Tegnapról és a máról

     Egy ideje a nagyon boldog és felhőtlen életvitelem átváltott megint egy ingatagságba. Nem érezem jól magam ok nélkül, aztán persze idővel okot is találok rá. Nem tudom ilyenkor mi történik velem, olyan mintha két emberből préseltek volna eggyé és mindig váltogatja egymást a kettő. Akár csak az időjárás, néha kiszámítható, de néha tele van meglepetésekkel.

      Tegnap is így volt, forróság és már mondhatni majdnem aszály volt, régóta nem esett az eső. Elromlott a kedvem, kinézek az ablakon és látom, hogy a felhők tornyosodnak és egyre csak növekednek és gyülekeznek a sok 10 emeletes panel épületek tetejére. Elkezdett először csak kedvesen fújdogálni a szél, majd egyre csak erősödött, a végén már tépázta a fák lombjait. A messzeségben láttam, ahogyan a felhő elkezdi a városra rászitálni a belőle zúduló víztömeget, de ez nem volt elég a már fekete összefolyt masszának a levegőben. Mindenhol elkezdett a vízfüggöny leereszkedni, körbe zárták a házunkat, majd felettünk is megeredt az eső. Hangos és dühös kopogással jelezték az ablakpárkányon és a fák levelein, hogy megjöttünk. Hirtelen hűlt ki a forró táj; sistergése a villámlások utáni robaj volt. Nagy hőség, nagy vihart hoz és van aki nem tudja de egy nagyon hosszú és forró tartós nyár, pedig nagy hideget és hosszú kemény telet. 

      Szóval ebben az isteni időjárásban, nekem el kellett menjek, mert feladatot kellett teljesítsek. De meghiúsult a dolog, mert mire oda értem nem voltak nyitva vagy még nem nyitottak ki... sosem fog nekem kiderülni. De én ott voltam, ronggyá áztattam a szandálomat, lefagyott mindenem a hideg víztől, de a forró fürdő utána isteni volt. Hamar elaludtam, nem kellett sokat könyörögnöm magamnak, a csodálatos front nyert felettem. Lelassultam és vesztettem.

      A mai nap úgy tűnt el a tegnapi vihar, mintha az nem is történt meg volna... érdekes. Mai nap úgy keltem fel, hogy utálok mindent megint. Hogy kosz van, hogy rendet akarok tenni, de minek, mert megint csak kosz lesz... Mint egy hülye gyerek ilyen állapotban vagyok. Állam vizsgára kellene készüljek, de sajnos nem vitt rá még mindig a lélek, hogy kinyissam a tételeket és hogy olvassak. De ez nem baj, az ösztöneimre hallgatok bízok magamban tudom, ha itt az idő akkor majd előveszem a témákat és megtanulom nagyon hamar. Sőt, meglepően hamar.

     A záróvizsgák után jön majd az igazi fejfájás, hiszen a nagy világban munkát kell keressek, mert itthon csak megzápul a fejem. De nem lesz egyszerű, mert válogatósabb vagyok, mint egy pláza plasztik. Azt határozottan tudom, mint nem szeretnék, de azt kevésbé tudom mit szeretnék, lehet ez csak abból fakad, hogy nem tudom mennyit érek vagy abból hogy nem tudom hogy ez hol tudom kibontakoztatni. Egyik sem egyszerű, nem tudom mi lesz: egy fejes a semmibe. Egyet tudok, ahol nem érzem jól magam ott azonnal goodbye lesz. Nem várom ki a végét. Nincsen értelme. :) Én tudom, hogy kell a pénz, de ennyire nem vagyok ráutalva.

*Órákkal később*

    Erőt vettem magamon és a lustaságomon, rendet tettem a lakásban. Elmosogattam az egy hónapja csak egyre növekedő mosatlanokat, felsepertem és kivittem a nagyzsák szemetet. Az én szobám még mindig romokban áll... de azt már kezdem megszokni. :D Azon gondolkozom, milyen újításokat tudnék csinálni a szobában, hogy még jobban tudjak játszani a hellyel, amit kihasználhatok. :D Egyenlőre még csak gondolkozom, semmihez sem nyúlok. Eléggé elfáradtam, nem számoltam, de legalább vagy 100 edényt elmostam az tuti. Azt nem értem, hogyan lett ennyi? Mindegy már mind elmosva szárad. :D

     Némileg javult a kedvem is picit, de nem túl sokat. Éppen elég ahhoz, hogy ha esetleg feldühítenek ne akarjak az illetőhöz molotov koktélt dobni. :) Pedig ha volna sok mindenkit, megkínálnék vele. ^^ Meggyújtottam a szobámban a kis füstőlőmet is, hogy minden ami rossz, ártó vagy ilyen húzza el a csíkot a szobámból és leszarom hány millió fok van kinyitottam az ablakot is, hogy legyen hol kirepüljenek. Még ami háthra, van hogy leszedjem a ruhákat a szárítókötélről és a sajátjaimat bevágjam a tárolóba, mert egy kicsit több ruha hever a padlón, mint amennyi a szememnek sok. :D Nem nem a fél szekrényem, inkább az 1/5 így érzésre. :)

Megint eltűnök kicsit, próbálok tevékeny életet élni, hamár van nyár meg szünet meg pihi! :)