Április 29.

Heyho!

Túl vagyok a MondoConon, szép volt jó volt, versenyeztem és nem nyertem, de benne voltam az esélyesek között. Sírni nem fogok érte, más dolog miatt, viszont sokat az utóbbi időben. Egyszerre vagyok hiperérzékeny magammal szemben és másokkal meg érzéketlen, ritka rossz párosítás, de komolyan. Hiányzik a blog, hisztis vagyok, mint egy kamaszlány.... bár ne lennék, tudom rajtam múlik. 

Borzalmasan fáradt vagyok, élet unott és menthetetlenül szenvedek, mindenféle értelemben. A fősulis dolgokat sikeresen idén is eltoltam, az sem biztos, hogy meglesz valaha a diplomám... kételkedem már magamban is. Szóval lehetségben van, hogy passzíváltatom magam egy időre, mert nagyon nem megy. Köszönhetem magamnak a munkahelyemnek, annyira tudtam, hogy így fog lenni, egyszerűen éreztem. Bár annyira nem kell az a diploma, de lehet bánnám, ha nem csinálnám meg, fene tudja. :S

A gépemről továbbra is semmi hír, kezdek róla lemondani teljesen. Rajzolni már nem is tudom mióta nem... talán 2 hónapja lassan, ami nagyon furcsa. Régen fél naponta volt valami, most semmi... lehet annak is annyi. Nem értem mi történik velem, de valami nagy változás van most belül, nem tudom mi lesz belőlem, félek is talán magamtól. És egyre többször veszem észre, hogy időnként mindenkit szeretnék jól megverni, és ebben az a szörnyű, hogy nem tudom hogy azért mert magamat szeretném ezzel büntetni, vagy jutalmazni. Tudom ostobán hangzik. Néha jobb lenne egy medúzának lenni vagy egy kis kavicsnak. :( 

Nem értem magam, nincsen önbizalmam és mégis mindig rám hallgatnak. Ezek szerint, én mindenki életére tudom a tutit, csak a sajátoméra nem? Remek... Erről jut eszembe, kaptam születésnapomra utólag ajándékot és elkezdtem olvasni ezt a könyvet és nem tudom letenni, nem is fogom, hamar kiolvasom. Szép és hasznos gondolatokat kaptam kézírással bele, ami még hangulatosabbá és személyesebbé tette nekem. (SZóval, aki tervez valakinek könyvet adni, írjon bele pár sort, KELL!) Az ajándék másik fele egy gyönyörű kis tollas álomfogó volt, amit nyakban tudok hordani, mert olyan mini! De olyan kis énes lett. :)

Nem tudom írtam e vagy sem, de végre van saját szobám és zöld. És elférek benne és kurvajó és csakazenyém, még nincsen rajta ajtó, meg még pár dolog hiányzik, de szeretem. Nagyon hangulatos.

Elalszom.... megyek nem tudok többet írni, nem látok már és mklnajsdékgw.

Április 23.

Hali!

Nem túl vidám a kedvem, annak ellenére, hogy sok jó dolog történt is velem, most valahogy sokkal több a rossz. Feladok mindent, amibe belekezdtem, úgy érzem annyira szépíteni szeretném a saját valóságomat, hogy az már fájdalmas. Minden, amibe belefogok egy kétbalkezes próbálkozás és a végeredmény is olyan... Legyen szó a rajzaimról vagy bármi egyébről, nagyon elegem van az egész mindenből. A jelmezes dolgokkal is nagy valószínűségekkel is felhagyok és szépen lassan a többi tevékenységemmel is. Semmi értelme, azoknak a dolgoknak amiket szeretek, semmire sem viszem belőlük és már csak több fájdalmat jelentenek, mint örömet. Időnként azt kívánom magamnak, bárcsak elvesztettem volna a kézügyességemet, amikor a kutya megharapott és akkor nem lenne ilyen gondom. Lebénult kézzel nem lehetne semmit sem. Nem értek semmihez, kontár vagyok.... okoskodó idegesítő, nagy arcú, egoista, önimádó majom. Ezmind. Utálom magamat és amiket elkövettem, egy evolúciós zsákutca vagyok, bármerre is indulok el. Nem örülök, hogy a világra jöttem... nem tudok örülni, meghalt az a részem. Már réges - régóta csak egy tévedés vagyok... és ezt már régen is tudták mások, én még csak most ébredek rá. :C

Február 08

Heyho! :)

Még mindig életben vagyok, gőzerővel munka munka munka van, bár néha az egészségem rovására, de sebaj, ami még nem bosszulta meg magát, majd előbb utóbb megteszi vagy nem. ^^ Nem sok időm van pihengetni és lógatni a kis görbe piszkafa lábaimat... a legnagyobb sajnálatomra, pedig abban nagyon jó vagyok, sőt fedett téri távolba nézésben is világ bajnok, de már lehet, hogy csak voltam. :D

Hamarosan kezdődik a suli és egy picit aggódom is, hogyan fogom összehangolni a munkahelyemmel, ha mázlim van akkor pont jó lesz az óra rend és lesznek pihenő napjaim otthon, ha nem akkor meg zombi leszek egy hosszú bizonytalan időre. Jól esik itthon lenni és gépelni a sorokat, agyilag kicsit lassú vagyok már és fizikai kondícióim is limitáltak, de szellemileg friss vagyok és pörgök. Még akkor is, ha már régen pihennem kellene. Tegnap próbáltam az outlookot összehangolni a gmailemmel, de nem jártam sikerrel... sajnos és lehet nem is fogok, pedig nem ártana azt is használnom néha. :)

A munkahelyem történeseimről, majd jönni fognak a mini oneshotos akármik, annyi napi ingert kapok, hogy jó lenne őket formába önteni. Bár időnként lenne időm a melóhelyen is, de jobb ha nem ott rajzolok. Nem mindig van, amit kellene látniuk. XD A minden egyéb amúgy nem van, magyarszkiul ez annyit tesz, hogy létezésem melletti kevés időmben nem tudok semmit sem csinálni, nagy ritkán tudok csak alkotásba merülni, mindig van valami teendőm, ami nem tűr halasztást és így piszok nehéz szabadidőd kovácsolni. Javasolták már nekem, hogy készítsek magamnak egy időbeosztást, ami alapján majd megtudom magam szelídíteni és könnyebben menne az életem, azonban ez nagyon nem ajánlatos nekem, mert nem szeretem időnként a határokat, ebben a kontextusban. :"D Sorry, de nem, szeretek spontán lenni. :)

Ma a villamoson ritka dühroham jött rám, egy c típusú kölyök köpködött a villamoson!!! Na hát a fejemben, nagyon brutálisan megvertem és kiagresszívkodtam magam, amikor már a vérben fetrengett és nyöszörgött a srác akkor ébredtem magamra, hogy mennyi minden elfolytott düh és harag van bennem. Néha lehet, ez a belső motivációm, ami által képes vagyok olyan dolgokra, amire csak nagy ritkán a normális emberek. Egy állat vagyok belül, ami nem betörhető. Nem tudom, hogy örüljek vagy rettegjek, nem számít ha ez vagyok akkor ez van, elfogadom a kételyeimmel és megelégedésemmel. Bár időnként, bánom, hogy nem használom, de tudom, hogy attól nem lenne jobb senkinek sem. Egy nagyon kedves barátom mondta nekem egyszer, amikor hasonló témák vetődtek fel, hogy az a farkas amelyik harap magát is megsebzi, mert azért harap meg mást, mert neki is fáj és ha a másik is vissza harap akkor elindul az ördögi kör, viszont ha nem akkor megállhat a dolog. És én ezt választom, nem szítok tűzet ha nem kell. Van így is elég baj a világban, pontosabban az emberekben, minek üssek ha nevethetek is egy jót? Szóval ennyit erről.

Hamarosan, majd meg fog érkezni a farkasfog nyakláncom, amit majd fel szeretnék avatattni egy szertartással, nem ok nélkül. ^^ Kezdem felfedezni, a totemállatkáimat, ami hiányzik az életemből, hogy elfelejtem őket hívni és segítségüket kérni... pedig mindig velem vannak. Majd a születésnapom után indulnak be csak a folyamatok, addig majd lassan készülgetek... :3 Remélem. No most ennyit a spiritualitásomról. :P Ritkán beszélek erről, főleg mert magánügy és főleg sokan nem értik meg, mert csak az ezo tévét ismerik, ami egy szörnyen torz és hamis dolog, aminek semmi köze a spirituális dolgokhoz. Egy vicc..az egész, aminek nincsen poénja. 

Jó most egy kicsit blogolni, tele van a fejem. Nem tudom elmondani senkinek sem, egy bizonyos értelemben ezért kiírom magamból, hátha... szeretek írni. Még akkor is ha hibás, és akkor is ha sokszor nem mérővel van szerkesztve. :P Ez vagyok én. :) Egy dolog, még mindig nyomja a szívem, azt szeretném, ha az ígéretek végre tényleg megvalósulnának és nem csak szavak maradnának és csend és üresség. Annyi mindenki mondott nekem mindent és még mindig fáj, liftezik bennem és nem ez a legrosszabb, hanem hogy teljesen meggyőződve és szentimentálisan és romantikusan reménykedve várom, a csodát és az én tragédiám is egyben. Örökké várok, várom a csodát... ami, azt bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy azt állítottam mindig magamról, hogy nincsen hitem, valójában több van, mint bárkinek. És ha hitem van, akkor pesszimista sem lehetek, tehát optimista vagyok! Ami magában hordozza azt, is hogy nem adom fel, hanem küzdök és mindig a megoldáson töröm a fejem, ezért vagyok túlélő és nyughatatlan is. 

Az idő sok mindent helyre tesz, nagyon nagyon nagyon durva, hogy mennyi időt kellene az embereknek magukkal foglalkozzanak... persze nem mondom, hogy legyünk egoisták, de kell hozzá egy kicsi. Éppen annyi, hogy legyünk valakik. Az üzletben minden nap egy teszt, másokkal mérközők meg és persze magammal, akadályokkal és feladatokkal... és sokat segít, még akkor is ha időnként össze is tör. De én mindig felálltam a porból és fel is fogok, ha lehetőséget kaptam az élettől és megakartam születni, akkor élni is fogok és akarni fogom, ameddig csak bírom. Szóval, most nagyon erősnek érzem magam, el sem tudom mondani mennyire, életemben nem voltam még ilyen "hatalmas" és "tág látókörű". Ha most a mostani énem találkozhatna a kezdő középiskolás énemmel, akkor az a kisgyerek aki akkor voltam, nem tudom mennyi mindent kaphatott volna. Bele sem merek képzelni... nem itt tartanék, hanem 3x itt. :) Szóval, most a célom, hogy nem fordulok hátra csak előre, aki bírja az iramot azt szívesen látom magam mellett, aki nem teher azt segítem, de aki hátráltat amellett elsuhanok, mint a szellő. :D

Sokszor megfordul az is a fejemben, hogy több vagyok mint, voltam de lehet, hogy kevesebb is? Nem tudhatom, nyilván valami pici elveszik, hogy létrejöhessen valami új. DE egyre nagyon figyelek, hogy maradjak ember, minden körülményben vagy legalábbis emberséges. :) A régi értékeimen nem akarom elvetni, azonban nem árt, ha picit megtisztogatom őket és feljavítom őket. ^^ Látjátok mennyit írtam, valósággal sziporkázom! ^^ Hiányzik sok minden, de ez most valami átalakulás, közelítek az úton a 22 évemhez, ez egy mesterszám... és sok mindent rejt magában, úgy mint én. Megkezdődtek az átalakulások bennem és nem akarok megállni, fejlődni fogok és talán át is változom valami újjá! ^^

Rengeteg mindenről írtam most... huh nehéz összegezni, hmm nos igen. :D
Közben most elszaladok, úgy érzem mára ennyinél többet nem szeretnék... elvesztettem a fonalat....

Teszek be valami hangulat képet... mert régen volt ilyen..
Új rajzom nincsen, de valamit régiket feldobok.... EGO képeim következnek, rajzolt formátumban. :P

Január 29.

Üdv népek!

A hónap utolsó előtti napján történt egy kis apró változtatás a blogban. A 2014-es évre való tekintettel a borongós régi sötét és az éjszakába burkolózó fejlécet lecseréltem egy sokkal színesebb, kellemesebb és életvidámabbra. Ez egy fraktálkép, amit valamelyik nap csináltam és azt Ps-eltem meg kicsit, hogy kis pofás legyen. Most fel is töltöttem, mert erre volt igényem és kedvem. Őszintén szólva nekem nagyon bejön, most erre az évre ez a design lesz látható, az éjszakából átfordultam a nappalba, remélem az életem többi területén is így lesz és marad. :D

Az ötödik szemeszternek végre vége 33 kreditből gyászosan, de teljesítettem 16-ot, ami azt jelenti, hogy maradhatok az állami támogatásos részen és tovább folytathatom, azt amit elkezdtem. ^^ Szakdolgozaton sokat töröm a fejem, de a megoldás még túl messze van tőlem, így most nincsen prioritásban, plusz hogy még minimum egy évet maradok pluszba édes mindegy. Nem bánkódom, megmondta nekem a vörös sámán asszony nekem előre, hogy 23 éves koromig iskolában fogok maradni... meglehet, hogy igaza lesz. :P

A jelmezt szépen fixálgatom ahol, még hibásnak vélem. Nem lesz tökéletes, de nem számít, mert nem fog darabokra hullani. A facebookos Gray Art lelőhelyemet is szépen rendezetten tartom és amikor kedvem és időm tartja, akkor pakolok fel képeket. Devire nem igen rakok fel már semmit sem jó formán... majd egyszer csak fogok. vagy nem. :"D A tumbrl használatát még tanulom... de már eladni ott sem tudnak, túl gyorsan tanulok meg ilyen dolgokat. Tudtam, hogy van készségem hozzá, de hogy ennyire azt nem tudtam... mindenesetre érdekes.

Ma havazott, ha nem fújt volna a szél, akkor még tetszett is volna. Vonattal jöttem haza a belvárosból és nagyon tetszett... az utazás, a látvány a hangulat. A Nyugati - Lajosmizsei vonat a legjobb, nem csak mert hazahoz, de mert kicsi és csinos is. Van róla videóm is, majd egyszer felteszem... csak vágni kellene meg ilyenek, de most más foglalkoztat. Van a fejemben egy ötlet, hogy kellene neki esni a cosfuck videóknak, csak még hagyom érlelődni a fejemben, hátha jó lesz. 

Egyébként meg, kedden elmentem és megvettem egy 350 cm hosszú bekötőkábelt és itthon a mosógépet átszereltem, és beforgattam a helyére. Csodák-csodájára a fürdőszobánk mérete nem sokkal egy picit mégis tágasabb lett, nem szólva arról, hogy a mosógép ajtaját is kényelmesen ki lehet nyitni. :3 Boldogságot szereztem mindenkinek, magamnak, mert végrehajtottam amit szerettem volna régen. Anyunak, mert megleptem vele és a többiek meg örülnek, hogy lett hely. :D Még nincsen több ilyen spontán ötletem, de majd lesz.... ami fix, és a következő hónapban várható egy lézersugaras nyomtató és egy hajvasaló. Csak mert kell és pont. 

 

Jó lenne már rajzolni, bár holnap lesz rá időm, mert nem megyek sehova sem. Aztán 3 nap munka, utána majd jön a többi minden. :) Utóbbi időben megint nagyon rákattantam arra, hogy rövid legyen a hajam, napi szinten álmodok azzal, hogy levágom a hajam vagy hogy rövid. A cosplayes és fotós dolgok után tuti neki lesz esve és kicsit megváltozom, muszáj nem akarok így kinézni. :D Nyárra rövid hajat, és tudom kifogja nekem vágni. :3 Egyébként meg most egy egokép. Csak mert régen volt és miért ne.... Ezt a fém fejdíszt, meg majd kifogom pimpelni, amint jön a fizetés menni fogok egy csomó helyre. Obi, müller, röltex, anyagbolt, kiegészítőbolt stb...lesz miből költeni.  :3 No de most megyek, mára minden teendőmet elvégeztem és már csak kicsit pihenni is kellene.

Újévi mindenfélék

Üdv Emberek! :D

Először is! Nagyon Boldog Új Évet Mindenkinek!  :3 Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek és az év-váltás is. Kívánom, hogy mindenkinek legyen eredményes és olyan jó éve, amilyen eddig még nem volt. Végre rászántam magam, hogy írjak ide a blogra, sok idő után. Nem is tudom mit és hol és főként hogyan üljek neki.... régen blogoltam, bevallom kicsit furcsa megint a fehér papír tömb elé írni és pötyögni rá a szavakat. Elkezdem valahol éppen, ami a fejemben van, nem időrendben lesz. Szóval az, aki szereti fejben összerendezni egymásután a dolgokat inkább ne tegye. :D

¤ Facebookon elkészítettem a jövőbeli dolgokra való tekintettel egy oldalt, amin mainstreamben a cosplayes dolgoké a főszerep. Most frissen ropogósan jött ki a kezeim alól ez a képecske, amit oda is feltöltöttem.... Ezen a címen lehet majd elérni, ha valakit érdekel esetleg, bejelentkezés nélkül is lehet nézegetni. :3 Katt

The Legend of Korra - Tanho cosplay

¤ Atom brutális módon kiganéztam a szobámat, még pedig :

1. Kidobtam a kukába 3 pár cipőt... sajnos meg kellett tőlük váljak, de azt hiszem inkább kidobom, sem mint hogy, tökre tegyem a lábam, a tartásomat végül gerincemet. Jobb így mindenkinek, akárhogyan is nem akartam tőlük búcsút venni. Majd lesznek helyette újabbak. :3

2. Ezután az ágynemű tartóba elrejtettem az összes megmaradt cipőmet, úgy hogy még a régi legós doboz is odafért. Idén annak a doboznak, a szerszámos láda funkciót szánom, mert bizony felgyülemlett sok-sok munka eszközöm, aminek bizony kell a hely. 

3. A könyveket is kicseréltem magamnál, csak hogy motiváljam magamat, az angol nyelv ismeretlen részlegére, ennek érdekében angol szótárakat tettem nagyon közeli, elérhető helyre. Reményeim szerint gyakran fogom őket elővenni. És bátran lapozgatni, ha nem tudom kifejezni magam intelligensen. :) Plusz lehet, addigra felturbózom magam és egyszer csak, hopp felkészültem a nyelvvizsgára, amitől csak a nyelvtani részek miatt parázom, am. meg nem adnak el tizenvalahány év angol nyelvtudással, szóval a másik felem nagyon lekakkentja az egészet. :)

4. A szobámba az egyedi készítésű nyaklánctartó fogasból, készítettem még egy darabot és felcsavaroztam a másik mellé, hogy dupla annyi tárhelyem legyen, biztonság kedvéért, mert kitudja mennyi minden dolog fog még oda felkerülni. Úgy érzem, szükségem van rá. ^^

5. Rajzos felfűzős mappákat is kicsit átrendezgettem, a 2014-es évnek is fel fogok avatni egy újat. Ha minden jól megy szeretnék idén többet rajzolni és festeni. Ebben most az a nagy b+, hogy teljesen befejezett műveket szeretnék létre hozni és nem csak ilyen féltermékeket... kicsit és nagyot is egyaránt. Valamint a függő dolgokat befejezni természetesen, mert lógok egy képregénnyel magamnak, egyel pedig egy nagyon tehetséges és kedves írónak, akinek imádom a történetét... de olyan sok mindent csinálok, hogy nem mindig jut rá időm... és bevallom tökre szégyenlem. Mert neki és magam miatt is tök fontos lenne megcsinálni, de vannak dolgok, amiket nem lehet erőszakkal csinálni pl. rajzolás... ha nem megy inkább mást kell csinálni, főleg mert nem akarom megutálni azt, amit valójában szeretek. Túl komplikáltam F*CK! 

¤ Mivel karácsonyra megleptem magam egy tükörreflexes fényképező csodával, ezért szeretnék a videózásra is kicsit ráfeküdni. Kísérletezgetni, vágni meg stb... egyenlőre téma nélkül kötetlen műfajban. És persze emellett sok-sok fotót készíteni és azt is megtanulni sokkal jobban, bár már így is eléggé sokat fejlődtem, úgy érzem. :3

¤ Tervezek írni egy achievement (teljesítmény) listát arról amit elértem és amit még nem. Egy fajta összegzés és célkitűzés is, hogy a jövőben jobban szem előtt tarthassam mit is szeretnék. Nem akarok céltalan életet élni, ebben az évben a kemény munka, ami érdekel. 

¤ A szilveszter nagyon mókásan telt, életemben először mocskosul részeg voltam!!! Sikerült leitatni, pedig én azt hittem nincsen az a pia kombináció, ami képes erre... na most már tudom. Kétes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban, furcsa volt ezt megtapasztalni. A legrosszabb benne, az hogy nem tudod meddig tart és hogy tökéletesen tudod mit akarsz, tudatában vagy hogy megakarod csinálni, azonban a tested nem hajlandó pontosan azt tenni és olyankor nagyon rossz érzés fogott el, hogy na bazd+ ez nem megy, ja és minden 3x viccesebb, mint általában és ha megütöm magam nem fáj. Szóval az alkohol nagyszerű oldószer, de a hatása után fantasztikusan ugyanott vagy, ahonnan indultál. Hazudnék, ha azt írnám nem fogasztok több alkoholt, de ilyen játékba többet nem veszek részt... ja és nem tudom megmondani mennyit ittam miből... ami azt jelenti, hogy tényleg elvesztettem a fonalat, az ivás miatt. Ezentúl szép volt és jó volt a szilveszter, a barátokkal. <3

¤ Karácsonyról annyit, hogy ma napközben megszüntetjük a fenyőfát, amit kb. idén először teljesen egyedül díszítettem fel. Szóval nem volt valami meghitt és nagyon ünnepi az egész, a fenyőillatát szeretem, de ahogyan kiszáradt a fa az illattal együtt a kedvem is elment kb. Nagyon rövid pillanatokra volt olyan, rácsodálkozás a dolgokra, de összességében a szobámban voltam sokat és valahogy nem volt az igazi. És szeretem a havat, de olyan jó hogy idén nem esett... vagyis tavaly. Ami benne a rossz, nem tudtam megvalósítani az egyéni fotózásomat... :c. Majdmáskor.

¤ Diákmunkában a MédiaMárktban dolgozom a vevőszolgálaton, nem annyira szeretem. De a semminél jobb, a fizetés eléggé motivál, plusz addig is segítek másoknak, nem otthon lógatom a lábamat. Ihatok kávét és vizet, meg amit viszek magammal. Kedvesek és segítőkészek a munkatársaim és legrosszabb esetben is fél órán belül otthon vagyok. Maradni szeretnék ott, amíg lehetséges és nem utolsó sorban tudom, mik a jó termékek és mi az amit messziről kell kerülni.

¤ Nagyon gyorsan nő a hajam... ismét meglepődtem rajta, meg persze a visszanézett képek alapján is látom. Terveim állandóan változnak... de, most majd ha a cosplayes dolgok lemennek fotózásokkal, meg mindennel együtt akkor ideális esetben ősszel levágatom... de addig még 5x meggondolom magam és rengeteg víz folyik le a Dunán is. Utálom, mert hosszú és sok vele a gond, nehéz bánni vele, sokszor nem tudom hogyan hordjam, régen volt vágva és állandóan ugyanúgy nézek ki és unalmas vagyok így, magamnak. Szeretem, mert sokféle képen belőhetem, szeretem ha fonva van, jó látni milyen szép hosszú és szeretem előre húzni és simogatni, mint a bundát és jól esik amikor mások megdicsérik. Na mindegy borzalmas vagyok, ezekkel a dilemmáimmal.

¤ A devire sem akarok már akármiket feltölteni... főproblémám, hogy most nincsen is mit. Nincsen alkotási válság, csak éppen nincsen ötlet meg kedv sem hozzá igazán. Nem tudom...majd lesz egyszer csak valami. Sokkal jobb követni az embereket és nézni az ő rajzol munkáikat, valahol érzékenyen érint, hogy az enyémek mindig kakkenek lesznek a többiekhez képest és nem is fejlődöm, annyi időt meg nem akarok rászánni. Áhhh. Mindenki jobb és nem feladom, nem azzal van a baj, hogy jobbak, hanem hogy én nem leszek az, se így sem úgy és az eredetiség sem érdekel igazán. 

Ennyi minden jutott az eszembe... még egyszer kellemeseket, és sok jót az új évre! Köszönöm, hogy követtek, olvastok, hozzászóltok és minden egyéb, tök nagy dolog ez nekem, még mindig. Egy kis senkinek érzem magam és mégis ezt az érzés valamennyire feledteti velem, amikor valaki valamit hozzátesz vagy így vagy úgy. :"D Nos, határozatlan időm belül, majd újra jelentkezem. 

Üdv, Gray

2013 Anime karácsony

Az idei év utolsó rendezvényén vettem részt... a The Legend of Korrából voltam ismét Tahno, a pro-víz-bender. ^^ Nem volt olyan hű de kurvajó féle con, de nagyon örültem, hogy kinn lehettem a barátaimmal találkozhattam, mindenkit kicsit megszeretgetthettem. Készültek troll fotók, rendes fotók, stúdiós képek, videók és a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy kaptam egy egyéni személyemre szabott titkos ajándékot! Egyszerűen zseniális és életemben nem kaptam még ilyen kreatív dolgot, senkitől sem. Bár én mindig félek, hogy mit kapok, mert lehet hogy rosszul fogok reagálni, itt is az elején kicsit pánikoltam, hogy ajaj, kezdődik. Eleinte nem is akartam kinyitni és tétováztam, hogy mi legyen.... de aztán erőt vettem magamon és kibontottam és elöntött az az érzés, amit nagyon régen éreztem gyerekkoromban. Örültem és meglepett voltam és asdfghéjkh nem tudom szavakba önteni. Szóval köszönöm a titkos mikulásomnak az ajándékot, jó helyre tettem és mindenkinek, akikkel összefutottunk! Jövőre folytatódik a kalandozás. :3

Itt egy kis random troll zenés videó rólunk: 

A világ és én

Üdv kedves mindenki!

Nem akartam ahhoz, azaz előzőbe már több mindent belesűríteni ezért úgy gondoltam, hogy egy Új bekezdésben kicsit hozzászólok az előzőekhez. Nincsen túl sok értelme annak, amit írtam. Csak úgy jött... az egész magával ragadt én, meg csak hagytam. Annyit tudok hozzátenni, hogy ilyen kis apró szösszenetek szoktak a fejemben lenni, néha több és néha kevesebb szinten. Nem tartom magamat betegnek, azonban tény ez nem egészen normális, de sebaj. A művészet vonzata, az hogy hülyék vagyunk? Vagy a művészet hülye és tesz minket magáévá és hülyék leszünk mi magunk is... nem tudom. Ami tény, a hülyeségre vevők vagyunk, mindig!

Ezentúl öhm, tényleg sok minden jár a fejemben, talán túl sok minden is, de én ilyen vagyok. Néha jó lenne, nem agyalni, hanem csak nyugodtan eltölteni, úgy egy napot, hogy fekszem csendben és néha elalszom és felébredek és közben nincsen a világ, aki folyton-folyvást csak megakar erőszakolni, hogy cselekedj, gondolkodj, dönts stb. Mennyivel jobb lenne időnként csak lebegni, mint Buddha. Nem vágyom a megvilágosodásra, félre értés ne essék. Csak jó lenne pihenni, de nem megy, a belső rugóink mindig kattognak. Nincsen stop gomb, nincsen megállás. Egy módja van csak a megállásnak, a légzés. Becsukom a szemem és lélegzek, minden figyelmemet oda irányítom, megszűnik a zaj, a gond, csak egy pillanat, de ezt addig nyújtom amíg akarom....

Továbbra is nem tudom miről beszélek, lehet nem kicsit megkattantam.... úristen nagyon veszélyes dolgokat beszélek... Elmentem pihenni Jóéjt.

Minimál árt: Egy Monológ és egy vers

Rengeteg minden van a fejemben. Tervek, álmok, érzések, gondolatok, tettek, mondatok, visszhangok, a múlt, a tegnap, a ma és a most. Kavarognak, pörögnek és forognak sebesen, akárcsak a víz örvény a lefolyóba. Azonban ez nem apad el. Párbeszéd a fejemből, ön monológ a belső kis herceggel, minimál árt módra, csak gondolatok mondattá festve semmi több dísz. 

Megszakad a gondolat szál a fejemben, s helyette felmerül bennem egyetlen kérdés: Mikor írtál utoljára verset? Nem, tudom. Régen, nem vagyok nagy író, se költő én csak egy blogger vagyok írom, ami éppen jön nem gondolkozom cselekszem. Jó, ezt értem. De akkor mikor írtál utoljára egy verset, meg tudod mondani?  Nem, mondtam már nem tudom egyszer valamikor írtam, de azóta nem írok nem megy. Azt mondtad cselekszel, akkor miért nem tudsz írni egy verset? Ez nem ilyen egyszerű... érzések kellenek hozzá és valami plusz, amit nem lehet leírni. Nem értem. Akkor most te nem is tudsz verset írni már? Lehet. Jó, akkor írj nekem egy verset, ha úgy könnyebben megy! Még nehezebb, nem is ismerlek még, hogyan írjak neked így? Egymás után írd le a szavakat és úgy! Hééé, de rendesen, ez nem jó kezd újra! Nem akarom, látod nem megy, túl nehéz. Akkor tudod mit ne írj verset, tarsd meg őket... Most mi a baj, nem értelek? Ha nem írok az a baj, most belekezdtem és nem tetszik. Neked semmi sem elég jó? Nem! Hát neked?! Nekem sem jó, se így se úgy. Akkor rajzolj nekem! Nem fogok. Dehát miért, nem szeretsz? Nem, undok vagy és parancsolgatsz. Ez nem is igaz! De és ráadásként pimasz vagy és hazug is. Ebből elég volt, akkor elmegyek! Tégy, ahogyan jónak látod, ég veled. Komolyan, hagynál elmenni? Igen, ha menni akarsz csak tessék. Szívtelen sárga nárcisz vagy! A magányost és az érzéketlent kihagytad, egyébként stimmel, na mozdulj innét te penészvirág! Ezért nem tudsz verset írni... Tessék? Jól hallottad, ne tégy úgy mintha nem értenéd. Amilyen vagy belül olyanok a verseid is. Nem írok verseket, már mondtam. Már értem mi lakozik benned...így én sem akarnék verset írni. Látod, én megmondtam neked. Meg. És most mi legyen? Semmi. Semmi? Igen, az. Akkor maradhatok? Ha nem zavarsz....közben. Miért mit fogsz csinálni? Írok egy verset.........

Üres papír, tinta cseppen,
Görbül-fordul toll a kézben,
Kanyarog s pördül gyors iramba,
Betű-ékezet már egy vonalban.

Három pötty lesz a folytatása,
Kérdőjel nyújtózik egy másik sorban,
Halkan serceg az írón orra,
Lassan-lassan pereg az óra.

Gongat halkan kettőt-hármat,
Éjfél után elnémul magában,

Mikor az író leteszi a pennát,
Akkor a vers teljesen kész már.

Boldog szívvel szemléli művét,
Teljesség a varázsa amit művelt,
Áhítatos öröm lázban ő így ég,

Vers a papíron: Te jó ég!

(P.G.B. 2013.11.20.)

November 14.

Üdv! ^^

A Kornél próbababáról szóló bejegyzésemet befejeztem, valamint képeket is töltöttem fel nektek, szóval aki szeretné A-tól Z-ig végig olvasni, ezt a rettenetesen hosszú-hosszú leíró és részletező tutoriál szerűséget, annak csak mondom. Elérhető mostmár, mert összekaptam magam, most és befejeztem magamnak és nektek és mert, nem szeretnék több befejezetlen dolgot az életemben, meg ígértem, hogy jön a folytatás. :D

Nos, ami újfent történt, mint páran már láthattátok, a fácsebúkos oldalamra feltettem ezt a képet:

amely, tartalmazza a 2014-es évi jelmezes projektjeimet. Dastan herceggel, már október óta foglalkozom, Koujakuval most november óta kezdtem el foglalatoskodni és az Avatárunkba még bele sem kezdtem. Még tervezem, hogy melyiket, mikor és hova illetve, de nagyon várom már, hogy mit tudok belőlük kihozni. 

A perzsával kapcsolatban írtam egy magyar srácnak, aki ezt a jelmezt csont ugyanígy elkészített 2012-ben talán. Szükségem van a tapasztalataira, mert ez nekem kicsit nagy falat, még csak most kezdtünk emailezni, de már szimpatikus. Nagyon szeretem az ilyen, kedves és nyílt embereket, akik nem leráznak, hanem gyere és beszéljük meg. Jóérzés, igazán felemelő. ^^ Meglátjuk, hogy mi lesz ezzel kapcsolatban. Koujaku ruhájának most a kellékeit kezdtem el gyártani, chinese knot azaz kínai csomózásokat lestem a neten és a munka asztalomat össze kellett szegeljem, hogy megtudjak csinálni egy pár darabot, mert annyira bonyolult egy ilyen kis díszítő elem, viszont nagyon mutatós is. És megéri szenvedni vele, ugyanúgy, mint sok minden mással is. Majd lesznek progress képek, de idő előtt nem akarom őket feltölteni, majd jól beidőzítem őket a Con előttre. :3

A suliban tegnap szerdán azt a bizonyos előadást megtartottam és szerintem, ahhoz képest, hogy úgy érztem nem tudok semmit sem, állítólag úgy magyaráztam el mindent, hogy úgy néztem ki, mint aki nagyon keni-vágja a dolgot. Igaz, hogy időnként mélyeket hallgattam és a táblafilctoll totál nem fogott és nem tudtam rendesen írni vele.... frusztráló volt, de aztán kaptam másikat. Óra végén 3-4 kérdést is feltettek, ami szerintem nagy dolog, mert általában riktán szoktak kérdések felmerülni, plusz extraként a témavezető tanár sem szól bele egyszer sem az előadásba, csak egyszer kiegészítésként hozzáfűzött dolgokat és annyi. Annyit fűzött hozzá a munkámhoz, hogy szerintem már mindent kitárgyaltunk, úgyhogy ha nincs több kérdés akkor is vége az órának. :D Szóval, most teljesen megelégedett vagyok magammal és a sulis teljesítményemmel/munkámmal. ^^ Az előadás végén kaptam kommenteket is és az is nagyon jól esett, mert így tudtam, hogy jó, vagy ők milyennek érezték stb. :))) Csak összehozok mindent, gyerekek. Az örültségem, zseniális... fordítva is lehet hogy igaz a zsenialitásom őrületes. XD Kár, hogy távol állok a zsenitől, akkor nem itt tartanék, hanem külföldön lennék egy luxusgyík. :D

Ezentúl a héten leadom a Bursa Hungaricát, megmentettem egy haldokló Win7-t nem tudom hogyan... de egy napomba került és még vár rám ma egy iskolás gyűlés, 3 nap alatt aludtam 8 órát, szerepelni fogok egy japán műsorban, interjú alanyként. Pénteken a nagy dolog történik, amiről majd csak akkor beszélek, ha sikerült, szombaton talán táncolás és utána tüzezés talán vasárnap. Nagyon sűrű lesz a program, de legalább most teszek, azért hogy ne legyek olyan, mint egy kurva unalmas fadarab, aki csak sodródik a hullámzó folyó tetején és kábé, olyan az érzelem világa, mint egy szobanövénynek. Borzalmas példáim vannak... jesszusom. :'D

Mára ennyi. Szurkoljatok nekem és nagyonszépenköszi az egyre több hozzászólásért, biztatásért meg hasonló dolgok miatt!  <3 

(Zárásképp, meg egy kis hangulat fotó a jelenlegi lusta, fáradt voltomból. A képen nem én vagyok, de szeretem ezt a fotót, ja és mellékesen király a szobájának a designja a srácnak.)

November 7.

Áhoj!

Asszem, lényegesen javult a rosszkedvem elfoszladozott. Csak kisütött a nap bennem, ma egész nap mosolyogtam meg jókat röhögtünk, mert nem voltam itthon. Átugrottam egyik kedves osztálytársam/barátosnémhoz, Ps-t telepítettem újra, tartalmas beszélgetéseket folytattunk, utána meg lett fodrászkodva a hajam és baszki, olyan, mintha új fejem lenne. Nagyon lúv dat. :3 Nem sok változtatás történt, (de teljesen másmilyen nekem) 2 év után az eltört hajvégektől elbúcsúztam utána meg kapott egy kis ritkítást itt-ott, végezetül ki lett vasalva. És ez a kis 1 óra alatt megtörtént magic is worked! Nagyon élvezem, hogy puha a hajam és kezelhető mennyiségű, jó az illata és könnyebb a fejem 20 dekával. Szóval, nem vagyok már Odüsszeusz hajótörött igénytelen-raszta, pulikutya. Egy darabig még tartani fog a hatása, igyekszem majd karban tartani. :D /Majd lesz kép... ha rászánom magam, unom, hogy mindig csak az én uncsi fejem egózik mindenhol. XD/

Találtam új zenéket, abszolúte hallgathatóak és ez is tök zsír, hogy van mit hallgatni és nem kell a régiekhez nyúlni. ^^ Valamint, számomra nagy dologra készülök... kis apróság, de végre legyőzöm a határaimat és elérem a csillagokat. Majd megmondom, ha úgy lesz. ;)
Most még neki esek egy kis artdump összeállításnak... :)

Három pont

Üdv blog és népe! :)

Életemben először úgy érzem, hogy nem akarok valamit. Páratlanul szar és nyomasztó érzés.
Jelen pillanatban, hiábavalónak érzem megcsinálni a főiskolát... egyszerűen, elegem van mindenből ja és minden porcikám tiltakozik ellene. Próbálom meggyőzni magamat, hogy már csak egy kis időt kell kibírni és vége van ja és biztos forrásokból tudom, hogy tényleg nagyon ostobának kell legyek ahhoz, hogy ne sikerüljön megcsinálni a diplomát. De tényleg, szóval nem is értem mi van velem. Nem érdekel már az egész, ehhez képest meg szerdán egy előadást kell tartanom... és próbáljam meg tartani magamban a lelkesedést, pff nem megy. Iskolába se akarok járni... semmit sem akarok. Illetve, de szeretnék, de most nem megy. I don't care... ennyit erről.

Sok dolgon gondolkozom, mi lenne ha...és arra a következtetésre jutottam, hogy akkor is ugyan itt tartanék, sajnos vagy sem. :S (Am. meg el kellene kezdjek kutakodni munka után és kamatoztatni a tudásomat, meg a tapasztalataimat.) Elveszettnek érzem magam, az álmaimat már lassan egy dobozba préselem és egyre kevesebb leszek, mert nem tudok kibontakozni. Ja és ma a buszon hazafelé, azon gondolkoztam, sok ember szart sem ér. Ekkor megfordult a fejemben és is ez a kategória vagyok, sőt engem le sem szarnak, csak ha kell valami, akkor kis fiók előhúz és kivesznek belőle... hát mit mondjak elkeserítő érzés. Plusz belegondoltam hány barátom volt... a végeredmény mindig ugyanaz, mert mindenki elhagy vagy elfelejt. Sajnáltatom magam, nincsen jó kedvem... nincsen kedvem élni sem.

Úgy érzem, hogy pont pont pont

Október 225

Oááéiyy Heyho!

El-leütési hiba miatt lett 225, de ha már ez lett marad, többek közt azért, mert úgy sem tudok kreatív címeket kitalálni, kábé az utóbbi egy évben. :) Álmatlan éjszakám van, biztos valaki velem álmodik, más indok nincs. Időben vissza kicsit, egészen tegnapig megyek vissza. Azaz Okt. 24-én felkerekedtem és öcsémmel együtt elmásztunk-buszoztunk az Obi-ba. Tiszteletre méltó látogatást tettem pár fontos dologért, ami a jövőben kelleni fog igen, meglepő módon a jelmez készítéshez... van aki támogatja, van aki nem, nekem a szenvedélyem és a szerelmem szarból várat csinálni szóval nyertem. :3 Tehát mivel végre a modelles ügynökségnél kitudtam várni a soromat, megkaptam amiért megdolgoztam így volt miből költekezzek. /Itt érdemes megállni egy pillanatra én vagyok az típusú ember, aki méég egy szeletcsokit is sajnál magától mert, akkor nem fogom tudni hazaadni: és baj lesz a családomnak belőle. Szóval képzelhetitek milyen idiot vagyok./ Vettem ezt-azt, de a lényeg amire vágytam már rég az egy fúró-csiszoló-gravírozó-polízoró csoda volt és képzeljétek el megszereztem magamnak... most majdnem azt írtam hogy előkarácsony... de már a szótól is rosszul vagyok.... tehát megvettem pont. (Azért vagyok rosszul, mert már novemberben a csapból is az fog folyni, mint minden évben...)

Hazahoztuk és azonnal elolvastam a fontos papírokat, majd munkába fogtam olyan hangja van, hogy csak vrmm vrmmm és olyan csudálatosan dolgozik, hogy wáú. :D Igen, tudom érdekesen használom a magyaszki nyelvet, de ennél hülyébb nem leszek valószínűleg. Muszáj-ból vettem ragasztót is, ezért pár karton elemet is összetudtam illesztgetni, plusz a géppel, már készre is csiszolhattam. Majd este 21 kor eszembe jutott, mit szeretnék még. Elővettem pár munkadarabot, és nekiálltam fúrni és szegelni. 30 perc munka után elkészült a mű, és lett egy nyaklánc tartó kis izém, amit jó helyre fel is csavaroztam. ^^ Így néz ki a cuccos: (Amire rá vannak aggatva, az a lényeges elem. <3)

Aztán mentem volna lefeküdni, de a kutyuval volt egy köröm lenn, nagyon kellemes idő van így október közepén-végén, tetszik. Így maradhatna, eltudnám viselni ezt az évet tél nélkül. Nem tudom, mikor utáltam így meg a telet, de most nem kívánom egyáltalán. Ennek ellensúlyozására a kék szőlőt és a körtét nagyon is! Tele zabáltam magamat 6 kis körtével, meg csináltam kék szőlős tejes séket, de natúran jobb a szőlőcske.

 

Kis kitérő után, back to the mainline, azaz állok a tükör előtt kutya fürdetés után, nézem a fejem, elkezdek az új szuper fésűmmel fésülködni (ami, kb. olyan, mint egy ló csutakló kefe) és a szőke hajamon elkezdtem agyalni. Tetszik az, hogy ilyen hosszú de nem tetszik hogy szőke.... mit csináljak... levágjam, ne vágjam. Aztán a végső döntést az határozta meg, amikor egy ilyet mondtam kinek lenne szíve levágni Egy ilyen szép hosszú egészséges hajat. A tükörben a hajamról magamra néztem és megkérdeztem tőle: Te normális vagy? Ez hol szép? Hol egészséges? Te aki fodrász modell voltál nem akarod levágni a saját hajadat? Segítek jó, hogy ne legyél ilyen nevetséges! Ollót és fésűt ragadtam majd szépen lassan fogyatkozott a hossz és a szőkeség is belőle. Majd az utolsó simítások után volt még arra kedvem, hogy összeszedegessem a tincseket, amik nagyobbak voltak és egy kötegbe gyűjtöttem őket majd jött egy varázslat és így nézett ki egyszer csak.

Aztán ezt a csodás kis köteget, felfűztem az álomfogóm egyik üresen maradt helyére. Színben és anyagban is nagyon oda passzol, ezért ott marad a helye. Kicsit irreális lenne nyakláncnak hordani a saját hajamat... bár nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd megjátsszam ezt a verziót. :D Megőrültem egy kicsit, de nem bánom kellett már egy kis változás. Lassan több, mint 2 éve nem volt vágva a hajamból örülök, hogy szembeköptem az egómat és levágtam a hajamból, azt ami úgy is letört volna apránként. Vége a színes korszakomnak, nem akarok többet hajat festeni magamnak, úgy érzem a sajátom sokkal szebb. :) Nem akarok sikkes, divat majom lenni a trendi kis szőke tincsemmel, jobb ez így már ideje volt megválnom tőle. Kicsit még idétlenül áll oldalt abban a sávban a fél hosszú - fél rövid haj, de leszarom jobb ez így. Csináltam mókás képeket. Egyet kiteszek ide megint, sajnálom egomán vagyok, de nem kicsit.

Ha van vélemény kéretik ide, sőt kritikát is lehet, de akkor az legyen formailag is az. X"D Most nem tudom mit fogok tenni... olyan hosszú még az este.... Amikor azt érzem, hogy rövidek 24 óra akkor, arra az idézetre gondolok, nem baj ott van még az este. Vicces, de tényleg így van. És egy este alatt is lehet csodát tenni. Lehet visszadátumozva meg kiteszek pár képet a szobafestésről, csak hogy pótoljak ezt- azt, mert a blog az én életem fontos része. Sajnos nem mindig van erőm rá, olykor időm se, pláne ha nincs is kedvem, de nem lényeg teszem amit teszek és ennél többet sajnos vagy sem nem tudok kihozni magamból... vagy csak nem akarok, fontos benne a móka. Ha ez a varázs nincsen meg az én "alkotásaimban" akkor hiábavaló az egész.

/Mára off. Ja igen, vissza felére, meg akkor egy orchideás félposzt akármit még kiteszek, azt annyi./

Haru és Kornél

Sziasztok népek!

Gondoltam dobok fel valami kis frisset, az aktuális dolgokról. Először is a 2014 nyárra tervezett egyéni projektem, hogy megcsinálom az Iwatobi Free!: Haruját. Most még csak a fürdőrucin dolgozom... majd a többi is sorra kerül. Persze, ezt nem fogjátok sehol sem látni rajtam így (az úszódresszt) tömegben, mert a magamutogatós képeimen túl kurvára nem vagyok extrovertált ön és magamutogató... talán egy picit, de ennyi kell az egomnak. És különben is a saját blogomra azt teszek fel, amit nem szégyenlek, és nem meztelenkedek, csak progress fotókat csinálok. Karakter hűségre törekszem... és az úszók nem ruhában úsznak. Magyarázkodás off. ^^

Work in Progress:

Haru cosplay teszt

Ezen túl pár napja, azaz 3 napja lassan dolgozom a próba babámon. Már nagyon sok sok éve szerettem volna egy ilyen varráshoz szükséges fantasztikus kelléket, de soha nem volt rá keret, hogy vegyek egyet, így most hogy így belejöttem a jelmez tervezésbe, gondoltam elkészítem a sajátomat. ^^ Az első pillanatban azonban, az sem tudtam hogyan kezdem, aztán egy nagyon kedves cosplayes barátosom, adott annyi hihetetlen sok jó tippet, hogy azonnal megőrültem és nekiláttam a munkálatoknak, amit beszereztem ezt azt. Gondolkozom, hogy kap egy külön tutorialt, de lehet, hogy nem írok belőle, mert csak ez nekem izgalmas és a kutyát sem érdekli az én kis mini workshoppom. XD 

Lényeg: még félkész ugyan, ez a kis csillag, de már nagyon jó állapotban van. És direkt úgy készítem, hogy ha lesz talapzatom, akkor, felfogom tudni a bábut rá applikálni könnyedén. ^^ Extra információ a babámról:

a mellbősége: 95 cm, a dereka: 84 cm és a csípője: 64 cm körül. Ami, nekem nagyon furcsa, hogy ránézek és akkor fogom fel, hogy ez az én hasonmásom...ergo, pont akkora mint én! DE én meg NEM ekkorának érzem magam és nem tudok, efelett napirendre térni. Szóval barátkozom magammal. Creepy!

El is lett nevezve, a korpusz után azt a nevet adtam neki, hogy Kornél. Tudom... nem vagyok normális, de ezt eddig is tudtuk már. Eddig így fest:

A próba baba: Kornél

 És annak ellenére, hogy mindennel szépen haladok, úgy érzem, hogy sohasem leszek készen....
Mára ennyi, nincsen több ötletem... ja, de. Az előző írásomhoz, töltöttem fel képet, a pénzérmésről.

Ja igen és kaptam ajándékba angyal szárnyakat! :3 Úristen fel kell tegyem ide! :)
Olyan gyönyörűségesek! ^^ Ja igen és ez most az utolsó mutogasd a tested, fejed kép of the elkövetkezendő 2 hónapban... nem lesz több rólam, ígérem.

Szeptember utolsó napja

Oy Mindenki!

Egy újabb pár sor erejéig ismét létezem az éter ezen kis szublimált területén, ahol a gond-olatok betűként csapódnak le ide, virtuális formában. Előre is kitaláltam mit, miket szeretnék kapni idén karácsonyra vagy akkor amikor lehet nekem. Igazából bármikor... xD Nos, őszintén szólva kicsit belefáradtam, abba hogy én mindig csak adok célirányosan és ritkán van olyan amikor, valakitől kapok célirányosan valamit. (Persze időnként egy évben egyszer előfordul.) Minden esetre, nekem most a legjobban szükségem lenne arra, hogy az elfogadás/ kapás érzésének örvendjek. A kis szerencsétlen lelkemnek jól esnének a következő dolgok, amiket így most kilövök az univerzumba, hátha egyszer teljesülnek. :D /Annyira szerintem nincsenek nagy igényeim, bár már ez is nagy lehet, ha felmerek tenni ilyen dolgokat./

Íme a lista:
Kedves Univerzum, nagyon szeretném, ha kapnék (nekem)...

...készített rajzot.
...esetleg valami kis fanartot.
...írt verset.

...írt dalt.

...sálat.

...kesztyűt.
...szoba kedvencnek, kaktuszt.
...az én verseim közül fordított japán verziót.
...egyedi medált, a nyakamba.

Meglepő hülyeségek, de az életem nem a kapásról szól összeségében. Én amikor tudok, igyekszem kedveskedni akinek éppen tudok. Azzal, ami akkor eszembe jut és viszonzás nélkül önként teszem ezt, mert miért ne? Csak egyre többször érzem és bánt az érzés, hogy amit én adok, az nem egyenes arányban van azzal amit kapok, persze meglehet, hogy nem jól látom ezt. De az érzést csak úgy lehet csitítani, ha kioltjuk azzal, ami kell neki. Saját tapasztalatból mondom, a sóvárgásnál nincsen kínzóbb dolog. 

És megjegyezném, hogy ebben minden ember nagyon jó, mert könnyedén tudunk magunknak szenvedést okozni és amikor a akár unalomból a tudatunk magunknak csinálja az rendkívüli. Szóval olyankor, ha fellép nem agyalni kell, hanem felismerni és tenni ellene, mert ha hagyjuk akkor bizony el bizonyos időn túl, ha túl erős akkor győzedelmeskedik felettünk. Persze ritka esetekbe tartozik, amikor elhalványul és elfelejtjük. Bár szerintem az csak annyi, hogy éppen akkor más dolog miatt vagyunk oda és az előző törlődik, vagy rangját veszíti. Mindegy számomra a lényeg, az hogy szüntessük meg, ami éppen fellép és akkor az igényeink által a konfort zónánk kívül és belül egyaránt rendeződik. :3

A sulis dolgokról inkább bölcsen hallgatok, mert ez egy hallgató dolga. ^^ Viccen kívül meg készülök már agyban a szakdogára nem lelkesen, de gyűjtöm az anyagokat. A fejemben már összetettem a körvonalait és védőfalait a témámnak, aztán meglátjuk, hogy a konzulensem mennyit fog segíteni. ^^ Reménykedem benne, hogy az intuitívan és logikusan jó döntést hoztam. Tessék nekem szurkolni, hogy sikerüljünk ötös fölét kapjak a színvonalas munkára. (Nagyon szeretnék magamhoz képest is valami nagyon jót írni, ez nekem most nagyon fontos. :D) Aztán a későbbi tervem, az hogy egy angol nyelvvizsgát is leteszek, igazából megvallom őszintén nem érdekel milyen lesz érdem jegy, csak legyen meg. Belül meg azért egy 80%-ot minimum szeretnék, de az emelt szintűt tuti nem vállalom be, mert parás vagyok titokban nagyon. 

Azt követően meg, szeretnék menni Mester kurzusra, mert nem szeretném félbe hagyni a főiskolát, itt az alapképzésnél... persze ha sikerül azt elvégezni. No de ezek csak tervek. :D Meglátjuk mi lesz belőle. ^^

Képzeletbeli interjú 3.

Mi jár most a fejedben, ami miatt nem érzed magad jól?

A nyaralás közben rengeteg dolog gyűlt fel a fejemben…. Ideje végre papírra vessem őket. Huh, hol is kezdhetném… Néha úgy érzem, hogy csak a művészet tart életben. Nem igazán van életcélom, de ha lenne, még azt is hamar elveszíteném, hiszen állandóan változom. Bizonyos dolgokban szeretem a változatlanságot, de magamra tekintve nem. Ezt nem példázza jobban, az a dolog, mint hogy elhatároztam 2011 szeptemberében, hogy nem vágatom le a hajamat. S most, 2013. július 28.át írhatnám be, a naptáromba és nem érzem magam jól a bőrömben, elmaradt a változás az életem kicsiny és bizonytalan körforgásából. Szeretek újra és újra megújulni, közel 2 évnyi idő után kijelenthetem kiálltam a próbámat, nem jött össze a három év, de nem is szeretném megtudni… hamarosan megújulok, mert szükségem van rá. Amikor csak lesz egy pici időm rá, akkor elmegyek és levágatom.

A társaság (és a különféle programok) nem tudná ezt a problémát feloldani?

Antiszocálisba fordultam át, leszarom a mindenkit önző disznó mód csak a saját és családom öröme érdekel és persze, akiket még fontosnak tartok. Tudom, nem jó attitűd, de engem is leszarnak és most, én is így teszek. A fenn maradó rengeteg időt, pedig végre magamra a tanulásra, az önfejlesztésre, a kreatív önkifejezésekre és egyéb számomra hasznos dologgal tölthetem el. Eddig sem voltam valami nagy parti arc, továbbá nem vagyok a társaság szíve-motorja stb. lehet életem delén vagy azután, majd visszasírom, hogy miért nem így-úgy cselekedtem, bár nem hinném. Úgy vezetem az életem, hogy nekem jó legyen… és eddig fogjuk rá, nem olyan rossz. Lehetne jobb, de nem vágyom lehetetlenekre.

Mi lesz így tovább?

Hát ez a kérdés sosem évül el, mindig aktuális lesz. És fogalmam sincsen. Gondolom én, ahogyan volt ezután is lesz mindig valami rajz-fotó-kreatív-barkány dologgal kapcsolatos munkálkodásom, továbbra is írni fogok ide. Továbbá szeretném elvégezni a főiskolát, előtte letenni egy B vagy C típusú nyelvvizsgát utána a diplomát és valamit kezdeni magammal. Sok esélyt nem látok semmire sem… érdekes lesz, így. Talán további castingok és válogatások, hátha bejön az élet valahol, de ez nem is baj legalább a munkakeresésre is felkészít lelki szinten kicsit.

Gondoltál már, esetleg a munkára?

A munka keresés fantasztikusan szar, amit én tudok az sehova sem kell, ami meg kell vagy megvan vagy nem is létezik. Nevetséges mennyi mindent elvárnak… még ők tesznek nekünk szívességet, ha munkát adnak, ahelyett hogy örülnének, hogy van, aki akar dolgozni. Szánalmas ez az egész cécó, ami itt megy. Gusztustalan, emberellenes és életellenes, ja és felháborító is egyben. Ennyit a munkához fűződő gondolataimról. Tehát, ha nem beszélsz minimum 3 nyelven anyanyelvi szinten, nincsen minimum 3+1 szakmád és nem van multi-professzionális az élet minden területén, nem mosolyogsz és még a tetejébe nem elégszel meg a létminimummal vagy a diákbérezéssel, akkor jobb ha nem is vállalsz munkát. Sok sikert, minden pályakezdőnek! Meg mindenkinek, aki nem született még meg és a 40 alatt van.

Mit gondolsz a világról és az emberekről, amiért ennyire elzárkóztál tőlük?

Picit sötéten látom a világot…. Hmmm lássuk csak: NEM! Csak kissé nem a normális és természetszerű módon működik, mindenhol az álság, hazugság és versenyzés megy, mindenki a legjobb akar lenni mindenben, ahelyett hogy jó lenne egy valamiben. PL. akkor lennének értékes szakemberek, mint régen a kovácsok, takácsok stb. Utálom ezt az elkurvult és elkorcsosult világot…az emberek, több mint a fele rosszindulatú, bajkeverő, haszonleső, számító, egymást becsmérlő, tudatlan, félkegyelmű, gonosz és romlott. Gyárakat emelünk és a természetet a semmibe tiporjuk, habzsoljuk az életet és kizsákmányoljuk a Földet, mélységesen elszomorít. Van remény, persze van…csak kevés százalékban és egy fecske nem csinál nyarat, így szomorúan nézhetem végig amíg élek, hogyan lesz ez a satnya emberiség egy hanyatló gépezet végterméke. Nos, ennyit a világról való mélyen nem filozofikus gondolataimról. Nem vagyok elborult, de gyakran tanyáznak a fejemben ilyen dolgok is, néha ki is írom magamból, kicsit könnyebb leszek tőlük, hogy már nem az én fejemben visszhangoznak.

Nem lehet, hogy új barátságokat kellene kötnöd?

Hát ezzel egy probléma van. Most nem vagyok egyáltalán barátságos, annak ellenére, hogy annak tűnöm. Mindenkinek könnyen megnyílok, persze ha akarok és ez nem feltételezi azt, hogy barátkozni szeretnék. Sok embert ismertem és ismerek is, kevés a barátom és még kevesebben van azok száma, akik ténylegesen az igaziak. Rengeteget csalódtam, sok mindenkiben, ez van nem vagyok egy egyszerű eset vannak nekem is gyengéim és bizony nekem a csalódás az egyik ilyen. Nincsen szükségem, újabb hamis emberekre, akik csak valamit szeretnének vagy kihasználni, ha éppen kellek, jobb inkább így „egyedül”. Vannak értékek, amiket csak kiérdemelni lehet, és venni nem, nekem ilyen az ész, a szeretet, segítőkészség és a barátság is, vagy jön vagy nem. Erőltetni bármit is nem csak hülyeség de felesleges, kötni meg cipőfűzőt szokás.

Te milyen megoldást látsz önmagadra nézve?

Nehéz ügy, a megoldás mindenre ebben a világban a pénz. Ha sok lenne belőle, akkor kevesebb gondom lenne nagy százalékok szerint. Vennék egy házat, és boldogan élnék, szórnám a pénz, csinálnék munkahelyeket és mindenki nekem dolgozna, mindenki jól járna. Egy várost építenék fel, tök előre megtervezett elrendezéssel és odaköltöztetnék be akit csak tudok. :D

Hol lehet téged elérni, milyen oldalak címén?

Létezik egy facebookos elérhetőségem, de az jobbára privát. Van egy Deviantartos galériám 6 éve működtetem, ennek a címe petrop92.deviantart.com, van egy smackjeeves oldalam is amire majd a ha egyszer elkészül, akkor a képregényemet teszem fel. Ennek a címe meég nem nyilvános, illetve megtalálható vagyok graytheblackstar.blogspot.hu címen is, ahol a kis életemet írom már sok-sok éve. A videóimat pedig, természetesen a Youtubeos csatornámon őrzöm. :3

Köszönöm a beszélgetést, nagyon izgalmas utazáson kalauzoltál keresztül minket, kívánom neked a legjobbakat a jövőre előrenézve. És köszönöm, hogy itt voltál velünk.

Én köszönöm a meghívást, örülök hogy itt lehettem és hogy, kíváncsiak voltatok rám.

Képzeletbeli interjú 2.

A bemutatkozás elején szóba került a Cosplay. Elmesélnéd, hogyan került az életedbe a cosplay és hogy mi is ez valójában?

Persze. A costume play szóból származik a Cosplay, ennek a két szónak a rövidítése. Külföldről honosodott meg nálunk is és az évente minimum 2-3 alkalommal megrendezendő Conok alkalmával lehet ezt hobbi-hivatásként űzni. Én nem is tudtam erről a világról nagyon-nagyon sokáig. Aztán ismeretségek által bevezettek ebbe a világba, én először nem is tudtam mi ez az egész így érdeklődni kezdtem olyan barátaimnál, akikről tudtam, hogy tudják mi is ez. Aztán így azt tanácsolták nekem, hogy látogassak egyszer egy rendezvényre és mindent megtudok. Így is lett, és már elő alkalommal jelmezben tudtam kimenni. :D

Neked mit jelent a Cosplay?

Nagy kihívásokat a jelmezkészítésnél és szórakozást amikor a barátokkal találkozunk és készítjük a fotókat, videókat stb. A lényeg a mókázás és nem utolsó sorban rengeteg készséget fejleszt, sok ismeretre lehet szert tenni plusz lesz kész termékünk is. Legyen az maga a kiegészítő, a jelmez vagy a fotók.

Milyen karaktereket sikerült megcsinálni?

Legelső szekrény CP-m volt Gray, nem kellett semmi sem hozzá, így csak a mellemre kellett felfesteni a céhük logóját és meg voltam. Tehát ő volt Fairy Tail – Gray Fullbuster

Egy online yaoicomicból is sikerült kikapnom egy karaktert, Axis-t aki full paraszt és badass.

Valamint a Legend of Korra, alias az Avatár 2 sorozatból Tahno, aki egy vízidomár egomán, nagyon menő karakter. Sikerült egy gyorsan összedobott Comic karakter is Superboy alias Kon-el, aki Superman klónozott fia. Na ehhez a jelmezhez, rendeltem meg életem első kontaktlencséjét és parókáját. :3 Illetve egy Originál jelmezt is sikerült elkészítenem… még van rajta mit javítsak, és dolgozzak de ez a csúcs teljesítményem eddig. :3

Mik a terveid a jövőre nézve?

Fúú tényleg nagyon sok tervem van, de sajnos az utóbbi időben nem tudok foglalatoskodni vele, mert sok pénzt és idő visz el. Persze továbbra is szerelmem ez a műfaj, akár csak a kézműves dolgok és ahogyan a blog is. Nehéz, mert mindig megtetszik valami új és mindig meg akarod csináálni. :D

Szóba került a blog is, mesélnél nekünk erről?

Igen, a blogom elmesél az életemből kiragadott momentumokat, történeketek és minden szükségeset rólam. A legelején a pberci.freeblog.hu címen ment, de kitöröltem és átalakítottam ez volt életem egyik nagy hibája nem kellett volna…de mindegy ami elmúlt az már a múlt. Aztán következett a gray.freeblog.hu, ami a mai napig szép emlék ként elérhető a neten, persze több eszem volt ezt már azóta teljesen lementettem a gépemre. Ez már nem vész el, és mivel az oldallal meggyűlt a bajom átköltöztem a jelenlegire, ami a graytheblackstar.blogspot.com címen létezik.

Miért kezdtél el blogot vezetni?

Megirigyeltem, hogy másoknak van, megtetszett és belefogtam. Először csak úgy írogattam butaságokat, aztán lassan belejöttem. A mostani énem már professzionálisnak számít a kezdetekhez képest, sokat változott sok minden, a felület, a stílusom stb. Céltalanul lassan cél lett, nem tudtam írni és azt reméltem, hogy majd ez a hely kikényszeríti belőlem, hogy használjam, azt ami bennem van. És a siker nem maradt el, elsősorban a magam szórakoztatására kezdtem el és mai napig így van, annyi különbséggel, hogy már azóta lett közönségem így már nekik írom. Tudom nem sok, de a semminél több és büszke vagyok arra, hogy érdemesnek tartják azt, amit írok és olvasnak és hozzászólnak időnként. Az egyedüllét valamilyen formában megszűnt. Annak ellenére, hogy nem is számítottam kommentekre, igen szép számban kaptam őket és mindig igyekeztem lelkesen vissza válaszolgatni mindre.

Mennyi ideje írod immáron a saját kis online naplódat?

2007-2008 magasságában indítottam talán el, akkor volt utána a törléses történet. Majd 2009-től elkezdett rendszeresedni számomra az írás és 2011 óta folyamatosan írok. Olyan lassan hat éve írok talán, így reális.

Rengeteg munkádat láttam, és bizonyára még bőven akad olyan, ami nem került nyilvánosságra. A kérdésem a következő, engem nagyon érdekelne, hogyan készítesz el egy képet? Sok féle műfajban dolgozol, ezért engem a vegyített technikáid közül érdekelne valamelyik. Mesélnél róla?

Hűű ez eléggé összetett kérdés, de megpróbálok rá érthető választ adni. Igen, rengeteg firkám, vázlatom és félbe hagyott megkezdett munkám van. Mindent, amit tudok lerajzolok, nem szabad semmit sem hagyni elveszni. Sokukat ezért nem teszem fel sehova sem, illetve vannak személyesek, amiket nem szeretnék megosztani a világgal, félkészeket nem szeretnék kitenni, ha nem akarom befejezni egy magam által szabott idő kereten belül.

A legáltalánosabb technikámról fogok írni röviden. Kitalálok valamit, lefirkantom a vázlatot vagy a kompozíciós képét, majd elkezdem kibontani a rajzot. Amikor úgy érzem végre jó a vázlat és a kidolgozás is kb. értelmezhető magamnak, akkor jön egy vonal rajz (line art), amit aztán gépbe viszek szkenneléssel és kedvem szerint manipulálom, színezéssel texurákkal. A végén felkerül rá az aláírásom, vagy éppen amit még oda szeretnék tenni.

Pár rajzos tutorialt készítettem már, magyar nyelven hátha van olyan, ami hasznos lehet, azoknak, akik hasonlóan szeretnének eljárni, mint én. Lehet, hogy van akinek hasznos lesz a jövőben.

Milyen stílusban szeretsz a leginkább alkotni?

Ceruzarajz, vegyített ( tradicionális és digitális), festés, tussal még csak most ismerkedem, de iszonyat jó dolog. Igazából több technika van amit szeretek, mint amit nem. Az olajfestéket nem szeretem, és az akrillt sem annyira. Bár, meg kell hagyni időnként az akrill festék is hasznos tud lenni!!! Más oldalról megközelítve a kérdést, pedig imádok karaktereket és mitológiai lényeket rajzolni, habár az állat rajzon még van mit tanuljak és csiszoljak.

Gondolkoztál már azon, hogy létrehozz Artbookot, akár egyedül akár több művész ismerősöd, barátod társaságában?

Igen. Nem egyszer törtem már rajta a fejemet, továbbra is rendkívül szeretnék egyet létrehozni. Egy saját önállónak jobban örülnék, de egy közösben is nagyon nagy örömmel benne lennék. Igazából fogalmam sincsen, hogy kell egy ilyen művet összehozni, de nyilván eltudnám készíteni és segítséget is tudnék kérni hozzá. Sok jó művész ismerősöm van, aki biztosan segítene benne. A kiadás is jó dolog lenne, ha elterjedne még szuperebb lenne. Bár én csak annyit szeretnék, ha létrejönne és a polcomon lenne, esetleg limitált számban a segítőim is kapnának dísz példányokat, valamint akiket érdekelne. És ez olyan lenne végső soron, mint egy kis portfolió amiben benne vannak a munkásságom gyöngyszemei.

Meséltél már a DeviantArtról, onnan hány művészt ismertél meg, vannak olyanok akikkel tartod is a kapcsolatot?

Sok emberrel sikerült felvenni a kapcsolatot, üzenetek vagy levelezések formájában. Igen, vannak olyanok akikkel szinte rendeszesen beszélgetek. Bár a nagy részük ezeknek csak időszakos.

Képzeletbeli interjú 1.

Képzeletbeli interjú a Feketecsillaggal

alias Grayyel 

 /elsőrész/

Üdvözlöm kedves olvasóinkat!Shade vagyok és az a megtiszteltetés ért ma engem, hogy interjút készíthetek a Grayyel a fekete csillaggal. Lássunk is hozzá!

Szia, Gray! Készen állsz?

 Szia! Persze, essünk neki!

Szóval akkor miért pont Gray?

 Hűha nem is tudom honnan is kezdhetném el... Ennek, egy hosszú története van. Ezt a nevet én választottam magamnak, közel 3 évvel ezelőtt. Első "hivatalosan" cosplayezett karakterem nevét (a Fairy Tailből) vettem fel, mert közel éreztem magamat a karakterhez és úgy gondoltam a személyiségemhez is illene. Ez a név érdekes, mert nekem az az érzésem, hogy kemény és laza egyszerre pluszba igen fiús is ez a (mostmár az alkotói) név. Igen, ez lesz a jó megfogalmazás, tudat alatt valami könnyen megjegyezhető művésznevet kerestem. /Aztán, idővel praktikus is lett, mivel túlnyomóan fekete-fehérben alkotom legtöbbször./

Ha már szóba került a személyiséged, jellemezd kérlek kicsit magad nekünk!

 Magamról röviden, ez könnyű és egyben nagyon nehéz is. Sok fantázia világban élek, imádom a meséket, alapvetően egy csendes kis visszahúzódó emberke vagyok, aki nem keresi a bajt. Azonban a baj mindig rám talál, idióta helyzetek és hülye emberek is, de állandóan megtalálnak sajnos. Egyébkén meg a kalandozások vonzzanak, hatalmas a szabadság vágyam és mégis a sors furcsa fintora, amennyire szeretem a társaságot, utálom a "tömeget". Mások leírása szerint az én személyiségem "Nem megfogható de lehetséges valami, amit sok dobozba lehet sűríteni bele, amiben szivárványok és tükrök vannak".

Milyen iskolában tanulsz most és régen mit tanultál?

 Jelenleg a TKBF-en tanulok, dharma tanítói szakon. Előtte egy évet tanultam a japán szakirányon, de sajnos túl sok volt nekem a minden ezért otthagytam. Helyesen döntöttem, nem bánom, ha mázlim van még idén végzek jó esetben. Nagyon szeretném már kijárni, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a sulit. Előtte a Jashick Álmos Szakképző Iskolában tanultam párhuzamos képzésben a díszítőfestő szakmát, majd ott is érettségiztem le. Zeneiskolában is tanultam, gitár hangszeren, ez 10 év volt.

Ez izgalmasan hangzik, azonban jobban érdekelne az eredeti szakmád. És persze egy pár mondatban, hogy miért tettél ekkora váltást?

 Hát nem is tudom, akit érdekelnek a művészetek azok számára biztosan érdekes, lehet hogyan lesz egy firkából egy három dimenziós képet imitáló festmény. 5 év munkája alatt tanultam ki a mesterséget és az utolsó évben volt a szakmai vizsga, amikor valami nagyot kellett letenni az asztalra. Mint mindenki én is igyekeztem a legjobbat kihozni belőle és sikerült is. A tovább tanuláskor művészeti egyetemre szerettem volna tovább jutni, azonban nem volt szerencsés a fémműves választásom és nem is nyertem felvételt, lehet máshol sikerült volna… Aztán osztálytársam tanácsára bíztam magam és a döntésem, próbát tettem a TKBF-en és a pót felvételin felvettek.

 

Akkor a művészetekkel való viszonyod megromlott, már nem alkotsz?

Dehogy is. Magamban akkor nem csalódtam, hiszen akkor voltam túl a szakmai vizsgámon kiváló eredményekkel. Emlékszem, még aznap is rajzoltam, amikor reggel menni kellett leadni a mappát, akkor reggel fejeztem be egy 3 napja készülő rajzot a felvételihez. Folyamatosan a mai napig alkotok, kisebb – nagyobb megállással, de ez az életem része. Amíg tudok rajzolok, lehet ez a mániám. :D A művészetek az egyetlen állandó és kielégítő dolog az életemben, aminek a segítségével kifejezésre juttathatok sok dolgot. :P

Milyen területeken szoktál tevékenykedni és mi a kedvenced?

 - Festés és rajzolás tradicionális és digitális eszközökkel.
- Fotózás amatőr szinten és modellkedem is, ha szükség van rá.
- Kézműves tevékenységek, mint:

- Jelmez, kiegészítő és kosztümtervezés illetve, annak kivitelezése

- Szövés, fonás, hímzés

- Bőr és textil munkák
- Zenélés hangszeren és éneklés

- Szeretek sokat olvasni, mellette blogot, kisebb novellákat és verseket, dalszövegeket írok
- Jártas vagyok a gasztronómiában

- Valamint nem régiben hastáncot tanulok.

Elégedetlen

Azon gondolkozom éppen, hogy a hangos zenével lehet csillapítani az idegeket? Gondolatok száguldoznak a fejemben őrjítő sebességgel és mindenféle formában csapkodnak fejemben, akár a szikláknak vetődő tenger hullámai. Mert bizony, a gondolatok nekivetődnek a szikláknak és tajtékformában újra neki csapódnak, amíg van hullámzás. Hullámtörőnek próbálom alkalmazni az zenét, valamennyit enyhít rajta, de nem megoldás nem szűnik meg tőle a forrás, ami a tenger. Onnan merülnek fel és oda kellene visszatérjenek talán. Írok, az ujjaim közepesen gyors sebességgel kattognak a billentyűzet 4 mágikus során és a karakterek egymást váltva a felületre vetődnek ahogyan a víz, szabályos sorrendben, -gondolatok- szavak formájába rendeződve. Egy pillanatra megtorpantam, -talán megőrültem- ez a gondolat állított meg... Durva mennyire összetett és bonyolult az ember, soha nem fogjuk kiismerni magunkat.

Semmi különös nincsen, egy darabka bennem összezáródott, akár egy virág szirma. Ez a motiváció virága volt, értéktelennek látom a világot és benne magam, a betöltött szerepemet. Elégedetlen vagyok, törekvéseim nem szolgálnak célokat senki nem segít és én sem tudok. Antiszociális. Az egyetlen vicces szó körülöttem a pszichoaktív szerek, így olvastam egy könyvben. Unalmas, haszontalan, semmire kellő vagyok. Jelen pillanatban, így érzem. Nem lesz könnyebb később sem, szeretném ha jobb lenne, de a világ gonosz, csoda hogy még élek. Biztos vagyok benne, hogy csak a megfelelő pillanatra vár és Puff vége lesz a dalnak örökre. 

Egy régi fotóm hangulata van bennem: 

*Saját felvétel, 2010.szeptember*

Virrasztás

Fenn maradtam egész hajnalban, csak azért, hogy zenét hallgathassak. Furcsa kellemes érzés, mert végre célok és előre megtervezés nélkül alakult így. Ez tényleg spontánra sikerült! :3 Utánozhatatlan. A Yue féle mangás csoportba végre tettem ki bemutatkozós adatlap szerűséget, remélem majd felbátorodom ott is kicsit. A sok ember előtt valamiért nem tudok kinyílni, itt a blogon meg probléma nélkül, talán tartok a többiektől és a véleményeiktől. Ilyen lett... és igen a képregényből vannak a képkockák. Tetszetősek! :3

Reménytelenül szerencsétlen vagyok, sok mindenben, bár kinőném ezt az ostobaságot. 21 éves óvódás vagyok... gondoltátok volna, én végig tudtam. Ha már ovi akkor jut eszembe, a Devin lecseréltem a felhasználói ikonomat, arra a képre amit itt is lehet látni profil képnek. Szerelmes vagyok ebbe a színes pöttyös képbe, nagyon tükrözi a belsőmet. Kívül belül színes vagyok, ez van nem mindenki lesz szivárványos csillám ló kolbász. :3 Good for me! ^^

Az volt a tervem most hajnalra, hogy a képregényhez írok tovább. Erőlködés nélkül szeretném írni, de ma sem jött semmi szösszenet hozzá, csend volt az agyamban nem akart senkisem megszólani, így vártam és vártam. Győzött a csend, nem jött ötlet, majd próbálkozom újra máskor. :D Félelmetes a csend, azért bevallom ilyenkor elgondolkozom azon, hogy nem is vagyok kreatív. Nincs mit tenni, van úgy, hogy a saját történetünk tovább írja magát és bizony nem mindig tudunk hozzányúlni. Lehet nem is kell, majd ha jön akkor meg nem győzi az ember ép ujjal. :P

Közben itt az ablakból Dicsommal nézzük a hajnalt, ahogyan kezd kivilágosodni. Izgalmas, lassan lassan a Nap is felfog kelni. :3