November 09. (Fanart befejezve)

Üdv Emberek!

Korábban már elkezdtem egy posztot, most azt szeretném le zárni, mert (mindig) mindent alig fejezek be. Szóval Félkész Festmény címmel volt fenn és itt elérhető, az akkori verzió. Most csak annyit fűznék hozzá, hogy végre befejeztem a képet, megfestettem a maradék részét, amihez eddig nem volt elegendő lelki erőm. Természetesen ismételten nem emberi időben, ma hajnal 2-3 között festettem meg, utána 5-ig fenn voltam és rendet csináltam a gépen. Egyik mappából a másikba rendezgetni a káoszt, sikerült is, majd émelyegve bezuhantam az ágyba és totális Black-out. Délután kettőkor tértem eszméletemhez, azért mert olyan ostobaságokat álmodtam, hogy a végén felkeltem, mert rájöttem, hogy álmodom. 

Felhozok belőle egy kis részletet: A dunai- tökéletes panoráma van a 3. emeleti lakás ablakában, a Duna vize ablak magasságában van és a víz tetején úszó bólyasor mellett verseny úszóknak. A macskák a víz tetején peckesen sétálnak és a hattyúk fújnak rájuk. A lakás falán az óriás színes buborékok összeragadnak, mint a ragasztó és tintapacaként szétkentem őket a falon, majd japán szövegek fénylettek alatta, ahol a tintát végig húztam. És közben ordítok a fallal, de nem tudom elolvasni, nem tanultam meg soha rendesen japánul, nem értem akkor sem. Stb. Meguntam és felkeltem. :D

Back to the mainline, tehát Elyon fanart festmény. Hozzá kell tegyem, amennyire nem szerettem kezdetben, most nagyon is szeretem ezt a képet. Plusz mindig az van velem, hogy nem tudok rendesen kiválogatni a színeket előre, mindig csak random színezem ki és elrontom. De most valahogyan sikerült rendesen megoldani és egységesnek néz ki az egész.... úgy érzem, most minőségit csináltam. Végre! :3

Szeptember második napja

Reggel 9:15 indulás a suliba, majd onnan öcsémért és sietni a ruhapróbára, mire hazaestem volt vagy 18 óra, semmit sem ettem egész nap, de helyette 2 liter vizet megittam. Ami jó, mert rá kell szoktassam magamat a víz ivásra saját érdekemben. Ami vállalt rossz, nem eszek. Amikor haza érek, akkor szeretek enni, mert nyugi van nem kell sietve zabálni, mint egy gyors éttermi görény. Plusz nem nézik ki a falatot a számból (kivétel kutya) és nem kell adjak belőle (kivétel időnként a kutya ismét :D ) senkinek sem, ja és itthon nem gáz bármit megenni. Utolsó sorban, meg nem tudom elképzelni magamat, milyen látvány lehetek másoknak, amikor én eszem, biztos furcsa arcokat vágok, idétlenül fogom az ételemet. Sokszor örülnék, ha kitudnék pillantani magamra, kívülállóként... gondolkodás off. 

Még egy kimaradt gondolat: A metrón ma hazafele nagyon rosszul voltam. Rengeteg ember volt a késő délutáni, "éppen megy a nép haza" járaton, egyet sajnálok, hogy nem vártam még 2-3 másikat, amíg hátha lett volna egy kényelmes szellős járat. De már nagyon haza szerettem volna jutni enni és pihenni, így meghoztam az aktuális szükséges rosszt, felszálltam heringnek. Rajtam volt a pulóverem és a kicsi zöld sálam, levenni egyiket sem tudtam, mert mozdulni sem lehetett; plusz félkézzel kapaszkodom a másikkal meg a hatalmas bőröndömet fogom. Meleg volt és nagyon izzadtam, éreztem ahogyan a homlokomon gyöngyözik a veríték, nagyon durván nem volt levegő a föld alatt! Szívesen ültem volna, mert állni már nem igazán tudtam, de erre még várhattam. A Dózsa György úttól végig állnom kellett, az ecseri környéke után tudtam lehuppani és szusszani egyet, amíg KöKi-ig befutott a szerelvény. :3 

Ja, és metrót is cseréltem, mert anyum telefonon keresett, a fülhallgatós kiegészítőjével akartam beszélni vele, mert hazafele zenét hallgattam, de mind a ketten bénáztunk. Bepöccentem, nincsen hely, nincsen levegő, nem tudok telefonálni, zenét hallgatni sem leülni sem tudok és mindjárt meggyulladok, olyan melegem van. Így, a Népligetnél leszálltam, kisétáltam a szerelvényből odacsoszogtam és az első üres padot befoglaltam. Pulcsi és sál táskába... na igen, úgy meg fáztam félig szóval pulóver készenlétbe tettem, aztán nem jött több hívás ( a metrón meg 4x is...). Megvártam a következő járatot és felszálltam rá. Haza fele meg fel le vettem, kb. a felsőmet, aztán meguntam nem vettem fel, mondom 10 perc otthon vagyok már hamar. Aha, hát persze olyan erős hideg szembe szelet kaptam, hogy tutira biztos, ha eddig lappangott bennem a betegség, akkor kifog jönni.

Ezek után ledobtam a szobámba a bőröndöt, kimentem enni, azt amit csak találtam. Dolgom végeztélel nem elmentem aludni, hanem bedőltem az ágyba és puff, totális Blackout. Pillanatok töredéke alatt szuszogva sikerült elaludjak, és megmondom kerek perec isteni volt, így aludni. Nem szándékozom rendszeresíteni ezt az állapotot, de ez így most tetszett. Egy csomót álmodtam is, de már nem emlékszem, sok minden volt. Valószínűleg az egész 2 napos információs dolgokat próbálta leképezni a belső mindenféle.

Most hajnal 1-kor keltem fel, azóta szöszmötölök. Ennyi mindent sikerült eddig, majd ha lesz még új haladás úgy is leközlöm ide. :) Képregényes ügyletről annyi az új infóm nektek legfrissebbként, hogy megkaptam a "forgató" inkább "rajzoló" könyvet és az első 7 oldalról már készítettem vázlatokat, úgy hogy nagyon sok féle dolgom lesz még itt. Igyekszem majd nem elúszni, és utolérni magam, könnyebb ha nem is hagyom el magam. :) 

A végére egy kis filo-mono-lóg: / Csak a jelen pillanat van a többi, csak illúzió. Ezen kell dolgozni, én pl.: az utcán úgy megyek, hogy csak a következő lépést figyelem, néha felpillantok az út végére, de jobban tetszik a közben járás, mint az odaérés. Plusz, ha lábam elé nézek, jó esélyem van rá, hogy nem ér meglepetés, így kerülhetek tócsát és átléphetek a járdahibákon is. :P /

 

Szerintem nagyon mozgalmas évem lesz, most, hogy végre megjött az Ősz. Fősuli is, ha minden jól megy ez lesz az utolsó évem...meglátjuk hogyan fog alakulni. Nos ennyi voltam mára. Legközelebb...legközelebb. :D

Szeptember első napja

Heyho Népek! :D

Na hát lesz itt cosplay kéremszépen, ezt most a legújabb álláspontom jelen pillanatban. Vasárnap este nagyon romos kedélyekben voltam, aztán valahogyan csak sikerült kimásznom belőle. Éjfél körül felül emelkednem magamon és a kreált nagy gondjaimból, így neki ültem csak próbálgatás szintjén, hogy talán-talán mégis megpróbálok valamit csinálni. Tudni való dolog idén ősszel, a Karib Tenger Kalózaiból szeretném összehozni Will Turner (Orlando Bloom) karakterét a Conra. 

 

Elővettem a fehér anyagot, ollót ragadtam és kivágtam az ing alapját, szabás mintának, egy másik inget használtam fel. Hamar meg voltam vele, majd a varrása izgalmas lesz, remélem idén nem rontok annyit, plusz most szép behúzást is kell csináljak, hogy fodros legyen itt ott, az a bő kalóz ing. :D ( Az előző privát non-cosplay jelmezemből van egy kis barna mellény, még ahhoz is jól jöhet ez az ing...) Következett a következő állomás. Go a konyhába, amíg anyu befejezte a főzést én:

 

Egész álló este faragtam a papírt, aztán ragasztottam, alapoztam és festettem, majd lakkoztam. És elkészült a nyaklánc, az első filmben kulcs fontosságú. :D Ezt minden képen magamon szeretném tudni, attól függetlenül, hogy melyik ruhája fog majd elkészülni, igyekszem azt megvarrni, "amihez most van keret". Amit találok itthon magyarán, mert jelenleg 0.- keretem van rá. Szóval megint a fából vaskarika című fejezet van éppen, bár ha belegondolok, eddig mindegyik az volt. (És mellékesen szerintem a legdrágább jelmezem is csak, azért volt a legdrágább, mert kontaklencse + pareszt kellett rendelnem. No mindegy. )

Jöjjön pár w.i.p. (work in progress) fotó:

 

Az eredetihez képest picit más, de 5 x 5 cm nagyságú karton volt az alapja és így is Isteni csodával határos, hogy ki tudtam vágni a szürke kartonból, úgy hogy az nem esett elemeire. Tehát, most eddig így állok és nagyon elégedett vagyok a munkámmal, olyan 80-90%-ban egyezik az eredetivel, a színei nem az igazi, de a lakk bevonat sárgás és sokat tompít a festésen, pont amivel direkt sokat pempőztem. :D Segáz, ez van. Reggel eljött és nem pihentem egy szemhunyásnyit sem, elővettem a bőröket, amikor már mindenki reggel indult dolgára és kiszabtam a bőr szíjakat is. Előtte megrajzoltam az övcsatokat is, amiket majdan ugyan ilyen technikával fogok elkészíteni, mint a medált. Érdekes tapasztalásra nyertem szert, mert az övre tökéletes illeszkedett a papír minta és ilyenkor annyira megtudok lepődni, hogy tényleg ennyire jó lenne a szem és arány érték rendszerem? Ezek szerint igen. :D

folyt. köv

Félkész Festmény

Semmi extra. Előhalásztam a rajz mappámból pár papírost. Gyorsan vázlatoltam rotringgal, majd utána tussal rajzoltam fel a figurát, a kiválasztott akvarell papírra. Gondosan húztam a vonalakat, nem sietve dolgoztam és meglepően szép lett a kontúr! Bár bevallom az írón hozzá picit nagy, de nem rettentem meg, egy mangaka marus tollheggyel sokkal szebb lett volna, de kis lepukkant farzseb vagyok nem telik semmire sem. És a valami is csak néha pottyan rám az égből. Szóval a rajzot eddig 3x szkenneltem, minden egyes festés után. Nem akartam minden ecsetvonás után beolvasni, így amennyire volt hangulatom, ahhoz mérten dolgoztam. Eddig ilyen a kép...

A PS csodálatosan kivilágosította a színeket, ennél a képnél nagyon előnyös, mert van egy szürkés beütése a papíron. De itt istenien néz ki eddig, hamarosan majd hozzá festem a kertet is, mert végre teljes munkát szeretnék, ami a papír egyik sarkától a másikig tart, addig nem is firkantottam alá, még nincsen kész. Nem tudom mikor csinálom meg... de ez évben még legalább egyszer előfogom venni és alakítok rajta valamit. :) 

Egyébként ez egy Fanart: Elyon Brown, álá in GRaay style. :P (szerintem kezdem megtalálni a rajzos stílusomat... egészen kellemes nem de?)

Barkácsoltam

Világító asztal csapó három

Tegnap késő este neki kezdtem barkácsolni, mert szerettem volna megcsinálni még jobban a világító asztalomat, hát nem asztal lett inkább csak egy üveges lap. DE ez a legfontosabb eleme az asztalnak! Rengeteget szenvedtem vele, de most már kezdek rájönni a trükkre, amitől lesz igazán jó egy ilyen munkafelület. Egy csomó szerszám hiányában primitív eszközökkel kellett neki lássak az operációnak: egy olló, egy sniccer, egy csavarhúzó, egy alkoholos filctoll és egy vonalzó kíséretében. Ilyenkor úgy bánom, hogy nincsenek professzionális és univerzális technikai eszközeim :(, sokkal értékelhetőbb minőségben tudnám megcsinálni, amit megálmodok magamnak. De mindegy is, így is úgy is megoldottam... csak kicsit több időt és energiát vett igénybe, plusz az idegszálaimat is próbára tette.

A szétvágott parketta lapjainkból válogattam össze darabokat és arra fektettem rá az üveglapot, majd méricskélések és illesztgetések után jött a neheze szétvágni méretre a darabokat. Nem volt kéz kímélő, amivel csak tudtam vágtam és aprítottam... beledöglöttem mire végeztem. Ja és amennyire csak tudtam halkan kellett csináljam, mert mindenki aludt. Bocs, de ha ihletem van nem hagyom elszállni, nem hagytam magam csak dolgoztam és dolgoztam. Az egyik vékonyabb rajz táblámat is beáldoztam a cél érdekében, kivágtam belőle egy csinos kis darabot, körbe építettem a méretre szabott padló lapokkal és csavarral ráerősítettem őket. Majd helyére került az üveg is. Annyira féltem, hogy többször is eltöröm, nagyon paráztam hogy szét fog pattanni a sok feszültség miatt, de szerencsére tévedtem, annyira nem feszül a keretben.  És amikor végre az egész egyben volt köbő 2 óra lehetett, addigra már tök hulla fáradt voltam. Most is mondjuk de nem baj, azóta már teszt rajz is készült rajta és szuper a mérete, a lapossága és a dőlés szöge is. Sikerült, amit szerettem volna megnyugodtam és elégedett vagyok valamennyire.

Zúzok aludni... nagyon fáradt vagyok.

*később lesz majd fotó itt*

Képregényes oldalról

Húh kicsit megkéstem ezzel a bejegyzéssel, de mielőtt bele kezdek, el kell meséljem, hogy ma hajnalban elmentem sétálni. Reggel fél egy tájékán megindultam a nagy világba és csavarogtam és ostoba papucsba mentem és kidörzsölte a lábam, de egyébként meg élveztem nagyon. Bár a végére félkómás voltam, elfáradtam bőven, háromra haza is estem,bezuhantam az ágyba aludni. Csak délután egy körül keltem fel, kicsit kifárasztottam magamat. :D

Hajnalban kikészítettem előre a mai napi munkámat. A képregény következő oldalát szerettem volna megcsinálni, és tartottam magamat a dologhoz. Neki estem és meg is csináltam, közben készítettem gőzerővel a tutorialt hozzá, és fel is tettem a mangás csoportba. Meglátjuk mi lesz ott is a visszhangja ennek a kis workflownak. :3

Annyira nem akarom húzni a szót, mint a tegnapi bejegyzésnél. Csak pár mondatban elintézem a dolgot. Minden egyes állomásnál beszkenneltem a készülödő képregény oldalt, aztán a végén összeraktam egy képbe. 

 

Én így dolgozom általában rajzolás szinten:
1. Firkás tervezés
2. Firka kibontása
3. Vázlat készítés
4. Vázlat kibontása
5. Vonalrajz
6. Színezés
7. PS utómunkák 

Így készült a Borító

Tehát könyves borító, mert megérdemel egy posztot a kicsike. Többféle regényt vagy novellát írok egyedül és társírókkal is. Állj, leszögezném, hogy sosem tudom megjegyezni a műfaji különbségeket a novella és regény közt, annak ellenére, hogy mindig megtanítja nekem valaki, hogy melyik micsoda. Nos, legyen elég annyi, hogy az elbeszélő költemény műfajban csodálatosan megfér mind a kettő. Kinek mi lehet választani... ilyesmiket írok és az egyikhez van nagyon konkrét elképzelésem, milyennek kell legyen a borítójának. A szöveggel és a történettel nem haladok annyira jól, de nem összecsapni akarom azt, amit csinálok és szerintem egy éjszaka alatt senki sem tud megírni csak úgy röpke 50 oldalt. Ha igen én kérek tőle egy privát levélben elnézést, tea sütivel. :3

Vissza a tárgyra. Tehát a középsulis grafika szakon ellesett, tanult dolgokkal a fejemben úgy gondoltam tervezek magamnak egy saját borítót. Vettem az A/4-es lapokat és elkezdtem firkálni... amikor már konkrét volt a terv a fejemben akkor neki estem. És valami rögtönzött látvány tervet készítettem.

Aztán jöttek a méricskélések egy fiktív méretben meg kellett tervezzem magamnak, hogy tudjak valamihez viszonyítani. De asszem, kényelmes kis méretet sikerült belőnöm magamnak. Az ilyen lett.

Utána Papíron kimértem a főborító részét és be a PS-be és neki is estem. Aztán hozzáadtam a behajtható füleket is a borítóhoz ellátva fiktíven további kötetcímekkel és egy írói ajánlással. (A további kötet címek arra inspirálnak, ha egyszer készen lesz a kis regény, akkor merjem folytatni... inspirálóan hat.) Szóval eddig így néz ki, és nem teszek ki nagyobb képet. Igen parás vagyok, hogy lenyúlja valaki... kitudja bárkinek megtetszett. :3

És annyira piszkálta a fantáziámat az eredeti terv, hogy azt is meg fogom rajzolni rendesen, tintával. De addig is itt egy animáció, amit minden féle segédeszköz nélkül rajzoltam. Csak hagyományosan szabad kézzel, és PS-ben színeztem. Régóta vágytam egy ilyen köpenyes animációra! Én imádom nagyon Tetszik! <3

Hosszú bejegyzés

Heyho! :D
Mindennapi írás folytatódik tovább...

Prioritás szerint:
Először is szeretném megköszönni nektek, akik most már névvel is követtek! Írtó kedves tőletek ez a gesztus, hogy a vinnyogásom után a követésnél nyilvánosra tettétek magatokat! Erre nem is számítottam egyáltalán. Tényleg köszönöm szépen, ez NAGYON JÓL esett! Feldobtátok a napomat. :"3 Ennek örömére a szokásosnál többet írok és több képet is kiposztolok.  

(Fúj ez a szó... de, nincs se rövidebb, se szebb szavam rá. Minden ötletetek are Welcome here... :3)

Ma nagyon kellemes és tűrhető volt a nyár. Minden napnak ilyennek kellene lennie, szerintem mindenkinek jót tenne. Ha már időjárás, leszedtem ez az időjárásos biz-baszt a blogról, nem illik ide, rájöttem. Plusz a betöltési idő is sokkal több tőle... érzékeny búcsú és törlés. :D Viszont a régi órám kellemes kattogása és gongatása hiányzik, de nem teszem vissza, mert az a múlthoz tartozik és én csak előre fele szeretnék haladni. És nem visszasétálni, mint egy páncélos tarisznyarák. Szóval óra sem lesz, akár mennyire is a szívem csücske volt. :P Dicsomnak is tetszik a nyár! Úristen ne tudjátok meg, már mekkora!!! Közel 80 cm magas! Ez egy óriás paradicsom palánta, lehet az égig érő fa festményem inspirálja az érzékeny kis lelkét. :3 (Néha nem érzem magam magyarnak... mert nem tudok rendesen írni.)

Ma rengeteg mindent csináltam. Tegnap hajnalban... mert ismét hajnal sokáig fenn voltam. (De ez a nyár varázsa!!! Nem kell a suli miatt limitet szabni a fenn maradásnak, tök szuper. :3) És a Mangás csoport puszta létezése ösztökél arra, hogy igenis csináljam, azt amit kitaláltam és ne hagyjam annyiban. Szóval küzdök tovább az Álmaimért, nem adom magam olyan könnyen. :3 Tehát a képregény oldalát rajzoltam és közben újra és újra scanneltem a készülődő oldalt. Nem titkolom a csoportba szeretnék én is hozzá tenni, a saját is hogyan készült tutorialomat feltolni. Hátha hasznos, plusz ki tudja lehet valakinek hasznos is lesz, ha meg nem az sem nagy katasztrófa jó lesz nekem a saját kis irattáramba. Később még jól jöhet. Képeket is fogok feltenni, csak azt majd akkor, ha kész a teljes anyag. Annak egy szép kerek bejegyzést szeretnék, megérdemli. :D Bár csak részleteket fogok belőle kitenni, mert akkor kifogja elolvasni, ha már most lehetne látni a teljes oldalakat... :3  Igen, számító kis dög vagyok, magamért csinálom és szeretném ha másoknak is tetszene. Hátha ezzel én is tudok adni így a világnak, nem lesz egy világ szenzáció. De lesz valami kis apróság, amiben van belőlem benne bőven. :)

Persze a képregényes dolgok után, jött az alkotási túlcsordulás és alkottam tovább. Az íródó regényhez készítettem borítót, amiben majd egyszer a nem olyan távoli jövőben benne lesz az írás. Kicsit kusza lett a mondat, de a lényeg az, hogy a kötet a borítóban lesz. :"3 Szerintem, sokan ismerjük a könyveket, nem tartom fontosnak ismertetni, milyen egy könyv. :D Egy blogger, vagy egy blog olvasó nem ismerné a könyvet...az vicces lenne. :D No tovább... A kész borító tervekhez rajzolgattam még pár skiccet, mert van egy olyan lesz ahova illusztrációkat lehet tenni. Erről is szeretnék egy külön bejegyzést, meg is írom, nem sokára. :D *Hamarosan a link*

Aztán levittem a kiskutyát sétálni és kidőltem alukálni. Csak délután keltem fel, főznöm kellett. Fasírt golyókat gyártottam és sütöttem, meglepően finom lett. A sózás nem erősségem, mert szerintem tök egészségtelen, úgy hogy a többieknek utánam kellett sózni, mindig ez van ha én főzök. De könyörgöm, mindenki ízesítse magának... én nem eszek sót ha nem muszáj, de nem fogom a kaját eltolni ha van benne fűszer vagy só. :P Előző napról, meg még maradt egy kis sütött sütim, azt is felfaltuk. Kettő ilyen tepsivel sütöttem, tök egyszerű megcsinálni és kurva finom! Csodálkozom, ha tudok rajzolni, akkor az nap tudok főzni is. A kettő között van kapcsolat??? Ha van miért? Ha nincsen akkor is miért?

Délutáni pihenőnek leültem gyöngyöt fűzni, mert volt egy kedvenc fehér karkötőm, azonban elszakítottam még sok hava és nem volt időm foglalkozni azzal, hogy megjavítsam. Na most megcsináltam, és remélem tartósabb lesz, mint volt. El kellene itthonra a damil, de nem volt 4x-esen hajtott cérnával csináltam meg... meglátjuk. Plusz csináltam egy zöld-narancssárga golyós karkötőt is, extra csúnya de vidámak a színei, nagyon bejön. :3 (A karkötő a lényeg  nem a fejem >v<...)

 

Ja nagyon rá vagyok pörögve, hogy legyen új frizurám, a fodrászom már meg van hozzá. Nem tudom még mikor, de majd összehozzuk szeptemberig biztosan. Addig is, mert nem bírtam magammal, egy kis kedv csinálónak Játszottam a hajammal, elfésültem és felkötöttem. Még PS sem kell hozzá, hogy rövid hajat csináljak magamnak. Sőt, ha belegondolom már parókám is van, de nyáron tudjátok, milyen meleg van alatta... pláne ennyi hajjal. Tehát dumcsi helyett jöjjön a kép.

 Aztán leültem a gép elé, a régi rajzokat néztem és rendezgettem. Aztán jött egy ötlet... könyvjelzőt szeretnék. Neki estem, előkutattam a papíros mappámból üres vastag papírokat, mondom ezek jók lesznek. Kinyitottam a PS-t és kezdetét vette az alkotás, mindenképpen kelta keresztes hátteret szerettem volna, ezért az lett az alap. Utána a többi már gyerek játék volt, feldobáltam a rajzokat rá, szürke kontúrt tettem rájuk és egy fekete vonalú fehér fedő keretet. A nyomtatóba tettem a papírost, amit előtte méretre szabtam, a nyomtatási beállításokat belőttem és már Ok-éztam is. Nagyon kis csini lett, tetszik a munkám és nem győzőm benne örömködni a gyönyörűségtől. Ritka pillanatok ezek, amikor a kész mű a kezemben van és 120%-as kész is van. :D Aztán még két verziót csináltam belőle, azok is szépek lettek. Így most van egy farkasos, egy elfes és egy sellős könyvjelzőm. Nevemhez hűen, a színük szürkék... :P (Szép vad ez a lila, nem de?)

Most itt ülök a gép előtt és írok... hamarosan szundi, mert holnapra is hátha lesz ötletem... Jó kedvem van ez egy nagyon király nap volt összességében, bár többször rontana rám az ihlet. :3

Kövekből lassan vár lesz...

A szemem alatti fekete karikák a fáradtság ékei, arcom színe akár a Holdtól kölcsönbe vett szürkeség és sápadtság. A jelen pillanatban, nyűgös vagyok elegem van a folyamatban levő dolgoktól, jó lenne ha lezárulnának. Több szót nem is akarok ejteni róluk, mert csak feldühítenek okkal és ok nélkül is. Főleg suli jellegben.

Trónok harca

Elkezdtem nézni a sorozatot, zseniális! Úgy imádom, ahogyan van! És rengeteget tanulok belőle, lehet nekem nem kell páncélt öltenem, de a saját is csatáimat én is vívom, úgy ahogyan mindenki a sajátjait. Érdekesen formál bennem dolgokat ez a világ, előnyömre válik a sok látott, azt hiszem. Ha magamat kellene valakihez hasonlítanom, akkor bajban lennék, én sok mindenki bőrébe könnyen bele tudnék bújni. Lelki fejlődésem szerint elsőre Daenerys-t mondanám, hiszem a kis törékeny fiatal lányt mindenki irányítgatja és mindenki elvárásának tökéletesen kell megfeleljen, de mindenki csak átverni és kihasználni szeretné. Azonban, a lányból az idő és az események sorozatai közben folyamatosan dacos, önálló amazon lesz, aki megtanulja az élet leckéit és nem fél cselekedni és kimondani amit gondol. Egyre jobban kezdem megszeretni a karaktert, szerintem neki az utolsó kötetekre óriási nagy szerepe lesz... csak még nem sejtjük. Bár sajnos én még nem kezdtem el olvasni...de ha majd lesznek kötetek a kezemben vagy a gépemen, akkor majd olvasni fogom előlről. :D

Bár bevallom jobban leköt a saját írásom, egy régi rossz kiforratlan írásomat kezdtem el csiszolgatni és a poros ötleteit, újra elővenni. Egy felleg várat készítek a fejemben, a problémám egyre jobban szembetűnő számomra, minden apró és jelentéktelen kis részletet akarok az elején leírni és elveszek bennük, mikor még a terem falai nem is állnak biztos alapokon. Az írás rengeteg mindent megmozgat bennem, mondhatnám világokat! Kicsit több rutint szeretnék szerezni benne, hogy menjen egy picit gördülékenyebben, a könnyedség hiányzik belőle legtöbbször, mert leragadok. Előnye, hogy sokkal jobban áttudom gondolni, mint elnagyolva, ez is örök dilemma marad, amíg nem tudom ezeket megtanulni kezelni. A tervezett termeket Mayában elkezdtem elnagyolva lemodellezni, mert skicceknél és jelenet írásnál nagyon hasznos, ha nem csak a fejemben látom majd. Plusz ha más milyen nézőszögből szeretném írni akkor a modell alapján gyerekjáték lesz. Igen sajnos vannak korlátaim agyi szinten, nem tudok sok számot megjegyezni, nem jó a számolási készségem, de sok más jó van.

Szóval, most régi írásokat javítgatok ha van kedvem vagy erőm. Tudom nem a régit kellene piszkáljam, de izgat nem tudok lemondani róluk. Az írásaim is a gyermekeim, nem mondok le róluk, felnevelem és kikupálom őket, amit teremtettem felelős vagyok érte legyen az rajz, írás, zene, bármi. Nem akarok több újat kezdeni, úgy hogy még egy csomó régi áll és méltóság teljesen nincsen még lezárva sem, szégyenlem magam érte és bánt is, hogy csak ritkán lesz kész tőlem valami. DE, ezen is változtattam, mert a héten volt egy festmény, amit befejeztem, egyel kevesebb lett a Befejezetlen teendőim száma! És csökkenteni fogom őket, a lelkemet ez bántja legbelül, erre is rádöbbentem végre.

Elkészítettem egy rajzot is kezdem megtalálni magamhoz az utat, mit szeretek és milyen stílusban szeretek rajzolni. Az utat és a végterméket, ami engem igazol, hogy az vagyok. Azt hiszem, kezd a stílusom formát ölteni, persze még alakulgat, de épülget belőle a vár. :3 Egy rajz, firkának indult, de foglalkoztam vele és nem adtam fel, minden pillanatában jelen voltam! Rajzoltam, összpontosítottam és sikerült. Kezdem érteni, hogyan kell és lehet ezt! :3 Nem engedek a mélységeknek, hogy lehúzzanak és embereknek sem adom fogom ezt a lehetőséget meg adni e pillanattól. Lehet nézni és szeretni, kedvelni vagy tovább haladni.

Most megyek elsüllyedni...

Rajzműhely titkok

Wiccan

Ma reggel úgy keltem fel, hogy elővettem a tegnapi vázlatomat és egész nap azon munkálkodtam, hogy elkészítsem a nagy méretű poszteremet. Természetesen az aktuális kedvenc képregényhősömet és példaképemet ragadtam meg, a Young Avengers-ből Wiccan-t. Hú nem akarok nagyon mesélni róla itt a blogban, akit érdekel googlizzon rá...

Most sokkal inkább arról szeretnék írni, én hogyan dolgozom:

 Nyílt titok, igazából nem is titok... mindegy én a rajzaimat szeretem A/4-es vagy annál kisebb méretben elkészíteni, mert kicsiben sokkal jobban látom az arányokat és az egymáshoz való viszonyukat. Így lépésről lépésre dolgozom, nekem ez vált be, így a kényelmes. Lefirkantom, amit ábrázolni szeretnék, készítek egy vagy több skiccet, aztán elkezdek vele szőrözni. Tudom felesleges, de nagyjából megrajzolom a többi számomra fontos részt. Utána jön egy szkennelés és Ps-ben állítgatok, vagy rárajzolok, vagy megigazítom éppen amit megkíván az adott munkadarab.

Ezek után következik az adott verzió kinyomtatása előre beállított méretre. Ennél a pontnál, vagy tovább fejlesztem a rajzot és befejezem teljesen. Vagy előveszem a házi készítésű világító-asztalomat és azon rajzolom meg, vagy újra szkennelem és kinyomtatom újra, hogy poszterméretekben tudjak foglalatoskodni a rajzdarabbal. 

Ma is így volt, poszterméretben szerettem volna valamit alkotni, szó szerint valami nagyot. Szóval a fenn írtak alapján elindultam, mert reggel óta motoszkált bennem a kis ördög. ( Ma is a beadandóval kellett volna foglalkozzam, de nem vitt rá a lélek. És úgy voltam vele, van még időm bíbelődni vele, ezért ha így bökdös az alkotási kényszer, akkor bizony neki kell ülni és csinálni. Erről szól a Zen és a Buddhizmus is egy bizonyos szinten, szóval ennek a tükrében azonnal nekiláttam, a reggeli után.)

Keresgéltem a nagy méretű és különböző textúrájú papírok között, amíg egyszer csak az egyik régen félre tett keményebb, már majdnem akvarell papír megszólított, hogy vigyem őt, mert ő bizony már régóta csak rám vár. Mondom, oké akkor ma rád fogom alkotni, amit a fejembe vettem. Ez azért is furcsa mert mindennel képes vagyok órákat elszöszmötölni, de ez most a papír választásnál is elmaradt. Előkaptam a rajztáblám és egyetlen csipesszel felerősítettem a papírt és elkezdtem a munkálatokat.

A gépben előre kiszámoltam a méreteket, belőttem az arányokat és kinyomtattam két darabban a firkámat, majd maximum 10 perc alatt átkopíroztam halványan egy rotring ceruzával. Előkaptam egy géppapírt és egy vonalzót meg egy 0.4-es fekete ico tűfilcet és neki estem. Legelsőnek a vonalzóval meghúztam a keretét a rajznak, ezt követően a fénymásoló papírt a rajzoló kezem alátettem, hogy ne maszatoljam azt, ami a papíron van, szeretem ezt a trükköt. :)

A tű filccel először átrajzoltam a kontúrvonalat, majd szépen sorban megvastagítottam ott a vonalakat ahol hangsúlyosabban szerettem volna jelölni részeket. Jött a leghosszabb munka, normál esetben más eszközzel gyorsan kiszíneztem volna a figurát, de nem a nehezebb utat választottam és a tűfilccel színeztem ki az összes fekete részt. Azért volt extrán nehéz mert többször is át kellett színezzek részeket, nem fedett rendesen plusz tű filc.... :D Mire végeztem az összes résszel elfáradt rendesen a mancsom, de totálisan megérte, gyönyörű lett mindenhol! Legközelebb is biztosan így fogom! :D

Végül következett az, hogy felvittem a papírra a maradék kis apró részleteket és felfirkantottam rá a nevemet. Végezetük több részben beszkenneltem és Ps-ben összeszerkesztettem egy képpé, majd egy flat színezéssel dobtam rá pár színt, a saját textúrámat. Végezetül felnyomtam a Devire. Hú, és most itt gyönyörködöm benne... *megvereti a vállát*. Mindez összesen, olyan 4-5 órát vett igénybe csak a megrajzolása, a Ps + 2-3 óra volt talán, de lehet hogy több is. 

Jó rég volt már ilyen szép terjedelmes a bejegyzésem... ma valahogy sziporkázom, végre a régi Gray kicsit visszatért, öröm van vala! :3

További Kellemes Aestét, nekem már az! (Nem elírás...direkt Aestét lett :D)

(Több képet is majd beszúrok ehhez poszthoz... csak már pihenni sem ártana.)

Sok a dolog

A vizsgaidőszaknak köszönhetően, minden nagy iskolás nyakára rá van lépve a vizsga. Ez alól, én sem vagyok kivétel az s az én kis nyakam körül is szorul az a bizonyos, bár igyekszem tenni a dolgom, hogy lazuljon... sikeresen kell szeretnék teljesíteni, annyit amennyit csak bírok. Aztán a többit majd hozza az ok okozata... ezt most nem fogom kivesézni, legyen a szó az ok előzménye, így tisztább. :D

Éppen egy olyan dolgozatot kell megírjak kevesebb, mint 3 nap alatt amihez tökre nem értek, a cél az , hogy az elfogadva pecsét rákerüljön az írásomra és csókk. Kell a kredit, nem mindent kell érteni, amit az ember tanul nem? Dehát, ilyen volt a fizika is no meg a matek... nem kell érteni, de nem árt ha van. Higgyétek el gravitáció nélkül minden sokkal könnyebb lenne, szó szerint elszállna mindenki magától, az űrben meg kipukkadna, a wc-n is sz@rban lennénk...szó szerint. Tudom leálltam. khm khm X"D

Huh mivel régen volt alkotós-rajzos-fiRkás, ezért most lesz egy gyors firkás dump ide kirakosgatva. :D

Még valami ami hirtelen eszembe jutott, május vége van ÉSSS én most szőrös pulcsiban, zokniban ülök a nagy fekete félig kényelmes székemben. Bámulva kifelé az ablakon, a nagy sötét felhőket, amik egyáltalán nem vidámak, sehol a napsütés és HIDEG VAN! NYÁRON???? Mi a retek van? Ezt nevezem igazi láblógatós korai őszi időjárásnak, a varjak még mindig itt vannak kábé, de nem panaszkodom mert addig az allergiám sincsen itt, ennyi a nagyon jó belőle. Egyébként meg, ezt mégis ki kérte így, azonnal rendeljen magának másik szízönt, mert THIs iS summER!!! Nyarat szeretnék, meg szünetet, meg fagyit meg izzadság cseppeket és persze a még csak elvben de fizikálisan nem létező kockás hasamat...

A tanulság az hogy a téli fagyit nem nyáron esszük... nem tudom elmebajos vagyok.

Képregény

Szerda hajnalban, elkészült végre a képregényem első oldala! A borítója még tervezés alatt van... ahogyan a többi elkezdett és félkész oldal is. Külön köszönetet kell mondjak Zs-nak, mert a 3 hónapos küszködésemet közel egy fél percen belül elárulta a megoldást nekem, így tudtam tovább lendülni és befejezni ezt a három panelt. Ja, ha már így a köszöngetéseknél vagyok akkor folytatom, a sok tanácsot és oktató dolgokat Tanának, valamint Shadenek, hogy együtt alkotunk egy szerintem tök nagyszerű dolgot. És időnként, úgy érzem túlnő minket a magunk elé ki nem tűzött cél. Alkotunk kedvünkre és én törekszem rajzolási dolgaimat javítani, tökéletesíteni és tanulni, szeretek törekedni. :)

Elkészítettem az oldalt ahova, majd felfognak menni a képregény oldalai... csak addig még egy darabot nem akarok feltenni amíg nincsen egy kisebb mennyiség. Plusz amíg nincsen scannerem, addig az utómunkálatokat sem tudom elvégezni PS-ben, így tuti, hogy csak később kerülnek a netre fel. Heti egy oldalakban szeretném majd leközölni, legalábbis így tervezem. Saját példányban (az eredeti lapok mellett természetesen) lesz majd egy rendesen "kiadott" verzió, rendes képregény méretekben összefűzve, saját örömre. A színezés kérdésén még gondolkozom.. lehet, hogy lesz de lehet, hogy felesleges mert időigényes. Animáció tuti nem lesz belőle, banner biztosan. Semmien elvárásom nincsen, hogy ki hogyan fogja majd fogadni, igazából saját skillezésre és szórakoztatásra jött létre... :D

Képet egyenlőre még nem teszek ki sehova sem legyen ez az én kis magán projektem, amíg nem lesz kész egy fejezet belőle. A fejezetek viszonylag rövidek a regényesített verzióban, ami a törzse az egész képregény adaptációnak... nagyon igyekszem a kettőt egymás mellett futtatni csúsztatások nélkül. :) Amiért figyelek erre, azért van ha az írás "kiadása" mellett döntök mellé tudom tenni a képesített verzióját, de ezek még csak tervek. Időm, erőm, kedvem, adottságaim és minden egyébhez képest igyekszem majd ezeket az álmokat meg is valósítani. :) 

Ennyit még közzé merek tenni, hiszem ez a régi blogon is kinn volt a P.a.d. (Photo-a-day) sorozat készítése közben. Tehát ezek a karakterekről készült tavalyi kakaó/ ACEO kártyák, a legfelső karakter Ian.

Dicsom

/Múlthét szerda visszaidézve/
Új élő és érző lény, azaz növényke érkezett meg hajlékomba a szobámba! 

Ő itt Dicsom, így neveztem el... borzalmasan rossz szó viccből lett ez a név választás, de legalább eredeti! Netán ha Parázna a dicsom, rászólok, hogy no para-Dicsom! X"D (tudom,kiábrándítóan borzalmas szóvicceim vannak szorri!) Így vala Dicsom lett a neve... a Kecsap túlzás lett volna is plusz morbid is... :D Kis palántám szerdán lett elültetve általam, a Zenes órák után. Utána vittem is haza, de előtte megmutattam neki a belvárost, mert elmentem kalligráfiás tollat venni. 

Annyira szépen lehet vele dolgozni. Imádom, majd tervezek még eszközöket venni, csak ritkán telik ilyen luxus cikkekre. Ilyen egy autista művész ego herceg élete, hasonlatos egy lepukkant farzsebhez, amint van egy kevés gyorsan el kell költeni, mert ha zsebre tenném bizony eltűnne. Nem olyan jó... de egyszer majd ez változni fog. Még csak híres sem vagyok, se okos... na mindegy azért a művész címet megtartom ha nem baj, ennyi ego nekem is még kijár. :D

Vissza a kis zöldségemhez, mindig nedvesen tartom a földjét és olyan helyet találtam neki ahol nézheti kedvére az ablakból az innen tárulkozó kilátást. Szoktam beszélni neki, énekelni és zenét is hallgat velem... tudom őrültség, de miért ne bánjak vele úgy ahogyan jólesik...plusz nem akarom sorsára hagyni. Felelősséget vállaltam érte, amikor elhoztam ennyivel tartozom neki és kitudja lehet szép nagyra fog megnőni, én megpróbálom maximum nem marad életben. De egyenlőre nagyon úgy néz ki a dolog, hogy minden tetszik neki! Szerencsére. :D És mellé vannak még elszórva bazsalikom magok talán...és már csíráznak is! 5 nap telt el amióta elhoztam a kis Dicsomot. (igen, ez egy visszamenőleg írtam poszt)

Hűű, ha már zenét emlegettem, akkor említés szintjén, de le kell írjam a következőt: Niloppalával közösen elkezdtünk még régen egy darab számot írni és tovább fejlesztgettem a számot. Most jön a csavar, 15 másodperces részlet csodát sikerült alkotnom és elbőgtem magam rajta. Soha életemben nem történt még velem ilyen, örültem végre egyszer valaminek szívből. Magamtól magamnak?.... Többször kellene ezt az érzést érezzük magunk és mások fele is, leírhatatlan jó! :D

A fotókat meg ilyen formátumban fogom közölni ezentúl, tetszik ez a kicsit filmes hangulatú szegélyezés, egyedül az aláírásom nincsen ott, de az hanyagolható, ha ennél több infó kerülne fel rá akkor nem lenne jó....talán egy webcím még elférne....talán.

Újabb alkotások

Kezdném is azzal, hulla fáradt vagyok nem volt hétvégém! Úristen nem volt!!! :(

A suliban két napos Vipasszaná elvonuláson kellett részt vegyek, most szombaton és vasárnap. Reggel 9-től este 19-ig ott kellett kőkemény fizikai-szellemi-lelki munkát végezni. Volt persze egy két órás ebéd szünet, de azon kívül nem volt megállás. Nagyon nem volt könnyű, kis híján mindannyian belerokkantunk ebbe a kalandba, de megérte. Sok tapasztalatot szereztünk és mind a sok fájdalom és sorolhatnám milyen küzdelmek közepette rendkívüli élmény volt. (bővebben majd)

A két legújabb alkotásomat szerettem volna kiposztolni, mert annyira jók. Meg vagyok elégedve magammal, nem önteltségből, de asszem  tényleg fejlődöm nem gyorsan de biztosan. :D Kezdem is az időben a korábbival:

Az Atlantisz nevű disney meséből rajzoltam és színeztem digitálisan az egyik főszereplőt Kidát. Ezt a munkát egy Art Trade keretein belül készítettem Efreonnak. Volt vele bőven munkám, majd jönni fog belőle hogyan készült rövidke tutorial, csak nincsen semmihez se időm, se erőm pedig kedvem lenne... XD

Japán Esküvő

Méret: 35 × 25 cm

Technika: Akvarell

Ez a képecske pedig Zsófinak készült, születésnapi (elmaradt) ajándékom. Már egy ideje lógtam vele, mondjuk úgy, hogy év eleje óta...de csak elkészült. Szerelmes vagyok ebbe a festménybe, tényleg tetszik és a legjobb benne, hogy ezt valakinek adom akit még jobban kedvelek. Normál esetben nem szokásom odaadogatni a saját (nagy méretű) munkáimat. De ez ajándék is nem tarthatom meg... ez van. :3

Hullafáradt vagyok ennyi fért bele mára... Pááá :(

Sárkány festés

Ma végre erőt vettem magamon és a 2010. november-december táján megalkotott kis kerámia sárkányomat kifestettem akril festékkel. Olyan alapon, ha átvizesedik a sárkány és szétmállik... akkor mindegy, hogy a kukába dobom e vagy sem, de nem így történt az én nagy mázlimra. Videót is csináltam, de azt még sajnos vagy sem, de szerkesztenem kell, így azt még nem tudom feltenni... azt majd feltöltöm valamikor... De most a képeket teszem fel inkább az a lényeg. ^^

Álomfogó

Színes ceruza rajz

Dylan

Így készült:

Szösszenetek

Újra itt! 

