egy szép napon, valami csúnya módon tegyek pontot a nem túl szép életem margójára. Én hiába akarom, de az élet mindig nem... akkor minek ez az egész? Felesleges ezért az összes év amit kaptam... Bár másnak adatott volna meg hogy éljen helyettem.

Tudom honnan jöttem, jól ismerem a múltam.

Mégis, a jelen pillanatban nem tudom ki vagyok, mit akarok igazán és hová tartok. Feladtam sok mindent, hogy eddig eljussak és rólam is sokan már lemondtak. Túl bizonytalan a helyzetem, és képtelen vagyok felkelni rettegés nélkül álmatlan álmaimból.

Mert, tudom hogy a holnap is eljön és megint próbák elé állít. Még több fájdalom, szenvedés és reménytelenség. Nem tudom élni azt az életet, ami nem létezik… és így nem is akarom. 

Február 18.

A sok kérdés közül az Egyetlen legnagyobb kérdés van bennem:
Szeret-e még engem, úgy ahogyan akkor szeretett?
Én Az Istenem kezébe adtam magam, hozza el nekem ő a választ.
Nem tudom, mit gondoljak már.

34. nap: Feb. 3.

Nem régen keltem fel, nagyon nem érzem magam jól. Reggel még próbáltam kicsit aludni, de szabályosan, valaki folyamatosan annyira erősen gondolt rám, hogy képtelen voltam pihenni, csak hánykolódtam az ágyban. Gyenge vagyok, és gyanúsan nem jól érzem magam, szóval a mai napi tekerést nem akarom megkockáztatni, hogy beteg legyek. PLusz ma sokkal fosabb idő van, mint tegnap volt, mert most egy hűvös, nedves és nyálkás idő van, pont ezt nem szeretem annyira.

Ja egyébként próbáltam tegnap is beszélgetni a környezetemben emberekkel, de annyira nem megy hogy úgy döntöttem, én már inkább senkinek sem írok semmiért. Leszarom a szociális létezést, egyszerűen én beszélgetnék, de senki sem akar. Érzem, úgy hogy inkább befogom a kicsi számat, magamra terítem a láthatatlanná tevő köpenyemet és már itt sem vagyok. A blog továbbra is menedék számomra, az életem pedig egy tök felesleges dolog, mert mindig a végén egyedül maradok. :) A szerelem is megtalál nagy kegyesen és ritkán, vagy legalábbis azt hiszem és végül amikor már mindenem a másé, hoz egy olyan élethelyzetet, amit nem tudok hova tenni és fájdalmak között ott hagy egyedül. Szóval ha az ég tényleg ezt akarja, akkor BE IT! Gyerekkorom óta mindig ez van velem, igyekszem felnőni és elfogadni, hogy a boldogságot meg kell találjam a magányban és önmagamban. Nem kell, hogy velem örüljenek, nem kell a részvét sem egyéb. Csalódott vagyok, hmm talán kicsit, szomorú vagyok? Nem. Csak szimplán I DON'T CARE állapotba jutottam... mindennel kapcsolatban.

No mindegy, vissza az olvasáshoz. Webcomicokat olvasok, a legjobb időtöltésem.

33. nap: Feb. 2.

Most értem haza, elfáradtam huh. Biciklis túráztam kicsit a környéken és azon is túl, a térkép szerkesztővel birkóztam sokat, hogy meg tudjam csinálni a nagy térképet, hogy merre kacsáztam az új kis szerzeménnyel. De egyenlőre még nem sikerült... szóval csak annyit tudok mondani, hogy 3 nagyobb megállóval és kb. 3 óra alatt tekertem kényelmesen 16,4 kilométert, vegyes terepeken, volt benne emelkedő, lejtő, sík, murvás is. Szóval mindig máshol kellett dolgoztassam a kis lábaimat. Nem gondoltam volna, hogy második alkalommal majdnem a 3x-osát fogom letekerni a tegnapi napnak... :"D Hajt belül valami nagyon, de ennek csak örülök. Legalább addig sem itthon vagyok! Mára még hátra van egy kevés súlyzózás, munka keresés és valami kis kézműves chilloutnak...

Tegnap este még pár sort beszéltem a hugommal és azt tanácsolta, hogy merjek élni, tervezzem a jövőmet és úgy éljek, hogy ne bánjak meg semmit sem. És a párkapcsolati dolgokkal kapcsolatban meg csak annyit fűzött hozzá, ha a másik fél benne akar lenni az életedben, nem kérdés, hogy dolgozni fog érte, hogy benne legyen! Nem hittem volna hogy egyszer kettőnk közül ő lesz a bölcsebb. :3 Szóval megfogadtam ezeket és ennek fényében keltem ma is és az elkövetkező években így fogok, neki van igaza. :) 

*Elmászik enni*

32. nap: Feb. 1.

Megvettem az új szerelmetes szabadidős tevékenységemet, egy gyönyörű méregzöld nagy 26'-os biciklit! :3 Annyira jó érzés volt évek után újra felszállni erre a csodás találmányra és végig száguldozni a 10 vagy 15 km/órás sebességgel az emberek és autók között, csak tekerni a métereket! :3 Van pár apróság, amit át kell majd nézzek rajta és pár apróság, amit még majd be kell szerezzek hozzá, de attól függetlenül nagyon klassz! :D 

Mindennap minimum napi egy óra tekerés a tervezett, de inkább csak a időjárástól teszem függővé, nyilván szar időben és hidegben nem fogok megbetegedni csak azért, mert én most sportolni akarok, mint egy őrült. Plusz bekészítve itt vannak a súlyzók is hamarosan majd azokat is előveszem egy intenzív 45 perces kis tréningre. Nem lustálkodom tovább, minden rossz érzést és stresszt ezekkel fogok levezetni. :) A mai első hazahozatal eredménye hogy 5,6 kilómétert tekertem... nem mondom hogy 0 hatása volt, azért érzem, hogy ez bemelegítésnek egészen korrekt volt. Bár az öltözékem miatt nem volt kényelmes és a végére eléggé kifáradtam. :( 

Most az ágyban írogatom a blogot, olvasgatok, hamarosan nekiállok majd rajzolni, mert nagy terveim vannak 3D modellezés terén, bár fogy az időm, úgyhogy van kész leszek májusig vagy karácsonyra... ennél többet nem tudok mondani az üggyel kapcsolatban sajnos. :( 

Kifizettem a banknak egy rakat pénzt, és szerencsére már nincsen sok hátra, de nem örülök, hogy még az is fizetni kell plusz ráadásnak ott van, hogy van még 3 hónap Társadalom biztosítás ami megint ilyen kabbe a faszom kategória. Szóval gőzerővel keresem a munkákat, küldözgetem az önéletrajzomat, ahova tudom. Hátha összejön már valami, mert ez így nagyon gázos. Meghát ha felvesznek a fodrász suliba, annak azért lesz költsége egy idő után, nyilván megkell venni eszközöket, munkavégzéshez kiegészítőket stb. Meglátjuk, mit tartogat a sors nekem.

őőő megyek enni :3

31/366

Az utolsó mocskos nap is eltelik ebből a hónapból! Repül az idő! 

Ma leütöttem magamnak egy biciklit, holnap megyek és át is veszem, ha minden nagyon király, akkor azzal jövök haza! :3 Egyébként meg ma gyöngyöket válogattam szét üvegekbe, aztán megfűztem belőlük, egy gyönyörű karkötőt. :3 Ilyen lett. 

Egyébként ma egyáltalán nem voltam beszédes hangulatban, habár ettől nem volt rossz kedvem... csak nem igazán tudta beszélgetni. Elővettem a súlyzókat is február rettegj, a kis 6 kilósakkal megpróbálkozom... de már előre bennem van, hogy gáz meg ciki... de valahonnan folytatni kell. Szeretnék idén nyáron fitt lenni.. Azt nem próbálom behazudni magamnak, hogy szép és jó testem lesz... mert nem cél. Csak szeretnék úgy 70 kiló lenni és szálkás, mint a halacskák általában. Nem baj, ha nincsenek felhő méretű izmaim... nekem nem kellenek... Egy filigrán kis ékszer szeretnék lenni. :P

Mennem kell kutyasétára... aztán alvás holnapra van dolog bőven, sőt egész hétre!! :I

30/366

Hajnalban beájultam reggel nyolckor és aludtam vagy bő négy órát, amikor is jött a telefon, hogy dolog van menni kell. :"D Nem örültem neki, de ha menni kell, akkor menni kell. Szóval felöltöztem és mentem is, átbeszélgettünk jó pár órát. Mire megint csörgött a telefon, hogy változik a program, menni kell be a büdös-pest-city-be mert megjött a novemberi fizetés... A január tökéletes lezárása volt ez.

Hazaértem este 18:00 körül és azóta lustálkodom, pakolászom és gondolkozom, hogy holnap mennyi mindent kell elintéznem. Huh és megint hajnali nem tudom hány van... szeretlek idő tényleg. :"D Mehetek is alukálni így kettőkor.

29/366

Leutaztam 10:23 az S 50 jelzésű Monor felé tartó vonattal Péterire, anyutól még volt annyi bőr az arcomon, hogy elkérjek rá pénzt, de szerettem volna menni. Mire megérkeztem felemelkedett a köd, és lassanként elkezdett szitálni az eső. Én az állomástól egészen begyalogoltam faluig, 2x is megálltak kocsival, hogy ne vigyenek-e be. Mondtam nem kell, mert lehet, jönnek majd értem a szembeforgalmi sávon. Persze nem mondtam igazat, sétálni akartam érezni a hűvös esőcseppeket a bőrömön, a nedves levegőt magamba szívni és leballagni azt a pár kilométert a nagy erős és semmire kellő hosszú kövér lábaimmal. Amik egyébként másoknak nem is az, de én meg nem szeretem a testem sok részét... de majd egyszer jön valaki akinek nem az lesz a fontos, hogy milyen vagyok kívül, hanem milyen ember vagyok és milyen kincsen vannak belül, de mindegy. Reménykedem még azért, hogy keressen meg a bizonyos személy engem, de nem áltatom annyira magam, hogy olyan nagyon kellenék neki, mindegy. Februártól nem keresem feleannyit sem mint, eddig... ha ez kell történjen, hogy eltűnünk, legyen így. Ettől nekem nem fog kevesebbet jelenteni, úgyan úgy szeretem.

Öhm igen ott tartottam, hogy ezeken gondolkoztam, ezeken is gondolkoztam a sétálás során, majd egy kereszteződésnél lettem figyelmes arra, az érzésre, hogy nem jó irányba megyek. Becsuktam a szemem és új irány felé vetettem magam, majd kiderült nem tévedtem, a vendéglátómba éppen-csak-hogy-nem beleütköztem, mert annyira bámultam a sáros és félig beázott bakancsomat. Eltöltöttük a napot beszélgettünk, de nm olyan sokat az időjárástól és sok más dologtól eléggé levertek voltunk... de persze nem volt annyira rossz, csak nem voltunk olyanok mint a napsütéses tavasz, az időjáráshoz hasonlóak voltunk. Lassúk, lusták, szürkék, csendesek.

Aztán visszafelé is vonat haza, de ez már a régi vicinális volt, de nem zavart, vonat, vonat... A-ból visz B-be, teljesen jó nekem mindegy volt már. A kökin lesétáltam a buszomhoz, tömve volt azért én még besurrantam az emberek elé, felhördült a járgány, záródott az ajtó és már gurultam is hazafelé. Este pontban hatra itthon voltam és onnantól elindult a szenvedés... senki sem ír vissza, mindenkinek eljött a péntek és máris egyedül maradtam megint. Se pénz nem maradt nálam és más sem. Levetettem a ruháimat, átöltöztem itthoni játszós ruhába, megvacsoráztam majd beültem egy kád forró vízbe és a telefonnal a kezemben próbáltam lehiggadni és elfoglalni magam, de esélytelennek bizonyult. Sajnos a percenként frissített tumblr és facebook sem segített ebben, közel 30 perc után eldobtam a telefont és becsuktam a szemem. Ellazítottam magam, mély levegőket vettem és megpróbáltam csak létezni, kizárni a fejemből mindent amivel telítődtem. A víz tökéletes közeg volt, hogy meditáljak, és létezzek, ne érezzem a testem eggyé váljak az elemi érzéssel a vízzel és a levegővel. A vízben és vízen lágyan ringatózó ki nem nyílt lótusz virág voltam... Éreztem ahogyan lassan felkel a nap és a szirmaim lassan kiengednek és óvatosan kinyílnak, persze nem sikerült teljesen kinyílni, félénk és óvatos módra csak éppen hogy kitárultak ezek a virágfejek.

Majd visszatértem a valóságba, bőven rossz volt egy ilyen meditációs élmény után. Leengedtem a kád hideggé vált vizet, felöltöztem és kidőltem a kanapémra, mellém behuppant a kis kutyám és közel másfél órán keresztül úgy szeretgettem, mintha a saját vérem volna. Elmeséltem neki az érzéseimet és a gondolataimat, mint ahogyan mindig is szoktam, cirógattam szüntelen és megunás nélkül, majd láttam hogy valami kis fájdalmas pontja van, ott egy kellemes masszírozást is szervizeltem. A szeretet, az amikor a másik ember igényeit nézed és nem a sajátjaidat... és elgondolkoztam, hogy én képes vagyok szeretni, bármit és bárkit. De engem nem, és ez nem az én hibám. Én akkor és most is mindenkiért 120-200% mindent megtettem amit szívvel-lélekkel-testemmel-eszemmel és még kitudja hányféle képpen... elfáradtam, hogy én mindig adok és alig kapok. Nekem nem megfogható dolgok kellenek erre döbbentem megint rá. Ölelés-csók-szép szavak-simogatás- odabújás- nevetés- mosolygás.... ilyenek kellenek, a törődés a szeretet és hogy egyszerűen érzem és tudom kész. Biztonságra vágyom ebben a bizonytalan létben. Szóval ezt mind jelen élethelyzetben a kutyám biztosítja ami valahol kárpótol, és egyben van amikor spontán elsírom magam, hogy egy kutya... 

Fenn maradtam egyenlőre... lehet átcsábul hozzám spontán ma estére 3 vendég. Ha jönnek a hajnali járattal jöjjenek, ha nem akkor nem semmi vész. Ez a péntek nem vidám, nem jó és végképp nem érzem azt, amit általában péntek este kellene az ember hogy érezzen. :I Hát szóval ilyen volt ez a mi nap....  Ha tudnék, most sírnék bőven, de inkább úgy vagyok vele, hogy kár a könnyeket pocsékoni, plusz most annyira egyenes vagyok az érzelmi görbémen, hogy nem is lehetséges opció ez.

28/ 366

Egész nap gyöngyöket hímeztem, ma kisütött a nap a lelkemben. :3 Sütkéreztem amennyit tudtam, kinyitottam a lelkem reteszeit, beengedtem az embereket és a fényt is. Furcsa, de nem rossz. 

Ez lett a munkám eredménye.

27/366

Tejfehér köd mosta össze a kinti világot, az ablakomból nézve, csak szürke pacákat láttam... A szokásos időben keltem fel egész nap vártam, hogy megcsörrenjen a telefon. Nagypapám hívását vártam, de csak pár órával ezelőtt hívott fel... nem örültem neki, reggel óta azért keltem fel, hogy menjek hozzá, de a nap teljesen hiábavaló volt.

Az egész napot, azzal töltöttem, hogy nyakig beöltözve ültem a gép előtt közel 200 oldal álláshirdetést olvastam végig, de hiába. Nem történt meg ma sem a csoda, mindegyik állás amire mennék olyan dolgokat kér ami nem én vagyok, vagy amihez minimum már kétszer meg kellett volna váltanom a világot. 

Leültem délután filmezni kicsit, romantikus-szomorú hangulatban, újra megnéztem az egyik kedvenc filmemet. Nem mondom, azt hogy végigbőgtem, de volt pár pillanat, amikor meg kellett álljak, mert a szegény kicsi szívem a főszereplőével együtt darabokra tört. Jelenlegi életem erről szól... a törött szívem, az összetiport zavarodott lelkem és a fejemben ellenkező dologról. Egy dolog tartja bennem a varázslatot, a hit, hogy minden úgy alakul ahogyan alakulnia kell. Egyébként meg, ha esetleg, tényleg széthasad a szívem, akkor sohatöbbé senkinek semmit..

A jó hír viszont, hogy... ja állj! Nincsen jóhír. :"c Az ez évre vonatkozó versírást abba hagytam 20. magasságában. Miért? Annyira zaklatott vagyok, és annyira nincsen bennem már sok minden, amivel neki indítottam, hogy képtelen vagyok bármit is írni, magamról, róla, magunkról. Elfogyott az üzemanyag... remélem azért még néha fogok verset írni.

Előpakoltam a súlyzókat is, 5,8 kilósakra állítottam őket, egy a baj mivel mentálisan és lelkileg nem vagyok jól esélytelen, hogy emelgessem őket. Se motivációm hozzá, se kitartásom, plusz kinek??? :c Tök mindegy, kábé ha így nem vagyok jó, akkor minek erőlködjek? Úgysem fognak észrevenni! Félig már feladtam és bedobtam a törölközőt... inkább maradok egyedül, ezt én még egyszer nem akarom átélni, olyan vagyok mint egy szellem. Szó szerint.

A testemben úgy ver a szívem, hogy a bennem levő ürességben visszhangzik, minden dobbanása. Egyre többször kívánom azt, bárcsak ne dobbanna többet bennem..... minden ami körbevesz felesleges. Bárcsak másoknak adhatnám a sok javaimat, adottságaimat, a lélegzetem, mert az én életem hiábavaló, csak egy partra vetett hal szánalmas vergődése egy nagy pocsolyában...nem biztos hogy másfél hónapon belül, el szeretném fújni a gyertyákat a születésnapomon...

Sajnos, a sötétség lassanként átszövi a testem, mindennap egy kicsi odalesz belőlem... nem tudom hogy hol és mikor jön majd a következő állomás az életemben, de ez az út és vele az utazás most nagyon kellemetlen. Félek, rettegek a saját démonaim üldöznek, nem tudom hogy valós az érzékelt veszély vagy csak a démonaim által keltett illúziók. Nem jön a segítség, magamtól senki sem menthet meg... de úgy tűnik senkinek nem is áll szándékában. Bárcsak álomba merülnék, hosszú boldog álomba, ahol minden valóra válik, én visszaváltozom azzá a napsütötte emberré, aki voltam, és az is maradok életem végéig. Soha többé nem kísért meg a gonosz, nem törnek rám kínzó kérdések, önvád és kételyek a fejemben. 

Hol vagy ilyenkor Isten? Hallod az imáimat? Az egyetlen ajándékod számomra, csak a remény? Meddig tudod nézni a szenvedésemet, meddig hagysz így? Sosem felelsz hívásomra, miért? Ekkora nagy a bűnöm?

és csendesen könnyeim kicsordulnak és úgy mosódik össze a világ, ahogyan a tejfehérbe burkolózott táj.

26/366

Felkeltem az ágyból azóta megállás nélkül varrok, kézzel és géppel... visszaaktiváltam a facebookt, hogy az emberek eltudjanak érni... van aki azt hitte hogy meghaltam. :D Bár igaza lett volna X"D. Mindegy...

Nem tudom mit mondhatnék... fáj a csuklóm, gyanús, hogy inhüvelygyulladásom lesz?

Ezek készültek ma egyébként.

25/366

Esik a hó és lassanként nem csak a táj, de én is kezdek kifakulni... elfáradtam és nem egy picit. Ma reggel az ágyam kivetett magából, nagyon kényelmetlenül aludtam, jóformán alig tudtam pihenni, hiába aludtam el időben. Feltöltöttem az önéletrajzomat meg a hülyeségeimet, a profession.hu-ra hátha találok valami állást. Nem hiszek magamban, megint eljött ez az állapot. Lehet lassan tényleg segítség után kell nézzek magamat illetően, mert egyre jobban megyek lefele, csak már nem tudom hova. :I Mindegy ez a kisebbik bajom, hogy jelen pillanatban hogyan érzem magam... tök mindegy. Úgysem megyek ki emberek közé, ha meg ott vagyok sem változik semmi sem.

Az egyedüli dolog, még mindig ami tartja bennem az kevéske érzést, az életből hogy érdemes élni a kutyám. Most már egyre gyakrabban jön oda hozzám, szinte lassan már összenövünk. Most is itt van a lábam mellett és olyan jó érzés, hogy nem hagy el. Nem úgy mint az emberek, akik jönnek mennek és előszeretettel gázolnak át, úgy hogy nem is sejtik az én kis lelkem virágos kertjében mindent letaposnak és tökretesznek, ami sok hónap kemény munka volt. Utálom az emberi fajt... igen simán magamat is. No de mindegy. Továbbra is maradok antiszociális, úgy sem tudok mit kezdeni velük és ők sem velem... próbálkozni lehet, de nem sok értelme van veszett ügy az egész létezésem. A vágyaim, az álmaim és mindenem.

Ha ez egész életemben ennyire csodálatos lesz, akkor nem akarom kivárni a következő születésnapomat, inkább egy üssön el egy busz....:"D Az úgyis mókás halálnak tűnik, feltéve persze, ha nem maga alágyűr, hanem előre lök és kitöröd a nyakad. Mindegy nem részletezem, vannak ilyen szép gondolataim, a tökéletes befejezésről. 

Mit utálok még? Ja igen, hogy munka és pénz nélkül mindig másokon élősködöm... még akkor is ha 0 mennyiségben kellene aggódjak, mert meghívnak, én vagyok a vendég. De nem, tök szar érzés, hogy másokra vagyok kényszerülve és magamnak, magamtól meg nincsen semmi. Ezért nem is szeretek bárhova menni. Köszönöm a világnak, hogy egy olyan évszázadba születtem, ahol senki lehetek ismét. Nagyon király... köszönöm de tényleg. 

Ez a nap is tök felesleges. 

I AM OFF NOW

24/366

Leesett a hó, gyönyörű és mégis szomorú számomra ez a táj. A saját világomat látom benne, ahol mindenki hallgat és sehol sem látok senkit sem, kietlen és magányos ez a holt tér, akárcsak az életem jelen pillanatban...

I think I need a hero! Jelen pillanatban éppen így vagyok, elfogyott a mosoly...404-es error.

A feladás első tünetei:

Mosoly helyett búskomorság
Eljött a pont, hogy NEM akarok kimászni az ágyamból
Csak feketét vagyok hajlandó felvenni
Deaktiválás egy hétre fosbookról
Hetek óta 0 képzőművészeti tevékenység
Emberekkel való beszélgetés epic-fail nem megy
Én már csak aludni akarok
Nincsen olyan szexuális tartalom, ami izgatna
Totális közöny mindenre
És nem nem vagyok jól

Nem biztos, hogy folytatom a versek írását

Nem biztos hogy egyáltalán bármit akarok már

Minden szenvedés

Köszi-Puszi-Pá

23/ 366

15:34

Hideg van, álmos vagyok, az ágyamban fekszem és rendkívül arra vágyom, hogy csoda történjen velem. De, eddig semmi, azt hiszem, lehet, hogy elalszok és pihenek kicsit. Ha lenne bennem erő, akkor lehet, hogy az történne, ami ilyenkor szokott/történhetne.... :) 

18:26

Nem tudom, hogy kellene érezzem jelen pillanatban magam, olyan vagyok mint egy kis lény, aki ül és azon gondolkozik, hogy mi van és miért? :D Abszolút kvantum csend van belül... nagyon félelmetes érzés, keveredve egy csipetnyi fáradtsággal és egy cseppnyi magánnyal, fűszerezve némi nevetéssel és egy leheletnyi álmodozással. Nagy furcsa.

23:00
Elnyomott az álom, de maradt annyi erőm, hogy mindenkinek írjak: ko vagyok.  Miközben én téli álomba szenderültem, elkezdett esni a hó és beborította a tájat a fehér leplével.

20/366

Hol jól érzem magam, és hol rosszul, nem tudom mikor lesz vége... minden esetre minden nappal egyre fakulnak az életjeleim. Nem kell már sokat várjak, hogy széthasadjon újra a szívem. Igen, mindig én rontom el... azt hiszem jobb ha beletörődöm és feladom, törött csontok és vér csupán ez vagyok.

Tegnap az egész napomat elbeszélgettem egy rendkívüli és kedves emberrel, akit a net hullámai sodortak kietlen tengerpartomra. Annyit mondhatok róla, hogy a hét tengert bejárta és én messziről figyelem hol egy magas árnyas fa tövében, hol a hullámokból. Nézem ahogyan a homokos tengerparton jár, egyenlőre.

Közben mi történik a világban, egyre inkább nem számít. Eltűntem és megint bezártam magam, fáradt vagyok, csalódott és a legszomorúbb, hogy még mindig reménykedem. Nem tudom kihasítani magamból, azt hogy akarom...és ha nem volna ennyire fontos, akkor már réges-régen vége volna. Vajon ő küzd belül? Mit élhet át? Gondol még e rám, vagy már felidézni sem akar? 

Az üresség testemben olyan hangot hallat mint ahogyan egy odvas fát a téli hideg szél átfúj, shpfúúúúhhh. És mégis ebben az ürességben szüntelenül ver a szívem, pumpálja az életet és a vért. Minden dobbanása és lüktetése visszhangzik bennem, felemelkedik és lesüllyed akárcsak a kék végtelen óceán a fehér tajtékokkal. Hullámok... olyanok, mint én felemelkednek, majd önmagukba visszabuknak, hangos robajjal, hogy újra felkeljenek és újra meghaljanak. Ez vagyok én egyszerre élő és egyszerre holt.

A mai reggelen gyönyörűen sütött a nap, ezért lőttem egy képet. A szöveg végére beteszem, meséljen e kép tovább helyettem.

19/366

Egész nap mosolyogtam, végre azt éreztem, hogy minden végre kezd visszarendeződni a régi formájába. De jött az este, egy órát vártam csendben, vártam a választ... aztán halkan csendben meghaltam újra.... azóta csak egyre mélyebbre húz a szívemben a bánat. És hogy, megint egy mondattal elrontottam mindent, újra.

18/366

Szeretnék végre egyszer úgy felkelni reggel, hogy tudom élvezni megint hogy élek, van miért felkeljek... 

Az utóbbi elmúlt három hétben annyi szarral kellett megbirkózzak, hogy többször megfordult a fejemben, hogy véget vetek az életemnek. De mindig időben nyúlnak értem a segítő kezek, és nem hagyják, hogy még jobban elsüllyedjek. Most perpillanat a szerelem miatt, az ígéretek ígéretek maradtak, a szavakat nem bizonyítják a tettek és jelen pillanatban nekem fáj a legjobban és én nem tudok tovább lépni. Ezen a héten szerda óta mindennap sírással kelek és úgy is fekszem le aludni, álom nélkül alszom. Nem tudok enni, inni, örülni... kezdek kiégni, felőröl a tudat, hogy baj van és nem én vagyok aki nem mer beszélni róla... 

Nem tudom mit tegyek. Nem tudok nem gondolni rá... nem tudom elengedni, felemészt a bánat, hogy csak én érzem az ő hiányát. Fizikailag pedig, sokszor van szív fájdalmam, nem tudom hogy ennek köszönhető, de mivel nem volt eddig, valószínű, hogy ezért van. Sokszor elgondolkozom, azon, hogy lehet ideje lenne tovább lépni, mert az életeink jelen pillanatban egyszerűen nem élhetőek így... távol vagyunk egymástól minden értelemben.... *mély sóhajtás* Nem tudom mi lesz, nem tudom meddig bírom még úgy, hogy a szívem nem esik szét....

*8:46 elmegy önéletrajzot írni*

Azóta már háromszor elsírtam magam... florence baszdmeg imádlak, te vagy az én meg mentőm, az életeink közös fájdalom szívszálakon futnak. Amit megélünk azt művészetben tudjuk átadni és megélni, feldolgozni és a világnak tovább adni. Mai napom érzés világa...

17/366

Felkelés után, amíg a többiek mosogattak, a nappaliban rendet tettem és elpakoltam valamint be is ágyaztam magunk után. Később kicsivel filmet néztek én csak fél szemmel néztem, a telefonomat nyomkodtam inkább... sajnos a family guy nem kötött le annyira. Nem rossz, de ahj. dedós volt akkor, jelen pllanatban.

Első adandó alkalommal, hazajöttem mert elromlott a kedvem. Itthon megölelgettem anyámat, hogy mennyire faszom kivan mindenkivel hogy állandóan csak bántanak. Aztán beültem a gép elé és beszélgettem két emberrel szkájpon, megnyugtattak, nagyon jól esett hogy 3 ilyen nehéz nap után álltak mögöttem és eltudtak kapni. A nagy Ő pedig egész nap a saját kis egyéni dolgain dolgozott, én nem bántom érte, de ma is hiába vártam rá... gondoltam írni fog, de elfelejtett megint. Nem tudom meddig bírom még, hogy ennyire nem vagyok sehol a fontossági listán. Hazugság amit mond? Én vagyok túl naív? Ennyire sok a dolga és én vagyok paranoiás? Nem vagyok eléggé türelmes? Nem tudom.... egyikre sem tudok már a helyes választ.

Minden egyes napom, egy újabb nap a pokolban. Jó így élni, az egyetlen biztos pont az életemben, hogy a kutyám szeret, és szeret velem aludni, imádja ha simogatom, jól esik neki, ha megpuszilgatom, szeret velem beszélgetni, szereti ha énekelek, sosem panaszkodik a főztömre és mindig hálás, mindig ott akar lenni ahol én is vagyok, és nem zavarja ha néha csúnya vagyok és csak egész nap feküdni szeretnék és haldoklani.  Olyankor csak felugrik rám és lefekszik rám/ mellém/ az arcomba... Szeretném, ha a párom is ilyen lenne, de már én lassan nem hiszem, hogy van ilyen ember. elfáradtam. És lassan már nem marad bennem szeretet, hit, és kitartás.... Szomorú vagyok, csalódott, összetört, kiégett, reményvesztett és úgy érzem, hogy az egyetlen jó megoldás, ha nem élnék tovább. 

Tajtékká változnék és színes szappan buborékok ként a magasba emelkednék. ."3

16/366

Kelés után neki indultam összekészülni, mert délután utaznom kellett székesfehérvárra, mert meghívtak. Hát összekészülés előtt még volt időm beszélgetni szkápjon, de félig törött vérző szívvel és sok reménnyel zárult a beszélgetés, így indultam el otthonról. Háromra kint voltam az állomáson és utána alig pattantam fel a vonatra, már indultam is. Végig szólt a zene a fülemben, viszont nem volt wifi, hogy bassza meg. 

A legújabb vagis a legmodernebb vonaton ültem ezért nrm vágom, miért nem volt net...

Leértem a fehérvári vonat állomára, és onnan másztunk is tovább a vendéglátóm házába. Főztünk finom vacsit, óvatosan de iszogattunk, filmet néztünk és aztán lelki terror jött, sírtam, összetörtem és úgy ért utol a reggel, hogy csak 3 órát aludtam.

15/ 366

Felkeltem és hímeztem még egy picit, a nap eredménye ez lett. 

Este bulizni voltunk a ReD Ruinban a barátaimmal, csak becsípnem sikerült és inkább szórakoztunk sem mint buliztunk. Nem énekeltünk nem táncoltunk, csak beszélgettünk, néha nagyokat nyerítettünk és nagyon sokat nevettünk. Olyan este kilencre futottam be az én 5 ribimhez, aztán később jött a többi is. Nagyon kellemes volt a hangulat, ittunk finom piákat én bevallom csóró voltam egy sört vettem, az összes többire meg vendég voltam. De mindegy, este végére én már sírtam minden bajom volt, őszintére és beszédesre ittam magam... ölelgetni volt kedvem embereket és tapizni, ha nem evett volna a szerelmi bánatom, akkor még egy kis flört és csókolózás is jót tett volna a lelkemnek. De hát nem volt kivel... plusz az egyetlen meg, friss párkapcsolata van ennyire meg nem vagyok gerinctelen. 

Hajnal fél hatkor a határútról haza kullogtam fél óra alatt otthon voltam, szarrá fagytam és végig florence számokat énekeltem hangosan, hadd hallják. :"D Jól esett nagyon. Aztán bedőltem az ágyikómba úgy ahogyan voltam, csak előtte lehámoztam magamról a ruhák java részét. Két órát tudtam aludni és a családom felkeltett... kurvára nem örültem.

14/366

Dühös-fájdalmas Hisztis poszt: *ha érzékeny vagy az ilyesmire ugord át MOST*

Ez a ma este annyira szépen indult, hogy azt hittem hogy ennél nem lehet már jobb...

és megint TÉVEDTEM, akkor lenne a legjobb ha végre meghalnék. Mindenkinek könnyebb lenne az élet nélkülem. Nagyon kevés választ el, attól, hogy véget vessek ennek az egész rémálomnak, és a halál lehet a megváltás lenne, a kínok börtönéből. 

EGy kibaszott vágyam van, de úgytűnik SOSEM fog teljesülni. Nem tudom, hol rontom el, de ha ennyi próbálkozás után sem megy, akkor inkább csendesen és magányban akarok nyugodni térni, örök hosszú álomba..... Reszketek, remegek és sírok ma este már nem fogok aludni... Minek? 

Megvárom amíg annyira fáradt nem leszek, hogy össze essek.... inkább meghalok érted. Nem tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem, és nem érzed, azt amit én. Ha nem szeretsz, akkor majd a végzethez imádkozom, hogy ne lássalak többé és legyek az övé, legalább lesz kit szeressek, aki viszont szeret... 

Fáj, hogy nem látsz, amikor csak neked akarok lenni a napsütés az égen, a csillagok a fekete égen, madárban a dallam, lombok közt a susogó szél.... minden kincsemet eléd szórtam, és mégis úgy érzem, hogy ez sosem lesz elég, nincs már mit lábaid elé felajánljak az életem maradt egyedül csak. 

Istennek megmondtam ma a magamét, és tudod mit ő sem hallotta ezt meg. Egyedül, örökké kurvára egyedül ebben a mocskos világban. Minden éjjel magányban! Tudod mi a kín? Mikor te meghalsz belül mert a másikat annyira szereted, és közben csak apró pillanatkora vesz észre? Megőrjít...nem bírom. Könnyeim hullnak csak, miközben zihálva hümmögök. Te fasz, kurvára imádlak.... de minden hiába. Én sosem hazudtam, mindig őszinte voltam... mit értem vele, azt hiszem kurvára mindegy... főleg neked.

*****

Három órával később megnyugodtam. Már nincsen semmi baj, egy érzelmi töltés szakadt ki belőlem... ami régóta nem akart kijönni, fájdalmas volt, mert ki kellett tépjem magamból, ezt volt az utolsó tüske, ami megmérgezte az életemet, és ez azért fájt annyira, mert ezt annak idején én döftem magamba a részemmé vált és nem akartam megválni tőle, mélyre kellett ássak érte és kitépni kegyetlenül. Leszámoltam magammal és ezzel az elmérgesedett tüskével. Könnyeim elapadtak, a belső vihar megszűnt, és most csend van, az óra kattogása és valami gyengéd szellő, ami körbe ölel és védelmez, a hideg köd ellen.

Tegnap este ahogyan sírtam, a természet is sírt velem, eső formájában. Ma reggel a rossz kedvem felemelte a szürke és fehér köd felhőt és ahogyan elfogyott belőlem a napsütés úgy lett kint megint mínusz és hideg. Nem vagyok összekötve a természettel és az időjárással? AHA HAGYJUK JÓ....de kurvára egy vagyok az időjárással...szóval egy ideig még hűvös lesz, mert a szívem lassan fog kiengedni, de esőre nem kell számítani már ez a jó hírem! 

Alvás.

13/366

Reggel 11 óra, kis kutya mászott a mellkasomra,
Szőrős nyálas puszit kaptam, aztán ki az ágyból!
Utána egész álló nap hímeztem a kis arany ujjatlan kesztyűt,
Miközben végig filmeket néztem youtubon keresztül.

Négy emberrel álltam ma szóba, de keveset beszélgettünk,
Este a kedvesemmel a csevegésünk szintén nem sikerült.
A worben megírtam a titkos 13/366-os versemet mára,
Miközben a blogomat írtam rímelt verses formában.

Szeretnék képet is feltölteni, de a telefon usbjét a gép nem ismeri,
A mai befejezett hímzett műről került volna fel egyetlen jobb fotó.
De mindenki érje be ezzel a kevés sorral, amit így most ide szánok septiben a blogra,
Holnap megint indul a nap, de nem tudom megmondani, hogy megint mennyit tumbiztam.

12/366

Ma nem aludtam semmit sem! :3 Tegnap óta ébren vagyok... nagyon durván túl vagyok a holtponton. De drámaian befogok aludni, bármikor...azt hiszem ma nem maradok fenn még egy hajnalt, meg is halnék. Reggel óta dolgozom a jelmezes kiegészítőimen, durván sok időt vettek, el és nem is látszik rajtuk mennyi melóm volt vele... mindegy ezt varrtam ma. Közel sincsen készen de elindult valami. 

 

Aztán este tovább melóztam vele és belekezdtem a hímzésbe is... sosem lesz a hímzésnek vége állapotot elértem lelkileg, ezért félre tettem kicsit... :I Nem használhatok varrógépet, mert ezt a fonalat azonnal megenné, ezért kézzel kell besteppeljem.Ciki de ez van, de legalább a saját kezem munkája lesz. :P

Egyébként egészen nem voltam jól ma, ettem anyu főztjeiből, de annyira sósnak és zsírosnak éreztem őket, hogy rosszul lettem. Gyomorégésben azt hittem elpusztulok, próbáltam könnyíteni a gyomromom, de felszívódott a kaja és nem lehet mit tenni, nem jött vissza semmi sem. Ezért tovább kellett szenvedjek, de aztán rájöttem, hogy van itthon szóda-bikarbóna és talán enyhíthetem a savas kémhatást, ezzel a lúgosító cuccal. :3 Jelentem javultam bevált a dolog! 

Ma estére még valami egyszerű vacsi és a kutya séta van hátra. Holnap olvasni szeretnék és tovább kézimunkázni, ha addigra nem kapok gyulladást a csuklómba. :( Blog mára off, ti is szaladozzatok pihenni gyöngyeim. :3

11/366

A mai nap egy totálisan felesleges nap volt egy bizonyos tekintetben, de nem baj. :) Este hétkor keltem fel és azóta vagyok ébren, úgy döntöttem ha a nappalok nem lehetnek jók, akkor inkább nem veszek részt bennük és alszok amíg csak lehet. :) Átváltottam hivatalosan is bagolyba. :3 Húúú, de jó.

Felmentem ma Pottermore-ra és annyira átalakult, hogy sikítva menekültem ez az oldalról... amit szerettem benne, még a maradékot is elbaszták. Köszönjük, ennyivel kevesebb lett a tábor velem és még sok százezer emberrel együtt. :) NICE!

Elküldtem a fodrász suliba a papírjaimat, remélhetőleg februártól már diákként tudom elkezdeni a tanulmányaimat, hogy 3 év múlva már hivatásos fodrászként melózhassak. Plusz folyamatosan keresem a munkákat, de nagyon nehéz ISTP és INFP személyiséggel bármilyen rendes munkát találni, nem beszélve arról, hogy egy Majom-Halak-Víz típusnak kellene a 9 számú Mars-Majom évében érvényesülni. NA ezt jól egybe pakoltam... nem baj nem mindenkinek kell értenie az ilyen paramétereket. ^^  Szóval, remélem lesz valami értelmes munkám, napi 8 órásat szeretnék, hétfőtől-péntekig beosztással lehetőség szerint reggel 9-től 17-ig ha jól számolom.... nem mindegy a mit és éppen ez a baj. 

Később, meg telefonálnom kell egy munka kifizetés miatt, nem örülnék ha lelépnének a pénzemmel... :I Így is alig van... :c Miért nem lehet a zsebemben sok pénz, már régen egy jobb világban élne mindenki! Ehh.

Még a mai nap nem írtam meg a versemet, ezt még bepótlom, utána megreggelizem és indulhat majd a nap, mert már lassan világosodik, hamarosan a nappal kel a családom én meg valamikor majd olyan 8 és 9 között kidőlök végre pihenni, vagy lehet hogy utána. Hajnali szelfi, mert a blog megérdemli. :) 

10/366

A következő hastánc esemény plakátján dolgoztam, szépen alakulgat, de megint sok a kérdőjel, arról, mi hogyan legyen a véglegesen, aminek nem örülök, mert nekem lesz vele több melóm. :S Ezentúlmenően ma sütöttünk főztünk, egy nagy csirkéből lett: egy nagy kondér erőleves a csontjaiból, jó pár szelet rántott a húsából és a maradék kis cafatkákból tepertő készült. Aztán persze a kutyi megkapta a csontjait, így az állat 100%-osan fel kell használva, büszke vagyok erre a teljesítményre. Ugye, hogy lehet így is élni, pazarlás és pocsékolás nélkül. <3 

Rajzoltam késő este egy mini portrét, de ez titkos kategóriába tartozik, így nem mutathatom meg... plusz annyit fejlődött a kezem és az agyam, hogy túlságosan felismerhetők lennénk, jobb ha nem kacérkodom, mert az univerzum visszanyal, csontig. :c 

Leszedtem a gépemre a Harry Potter 5-t és a Sims 4 játékot... hát éppen hogy elfutnak, de már nem igazán köt le egyik sem... persze lehet hogy full HD minőségben nagyon jó lenne, de már csak "tanulás", időelromlás céljából használom őket. Meg a sims-ben valljuk be az egyik ok amiért, sokat imádták, mert kreatívan lakberendezhettek és házakat építhettek... nem pedig azért, hogyan küzdjük, azért, hogy életben maradjanak a karakterek. Persze én most egy alter shippemet próbálom meg benne működtetni, de annyira nem érzem fontosnak, hogy 20 percnél többet üljek előtte...

Mára off. 

9/366

Nagyon sűrű volt a mai nap. Először is hajnalban úgy döntöttem kipakolok, átrendezem a szobát rendet csinálok mert évek óta tartogatok dolgokat, amiket nem kellene. Belendültem és megállás nélkül dolgoztam azért, hogy valami történjen. ÉS TÖrtént is: Rend van, tisztaság, de még kell egy kör, hogy teljesen meglegyek... nagyon sok erőt kivett belőlem, bevallom délután rosszul lettem, és nem régen keltem fel egy kis két órás alvás után. Amit tudtam, kidobtam. Régi levelek, poszterek, gyűjtögetésekből megmentett kincseket, úgy döntöttem, hogy nem fognak hiányozni és már repültek is a kukába bele.

Továbbá leszedtem a karácsony fánkat, eldobozoltam minden karácsonyi díszt, gömböt és égősort, szegény fát sajnáltam megint a legjobban, hogy értelmetlen vége lesz.... de mivel láttam, hogy nagyon hullik a tűlevele, megértettem, hogy már régen halott a fa, nincsen szükség a sajnálatomra. :) Ma este fogom elkövetni a bűntényt és a fekete zsákban viszem le... és teszem le a társai mellé. :)

Anyutól kaptam ma egy jó strand papucsot és egy szép pulcsit, már be is tettem a mosógépbe, hogy mihamarabb nyúzhassam magamon. Elküldtem a jelentkezésemet, a fodrász suliba, lehet egy karaktert nem írtam a levélbe, de nem volt kedvem hozzá. mit írogatni. Jó lesz az simán is szerintem, ha nem akkor majd rám szólnak, kész. 

Holnap telefonálnom kell majd a novemberi munkám miatt, mert lassan több mint 50 napja nem láttam a fizetésemből semmit sem, és nagyon bosszant, plusz 25 ig fizetni kellene megint már két részletet a bank végrehajtásnak, így nem fog maradni semmi a zsebemben előreláthatólag. :(

Ma estére még a kutyasétáltatás van hátra, ami maradt az ágyam mellett és rajta lepakolom a földre és úgy alszom el hogy leszarom mi van... :) Párkapcsolatommal meg nem tudom mi van, furcsa az egész és csak én élem meg szarul ez a legrosszabb... nem tudom hogy bennem van a hiba vagy éppen pont, hogy csak engem érdekel kettőnk dolga? Komolyan, tanácstalan vagyok, mindegy....

Akartam ma még rajzolni vagy festeni, de annyira KO vagyok, hogy tök esélytelen.... ma éjfélre én már csucsukálni szeretnék a kis kuckómba.... nagyon enervált vagyok és egy nagy adag mosott fosnak érzem magam.... de legalább értelmesen töltöttem el ezt a napot. :) 

Eltakarodtam a maradék dolgomra, és meghaltammm. Pááá~

8/366

Nincsen kedvem írni semmi sem! Videózzatok, meditáljatok élvezzétek ezt a nagyszerű játékot. :3
A zenéje meg a képi világa egyszerűen észbontó, idén még nem osztottam meg, de most kiteszem.

7/366

Napi vers pipa, bár az utolsó versszak még várat magára, de lehet hogy úgy hagyom... ha az annyi akkor ott a vége és nem kell a betoldás...! 

A hímzés, amin egy hónapja dolgozom, szintén pipa. :3 annyira büszke vagyok rá, tényleg beleadtam amit csak tudtam időt és a kezemet nem kímélve, úgy érzem meglett az eredménye lenyűgöző lett, aprólékos és very swag. Mindig pakolom fel az arckönyvre, de azt hiszem ideje lesz ide áthonosítani majd a blogra is... hogyha aznap dolgozom valamin, akkor csak huss feltolom ide és az a bejegyzés. :) Amikor sokat dolgozom egy jelmez darabon nagyon sok időt szokott megenni az életemből és sajnos nem tudok olyankor sok mindent írni a blogra, mert ugye akkor nem történik semmi csak az alkotás maga. Most is bevallom, hogy szégyen szemre, de hajnali ötkor pótlom az elmúlt napot, hogy ellegyen könyvelve ide! 

Legalább most az ígéreteimet betartom magamnak! Nem hagyom, hogy ez az év elmásszon a kezeim közül, kőkeményen megdolgozom érte, lehet keveset tudok pihenni, de nem számít. Most a cél nemes és hasznos! :3 Plusz szeretnék példát mutatni a környezetemnek, hogy egy ember, igenis meg tud változni ha, nagyon akar és nincsen lehetetlen. Egy nap lehet 36 óra is és nincsen olyan, hogy nem tudom megvalósítani az álmaimat, még akkor is ha néha nyűgős, hisztis, nyúzott vagy egy rakás majomtalicskán ugrándozó balfasz tudok lenni. Igen, de szeretném az idei születésnapommal úgy betölteni a következő szintet, hogy ember feletti teljesítménnyel, de meghaladtam a saját lehetőségeimet és korlátaimat. :3 Sőt a cél, hogy ne létezzenek korlátok. 

Szóval ennyi van. Még most neki állok majd rajzolni vagy, egy régebbit átdolgozni. :3 Vacsizom, iszok egy kis isz-iszt és go work! Nincsen lazítás, az majd csak akkor ha már muszáj lesz kidőlni aludni.

Éss amint láthatjátok, felkerült a 2016 évi téli design, elég karácsonyi feelinges. :3

6/366

Egy napom dióhéjban: :)

Megközelítőleg 17:15-ig az ágyban fetrengtem, majd felkeltem megráztam magam, az összes problémámat, levettem magamról, mint egy elnyűtt ruhát, kidobtam a kukába. Hirtelen felindulásból meglátogattam Sárit a munkahelyén, két órát beszélgettünk mindenről majd este 22:00 körül hazaértem. Nagyon szuper volt eltölteni az időt nála, szakadó hóesésben mentem haza, mocskosul hideg volt. Sőt a szél is felerősödött, nagyon fáztam, pedig volt rajtam elegendő mennyiségű textil. Megvacsiztam, megsétáltattam a kutyit és fejest ugrottam, hogy egész éjszaka dolgozzak a hímzésen, hogy minél hamarabb befejezhessem! :3 És hajnalban lefürödtem. Reggel hazajött anyu és kidőltem vele aludni, szolidaritásból, meg persze mert rosszul lettem.

5/366

Egész nap az ágyban összegömbölyödve feküdtem, mint egy kis sün. A tegnap esti randiból búcsútalálkozó lett, a szívem egy része elhalt. Tudom, hogy ez nem a vég és folytatódik a dolog, de mégis legalább olyan rossz mintha szakítottunk volna. Nem fogom látni élőben megint vagy félévig... gyötör a gondolat és a kín. Az élet újra és újra megöl, ehhez képest a halál édes csók lesz, ami örök álomba ringat majd el. 

Túl dramatizálom? Nem, tényleg ami fáj az fáj, akár teszek ellene akár nem. Ezért úgy döntöttem ágyban maradok és nem kelek ki, amíg csak tudok, nyilván ez azzal jár, hogy majd éjszaka nem alszom. De hát nincsen mit tenni egy olyan szerelembe estem, ahol se éjjelem se nappalom. Ágyamat nem fűti más csak a vágy, hogy mikor látom újra viszont és hogy mikor érnek hozzám megint szeretettel és kedveskedő szavakkal. Lassan kezdem feladni magam... nem tudom ki vagyok és mit akarok, az élet, amit élek mostanság újra hiába való.

Létezik a szerelem, megcsókol, megölel, ölébe ültet aztán egyedül hagy, magányosan az emlékekkel és álmaiddal. Ez az amit ajándékba kapsz, és a hulló bánatos könnyeid. 

Megint űr van bennem... egy rossz furcsa érzés, az élőtől az életről lemondó könyörgés... hogyan legyek így napsütés és vidámság, az emberek szemében a ragyogás és csillogás. A tűz, a fény a varázslat lelkem nem lobog éppen hogy csak hamuban parázsolgat. :I  

Szeretném, ha végre minden jóra fordulna már... különben inkább vigyen el örök keringőre maga a fekete köpönyeges öreg halál. 

4/366

Tegnap este hajnal öt kor ért el az állapot, hogy aludni kellene végre. Megnéztem a Song of the Sea című animációt mesét. Nagyon tetszett a mondandója, a történet, a karakterek és a kép- és hangvilága is. Nagyon jó érzéseket keltett bennem, még ilyen meséket! 

Egyébként ez után felkeltem olyan 15:00 magasságában, nagyon fáztam. Pedig volt rajtam pulcsi és alsónadrág a takaró alatt. Nem szeretek zokniban és nadrágban aludni, mert fáj utána a lábszőröm... tudom hülye egy szokás, de ha jó idő lenne a szobámba csak a takaró lenne rajtam, vagy az sem. :) A vacogásom a takaró alatt nem volt ok nélküli, miután kikeltem az ágyból és az ablakhoz léptem; kinéztem az ablakon és láttam, hogy sűrű pelyhekben szakad a hó! :3 Boldogságos érzés volt, hogy a fehérség végül megérkezett és betakarta a fázó tájat puha fehér köntösével. 

Megreggeliztem, ettem pár falatot és visszamásztam az ágyamba, úgy döntöttem, ma csak a lustálkodni van kedvem. Ma nem takarítok, nem mosogatok, nem teregetek és hajtogatok, nem ülök le varrni, nem öltözöm fel, nem ágyazom be és nem aggodalmaskodom. Szóval csak passzívan, átadtam magam a semminek, és az édes bűnnek és lomha és lassú lettem. Többször is vissza ájultam aludni, aztán felkeltem, csevegtem kicsit emberekkel. 

A tumblr-t koptattam, mindenkinek a blogjába beletekergettem... van nagyon sok perverz alak, de nem zavar sőt az a nagy helyzet, hogy van ami még nekem is tetszik. Nem érzem már soknak, ha valaki szexuális témákat tesz ki nagyobb mennyiségben.... sőőőt valahol átérzem, hogy erre vágynak. Nincsen meg az életükben a pár vagy a szex és ez az, ami szükséges számukra akár, mint lélek emelő eszköz vagy mint valami biztos pont, ami után lehet sóvárogni, valahol olyan mintha ezek ki nem mondott kívánságok volnának.

Szóval ja kezdek beépülni oda is, van bennem remény, arra, hogy ismerkedjek és barátokat szerezzek onnan, de nem áltatom magam a legtöbben nem olyanok mint én. Sokan csak egy éjszakás kalandokra vágynak, nagyon ritka közöttük, aki tényleg komoly dolgokat szeretne. De mindegy, én csak barátokat és beszélgető partnereket keresek, akikkel néha lehetne hogy lógjak, a nyakukon maradjak stb... nem tudom pontosan én sem mit akarok. Csak nem akarok mindig egyedül lenni...

De lassan majd készülődnöm kell, elhívtak randira? Kíváncsi vagyok és próbálok laza maradni, ha rágörcsölök elrontok mindent. :P Igyekszem nem elrontani, szeretném jól érezni magam, kikapcsolódni és méltóan kezdeni azt az új évet. :) Hiszek a szerelemben? Igen. Az előző szerelmem még mindig meg volna, ha nem válok depissé és hagyom, hogy eltoljam magamtól... aztán később ő vette át tőlem ezt a sok világfájdalmat és egy szakadékba zuhantunk és nem jöttünk vissza együtt belőle, sajnos. Ha lenne rá mód és évek eltelnének úgy hogy, nem javulna semmi visszamennék hozzá bármikor... de tudom hogy akkor neki már olyan élete lesz, amibe én már csak egy megfakult két nyári kaland leszek.

Elég nehéz dolgok ezek, de nincsen ezzel semmi baj, hiszen ezzel jár a felnőtté válás. Keresed a párodat, a helyedet a világban, elveszíted a biztos pontokat és találsz újakat. Megölöd magad, hogy mindig változz és jobb legyél, rádöbbensz titkokra, amit ha előbb tudsz akkor nem így lenne ahogyan most van. Az emberi létben lenni gyarlóság valahol és mégis egy nagy csoda, mert ahogyan akarod úgy alakítod sorsodat. :) Erre én vagyok itt a legjobb példa, de mutogathatnék rád vagy ő rá vagy bárkire.

Nem fogadtam meg semmit új évre, de mindennap írok egy darab 12 soros verset, az érzéseimről és főleg a szerelmi életem dolgait helyezve fókuszba. Ez a nagy munkám idénre, remélem, hogy Év végére egy 366 oldalas 12 x 336 = 4392 sorból álló verses kötetem lesz terveim szerint, amit helyenként illusztrálni fogok. Lehet nem nagy dolog, de magamhoz képest ez olyan teljesítmény lesz, amire büszke lehetek. Nem tudok jó címeket adni, ezért nem adok nekik címeket, beszámozom őket. Ha kész lesz, akkor lehet egy megbízható és kitűnő nyelvi érzékkel megáldott embert megkeresek, hogy csiszolja fényesre és legyen belőle nekem valami maradandó.... plusz van akinek odaadnám ajándékba magam művét. :3 Nem teszem közzé ezeket a verseket, ha igen akkor azok nem kerülnek bele a gyűjteménybe vagy csak azok ilyen plusz darabok lesznek. Legalább ezt vigyem végig, hamár elkezdtem.

Ja egyébként így vagyunk el a drága szőrös gyermekemmel... :3 Én őt felengedem az ágyamra, cserébe ő melegít engem a szeretetével és a kis puhi bundájával. :3

3/366

Nem tudok mit írni csillagjaim, dolgozom varrok és hímzek, mint az ipari varrógép.

Ez hímzés folyamatban van a felét elkészítettem már csak a másik vége kell, hogy meg legyen....

2 / 366

Eljött a 2016. év. Rengeteg mindenen vagyok, túl Sajnos a blog rovására, mert nem tudtam elég időt idefordítani legnagyobb sajnálatomra, de idén ez más lesz! Egy sor is lehet élet jel, szóval adni fogom, lesz időm rá. 

Nos. kezdeném azzal, végre itthon vagyok nyugalomban és pihenek, nyugisan alkotok, csendben élek. Az előző évről, 10 pontban.: 

1. Elég rendesen nehéz és zaklatott volt számomra, kezdjük a fő pontnál, hogy nyár végére elveszítette a szerelmet, azt hittem nem élem túl. De, aztán a legreménytelenebb élethelyzetben újra éreztem valami kis életritmikát a testem motorjában, azóta egyszer fenn és egyszer lenn vagyok vele. Ráadásul megint csak egy távkapcsolatba léptem... ennyire béna vagyok csak. Kezdem azt gondolni, hogy annyira sok vagyok mindenkinek, hogy SOHA sem lesz egy egészséges párkapcsolatom... remélem sikerül egy picit változzak, hogy ez az év hozzon valamit, ami segít rajtam. No de remélem, megtörténik a Csoda és minden olyan lesz, amit szeretnék!

2. A banki tartozásom jelentős részét visszafizettem, de még mindig van egy kevés amit nem ártana megoldani, idén. 300 ezer forint adósságom keletkezett, családi okok miatt és ebből már csak a fele van hátra, úgy hogy alkalmi munkákkal kellett megszakadjak, hogy legyen. :(

3. Szilveszter estéjén felvilágosítást kaptam, arról, hogy mély depresszióban szenvedek, ami ráadásként bipoláris is és ha nem változtatok ezen, akkor még rosszabb életem lesz, amit most élek meg még nem is olyan nagy gond. Szóval változom kell... :) Társasági életet kellene éljek, igyekszem minden héten egyszer kezdésnek emberekkel lógni.

4. Művészet, öhm sokkal többet is letehettem volna az asztalomra, de nem büntetem magam így is sok mindent tettem, még akkor is ha nem eleget. Ez évben máris elkezdtem dolgozni, hogy ne legyen bűntudatom miatta.

5. Lefogytam év elején kb.82 kilóról lefogytam 72-re, és ha az égiek segítenek, akkor fogyok vagy még 5-t a hasamból és felizmosodom picit. :)

6. Lediplomáztam, ugyan még nincsen meg a nyelvvizsgám, de megvan a vizsga! BA-s friss Diplomás vagyok, a családomban az első. :3

7. Nyolc darab új jelmezzel gazdagodtam és sok félkésszel.

8. Divatbemutatón voltam modell. :)

9. Elmentem a IV. Balathorra az őrült cosplayes barátaimmal

10. Egy újabb tetoválásom lett

Idén-ről:

Jelen pillanatban munkát keresek, de attól tartok, amilyen szerencsétlen válogatós fajta vagyok nem lesz egyszerű dolgom. És nem az a probléma, hogy nem vagyok kitartó és nem szeretem a munkát, szimplán csak nem vagyok egyszerű eset. A jelmez készítés továbbra is a drogom marad, de idén zömével csak fotózásokat szeretnék ezekkel az elkészült vizuális környezet szennyezésre alkalmas dolgokkal. 

Szeretnék egy fix munkahelyet, ahol jó pénzért NORMÁLIS munkát végezhetek, és cuki emberek vesznek körbe, nincsen rohanás, nincsen kiabálás és nincsen sok balfaszkodás. Szeretném, a lényem és a tudásom legjavát beleadni, úgy hogy ezért elismernek és jutalmakban is részesülök. 

Naptáramat továbbra is vezetem és írom melyik napon mi történt. :) Nem feledkezem meg senkit sem felköszönteni. Szeretném a blogot is tovább vinni, gazdagítani és átformálni életem borzalmasan szomorú és unalmas története helyett egy laza és menő művészeti alkotó térré varázsolni ezt az online csodavilágot. Azt nem mondom, hogy szeretnék sok olvasót, nem hiszek abban, hogy csak azért kövessenek, hogy legyenek. Azért olvassanak és kövessenek, ha tényleg van egy pici akármi ami miatt ez ténylegesen érdekli őket, a mondataim mögötti tartalom érdekes, inspiráló vagy a néha elszórt munkáim miatt. :) 

Szeretném szinkronban tartani a tumbimat-devimet-facémat és blogomat... de ez a lehetetlen kategóriát súrolja hiszen. Az egyetlen közös pont ezekben az énem és az hogy mindegyikhez net kell. A tumblr-ön a kedves, szép, erotikus, fotózással, fandomokkal és rengeteg sok kapcsolatos dolgaimat posztolgatom, nincsen behatárolható kategóriában. A facén java részt a cosplayes világokat követem, devin pedig hasonlóképpen a tumblr világa van annyi különbséggel, hogy itt nagyobb rész más művészektől pakolom magamhoz a kedvenceimet be. Itt a blogon meg minden a nyomorult kis létemről szól, ritkán teszek fel ezt azt.... plusz az idő is nagy ellenségem. (Amikor kellene még 5 perc akkor nincsen, amikor meg túl sok van nem akar elfogyni a Jó Isten kedvéért sem...) Szóval meglátjuk mit sikerül kihozni ebből. 

Persze amiket írok irány vonalak, amiket szeretnék megvalósítani, semmi sem kőbe vésett szabály. :)
De most elmászom alkotni. Boldogságos Új esztendőt! Legyen ez az év a változás éve, a sikerek és beteljesülés, az öröm éve. <3 Itt az új csinos énem, remélem a testem bírja majd még, már ha az agyam nem is. :)