Ma este két új firka esett ki a kezeim közül, rájöttem, ha olyan eszközzel dolgozom, amit se visszavonni sem javítani nem lehet, akkor képes vagyok elsőre tökéleteshez közeli dolgot alkotni! :D Szóval a ceruza csak időhúzás, színes filc és toll és adni az érzésnek ez vagyok én. Nem jó szőrözni és szarozni a rajzokkal. Lusta vagyok, de mindjárt lefotózom és feltöltöm őket, legyen már valami kis színes és kedves az írásaim közt ne csak a napi agybaj, amit az utúbbi időben töménytelenül nagy mennyiségben engedtem ki magamból, mint a gyár a füstfelhőket. Szóval igen, sajnálom, de az is én vagyok. Így vagyok teljes, igykeszem megszabadulni tőlük, de mivel nem bízom senkiben nem emberekkel akarom, megbeszélni, hanem egyszerűen csak kiadni magamból nevek és jelzések nélkül.
Ágnes Vanilla segít megint át, most a hullámvölgyeken, vele együtt én is éneklem az édeskeserűdalokat hol halkan suttogva és kínok között, hol pedig olyan hangosan énekelem, ahogyan az még éneknek nevezhető, az összes dühömet és fájdalmamat beleadva. :) Eltávozik belőlem, és üres leszek újra ilyen az én körforgásom, hullámzik bennem a tenger, háborog, vihar lesz a tengerek felemelkednek és lezúdúlnak, akárcsak a cunami és a tájfunnal érkező tomboló zabolátlan vad esőzés, megnyugszom marad a borongós idő, majd elpárolog-kitisztul és eltűnik a szürkeség. EZ AZ ÉN VALÓDI TERMÉSZETEM! Értem magam. Senkinek sem kell megértenie és elfogadnia sem, de amikor tombolok, senki se álljon az utamba, mert magammal sodrom, kivétel nélkül és nincsen mit megbánjak ezen, ez vagyok. Nem kell bánjak semmit, bánják azok, akiknek van mit. SZABADNAK és szeszélyesnek, tele erővel, mélységekkel, érzésekkel és akkora spirituális megfoghatatlan titkokkal amikkel kevesen vagyunk. Ilyennek születtem, én vagyok a szirén, aki ha sír, esik az eső, ha dühös a tengerek hullámaiban hajók süllyednek el és ha mosolygok, a tenger tajtékain csillog az életörömöm. :) De ennyit az önismereti mélységeimről, sosem halok meg, mindig újraéledek hamvaimból.
Vissza a csúnya valóságba, a mindennapjaimat a munkakereséssel töltöm... és továbbra is semmi biztató jelet nem kaptam. De már tudom mit akarok, egyre inkább. Irodai olyan munka ahol a telefon szó nem létezik, tanító, tanár, okkultista, speckós szakmás munkák és egyéb izgalmas dolgok, amiket nem mindenki dolgozik. Nem hajlok meg a világ akarata előtt, ettől leszek több, járatlan titkos utakon fogom megvalósítani, amire születtem, nem vagyok hajlandó betörni? MINEK??? Önmagama akarok lenni és nem egy minta mondell, akit minden üresfejű tökfejből csinálnak, engem nem vonz az unalmas élet én nem vagyok unalmas ember. Sosem voltam hiába is akarták elhitetni velem, több van bennem, mint az átlagban, az hogy nyugodtabb vagyok és időként nehezebben tudok kezelni dolgokat is innen erednek? És akkor mi van, megint itt van a za a szó hogy KELL? Miért kellene ??? :D
Szóval eldöntöttem, milyen ösvényre lépek, senki könnye vagy gúny nevetése nem tart vissza többé, vége. Meghallgatom azok, tanácsát, akiknek a szavukra adnék és a többit érzéketlenül leszarom megértés nélkül. :) Vége a kis kedves énemnek, majd azoknak hagyom, akik tényleg megérdemlik. A fél életemet, odaadtam mindenkinek a semmiért cserébe, hogy majd az univerzum vissza adja majd, nem ne adja vissza. Nem cserélek senkivel semmit, munka van és fizetség érte, amit az elején megkötünk és kész, ha nem jó akkor nincsen biznisz.:) Aki meg eddig kapott, ha nem kihasználásból vette el, maradjon neki meg úgy ahogyan kapta, akinek meg más szándékkal csalta ki belőlem, remélem tönkre megy és szertefoszlik a mágia amit az én légköröm éltet. :) És ez nem gonoszság, csak nem vagyok mindenkit az én testemből és szférámból táplálni, a létem kánaánja mostantól csak az enyém, vagy méregdrágán adom ki kincseimet, azoknak akiknek adom ha adom... :) Szóval ezek az új lapjaim.
Mosollyal és csönddel fogok gyilkolni, a kezeim és a tetteimhez nem fog vér tapadni. Kivétel, ha valakit megütök, mert ha annak lesz ott a helye, nem fogom vissza magam. Mindenki megkapja amit érdemel, nem várom ki a végítéletet, én leszek a végítélet maga. Az óceán vize az élet forrása és a halálé is, ez leszek. A Víz. Minden formáját megélem és használom az életben, ez lesz életem új kalandja. Ha kell áradok, ha kell megfagyok, ha kell elpárolgok, és ha kell lezúdulok oda ahova kell. Társam a Hold lesz és a Csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése