Nem régen keltem fel, nagyon nem érzem magam jól. Reggel még próbáltam kicsit aludni, de szabályosan, valaki folyamatosan annyira erősen gondolt rám, hogy képtelen voltam pihenni, csak hánykolódtam az ágyban. Gyenge vagyok, és gyanúsan nem jól érzem magam, szóval a mai napi tekerést nem akarom megkockáztatni, hogy beteg legyek. PLusz ma sokkal fosabb idő van, mint tegnap volt, mert most egy hűvös, nedves és nyálkás idő van, pont ezt nem szeretem annyira.
Ja egyébként próbáltam tegnap is beszélgetni a környezetemben emberekkel, de annyira nem megy hogy úgy döntöttem, én már inkább senkinek sem írok semmiért. Leszarom a szociális létezést, egyszerűen én beszélgetnék, de senki sem akar. Érzem, úgy hogy inkább befogom a kicsi számat, magamra terítem a láthatatlanná tevő köpenyemet és már itt sem vagyok. A blog továbbra is menedék számomra, az életem pedig egy tök felesleges dolog, mert mindig a végén egyedül maradok. :) A szerelem is megtalál nagy kegyesen és ritkán, vagy legalábbis azt hiszem és végül amikor már mindenem a másé, hoz egy olyan élethelyzetet, amit nem tudok hova tenni és fájdalmak között ott hagy egyedül. Szóval ha az ég tényleg ezt akarja, akkor BE IT! Gyerekkorom óta mindig ez van velem, igyekszem felnőni és elfogadni, hogy a boldogságot meg kell találjam a magányban és önmagamban. Nem kell, hogy velem örüljenek, nem kell a részvét sem egyéb. Csalódott vagyok, hmm talán kicsit, szomorú vagyok? Nem. Csak szimplán I DON'T CARE állapotba jutottam... mindennel kapcsolatban.
No mindegy, vissza az olvasáshoz. Webcomicokat olvasok, a legjobb időtöltésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése