Március 24

Üdv.

Nagyon pocsék nap a mai, egész napos pihenésemet délután 13.15 kor megszakítottam és felkeltem, de nagyon álmos voltam és nyűgös is. Elmentem megmártóztam, hajat mostam, magamba diktáltam némi ételt is. Felöltöztem és olyan 15 óra körül fényképezőgéppel a táskámban megindultam a világba fotózni, sajnos annyira rossz idő fogadott, hogy eszembe sem jutott elővenni a kamerát a táskámból. Fújt a szél, hideg volt, nagy esőfelhők... esélytelen volt a dolog. Haza vergődtem olyan 16 körül és azóta atompusztulat van nálam. Semmire sincsen erőm, levegőt venni is terhes, nem esik jól semmit sem tenni. Még amit szeretek, az sem érdekel. 

Ez már a vég... megpróbáltam a gépre feltenni egy játékot, de nem jött össze, mert befagyott tőle a rendszer. Ezentúl letöröltem egy csomómindent és még mennyit kellene. Olvastam egy fél órácskát a trónokból és angoloztam egy órát, de az is ilyen kb. csak tegyek valamit, mert elpusztulok volt. Nem tudom mit fogok így elérni az életemben, egy rakás talicska kecske golyónak érzem magam. Látvány nélküli zuhanórepülésem kezdetét vette, remélem nem fog annyira fájni.

A blogot sem írom, már egy ideje, főleg mert nincsen mit, meg lehet hogy ebből is kinőttem és én is az elhalálozó bloggerek listájára leszek felvésve.... Nem vagyok túl vidám és nem látom létezésem és munkásságom értelmét sem... úgy érzem mindenkinek szétosztottam, amim volt és semmi sem maradt meg belőlem. Napról napra kevesebb életerő marad bennem, egyre kevesebb mosoly és a régi álmodozó énem is kezdi a meséket elfelejteni, szóval köszönöm a világnak, hogy a pusztulás felé sodor....

Utolsó dobbanás

Nyers fémes csattanások
 egymás után monoton ritmust alkotnak,
Lassan dobbanó szív szapora
 szusszanata fogyakszik egyre rohamosan,
Hideg fém hatol lassanként a kamrákba,
 s hirtelen átszúrja a pitvarokat,
Megáll a vad lüktetése,
 már szivárog forró karmazsin színű vére.

(P.B. 2013.12.09)