Csak létezem

Reggel nagyon sokáig az ágyban maradtam és nem is akartam felkelni, mert tudom, hogy a vasárnap eszméletlenül gyorsan elmegy. Olyan 10:30 körül döntöttem el, hogy ideje felkelni végre és kezdeni valamit ezzel a nappal. Kivételesen összehajtottam a romos maradványait az ágyneműmnek, sajnos általában erre egyáltalán nincsen időm sajna. Majd reggelire nagyon finom lekvárral ízesített palacsintákat eszegettem meg, ami még tegnapról maradt meg, kár hogy már nincs több. Utána elkezdtem a kirótt házimunkákat csinálgatni mázlimra a nullánál picivel több kedvem volt hozzá, így nem szóltam a dologhoz semmit sem. 

Természetesen, csak hogy nekem jó legyen ágyneműt kellett húzni és igen összekellett túrjam megint és újra hajtogatni fantasztikus volt. Miután elkészültem a feladatok ezen részével neki álltam porszívózni, de hogy tutira tisztaság legyen a kutyafésűjével a szőnyegeket végig "kaparásztam" és csakis azután kezdtem neki 'takarítani'. Úristen, már egy ideje fogalmazódik bennem, mennyire is utálom a szőnyegeket de ma teljesen kiborultam lelkileg és hivatalosan is utálom a szőnyekeget. Mert retkesek lesznek állandóan, macerás takarítani és mert büdösek és porosak is, szóval ha eljutok addig, hogy saját szoba nekem nem lesz egy darab sem, sehol! Munka után jött a fincsi ebéd és azóta meg csak létezem.

Csináltam pár referencia fotót a következő rajzokhoz, de valahogy nem jön a nagy ötlet pedig a rajzolni érzés bennem van csak az a baj hogy nem megy... pedig rám férne. És nem ártana haladni a mindenféle dolgaimmal, nem tehetek róla munkamániás vagyok, csak ha nincs semmiféle ötlet akkor nem tudom megoldani. Pfff ez a vasárnap felér egy hétfővel, annyira rossz.

Rám esteledett, tényleg semmi értelmeset nem sikerült ma csináljak. Kurvára zavar, hogy ekkora....mindegy.
Aztán régi fotókat és videókat néztem és totálisan kivagyok mostmár, idiótaság ami bennem van, sosem nőttem fel még mindig csak egy árva kisfiú vagyok, és ez annyira durva.

"A múlt már elmúlt lassan csak emlékek és semmi több,
Nem érdemes foglalkozni velül, mert akkor nem vagy a jelenben.
De fontos, hogy ne feledd mennyi lépés van már mögötted......"

/P.B. 2012.11.12./

Így jártam, mert nosztalgiázni mertem így negyed egyig. T.T