25/366

Esik a hó és lassanként nem csak a táj, de én is kezdek kifakulni... elfáradtam és nem egy picit. Ma reggel az ágyam kivetett magából, nagyon kényelmetlenül aludtam, jóformán alig tudtam pihenni, hiába aludtam el időben. Feltöltöttem az önéletrajzomat meg a hülyeségeimet, a profession.hu-ra hátha találok valami állást. Nem hiszek magamban, megint eljött ez az állapot. Lehet lassan tényleg segítség után kell nézzek magamat illetően, mert egyre jobban megyek lefele, csak már nem tudom hova. :I Mindegy ez a kisebbik bajom, hogy jelen pillanatban hogyan érzem magam... tök mindegy. Úgysem megyek ki emberek közé, ha meg ott vagyok sem változik semmi sem.

Az egyedüli dolog, még mindig ami tartja bennem az kevéske érzést, az életből hogy érdemes élni a kutyám. Most már egyre gyakrabban jön oda hozzám, szinte lassan már összenövünk. Most is itt van a lábam mellett és olyan jó érzés, hogy nem hagy el. Nem úgy mint az emberek, akik jönnek mennek és előszeretettel gázolnak át, úgy hogy nem is sejtik az én kis lelkem virágos kertjében mindent letaposnak és tökretesznek, ami sok hónap kemény munka volt. Utálom az emberi fajt... igen simán magamat is. No de mindegy. Továbbra is maradok antiszociális, úgy sem tudok mit kezdeni velük és ők sem velem... próbálkozni lehet, de nem sok értelme van veszett ügy az egész létezésem. A vágyaim, az álmaim és mindenem.

Ha ez egész életemben ennyire csodálatos lesz, akkor nem akarom kivárni a következő születésnapomat, inkább egy üssön el egy busz....:"D Az úgyis mókás halálnak tűnik, feltéve persze, ha nem maga alágyűr, hanem előre lök és kitöröd a nyakad. Mindegy nem részletezem, vannak ilyen szép gondolataim, a tökéletes befejezésről. 

Mit utálok még? Ja igen, hogy munka és pénz nélkül mindig másokon élősködöm... még akkor is ha 0 mennyiségben kellene aggódjak, mert meghívnak, én vagyok a vendég. De nem, tök szar érzés, hogy másokra vagyok kényszerülve és magamnak, magamtól meg nincsen semmi. Ezért nem is szeretek bárhova menni. Köszönöm a világnak, hogy egy olyan évszázadba születtem, ahol senki lehetek ismét. Nagyon király... köszönöm de tényleg. 

Ez a nap is tök felesleges. 

I AM OFF NOW