Az élet megevett, megrágott és kiköpött... minden egyes nap egy lépéssel közelebb tol, ahhoz hogy egy szép napon, valami csúnya módon tegyek pontot a nem túl szép életem margójára. Én hiába akarom, de az élet mindig nem... akkor minek ez az egész? Felesleges ezért az összes év amit kaptam... Bár másnak adatott volna meg hogy éljen helyettem.
Tudom honnan jöttem, jól ismerem a múltam.
Mégis, a jelen
pillanatban nem tudom ki vagyok, mit akarok igazán és hová tartok.
Feladtam sok mindent, hogy eddig eljussak és rólam is sokan már
lemondtak. Túl bizonytalan a helyzetem, és képtelen vagyok felkelni
rettegés nélkül álmatlan álmaimból.
Mert, tudom hogy a holnap is
eljön és megint próbák elé állít. Még több fájdalom, szenvedés és
reménytelenség. Nem tudom élni azt az életet, ami nem létezik… és így nem is akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése