November 5.

Üdv!

Hangulat zene az olvasáshoz. Bekapcs. Utána olvass, megér egy próbát. :P

A kedvemhez igazított zenei hanganyag következik, lassú és édes-keser ízű.

 

Írni van kedvem, de nem sok mindenről tudok... nem baj, azért próbálkozom. Maradt a nem jó kedv, nem tudom lerázni magamról, pedig igyekeztem. Most, ha kinéztek az ablakon, a magasban elterülő őszi szürkeség én vagyok, ha sírhatnékom támad: akkor cseperegni kezd, majd esővé erősödik. Bánatos sóhajtásaim a hideg szelek, amik a fák között suhannak át, magukkal ragadván a hulló leveleket... ez vagyok.

Köszi nektek, kedvesek vagytok, hogy tartjátok bennem a lelket! ^^ Ma semmihez sem volt kedvem, ezért az egész napomat a rendrakásnak szenteltem. Kiganéztam az egész szobámat, mindent, de az ég világon mindent rendbe tettem. Van helye mindennek, szuper űr-esnek érzem helyenként a szobát így. No de nem baj, legalább a rossz kedvem csillapodott, mert annyi munka volt vele, hogy időm sem volt a bánatommal foglalkozni. (Előzményben persze meg kell említenem, hogy egy magyar srácot láttam, hogy kb. tavalyi évben megcsinálta a Dastan jelmezét és olyan gyönyörűre sikerült az ővé, hogy most a sajátomat nem találom se szépnek se jónak... elment tőle a kedvem is, az ővé jobb. Aztán megpróbálkoztam üvegfestéssel feltuningolni, az idő tőrét... az üvegfesték ötlet nem jött be, mert olyan öregek a festékek, hogy nem tudok dolgozni velük. Majd valami más megoldást kell alkalmazzak... ötletem már van rá.) Tehát, elment a maradék életkedvem, ezért rendet csináltam.

A holnapi előadásra nagyjából felkészültem... kb. leszarom hogyan sikerül, egyáltalán nem számít. A lényeg, hogy átcsússzak amiből tudok. Nem hajtok az ösztöndíjra, túlélni akarok semmi többet. Ma felbukkant bennem sok idő után először, hogy szeretnék rajzolni. Azonban, még a nem jó lelki macéráim, miatt biztonságosabbnak látom, ha nem ragadok ceruzát, nem akarok még nagyobb depibe esni és elkeseredni, hogy ez sem sikerült megint. Nyem tudom, mi a baj velem... talán elfáradtam és kevés figyelmet kapok azoktól, akiktől jól esne egy dögölj meg is. Mindegy.

Estére készen lettem a 2 napos projektemmel... egy párat, azaz kettő darab tündér szárnyat gyártottam, mert úgy gondoltam miért is ne. /Kaptam egy tippet és azonnal kipróbáltam tegnap hajnalban. A lényege röviden, az hogy a körömlakkot kell ráerőszakolni a fémdrótra és utána hagyni megszáradni./ Nos én a végén még kicsit alakítgattam rajta ezt azt... ilyen lett. Igen, tudom az én nyakamban eléggé buzis, de a méretek miatt gondoltam így fotózni. Nekem egyébként tetszik, akkor is ha buzis meg akkor is ha nem. X"D