A franc!

1:47 van és jelen pillanatban gyümölcs levest szürcsölgetek a gép előtt, próbálok túl emelkedni a barbár és agresszív énemen, ami jelen pillanatban legszívesebben sok mindent apró kis darabokra zúzna szét. 

A technika ellenem fordult!!! Ismét, nem hiszem el, hogy mindig ugyan oda kell visszatérni, ahol abba hagytuk. A NEM kedves nyomtatóm fekete tinta partonját töltöttem az imént újra, de hiába semmit sem csinál, nem nyomtat a kis rohadék...megint! Kezdem utálni, de kurvára! Annyira boldog vagyok, hogy mindig körülöttem csak a több emeletes vödör fostalicskák vannak és soha semmiből sem kapok tisztességeset (egyszer kéne kurva drágán megvenni utána nem lenne vele semmi probléma). Ja és a fax kivan a tinta után töltögetéssel, és ahogyan nyomtat az is pocsék + hangosan és lassan csinálja azt is. Az összes kurva számítástechnikai eszközbe egy hatalmas elektrosokkot kívánok bele, hogy mindegyiken fusson végig a 230! 

- Miért mindig csak én szívok velük...kis rohadékok!?

A régi wincsi is beintett a géppel kézen fogva lassan 2 éve pluszba se nyomtatóm, se scannerem...az Isten verje meg ezeket a retkeseket, dologzni nem akarnak sőt együtt működni sem. Csak egyszer legyen annyi pénzem, mint a szemét tuti irodát csinálok magamnak! Kicsit dühös vagyok... ja, van így. A dolgozatokat sem tudom majd itthon megoldani, francba veletek kis elektromosság zabáló pondrók.... 

Egyébként mindez azért történt mert 15 oldal írást akartam kinyomtatni a regények közé, na mindegy reménytelen. 2 szürke színű oldalon kívül semmi sem lett használható. Leszarom... mászok vissza az asztalomhoz, folytatom a panelezés gyakorlást és a képregényes dolgokat... az első oldalt meg kellene rajzoljam készre, mert azóta sem tudtam haladni, mert mindig van valami, örülnék, ha végre az Isten is kicsit segítene nekem. Kezdem magam szerencsétlennek érezni... :(

Holnap, pontosabban ma suli nyíltnap lesz... előre is félek, több kommentet nem fűzök hozzá.