Felkelés után, amíg a többiek mosogattak, a nappaliban rendet tettem és elpakoltam valamint be is ágyaztam magunk után. Később kicsivel filmet néztek én csak fél szemmel néztem, a telefonomat nyomkodtam inkább... sajnos a family guy nem kötött le annyira. Nem rossz, de ahj. dedós volt akkor, jelen pllanatban.
Első adandó alkalommal, hazajöttem mert elromlott a kedvem. Itthon megölelgettem anyámat, hogy mennyire faszom kivan mindenkivel hogy állandóan csak bántanak. Aztán beültem a gép elé és beszélgettem két emberrel szkájpon, megnyugtattak, nagyon jól esett hogy 3 ilyen nehéz nap után álltak mögöttem és eltudtak kapni. A nagy Ő pedig egész nap a saját kis egyéni dolgain dolgozott, én nem bántom érte, de ma is hiába vártam rá... gondoltam írni fog, de elfelejtett megint. Nem tudom meddig bírom még, hogy ennyire nem vagyok sehol a fontossági listán. Hazugság amit mond? Én vagyok túl naív? Ennyire sok a dolga és én vagyok paranoiás? Nem vagyok eléggé türelmes? Nem tudom.... egyikre sem tudok már a helyes választ.
Minden egyes napom, egy újabb nap a pokolban. Jó így élni, az egyetlen biztos pont az életemben, hogy a kutyám szeret, és szeret velem aludni, imádja ha simogatom, jól esik neki, ha megpuszilgatom, szeret velem beszélgetni, szereti ha énekelek, sosem panaszkodik a főztömre és mindig hálás, mindig ott akar lenni ahol én is vagyok, és nem zavarja ha néha csúnya vagyok és csak egész nap feküdni szeretnék és haldoklani. Olyankor csak felugrik rám és lefekszik rám/ mellém/ az arcomba... Szeretném, ha a párom is ilyen lenne, de már én lassan nem hiszem, hogy van ilyen ember. elfáradtam. És lassan már nem marad bennem szeretet, hit, és kitartás.... Szomorú vagyok, csalódott, összetört, kiégett, reményvesztett és úgy érzem, hogy az egyetlen jó megoldás, ha nem élnék tovább.
Tajtékká változnék és színes szappan buborékok ként a magasba emelkednék. ."3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése