Egy újabb vödör szar

Artblokk... itt a nyár és nem tudok rajzolni! Utálom ezt. Lenne mindenhez kedvem és az Istenért sem akar menni, dühít, kiborít és nagyon letör. Próbálkozom, de lehet jegelni kellene és nem is kellene hozzá nyúljak semmihez sem. Pluszba most meg hirtelen lehűlt az idő és elpusztulok úgy fázom, azt hiszem ez nem normális. Mindegy. Régi írásaimat vettem elő és javítgattam őket, de már az sem érdekel nagyon. Nem vagyok képes semmit befejezni tisztességesen, a mai nap az önutálat jegyében telik. Ma nem jó semmi sem. 

Hajnal negyed hatkor feküdtem le aludni, mert nem jött addig az álom a szememre. Utána persze meg beájultam és nem tudtam időben felkelni, így ma tök feleslegesen mentem be a suliba, ott meg nem fogok várni egész álló nap... inkább hazajöttem. Most is csak vergődök, nem szeretek ilyen lenni, főleg nem ilyen állapotban. Talán neki állok egy régi befejezetlen képet meg festeni, hogy addig is kezdjek magammal valamit mert felrobbanok. Nem tudom mi van velem, de nagyon bosszant! Már nem tudok hol rendet csinálni, az összes videót és képet végig néztem a gépemen, a zenéimet is már rongyosra hallgattam. Segítség élek.... 

Plusz ma annyira bennem van, hogy elmenjek fodrászhoz és az egész hajamat levágassam a fenébe és leszarom a saját fogadalmamat. Igen, nem vagyok kibékülve magammal sem, bár mennyire is akarok bármit csinálni nincsen hozzá elég motivációm, meg minek. Eddig bármibe kezdtem sosem lett egy kerek valami... modellkedtem, forgatáson is voltam meg társaik és semelyikből sem lett semmi sem. Az élet nem tudom mire tartogat, de már kurvára csinálhatna velem valamit, mert megbuggyanok. Én szívesen dolgozok, de ha nem emberi munkát kapok akkor minek. Ez nem az én napom.

Idén nyáron nem lesz semmien con és cosplay sem, besokaltam, pénz sincsen rá, kedvem se sok. Utálom, hogy soha semmire nincsen pénz, mert a világ 85% pénz kérdése, ebben a pénzéhes világban aki nem vallja be, hogy a pénz boldogít az nagyon nagyon téved. Én állandóan tévedek, mindig azt hiszem lesz valami... Kezdek fáradni, de folytatom. Megcsináljuk a végzettségeinket, de minek? Úgysem azt fogjuk dolgozni, amihez értünk, hanem valami olyat, amit utálni fogunk. Újra fel kellene osztani a világot és újra értelmezni mindent, mert ez egy vödör szar.

Ja és csak így a végére megjegyezném, hogy azokból az emberekből is elegem van akik csak a képességeim kiaknázására szakosodtak, bármilyen területen. Engem senki se nézzen hülyének, azért mert a szíven tiszta és szeretek önszántamból segíteni és adni, legyen szó bármiről. Na, ezen is majd változtatok... túl kedves vagyok, ez lesz a vesztem. Mindenkinek kell valami, előhúz a fiókból, de egyébként meg eszük ágába sem jutok. Magamnak való egoistának kell legyek és akkor nem fognak ezek érdekelni, és nem fog szarul esni semmi sem. Nem tudom, miért akarok egyszerre mindennek és mindenkinek megfelelni. Rám csak én gondolok, más nem igazán nem tudom, miért. De igazából nem számít, majd lesz valahogy. Túlélő vagyok.

Biztos bennem van a hiba... nem is egy, sok. Semmire sem vagyok jó. Egyetlen jó dolog van csak, hogy az égésem a napozásból végre meggyógyult és nem fáj már szerencsére, ezentúl különösebben nem vagyok hálás a világnak. Elmentem festeni...