Missing Parts

Üdv újra!

   Sajnálom, hogy eltűntem szinte már végtelenül hosszú időre, de most elég kemény időszakon megyek keresztül megint és nem mások, hanem magam miatt. Annyit változtam kívül és belül is, hogy alig ismerek magamra. De a sok bánat és kétségbe esésem mögött azért van bőven a jóhírem is. Többek között, hogy ötössel és egy négyessel lediplomáztam, így a fősulit elvégeztem 4 év után végére. És most jön a fejesugrás a semmibe, a nagy büdös kietlen puszta setít semmibe. :I

    Most is csak azért jöttem fel, hogy életjeleket hagyjak hátra. Kis olasz kaját főztem holnapra öcsémnek spagetti tésztával, de már nyakig szaftos a szám... azt hiszem kicsit jó lett. Várom, hogy lehűljön és hűtőbe dugjam. Plusz még nem vagyok annyira álmos, viszont annál inkább zenéket akarok a telefonra feltenni az utazáshoz. Nem tudok zenenélkül utazni, megőrítenek a külső tényezők, minden szinten. PLusz ha zenét hallgatok, akkor a szövegre koncentálok így még gondolkozni sem tudok semmi ostobaságon.

 Az emberi világ létformái hol bántanak, hogy megkísértenek és nekem csak a színtiszta szenvedés jut. A legjobb, tudom mit tennék de nem akarok. Szeretnék egy agymosást és új emberként csak olyan dolgokkal foglalkozni, aminek a vágyakhoz és érzelmeknek semmi köze, mert ezek amik újra és újra megölnek, mindenhogy. Boldogtalan vagyok és egyszerre boldog is, elégedett elégedetlenségben elégek, abban a tűzben ami életben tart és boldogságom, kudarcom forrása. :I 

     Szóval ez a nagy büdös helyzet. Amint lesz bennem tett erő és mondanivaló is vagy olyan szép és jó dolog, amit érdemes kitenni a könnyeim helyett, akkor nem habozok. Most megyek töltök fel magamnak pár számot. Fogatmosok, végül alszom és 3 napig most nem megyek fel semmien szociális oldalra. ANTISZOCIÁLIS vagyok, és mindenki hagyjon megnyugodni. Utálom, hogy a képességeim az átkaimmá válnak és folyton visszájára sül el minden, az egész életem. :"(

Remélem, ti nektek jobban megy mint nekem. Örökre életképtelen maradok.... <3

Ez meg Az

     Piszkosul fáj a hátam, az utóbbi időben túl sokat ülök a varrógép előtt, bár én csak örülök neki.... a hátam már kevésbé. Elpusztulok, egy úthangert kérek a hátamra és jobb lesz, vagy inkább egy jó masszőrt akinek a kezei alatt elfelejtem még a nevemet is. :3

     Jövőhéten ilykor már a diplomázáson túl leszek és mehetek dolgozni és munkát vállalni, előre is utálom, de ez van. :"D Huh. Sok mindenkit márcsak messziről figyelek, jobb ha nem próbálok meg sehova sem tartozni és akkor nem esek pofára. :)Van egy pár új munkám, nem sokára bescannelem őket ide. :3

Összetört

      Azt hittem békésen és nyugodtan tudom, majd az estémet elmókázni egy váza hideg és csodás limonádé mellett, miközben fúj a kis lenge szellő... Hát ez a hétfő is mókásan indul: Tévedtem! Még ide sem ért a közelgő vihar...de az a kis lenge orkán erejű szél, máris berepesztette az ablakom! Oh shit, gyerekek... mi lesz itt még? És még én a varratok miatt aggódtam, hogy nem szépek. És az ablak, akkor most mit szóljon? Miért is lenne bármi is itt normális, szuper így kezdeni a hetet. A legjobb, ha enyhül is az idő biztos, hogy nem nyithatok ablakot hurrá. Olyan boldog vagyok, hogy remélem ezek után már csak jobb jön.... :I

T.T

Ébrenlét

      Első próbálkozásom, hogy tábla gépről írok egy bejegyzést. Eddig minden okénak tűnik, szépen fut a program és egyszerűnek mutatkozik a felülete is. Bár a billentyűzet kattogò hangja nagyon hiányzik hozzá. 

     Délután egy óra múlt féllel és dög meleg van a lakásban, a legjobb, amit ilyenkor tenni lehet hogy ágyban marad az ember és vagy alszik vagy valami csendes elfoglaltságot keres, amiben nem lehet megizzadni. Bár a java a forróságnak már régen vege, de azért jobb nem kinyitni meg semmit sem. Én általában naplemente után nyitom ki az ablakokat, és napkeltekor csukom, vagy amikor éppen felkelek... Az utóbbi rosszabb, mert akkor már dől be a forróság kintről.

     Mai terveim közt nem szerepel túl sok minden. Olvasás, firkálás esetleg egy kis főzés, de nem szeretnék azt sem jobb nem fokozni ilyenkor a lakásban uralkodó meleget. Örömhíreim is vannak, tizenhárom napja egy testedzős challengeben veszek részt, hogy átalakítsam kicsit a testem és ilyen rövid idő alatt is igen meglepően jók az eredmények. Nőtt az állóképességem és a zsír is mintha lassan elkezdene eltűnni a hasamról. Igen tudom, nincsen sok rajta de engem attól még zavart. 

     Most kicsit offolom magam a netről, kezd a kezecském megfájdulni az írás és tartástól. Lehet ez a műfaj marad a gépre..

Kimerültség

     Rendkívül kiégtem belül, azt hiszem most pont olyan vagyok, mint egy eldurrant villanykörte. Hiába tanultam annak, ami lenni szerettem volna és hiába van megannyi képességem, nem kellek sehova sem. Megközelítőleg húszezer állási hirdetést meg néztem ma egésznap, gondoltam rászánom a napomat, mert dolgozzunk előre, mert valószínűleg úgyis sikerül a diplomát befejezni. De kb.az egész munkakeresés annyira lélekölő, egyáltalán nem érzem jó bulinak, szomorú vagyok és nem érzem magam még semminek sem. :I

     Helyzetjelentés: Milyen lehetőségeim maradtak? 

Áruljam, esetleg a testem? Csináljak meg még 25 olyan képzést, amivel Talán találok munkát? Tanuljak ki egy olyan dolgot, ami kurvára nem érdekel?  Menjek el egy olyan unalmas munkára amire tudom, hogy nem az én reszortom? Nem tudok én már semmit sem. :C

     Ráadásul ez még csak az első nap volt. Még mennyi idő lesz mire találok valamit. Szomorú vagyok és csalódott, értéktelennek és haszontalannak érzem magam. Nem érzem magamban az erőt, hogy bármit is kezdjek magammal, meghalt egy részem ma. Hiábavaló minden, cosplayezni sincsen kedvem. Abba is hagytam egy időre mindent, amivel ennyire készültem. Egyszerűen nem megy. Ha most tudnék, akko egész nap csak zokognék a párnám felett. :I Ha valaki segíteni akar lőjjön le, és anyámnak adjon sok pénzt, hogy boldoguljanak. Az életem értelmetlen volt, a barátságaimból kevés volt igazi és amiket létrehoztam sosem voltak értékesek. 

Agonizálás mode on.

Tegnapról és a máról

     Egy ideje a nagyon boldog és felhőtlen életvitelem átváltott megint egy ingatagságba. Nem érezem jól magam ok nélkül, aztán persze idővel okot is találok rá. Nem tudom ilyenkor mi történik velem, olyan mintha két emberből préseltek volna eggyé és mindig váltogatja egymást a kettő. Akár csak az időjárás, néha kiszámítható, de néha tele van meglepetésekkel.

      Tegnap is így volt, forróság és már mondhatni majdnem aszály volt, régóta nem esett az eső. Elromlott a kedvem, kinézek az ablakon és látom, hogy a felhők tornyosodnak és egyre csak növekednek és gyülekeznek a sok 10 emeletes panel épületek tetejére. Elkezdett először csak kedvesen fújdogálni a szél, majd egyre csak erősödött, a végén már tépázta a fák lombjait. A messzeségben láttam, ahogyan a felhő elkezdi a városra rászitálni a belőle zúduló víztömeget, de ez nem volt elég a már fekete összefolyt masszának a levegőben. Mindenhol elkezdett a vízfüggöny leereszkedni, körbe zárták a házunkat, majd felettünk is megeredt az eső. Hangos és dühös kopogással jelezték az ablakpárkányon és a fák levelein, hogy megjöttünk. Hirtelen hűlt ki a forró táj; sistergése a villámlások utáni robaj volt. Nagy hőség, nagy vihart hoz és van aki nem tudja de egy nagyon hosszú és forró tartós nyár, pedig nagy hideget és hosszú kemény telet. 

