Halottak napja

Heyho!

Ma egy picit lapos leszek, de ingerem támadt az írásra. ^^  Mindenki orrba-szábja halloween-ezik, amivel alapvetően semmi problémám nem is lenne azonban, a saját hagyományaink kárára? Nem tudom, kinek hol van a határ, de én nem fogok úgy megtartani egy ünnepet, hogy csak 'egy buta tömeg cikk leszek' azzal, hogy nem tartom meg a saját hagyományainkat. Ami, történetesen a megemlékezés ünnepe és nem a bulizásé, nem azt állítom, hogy főbűn aki nem így él vele, meg ilyenek és arról sincsen szó, hogy bárkit is rossz szóval illetek miatta. Egyszerűen csak annyi, hogy nekem sok. Lassan mindenhonnan az folyik, hogy tök lámpás így úgy, mindenki zombinak, csontinak, boszorkánynak, cicának és egyéb dolgoknak öltöznek be és így mennek bulizni meg stb. Mindegy én sosem szeretettem ezt a dolgot, akár mennyire is szeretem a jelmezkészítést és egyebek. :D Ennyit az én halottak napjámról, én gyújtok egy gyertyát és pont, nem viszem se túlzásba és nem is felejtem el.

"Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."

                                                                                  Fekete István

Képzeletbeli interjú 3.

Mi jár most a fejedben, ami miatt nem érzed magad jól?

A nyaralás közben rengeteg dolog gyűlt fel a fejemben…. Ideje végre papírra vessem őket. Huh, hol is kezdhetném… Néha úgy érzem, hogy csak a művészet tart életben. Nem igazán van életcélom, de ha lenne, még azt is hamar elveszíteném, hiszen állandóan változom. Bizonyos dolgokban szeretem a változatlanságot, de magamra tekintve nem. Ezt nem példázza jobban, az a dolog, mint hogy elhatároztam 2011 szeptemberében, hogy nem vágatom le a hajamat. S most, 2013. július 28.át írhatnám be, a naptáromba és nem érzem magam jól a bőrömben, elmaradt a változás az életem kicsiny és bizonytalan körforgásából. Szeretek újra és újra megújulni, közel 2 évnyi idő után kijelenthetem kiálltam a próbámat, nem jött össze a három év, de nem is szeretném megtudni… hamarosan megújulok, mert szükségem van rá. Amikor csak lesz egy pici időm rá, akkor elmegyek és levágatom.

A társaság (és a különféle programok) nem tudná ezt a problémát feloldani?

Antiszocálisba fordultam át, leszarom a mindenkit önző disznó mód csak a saját és családom öröme érdekel és persze, akiket még fontosnak tartok. Tudom, nem jó attitűd, de engem is leszarnak és most, én is így teszek. A fenn maradó rengeteg időt, pedig végre magamra a tanulásra, az önfejlesztésre, a kreatív önkifejezésekre és egyéb számomra hasznos dologgal tölthetem el. Eddig sem voltam valami nagy parti arc, továbbá nem vagyok a társaság szíve-motorja stb. lehet életem delén vagy azután, majd visszasírom, hogy miért nem így-úgy cselekedtem, bár nem hinném. Úgy vezetem az életem, hogy nekem jó legyen… és eddig fogjuk rá, nem olyan rossz. Lehetne jobb, de nem vágyom lehetetlenekre.

Mi lesz így tovább?

Hát ez a kérdés sosem évül el, mindig aktuális lesz. És fogalmam sincsen. Gondolom én, ahogyan volt ezután is lesz mindig valami rajz-fotó-kreatív-barkány dologgal kapcsolatos munkálkodásom, továbbra is írni fogok ide. Továbbá szeretném elvégezni a főiskolát, előtte letenni egy B vagy C típusú nyelvvizsgát utána a diplomát és valamit kezdeni magammal. Sok esélyt nem látok semmire sem… érdekes lesz, így. Talán további castingok és válogatások, hátha bejön az élet valahol, de ez nem is baj legalább a munkakeresésre is felkészít lelki szinten kicsit.

Gondoltál már, esetleg a munkára?

A munka keresés fantasztikusan szar, amit én tudok az sehova sem kell, ami meg kell vagy megvan vagy nem is létezik. Nevetséges mennyi mindent elvárnak… még ők tesznek nekünk szívességet, ha munkát adnak, ahelyett hogy örülnének, hogy van, aki akar dolgozni. Szánalmas ez az egész cécó, ami itt megy. Gusztustalan, emberellenes és életellenes, ja és felháborító is egyben. Ennyit a munkához fűződő gondolataimról. Tehát, ha nem beszélsz minimum 3 nyelven anyanyelvi szinten, nincsen minimum 3+1 szakmád és nem van multi-professzionális az élet minden területén, nem mosolyogsz és még a tetejébe nem elégszel meg a létminimummal vagy a diákbérezéssel, akkor jobb ha nem is vállalsz munkát. Sok sikert, minden pályakezdőnek! Meg mindenkinek, aki nem született még meg és a 40 alatt van.

Mit gondolsz a világról és az emberekről, amiért ennyire elzárkóztál tőlük?

Picit sötéten látom a világot…. Hmmm lássuk csak: NEM! Csak kissé nem a normális és természetszerű módon működik, mindenhol az álság, hazugság és versenyzés megy, mindenki a legjobb akar lenni mindenben, ahelyett hogy jó lenne egy valamiben. PL. akkor lennének értékes szakemberek, mint régen a kovácsok, takácsok stb. Utálom ezt az elkurvult és elkorcsosult világot…az emberek, több mint a fele rosszindulatú, bajkeverő, haszonleső, számító, egymást becsmérlő, tudatlan, félkegyelmű, gonosz és romlott. Gyárakat emelünk és a természetet a semmibe tiporjuk, habzsoljuk az életet és kizsákmányoljuk a Földet, mélységesen elszomorít. Van remény, persze van…csak kevés százalékban és egy fecske nem csinál nyarat, így szomorúan nézhetem végig amíg élek, hogyan lesz ez a satnya emberiség egy hanyatló gépezet végterméke. Nos, ennyit a világról való mélyen nem filozofikus gondolataimról. Nem vagyok elborult, de gyakran tanyáznak a fejemben ilyen dolgok is, néha ki is írom magamból, kicsit könnyebb leszek tőlük, hogy már nem az én fejemben visszhangoznak.

Nem lehet, hogy új barátságokat kellene kötnöd?

Hát ezzel egy probléma van. Most nem vagyok egyáltalán barátságos, annak ellenére, hogy annak tűnöm. Mindenkinek könnyen megnyílok, persze ha akarok és ez nem feltételezi azt, hogy barátkozni szeretnék. Sok embert ismertem és ismerek is, kevés a barátom és még kevesebben van azok száma, akik ténylegesen az igaziak. Rengeteget csalódtam, sok mindenkiben, ez van nem vagyok egy egyszerű eset vannak nekem is gyengéim és bizony nekem a csalódás az egyik ilyen. Nincsen szükségem, újabb hamis emberekre, akik csak valamit szeretnének vagy kihasználni, ha éppen kellek, jobb inkább így „egyedül”. Vannak értékek, amiket csak kiérdemelni lehet, és venni nem, nekem ilyen az ész, a szeretet, segítőkészség és a barátság is, vagy jön vagy nem. Erőltetni bármit is nem csak hülyeség de felesleges, kötni meg cipőfűzőt szokás.

Te milyen megoldást látsz önmagadra nézve?

Nehéz ügy, a megoldás mindenre ebben a világban a pénz. Ha sok lenne belőle, akkor kevesebb gondom lenne nagy százalékok szerint. Vennék egy házat, és boldogan élnék, szórnám a pénz, csinálnék munkahelyeket és mindenki nekem dolgozna, mindenki jól járna. Egy várost építenék fel, tök előre megtervezett elrendezéssel és odaköltöztetnék be akit csak tudok. :D

Hol lehet téged elérni, milyen oldalak címén?

Létezik egy facebookos elérhetőségem, de az jobbára privát. Van egy Deviantartos galériám 6 éve működtetem, ennek a címe petrop92.deviantart.com, van egy smackjeeves oldalam is amire majd a ha egyszer elkészül, akkor a képregényemet teszem fel. Ennek a címe meég nem nyilvános, illetve megtalálható vagyok graytheblackstar.blogspot.hu címen is, ahol a kis életemet írom már sok-sok éve. A videóimat pedig, természetesen a Youtubeos csatornámon őrzöm. :3

Köszönöm a beszélgetést, nagyon izgalmas utazáson kalauzoltál keresztül minket, kívánom neked a legjobbakat a jövőre előrenézve. És köszönöm, hogy itt voltál velünk.

Én köszönöm a meghívást, örülök hogy itt lehettem és hogy, kíváncsiak voltatok rám.

Képzeletbeli interjú 2.

A bemutatkozás elején szóba került a Cosplay. Elmesélnéd, hogyan került az életedbe a cosplay és hogy mi is ez valójában?

Persze. A costume play szóból származik a Cosplay, ennek a két szónak a rövidítése. Külföldről honosodott meg nálunk is és az évente minimum 2-3 alkalommal megrendezendő Conok alkalmával lehet ezt hobbi-hivatásként űzni. Én nem is tudtam erről a világról nagyon-nagyon sokáig. Aztán ismeretségek által bevezettek ebbe a világba, én először nem is tudtam mi ez az egész így érdeklődni kezdtem olyan barátaimnál, akikről tudtam, hogy tudják mi is ez. Aztán így azt tanácsolták nekem, hogy látogassak egyszer egy rendezvényre és mindent megtudok. Így is lett, és már elő alkalommal jelmezben tudtam kimenni. :D

Neked mit jelent a Cosplay?

Nagy kihívásokat a jelmezkészítésnél és szórakozást amikor a barátokkal találkozunk és készítjük a fotókat, videókat stb. A lényeg a mókázás és nem utolsó sorban rengeteg készséget fejleszt, sok ismeretre lehet szert tenni plusz lesz kész termékünk is. Legyen az maga a kiegészítő, a jelmez vagy a fotók.

Milyen karaktereket sikerült megcsinálni?

Legelső szekrény CP-m volt Gray, nem kellett semmi sem hozzá, így csak a mellemre kellett felfesteni a céhük logóját és meg voltam. Tehát ő volt Fairy Tail – Gray Fullbuster

Egy online yaoicomicból is sikerült kikapnom egy karaktert, Axis-t aki full paraszt és badass.

Valamint a Legend of Korra, alias az Avatár 2 sorozatból Tahno, aki egy vízidomár egomán, nagyon menő karakter. Sikerült egy gyorsan összedobott Comic karakter is Superboy alias Kon-el, aki Superman klónozott fia. Na ehhez a jelmezhez, rendeltem meg életem első kontaktlencséjét és parókáját. :3 Illetve egy Originál jelmezt is sikerült elkészítenem… még van rajta mit javítsak, és dolgozzak de ez a csúcs teljesítményem eddig. :3

Mik a terveid a jövőre nézve?

Fúú tényleg nagyon sok tervem van, de sajnos az utóbbi időben nem tudok foglalatoskodni vele, mert sok pénzt és idő visz el. Persze továbbra is szerelmem ez a műfaj, akár csak a kézműves dolgok és ahogyan a blog is. Nehéz, mert mindig megtetszik valami új és mindig meg akarod csináálni. :D

Szóba került a blog is, mesélnél nekünk erről?

Igen, a blogom elmesél az életemből kiragadott momentumokat, történeketek és minden szükségeset rólam. A legelején a pberci.freeblog.hu címen ment, de kitöröltem és átalakítottam ez volt életem egyik nagy hibája nem kellett volna…de mindegy ami elmúlt az már a múlt. Aztán következett a gray.freeblog.hu, ami a mai napig szép emlék ként elérhető a neten, persze több eszem volt ezt már azóta teljesen lementettem a gépemre. Ez már nem vész el, és mivel az oldallal meggyűlt a bajom átköltöztem a jelenlegire, ami a graytheblackstar.blogspot.com címen létezik.

Miért kezdtél el blogot vezetni?

Megirigyeltem, hogy másoknak van, megtetszett és belefogtam. Először csak úgy írogattam butaságokat, aztán lassan belejöttem. A mostani énem már professzionálisnak számít a kezdetekhez képest, sokat változott sok minden, a felület, a stílusom stb. Céltalanul lassan cél lett, nem tudtam írni és azt reméltem, hogy majd ez a hely kikényszeríti belőlem, hogy használjam, azt ami bennem van. És a siker nem maradt el, elsősorban a magam szórakoztatására kezdtem el és mai napig így van, annyi különbséggel, hogy már azóta lett közönségem így már nekik írom. Tudom nem sok, de a semminél több és büszke vagyok arra, hogy érdemesnek tartják azt, amit írok és olvasnak és hozzászólnak időnként. Az egyedüllét valamilyen formában megszűnt. Annak ellenére, hogy nem is számítottam kommentekre, igen szép számban kaptam őket és mindig igyekeztem lelkesen vissza válaszolgatni mindre.

Mennyi ideje írod immáron a saját kis online naplódat?

2007-2008 magasságában indítottam talán el, akkor volt utána a törléses történet. Majd 2009-től elkezdett rendszeresedni számomra az írás és 2011 óta folyamatosan írok. Olyan lassan hat éve írok talán, így reális.

Rengeteg munkádat láttam, és bizonyára még bőven akad olyan, ami nem került nyilvánosságra. A kérdésem a következő, engem nagyon érdekelne, hogyan készítesz el egy képet? Sok féle műfajban dolgozol, ezért engem a vegyített technikáid közül érdekelne valamelyik. Mesélnél róla?

Hűű ez eléggé összetett kérdés, de megpróbálok rá érthető választ adni. Igen, rengeteg firkám, vázlatom és félbe hagyott megkezdett munkám van. Mindent, amit tudok lerajzolok, nem szabad semmit sem hagyni elveszni. Sokukat ezért nem teszem fel sehova sem, illetve vannak személyesek, amiket nem szeretnék megosztani a világgal, félkészeket nem szeretnék kitenni, ha nem akarom befejezni egy magam által szabott idő kereten belül.

A legáltalánosabb technikámról fogok írni röviden. Kitalálok valamit, lefirkantom a vázlatot vagy a kompozíciós képét, majd elkezdem kibontani a rajzot. Amikor úgy érzem végre jó a vázlat és a kidolgozás is kb. értelmezhető magamnak, akkor jön egy vonal rajz (line art), amit aztán gépbe viszek szkenneléssel és kedvem szerint manipulálom, színezéssel texurákkal. A végén felkerül rá az aláírásom, vagy éppen amit még oda szeretnék tenni.

Pár rajzos tutorialt készítettem már, magyar nyelven hátha van olyan, ami hasznos lehet, azoknak, akik hasonlóan szeretnének eljárni, mint én. Lehet, hogy van akinek hasznos lesz a jövőben.

Milyen stílusban szeretsz a leginkább alkotni?

Ceruzarajz, vegyített ( tradicionális és digitális), festés, tussal még csak most ismerkedem, de iszonyat jó dolog. Igazából több technika van amit szeretek, mint amit nem. Az olajfestéket nem szeretem, és az akrillt sem annyira. Bár, meg kell hagyni időnként az akrill festék is hasznos tud lenni!!! Más oldalról megközelítve a kérdést, pedig imádok karaktereket és mitológiai lényeket rajzolni, habár az állat rajzon még van mit tanuljak és csiszoljak.

Gondolkoztál már azon, hogy létrehozz Artbookot, akár egyedül akár több művész ismerősöd, barátod társaságában?

Igen. Nem egyszer törtem már rajta a fejemet, továbbra is rendkívül szeretnék egyet létrehozni. Egy saját önállónak jobban örülnék, de egy közösben is nagyon nagy örömmel benne lennék. Igazából fogalmam sincsen, hogy kell egy ilyen művet összehozni, de nyilván eltudnám készíteni és segítséget is tudnék kérni hozzá. Sok jó művész ismerősöm van, aki biztosan segítene benne. A kiadás is jó dolog lenne, ha elterjedne még szuperebb lenne. Bár én csak annyit szeretnék, ha létrejönne és a polcomon lenne, esetleg limitált számban a segítőim is kapnának dísz példányokat, valamint akiket érdekelne. És ez olyan lenne végső soron, mint egy kis portfolió amiben benne vannak a munkásságom gyöngyszemei.

Meséltél már a DeviantArtról, onnan hány művészt ismertél meg, vannak olyanok akikkel tartod is a kapcsolatot?

Sok emberrel sikerült felvenni a kapcsolatot, üzenetek vagy levelezések formájában. Igen, vannak olyanok akikkel szinte rendeszesen beszélgetek. Bár a nagy részük ezeknek csak időszakos.

Képzeletbeli interjú 1.

Képzeletbeli interjú a Feketecsillaggal

alias Grayyel 

 /elsőrész/

Üdvözlöm kedves olvasóinkat!Shade vagyok és az a megtiszteltetés ért ma engem, hogy interjút készíthetek a Grayyel a fekete csillaggal. Lássunk is hozzá!

Szia, Gray! Készen állsz?

 Szia! Persze, essünk neki!

Szóval akkor miért pont Gray?

 Hűha nem is tudom honnan is kezdhetném el... Ennek, egy hosszú története van. Ezt a nevet én választottam magamnak, közel 3 évvel ezelőtt. Első "hivatalosan" cosplayezett karakterem nevét (a Fairy Tailből) vettem fel, mert közel éreztem magamat a karakterhez és úgy gondoltam a személyiségemhez is illene. Ez a név érdekes, mert nekem az az érzésem, hogy kemény és laza egyszerre pluszba igen fiús is ez a (mostmár az alkotói) név. Igen, ez lesz a jó megfogalmazás, tudat alatt valami könnyen megjegyezhető művésznevet kerestem. /Aztán, idővel praktikus is lett, mivel túlnyomóan fekete-fehérben alkotom legtöbbször./

Ha már szóba került a személyiséged, jellemezd kérlek kicsit magad nekünk!

 Magamról röviden, ez könnyű és egyben nagyon nehéz is. Sok fantázia világban élek, imádom a meséket, alapvetően egy csendes kis visszahúzódó emberke vagyok, aki nem keresi a bajt. Azonban a baj mindig rám talál, idióta helyzetek és hülye emberek is, de állandóan megtalálnak sajnos. Egyébkén meg a kalandozások vonzzanak, hatalmas a szabadság vágyam és mégis a sors furcsa fintora, amennyire szeretem a társaságot, utálom a "tömeget". Mások leírása szerint az én személyiségem "Nem megfogható de lehetséges valami, amit sok dobozba lehet sűríteni bele, amiben szivárványok és tükrök vannak".

Milyen iskolában tanulsz most és régen mit tanultál?

 Jelenleg a TKBF-en tanulok, dharma tanítói szakon. Előtte egy évet tanultam a japán szakirányon, de sajnos túl sok volt nekem a minden ezért otthagytam. Helyesen döntöttem, nem bánom, ha mázlim van még idén végzek jó esetben. Nagyon szeretném már kijárni, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a sulit. Előtte a Jashick Álmos Szakképző Iskolában tanultam párhuzamos képzésben a díszítőfestő szakmát, majd ott is érettségiztem le. Zeneiskolában is tanultam, gitár hangszeren, ez 10 év volt.

Ez izgalmasan hangzik, azonban jobban érdekelne az eredeti szakmád. És persze egy pár mondatban, hogy miért tettél ekkora váltást?

 Hát nem is tudom, akit érdekelnek a művészetek azok számára biztosan érdekes, lehet hogyan lesz egy firkából egy három dimenziós képet imitáló festmény. 5 év munkája alatt tanultam ki a mesterséget és az utolsó évben volt a szakmai vizsga, amikor valami nagyot kellett letenni az asztalra. Mint mindenki én is igyekeztem a legjobbat kihozni belőle és sikerült is. A tovább tanuláskor művészeti egyetemre szerettem volna tovább jutni, azonban nem volt szerencsés a fémműves választásom és nem is nyertem felvételt, lehet máshol sikerült volna… Aztán osztálytársam tanácsára bíztam magam és a döntésem, próbát tettem a TKBF-en és a pót felvételin felvettek.

 

Akkor a művészetekkel való viszonyod megromlott, már nem alkotsz?

Dehogy is. Magamban akkor nem csalódtam, hiszen akkor voltam túl a szakmai vizsgámon kiváló eredményekkel. Emlékszem, még aznap is rajzoltam, amikor reggel menni kellett leadni a mappát, akkor reggel fejeztem be egy 3 napja készülő rajzot a felvételihez. Folyamatosan a mai napig alkotok, kisebb – nagyobb megállással, de ez az életem része. Amíg tudok rajzolok, lehet ez a mániám. :D A művészetek az egyetlen állandó és kielégítő dolog az életemben, aminek a segítségével kifejezésre juttathatok sok dolgot. :P

Milyen területeken szoktál tevékenykedni és mi a kedvenced?

 - Festés és rajzolás tradicionális és digitális eszközökkel.
- Fotózás amatőr szinten és modellkedem is, ha szükség van rá.
- Kézműves tevékenységek, mint:

- Jelmez, kiegészítő és kosztümtervezés illetve, annak kivitelezése

- Szövés, fonás, hímzés

- Bőr és textil munkák
- Zenélés hangszeren és éneklés

- Szeretek sokat olvasni, mellette blogot, kisebb novellákat és verseket, dalszövegeket írok
- Jártas vagyok a gasztronómiában

- Valamint nem régiben hastáncot tanulok.

Tündérkörben

Tündérkörben

Útnak indulni vidám serényen,

Mindig kicsit gyorsítani a lépten,

Örvénylő vad táncba lépni,

Aztán hirtelen pörgésben megállni.

Táncol a láb örül a test,

Egyre jobban szedd beljebb!

Dobol a ritmus, lüktet a dob,

figyelj most a kezem fogd. 

Tündérkörben ilyen az aprónépek tánca,

Látnád magad, már nem tiszta pillantásod.

Vörös vidám mosolygás ha az arcra ül,

Egy kacagó tündér kacsint pimaszul.

(P.B. 2013.05.16)

Félelmetes tükörkép

Azon gondolkoztam el, miközben a régi blogon olvasgattam az írásaimat:
-Te jó ég ki ez a Gray és mi az a varázslat ami benne van a soraiban?
Meglepő visszaolvasni, amiket ír az ember saját magamon ledöbbentem, hogy tudtam ilyen módon írni:

"Ismerős dallamok csendülnek fel a fülemben Florence földöntúli hangja a fülemben, úgy szólal fel, mint az űrben a porból születő csillagok, egyszerűen felragyog és vakít. Hagyom, hogy vezessen a hangja követem megrészegült elmémmel és végtagjaim önkéntelen mozgásba, kezdenek, szám akaratlanul is a titkos varázsigéket mormolja s révületbe esem. Hajtincseim az arcomba csapódnak újra és újra, ez már az önkívületi állapot nem érzékelem a külvilágot eggyé váltam a zenével, önmagammal, a pillanattal. Élvezem a létezést, az életet, ami vagyok..." Innen

Most azon jár a fejem, hova tűnt ez a részem, ami ilyen intuitív, varázslatos, kreatív és művészi? Te jó ég, mivé lettem csak önmagam ismétlődése vagyok, rohanok előre a világban egyre jobban préselődöm össze egy apró ponttá és a mondani valóm is csak egyre jobban tömörül össze és eltűnik a hangulata és a varázsa? Miért? Nem a világ megváltásról van szó, hanem rólam, ki lettem tényleg beszürkültem eltűnt a titokzatos varázsom, elbánt velem az idő? Mi történt és történik velem, miért vagyok önmagam árnyéka és miért érzem ezt, ha felolvasom újra magamtól a fenti idézetet? Feldobtam magamnak a leckét... és őszintén mondom nem értem, a romlás virágai már meg is rontották volna a belsőmet, elveszítettem azt, ami egykoron az enyém volt? Elbizonytalanodtam, lesújtó érzés.

                    Félelmetes az ember és az ő önnön tükörképe....

Vándorlás

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el

Köd előttem, köd mögöttem,

isten tudja, honnan jöttem,

szél hozott, szél visz el

minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,

a felhőknek kiabáltam,

erdő jött: jaj be szép!

-megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,

a bozótban őzet láttam,

kergettem, ott maradt,

cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,

csak szeretőm megmaradjon,

szeretőm: a titok,

ő sem tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,

köd előttem, köd mögöttem,

szél hozott, szél visz el,

bolond kérdi, mért visz el?

Lőjj

"A céltábla belül van" Niloppala

Régóta szerettem volna, egy képet ami pont ilyen... 

Az alap ötletét más ihlette, de a varázsa épp olyan lett, mint volt azon a képen.

"Mindegy ki van a képen vagy mit tesz,

 amit a címmel együtt üzen, annál nincsen fontosabb."

Tarts a célra,
s célózz önmagadra
biztos kézzel pontosan lőjj!

(P.B. 2013.04.18)

Régi tudás vers

Őseink olyan tudás birtokában voltak,

amit még a mai napig nem értünk meg

teljesen, valamint alig ismerjük

pontosan, s valójában mit is jelenthetett.

Mit hagytak reánk így az utókorra,

én még nem tudom, talán még más sem,

egyszer talán rájövünk mit kívántak

üzenni nekünk így a régi népek.

Titok fejtő kalandorok, az új korszak

különleges gyermekei most törjetek előre,

vessetek véget a sötétnek, segítsétek meg

az elkövetkezendő új fényes évezredet.

(P.B. 2013.04.07)

Hát sajna ez nem lett olyan jó, mint szokott lenni...

Ez vagyok

Egy napja kaptam levelet, kedves barátaimtól egy személyes üzenetben, ami nagyon-nagyon megtetszett. Ezért, gondoltam, hogy megosztom veletek:

"Te egy kifejezhetetlen, de megfejthető; behatárolható, de nem beskatulyázható; megérthető, de nem lefesthető ember vagy, aki körülhatárolhatóan körülhatárolhatatlan. És be lehetne tenni egy Berci dobozba, de ez nem lenne elég, mert túlzottan sokrétű vagy, így a dobozodat kisebb és nagyobb dobozokba kellene pakolni, amikben tükrök és szivárványok lennének, amik megsokszoroznának, és még jobban kiszínesítenének téged, már ha ez lehetséges... :D"

(Egyszer talán, majd elkészítem ezt a dobozt, ha rájöttem milyen...)

Nem tudok és nem is szándékozom hozzáfűzni többet. Köszönöm szépen, ezeket a kedves sorokat! :3


Elolvadtam a magam módján. :$

Éjszakai csillagok

Éjszakai csillagok

Kel a éjszaka s vele együtt kel a Hold
Lassanként emelkednek fel a csillagok,
Ezüstös derengés szövi át a feketeséget
Ilyen időben születtek a világoló fények.

Szelíd s halk gyengédség fogja át
Akkor és most azon titkos éjszakát,
Égi imák gyújtották lángra őket
Így sötét csillagok fénylettek össze.

Azóta ragyognak- csillognak ott fenn
Báli ruháját úgy váltják ahogyan kell,
Tündöklő aranyszínű palástban reggel
Csillámló ezüstszínű tüllben éjjel.

(P.B. 2013.02.17)

Boldogságok most

Nem akarom elkiabálni, de megtettem az első lépéseimet. *Büszke magára póz* Nos végre a sok évnyi halogatás után, végre belekezdtem képregényt rajzolni!!! A koncepció, meg minden meg van a fejemben, az első oldal első panelja hamarosan eléri a végleges formáját. A szöveg buborékok és egyéb finomságok csakis digitálisan vagyok hajlandó megcsinálni, mert az totál sokat tud számítani a végső kinézetén. Mindjárt, majd csinálok pár. W.i.p. azaz work in progress fotót. Ritka pillanatok egyike, amikor ténylegesen szerelmes vagy a saját munkádba, legalábbis nálam az. Mivel soha semmi nem jó, úgy ahogyan az van. De most elengedem ezt a hülyeséget, nem ragaszkodom hozzá, hogy tökéletes legyen. Olyan lesz amilyen, legalább lesz. Eddig sajnos nem volt... :D

Egyébként meg közkívánatra Boldog Mikulást! Én remélem a csizmámba kapok valamit hmmm, hát végülis nevezhetjük finomnak is... X'D. Természetesen virgácsot érdemlek, mert nem voltam jó kisfiú, de az is jöhet, (bár az arany nem illik a szememhez). Ma estére kiadós havazást rendeltem, de még nem ért ide így 16:00 környékén, nem baj ami késik...itt lesz. Úgy mint, sok minden más is. :P Pozitív vagyok? Igen, mert sütött a nap, és mert azt tehetem amit szeretnék, és mert:  (Mai gondolataim a télről következik.)

"A pingvinek 1/6 része előnyben részesíti az eper lekvárral bekent hason való síelést a jégtáblákon. Ezt onnan tudom, hogy egy fóka 3*4dik hatványán már nem elég az emberi hülyeség után pótlása és pontosan ezért a traktorok kilóban megadott száma egyenes arányban egyezik a jegesmedvék bundaállományával. Így könnyedén megadhatóak ezek a paraméterek a pingvinek távlatában is. :D"

Bocsánat de ma ez van elmentek otthonról, már ha egyáltalán volt itt benn valaki. :D Még nem jöttem rá, de nem is fontos. Na nem akarok itt egész este gépelgetni, bár úgy is kell. Beadandó dolgozatok természetüknél fogva nem írják meg csak úgy magukat, sőt még csak nem is tördelik magukat be, hogy rendszerezve láttassák magukat. Bunkó egy népség... :D

Na pápá hógyöngyeim egy időre

Gólyabál hosszú beszámoló

Nos úgy érzem most már, le tudom írni mi is történt velem akkor. :D Bele is kezdek:

Előzmények:

Az iskola előtt várakoztam, de nem jött senki sem... csak egy cica, az iskola nem hivatalos kabbala cicája, aki nagyon szeretni való. Látta, hogy kinn ücsörgöm a rettenet hidegben, ezért a lábamhoz kuporodott, mint egy jól nevelt kutya. Amikor rápillantottam, oda szóltam neki, hogy gyere kis cica.... és a cica már ugrott is az ölembe. Hosszú percekig csak ültünk kinn, én cirógattam viszonzásképp ő meg dorombolt, valamint a nagy hidegben már ketten voltunk. Neki biztosan jó volt, mert a kabátom jó meleg volt, plusz még foglalkozva is volt vele, nekem meg melegítette a lábam. Na mindegy kutya személyiségű cicákok szeretem az állatkákat és úgy tűnik ők is kedvelnek. :D

Aztán kijött az épületből egy régi diák, közel egy korú lehetett velem... és mivel még volt egy csomó időm beszélgetni kezdtünk. Majd benn az elő konyha részlegen folytattuk a beszélgetést, és érdekesebbnél érdekesebb dolgokról beszélgettünk. Majd közel 1,5 - 2 óra után elindultunk a metró fele és ott szétváltunk. Telefonos segítséggel utolértem egyik o.társam és megkérdeztem angyali ártatlansággal hol vannak már. Mikor megtudtam elindultam oda, ahol már kellően készültek a hangulatra, némi drink kíséretében.

