December 25.

Gyorsan telik a karácsony, igyekszem sokat pihenni. Azonban nem megy, nem erre teremtettem, azt hiszem örök mozgó vagyok és képtelen vagyok egy helyben maradni... pedig belül fáradt vagyok akár milyen hihetetlen, kényszeres munkamánia bárcsak ne léteznél bennem vagy csak egy picivel kevesebb lenne bennem. Egyszerre örülök és vagyok bánatos is, sok minden van a fejemben ismét.... talán túl sok. Szoktatok azon tűnődni, hogy egy emberbe mennyi minden fér bele és még mennyi minden tud? Számomra felfoghatatlan, persze nem csak ez, hanem sok minden más is. Végülis nem is lényeg. Szoktam ilyeneken gondolkozni, tudom hülyeség. De néha érdekel, mert ISTP személyiség típusú vagyok és szeretem érteni, hogyan működik, az ami működni képes. ^^ 

Most is ülök a képernyő előtt próbálok mesélni, de nincsen mit. Az túlzás lenne, hogy erőlködnék de nem megy... nem tudok mit írni. Pár karácsonyi fotó tőlem.... feldíszítem a blogot. :3

December 23.

Üdv Népek! :3

Rengeteg minden van... csak nincsen elég időm rá elmondani, szinte sohasem mostanság. Igen, diák-dolgozom. Amíg, mások költik a pénz karácsonykor, én megkeresem azt, nem a sokszorosát... de pénz az pénz és nem árt ha minél több van belőle, pláne manapság. :D No, de majd ha lesz időm az ünnepekben, akkor szorgosan fogok gépelni és mesélni, hogy mi újság van velem és a dolgaimmal, az életemmel és a töltelékes mindennekkel. Bevallom egy kis trollsággal is készültem....  amit majd elvileg holnap ki is teszek. Mára csak annyit tudok mondani, hogy ez az év amennyire nem volt szerethető időnként, most úgy kamatozik, mint ahogyan a bankok sosem fognak. :3 Amíg mázlis időszakom van megpróbálok élni vele... aztán kitudja hogyan lesz tovább és mikor fordul meg a szerencse csillagom. :"3

Szóval holnap jelentkezem, ha nem visz el addig a réz ***** bagoly... XD

December 15.

Hát idén is megrendezésre került kis baráti kör által a mozizós karácsonyi hangolódós este. ^^ Immáron második alkalommal, idén a Jégvarázs (Frozen) című disney mesét néztük meg, ami a jégkirálynő adaptációja. Nagyon tetszett a film és a legjobb benne, hogy 3D-ben néztük meg, szóval nagyon ott volt. Nekem rengeteg üzenetet adott ezzel a mesével az univerzum...ismét, megkaptam a jeleket. A legjobban Elzára hasonlítok és egy picit Kristoffra is... ja és Kristoffról, azonnal az előtte látott David Kawena mostani art workje jutott eszembe (ahol a disney-s pasikat, bizony hiányos öltözékben rajzolgatja le, hiperrealista módra)....és nos, hát eléggé nem tudtam elvonatkoztatni, amikor volt az a jelenet, amikor a pajtában van.... aki nem hiszi el járjon utána, vagy inkább ne. :$ Hihihi... 

Előtte meg közösen gyűltünk a helyszínen, ahol már a kézműves foglalkozásnak is neki estünk finom gyümölcsös forralt bor és félig sült gesztenye finomságokkal ellátva. Én az ember alakú só-liszt gyurma figurámra egy Dér Jankót festettem, aztán a másik ember alakra egy Elzát és a csillagra, pedig egy cirádás hópelyhet. Csak, hogy ráhangolódjak a télre és a filmre. Persze ezeket, oda ajándékoztam a társaság egyik tagjának, mert nagyon-nagyon-nagyon szereti Dér Jankót. ^^ Plusz kaptunk festett fenyőfákat és még sikerült elosztozni a menő akrilfestékeken is. ^^ Így most a szobámban kettő darab mini fenyőfa is van, aminek örülök. Ha nem lesz itthon idén fa nem baj, mert nálam lesz. :3

Ezen túl meghúzódott a hátam, aminek kis millió oka lehet és nagyon fáj és elpusztulok... de, próbálom férfiasan tűrni a fájdalmat. Leplezni nem próbálkozom, mert tök felesleges... igyekszem méltósággal elviselni. Reméljük jobbulni fog, ha nem akkor megyek dokihoz...

*majd teszek fel képet is*

2013 Anime karácsony

Az idei év utolsó rendezvényén vettem részt... a The Legend of Korrából voltam ismét Tahno, a pro-víz-bender. ^^ Nem volt olyan hű de kurvajó féle con, de nagyon örültem, hogy kinn lehettem a barátaimmal találkozhattam, mindenkit kicsit megszeretgetthettem. Készültek troll fotók, rendes fotók, stúdiós képek, videók és a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy kaptam egy egyéni személyemre szabott titkos ajándékot! Egyszerűen zseniális és életemben nem kaptam még ilyen kreatív dolgot, senkitől sem. Bár én mindig félek, hogy mit kapok, mert lehet hogy rosszul fogok reagálni, itt is az elején kicsit pánikoltam, hogy ajaj, kezdődik. Eleinte nem is akartam kinyitni és tétováztam, hogy mi legyen.... de aztán erőt vettem magamon és kibontottam és elöntött az az érzés, amit nagyon régen éreztem gyerekkoromban. Örültem és meglepett voltam és asdfghéjkh nem tudom szavakba önteni. Szóval köszönöm a titkos mikulásomnak az ajándékot, jó helyre tettem és mindenkinek, akikkel összefutottunk! Jövőre folytatódik a kalandozás. :3

Itt egy kis random troll zenés videó rólunk: 

December 11.

Újra itt... vegyes érzésekkel vagyok főleg.
Lassan meghalnak a kedvenc blogjaim... nem értem mi van mostanság. Elfogytak az írok, kifogytak a mesélni valók, eltűnt majdnem mindenki, valahogy nem tudom elhinni, hogy a gazdasági válság lenne az oka. Reménykedem, hogy majd jönnek még bejegyzések és szép hosszú posztok, de nem sok változás van, azóta sem. :( Ez most a legfontosabb ami az eszembe jutott, egyébként, éppen a tegnapi napom egész végig arról szólt, hogy elpusztulok olyan beteg vagyok... fájt a jobb oldalam, ha feküdtem, ha ültem, ha álltem sehogy sem volt jó. Nem az éhezés volt a probléma, az éhség érzetet megtudom különböztetni ettől. Ez fáj-időnként szúr és nyom, elől és hátul is, biztos a belső szerveim pusztulásnak indultak hirtelen.... Nem értem mi ez és mi történik velem. :S De azóta már rájöttem emésztési problémáim vannak és ezért pusztulok el, még pontosan nem tudom mi okozhatta, de már javult az állapotom. Annyira szörnyű, hogy minden bajunk van és nem tudjuk azonnal, mire meg ráeszmélünk... addigra meg már 3x meghaltunk. Nem vagyok betegeskedő típus, de ez most rendesen kikészített.

Holnap van a szorgalmi időszak utolsó napja, legalábbis nekem, aztán jönnek a vizsgák. Előre is utálom az összeset! :( A héten, ha nem lesz velem nagyobb baj akkor megyek Animekarácsonyra... még tervezés alatt, hogy miben, utána vagy egy közös mozizás lesz vagy korizás még nem tudom. :S Majd meglátom. Tanulás helyett viszont újra felfedeztem az olvasás gyönyörűséges érzését, egy közel 1200 oldalas kötetben mélyedtem el, jelenleg a 292. oldalon tartok és szószerint falom az oldalakat... nem tudom letenni a könyvet. Annyira jó, hogy most amikor mindenféle nyüszögésem van leülhetek és szabadon bűnözhetek olvasással, fantasztikusan jó érzés megfeledkezni a világ állandóan rángató dolgaival és elmerülni ennél jobb dolgokban. Ja, hogy még nem mondtam mit olvasok öhm, hát a Kardok viharát, G.R.R.Martin tollából. Az előzményeket láttam a film verzióban, ami nagyon jól adoptálja a könyvet, szerintem. ^^
 
 Egyébként én sem tudok most miről írogatni, totálisan üres az agyam....Ja de van valami ami nagyon izgat, már egy ideje... azon tűnődöm egy csomó ideje, hogy bennem rengeteg nyomot hagynak mások művei, legyen akár az egy félmondat egy blogon vagy egy szép alkotás, amit favolok devin. Vajon az én dolgaimra felfigyelnek mások? Hagynak bármilyen üzenetet vagy gondolatot a fejükben? Képesek rá a szavaim vagy az alkotásaim inspirációt gyújtani másokban? Képes vagyok valamire azon keresztül, amit csinálok? A rossz ebben, hogy soha nem tudom meg rá a választ.

December 8.

Régóta nem posztoltam rajzokat... mostanság nem van időm, ötletem, kedvem stb. vizsgaidőszak meg bla bla bla... tehát rajzok. Az egyik egy mikulásnapi meglepi volt, a másik meg ilyen nyári próbálkozás egy hmm kéne színezni kísérletezés.

December 6.

Oik! :D

Jó rég óta eltűntem... de most újra itt. A mai nap kicsit katasztrófálisan ment, mert emberek közé merészkedtem én... igen. Az utóbbi időben nagyon antiszociális lettem, még jobban, mint voltam. Sajnálom, de ez van, annyi a bunkó-paraszt-suttyó-tirpák-petyhüdtagyú-balfék-sötét-görény-retardált gyík, hogy mindegyiküknek osztanám a parasztlengőket, egymás után sorozatban, hátha segítene rajtuk. Szóval ocsmány és korcsok a köznépek, erre jöttem rá. 

Vissza a mainline storyhoz, a madaras teszkóban voltunk, legyen a neve Ósan. És be kell valljam többször kaptam agygörcsöt, mint általában egy hónap alatt összesen! Percenként, volt valami... kikészültem, ezért ma kicsit alkoholizáltam, de beton erősségűt. Most nagyon könnyűnek érzem magam, mint egy héliummal töltött lufi, kellemes ez a lebegés, de azért nem szálltam el az intenzívig, meg a detoxig... akkor nem itt írkálnék. Höhö. Nos ugorjuk át a világ utálatomat és az ostoba véglényeket. Semmi izgalmas nem történt, igazából nem tudom, mit akartam itt mesélni, lényegtelen. Gyerekek, nem vagyok képben, de kurvára. Írok ami eszembejut, sajnálom, nem tudok gondolkozni, blokkol az alkohol.... de nem bánom, lehet nem is kell most.

Mindegy lesz parókám, januárban itt is lesz ha addig nem téved el a picsába a világkörül, remélem szeretne ideérni. Hú baszki nagyon csúnyán írok... bocsánat érte, de kurvára nem tudom most nem leírni, amikor kell, oda illik a szövegbe. Pocsék-fosszar bejegyzés lesz hahahahahahaha! Kék lesz és kínából jön és a Dmmd-ből leszek Koujaku, mint már párszor leírtam ezelőtt. A jelmez 75%-ban kész van szóval, erre lassan pipát tolhatok és törhetem a fejem a többin, meg hát a megoldásokon. A hülye Perzsa herceg sok fejtörést okoz, mert nem jó anyagokat próbálok meg összerakni és nem akarom elbaxni. Majd lesz valami, nem tudom, de egyenlőre még van idő. Ja és Tamina hercegnőm is lesz, szóval ne akarjon senki az lenni, úgy mint a Willnél, mert mostmár mindenki elfogok küldeni oda! Múltkor is olyan kínos szituk voltak... nem voltam ura a szitunak.... ezen változtatnom kell sürgősen és fogok is! ^^

November 28

Oy népek!

Nem sok van, főként sötét és hideg. Nagyon nem érzem magam életképesnek, a kedvem hmm valamennyit javult, bár még közel sem a legjobb. Plusz most nyom a fejem, fájnak az ízületek a kezemben, nem tudok rendesen alkotni. Rám férne egy nagy adag dózisú édesség adag, úgy sem kell féljek az elhízástól, szóval jó lenne. Ma nagyon szótlanság gyötör, annyira kókadt és zárkózott vagyok, hogy nem tudom, most nincsen jó hasonlatom... Nem esik jól zenét hallgatni, nagyon zavar... Lehet neki állok ma festeni vagy valami kis könnyed dolognak, még nem tudom... nem vagyok jól azt hiszem fizikailag beteg leszek vagy valami ilyesmi. Lassan két lábon nem tudok állni sokáig, és enyhe szédülés is van rajtam... lehet csak többet kellene pihenjek. Sőt biztos, hogy kellene.

November 24

Morcosabb vagyok az átlagnál... :( Remélem elmúlik.

Kora reggel, esik az eső. Sétálok az úton békésen haza fele amikor is megpróbálok két pocsolya közül abba lépni, amelyik valószínűleg sekélyebb és bokáig elsüllyedtem benne... próbálom menteni, ami még nem vizes. Nem gáz, előfordul.... Fogom az esernyőmet, amit majdnem kiforgatott a szél a kezemből, a semmiből előtűnik egy közúton száguldó autó. És eljön az a pont, amikor már cseszheted... mert, megkapod a bal boka mosás mellé a hideg zuhanyt is. Emberek, TRAPS EVERYWHERE!!! És még csak most indul a reggel... pillanatnyilag nem tudom, hogy kínomban sírjak vagy nevessek vagy egyszerre mindet. A jó ebben az, hogy a zoknimnak csak egy része ázott el, és a talpamig nem jutott be a hidegvíz, így nem kellett sluttyogjak hazáig. Jól esett a séta kitisztította a fejemet, még akkor is ha vizes lettem, nem mintha beszarnék egy kis víztől, de annyira kellemes érzés ilyenkor reggel, minta jól gyomorszájon ütnének ököllel vagy valami hasonló. Nincsen jó kedv.... ez van.

A világ és én

Üdv kedves mindenki!

Nem akartam ahhoz, azaz előzőbe már több mindent belesűríteni ezért úgy gondoltam, hogy egy Új bekezdésben kicsit hozzászólok az előzőekhez. Nincsen túl sok értelme annak, amit írtam. Csak úgy jött... az egész magával ragadt én, meg csak hagytam. Annyit tudok hozzátenni, hogy ilyen kis apró szösszenetek szoktak a fejemben lenni, néha több és néha kevesebb szinten. Nem tartom magamat betegnek, azonban tény ez nem egészen normális, de sebaj. A művészet vonzata, az hogy hülyék vagyunk? Vagy a művészet hülye és tesz minket magáévá és hülyék leszünk mi magunk is... nem tudom. Ami tény, a hülyeségre vevők vagyunk, mindig!

Ezentúl öhm, tényleg sok minden jár a fejemben, talán túl sok minden is, de én ilyen vagyok. Néha jó lenne, nem agyalni, hanem csak nyugodtan eltölteni, úgy egy napot, hogy fekszem csendben és néha elalszom és felébredek és közben nincsen a világ, aki folyton-folyvást csak megakar erőszakolni, hogy cselekedj, gondolkodj, dönts stb. Mennyivel jobb lenne időnként csak lebegni, mint Buddha. Nem vágyom a megvilágosodásra, félre értés ne essék. Csak jó lenne pihenni, de nem megy, a belső rugóink mindig kattognak. Nincsen stop gomb, nincsen megállás. Egy módja van csak a megállásnak, a légzés. Becsukom a szemem és lélegzek, minden figyelmemet oda irányítom, megszűnik a zaj, a gond, csak egy pillanat, de ezt addig nyújtom amíg akarom....

Továbbra is nem tudom miről beszélek, lehet nem kicsit megkattantam.... úristen nagyon veszélyes dolgokat beszélek... Elmentem pihenni Jóéjt.

Minimál árt: Egy Monológ és egy vers

Rengeteg minden van a fejemben. Tervek, álmok, érzések, gondolatok, tettek, mondatok, visszhangok, a múlt, a tegnap, a ma és a most. Kavarognak, pörögnek és forognak sebesen, akárcsak a víz örvény a lefolyóba. Azonban ez nem apad el. Párbeszéd a fejemből, ön monológ a belső kis herceggel, minimál árt módra, csak gondolatok mondattá festve semmi több dísz. 

Megszakad a gondolat szál a fejemben, s helyette felmerül bennem egyetlen kérdés: Mikor írtál utoljára verset? Nem, tudom. Régen, nem vagyok nagy író, se költő én csak egy blogger vagyok írom, ami éppen jön nem gondolkozom cselekszem. Jó, ezt értem. De akkor mikor írtál utoljára egy verset, meg tudod mondani?  Nem, mondtam már nem tudom egyszer valamikor írtam, de azóta nem írok nem megy. Azt mondtad cselekszel, akkor miért nem tudsz írni egy verset? Ez nem ilyen egyszerű... érzések kellenek hozzá és valami plusz, amit nem lehet leírni. Nem értem. Akkor most te nem is tudsz verset írni már? Lehet. Jó, akkor írj nekem egy verset, ha úgy könnyebben megy! Még nehezebb, nem is ismerlek még, hogyan írjak neked így? Egymás után írd le a szavakat és úgy! Hééé, de rendesen, ez nem jó kezd újra! Nem akarom, látod nem megy, túl nehéz. Akkor tudod mit ne írj verset, tarsd meg őket... Most mi a baj, nem értelek? Ha nem írok az a baj, most belekezdtem és nem tetszik. Neked semmi sem elég jó? Nem! Hát neked?! Nekem sem jó, se így se úgy. Akkor rajzolj nekem! Nem fogok. Dehát miért, nem szeretsz? Nem, undok vagy és parancsolgatsz. Ez nem is igaz! De és ráadásként pimasz vagy és hazug is. Ebből elég volt, akkor elmegyek! Tégy, ahogyan jónak látod, ég veled. Komolyan, hagynál elmenni? Igen, ha menni akarsz csak tessék. Szívtelen sárga nárcisz vagy! A magányost és az érzéketlent kihagytad, egyébként stimmel, na mozdulj innét te penészvirág! Ezért nem tudsz verset írni... Tessék? Jól hallottad, ne tégy úgy mintha nem értenéd. Amilyen vagy belül olyanok a verseid is. Nem írok verseket, már mondtam. Már értem mi lakozik benned...így én sem akarnék verset írni. Látod, én megmondtam neked. Meg. És most mi legyen? Semmi. Semmi? Igen, az. Akkor maradhatok? Ha nem zavarsz....közben. Miért mit fogsz csinálni? Írok egy verset.........

Üres papír, tinta cseppen,
Görbül-fordul toll a kézben,
Kanyarog s pördül gyors iramba,
Betű-ékezet már egy vonalban.

Három pötty lesz a folytatása,
Kérdőjel nyújtózik egy másik sorban,
Halkan serceg az írón orra,
Lassan-lassan pereg az óra.

Gongat halkan kettőt-hármat,
Éjfél után elnémul magában,

Mikor az író leteszi a pennát,
Akkor a vers teljesen kész már.

Boldog szívvel szemléli művét,
Teljesség a varázsa amit művelt,
Áhítatos öröm lázban ő így ég,

Vers a papíron: Te jó ég!

(P.G.B. 2013.11.20.)

November 17

Üdv Népek!

Megtörtént a "nagy dolog", már nem kell szorítani értem. c: Ma reggel felkeltem, elpakoltam a rengeteg kinn levő ruháimat, rendet teremtettem a szobámban, aztán újra káoszt. Mert úgy határoztam, hogy a mai napomat teljes egészében a jelmez készítésnek szenteltem. Kell a rendetlenség, hogy valami értékelhetőt készítsen az ember, a káoszban lehetőségek vannak, minden apróság adhat egy újabb kis ötletet, nekem szükségem van erre úgy tűnik. /Koujaku lesz készen a leghamarabb, valószínűleg 2014 tavaszi Conokra viszem ki őt./ És annyit varrtam ma kézileg, hogy izomlázam van és szerintem esélyes vagyok egy inhüvely-gyulladásra (nem tudom hogy írják helyesen...). Egy tanga papucsot alakítottam át japán stílusú bőr szandállá, szóval volt és még lesz is vele meló. Háromféle különböző bőrt használok: egy latexhez hasonlatosat, egy vékony és egy vastag bőrt, mind a három fekete színű.

Ezentúl a jelmez kb 55% már készen van...szóval hamarosan meg leszek vele. ^^ Próbálom leszarni a magányt, elég jól ment ma, de csak mert a munka elvette a figyelmemet. Egyébként eldöntöttem, hogy amit felállítottam prioritási sorrendet, azt leszarom és helyette éppen azt csinálom, amelyikhez kedvem van és nem számít, minek kellene a legfontosabbnak lennie. Feleslegesen nem kötöm meg magam, így is nem bírom a kereteket már, amikor meg kellene, akkor persze nincsen. Szóval meg kell oldani. 

Nem haladtam semmit a képregény 3 oldalával, áll a munka vele... a sajátomról már lassan kezdek lemondani, úgy érzem hogy a rajztudásom egy darab kaka és már csak a többi rajzos munkáját esik jól nézegetni, és a sajátom meg nem elégít ki bizonyos értelemben. Nem fejlődök benne...nem lényeg, majdcsak jön az ihlet vagy valami hasonló. Viszont érdekes módon ami, meg nem rajz az most sokkal jobban megy, életemben nem szabtam meg varrtam még ilyen szépen... szóval valami mégis van.

Egyébként, meg sajnos vagy sem de elkeseredett is vagyok valahol, mert még mindig zavar, hogy akikkel lógnék, nem is biztos, hogy szeretnekannyira vagy ilyesmi. Nem tudom... kezdem elveszíteni a hitem, sok ember van körülöttem, kevesen ismernek igazán és olyan minta mindenki elfogyna mellőlem. Marhaság, de semmi nem cáfolja ezt, plusz elkezdek beszélgetni valakivel és 10 perc után továbbra is megdöglik a beszélgetés. szóval nem is próbálkozom, belefáradtam. Ha meg én nem írok nem ír rám a kutya sem... ezért ott sem vagyok fenn inkább. Egyedül a kis privát skype megy és ott az a pár emberke van, de velünk mindig van egy héten többször is dumcsizás, bár nem szeretem a lelki dolgaimmal traktálni senkit sem, néha talán mégis előfordul.

Ja csak és úgy most mellesleg... még mindig szeretnék fotózni őszt, még akkor is ha lassan már leesik az első hó. Mert, szerintem olyan hideg már van hozzá... csak kitudja mikor.

Elfáradtam mára, elhúztam alukálni....
jobb is mert kb rinya posztot írtam.... de legalább írtam.

November 14.

Üdv! ^^

A Kornél próbababáról szóló bejegyzésemet befejeztem, valamint képeket is töltöttem fel nektek, szóval aki szeretné A-tól Z-ig végig olvasni, ezt a rettenetesen hosszú-hosszú leíró és részletező tutoriál szerűséget, annak csak mondom. Elérhető mostmár, mert összekaptam magam, most és befejeztem magamnak és nektek és mert, nem szeretnék több befejezetlen dolgot az életemben, meg ígértem, hogy jön a folytatás. :D

Nos, ami újfent történt, mint páran már láthattátok, a fácsebúkos oldalamra feltettem ezt a képet:

amely, tartalmazza a 2014-es évi jelmezes projektjeimet. Dastan herceggel, már október óta foglalkozom, Koujakuval most november óta kezdtem el foglalatoskodni és az Avatárunkba még bele sem kezdtem. Még tervezem, hogy melyiket, mikor és hova illetve, de nagyon várom már, hogy mit tudok belőlük kihozni. 

A perzsával kapcsolatban írtam egy magyar srácnak, aki ezt a jelmezt csont ugyanígy elkészített 2012-ben talán. Szükségem van a tapasztalataira, mert ez nekem kicsit nagy falat, még csak most kezdtünk emailezni, de már szimpatikus. Nagyon szeretem az ilyen, kedves és nyílt embereket, akik nem leráznak, hanem gyere és beszéljük meg. Jóérzés, igazán felemelő. ^^ Meglátjuk, hogy mi lesz ezzel kapcsolatban. Koujaku ruhájának most a kellékeit kezdtem el gyártani, chinese knot azaz kínai csomózásokat lestem a neten és a munka asztalomat össze kellett szegeljem, hogy megtudjak csinálni egy pár darabot, mert annyira bonyolult egy ilyen kis díszítő elem, viszont nagyon mutatós is. És megéri szenvedni vele, ugyanúgy, mint sok minden mással is. Majd lesznek progress képek, de idő előtt nem akarom őket feltölteni, majd jól beidőzítem őket a Con előttre. :3

A suliban tegnap szerdán azt a bizonyos előadást megtartottam és szerintem, ahhoz képest, hogy úgy érztem nem tudok semmit sem, állítólag úgy magyaráztam el mindent, hogy úgy néztem ki, mint aki nagyon keni-vágja a dolgot. Igaz, hogy időnként mélyeket hallgattam és a táblafilctoll totál nem fogott és nem tudtam rendesen írni vele.... frusztráló volt, de aztán kaptam másikat. Óra végén 3-4 kérdést is feltettek, ami szerintem nagy dolog, mert általában riktán szoktak kérdések felmerülni, plusz extraként a témavezető tanár sem szól bele egyszer sem az előadásba, csak egyszer kiegészítésként hozzáfűzött dolgokat és annyi. Annyit fűzött hozzá a munkámhoz, hogy szerintem már mindent kitárgyaltunk, úgyhogy ha nincs több kérdés akkor is vége az órának. :D Szóval, most teljesen megelégedett vagyok magammal és a sulis teljesítményemmel/munkámmal. ^^ Az előadás végén kaptam kommenteket is és az is nagyon jól esett, mert így tudtam, hogy jó, vagy ők milyennek érezték stb. :))) Csak összehozok mindent, gyerekek. Az örültségem, zseniális... fordítva is lehet hogy igaz a zsenialitásom őrületes. XD Kár, hogy távol állok a zsenitől, akkor nem itt tartanék, hanem külföldön lennék egy luxusgyík. :D

Ezentúl a héten leadom a Bursa Hungaricát, megmentettem egy haldokló Win7-t nem tudom hogyan... de egy napomba került és még vár rám ma egy iskolás gyűlés, 3 nap alatt aludtam 8 órát, szerepelni fogok egy japán műsorban, interjú alanyként. Pénteken a nagy dolog történik, amiről majd csak akkor beszélek, ha sikerült, szombaton talán táncolás és utána tüzezés talán vasárnap. Nagyon sűrű lesz a program, de legalább most teszek, azért hogy ne legyek olyan, mint egy kurva unalmas fadarab, aki csak sodródik a hullámzó folyó tetején és kábé, olyan az érzelem világa, mint egy szobanövénynek. Borzalmas példáim vannak... jesszusom. :'D

Mára ennyi. Szurkoljatok nekem és nagyonszépenköszi az egyre több hozzászólásért, biztatásért meg hasonló dolgok miatt!  <3 

(Zárásképp, meg egy kis hangulat fotó a jelenlegi lusta, fáradt voltomból. A képen nem én vagyok, de szeretem ezt a fotót, ja és mellékesen király a szobájának a designja a srácnak.)

November 09. (Fanart befejezve)

Üdv Emberek!

Korábban már elkezdtem egy posztot, most azt szeretném le zárni, mert (mindig) mindent alig fejezek be. Szóval Félkész Festmény címmel volt fenn és itt elérhető, az akkori verzió. Most csak annyit fűznék hozzá, hogy végre befejeztem a képet, megfestettem a maradék részét, amihez eddig nem volt elegendő lelki erőm. Természetesen ismételten nem emberi időben, ma hajnal 2-3 között festettem meg, utána 5-ig fenn voltam és rendet csináltam a gépen. Egyik mappából a másikba rendezgetni a káoszt, sikerült is, majd émelyegve bezuhantam az ágyba és totális Black-out. Délután kettőkor tértem eszméletemhez, azért mert olyan ostobaságokat álmodtam, hogy a végén felkeltem, mert rájöttem, hogy álmodom. 

Felhozok belőle egy kis részletet: A dunai- tökéletes panoráma van a 3. emeleti lakás ablakában, a Duna vize ablak magasságában van és a víz tetején úszó bólyasor mellett verseny úszóknak. A macskák a víz tetején peckesen sétálnak és a hattyúk fújnak rájuk. A lakás falán az óriás színes buborékok összeragadnak, mint a ragasztó és tintapacaként szétkentem őket a falon, majd japán szövegek fénylettek alatta, ahol a tintát végig húztam. És közben ordítok a fallal, de nem tudom elolvasni, nem tanultam meg soha rendesen japánul, nem értem akkor sem. Stb. Meguntam és felkeltem. :D

Back to the mainline, tehát Elyon fanart festmény. Hozzá kell tegyem, amennyire nem szerettem kezdetben, most nagyon is szeretem ezt a képet. Plusz mindig az van velem, hogy nem tudok rendesen kiválogatni a színeket előre, mindig csak random színezem ki és elrontom. De most valahogyan sikerült rendesen megoldani és egységesnek néz ki az egész.... úgy érzem, most minőségit csináltam. Végre! :3

November 7.

Áhoj!

Asszem, lényegesen javult a rosszkedvem elfoszladozott. Csak kisütött a nap bennem, ma egész nap mosolyogtam meg jókat röhögtünk, mert nem voltam itthon. Átugrottam egyik kedves osztálytársam/barátosnémhoz, Ps-t telepítettem újra, tartalmas beszélgetéseket folytattunk, utána meg lett fodrászkodva a hajam és baszki, olyan, mintha új fejem lenne. Nagyon lúv dat. :3 Nem sok változtatás történt, (de teljesen másmilyen nekem) 2 év után az eltört hajvégektől elbúcsúztam utána meg kapott egy kis ritkítást itt-ott, végezetül ki lett vasalva. És ez a kis 1 óra alatt megtörtént magic is worked! Nagyon élvezem, hogy puha a hajam és kezelhető mennyiségű, jó az illata és könnyebb a fejem 20 dekával. Szóval, nem vagyok már Odüsszeusz hajótörött igénytelen-raszta, pulikutya. Egy darabig még tartani fog a hatása, igyekszem majd karban tartani. :D /Majd lesz kép... ha rászánom magam, unom, hogy mindig csak az én uncsi fejem egózik mindenhol. XD/

Találtam új zenéket, abszolúte hallgathatóak és ez is tök zsír, hogy van mit hallgatni és nem kell a régiekhez nyúlni. ^^ Valamint, számomra nagy dologra készülök... kis apróság, de végre legyőzöm a határaimat és elérem a csillagokat. Majd megmondom, ha úgy lesz. ;)
Most még neki esek egy kis artdump összeállításnak... :)

November 5.

Üdv!

Hangulat zene az olvasáshoz. Bekapcs. Utána olvass, megér egy próbát. :P

A kedvemhez igazított zenei hanganyag következik, lassú és édes-keser ízű.

 

Írni van kedvem, de nem sok mindenről tudok... nem baj, azért próbálkozom. Maradt a nem jó kedv, nem tudom lerázni magamról, pedig igyekeztem. Most, ha kinéztek az ablakon, a magasban elterülő őszi szürkeség én vagyok, ha sírhatnékom támad: akkor cseperegni kezd, majd esővé erősödik. Bánatos sóhajtásaim a hideg szelek, amik a fák között suhannak át, magukkal ragadván a hulló leveleket... ez vagyok.

Köszi nektek, kedvesek vagytok, hogy tartjátok bennem a lelket! ^^ Ma semmihez sem volt kedvem, ezért az egész napomat a rendrakásnak szenteltem. Kiganéztam az egész szobámat, mindent, de az ég világon mindent rendbe tettem. Van helye mindennek, szuper űr-esnek érzem helyenként a szobát így. No de nem baj, legalább a rossz kedvem csillapodott, mert annyi munka volt vele, hogy időm sem volt a bánatommal foglalkozni. (Előzményben persze meg kell említenem, hogy egy magyar srácot láttam, hogy kb. tavalyi évben megcsinálta a Dastan jelmezét és olyan gyönyörűre sikerült az ővé, hogy most a sajátomat nem találom se szépnek se jónak... elment tőle a kedvem is, az ővé jobb. Aztán megpróbálkoztam üvegfestéssel feltuningolni, az idő tőrét... az üvegfesték ötlet nem jött be, mert olyan öregek a festékek, hogy nem tudok dolgozni velük. Majd valami más megoldást kell alkalmazzak... ötletem már van rá.) Tehát, elment a maradék életkedvem, ezért rendet csináltam.

A holnapi előadásra nagyjából felkészültem... kb. leszarom hogyan sikerül, egyáltalán nem számít. A lényeg, hogy átcsússzak amiből tudok. Nem hajtok az ösztöndíjra, túlélni akarok semmi többet. Ma felbukkant bennem sok idő után először, hogy szeretnék rajzolni. Azonban, még a nem jó lelki macéráim, miatt biztonságosabbnak látom, ha nem ragadok ceruzát, nem akarok még nagyobb depibe esni és elkeseredni, hogy ez sem sikerült megint. Nyem tudom, mi a baj velem... talán elfáradtam és kevés figyelmet kapok azoktól, akiktől jól esne egy dögölj meg is. Mindegy.

Estére készen lettem a 2 napos projektemmel... egy párat, azaz kettő darab tündér szárnyat gyártottam, mert úgy gondoltam miért is ne. /Kaptam egy tippet és azonnal kipróbáltam tegnap hajnalban. A lényege röviden, az hogy a körömlakkot kell ráerőszakolni a fémdrótra és utána hagyni megszáradni./ Nos én a végén még kicsit alakítgattam rajta ezt azt... ilyen lett. Igen, tudom az én nyakamban eléggé buzis, de a méretek miatt gondoltam így fotózni. Nekem egyébként tetszik, akkor is ha buzis meg akkor is ha nem. X"D

Három pont

Üdv blog és népe! :)

Életemben először úgy érzem, hogy nem akarok valamit. Páratlanul szar és nyomasztó érzés.
Jelen pillanatban, hiábavalónak érzem megcsinálni a főiskolát... egyszerűen, elegem van mindenből ja és minden porcikám tiltakozik ellene. Próbálom meggyőzni magamat, hogy már csak egy kis időt kell kibírni és vége van ja és biztos forrásokból tudom, hogy tényleg nagyon ostobának kell legyek ahhoz, hogy ne sikerüljön megcsinálni a diplomát. De tényleg, szóval nem is értem mi van velem. Nem érdekel már az egész, ehhez képest meg szerdán egy előadást kell tartanom... és próbáljam meg tartani magamban a lelkesedést, pff nem megy. Iskolába se akarok járni... semmit sem akarok. Illetve, de szeretnék, de most nem megy. I don't care... ennyit erről.

Sok dolgon gondolkozom, mi lenne ha...és arra a következtetésre jutottam, hogy akkor is ugyan itt tartanék, sajnos vagy sem. :S (Am. meg el kellene kezdjek kutakodni munka után és kamatoztatni a tudásomat, meg a tapasztalataimat.) Elveszettnek érzem magam, az álmaimat már lassan egy dobozba préselem és egyre kevesebb leszek, mert nem tudok kibontakozni. Ja és ma a buszon hazafelé, azon gondolkoztam, sok ember szart sem ér. Ekkor megfordult a fejemben és is ez a kategória vagyok, sőt engem le sem szarnak, csak ha kell valami, akkor kis fiók előhúz és kivesznek belőle... hát mit mondjak elkeserítő érzés. Plusz belegondoltam hány barátom volt... a végeredmény mindig ugyanaz, mert mindenki elhagy vagy elfelejt. Sajnáltatom magam, nincsen jó kedvem... nincsen kedvem élni sem.

Úgy érzem, hogy pont pont pont

Halottak napja

Heyho!

Ma egy picit lapos leszek, de ingerem támadt az írásra. ^^  Mindenki orrba-szábja halloween-ezik, amivel alapvetően semmi problémám nem is lenne azonban, a saját hagyományaink kárára? Nem tudom, kinek hol van a határ, de én nem fogok úgy megtartani egy ünnepet, hogy csak 'egy buta tömeg cikk leszek' azzal, hogy nem tartom meg a saját hagyományainkat. Ami, történetesen a megemlékezés ünnepe és nem a bulizásé, nem azt állítom, hogy főbűn aki nem így él vele, meg ilyenek és arról sincsen szó, hogy bárkit is rossz szóval illetek miatta. Egyszerűen csak annyi, hogy nekem sok. Lassan mindenhonnan az folyik, hogy tök lámpás így úgy, mindenki zombinak, csontinak, boszorkánynak, cicának és egyéb dolgoknak öltöznek be és így mennek bulizni meg stb. Mindegy én sosem szeretettem ezt a dolgot, akár mennyire is szeretem a jelmezkészítést és egyebek. :D Ennyit az én halottak napjámról, én gyújtok egy gyertyát és pont, nem viszem se túlzásba és nem is felejtem el.

"Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."

                                                                                  Fekete István

Október 225

Oááéiyy Heyho!

El-leütési hiba miatt lett 225, de ha már ez lett marad, többek közt azért, mert úgy sem tudok kreatív címeket kitalálni, kábé az utóbbi egy évben. :) Álmatlan éjszakám van, biztos valaki velem álmodik, más indok nincs. Időben vissza kicsit, egészen tegnapig megyek vissza. Azaz Okt. 24-én felkerekedtem és öcsémmel együtt elmásztunk-buszoztunk az Obi-ba. Tiszteletre méltó látogatást tettem pár fontos dologért, ami a jövőben kelleni fog igen, meglepő módon a jelmez készítéshez... van aki támogatja, van aki nem, nekem a szenvedélyem és a szerelmem szarból várat csinálni szóval nyertem. :3 Tehát mivel végre a modelles ügynökségnél kitudtam várni a soromat, megkaptam amiért megdolgoztam így volt miből költekezzek. /Itt érdemes megállni egy pillanatra én vagyok az típusú ember, aki méég egy szeletcsokit is sajnál magától mert, akkor nem fogom tudni hazaadni: és baj lesz a családomnak belőle. Szóval képzelhetitek milyen idiot vagyok./ Vettem ezt-azt, de a lényeg amire vágytam már rég az egy fúró-csiszoló-gravírozó-polízoró csoda volt és képzeljétek el megszereztem magamnak... most majdnem azt írtam hogy előkarácsony... de már a szótól is rosszul vagyok.... tehát megvettem pont. (Azért vagyok rosszul, mert már novemberben a csapból is az fog folyni, mint minden évben...)

Hazahoztuk és azonnal elolvastam a fontos papírokat, majd munkába fogtam olyan hangja van, hogy csak vrmm vrmmm és olyan csudálatosan dolgozik, hogy wáú. :D Igen, tudom érdekesen használom a magyaszki nyelvet, de ennél hülyébb nem leszek valószínűleg. Muszáj-ból vettem ragasztót is, ezért pár karton elemet is összetudtam illesztgetni, plusz a géppel, már készre is csiszolhattam. Majd este 21 kor eszembe jutott, mit szeretnék még. Elővettem pár munkadarabot, és nekiálltam fúrni és szegelni. 30 perc munka után elkészült a mű, és lett egy nyaklánc tartó kis izém, amit jó helyre fel is csavaroztam. ^^ Így néz ki a cuccos: (Amire rá vannak aggatva, az a lényeges elem. <3)

Aztán mentem volna lefeküdni, de a kutyuval volt egy köröm lenn, nagyon kellemes idő van így október közepén-végén, tetszik. Így maradhatna, eltudnám viselni ezt az évet tél nélkül. Nem tudom, mikor utáltam így meg a telet, de most nem kívánom egyáltalán. Ennek ellensúlyozására a kék szőlőt és a körtét nagyon is! Tele zabáltam magamat 6 kis körtével, meg csináltam kék szőlős tejes séket, de natúran jobb a szőlőcske.

 

Kis kitérő után, back to the mainline, azaz állok a tükör előtt kutya fürdetés után, nézem a fejem, elkezdek az új szuper fésűmmel fésülködni (ami, kb. olyan, mint egy ló csutakló kefe) és a szőke hajamon elkezdtem agyalni. Tetszik az, hogy ilyen hosszú de nem tetszik hogy szőke.... mit csináljak... levágjam, ne vágjam. Aztán a végső döntést az határozta meg, amikor egy ilyet mondtam kinek lenne szíve levágni Egy ilyen szép hosszú egészséges hajat. A tükörben a hajamról magamra néztem és megkérdeztem tőle: Te normális vagy? Ez hol szép? Hol egészséges? Te aki fodrász modell voltál nem akarod levágni a saját hajadat? Segítek jó, hogy ne legyél ilyen nevetséges! Ollót és fésűt ragadtam majd szépen lassan fogyatkozott a hossz és a szőkeség is belőle. Majd az utolsó simítások után volt még arra kedvem, hogy összeszedegessem a tincseket, amik nagyobbak voltak és egy kötegbe gyűjtöttem őket majd jött egy varázslat és így nézett ki egyszer csak.

Aztán ezt a csodás kis köteget, felfűztem az álomfogóm egyik üresen maradt helyére. Színben és anyagban is nagyon oda passzol, ezért ott marad a helye. Kicsit irreális lenne nyakláncnak hordani a saját hajamat... bár nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd megjátsszam ezt a verziót. :D Megőrültem egy kicsit, de nem bánom kellett már egy kis változás. Lassan több, mint 2 éve nem volt vágva a hajamból örülök, hogy szembeköptem az egómat és levágtam a hajamból, azt ami úgy is letört volna apránként. Vége a színes korszakomnak, nem akarok többet hajat festeni magamnak, úgy érzem a sajátom sokkal szebb. :) Nem akarok sikkes, divat majom lenni a trendi kis szőke tincsemmel, jobb ez így már ideje volt megválnom tőle. Kicsit még idétlenül áll oldalt abban a sávban a fél hosszú - fél rövid haj, de leszarom jobb ez így. Csináltam mókás képeket. Egyet kiteszek ide megint, sajnálom egomán vagyok, de nem kicsit.

Ha van vélemény kéretik ide, sőt kritikát is lehet, de akkor az legyen formailag is az. X"D Most nem tudom mit fogok tenni... olyan hosszú még az este.... Amikor azt érzem, hogy rövidek 24 óra akkor, arra az idézetre gondolok, nem baj ott van még az este. Vicces, de tényleg így van. És egy este alatt is lehet csodát tenni. Lehet visszadátumozva meg kiteszek pár képet a szobafestésről, csak hogy pótoljak ezt- azt, mert a blog az én életem fontos része. Sajnos nem mindig van erőm rá, olykor időm se, pláne ha nincs is kedvem, de nem lényeg teszem amit teszek és ennél többet sajnos vagy sem nem tudok kihozni magamból... vagy csak nem akarok, fontos benne a móka. Ha ez a varázs nincsen meg az én "alkotásaimban" akkor hiábavaló az egész.

/Mára off. Ja igen, vissza felére, meg akkor egy orchideás félposzt akármit még kiteszek, azt annyi./

Ti kértétek, Kornél

Üdv Nép!
Most egy olyanról fogok írni nektek, amiről az utóbbi időben annyian kérdezősködtetek: vagyis arról...
   

Hogyan készítsünk magunkról próbababát? 

(Így készült Kornél tutorial) 

Kezdem is a legelején, én gyerek koromban mindig is ábrándoztam, hogy nekem kell egy ilyen varrós kellék, szimplán csak azért mert tetszik. Aztán az évek során, ahogyan elkezdtem varrni, rájöttem mi az értéke és az előnye egy ilyen kis bábunak. Később a cosplay is közbeszólt és már úgy éreztem muszáj tennem valamit, az ügy érdekében. Így a lassan másfél éves, cosplayes tapasztalattal és a barátaim rengeteg tanácsaival belevágtam egy olyan kezdeményezésbe, amiben csak reménykedni tudtam, hogy sikerülhet. Külön köszönet illeti B.R.N.-t és a hugomat, ha ők nincsenek, akkor Kornél sem volna. ^^

Nos mindenképpen valami okos megoldást szerettem volna, hogy praktikus legyen, ha már csinálunk valamit, akkor én törekszem arra, hogy ne csak egyszer használható legyen! Fontos, hogy ne egy síkban gondolkozzunk, merjünk elemelkedni a földről és több dimenzióban gondolkozni... kicsit problémás időnként, de megéri. Következzen lépésről lépésre a készítés. (A sok bevezetés után biztosan várjátok már)

Hozzávalók: 

(a méretednek megfelelő) poló, fényes felületű cellux vagy ducktape, 2 festő ragasztószalag, 2 flakon aeroszolos purhab, vastag karton papír, A3 papír/ karton henger, fólia, sniccer, olló, 3-4 tubus ragasztó, legalább 3 méter (anyag) filc. /Én ezekkel a dolgokkal készítettem el, ami nem volt otthon megtalálható, azt az OBI-ban szereztem be. Ja igen kékkel, fogom oda tenni a kis kommentjeimet a szövegbe, időnként!/

Kezdem ott, hogy előre felhívnám a figyelmeteket, az előkészületekhez alaphangon is minimum KETTŐ ember kell, EGYEDÜL semmiképpen se kezdjetek hozzá, mert NEM FOG MENNI! Szóval testvér, kiskutya, barát, haver, cimbi, öribari, szülő bárkitől kérjetek segítséget. Valamint, figyeljetek a tartásotokra, húzzátok ki magatokat és kérjétek meg a segítőt, hogy mindig korrigáljanak titeket. Közel 30 perc után nem tudunk szoborként állni! (Én is elfáradtam és bizony nekem kicsit kontraposztos lett a baba...) :3 

Első lépés:

Felveszitek csak a polót, azaz nincsen alatta semmilyen más réteg. /Gondolom lányoknál, azért lehet nem árt a pánt nélküli melltartó....mindegy, a kérdésekkel majd a kommentbe tudtok bombázni./ Azért nem érdemes alá öltözni, mert így is meleged lesz benne, plusz a végén le kell vágni rólad a "páncélt". Tehát rajtad van a poló, akkor jön a kis segítőd a fényes felületű celluxxal és elkezd a csípődtől körbe tekerni a ragasztószalaggal egészen a poló kivágásáig. Fontos! Ügyelni kell arra, hogy a váll öv területe szépen kicsit lazábba legyen átragasztva. /Nekem sajnos a bal oldalam, ellett szorítva és bizony közel 30 perc zsibbadás nem kellemes érzés./ Szóval, ha rajtatok van már a cucc nyugodtan mozogjatok benne, amíg lehet, mert a többi réteg után már sokkal merevebb lesz. Ha elfogyott a sima cellux, (ami egyébként cosplayes szempontból semmire sem jó) jöhet a festőszalag.

*Celluxos poló /nem kicsit feszül/*  

Második lépés:

A festő szalagra én egy speciális cuccként tekintek... az is! :D Nos én úgy kértem a hugomat, hogy először úgy tegye fel az első réteget, mintha börtönrács lenne, egy ragasztó csík hosszában (vertikálisan) utána egy kihagyás és utána a következő, és ez így megy, amíg körbe nem éri a testet. A második réteg ugyan ebben a szellemben történik csak vízszintesen (horizontálisan) egy ragasztás, egy üres... amíg körbe nem ért. Utána meglepő módon ugyan ez a technika jön, megint függőlegesen, csakhogy! most az üres kockát helyét kell lefedni a ragasztóval. Majd az utolsó körben vízszintesen is oda ragasztunk körbe, ahol a még nem takart a ragasztó. Lehet ez kicsit furának tűnik és bonyolult, de ez nekem azért volt fontos, mert így keresztkötéseket hozunk létre, ami által sokkal masszívabb lesz a baba felépítése és így biztos megtartja majd az alakját. Ha kész vagyunk ezzel a fázissal, akkor következik az a rész, amikor megint körbe kell tekerni magadat, figyelni kell, hogy a mell feletti részek is rendesen legyenek fedve! Próbáljunk ugyanolyan vastagságra törekedni mindenhol. /Ebben az állapotban, már nem tudtok igazán mély levegőt venni, és megsültök a rétegek alatt, és igazából mozogni sem tudtok, jó esetben./

Harmadik lépés:

Keljünk ki a bábunkból! Most jön az igazság egyik pillanata, amikor szükségünk van a segítségre, de úgy igazán. Minden bajunk van fáj a lábunk a sok állástól, szédülünk a segédünktől, mert annyiszor körbe járt minket a ragasztás miatt. És most a segítő ragadjon ollót és vágja fel a munkáját! Figyelem, mi, akik benne vagyunk a bábban lehetőségekhez képest próbáljunk meg oldalazni a testünkkel... a segítő keresse meg a bőr és poló határ felületét és kezdjen el vágni. Az irány a következő felülről lefelé csak a test egyik oldalán. Először a nyak-váll rész kell szétvágni, utána a hónaljtól indulva a csípőig, de ha úgy jobban tetszik, akkor a hátnál is lehet, csak szerintem csak sokkal macerásabb. /Itt nagyon fontos az, hogy beszéljetek közben, éppen ki mit hol stb, mert nem lenne jó ha belevágnátok a másikba./ Ha túl vagytok az operáción jön az átváltozás érzése, mivel annyira nem merev a cucc kicsit lehet feszíteni, így kitudtok bújni belőle, úgy, hogy a másik oldal sértetlen marad. ^^ És voliá! Meg is van az alap, azaz büszt formátok. ^^

Negyedik lépés:

Ha jól sikerült az eddigieket megcsinálni, akkor a test formátok megáll, a saját alapján és nem dől el. Most az a munkafázis van, amikor ki javítjuk a "károkat". A festő szalag segítségével fixáljuk az éleket és összeférceljük a vágást, aminek a segítségével le tudtuk venni az alapot. Kívül-belül hozzáférünk így bőven tudjuk ragasztgatni. Addig kell javítgatni, amíg nem akar szétnyílni, ha már eltűnnek ezek a jelek készen áll a baba a következők lépésekre. :3 Azért fontos mindent bevonni a festő szalaggal rendesen, mert a következő lépés a papírmassézás lesz és bizony, ahol nem papír alapú a fedés, oda nem fog feltapadni a ragasztós papír. 

Ötödik lépés:

A papír massézás nálam kicsit másképpen zajlik, mint általánosságban. Én nem szeretek szöszmötölni vele és pépes cuccokkal dolgozni...nem is lesz olyan csuda szép a végeredmény, de ugyan olyan tartós lesz és meglehet természetesen dolgozni, szóval még szép is lehet. Én olyan újságokat használok, aminek a felülete nem fényes. Ezeket kb 4-5 cm-es vastagságú csíkokra vágom, fogom a ragasztót végig nyomok rá egy adag ragasztó csíkot és egy vastag karton darabbal végig egyengetem a papíron, egyetlen mozdulattal. A papír vég pontjainál érdemes több figyelmet szentelni nekik, hogy tuti oda is ragadjon, ahova kellene. Majd elkezdjük felpakolgatni a darabokat. Én 2 és fél réteget csináltam meg belőle: egy függőleges, egy vízszintes és egy fixáló réteget a nyak és váll részeknek. Majd hagyjuk megszáradni, semmiképpen se akarjuk felgyorsítani a folyamatokat, így is úgy is kiszárad. 

Hatodik lépés:

Ameddig száradnak a rétegek, addig van időnk. Készítsük el a belső szerkezetet is! Ez egy választható része a munkafolyamatnak, ugyanis nem muszáj megcsinálni, ha nem szeretnénk. Azonban én szükségesnek érzetem, mivel később szeretném felerősíteni egy állványzatra Kornélt. A belső szerkezetet én a következő módon készítettem el. Egy nagy méretű vastag karton papírra tettem a papírmasséval bevont alapot, majd annak az alját körbe rajzoltam. Összecsavartam egy A3 méretű műszaki rajz papírt karton hengerré és szemmérték szerint megkerestem a test (statikai) közepét, majd jelöltem hova kell kerüljön. A tetejéhez, egy kör+ovális+tojás firka alakzatból rajtoltam meg a nyakat+ korrekciónak a festőragasztó papír guriga részét is hasznosítottam. Majd ennek is megjelöltem a közepét, mert bizony a labilis építményem tetejére tettem. Majd jött egy sorművelet ismét, kilyukasztottam a jelöléseket és ragasztóval odafixáltam az elemeket. Az alsó kartont a hengerhez, majd a felső nyak imitációs kartont is a hengerhez. Majd ezt az egészet hozzá építettem a meglévő testhez és kritikus részek kaptak rözgítésképpen egy festő ragasztós + papírmassé réteget. (Biztosra akartam, menni, hogy ne folyjon majd ki később a purhab.)

*itt még félkészen látható az alap, a henger és a nyak állapota*

Hetedik lépés:

A minden dolog megszáradása után, jött a purhabozás! Dudus blogjában, amit oldalt az olvasott blogok közé kilinkeltem, tökéletes leírást ad erről a technikáról, szóval bővebb információkért nyugodt szívvel keressétek fel, csak ajánlani tudom. Én is az ő leírására támaszkodtam! Szóval a purhabozandó felületeket növény permetezővel átnedvesítjük, de ne tocsogjon a vízben, legyen nedves. Mivel a purhab felhősödéséhez, a kémiai reakciójának kulcsa a víz, ettől puffad fel. Fejjel lefele fordítva a flakont, kezdjük érzéssel fújni a habot és közben nyugodtan álljunk meg rétegenként és permetezzünk újra. Nem kell sietni vele, bő van van időnk elszöszmötölni vele. Ha nem juttatunk a rétegek közé vizet, ott a reakció nem fog tökéletesen végbe menni és nem fújódik fel a hab. Zárt helységben nem ajánlom, nyissatok ablakot legyen huzat stb, mert gázfejlődéses folyamat. ^^ Öhm, fontos még! Ugye belülre tettük a hengert, ezt mindenképpen tömítsétek, azaz, tegyétek rá a babát bármire például seprűnyél, mert a purhab belülről a szép hengerünket összefogja nyomni. 1, mert a nedves papír tönkre megy, 2. mert felfúvódik a cucc és szétnyomja arról, az oldalról, ahonnan éri. /Ami nem feltétlenül baj, de nem biztos, hogy mindig szerencséje lesz az embernek. Mert nekem összenyomta a gurigát, de utólag feltudtam húzni egy seprű nyélre és tudtam korrigálni a hibát./ Tehát szépen lassan fújkáljuk és dagad benne a cucc, semmiféleképpen ne nyúljunk hozzá, mert utána 1-2 nem vakarod le magadról, de még a ruhádról sem nagyon. A vállak lukjait érdemes befedni a celofánnal, mert különben kifolyhat a félkész purhab. A nyaknál picit macerás, de mókás is, a képen jól lehet látni, mennyire katasztrófa jellege van. Szellőzéstől, anyagtól függően, úgy 4-7 óra alatt tökéletesen megszilárdul, és vágható állapotba kerül az immáron test.

Nyolcadik lépés:

Ha teljesen megszáradt az alakunk, akkor neki eshetünk késsel, sniccerrel, amivel csak jól tudunk bánni. Vágjuk formára a bábut, alakítsuk ki a nyakát, a vállait tetszésünk szerint. Hagyhatjuk gömbölyűre, de akár kimélyíthetjük is, mint ahogyan én. Majd ha elkészültünk a vágással, akkor mindenképpen fixáljuk a fedetlen purhabos részeket, mert már említettem, hogy a purhabra simán nem fognak ragadni, a ragasztózott papírmassé szeleteink. Szóval a festőragasztó segítségével fedjük le-be azokat a részeket, ahol csak a tiszta purhab van. Itt már mindenki szíve joga szerint eldöntheti, hogy szeretne-e még egy réteg papírmassét, de én már nem éreztem szükségét.

Kilencedik lépés:
Vonjuk be anyaggal a bábut. Itt mindenkinek a kézügyességére és fantáziájára bízom, mit szeretne belőle kihozni. Én nekem volt egy sötét kék filc anyagom és nagy gondossággal azt ragasztottam fel, kettő nagyobb darabban és több kisebből. Én nem az anyagot, hanem a bábu felületét ragasztottam, ugyanis a papír lassabban szívja fel a ragasztót, mint a szövet. Felhordtam az anyagot, utána elegyengettem karton darabok segítségével, ráborítottam az anyagot és kezemben a vasalóval felvasaltam rá az anyagot, majd hagytam száradni. Ezeket a lépéseket addig ismételgettem, amíg teljesen be nem fedtem Kornélt. Én valahogy, ilyennek álmodtam meg őt...

Majd végül teljesen elkészült és teljes pompában készen állt a szobámban. A kellemetlen ragasztó szagokat egy kis dezodorral frissítettem, ugyanis a ragasztónak még száradni kell bőven 1-2 napot, hogy teljesen megkössön mindenhol és ilyen kor a szagokat-illatokat is jól képes konzerválni. Tehát az elkészült illatos és feketének tűnő nem tudom hányas méretű próbababa lett íme, ő felsége Kornél herceg!

Bármi kérdésetek van vele vagy a készítéssel kapcsolatban, ami nem eléggé világos. Írjátok meg kommentben, mélben vagy ahol jól esik. Szívesen megosztom a véleményeimet és egyéb tapasztalataimat ezzel vagy akár már dolgokkal kapcsolatban. Boldogság, öröm, béke.

Köszöntem a figyelmet. ^^ <3 Lűv belétek!

Orchidea festés

A kép lelő helye: Taksonyban van. Megközelítőleg 24 óra munkája van benne, ebben az egy tő orchideában. Az első fotóm, a papír A4-es alakú, így nagyjából lehet látni, hogy egy virág fej nagyobb, mint egy tenyér. Izgalmas kihívás volt festeni, nem kicsit beleszerettem, ebbe a festményembe külön köszönet a tulajdonosának, aki rendkívül lelkesen segített bele itt ott. Szóval jó móka volt, egész este fenn maradtunk, hogy befejezzük. ( 3 telefon fotóiból össze válogatva. :3)

 

Haru és Kornél

Sziasztok népek!

Gondoltam dobok fel valami kis frisset, az aktuális dolgokról. Először is a 2014 nyárra tervezett egyéni projektem, hogy megcsinálom az Iwatobi Free!: Haruját. Most még csak a fürdőrucin dolgozom... majd a többi is sorra kerül. Persze, ezt nem fogjátok sehol sem látni rajtam így (az úszódresszt) tömegben, mert a magamutogatós képeimen túl kurvára nem vagyok extrovertált ön és magamutogató... talán egy picit, de ennyi kell az egomnak. És különben is a saját blogomra azt teszek fel, amit nem szégyenlek, és nem meztelenkedek, csak progress fotókat csinálok. Karakter hűségre törekszem... és az úszók nem ruhában úsznak. Magyarázkodás off. ^^

Work in Progress:

Haru cosplay teszt

Ezen túl pár napja, azaz 3 napja lassan dolgozom a próba babámon. Már nagyon sok sok éve szerettem volna egy ilyen varráshoz szükséges fantasztikus kelléket, de soha nem volt rá keret, hogy vegyek egyet, így most hogy így belejöttem a jelmez tervezésbe, gondoltam elkészítem a sajátomat. ^^ Az első pillanatban azonban, az sem tudtam hogyan kezdem, aztán egy nagyon kedves cosplayes barátosom, adott annyi hihetetlen sok jó tippet, hogy azonnal megőrültem és nekiláttam a munkálatoknak, amit beszereztem ezt azt. Gondolkozom, hogy kap egy külön tutorialt, de lehet, hogy nem írok belőle, mert csak ez nekem izgalmas és a kutyát sem érdekli az én kis mini workshoppom. XD 

Lényeg: még félkész ugyan, ez a kis csillag, de már nagyon jó állapotban van. És direkt úgy készítem, hogy ha lesz talapzatom, akkor, felfogom tudni a bábut rá applikálni könnyedén. ^^ Extra információ a babámról:

a mellbősége: 95 cm, a dereka: 84 cm és a csípője: 64 cm körül. Ami, nekem nagyon furcsa, hogy ránézek és akkor fogom fel, hogy ez az én hasonmásom...ergo, pont akkora mint én! DE én meg NEM ekkorának érzem magam és nem tudok, efelett napirendre térni. Szóval barátkozom magammal. Creepy!

El is lett nevezve, a korpusz után azt a nevet adtam neki, hogy Kornél. Tudom... nem vagyok normális, de ezt eddig is tudtuk már. Eddig így fest:

A próba baba: Kornél

 És annak ellenére, hogy mindennel szépen haladok, úgy érzem, hogy sohasem leszek készen....
Mára ennyi, nincsen több ötletem... ja, de. Az előző írásomhoz, töltöttem fel képet, a pénzérmésről.

Ja igen és kaptam ajándékba angyal szárnyakat! :3 Úristen fel kell tegyem ide! :)
Olyan gyönyörűségesek! ^^ Ja igen és ez most az utolsó mutogasd a tested, fejed kép of the elkövetkezendő 2 hónapban... nem lesz több rólam, ígérem.

Október 11.

Heyho, virtuális érzőlények! :3

11 nap telt el, amióta legutóbb írtam és nagyon olyan érzésem van, mintha egy hónapja nem írtam volna semmit sem. Rettenetesen rossz érzés, hogy nem osztom be rendesen az időmet, de hát ez van... abból gazdálkodom, amiből tudok. Éppen most az alvási időmből veszek el egy keveset, hogy hódolhassak ennek a hóbortomnak egy kicsit. ^^ 

Volt egyszer egy Őszi MondoCon és én is itt voltam! 2 héttel a Cosplayer Expo után... ömáézing volt! ^^ Kedves mondós mangarajzolós kis csapat jó voltából kaptam a V.I.P belépő jegyemet és így jutottam be a Con területre, ami megint az Expo-n volt kinn, ami a pillangó utcától van egy kőhajításnyira. Na jó legyen inkább húsz kőhajításnyi. :P Will Turnerben mentem ki, mert Vasárnapra voltunk megegyezve Jack Sparrow kapitánnyal és nagyon csecsék voltunk együtt, épp mint két kalóz... khm akarom mondani, két csiszolatlan gyöngy, abból is a fekete féléből. ( Aki érti a poént, annak pacsi....) Volt minden, nekem hercegi con ebéd (egy kedvenc maki tállal), kis tánci-tánci, sok mókázás és sok pózolás a kattogó fotómasinák előtt. Szóval meg volt az őszi gyereknapom, egymás után 2x is. Nem is tudom mást mondani, nagyon király volt ismét ott lenni és még több emberrel találkozni és barátkozni. :3 Ezen túl többen elkezdtek felbátorítani, hogy csináljam még a cosplayezést, mert idézem "baromi tehetséges" vagyok benne. Hízelgő és jól esik, hogy elismerik a munkámat és tutira fogom folytatni, örömömet lelem benne. Meg, ha tetszik nektek, akkor miért ne, egy okkal több, hogy folytassam tovább, hiszen van még mit tanuljak és fejlődjek. ^^ Még záró gondolatként szeretném hozzá fűzni, 3-4 nap múlva lesz éppen 1 éve, hogy belecsöppentem ebbe a világba. És ezen rövid idő alatt, annyi mindenben fejlődtem, hogy leírni sem tudom. :3 /Amin most dolgozom: Iwatobi Free: Haru úszódressze, a jövőben meg tervbe van véve Prince of Persia: Dastan hercege... és fogok versenyezni is és perf.eket is szeretnék majd./

*Lő Expo parti videó, én voltam a kameraman*

Iskola ügyekről, hm válságban vagyok. Elbaltáztam az ügyemet, mert nem tudtam magammal kibékülni, hogy magamra erőltetek valamit, amit úgy érzek, nem tudok teljesíteni ennyi elvárás alatt. Vagy lehet nem is akarom, szóval aznap amikor le kellett volna adni, leültem gondolkozni és arra hallgattam, amit a belsőm súgott nekem: Ezt akarod? Nem! És megkaptam a válaszomat, jó kérdést tettem fel, lett belül visszhangja és választ is kaptam rá. Így nem mostanság fogom megírni. Témám elvileg van, de lehet hogy tovább variálok... miért állapodnék meg, ha előttem a bármi...! Szóval még egy félévet ráhúzok a sulira és még egy dologra választ kaptam, csak a tudatos énem akar bizonyítani a világnak, hogy menjek mesterre. Semmi szükségem rá, a szárnyakat megkaptam, hogy repülhessek, miért várjak? Mire várjak még, előttem a bármi, előre kell haladjak és nem hátra! Nem rák vagyok... hanem Lazac, ami az árral szembeúszik, Koi hal, ami 100 évente egyszer ugrik ki a tóból és sárkánnyá változik. :) Szóval nem akarom én ezt, 3 év és egy fél éppen elég arra, amit itt tanulnom kell. Utána kezdődik a következő nagy utazás, még nem tudom hova és ettől olyan izgalmas és bizonytalanságot okozó. 

Próbálom másképpen látni a világot lelki téren, próbálom megragadni azt az oldalát, ami a legtermészetesebb. Rengeteg türelmet gyakorlok és nagyon fárasztó, ja ééés rendkívül próbára teszi az embert. A türelem, olyan mint a nedves nádszál, csak finoman lassan és óvatosan lehet hajlítani, ha erősen akarod hajlítani, akkor azonnal kettétörik. "A türelem játéka, a türelem." Kicsit nehéz lehet elsőre megérteni, de így van.... :D 

A képregényről, lassan haladok vele, de megint van egy kis akadás, nem tudok bizonyos pontokon túllépni, ezért most más rajzokkal foglalkozom kicsit, hogy ne unjam el. Nagyon fontos, hogy fenn tartsuk az érdeklődésünket affelé, amin dolgozunk. Ha elröppen a motiváció, magával ragadja a kedvet is és onnantól elkezdődik a csúszás lefelé a lejtőn... nem ajánlom senkinek sem. Inkább tegyétek félre későbbre, nem éri meg semmilyen értelemben rajta ülni hosszabb ideig. Én ma döbbentem rá, mennyire jó dolog, régi dolgokat elővenni (pl. most ami aktuális egy mexikói srác a deviről rám írt, hogy nem lenne e kedvem elküldeni neki a 3D-s modellezett dolgaimból, mert ő tudná hasznosítani. Régen nem küldtem volna, mert én énén munkám és nehogy már.... de most meg simán írtam neki spanyolul (segítséggel persze) és elpostáztam emailben. Hátha, tényleg tudja használni és jóérzés volt, hogy a világ másik pontjáról pont ez kellett neki és nekem megvolt, mert régen lemodelleztem. ^^ ). Szóval most megint kedvem van Mayában dolgozni, kedv csinálónak készítettem egy Playblast videót, ami egy totálisan nyers videó anyag, közvetlenül a programból. Ilyen work in progresshez hasonlatos dolog. Ki is fogom tenni ide... 

Ezentúl meg tegnap azaz, 10.én belekezdtem varrni magamnak a rázókendőmet. Eddig közel 50 db fémpénz varrtam fel és még legalább kétszer annyi vár még rám, hogy csingliling-jen, amikor majd rázom. Fekete alapon lett egy arany szegély és a fém színű kis 1 forintos nagyságú pénzek. Egyébként, van itthon egy rakás 1 és 2 forintosom, nem lenne rossz átfúrni őket és azt is ilyen célra felhasználni! :3 Bár technikai eszközeim is lennének hozzá... tuti nem lustulnék! :) A többi díszítésen még nagyon gondolkozok, valami letisztultat szeretnék, ami azt az elvet követi, hogy a kevesebb néha több! :3

Szeptember utolsó napja

Oy Mindenki!

Egy újabb pár sor erejéig ismét létezem az éter ezen kis szublimált területén, ahol a gond-olatok betűként csapódnak le ide, virtuális formában. Előre is kitaláltam mit, miket szeretnék kapni idén karácsonyra vagy akkor amikor lehet nekem. Igazából bármikor... xD Nos, őszintén szólva kicsit belefáradtam, abba hogy én mindig csak adok célirányosan és ritkán van olyan amikor, valakitől kapok célirányosan valamit. (Persze időnként egy évben egyszer előfordul.) Minden esetre, nekem most a legjobban szükségem lenne arra, hogy az elfogadás/ kapás érzésének örvendjek. A kis szerencsétlen lelkemnek jól esnének a következő dolgok, amiket így most kilövök az univerzumba, hátha egyszer teljesülnek. :D /Annyira szerintem nincsenek nagy igényeim, bár már ez is nagy lehet, ha felmerek tenni ilyen dolgokat./

Íme a lista:
Kedves Univerzum, nagyon szeretném, ha kapnék (nekem)...

...készített rajzot.
...esetleg valami kis fanartot.
...írt verset.

...írt dalt.

...sálat.

...kesztyűt.
...szoba kedvencnek, kaktuszt.
...az én verseim közül fordított japán verziót.
...egyedi medált, a nyakamba.

Meglepő hülyeségek, de az életem nem a kapásról szól összeségében. Én amikor tudok, igyekszem kedveskedni akinek éppen tudok. Azzal, ami akkor eszembe jut és viszonzás nélkül önként teszem ezt, mert miért ne? Csak egyre többször érzem és bánt az érzés, hogy amit én adok, az nem egyenes arányban van azzal amit kapok, persze meglehet, hogy nem jól látom ezt. De az érzést csak úgy lehet csitítani, ha kioltjuk azzal, ami kell neki. Saját tapasztalatból mondom, a sóvárgásnál nincsen kínzóbb dolog. 

És megjegyezném, hogy ebben minden ember nagyon jó, mert könnyedén tudunk magunknak szenvedést okozni és amikor a akár unalomból a tudatunk magunknak csinálja az rendkívüli. Szóval olyankor, ha fellép nem agyalni kell, hanem felismerni és tenni ellene, mert ha hagyjuk akkor bizony el bizonyos időn túl, ha túl erős akkor győzedelmeskedik felettünk. Persze ritka esetekbe tartozik, amikor elhalványul és elfelejtjük. Bár szerintem az csak annyi, hogy éppen akkor más dolog miatt vagyunk oda és az előző törlődik, vagy rangját veszíti. Mindegy számomra a lényeg, az hogy szüntessük meg, ami éppen fellép és akkor az igényeink által a konfort zónánk kívül és belül egyaránt rendeződik. :3

A sulis dolgokról inkább bölcsen hallgatok, mert ez egy hallgató dolga. ^^ Viccen kívül meg készülök már agyban a szakdogára nem lelkesen, de gyűjtöm az anyagokat. A fejemben már összetettem a körvonalait és védőfalait a témámnak, aztán meglátjuk, hogy a konzulensem mennyit fog segíteni. ^^ Reménykedem benne, hogy az intuitívan és logikusan jó döntést hoztam. Tessék nekem szurkolni, hogy sikerüljünk ötös fölét kapjak a színvonalas munkára. (Nagyon szeretnék magamhoz képest is valami nagyon jót írni, ez nekem most nagyon fontos. :D) Aztán a későbbi tervem, az hogy egy angol nyelvvizsgát is leteszek, igazából megvallom őszintén nem érdekel milyen lesz érdem jegy, csak legyen meg. Belül meg azért egy 80%-ot minimum szeretnék, de az emelt szintűt tuti nem vállalom be, mert parás vagyok titokban nagyon. 

Azt követően meg, szeretnék menni Mester kurzusra, mert nem szeretném félbe hagyni a főiskolát, itt az alapképzésnél... persze ha sikerül azt elvégezni. No de ezek csak tervek. :D Meglátjuk mi lesz belőle. ^^