Kedvem mindig lenne csak időm nincs elég, vagy ha van is: úgy tűnik nem gazdálkodom vele elég jól...pedig én igyekszem. Törvényszerűség, amikor lenne időm nincsen, amikor nincsen időm akkor meg így is úgyis megoldom, hogy valahogyan mégis írjak pár sort. Ma hulla fáradt vagyok...ez lenne a tavaszi fáradtság (hát talán igen)! Sőt lappang bennem valami betegségféle is nem olyan komoly, de nem könnyíti meg a dolgomat. 

Elkezdődött a suliban a Második évem második fele azaz szám szerint a 4. félév, nagyon örülök neki és még a vizsgák után mennyire fogok, hihetetlen mennyire gyorsan elszállt lassan 2 év az iskolában, alig bírom felfogni a kis fejemmel mik is történnek itt! :D Egyre sokasodnak a teendőim és megint kezdem azt érezni, nincsen elég szabad időm. Ami önmagában így nem igaz, viszont az érzés, az érzet igen is hasonlatos hozzá. Van rajtam bőven felelősség egy csomó dolog miatt, szeretnék mindenben jól és afelett teljesíteni, meglátjuk mi sül ki belőle. 

Vissza ugrok a fáradtsághoz, egy kis betegség van bennem tünetei: fáradékonyság, tompaság, dekoncentráció, hangulatingadozás, álmosság, nyűgösség, időnként erőtlenség meg ilyenek fizikai és szellemi kimerültség jelei talán. Nem tudom mire lenne szükségem, hogy rendbe jöjjek... valamint híznom kell. Ez van ma a tükörben alaposan meglestem magamat és nagyon nem egészséges amit látok... az aszkézis fogalma jut eszembe magamról. A lapockáimon, a kulcs és bordacsontjaim stb. mindent megmutattak nekem, kezdek elfogyni. Ez így nem mehet tovább, híznom kell és edzenem, mert nagyon nem figyelek oda magamra, ergo veszély forrás vagyok magamra. Szóval Gray hízókúrára fel, még nem tudom, hogyan fogom ezt megtenni... :S

Hamarosan majd szeretnék elmenni és venni kábelátalakítót a scannerhez, mert nem tudom a rajzaimat rendesen közzétenni, úgy ahogyan azt szeretném már X ideje. Plusz hamarosan megcsináltatom születésnapomra a dögcédulámat.... :3 Komolyan mondom, nem tudom mi van a levegőben úgy általában... jöhetne már a napsütés meg a virágok, valahogy most a kis troll lelkem nagyon vágyakozik utánuk. Szereték tavaszt végre, vékony ruhákat, nap sütést, pillangókat, (időnként kicsit idegesítő) madár csicsergést, bárány felhőket, meg mindenféle tavaszi kellékeket. Szeretnék a hobbijaimmal is foglalkozni valamikor... jajjj hülye minden, most nem igazán vagyok úgy hogy oké, de elfogadom majd lesz jobb.

Elfáradtam, kiszálltam vége.

Zuko herceg

Újra itt! :D

Annyira jó, végre sikerült befejezni egy régi pontosan majdnem egy éves festményem... :D Az egész történet úgy volt, hogy... kedves osztálytársamnak megígértem, hogy festek valamit el is indult szépen a történet, és meg is festettem egy darabig a képet, aztán nem tudtam hozzá fogni újra, mert vizsgaidőszak, tanulás, szak-irányváltás, kiskutyafaxa stb. Szóval, abba maradt és mindig csak poénkodtunk majd megcsinálom, meg ráér és nem kell vele sietni. Meg lett az eredménye, tényleg nem csináltam meg, azonban idén elhatároztam, hogy lehetőségeimhez képest mindent, amit valaha elkezdtem idén szeretném befejezni és nem utolsó sorban, rengeteg új dologba is szeretnék belefogni. Ennek tükrében, befejeztem ezt a régi festményt. És a mai napon ünnepli az illető személy a születésnapját, így a "megrendeléséből"... amit később kicsit elfelejtett lett az én ajándékom.

Jöjjenek a folyamat képek:

Suttógó Rózsák

A deviantart az egyik kedvenc tanyázó helyem, szuper művészek - szuperebbnél szuperebb munkáikkal elkápráztatnak az érzelmek mindenféle spektrumán, még néha magam is meglepődöm. Mit képesek ezek kiváltani, hiszen csak képek... vagy nem. És nem egy másik ember lelki dimenziójából született képeket láthatunk meg, és mögötte az embert/művészt is talán. Én is szeretnék művész lenni, bár ezt olyan közel érzem magamhoz, mint Makó Jeruzsálemhez. Persze, ez nem baj a motivációm meg van hozzá és egyenlőre ez elég!

Amiről akartam írni a belevezető sorok után, csak annyi hogy egy collab( azaz egy másik  művésszel készített közös alkotás)-ot fogunk készíteni. Én már régen neki ültem a dolgoknak és elkészítettem a képet, a régi scannelt munkáimat vettem elő. Érdekessége azonban az, hogy kivételesen nem a fiúk vannak a főszerepben, csak lányok kerültek a képre és rózsák. Magam is meg lepődtem, hogy pont egy ilyen kompozíciót sikerült megalkotnom, de nem bánom legalább lesz egy különleges darabom. A félelmetes benne az, hogy nem kellett túl sokat gondolkozzam azon, minek hol is van a helye, ösztönösen tudtam minek hova kell kerülnie és közel fél óra alatt készen is volt. Jó persze nyilván könnyebb meglévő dolgokból összevágni egy kész képet, de az én munka tempómhoz képest ez nagyon is gyors volt. Tehát így történt a dolog, közel 7-8 képet használtam fel, amikor összeállítottam a képet, nekem nagyon tetszik. Személy szerint meg vagyok magammal elégedve, a mostani munkámban.

Csak ide blogra van kipakolva a cucc, mert annyira titkos.... devire majd csak akkor kerül ki a a kedves kolléga egyszer kifesti, addig nem szeretnék több félkész dolgot feltenni oda. Ide egy csomó félkész mindent fel fogok tenni, mert ide úgy érzem szemetelhetek kedvemre, plusz ez a blog olyan, mint egy munka napló. Esetenként, tök lényegtelen dolgokról írok könnyedén röpke féloldalakat. :D De én nem bánom, szeretem ezt tenni, szeretek alkotni legyen az írás vagy bármi más. Na megint sok a beszéd és kevés a tett, ezért ki is teszem a kreálmányomat és befejezem az írást. Hamarosan vége ennek a vizsgaőrületnek, addig is mindenki vigyázzon magára és a többiekre.