Rendkívül kiégtem belül, azt hiszem most pont olyan vagyok, mint egy eldurrant villanykörte. Hiába tanultam annak, ami lenni szerettem volna és hiába van megannyi képességem, nem kellek sehova sem. Megközelítőleg húszezer állási hirdetést meg néztem ma egésznap, gondoltam rászánom a napomat, mert dolgozzunk előre, mert valószínűleg úgyis sikerül a diplomát befejezni. De kb.az egész munkakeresés annyira lélekölő, egyáltalán nem érzem jó bulinak, szomorú vagyok és nem érzem magam még semminek sem. :I
Helyzetjelentés: Milyen lehetőségeim maradtak?
Áruljam, esetleg a testem? Csináljak meg még 25 olyan képzést, amivel Talán találok munkát? Tanuljak ki egy olyan dolgot, ami kurvára nem érdekel? Menjek el egy olyan unalmas munkára amire tudom, hogy nem az én reszortom? Nem tudok én már semmit sem. :C
Ráadásul ez még csak az első nap volt. Még mennyi idő lesz mire találok valamit. Szomorú vagyok és csalódott, értéktelennek és haszontalannak érzem magam. Nem érzem magamban az erőt, hogy bármit is kezdjek magammal, meghalt egy részem ma. Hiábavaló minden, cosplayezni sincsen kedvem. Abba is hagytam egy időre mindent, amivel ennyire készültem. Egyszerűen nem megy. Ha most tudnék, akko egész nap csak zokognék a párnám felett. :I Ha valaki segíteni akar lőjjön le, és anyámnak adjon sok pénzt, hogy boldoguljanak. Az életem értelmetlen volt, a barátságaimból kevés volt igazi és amiket létrehoztam sosem voltak értékesek.
Agonizálás mode on.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése