A tűz sárkány leánya

Végre elkészültem vele, színezett digitális változatban is. 

/Az előző bejegyzésben már közzétettem az alaprajzot,
amiből ezt a kisebb csodát sikerült kihozni, oda vagyok meg vissza és aki kapta ő is. ^^/

A mai napom csodálatosan nem úgy alakult, ahogyan terveztem ennek örömére a napfelkelte után, kb. reggel 10 után kidőltem aludni, és felkeltem délután 4 órakor, mert csengett a telefon ébresztője. Ezután leültem a gép elé és elhatároztam, ha már így alakultak a dolgok és nem mehettem el Cosplay Korcsolyázásra, akkor kifogom színezgetni a munkámat. :D Sok óra Photoshop előtt töltött munka után mondhatom, egészen nagyon jó lett, egy icipicit összefolynak a dolgok, de ez most ilyenre sikerült. Nem bánom így is sokkal többet mutat, mint fekete-fehérben. Szerintem, méltó zárása lett az idei év rajzos dolgainak, több óriási munka idén már nem fér bele és nem is akarok többet. Még apró firkálmányok és egyéb huncutságok becsúszhatnak természetesen, de ezt nem tudom egy jó hosszú ideig felül múlni.

Alkotós hajnal

Tegnap neki álltam rajzolni és ma hajnalig rajzoltam, és annyira tetszik hogy csak na! :D Tényleg javultam, és a legjobb benne van benne alak, élőlény és be van fejezve, nem csak firkálmány vagy ilyesmi. Szóval remélem akinek készült, örvendezni fog neki vala. ^^
 

Ez volna a titkos meglepi rajz

Íme az újabb videóm:

Készítettem egy kis apróságot, csak mert miért ne... úgy is régen volt videó. A karácsonyi kiadásom a következő: Az ajándékomat láthatjátok, ami sokaknak lehet, hogy dedós. Viszont én írtóra imádom, egyszerűen zseniális a cucc továbbá én nem vagyok a sokak... Extra grátiszba meg a saját kis zenémet tettem be, igen eddig még nem igazán műveltem ilyet. De annyi mindent tilt le a tecső, hogy az már borzalom, de hát ez van... Plusz nem ártana ezt a vonalat is elindítani. Ennyi mára népek. Have Fun! ^^

Kellemes Ünnepeket

Hey-Hóóó Népek!

Na hát, akkor Kellemes Ünnepeket és Boldog Fenyőt kívánok mindenkinek!
Én (Iv) fiaival egy karácsonyi képecskével üdvözöltetlek benneteket!
És kívánok hasonló jókat...:P
(Jövőre igyekszem bátrabban tenni ki, hasonló munkámat...)

Lyn és Asahi a fagyöngy alatt...<3

 Összegzem a mindenféléket pár mondatban és képben.
Jöjjenek is íme:

2012 évi legjobb munkáim, amikre nagyon büszke vagyok!
Jó érzés látni, hogy honnan hova jutottam, illetve,
hogy mindegyik különbözik egymástól, de mégis egyben van.

Kedvenc DA-s művészeim listáját is elkészítettem

Megjegyzem halkan, hogy továbbra is maradok a DA-n. ^^
http://petrop92.deviantart.com/

Az év végére a rajz tudásom és készségem szerintem két lépcsőfoknyit fejlődött, de megeshet, hogy hármat is. Nagyon örülök, hogy idén annyi mindenkivel találkozhattam és dolgozhattam együtt mind rajzos, mind cosplayes téren. Igyekszem egyre jobb lenni, és törekedni arra, hogy megtartsam a sok oldalúságomat. Továbbá köszönöm mindenkinek, aki engem követ itt-ott, meg ilyesmik.

Kívánok További kellemes ünnepeket,
Jó szilveszterezést és sok pihenést.

Erre az évre az összegzéssel szerintem végeztem.

Üdv Gray ^ 3 ^

Vándorlás

Először is:

Kattints a ►-re a videó elindításához... :3

Aztán elkezdek mesélni

 

Ismételten felbukkantam itt a blog felületen, nem tudom persze mennyi időre, hiszen az utóbbi időben nem vagyok valami bő szavú blogger, nem is merek belegondolni, régen milyen hévvel és kedvel és mesélni vággyal írtam meg a történeteimet, amik velem történtekről vagy rólam szóltak. Mostanság nem szívesen írkálok, lehet a világ egy bloggerrel szegényebb lesz, mert meghalt bennem valami. Nem tudom, ez az egyik leggyakrabban használt szavam, a tudatlanság gyökerét még nem vágtam, el ezért van így. 

Ez a zene tökéletesen illik arra, hogy most belül mi van és milyen utazásokban vagyok a fejemben. Nem e földön vagyok, sárkányok, mágia, kaland, erdők és a világ ahol régen otthon voltam, ismét visszavár. Hívó szavát hallom, értem sír és most én sírok érte, hogy ragadjon ki innen s a szelek szárnyain repítsen tova. Örök gyermekség, ez a belsőm valója, egy kis barna fiú aki, mert álmodni azért, hogy létezzenek az emberekben az álmok, hogy merjenek álmodni....

Most a suli szünet ideje alatt nem csak tovább írom az elfeledett írásaimat, de végre illusztrálni is fogok őket. Ezen kívül kissé szétszórt vagyok, de a képregényt is rajzolgatom, bár nem fűzök hozzá reményeket, így nem érhet csalódás. A témával kapcsolatban sokak véleményét megkérdezem, akikére kíváncsi vagyok és fontolóra veszem amit gondolnak, bár a végsődöntés mindig az enyém. Ja igen, ha már így szó lett az emberekről, sajnos utóbbi időben kevesebb az arcomon a mosoly és több az ingerültség. Változtam? Igen, tudom lehet, hogy nem előnyömre, de nincs szükségem olyan emberekre körülöttem, akik csak a szánalmat vagy indulatokat keltenek bennem. A példátlan viselkedésükkel, az értelmetlen megnyilvánulásaikkal és még sorolhatnám. Köszönöm, de belőletek annyi van a világba, mint a szemét! Az én életbe sajnos ez nem fér bele.

A devire sem pakoltam mostanság semmit sem fel, úgy döntöttem fél kész munkákat nem vagyok hajlandó feltenni, minőségben, technikában mindenhogyan szeretnék fejlődni nem adok lejjebb magamból, ha én nem állok ki és küzdök magamért, senkisem fog. És én márpedig, nem megyek vissza a fekete dobozba! Előttem van az egész élet, és igen elfogok tűnni azok szeme elől, akik számára sosem voltam fontos. Úgy érzem a felesleges küszködni, ami nem működik hagyni kell hadd menjen. Kiadtam magamból, ami most csak úgy jött. Elmentem festegetni és alkotni, ne keressetek most nincs értelme.

Vizsga időszak

Sajnálom mindenki, de a vizsgaidőszak miatt, egyáltalán nincs egy kis levegővételnyi időm se! :(
Fáradt vagyok és szeretnék pihenni sokat. Plusz ha van időm, akkor is dolgozom valami tételen vagy beadandón, vagy kimerültségemben alszom el. Nem lenne semmi gond vele csak szervezetlen vagyok és szaladni kell jobbra és balra is... majd téli szünetben jelentkezem valamikor. :D Akkor majd mesélek, és mutatom az új munkáimat :D

Dolgok

Nincs sok minden, sajnos sok mindenkit nem tudok elviselni, ebben ez időszakban különösen érzékeny vagyok, de legalább őszinte, sokkal jobban mint általában. Pluszba nem fecsegek, sem a testem mozdulataival és a hangommal sem, lehet hogy picit megint becsukódtam. Na de nem baj jön a tél, ilyenkor meghal a táj, hogy tavasszal újraszülethessen. Eljátszottam gondolatokkal jó érzés volt, egyszer majd ezek testet öltenek vagy lélegzetet. A karácsony rám vonatkozó része annyi, hogy ne felejtsem el a szívembe zárni az ünnep spiritualitását és kellemes melegségét. Voltak akik már a szilveszter felől érdeklődtek... hát drágáim idén szilveszterkor én itthon maradok ahogyan szoktam, rájöttem nekem sehol sem jó ( persze a tavalyi kivétel volt).

A nagy független Víz-Majom-Halak pasi aki alias én, illetve csak ifjú, nem érdemlem ki nagyon az ennél rangban magasabb jelzőket. Nem érzem igaznak magamra, sőt részben nem is volna igaz, ahogyan a művész jelzőt sem érdemlem meg abban az értelemben, ahogyan egy Dalí vagy Mucha megérdemelné. Szeretnék egyszer valami művész szerű lenni, de még nem vagyok, s talán soha nem is leszek. És most azonnal neki kell álljak szeminárium dolgozatokat írni különben nagy bajban leszek. Talán később visszalesek....

Már megint mit csinálsz

Huh hát a mai napon nagyon durván sok volt, ugye a hajnali posztolgatás után elmentem lefeküdni aludni tegnap, amikor írtam a rajzos b*szást. Na így érthetőbb kicsit. XD Amikor ma felkeltem olyan voltam, mint egy hulla konkrétan büdös és ronda, hozzá kell tegyem délután egy órakor keltem fel. Ez egészen ment háromig, akkor mér kezdtem magamhoz térni, majd elhatároztam, ma rendet teszek mindenhol ameddig az erőm és kitartásom futja. Így is volt megragadtam a porszívót és él harcosként csatároztam végig magam az egész lakáson, mindenhol eltüntettem a retkes porcicákokat. Majd levittem a szemetet összerámolgattam kicsit, utána úgy voltam vele jó ennyi volt mára nem tudok többet hősködni, mert szét fogok esni. 

Gyorsan összekapartam magam, és egy nagy kád forró fürdőben megállapodva az képzeltem, hogy északi népeknél vagyok vakációzni és kinn esik a hó és hideg van és én a szabadban forró fürdőcskézem, mert akkora sznob vagyok, hogy meg is engedhetem. Közben azt csodáltam, ahogyan hullik a pelyhes fehér hó, és milyen furcsa érzés amikor rád hullik, nem tudod eldönteni hogy jéghideg vagy tűzforró. :D Elidőzve a kádban viszonylag gyorsan eltelt az idő, aztán olyan 4 kor már partra is szálltam, ahogyan a norvég partoknál. És viszonylag hosszadalmas küzdelem után megszabadultam a szakáll nevezetű nem kedvelt részemtől, ami akkor is van amikor nem szeretném. Durva legalább 5-7 évet fiatalodtam nélküle! Úgyhogy azt hiszem maradok a babapopsi jellegű arcomnál, nem akarok öregnek kinézni, hiszen én még fiatal vagyok és még csak most kezdek élni!

Aztán leültem gépezni kicsit, olvastam, írtam, fotóztam és jött az ötlet süssünk ki valamit, lepjük meg a családot amíg nincsenek itthon. Na neki is fogtam, persze nem úgy történt ahogyan én azt elterveztem. Minden oké szuper jól megy a tészta bekeverve, a süttyő beizzítva minden megy a rendje s módja szerint. De az első tálca megsütése után elkapott az agy görcs, mert életemben nem sütöttem még ennyire rosszat! Pogácsának indult, de helyette valami szar ropi-keksz-ízé lett belőle, aminek semmi köze a pogácsához...  Néztem ki a fejemből, hogy EZ MEG MI?! Hát drága Gray ez kérlek szépen egy nagy átverés! Nem volt mit tennem maradt 7 tálca, mindet ki kellett sütni. Annyira bűn rossz, hogy szívem szerint kidobnám, de előtte felgyújtanám, megtaposnám rituálisan körbetáncolnám és az ötödik emeletről tálcástúl b*sznám ki konkrétan. De hát nem tudtam megtenni, az itthoniaknak majd sírva kell megenni, így döntöttem vagy hagyjuk megszáradni és majd lereszeljük zsemle morzsának miután kiszáradt. Ennyit a pogácsa témáról, csak édes cuccokat vagyok hajlandó sütni, többet sós és kelt tésztákat nem gyártok. Puszi a hasatokra.

Ezután annyira felpörögtem, hogy leültem cikra 10 percre WoWozni majd kiléptem, mert nem tudtam ülni előtte. És úgy döntöttem hajat festek... igen már megint. Jött az érzés elkapott és muszáj volt megtennem, és annyira durva lett, hogy még nekem is meg kell szokjam a látványt. A jobb oldali halánték részemet befestettem szőkére, ahol már igen csak le volt nőve olyan 5-7 cm hosszan. Úgy volt eredetileg már nem festek és nem nyúlok hozzá... aha persze hát mégis csak hozzányúltam. És most felül arany alul hó fehér színű és kegyetlen nagy a kontraszt a fekete hajammal, annyira vad és őrült olyan mint én.:D 

Persze ez sem ment olyan simán, mint ahogy szerettem volna, mert festés idő alatt felmarta a bőrömet a festék. Kissé erőset sikerült kevernem, illetve a frissen borotválkozás miatt is eléggé csúnyán nézett ki és nagyon csípte és égette a fejemet a cucc. De most már minden oké, megmosva, megszárítva órák elteltével semmi nyoma. Igen egy k*rva nagy hős vagyok, még akkor is ha nem, mert tényleg nagyon-nagyon fájt én pedig általában nem rinyálok ha fáj. Csendben tűröm, de ez amikor már felhólyagosodik a bőröd...hát durva volt.

No most még itt üldögélek elütöm ezt a kis időt, aztán megyek már aludni is hiszen holnap megyek felvételizni. És imprósan kell táncolni valamit, igazából csak nagyon kíváncsi vagyok és elakarok menni kipróbálni magam megnézni a többieket. És kinézni hátha van egy pár igazán szemre való táncoslábú egyed. Vicces de valamiért a táncosok általában szépek, legalábbis szerintem... vagy éppen a tánctól szépülnek meg először belül és azután kívül is? Hmmm nem tudom, ennek a végére kell járjak...:D

Rajzolós Tutorial

 

Ha nem jeleníti meg semmien értelmezhető formátumban akkor itt van a link:
http://petrop92.deviantart.com/art/Drawing-Tutorial-Hun-341724054

Boldogságok most

Nem akarom elkiabálni, de megtettem az első lépéseimet. *Büszke magára póz* Nos végre a sok évnyi halogatás után, végre belekezdtem képregényt rajzolni!!! A koncepció, meg minden meg van a fejemben, az első oldal első panelja hamarosan eléri a végleges formáját. A szöveg buborékok és egyéb finomságok csakis digitálisan vagyok hajlandó megcsinálni, mert az totál sokat tud számítani a végső kinézetén. Mindjárt, majd csinálok pár. W.i.p. azaz work in progress fotót. Ritka pillanatok egyike, amikor ténylegesen szerelmes vagy a saját munkádba, legalábbis nálam az. Mivel soha semmi nem jó, úgy ahogyan az van. De most elengedem ezt a hülyeséget, nem ragaszkodom hozzá, hogy tökéletes legyen. Olyan lesz amilyen, legalább lesz. Eddig sajnos nem volt... :D

Egyébként meg közkívánatra Boldog Mikulást! Én remélem a csizmámba kapok valamit hmmm, hát végülis nevezhetjük finomnak is... X'D. Természetesen virgácsot érdemlek, mert nem voltam jó kisfiú, de az is jöhet, (bár az arany nem illik a szememhez). Ma estére kiadós havazást rendeltem, de még nem ért ide így 16:00 környékén, nem baj ami késik...itt lesz. Úgy mint, sok minden más is. :P Pozitív vagyok? Igen, mert sütött a nap, és mert azt tehetem amit szeretnék, és mert:  (Mai gondolataim a télről következik.)

"A pingvinek 1/6 része előnyben részesíti az eper lekvárral bekent hason való síelést a jégtáblákon. Ezt onnan tudom, hogy egy fóka 3*4dik hatványán már nem elég az emberi hülyeség után pótlása és pontosan ezért a traktorok kilóban megadott száma egyenes arányban egyezik a jegesmedvék bundaállományával. Így könnyedén megadhatóak ezek a paraméterek a pingvinek távlatában is. :D"

Bocsánat de ma ez van elmentek otthonról, már ha egyáltalán volt itt benn valaki. :D Még nem jöttem rá, de nem is fontos. Na nem akarok itt egész este gépelgetni, bár úgy is kell. Beadandó dolgozatok természetüknél fogva nem írják meg csak úgy magukat, sőt még csak nem is tördelik magukat be, hogy rendszerezve láttassák magukat. Bunkó egy népség... :D

Na pápá hógyöngyeim egy időre

Zenés

Megunhatatlan és nagy kedvenceim egyike.

Sully Erna

Animációs

Ők az OC-jeim a készülődő regényemhez. Többet nem mondhatok. :D Lehet, hogy van amelyik már fel volt rakva régebben, de nem baj. Most újra használom őket. Hamarosan több info.Kipróbáltam milyen a Ps.ben animációt csinálni, és odáig vagyok meg vissza, ezt a kis szösszenetet ma raktam össze. ^^ Az ötlet ahogyan rajzok is az enyém és a csúnya egómé! :'3 Majd fejlesztgetem magamat, meglátjuk hova jutok a digitális rajzos világban. :D

 Íme:

Gólyabál hosszú beszámoló

Nos úgy érzem most már, le tudom írni mi is történt velem akkor. :D Bele is kezdek:

Előzmények:

Az iskola előtt várakoztam, de nem jött senki sem... csak egy cica, az iskola nem hivatalos kabbala cicája, aki nagyon szeretni való. Látta, hogy kinn ücsörgöm a rettenet hidegben, ezért a lábamhoz kuporodott, mint egy jól nevelt kutya. Amikor rápillantottam, oda szóltam neki, hogy gyere kis cica.... és a cica már ugrott is az ölembe. Hosszú percekig csak ültünk kinn, én cirógattam viszonzásképp ő meg dorombolt, valamint a nagy hidegben már ketten voltunk. Neki biztosan jó volt, mert a kabátom jó meleg volt, plusz még foglalkozva is volt vele, nekem meg melegítette a lábam. Na mindegy kutya személyiségű cicákok szeretem az állatkákat és úgy tűnik ők is kedvelnek. :D

Aztán kijött az épületből egy régi diák, közel egy korú lehetett velem... és mivel még volt egy csomó időm beszélgetni kezdtünk. Majd benn az elő konyha részlegen folytattuk a beszélgetést, és érdekesebbnél érdekesebb dolgokról beszélgettünk. Majd közel 1,5 - 2 óra után elindultunk a metró fele és ott szétváltunk. Telefonos segítséggel utolértem egyik o.társam és megkérdeztem angyali ártatlansággal hol vannak már. Mikor megtudtam elindultam oda, ahol már kellően készültek a hangulatra, némi drink kíséretében.

Majd közösen elindultunk, ki az Ecseri parkolójába és vártuk a megmentőnket, aki majd elvisz minket a Gólyabál helyszínére. Nem kellett sokat várni jött is, de addigra már szétröhögtük a fejünket. ( Egyébként annyira durva akkor és ott képes vagyok megfeledkezni magamról, és utána azon rágom magam, hogy úristen már megint hogyan viselkedtem, és nem is szabadna....tudom nem vagyok normális. Cööh) A kocsiban megkaptam a hátsó ülésen a navigátor szerepet, ezt azonban hamar vissza is vették, miután a Jobbra kanyarban, azt kiáltottam, hogy: BALRAAA! Annyira Epicfail volt, egész úton kussban ültem, kész.

Odaértünk végre, pár utcát gyalogoltunk a Kurva hidegben, aztán a többiek üdvözítése után lementünk a pincébe, ahol már javában volt sürgés-forgás-tolongás és a tömeg. :D

A Gólyabál

Beugró gyorsan kifizetve, a welcome drink pezsgőjét megittunk és beültünk gyorsan egy kis sarokba egy asztalkához. Nekem végig annyira fázhatnékom volt, jéghidegek voltak a kezeim, annak ellenére, hogy volt rajtam egy elől igencsak kivágott fekete poló, második bőr fekete pulcsi, a szürke lusta vasárnap reggel 8 óra fantázia névre hallgató kötött pulcsim, valamint a fekete-piros kockás gombolósom és a fekete sálam. Cica nadrág nem volt rajtam, ezt utólag nagy hibának éreztem, helyette egy feszülős cső farmer és az ormótlan nagy téli csónakom volt még, ami belül igencsak bélelt. Na így képzeljetek el, mint egy rossz csöves akire ráadtak véletlenszerűen cuccokat...na hát pont úgy néztem ki, és ráadásként még fáztam is. Szóval tökéletesen nem volt kedvem az egészhez, meg még amik előtte is történtek.

Utána valahogy elindult a buli, az elsősorban álltam és tapsoltam a Béla műhelynek, kicsit olyan volt a perf.jük, mintha a stomp lett volna. Mindenféle zaj keltő eszközeik voltak és azzal komponálták a zenéket. Nagyon állati volt!! Utána jött a játékuk, amikor a hallgatóság vezényelhette őket...én is kipróbáltam, azt hiszem az 5 vagy 6 emberke voltam, és úristen annyira isteni volt na ezt nem lehet leírni sehogyan sem. És külön köszönet egy nagyon drága barátomnak A földanyának, hogy ezt megörökítette az utókornak! Ha a birtokomba kerül tuti feltöltöm youtubera és elérhetővé teszem mindenhol. ^^ Ahogyan mindenkit végig hallgattam kezdtem totál felpörögni, majd hátra mentünk a sötét tánctérhez és elkezdtünk 5-6 an táncolni, de mint a hülyék úgy! Ezen az értendő, hogy ott táncoltunk egymással és nagyon nevettünk közben. :D

Aztán elment az idő már jött is a következő zenekar, és már rebbentünk is át a másik terembe, majd közel 20 perc rendezkedés után el is kezdték. Rettenet sokat kellett várni T.T... de megérte!!! Huhúú, de még mennyire a Hulmán Karma teljes pompával a színpadon volt, ők a suliból összerándult team voltak. Istenem amilyen zenéket lenyomtak, basszus és extázisban voltam az egész előadás alatt. Tapsoltam, úúú-ztam végig, és a legutolsó ráadás számnál már énekeltünk velük közösen. Nagyon nagyon hatalmas tapsot kaptak, a kis drágák nagyon királyok voltak!!! Istenem remélem lesz valami felvétel róluk, egyszerűen kell!!!! 

Majd mikor elkezdtek lejönni a színpadról én, akihez tudtam oda mentem és örvendtem nekik! Majd öt emberke elkezdett dobolni, és elindult valami dob-zene az első körben nem voltam benne, de a másodikban már én is megragadtam egy pillanatra lerakott dobot és átszellemültünk és csak doboltunk ahogyan csak a kezünkből kitelt. Nekem speciel még mindig fáj több ponton több ujjam, mert én mindenfélét próbáltam kihozni abból a hangszerből. A második körben már 2 lány hastánc műsorba kezdett, mert annyira elkapta őket a ritmus. A szerencse az volt, hogy a kezemben dob volt, különben amilyen önfeledt voltam akkor én is kimentem volna, de azt lehet nem nézték volna jó szemmel. X'D Bár tutim kicsaptam volna a biztosítékot, én és a hastánc no igen... ( De kaptam megnyugtatásként pár videót, hogy nézd meg nem vagy egyedül... és tök felemelő, hogy 100-ból egy ember legalább annyira "retard", mint én és profi benne!! ^^ )

Ezek után én még arra emlékszem, hogy annyit táncoltam, hogy fájt a lábam. Becsuktam a szemem és ami jött, engedtem had járjon át és mozgasson ott ahol tud. Nem tudom mit műveltem, de nem is fontos, mert ha tudnám tutira rágódnék rajta, és különben is sötét volt ott abban a teremben, így kívülről sem lehetett látni, hogy ki volt az és mit csinált. Szerintem.... aztán volt olyan szám amit, !hangosan! elkezdtem énekelni, és nem voltam hamis és mertem mások előtt, felszabadultan. Szóval huh nagyon elengedtem magamat, abszólúte szét tomboltam a fejemet a végén már csak azzal törődtem, hogy csak mozogjak. Aztán jött egy pont amikor úgy éreztem fázom, tudtam, hogy elfáradtam. Leültem és visszavettem a csizmámat, amit valamikor levettem, mert iszonyúan fájt a lábam. :'D Durva.

Aztán felöltöztem kiültem egy székbe és próbáltam magamhoz térni, ja ha még nem derült volna ki egész este egy pohár martinit ittam, tehát nem voltam részeg se, spicces. Elfáradtam és az este folyamán a sok történés egymás után láncreakció volt. Mire észbe kaptam menni kellett mert fél 4 körül már zárt is a hely.

Epilógus

Egy kisebb csapat indult haza fele, de a végére csak hárman maradtunk együtt, és elbohóckodtuk az időt én három videót is készítettem erről a csodás hajnalról. Annyira fáradt voltam, hogy ismételtem egy szót, mert azt hittem másikat is használok. Nem sikerült választékosan beszélnem, és így visszanézve nem biztos, hogy videóba vagyok való, borzalmasnak láttam magam kívülről. Csodálom, ti hogyan tudtok elviselni, per pillanat nagyon szerencsétlennek érzem magam, valaki esetlen cserélne velem? Túl sok a gesztusmozdulat sor a testemmel... nem tudom. És a hangom is idegesítő... X'D A metróval hazarobogtam és reggel 6 környékén már otthon is voltam. Ez nagyon parti hard volt, még akkor is ha nem is, de nekem tuti az volt.

Bezzeg no mindegy a tanulság a következő:

"Szépek, ezek az éjszakai fények... tüdüdü visszaadom...
A jeges medvéből nehéz kivonni a jeget és vigyázni kell, mert a kikötött tevének ellophatják a púpjait!"

Köszönöm a figyelmet!

Kézműves barkácstündér

Az egész úgy indult, hogy neki kezdtünk anyuval kiszabni kis zsákoknak való alany anyagot, és aztán nekem kellett volna varrni. Deee, sajnos nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna, állandóan elcsúszott az anyag félre mászott a beszegésem, ezért ideg rohamot kaptam. Sajnos bennem maradt az alkotási vágy nem tudtam leállni, ezért leültem a földre a sarokba és próbáltam a fejemet lecsillapítani. Sajnos gyakran előfordul velem, ha szeretnék csinálni valamit és nem sikerül ott hagyom, de megmarad az érzés, hogy csinálni kell valamit, mivel ha feltámad az alkotási ösztön nem lehet lelőni csak úgy! És olyankor pörög a fejem, hogy de ezt kéne meg ezt de nincs hozzá elég motivációm, mert az előző sem sikerült. Nos ezt a gondolat menetet nem folytatom, mert végtelen sokat tudnék róla írni... aki ismeri, az tudja milyen.

Egy darabig ott ültem még, aztán fel alá sétáltam. Majd jött az ötlet le kell vezetni a feszültséget valami durvával, ezért fogtam 3 darab régi füzetet és kiszedegettem belőlük a fém spirál gerincet. Viszonylag kiegyenesítettem őket, kézzel és egy csípőfogó segítségével. És a kezem már el is kezdett barkácstündérkedni, csavartam és tekertem az anyagot és utána már jött is az ötlet, hogy mit fogok gyártani. Mivel a napokban visszaköszönt pár nagyon kedvenc témám, így juthatott az eszembe, hogy ezzel a technikával már gyártottam egy fanart tárgyat, ami sajnos elveszett. Döntésem tehát az lett, hogy újra elkészítem, és meg is csináltam, talán még masszívabb is lett, mint az előző. Már csak ezüst lakkos festékkel kellene lefesteni és tökéletes is lenne, nekem. ^^ 

Íme a Kandrakar szíve utánzat (minden oldalról
lefotózva); Pssel egy picit megturbózva. :3

Utána bennem volt még a lendület, ezért egy régen kapott fa dobozkámat is befestettem. Az előmunkálatokhoz nem volt kedvem, lecsiszolni stb. stb. Megfogtam és mint a hülye neki estem, skarlát vörös akril festékkel festettem le, természetesen két rétegben. Bár erősen gondolkozom rajta, hogy kellene rá valami minta arany vagy kanári sárga színnel, de akkor meg lehet giccses lesz. Így egyenlőre marad olyan amilyenre sikeredett. ^^ Imádok barkácsolni, és rájöttem, hogy nekem ehhez van tehetségem, amit a kezemmel csinálhatok és persze fontos hozzá az inspiráció meg a kreativitás. A túlzott gondolkozás sajnos nem az én műfajom, ezért is van hogy amit meg kell tanuljak nem megy be a fejembe, amit meg nem kellene azonnal. :D Ez van.

És íme a vörös ládikám, ami titkos dolgokat rejt.

Gólyabál

Úristen nagyon zúzós volt a buli! Igen, a furcsa nyitó sorok ellenére, így igaz én és a buli fogalma mégis csak összeegyeztethető egy bizonyos szintig. Érdekes, picit kinyitottam a magam és a világ fele. Úgy mentem tegnap el, hogy elengedem a féltve szorított gyeplőt és kiadom magamból a mindenféléket. Hát nem bántam meg, azon kívül, hogy a még most sem tudom mi van érzése van bennem, mert nem ocsúdtam fel, annyi minden történt. Hangos zenehallgatás, hosszú társas és egyedül táncolás, zenekar vezénylés, dobolás, nagy öröm mámorkodás, énekelés, lábfájás. Ezekben a rövid címszavakban tudom összefoglalni, meg természetesen ezeknek a vonzatait tudnám még gépelni szünetelen. Kurvára hihetetlen számomra, hogy egy olyan fősulin ahol vagyok ekkora partit lehet csinálni... egyszerűen nem tudom elhinni, de tapasztaltam. És nem először szerencsére.

Nem is tudom hirtelen mit írjak, mert még kavarognak az események és a mindenféle élmények a fejemben, nagyon-nagyon jó féle volt. Majd gondolkozom, mit is írjak le.