Semmi új

Halihó!

Semmi új nem történt a fedélzeten, és nem biztos hogy fog. :) Lusta vagyok testben és lélekben is, bármi is legyen az a valami amit annak nevezek. Igen, hajnalban posztolok, a tegnapról szól, de a mai nap dátumával. Nem tettem fel a rajzokat még mert igencsak lomha vagyok, de ma pótlom. PLusz lőttem pár egos képet ismét, hogy legyen arról is valami, csak úgyból. Mit csináltam tegnap ilyenkor?

Animét néztem, ami rendkívül megmozgatta az érzelmeimet és elvette egy kicsit a lelkem egy darabját mert annyira szomorú volt. Ez az anime nem más volt, mint a Terror in Resonance ha jól írtam le. Szóval aki egy fájdalmas és mély vízre vágyik szeretettel ajánlom. :) Emelett elolvastam egy online BL comicot, ami szintén egy picit szenvedős és szomorú lett, nagy bánatomra, mert azt hittem happy end lesz. DE NEM. Nem baj attól függetlenül én megláttam benne a szépet és azt a sok munkát, amit én csak remélek, hogy ha nem szidom többé az Istenemet, akkor megadja nekem azt a kegyet, hogy valamit a fejembe és a kezembe csepegtet és segít megalkotni, a saját meglévő és új meséimet.... Szóval igyekszem változtatni magamon, az augusztus 1. egy ilyen mágikus időpont volt, felfogtam végre hogy élek, de egyszer meg kell haljak, és nem akarok értelmetlenül leélni ezt az életet, még akkoris ha sokszor annak tűnik.

Az életemből, amit szeretnék száműzni az a harag, düh, sóvárgás, vágyak, káromkodás, mértéktelenség, és bosszú vágy. A többi még maradhat, de ezeket már a kukába akarom dobni. :) És lehet, a cosplayezést is abba hagyom, mert se eleje se vége, és rossz, hogy olyan utakon járok, mint Ullyses... vagyis minde Odüsszeusz. Vele ellentétben én magamat sodrom bele ilyen küldetésekbe, de végre haza akarok érni, szóval az otthon mindig ott van ahova menni akarsz. Nem akarok már mást csak munkát, pihenést, békét és végre egy normális életet. IGEN. MEGÉRTÜK ezt is ÉN akarok NORMÁLIS életet... furcsa nem? :D

Nagyon sok mindent meguntam már és próbálom, egyszerűbbre venni az életemet, amennyire csak tudom. Nem akarok halogatni és halmozni, a koporsón nincsen zseb, semmit sem viszek magammal ha meghalok. Szóval az itt és most van meg kell tanuljam elengedni, úgy mintha nem is lett volna. Ugyan ez vonatkozik az emberi kapcsolataimra, van amire jobb úgy emlékezni, mintha nem is lett volna. :) Sajnálom? Talán, egy picit, de nincsen benne bánat vagy megbánás. Az emberek jönnek és mennek, az a hülye aki mindig, ugyanazon az úton akar menni, amerre mennek.... mindenki kövesse a szívvonalait és azon menjen. 

Szóval most ezek vannak a kis életemben, nem sok... de nekem bőven elég elhihetitek. :) Azon gondolkozom, legyen e vlog? De szerintem lesz! :3 Kizárólag csak ide a blogra... amint kitalálom miről fogok mesélni. :)