Február 27.

Üdv Népek!

Össze vissza van most erőm írkálni, rapszódikus üzenmódban.

Ismét sűrű hetem volt... szinte már kezdem megszokni, hogy nem vagyok jóban az idővel, valószínűleg nem jól osztom be. Vagy csak egyszerűen sok dolgom van, nos mind a kettő. Apró szösszenet írásokra volt időm és erőm a héten. Nem tudok mit tenni, ennyi van. Élek, nem virulok, inkább csak szürkülök, kezdek átmenni élőholtba... az életkedvem meg hagyjuk inkább. Egy kitömött döglött állatban is több élet van, mint bennem.




Ma is volt egy beszélgetésem, amitől jobban érzem magam. Utána hazafele menet megláttam Narit is, majd este még 3 ember beszélgetett velem. Felrajzoltam a jelmezre a mintákat, már csak festeni kell. És máris rohanok lassan aludni, meg enni, meg fürdeni mert reggel indul tovább a hajtás. Amilyen jó indult a nap olyan pocsékul érzem magam, jó hír kezdem kinőni a szuiciditást. Továbbá kitakarítottam a szobámat, szeretetlenségemben és magányomban, pedig másoknak készítek ajándékokat. Este a díszpárnákkal alszom, mert, úgy kevésbé érzem magam egyedül. Az iskolai órákra is csak azért fogok bejárni, hogy rajzolhassak, ez a tanulság for me.

A diplomázáshoz kitaláltam a témámat, már csak neki kell essek. A parafatáblámra, sorban tűzöm fel a fontos és kívánságos dolgokat, persze nem halmozom el, hogy használható maradjon. Továbbra is utálom a hosszú hajamat és igen tényleg le lesz vágatva, amint megvolt a jelmezes fotózás. Kábé nyáron valamikor, utána zselézve és waxolva lesz, barátkoznom kell az érzéssel. Nem, nem lesz ask fm.-em sem most sem soha, mindenki elér itt-ott. Érjetek be ennyivel. Szét fogok esni, ráadásul kezdem érteni, hogyan működik a tumblr :D. Még ami van bemásolom ide és mentem, borzalmasan szar poszt volt ez... érdemes volt ma is felkelni kb.

Február 26.

Végre most sulizás közben, van egy csepp időm írni egy keveset. Nagyon megy az idő, és alig haladok... egyszerre a munka, az iskola, a barátok és a szabadidős elfoglaltságaimat kordában tartani időnként teljesen lehetetlen. Mindig valami áldozatot kell hozzak, valamit, valamiért alapon. Van, hogy az alvásról, az evésről, a barátokról vagy valamilyen tényezőről mondok le, hogy tudjak létezni. Utóbbi időben, mint látható volt a blogra más egy kis időm sem maradt legnagyobb bánatomra.

Kis pihenés miatt, meglógtam az egyik óráról, gépezni kicsi hogy azért na legyen már valami jó is ebben a napban. :) Megfőztem a kis poros levesemet és lassanként meg is fogom evetkézni....

Február 25.

Cosplayes látogató volt ma nálam, kaptam egy kis lelki erőt.
Dilemmákba estem....suli vagy munkahely melyiket válasszam?
a, egyik sem
b, suli
c, munkahely
d, mind a kettő

Február 19.

Üdv népek!

Jesszusom, az egész napom egy erő próba volt nekem. Hajnal 5 kor feküdtem le, mert jelmezes dolgokat készítettem, övcsatok alapját. Reggel tízkor keltem és go tovább bank, iskola 1, bérletvétel, iskola 2. Utána ügyintézés, másolgatás és nem mentem be órára sem. Délután go a parókáért, aztán haza, itthon tengernyi feladat vár, számonkérés stb. Most van éjfél és még mindig nem jutottam el oda, hogy a táskámból kivegyem és elrendezzem a papírjaimat, holnap nem fogok korán bemenni.... úgy is estig leszünk. Minek siessek...
Fáradt vagyok lusta vagyok írni. Mára ennyi.... :C

Február 16.

Csááá, népek! :3

Tetszik ez a nap. Bár reggel nagyon szerettem felkelni és menni dolgozni, de csak elindultam. Első dolgom az európarkban az volt, hogy go to the automata és megnézni, van e már fizu... Várakozáson felüli eseményre lettem figyelmes az egyenleg lekérdezés szerint Megjött a bérem! :3 Máris jobb kedvvel mentem fel az emeletre és kezdtem neki a munkának. Eltelt a nap volt benne sok-sok jó és egy negatív pillanat is, ami egy mosollyal és egy alázatos hallani akart bocsánat kéréssel elrendeztem. Am. meg leszarom, ha kell neki a pecsét akkor várjon... én dolgozom ott, gőzerővel, aki sorban áll kuss és várja ki a sorát. Ez az én véleményem, nem az én érdekem, hogy ha tönkre megy a cucc, utána tudok cserélni vagy reklamálni. Szóval, így a neten kereszül is üzenem, neked még akkor is ha nem olvasod, hogy TÉRJ MEG! :3

Haza estem és anyu összetört egy kis asztali lámpát, ami sajnálatos, dolog. Viszont a jó benne az, hogy én meg a maradványokból meg tudtam csinálni a sajátomat! Közel 25 perces munkával megoldottam a helyzetet és 4 év után végre készen ég a szobámban, olyan széééép. :'3

A fizetésemről már megvan a forgató könyv... sajnos el kell külteni, de ez feltétel ahhoz, hogy legyen még. :D Ilyen a világ. Lesz kettő cosplayes kellék, amit legyártok és megajándékozom vele a tavaszi és nyári társaimat, akik egyikek a sok titkos kedvencem közül és tök felemelő érzés, hogy én a kis senki majd mellettük lehetek. :"3 Egy másik nagyon-nagyon kedves jelmezes Barátomnak meg festek egy nagy méretű képet, ami 60%-ban készen van. Már csak apróságok hiányoznak, remélem ha meglátja akkor ütni fog a kép. És még ajándékok terén hátra van, az amit csináltunk év elején. Én elvileg 5 embertől fogok kapni és én 5 embernek adok... arra is már körvonalazódnak a tervek. :3 Szóval rettegjetek, emelett, meg lehet, hogy csinálni fogok egy kis játékot a cp-s oldalra... hátha! :)

Hmmm... Lehet, hogy még ma este befejezem a festményt, mert van időm és kedvem is.... meglátom. Örömet akarok szerezni mindenkinek akinek úgy látom hogy érdemes, szóval azoknak szeretek adni. Egy dolog szokott rosszul esni, amikor valakivel megbeszéljük, hogy meglepjük egymást és egy oldalú lesz a dolog és én nem kapom vissza. A két kezem nem elég rá, hogy elmondjam ki és mit ígért... de már nem számolom, de persze el sem fogom felejteni... nekik egy ideig semmit sem fogok. Igen sértettség és keserűség van bennem miatta, bocsi érző lény vagyok és szar érzés ha átvernek, vagy ha a vártat soha nem kapjuk meg. Ennek ellenére nem vagyok kapzsi...remélem, vagy legalábbis csak egészséges szinten belül. Ha van ilyen....

Belefogtam egy remix készítésébe is, de nagyon ótvar szegény.... majd valami csodát teszek azzal is. A képregényt jövőhéten már elő fogom venni és neki kezdek a folytatásnak, mert most úgy érzem elég ingerencia gyűlt bennem, össze hogy tovább foglalkozzam vele. Plusz szeretnék az írónak is kedvezni egy kicsit, mert tök rég óta nem adtam neki sem élet jelet.... és nem akarok eltűnni. Még akkor is ha úgy nézek ki. :) Eltűnés ügyben az arc szőrzetemet, fogom majd a napokban eltűntetni, mert megint sok és nem szeretem....öreg bácsinak néznek. >.< De én nem vagyok bácsi, egy fiatal 20-as éveiben járó srác vagyok könyörgöm!!! És már sok kötött kockás és nagypapis pulcsijaimat is kidobáltam, szóval nem mondható ez meg az! :) 

Úristen annyi mindenhez, van most kedvem, mint például: Divatfotózást szeretnék, Cosplayes fotózást, úgy is fotózni, hogy én vagyok a fotós.Werk videót, valami videóklippet csinálni, még többet festeni, varrni saját tervezésű ruhákat, átalakítani egy kicsit az élőhelyemet (tervekszerint nyáron), előre megírni a diploma munkámat, lógni azokkal, akiket csípek, folytatni a hastáncot, elkezdeni edzeni, levágatni a hajam (tervben nyárra). Letenni a nyelvvizsgát, megcsinálni a jogsit, meg még sok minden egyéb. Meglátjuk mennyi jön össze belőle.... :s tényelg kevés az időm egy hét alatt 3 nap munka, 2 nap a suli és marad 2 szabad... bűvészkednem kell majd. Mert a szabadnapok sem mindig szabadok...mert mindig van valami. Ez a hét is így fog kezdődni.... ügyintézés orrvérzésig, hétfőn csak 3 helyre kell menjek. LOL Fuckmylife. :'D Most jöttem rá, hogy nem is lapoztam a naptáramban.... *áthajt februárra* ... basszus 2 hét és vége februárnak! 

Így hogy a ****ába lesz kész a jelmezem...o.O ?? Na jó, holnap kőkeményen minta rajzolás lesz, azt hiszem. Meg purhhab working.....no de most neki kezdek a festének, mert ez a kevés kis időm is elszalad. Ja és utóírat, köszi pár embernek az elmúlt napokban, hogy tartottátok bennem a lelket. Érdemes volt, nem süllyedtem el! <3 

Baiii~

Február 14.

Üdv Mindenki! :'D

Először is Boldog Valentín, napot azoknak, akik ezt az ünnepet megtartják! :) Akik megünneplik ezt az alkalmat, kívánok nekik sok kitartást egymáshoz és boldogságot is. Én, speciel ezekkel a gondolatokkal tudok hozzájárulni, több emócióm nincsen. Nem is baj, nem az én ünnepem. :P Gondoltam, hogy teszek ki valami szép szerelmes számot, de inkább meggondoltam magam, nem teszem ki túlságosan is magánügy. :D Szóval sorry, nem lesz érzelgős epilepszia roham giccs rózsaszínű tütüben kismajom ez a blog. X"D

Sok minden újjal nem tudok szolgálni, jó a kedvem élek és ennyi kb. :) Van kedvem blogolni, de csak egy picit, ma olvasni szeretnék és felkészülni a mai délelőtti órákra, mert ma hímzésből és cosplayes technikákból fogok egy mini kurzust tartani magánszemélynek. 

Ezentúl, voltam Bursa Hungarica díjátadón, hát mit mondjak volt egy olyan része, amikor nem csak én éreztem magamban azt, hogy ez KÍNOS! 3 ízben is az volt, annak ellenére, hogy ünnepivé akarták varázsolni a hangulatot szerintem kicsit bugyuta lett.... de ez a személyes véleményem. Szóval egy szép nagy kék mappában van egy gyönyörű emléklap és az irat, ami bizonyos támogatással illet meg. Remélem, így azért már könnyebb lesz...a családomnak egy kis időre a diákmunkás fizetésemnek + iskolai szoctámogatással + bursával. Ennyit tudok tenni... én tényleg igyekszem tenni mindenért. :)

A napokban elkezdtem törni a fejemet, hogy mi is legyen a diploma munkám tárgya-témája-tartalma. Senki sem tud benne segíteni, pedig örültem volna, ha megtudom vitatni bármivel, de mostanság 3-4 ember kivételével mindenki LESZAR! Igen, nagybetűvel szar le... nem baj majd én is gyerekesen viszonzom, ezt a nem kedves viselkedést. Üzenném nektek, hogy nagyon nem jól esik. :( Hát rendkívül nehéz szülés lesz, de Április 25.-ig mindenképpen valamit ki kell hozzak, magamból, mert most nem csúszhatok le, különben most sem tudom letenni a diplomát... ja és akkor még nem beszéltem, arról, hogy a nyelvvizsgát is le kellene tenni hozzá. :C A pénzzel talán nem is lesz baj, csak a tudásomat kellene felcsiszolni kicsit, hogy ne legyen potyára vizsga, bár megvallom az sem zavarna ha kettesre sikerülne, hiszen nem kerül bele a papírokba, de azért jobb szeretném ha ötössel tenném le, mégis csak boldogabb lennék, a jobb teljesítmény miatt. :3

Majd a jogosítvány szerzésnek is egyszer neki akarok állni, nem akarok szégyenben maradni... vannak akik szerint, nem férfi az aki nem tud vezetni... szívesebben tanulnék meg lovagolni. Az is vezetés nem? És különben is a csizmát jobban szeretem, mint a tankolást. Hagyjuk, balfék vagyok. :'D Majd egyszer ennek is eljön az ideje....talán, nem is olyan sokára. Az egyen dolog, amit jól vezetek az a blog! <3 Viszonylag rendszeresen is, kevés képpel de ez van, nem juthat mindenre időm a tökéletességről való ideáimat, már rég kidobtam egy hulladékgyűjtő kukába... 

Ja és befejeztem, én többé nem fogok levelet írni többet, mindenki túl elfoglalt és soha nem válaszolnak. Elfáradtam emberek, nem nyafogásnak szánom, de én nem fogok tenni másokért, van saját életem és ha nem akartok belőlem kérni, akkor nem fogok kaparni senki után. Aki akar keressen meg, ez az új filozófiám, van aki elér és van a kifogás. Utóbbi időben a kifogás több, mint a tett. *Bevesz egy leszarom tablettát* Ezvan, nem várok senkire, aki nem jön velem lemarad. Félre értés ne essék, szeretem a társaságot, annak elleére, hogy antiszoc vagyok, de egyedül is el tudom foglalni magamat teljesen. :D Ambivalens alkalmazkodóképesség... vagy valami olyasmi. 

Tegnap a munkahelyemen elkezdtem szabadidőmben japán kifejezéseket és szavakat átnézni és tanulni, nem tudom milyen motiváció öntötte belém ezt a mozzanatot. Furcsa volt és meglepő... ki hittem volna, hogy egy ilyen számomra halott dolog, egyszer csak felkel bennem? Érdekes... Felolvasni mai napig fel tudom, ami le van írva... azonban nem mindent értek, sőt több, amit nem. x"D Tehát a japán visszatért az életembe, valamiért... még nem tudom miért, de lesz valami.

Sokszor gondolok arra, hogy ez az "egy életem van" és máris elrontottam. Lehet sürgősen valami agytúrkászhoz kellene mennem... vagy nem. Lehet kevésbé érezném magamat retardáltnak, ha a kutyámnak vagy egy plüssmedvének mondanám el, azt ami bennem van. Mert nekik bármit el lehet mondani, nem adják tovább és nem fordul meg a fejemben, hogy untatom-idegesítem-fárasztom-lelkiszemetesnek használom őket. Az embereknél ezt sokszor érzem, mert az is hogy borzalmasan közönyösek és nem is figyelnek oda arra, amit mondok. Ezért nem szeretek beszélgetni csak úgyból, minek? Hogy én érezzem utána szarul magam, hogy .... másik véglet elkezdek pofázni és nem lehet lelőni és akkor megint a gondolatok, hogy sok vagyok és borzasztóan locsifecsi. Önértékelési gondjaim vannak, nos igen! Defektes vagyok, nem kicsit és az a finom műszer, ami azt mutatja, hogy mennyire vagyok egoista vagy utálom magam nagyon csak nem marad egy helyben és ide oda ingadozik. Nem szeretem magam eléggé és nem is vagyok soha elégedett semmivel sem. Ez tény. És itt nyal vissza a fagyi, mert akkor mégsem dobtam el a tökéletességre való törekedésemet... csak hanyag vagyok és lusta? Is-is.

Lehet tényleg ideje lenne egy teljes agymosást végre hajtani rajtam és beállítani valami hétköznapi átlagos szürke szar szintre és akkor nem lenne ilyen gondom, élhetném a mostani fiatalok értelmetlen és boldognak tűnő életét. De én NEM ez vagyok, vannak elveim, ambícióim, ötleteim és sok kétségem, kérdéseim és még sok mindegy egyéb más is. Ezek után felmerül bennem a kérdés, miért pont én? Ki vagyok? És miért akarom tudni? Számít ez? Ha igen miért?---------------- Az őrült és a zseni közt vékony a választó vonal... ha létezik az a vonal! Erre sem akarom tudni a választ, inkább. Egy csomó blogot fogok a követéseim közül törölni... besokaltam? Igen! Eluntam egyeseket és a tétlenségüket. Én is elfoglalt vagyok, s mivel nem tudok sok mindenkivel beszélgetni inkább olvasok, de az hogy nem tudom őket olvasni fáj-hiányzik-stb sok mindent kavar fel bennem, véget akarok vetni a szenvedésnek. Nem akarok szenvedni. Bocsánat. *törölget* 35 blogból 20 maradt meg és ebből 5 maximum ami aktív.... :S

Most van 1:20 perc, kábé egy órája blogolok... és zenét hallgatok még Daft Punkot <3. Tök ellazít. ^^ Ha tudnám, hogy holnap nem fogok cp workshop közben bealudni, akkor ma még neki esnék videó vágásnak is, de az több, mint valószínű, hogy majd hétfőn vagy kedden lesz esedékes. Képregény ügyben nagyon nagy a deadlineom, nincsen lelkierőm leülni és csinálni, tudom szégyen, de nem megy túl macerás, nincsen idegzetem hozzá, nem mondom, hogy nem érdekel csak most neeeeeee. És az a baj, ha fizetnének se tudnék érdemben úgy hozzányúlni. :S

Mára azt hiszem ennyi éppen sok volt belőlem.
Remélem, ti jobban vagytok összeszedettségileg, mint én és ti jobban csináljátok a létezést, mint én.
Üdv Gray voltam. Baiii ~<3

Február 12.

Ma 0% élet volt bennem... ezért nem mentem be sehova sem, itthon maradtam és jól kialudtam magamat, olyan délután fél háromkor keltem fel. Annyi minden szépet álmodtam, fel sem akartam kelni. :3 A legjobb része az volt, amikor a jövőbeli házamról álmodtam és az azt körbe vevő birtokról. Egy kellemes nyári napon voltam ott, amikor még a hőség kellemes és az ég tiszta, egyszerűen gyönyörű volt, kettő dolgot sajnálok, hogy nem tudtam tovább csodálni és hogy elfelejtettem bemenni. Volt a birtokon belül egy nagy mezőszerűség, egy külön ház a kinti munkálatokhoz, egy medencés rész is volt, bár ha nem csak az elmélkezetem, akkor fát nem nagyon álmodtam bele... pedig az nagyon kellett volna. Túl hamar ébredtem fel.... majd legközelebb. :P

Délután mennem kell, egy olyan hivatalos dologra, amire nem szeretnék...T .T Valaki menjen el helyettem és kész, néha a munkával is így vagyok, sajnos. Ezzel szemben elintéztem egy csomó dolgot, megírtam a feedback-eket, elintézve a tárgyfelvétel és az átutalás is. :) Az asztalomon a káoszt elrendezgettem, bár még lenne mit hova tenni... de egyenlőre megfelel. Majd ma délután-kora este fele megcsinálom, ami hátra maradt. 

A jelmezem színátmenetes festése egy katasztrófa lett... nagyon nem tetszik, hogy ilyen csúnya lett. Talán még egy pár réteg festékkel lehetne korrigálni, bár nem tudom... az első rétegek mindig nagyon nehezek. :S Most a vörös kimonó alja olyan mintha, fekete lenne... így nagyon nem tetszik.>.< Pedig mocsok sokat dolgoztam vele.... szóval többet nem akarok színátmenetes anyagot festeni. Van, ami még az én képességeimet is meghaladja... de van jó hír is megjött a paróka és mesés, de komolyan a legjobb cucc, amivel eddig találkoztam! A héten, olyan hétfő környékén egy gyors sminkpróbát is csináltam hozzá, betettem a kontakt lencséket is. Persze, én nem tudok sminkelni, ezért a megfelelőtől igencsak messze van, de azért nem lett olyan kakken. És ha még meg is borotválkoztam volna, szerintem nagyon csak ütős lett volna. :) A hajba akasztós izébizéket még majd finomítanom kell, mert azok még nem állnak valami stabilan...A köpeny ujján is a mintát már 90%-osan megfestettem, már csak egy pár színfolt hiányzik és kész lesz. Szóval cosplayes ügyben erőteljesen haladok.

Munkálatok közben csináltam kis videó snitteket is, majd valamikor azt is össze akarom tenni és felnyomni tecsőre... remélem egyszer lesz időm arra is.

Február 08

Heyho! :)

Még mindig életben vagyok, gőzerővel munka munka munka van, bár néha az egészségem rovására, de sebaj, ami még nem bosszulta meg magát, majd előbb utóbb megteszi vagy nem. ^^ Nem sok időm van pihengetni és lógatni a kis görbe piszkafa lábaimat... a legnagyobb sajnálatomra, pedig abban nagyon jó vagyok, sőt fedett téri távolba nézésben is világ bajnok, de már lehet, hogy csak voltam. :D

Hamarosan kezdődik a suli és egy picit aggódom is, hogyan fogom összehangolni a munkahelyemmel, ha mázlim van akkor pont jó lesz az óra rend és lesznek pihenő napjaim otthon, ha nem akkor meg zombi leszek egy hosszú bizonytalan időre. Jól esik itthon lenni és gépelni a sorokat, agyilag kicsit lassú vagyok már és fizikai kondícióim is limitáltak, de szellemileg friss vagyok és pörgök. Még akkor is, ha már régen pihennem kellene. Tegnap próbáltam az outlookot összehangolni a gmailemmel, de nem jártam sikerrel... sajnos és lehet nem is fogok, pedig nem ártana azt is használnom néha. :)

A munkahelyem történeseimről, majd jönni fognak a mini oneshotos akármik, annyi napi ingert kapok, hogy jó lenne őket formába önteni. Bár időnként lenne időm a melóhelyen is, de jobb ha nem ott rajzolok. Nem mindig van, amit kellene látniuk. XD A minden egyéb amúgy nem van, magyarszkiul ez annyit tesz, hogy létezésem melletti kevés időmben nem tudok semmit sem csinálni, nagy ritkán tudok csak alkotásba merülni, mindig van valami teendőm, ami nem tűr halasztást és így piszok nehéz szabadidőd kovácsolni. Javasolták már nekem, hogy készítsek magamnak egy időbeosztást, ami alapján majd megtudom magam szelídíteni és könnyebben menne az életem, azonban ez nagyon nem ajánlatos nekem, mert nem szeretem időnként a határokat, ebben a kontextusban. :"D Sorry, de nem, szeretek spontán lenni. :)

Ma a villamoson ritka dühroham jött rám, egy c típusú kölyök köpködött a villamoson!!! Na hát a fejemben, nagyon brutálisan megvertem és kiagresszívkodtam magam, amikor már a vérben fetrengett és nyöszörgött a srác akkor ébredtem magamra, hogy mennyi minden elfolytott düh és harag van bennem. Néha lehet, ez a belső motivációm, ami által képes vagyok olyan dolgokra, amire csak nagy ritkán a normális emberek. Egy állat vagyok belül, ami nem betörhető. Nem tudom, hogy örüljek vagy rettegjek, nem számít ha ez vagyok akkor ez van, elfogadom a kételyeimmel és megelégedésemmel. Bár időnként, bánom, hogy nem használom, de tudom, hogy attól nem lenne jobb senkinek sem. Egy nagyon kedves barátom mondta nekem egyszer, amikor hasonló témák vetődtek fel, hogy az a farkas amelyik harap magát is megsebzi, mert azért harap meg mást, mert neki is fáj és ha a másik is vissza harap akkor elindul az ördögi kör, viszont ha nem akkor megállhat a dolog. És én ezt választom, nem szítok tűzet ha nem kell. Van így is elég baj a világban, pontosabban az emberekben, minek üssek ha nevethetek is egy jót? Szóval ennyit erről.

Hamarosan, majd meg fog érkezni a farkasfog nyakláncom, amit majd fel szeretnék avatattni egy szertartással, nem ok nélkül. ^^ Kezdem felfedezni, a totemállatkáimat, ami hiányzik az életemből, hogy elfelejtem őket hívni és segítségüket kérni... pedig mindig velem vannak. Majd a születésnapom után indulnak be csak a folyamatok, addig majd lassan készülgetek... :3 Remélem. No most ennyit a spiritualitásomról. :P Ritkán beszélek erről, főleg mert magánügy és főleg sokan nem értik meg, mert csak az ezo tévét ismerik, ami egy szörnyen torz és hamis dolog, aminek semmi köze a spirituális dolgokhoz. Egy vicc..az egész, aminek nincsen poénja. 

Jó most egy kicsit blogolni, tele van a fejem. Nem tudom elmondani senkinek sem, egy bizonyos értelemben ezért kiírom magamból, hátha... szeretek írni. Még akkor is ha hibás, és akkor is ha sokszor nem mérővel van szerkesztve. :P Ez vagyok én. :) Egy dolog, még mindig nyomja a szívem, azt szeretném, ha az ígéretek végre tényleg megvalósulnának és nem csak szavak maradnának és csend és üresség. Annyi mindenki mondott nekem mindent és még mindig fáj, liftezik bennem és nem ez a legrosszabb, hanem hogy teljesen meggyőződve és szentimentálisan és romantikusan reménykedve várom, a csodát és az én tragédiám is egyben. Örökké várok, várom a csodát... ami, azt bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy azt állítottam mindig magamról, hogy nincsen hitem, valójában több van, mint bárkinek. És ha hitem van, akkor pesszimista sem lehetek, tehát optimista vagyok! Ami magában hordozza azt, is hogy nem adom fel, hanem küzdök és mindig a megoldáson töröm a fejem, ezért vagyok túlélő és nyughatatlan is. 

Az idő sok mindent helyre tesz, nagyon nagyon nagyon durva, hogy mennyi időt kellene az embereknek magukkal foglalkozzanak... persze nem mondom, hogy legyünk egoisták, de kell hozzá egy kicsi. Éppen annyi, hogy legyünk valakik. Az üzletben minden nap egy teszt, másokkal mérközők meg és persze magammal, akadályokkal és feladatokkal... és sokat segít, még akkor is ha időnként össze is tör. De én mindig felálltam a porból és fel is fogok, ha lehetőséget kaptam az élettől és megakartam születni, akkor élni is fogok és akarni fogom, ameddig csak bírom. Szóval, most nagyon erősnek érzem magam, el sem tudom mondani mennyire, életemben nem voltam még ilyen "hatalmas" és "tág látókörű". Ha most a mostani énem találkozhatna a kezdő középiskolás énemmel, akkor az a kisgyerek aki akkor voltam, nem tudom mennyi mindent kaphatott volna. Bele sem merek képzelni... nem itt tartanék, hanem 3x itt. :) Szóval, most a célom, hogy nem fordulok hátra csak előre, aki bírja az iramot azt szívesen látom magam mellett, aki nem teher azt segítem, de aki hátráltat amellett elsuhanok, mint a szellő. :D

Sokszor megfordul az is a fejemben, hogy több vagyok mint, voltam de lehet, hogy kevesebb is? Nem tudhatom, nyilván valami pici elveszik, hogy létrejöhessen valami új. DE egyre nagyon figyelek, hogy maradjak ember, minden körülményben vagy legalábbis emberséges. :) A régi értékeimen nem akarom elvetni, azonban nem árt, ha picit megtisztogatom őket és feljavítom őket. ^^ Látjátok mennyit írtam, valósággal sziporkázom! ^^ Hiányzik sok minden, de ez most valami átalakulás, közelítek az úton a 22 évemhez, ez egy mesterszám... és sok mindent rejt magában, úgy mint én. Megkezdődtek az átalakulások bennem és nem akarok megállni, fejlődni fogok és talán át is változom valami újjá! ^^

Rengeteg mindenről írtam most... huh nehéz összegezni, hmm nos igen. :D
Közben most elszaladok, úgy érzem mára ennyinél többet nem szeretnék... elvesztettem a fonalat....

Teszek be valami hangulat képet... mert régen volt ilyen..
Új rajzom nincsen, de valamit régiket feldobok.... EGO képeim következnek, rajzolt formátumban. :P

Február 03

Sziasztok! Az ágyamból jelentkezem, túl sok mondani  valóm nincsen,  fáradt vagyok és nyúzott, de élek. Mázli, hogy kis  táblabgépről írok,  így nem kell a blogolás örömeiről lemondjak, még akkor is ha fáradt vagyok. Egyszerűen szuper, nagyon örülök a modern technikai találmányoknak,   így egy csomó minden sokkal könnyebb. Éljem túl  a  holnapot és mesélek bővebben is. Pááá kidőltem  aludni.