      Szóval ebben az isteni időjárásban, nekem el kellett menjek, mert feladatot kellett teljesítsek. De meghiúsult a dolog, mert mire oda értem nem voltak nyitva vagy még nem nyitottak ki... sosem fog nekem kiderülni. De én ott voltam, ronggyá áztattam a szandálomat, lefagyott mindenem a hideg víztől, de a forró fürdő utána isteni volt. Hamar elaludtam, nem kellett sokat könyörögnöm magamnak, a csodálatos front nyert felettem. Lelassultam és vesztettem.

      A mai nap úgy tűnt el a tegnapi vihar, mintha az nem is történt meg volna... érdekes. Mai nap úgy keltem fel, hogy utálok mindent megint. Hogy kosz van, hogy rendet akarok tenni, de minek, mert megint csak kosz lesz... Mint egy hülye gyerek ilyen állapotban vagyok. Állam vizsgára kellene készüljek, de sajnos nem vitt rá még mindig a lélek, hogy kinyissam a tételeket és hogy olvassak. De ez nem baj, az ösztöneimre hallgatok bízok magamban tudom, ha itt az idő akkor majd előveszem a témákat és megtanulom nagyon hamar. Sőt, meglepően hamar.

     A záróvizsgák után jön majd az igazi fejfájás, hiszen a nagy világban munkát kell keressek, mert itthon csak megzápul a fejem. De nem lesz egyszerű, mert válogatósabb vagyok, mint egy pláza plasztik. Azt határozottan tudom, mint nem szeretnék, de azt kevésbé tudom mit szeretnék, lehet ez csak abból fakad, hogy nem tudom mennyit érek vagy abból hogy nem tudom hogy ez hol tudom kibontakoztatni. Egyik sem egyszerű, nem tudom mi lesz: egy fejes a semmibe. Egyet tudok, ahol nem érzem jól magam ott azonnal goodbye lesz. Nem várom ki a végét. Nincsen értelme. :) Én tudom, hogy kell a pénz, de ennyire nem vagyok ráutalva.

*Órákkal később*

    Erőt vettem magamon és a lustaságomon, rendet tettem a lakásban. Elmosogattam az egy hónapja csak egyre növekedő mosatlanokat, felsepertem és kivittem a nagyzsák szemetet. Az én szobám még mindig romokban áll... de azt már kezdem megszokni. :D Azon gondolkozom, milyen újításokat tudnék csinálni a szobában, hogy még jobban tudjak játszani a hellyel, amit kihasználhatok. :D Egyenlőre még csak gondolkozom, semmihez sem nyúlok. Eléggé elfáradtam, nem számoltam, de legalább vagy 100 edényt elmostam az tuti. Azt nem értem, hogyan lett ennyi? Mindegy már mind elmosva szárad. :D

     Némileg javult a kedvem is picit, de nem túl sokat. Éppen elég ahhoz, hogy ha esetleg feldühítenek ne akarjak az illetőhöz molotov koktélt dobni. :) Pedig ha volna sok mindenkit, megkínálnék vele. ^^ Meggyújtottam a szobámban a kis füstőlőmet is, hogy minden ami rossz, ártó vagy ilyen húzza el a csíkot a szobámból és leszarom hány millió fok van kinyitottam az ablakot is, hogy legyen hol kirepüljenek. Még ami háthra, van hogy leszedjem a ruhákat a szárítókötélről és a sajátjaimat bevágjam a tárolóba, mert egy kicsit több ruha hever a padlón, mint amennyi a szememnek sok. :D Nem nem a fél szekrényem, inkább az 1/5 így érzésre. :)

Megint eltűnök kicsit, próbálok tevékeny életet élni, hamár van nyár meg szünet meg pihi! :)