Eljött az a pillanat az életemben, amikor a sarkamra álltam, kidobtam azt ami az utamba állt. Szenvedek még miattuk szó se róla, de nem akarok olyan életet élni, ahol mindenki kénye kedve szerint bántja az egyébként is érzékeny belső világomat. NEM. ELÉG volt belőletek, a soha viszont nem látásra ha meg találkozunk integetek és arrébb oldalgok, nem kell a műmosoly és egyebek. Gondolkozom, hogy leköltözöm vidékre, úgyis régóta álmodozom róla, hogy ne itt a büdös pesten éljek, kurvára utálom és egyre kevesebb a szál, ami itt tarthat és mindennap egyre kevesebb. Köszönjem magamnak vagy a környezetemnek? Teljesen mindegy, ha úgy adja az élet megyek, ha nem akkor meg Pesten leszek láthatatlan. Évekig ment, most miért ne menne? Egy régi trükköt elő venni nem csalás....
Nem akarok emberekkel találkozni és beszélni is csak akkor, ha muszáj. Elfáradtam. Akik fontosak nekem, továbbra is tartom majd (vagy néha-néha) a kontaktot, de nem fogok rohanni többé senki után. A régi énemnek vége, nem tudok sajnálatot érezni emberek életével kapcsolatosan, mer megölték bennem. Állatokkal és olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni, aminek semmi köze az emberekhez. Egy a ciki fácsén hirtelen elkövetett felindulásból nevet változtattam, és most a büntetésem, hogy egy teljes hónapig álnéven élek majd. Hahaha, de magasról leszarom, mindenki szerint gáz ez a név, de nekem meg fontos, mert CSAK.
No de mindegy. Erősnek érzem magam, de még van hova fejlődjek. Hadd nevessenek rajtam, de akkor is azzá válok, akivé akarok. Aztán majd én nevetek mindenkin, amiért olyan nyomik maradtak, mint én voltam egyszer. Nem hódolok be Senkinek sem, Önmagam akarok lenni. Én nem valami hanem valaki vagyok! Hogy ki, az csak az én munkám eredménye lesz, tenni fogom a dolgom! Annyi embert fogok a kukába dobni, ahányat kell, hogy végre megvalósítsam saját magam, korlátok és határok nélkül. Nem leszek kedves és nincsen több szívesség, értem sem tesznek.... nekem miért kellene? Majd azzal leszek kis tündérke, aki TÉNYLEG megérdemli, sajnos a szomorú hogy mindenkinek akit megsajnálok odaadom amim van, hogy jobban érezze magát, és piszkosul kihasználnak ezzel. De tegnaptól nem fogtok, vége a jó világnak. Nem, Nincs, Nem Adok van. ^^ A többi meg legyen mindenki más baja. ^^ Egoista görény leszek, túl sokáig halogattam már ezt. Ti készítettetek belőlem fegyvert, most megadom, amit egy fegyver adhat, ha más kezekbe kerül! Kóstoljátok meg, megértéseteket leszarom kategóriában. :")
De nem dühöngök itt, csak szélsőségesen örülök és kavargatom magamban a kósza gondolatokat. Kiöntöm a fehér vászonra betűk formájában és elteszem emlékbe magamnak. Nem bánom, így hozta így lesz. A szabadságomért, mindent! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése