Gólyabál hosszú beszámoló

Nos úgy érzem most már, le tudom írni mi is történt velem akkor. :D Bele is kezdek:

Előzmények:

Az iskola előtt várakoztam, de nem jött senki sem... csak egy cica, az iskola nem hivatalos kabbala cicája, aki nagyon szeretni való. Látta, hogy kinn ücsörgöm a rettenet hidegben, ezért a lábamhoz kuporodott, mint egy jól nevelt kutya. Amikor rápillantottam, oda szóltam neki, hogy gyere kis cica.... és a cica már ugrott is az ölembe. Hosszú percekig csak ültünk kinn, én cirógattam viszonzásképp ő meg dorombolt, valamint a nagy hidegben már ketten voltunk. Neki biztosan jó volt, mert a kabátom jó meleg volt, plusz még foglalkozva is volt vele, nekem meg melegítette a lábam. Na mindegy kutya személyiségű cicákok szeretem az állatkákat és úgy tűnik ők is kedvelnek. :D

Aztán kijött az épületből egy régi diák, közel egy korú lehetett velem... és mivel még volt egy csomó időm beszélgetni kezdtünk. Majd benn az elő konyha részlegen folytattuk a beszélgetést, és érdekesebbnél érdekesebb dolgokról beszélgettünk. Majd közel 1,5 - 2 óra után elindultunk a metró fele és ott szétváltunk. Telefonos segítséggel utolértem egyik o.társam és megkérdeztem angyali ártatlansággal hol vannak már. Mikor megtudtam elindultam oda, ahol már kellően készültek a hangulatra, némi drink kíséretében.

Majd közösen elindultunk, ki az Ecseri parkolójába és vártuk a megmentőnket, aki majd elvisz minket a Gólyabál helyszínére. Nem kellett sokat várni jött is, de addigra már szétröhögtük a fejünket. ( Egyébként annyira durva akkor és ott képes vagyok megfeledkezni magamról, és utána azon rágom magam, hogy úristen már megint hogyan viselkedtem, és nem is szabadna....tudom nem vagyok normális. Cööh) A kocsiban megkaptam a hátsó ülésen a navigátor szerepet, ezt azonban hamar vissza is vették, miután a Jobbra kanyarban, azt kiáltottam, hogy: BALRAAA! Annyira Epicfail volt, egész úton kussban ültem, kész.

Odaértünk végre, pár utcát gyalogoltunk a Kurva hidegben, aztán a többiek üdvözítése után lementünk a pincébe, ahol már javában volt sürgés-forgás-tolongás és a tömeg. :D

A Gólyabál

Beugró gyorsan kifizetve, a welcome drink pezsgőjét megittunk és beültünk gyorsan egy kis sarokba egy asztalkához. Nekem végig annyira fázhatnékom volt, jéghidegek voltak a kezeim, annak ellenére, hogy volt rajtam egy elől igencsak kivágott fekete poló, második bőr fekete pulcsi, a szürke lusta vasárnap reggel 8 óra fantázia névre hallgató kötött pulcsim, valamint a fekete-piros kockás gombolósom és a fekete sálam. Cica nadrág nem volt rajtam, ezt utólag nagy hibának éreztem, helyette egy feszülős cső farmer és az ormótlan nagy téli csónakom volt még, ami belül igencsak bélelt. Na így képzeljetek el, mint egy rossz csöves akire ráadtak véletlenszerűen cuccokat...na hát pont úgy néztem ki, és ráadásként még fáztam is. Szóval tökéletesen nem volt kedvem az egészhez, meg még amik előtte is történtek.

Utána valahogy elindult a buli, az elsősorban álltam és tapsoltam a Béla műhelynek, kicsit olyan volt a perf.jük, mintha a stomp lett volna. Mindenféle zaj keltő eszközeik voltak és azzal komponálták a zenéket. Nagyon állati volt!! Utána jött a játékuk, amikor a hallgatóság vezényelhette őket...én is kipróbáltam, azt hiszem az 5 vagy 6 emberke voltam, és úristen annyira isteni volt na ezt nem lehet leírni sehogyan sem. És külön köszönet egy nagyon drága barátomnak A földanyának, hogy ezt megörökítette az utókornak! Ha a birtokomba kerül tuti feltöltöm youtubera és elérhetővé teszem mindenhol. ^^ Ahogyan mindenkit végig hallgattam kezdtem totál felpörögni, majd hátra mentünk a sötét tánctérhez és elkezdtünk 5-6 an táncolni, de mint a hülyék úgy! Ezen az értendő, hogy ott táncoltunk egymással és nagyon nevettünk közben. :D

Aztán elment az idő már jött is a következő zenekar, és már rebbentünk is át a másik terembe, majd közel 20 perc rendezkedés után el is kezdték. Rettenet sokat kellett várni T.T... de megérte!!! Huhúú, de még mennyire a Hulmán Karma teljes pompával a színpadon volt, ők a suliból összerándult team voltak. Istenem amilyen zenéket lenyomtak, basszus és extázisban voltam az egész előadás alatt. Tapsoltam, úúú-ztam végig, és a legutolsó ráadás számnál már énekeltünk velük közösen. Nagyon nagyon hatalmas tapsot kaptak, a kis drágák nagyon királyok voltak!!! Istenem remélem lesz valami felvétel róluk, egyszerűen kell!!!! 

Majd mikor elkezdtek lejönni a színpadról én, akihez tudtam oda mentem és örvendtem nekik! Majd öt emberke elkezdett dobolni, és elindult valami dob-zene az első körben nem voltam benne, de a másodikban már én is megragadtam egy pillanatra lerakott dobot és átszellemültünk és csak doboltunk ahogyan csak a kezünkből kitelt. Nekem speciel még mindig fáj több ponton több ujjam, mert én mindenfélét próbáltam kihozni abból a hangszerből. A második körben már 2 lány hastánc műsorba kezdett, mert annyira elkapta őket a ritmus. A szerencse az volt, hogy a kezemben dob volt, különben amilyen önfeledt voltam akkor én is kimentem volna, de azt lehet nem nézték volna jó szemmel. X'D Bár tutim kicsaptam volna a biztosítékot, én és a hastánc no igen... ( De kaptam megnyugtatásként pár videót, hogy nézd meg nem vagy egyedül... és tök felemelő, hogy 100-ból egy ember legalább annyira "retard", mint én és profi benne!! ^^ )

Ezek után én még arra emlékszem, hogy annyit táncoltam, hogy fájt a lábam. Becsuktam a szemem és ami jött, engedtem had járjon át és mozgasson ott ahol tud. Nem tudom mit műveltem, de nem is fontos, mert ha tudnám tutira rágódnék rajta, és különben is sötét volt ott abban a teremben, így kívülről sem lehetett látni, hogy ki volt az és mit csinált. Szerintem.... aztán volt olyan szám amit, !hangosan! elkezdtem énekelni, és nem voltam hamis és mertem mások előtt, felszabadultan. Szóval huh nagyon elengedtem magamat, abszólúte szét tomboltam a fejemet a végén már csak azzal törődtem, hogy csak mozogjak. Aztán jött egy pont amikor úgy éreztem fázom, tudtam, hogy elfáradtam. Leültem és visszavettem a csizmámat, amit valamikor levettem, mert iszonyúan fájt a lábam. :'D Durva.

Aztán felöltöztem kiültem egy székbe és próbáltam magamhoz térni, ja ha még nem derült volna ki egész este egy pohár martinit ittam, tehát nem voltam részeg se, spicces. Elfáradtam és az este folyamán a sok történés egymás után láncreakció volt. Mire észbe kaptam menni kellett mert fél 4 körül már zárt is a hely.

Epilógus

Egy kisebb csapat indult haza fele, de a végére csak hárman maradtunk együtt, és elbohóckodtuk az időt én három videót is készítettem erről a csodás hajnalról. Annyira fáradt voltam, hogy ismételtem egy szót, mert azt hittem másikat is használok. Nem sikerült választékosan beszélnem, és így visszanézve nem biztos, hogy videóba vagyok való, borzalmasnak láttam magam kívülről. Csodálom, ti hogyan tudtok elviselni, per pillanat nagyon szerencsétlennek érzem magam, valaki esetlen cserélne velem? Túl sok a gesztusmozdulat sor a testemmel... nem tudom. És a hangom is idegesítő... X'D A metróval hazarobogtam és reggel 6 környékén már otthon is voltam. Ez nagyon parti hard volt, még akkor is ha nem is, de nekem tuti az volt.

Bezzeg no mindegy a tanulság a következő:

"Szépek, ezek az éjszakai fények... tüdüdü visszaadom...
A jeges medvéből nehéz kivonni a jeget és vigyázni kell, mert a kikötött tevének ellophatják a púpjait!"

Köszönöm a figyelmet!