Majd közösen elindultunk, ki az Ecseri parkolójába és vártuk a megmentőnket, aki majd elvisz minket a Gólyabál helyszínére. Nem kellett sokat várni jött is, de addigra már szétröhögtük a fejünket. ( Egyébként annyira durva akkor és ott képes vagyok megfeledkezni magamról, és utána azon rágom magam, hogy úristen már megint hogyan viselkedtem, és nem is szabadna....tudom nem vagyok normális. Cööh) A kocsiban megkaptam a hátsó ülésen a navigátor szerepet, ezt azonban hamar vissza is vették, miután a Jobbra kanyarban, azt kiáltottam, hogy: BALRAAA! Annyira Epicfail volt, egész úton kussban ültem, kész.

Odaértünk végre, pár utcát gyalogoltunk a Kurva hidegben, aztán a többiek üdvözítése után lementünk a pincébe, ahol már javában volt sürgés-forgás-tolongás és a tömeg. :D

A Gólyabál

Beugró gyorsan kifizetve, a welcome drink pezsgőjét megittunk és beültünk gyorsan egy kis sarokba egy asztalkához. Nekem végig annyira fázhatnékom volt, jéghidegek voltak a kezeim, annak ellenére, hogy volt rajtam egy elől igencsak kivágott fekete poló, második bőr fekete pulcsi, a szürke lusta vasárnap reggel 8 óra fantázia névre hallgató kötött pulcsim, valamint a fekete-piros kockás gombolósom és a fekete sálam. Cica nadrág nem volt rajtam, ezt utólag nagy hibának éreztem, helyette egy feszülős cső farmer és az ormótlan nagy téli csónakom volt még, ami belül igencsak bélelt. Na így képzeljetek el, mint egy rossz csöves akire ráadtak véletlenszerűen cuccokat...na hát pont úgy néztem ki, és ráadásként még fáztam is. Szóval tökéletesen nem volt kedvem az egészhez, meg még amik előtte is történtek.

Utána valahogy elindult a buli, az elsősorban álltam és tapsoltam a Béla műhelynek, kicsit olyan volt a perf.jük, mintha a stomp lett volna. Mindenféle zaj keltő eszközeik voltak és azzal komponálták a zenéket. Nagyon állati volt!! Utána jött a játékuk, amikor a hallgatóság vezényelhette őket...én is kipróbáltam, azt hiszem az 5 vagy 6 emberke voltam, és úristen annyira isteni volt na ezt nem lehet leírni sehogyan sem. És külön köszönet egy nagyon drága barátomnak A földanyának, hogy ezt megörökítette az utókornak! Ha a birtokomba kerül tuti feltöltöm youtubera és elérhetővé teszem mindenhol. ^^ Ahogyan mindenkit végig hallgattam kezdtem totál felpörögni, majd hátra mentünk a sötét tánctérhez és elkezdtünk 5-6 an táncolni, de mint a hülyék úgy! Ezen az értendő, hogy ott táncoltunk egymással és nagyon nevettünk közben. :D

Aztán elment az idő már jött is a következő zenekar, és már rebbentünk is át a másik terembe, majd közel 20 perc rendezkedés után el is kezdték. Rettenet sokat kellett várni T.T... de megérte!!! Huhúú, de még mennyire a Hulmán Karma teljes pompával a színpadon volt, ők a suliból összerándult team voltak. Istenem amilyen zenéket lenyomtak, basszus és extázisban voltam az egész előadás alatt. Tapsoltam, úúú-ztam végig, és a legutolsó ráadás számnál már énekeltünk velük közösen. Nagyon nagyon hatalmas tapsot kaptak, a kis drágák nagyon királyok voltak!!! Istenem remélem lesz valami felvétel róluk, egyszerűen kell!!!! 

Majd mikor elkezdtek lejönni a színpadról én, akihez tudtam oda mentem és örvendtem nekik! Majd öt emberke elkezdett dobolni, és elindult valami dob-zene az első körben nem voltam benne, de a másodikban már én is megragadtam egy pillanatra lerakott dobot és átszellemültünk és csak doboltunk ahogyan csak a kezünkből kitelt. Nekem speciel még mindig fáj több ponton több ujjam, mert én mindenfélét próbáltam kihozni abból a hangszerből. A második körben már 2 lány hastánc műsorba kezdett, mert annyira elkapta őket a ritmus. A szerencse az volt, hogy a kezemben dob volt, különben amilyen önfeledt voltam akkor én is kimentem volna, de azt lehet nem nézték volna jó szemmel. X'D Bár tutim kicsaptam volna a biztosítékot, én és a hastánc no igen... ( De kaptam megnyugtatásként pár videót, hogy nézd meg nem vagy egyedül... és tök felemelő, hogy 100-ból egy ember legalább annyira "retard", mint én és profi benne!! ^^ )

Ezek után én még arra emlékszem, hogy annyit táncoltam, hogy fájt a lábam. Becsuktam a szemem és ami jött, engedtem had járjon át és mozgasson ott ahol tud. Nem tudom mit műveltem, de nem is fontos, mert ha tudnám tutira rágódnék rajta, és különben is sötét volt ott abban a teremben, így kívülről sem lehetett látni, hogy ki volt az és mit csinált. Szerintem.... aztán volt olyan szám amit, !hangosan! elkezdtem énekelni, és nem voltam hamis és mertem mások előtt, felszabadultan. Szóval huh nagyon elengedtem magamat, abszólúte szét tomboltam a fejemet a végén már csak azzal törődtem, hogy csak mozogjak. Aztán jött egy pont amikor úgy éreztem fázom, tudtam, hogy elfáradtam. Leültem és visszavettem a csizmámat, amit valamikor levettem, mert iszonyúan fájt a lábam. :'D Durva.

Aztán felöltöztem kiültem egy székbe és próbáltam magamhoz térni, ja ha még nem derült volna ki egész este egy pohár martinit ittam, tehát nem voltam részeg se, spicces. Elfáradtam és az este folyamán a sok történés egymás után láncreakció volt. Mire észbe kaptam menni kellett mert fél 4 körül már zárt is a hely.

Epilógus

Egy kisebb csapat indult haza fele, de a végére csak hárman maradtunk együtt, és elbohóckodtuk az időt én három videót is készítettem erről a csodás hajnalról. Annyira fáradt voltam, hogy ismételtem egy szót, mert azt hittem másikat is használok. Nem sikerült választékosan beszélnem, és így visszanézve nem biztos, hogy videóba vagyok való, borzalmasnak láttam magam kívülről. Csodálom, ti hogyan tudtok elviselni, per pillanat nagyon szerencsétlennek érzem magam, valaki esetlen cserélne velem? Túl sok a gesztusmozdulat sor a testemmel... nem tudom. És a hangom is idegesítő... X'D A metróval hazarobogtam és reggel 6 környékén már otthon is voltam. Ez nagyon parti hard volt, még akkor is ha nem is, de nekem tuti az volt.

Bezzeg no mindegy a tanulság a következő:

"Szépek, ezek az éjszakai fények... tüdüdü visszaadom...
A jeges medvéből nehéz kivonni a jeget és vigyázni kell, mert a kikötött tevének ellophatják a púpjait!"

Köszönöm a figyelmet!

Csak létezem

Reggel nagyon sokáig az ágyban maradtam és nem is akartam felkelni, mert tudom, hogy a vasárnap eszméletlenül gyorsan elmegy. Olyan 10:30 körül döntöttem el, hogy ideje felkelni végre és kezdeni valamit ezzel a nappal. Kivételesen összehajtottam a romos maradványait az ágyneműmnek, sajnos általában erre egyáltalán nincsen időm sajna. Majd reggelire nagyon finom lekvárral ízesített palacsintákat eszegettem meg, ami még tegnapról maradt meg, kár hogy már nincs több. Utána elkezdtem a kirótt házimunkákat csinálgatni mázlimra a nullánál picivel több kedvem volt hozzá, így nem szóltam a dologhoz semmit sem. 

Természetesen, csak hogy nekem jó legyen ágyneműt kellett húzni és igen összekellett túrjam megint és újra hajtogatni fantasztikus volt. Miután elkészültem a feladatok ezen részével neki álltam porszívózni, de hogy tutira tisztaság legyen a kutyafésűjével a szőnyegeket végig "kaparásztam" és csakis azután kezdtem neki 'takarítani'. Úristen, már egy ideje fogalmazódik bennem, mennyire is utálom a szőnyegeket de ma teljesen kiborultam lelkileg és hivatalosan is utálom a szőnyekeget. Mert retkesek lesznek állandóan, macerás takarítani és mert büdösek és porosak is, szóval ha eljutok addig, hogy saját szoba nekem nem lesz egy darab sem, sehol! Munka után jött a fincsi ebéd és azóta meg csak létezem.

Csináltam pár referencia fotót a következő rajzokhoz, de valahogy nem jön a nagy ötlet pedig a rajzolni érzés bennem van csak az a baj hogy nem megy... pedig rám férne. És nem ártana haladni a mindenféle dolgaimmal, nem tehetek róla munkamániás vagyok, csak ha nincs semmiféle ötlet akkor nem tudom megoldani. Pfff ez a vasárnap felér egy hétfővel, annyira rossz.

Rám esteledett, tényleg semmi értelmeset nem sikerült ma csináljak. Kurvára zavar, hogy ekkora....mindegy.
Aztán régi fotókat és videókat néztem és totálisan kivagyok mostmár, idiótaság ami bennem van, sosem nőttem fel még mindig csak egy árva kisfiú vagyok, és ez annyira durva.

"A múlt már elmúlt lassan csak emlékek és semmi több,
Nem érdemes foglalkozni velül, mert akkor nem vagy a jelenben.
De fontos, hogy ne feledd mennyi lépés van már mögötted......"

/P.B. 2012.11.12./

Így jártam, mert nosztalgiázni mertem így negyed egyig. T.T

Zenés üzenetek

Mikor ma hallgattam a zenéket, a Disney zenék hozzám szóltak:

Tudom érzelgős és nyálas és a többi mindenféle jelzővel lehet illetni, de nem bánom én fantázia világban élek. Megengedhetem magamnak, aki meg nem bírja ne olvassa. Na mindegy :D

Idézek pár meséből, pár rám vonatkozó fősort:

Csipkerózsika: "...jöjj és keress és szívből szeress te álomkép..."
A Kis hableány: "...úgy szeretnék kószálni fent a partvidéken..."
Pocahontas: "...égi-földi szellemek kérlek, hogy segítsetek..."
Mulan: "...miért van hogy lelkemben más él mint testemben..."
Oroszlán király: "... és ha útra kélsz, hidd el várnak régen..."
Hüvelyk Panna: "...érzem nem csak álmodom, érzem ez valóság..."
Aranyhaj: "...színes álomképek várnak..."
Herkules: "...nem kínoz többé már a múlt..."
Tarzan: "...gyermekember férfi korba lépsz..."

Figyelmesen tessék hallgatni a szöveget.