Május 25.

Sokat javult a kedvem péntek este óta. Szombaton akár hiszitek vagy sem, de leléptem a munkahelyemről, mondva azt, hogy kevesen vannak ma és tutira nem fogok itt ülni. Fél kettőkor úgy elhúztam, hogy csak na! És ez az apró mozzanat, most egészen odáig repített, hogy nem izgat ki hogyan osztja be az idejét. ha én nem megyek akkor nem megyek, ha utálni fognak, ha nem. Leszarom! Nem az én bajom.... túl sokat törődöm másokkal. miközben velem meg senki sem, vagyis nagyon kevesen! <3 Ennyit rólam, a halak pasi, aki 2 nap után nem bírja el élni önállóan... de mindig próbálkozik. :D Érdekes is, és egyben ez a tragédiám is.

Szóval szombaton hazaértem, délutánra felkaptam a fotós táskámat és elmentem a Budai várba a cosplayes barátaimat fotózni a szettjeikben és el kell mondjam, tök jó volt. És büszke vagyok magamra, hogy mertem nemet mondani, arra amit nem akartam és azt tettem, amit akartam. :D Gyakrabban kellene ellenkeznem, kár hogy gyáva vagyok... de majd változtatok ezen is. Estére elfáradtunk elmentünk egy újabb lehetséges főhadi szállásra, bezabáltunk visszanéztük a képeket, aztán elindultunk hazafele. :)

Ma reggel gyereknap alkalmából megjutalmaztam magamat egy usb végű billentyűzettel, jófélével és utána jó gyerek módjára neki álltam fordítani a fősulis feladatot, mert nem akarok a többiekkel kitolni, holnapra kész is lesz a 4 oldalnyi angolból magyarra fordítás, buddhista szentirat szövegekből. :3 Behozom magamat, megoldom ezt az iskolás dolgot is nem fogom hagyni elúszni! Nem baj ha tovább kell maradjak, addig is lesz diák bérletem... de nem örülök, hogy így lehúztam. De valamit valamiért, semmi sincsen ok nélkül, ha nem megyek dolgozni, soha nem lett volna saját szobám! Szóval ezért megérte egy évet csúszni, akárhogyan is lesz a vége ennek az egésznek.

Észrevettétek kezdek visszatérni a blogra? :3 Az élet apró örömei...
Most megyek házit írni, megszállt a szent lélek... nem tudom mi van velem. biztos az agyamra ment valami. Ja és mellesleg most már elárulom nektek, tavaly október-november környékén, azért volt a nagy meglepim hogy tetoválásom lett! :3 Ezzel leptem meg magamat még születésnapomra! Szóval mostmár nekem is van sajátom és magam miatt akartam és imádom. <3 Nem több nem lesz, egyenlőre. <3 Igen, menő vagyok és még van bőven ez az a tarsolyomban. ;)

Na, jóéjt, remélem már nem tudtok aludni. :'D