Szeptember utolsó napja

Oy Mindenki!

Egy újabb pár sor erejéig ismét létezem az éter ezen kis szublimált területén, ahol a gond-olatok betűként csapódnak le ide, virtuális formában. Előre is kitaláltam mit, miket szeretnék kapni idén karácsonyra vagy akkor amikor lehet nekem. Igazából bármikor... xD Nos, őszintén szólva kicsit belefáradtam, abba hogy én mindig csak adok célirányosan és ritkán van olyan amikor, valakitől kapok célirányosan valamit. (Persze időnként egy évben egyszer előfordul.) Minden esetre, nekem most a legjobban szükségem lenne arra, hogy az elfogadás/ kapás érzésének örvendjek. A kis szerencsétlen lelkemnek jól esnének a következő dolgok, amiket így most kilövök az univerzumba, hátha egyszer teljesülnek. :D /Annyira szerintem nincsenek nagy igényeim, bár már ez is nagy lehet, ha felmerek tenni ilyen dolgokat./

Íme a lista:
Kedves Univerzum, nagyon szeretném, ha kapnék (nekem)...

...készített rajzot.
...esetleg valami kis fanartot.
...írt verset.

...írt dalt.

...sálat.

...kesztyűt.
...szoba kedvencnek, kaktuszt.
...az én verseim közül fordított japán verziót.
...egyedi medált, a nyakamba.

Meglepő hülyeségek, de az életem nem a kapásról szól összeségében. Én amikor tudok, igyekszem kedveskedni akinek éppen tudok. Azzal, ami akkor eszembe jut és viszonzás nélkül önként teszem ezt, mert miért ne? Csak egyre többször érzem és bánt az érzés, hogy amit én adok, az nem egyenes arányban van azzal amit kapok, persze meglehet, hogy nem jól látom ezt. De az érzést csak úgy lehet csitítani, ha kioltjuk azzal, ami kell neki. Saját tapasztalatból mondom, a sóvárgásnál nincsen kínzóbb dolog. 

És megjegyezném, hogy ebben minden ember nagyon jó, mert könnyedén tudunk magunknak szenvedést okozni és amikor a akár unalomból a tudatunk magunknak csinálja az rendkívüli. Szóval olyankor, ha fellép nem agyalni kell, hanem felismerni és tenni ellene, mert ha hagyjuk akkor bizony el bizonyos időn túl, ha túl erős akkor győzedelmeskedik felettünk. Persze ritka esetekbe tartozik, amikor elhalványul és elfelejtjük. Bár szerintem az csak annyi, hogy éppen akkor más dolog miatt vagyunk oda és az előző törlődik, vagy rangját veszíti. Mindegy számomra a lényeg, az hogy szüntessük meg, ami éppen fellép és akkor az igényeink által a konfort zónánk kívül és belül egyaránt rendeződik. :3

A sulis dolgokról inkább bölcsen hallgatok, mert ez egy hallgató dolga. ^^ Viccen kívül meg készülök már agyban a szakdogára nem lelkesen, de gyűjtöm az anyagokat. A fejemben már összetettem a körvonalait és védőfalait a témámnak, aztán meglátjuk, hogy a konzulensem mennyit fog segíteni. ^^ Reménykedem benne, hogy az intuitívan és logikusan jó döntést hoztam. Tessék nekem szurkolni, hogy sikerüljünk ötös fölét kapjak a színvonalas munkára. (Nagyon szeretnék magamhoz képest is valami nagyon jót írni, ez nekem most nagyon fontos. :D) Aztán a későbbi tervem, az hogy egy angol nyelvvizsgát is leteszek, igazából megvallom őszintén nem érdekel milyen lesz érdem jegy, csak legyen meg. Belül meg azért egy 80%-ot minimum szeretnék, de az emelt szintűt tuti nem vállalom be, mert parás vagyok titokban nagyon. 

Azt követően meg, szeretnék menni Mester kurzusra, mert nem szeretném félbe hagyni a főiskolát, itt az alapképzésnél... persze ha sikerül azt elvégezni. No de ezek csak tervek. :D Meglátjuk mi lesz belőle. ^^