Missing Parts

Üdv újra!

   Sajnálom, hogy eltűntem szinte már végtelenül hosszú időre, de most elég kemény időszakon megyek keresztül megint és nem mások, hanem magam miatt. Annyit változtam kívül és belül is, hogy alig ismerek magamra. De a sok bánat és kétségbe esésem mögött azért van bőven a jóhírem is. Többek között, hogy ötössel és egy négyessel lediplomáztam, így a fősulit elvégeztem 4 év után végére. És most jön a fejesugrás a semmibe, a nagy büdös kietlen puszta setít semmibe. :I

    Most is csak azért jöttem fel, hogy életjeleket hagyjak hátra. Kis olasz kaját főztem holnapra öcsémnek spagetti tésztával, de már nyakig szaftos a szám... azt hiszem kicsit jó lett. Várom, hogy lehűljön és hűtőbe dugjam. Plusz még nem vagyok annyira álmos, viszont annál inkább zenéket akarok a telefonra feltenni az utazáshoz. Nem tudok zenenélkül utazni, megőrítenek a külső tényezők, minden szinten. PLusz ha zenét hallgatok, akkor a szövegre koncentálok így még gondolkozni sem tudok semmi ostobaságon.

 Az emberi világ létformái hol bántanak, hogy megkísértenek és nekem csak a színtiszta szenvedés jut. A legjobb, tudom mit tennék de nem akarok. Szeretnék egy agymosást és új emberként csak olyan dolgokkal foglalkozni, aminek a vágyakhoz és érzelmeknek semmi köze, mert ezek amik újra és újra megölnek, mindenhogy. Boldogtalan vagyok és egyszerre boldog is, elégedett elégedetlenségben elégek, abban a tűzben ami életben tart és boldogságom, kudarcom forrása. :I 

     Szóval ez a nagy büdös helyzet. Amint lesz bennem tett erő és mondanivaló is vagy olyan szép és jó dolog, amit érdemes kitenni a könnyeim helyett, akkor nem habozok. Most megyek töltök fel magamnak pár számot. Fogatmosok, végül alszom és 3 napig most nem megyek fel semmien szociális oldalra. ANTISZOCIÁLIS vagyok, és mindenki hagyjon megnyugodni. Utálom, hogy a képességeim az átkaimmá válnak és folyton visszájára sül el minden, az egész életem. :"(

Remélem, ti nektek jobban megy mint nekem. Örökre életképtelen maradok.... <3