Vándorlás

Először is:

Kattints a ►-re a videó elindításához... :3

Aztán elkezdek mesélni

 

Ismételten felbukkantam itt a blog felületen, nem tudom persze mennyi időre, hiszen az utóbbi időben nem vagyok valami bő szavú blogger, nem is merek belegondolni, régen milyen hévvel és kedvel és mesélni vággyal írtam meg a történeteimet, amik velem történtekről vagy rólam szóltak. Mostanság nem szívesen írkálok, lehet a világ egy bloggerrel szegényebb lesz, mert meghalt bennem valami. Nem tudom, ez az egyik leggyakrabban használt szavam, a tudatlanság gyökerét még nem vágtam, el ezért van így. 

Ez a zene tökéletesen illik arra, hogy most belül mi van és milyen utazásokban vagyok a fejemben. Nem e földön vagyok, sárkányok, mágia, kaland, erdők és a világ ahol régen otthon voltam, ismét visszavár. Hívó szavát hallom, értem sír és most én sírok érte, hogy ragadjon ki innen s a szelek szárnyain repítsen tova. Örök gyermekség, ez a belsőm valója, egy kis barna fiú aki, mert álmodni azért, hogy létezzenek az emberekben az álmok, hogy merjenek álmodni....

Most a suli szünet ideje alatt nem csak tovább írom az elfeledett írásaimat, de végre illusztrálni is fogok őket. Ezen kívül kissé szétszórt vagyok, de a képregényt is rajzolgatom, bár nem fűzök hozzá reményeket, így nem érhet csalódás. A témával kapcsolatban sokak véleményét megkérdezem, akikére kíváncsi vagyok és fontolóra veszem amit gondolnak, bár a végsődöntés mindig az enyém. Ja igen, ha már így szó lett az emberekről, sajnos utóbbi időben kevesebb az arcomon a mosoly és több az ingerültség. Változtam? Igen, tudom lehet, hogy nem előnyömre, de nincs szükségem olyan emberekre körülöttem, akik csak a szánalmat vagy indulatokat keltenek bennem. A példátlan viselkedésükkel, az értelmetlen megnyilvánulásaikkal és még sorolhatnám. Köszönöm, de belőletek annyi van a világba, mint a szemét! Az én életbe sajnos ez nem fér bele.

A devire sem pakoltam mostanság semmit sem fel, úgy döntöttem fél kész munkákat nem vagyok hajlandó feltenni, minőségben, technikában mindenhogyan szeretnék fejlődni nem adok lejjebb magamból, ha én nem állok ki és küzdök magamért, senkisem fog. És én márpedig, nem megyek vissza a fekete dobozba! Előttem van az egész élet, és igen elfogok tűnni azok szeme elől, akik számára sosem voltam fontos. Úgy érzem a felesleges küszködni, ami nem működik hagyni kell hadd menjen. Kiadtam magamból, ami most csak úgy jött. Elmentem festegetni és alkotni, ne keressetek most nincs értelme.